Fic: Pezsgő-fürdő
Ez a fic j2greendreams második kérése. El sem hiszitek mekkora örömmel írtam meg :)
Cím: Pezsgő-fürdő
Szerző: Anne Winchester
Fandom: Metalocalypse
Műfaj: slash
Szereplők/páros: Skwisgaar Skwigelf/Toki Wartooth, Charles Ofdensen/Pickles
Korhatár/Figyelmeztetések: NC-17, cartoonfic
Toki:
Skwisgaar:
Pickles:
Ofdensen:
Részegnek lenni azért jó, mert olyankor az ember elveszti a gátlásait, és olyan dolgokat is meg mer tenni, amit máskor, józanul nem tehetne meg. Főleg ha a Dethklokról van szó, és olyan emberek a tagjai, mint a mindig mogorva Nathan Explosion; az öngyilkos hajlamú William Murderface; a dobos, aki minden drogra és piák nagy részére immunis, Pickles; a világ legjobb gitárosa, Skwisgaar Skwigelf; és nem utolsó sorban Toki Wartooth, aki sehogy sem illett ebbe a társaságba. Ezt ő maga is érezte, pedig a többiek nem nagyon mutatták. Kivéve Skwisgaart, de neki a lényéhez tartozott ez az arrogancia.
Toki pedig csodálta őt. Skwisgaar volt minden, amivé ő válni akart. Olyan akart lenni, mint zenésztársa. Olyan jól akart játszani, olyan sikeres akart lenni, mint ő. Gyűlölte a svédet, mert az mindent elért, amit Toki is akart, gyűlölte, mert ő nem lehetett olyan, mint a szőke. De közben csodálta, istenítette őt. Minden lépését, mozdulatát áhítattal figyelte.
Most is, a pezsgőfürdőben. Pickles már egy ideje figyelte őket, gyanús volt neki a két gitáros. Mivel ő volt a legidősebb a bandában, már elég sok mindent megélt, ezért tudta, hogy az utálkozás mögött valami egészen más lapulhat meg a svéd és a norvég között.
- Ne bámuld ennyire öcsém - hajolt oda a fiatal zenészhez a vörös. - Skwisgaar észre fogja venni, hogy le sem veszed róla a szemed, tudod.
- Nem is őt nézem - vágott vissza Toki, és durcásan elfordította a fejét.
- Hát persze, hogy nem őt nézed Toki, hát persze - motyogta, és fejét a fotelben üldögélő Ofdensen felé fordította, aki pont ránézett, és rámosolygott. Pickles biccentett, és kiszállt a vízből. Visszament a szobájába, és mikor senki sem gyanakodott, Ofdensen is utána ment.
Hamarosan Nathan is megunta a vízben ücsörgést, és úgy, vizesen trappolt végig az egész Mordhauson, hogy eljusson a szobájába. Már csak Murderface áztatta magát mogorva arckifejezéssel, valamint Toki és Skwisgaar. William még morgott pár percig az orra alatt, majd ő is kiszállt. Valamit az orra alatt dünnyögve hagyta ott a két gitárost. De még hosszú ideig visszhangozták a falak a mérgelődését.
Toki és Skwisgaar kettesben maradtak a buborékoló vízben. Mindketten némák voltak, nem szóltak egymáshoz, de még csak rá se pillantottak a másikra. Egyre kínosabb volt a helyzet, és a barna inkább a távozás mellett döntött. Éppen próbált kimászni a kádból, amikor megszólalt a svéd.
- Itt hagysz egyedül, Toki?
- Unom már.
- Egyedül nem olyan mókás ez a buborékos, forró fürdő - mondta egyik oldalon felhúzott szájjal.
- De veled kettesben sem Skwisgaar - jegyezte meg a fiatalabb.
- Azt hisszük viccesek vagyunk igaz, Toki?
- Azt hisszük megijedünk tőled igaz, Skwisgaar? - kérdezett vissza.
- Ugyan Toki - fordult másfelé. - Olyan régóta játszuk már ezt - sóhajtotta.
- Mit? - nézett rá ártatlanul.
- Hát ezt a gyűlöljük egymást, rivalizálunk egymással dolgot - mondta teljesen jó angollal ezúttal, még Toki is csak nézett, hogy zenész társa elhagyta az akcentusát.
- Te… Ezt is csak játszottad? - kérdezte halkan, és most már nem akart annyira kimenekülni a vízből.
- Igen - bólintott. - Ettől egyedibb vagyok, kicsit olyan, mint te -felelte a szőke, és hangjában most nem volt semmi lenézés.
- Te azt mondod Skwisgaar, nekem, hogy te olyan akarsz lenni, akár én?
- Pontosan. Te vagy a legfiatalabb, mindenki rád figyel…
- Rám? Rám senki sem figyel, olyan, mint ha nem is léteznék.
- Valóban? Akkor vajon, Pickles miért veled sugdolózik állandóan? Nathan miért hoz neked édességet? Murderface is csak téged nem idegesít az állandó halálvágyával.
- De te folyton bántasz. Nem szép dolgokat vágsz a fejemhez. Nagyon nem szép dolgokat.
- Ilyen az élet Toki - sóhajtotta a szőke. - Ráadásul ez a Dethklok, nem pedig vidámpark.
- Értem - felelte. Próbált kemény lenni, de inkább egy sértett, durcás kisgyerekre hasonlított. Most már mindenképpen ki akart szállni a vízből, ezért megkapaszkodott a medence szélébe, és nekirugaszkodott. Kiugrani azonban már nem tudott, mert Skwisgaar megragadta a csípőjét, visszahúzta, de közben maga felé fordította, a nagy, kerek szemekkel rácsodálkozó Tokit.
- Most mit akarsz tenni Skwisgaar? - kérdezte megszeppenve, vizes mogyorúszínű hajával az arcában.
- Csak azt, amit te is szeretnél - válaszolta, és leült a pezsgőfürdő lépcsőjére, Tokit pedig az ölébe húzta, aki még mindig ijedten nézett rá. A svéd tenyerébe fogta a fiatal férfi arcát, és lassan közelített ajkaihoz, majd saját száját hozzáérintette. Még nem nyitotta ki, ezért csak egy gyengéd puszi lett belőle, ami ismét meglepte a norvégot. Aztán elgondolkozott, hogy vajon mire is számított, ha már Skwisgaar ölében ült. Végülis tetszett neki, hiszen most döbbent rá, hogy mindig is ezt akarta, ezért átkarolta a nagyon magas szőke nyakát. Ez már elég bátorítás volt annak is, ezért már meg is merte csókolni, ugyanis eddig a visszautasítástól félt. De már nem volt akadály, ezért ujjai belesimultak Toki barna, vizes hajába, és a gyengéd csók közben tincseivel játszott. Végül egészen belefúrta őket a tarkójáig, és eközben egyre szenvedélyesebbek lettek.
Alig kaptak levegőt, ahogy ajkaik csatáztak, és lekerültek a fürdőalsók is róluk. Skwisgaar egyik keze továbbra is Toki tarkóját masszírozta, míg a másik bejárta a hátát, majd a mellkasát, és végül izmos hasát is. Picit elidőzött ott, megcirógatta a csípőcsontját is, mire újból a hátára tévedt volna keze. De ott már nem nyugodott meg, hanem lejjebb csúszott, és belemarkolt Toki fenekébe, aki ettől felsóhajtotta, és még jobban izgalomba jött. Férfiassága már így is meredezett, de ennek köszönhetően még jobban nekifeszült Skwisgaar mellkasának.
A szőke megszakította a csókot, és mélyeket lélegezve Toki szemébe nézett. A fiatalabb szintén alig kapott levegőt, és ráharapott alsóajkára, amit nemrég még Skwisgaar csókolt. Hátrahajtotta a fejét, felkínálva a nyakát a svédnek, aki rá is tapadt azonnal, miközben hosszú ujjai közül az egyik becsusszant Toki testébe. A barna most felnyögött, és erősen megmarkolta a svéd vállát az ismeretlen, először kellemetlen, de aztán egyre jobb érzéstől. Szinte észrevétlenül kezdett mozogni a hosszú ujjakkal, és egészen csalódott volt, mikor elhagyták a testét. Ez még arcára is kiült, de nem kellett sokáig kitöltetlenül maradnia, hiszen most Skwisgaar mindkét kezével a fenekét fogta meg, majd óvatosan beleültette férfiasságába.
Toki centiről centire fogadta magába a hatalmas vesszőt, de minden pillanatát élvezte. Egyre magasabb hangok törtek elő torkából, és mikor elért a tövéig, felnyögött. Skwisgaar éppen mohón csókolta a nyakát, de rátért az ajkára inkább. A barna így kezdett el lassan mozogni a másik ölében, teljesen összegabalyodva vele. A meleg víz nyaldosta felforrósodott bőrüket, és lágyan ringatózni kezdtek. Ölelték és csókolták egymást, féltek, hogy ezeknek a pillanatoknak vége szakad.
Bizony közel is voltak hozzá. Már nem csak a víztől, hanem az izzadtságtól is nedves volt bőrük, a csókok egyre kapkodóbbá váltak, és erősebben markolták egymás vállát és hátát. Izmaik megfeszülése is azt jelezte, hogy közel a vég, közel a mindent elsöprő csúcs. Toki immár gyorsított, már nem is akarta türtőztetni magát. De Skwisgaar sem fogta vissza magát, egyre erősebben lökte magát fölfelé. Toki hajával borította magukat, ahogy fejét megrázta, amikor elélvezett. Mindketten felkiáltottak, amikor a gyönyör megrázta a testüket.
- Gyűlöllek Skwisgaar - sóhajtotta Toki.
- Én is szeretlek Toki, komolyan. - suttogta, majd megcsókolta.
Ezalatt Pickles szobájában sem tétlenkedtek, de a hangokra Charles Foster Ofdensen kiesett a ritmusból.
- Mi volt ez? - kérdezte Ofdensen, és kitakarta magát, hogy felkeljen az ágyból.
- Nyugi Charlie - nyúlt a keze után a vörös. - Skwisgaar és Toki játszanak, tudod…
- Hogy mi? - nézett rá értetlenül szeretőjére.
- Mindegy - vigyorodott el Pickles. - Épp elkezdtünk valamit - mondta, majd odahúzta menedzserüket, és szenvedélyesen megcsókolta.
Vége
Cím: Pezsgő-fürdő
Szerző: Anne Winchester
Fandom: Metalocalypse
Műfaj: slash
Szereplők/páros: Skwisgaar Skwigelf/Toki Wartooth, Charles Ofdensen/Pickles
Korhatár/Figyelmeztetések: NC-17, cartoonfic
Toki:
Skwisgaar:
Pickles:
Ofdensen:
Részegnek lenni azért jó, mert olyankor az ember elveszti a gátlásait, és olyan dolgokat is meg mer tenni, amit máskor, józanul nem tehetne meg. Főleg ha a Dethklokról van szó, és olyan emberek a tagjai, mint a mindig mogorva Nathan Explosion; az öngyilkos hajlamú William Murderface; a dobos, aki minden drogra és piák nagy részére immunis, Pickles; a világ legjobb gitárosa, Skwisgaar Skwigelf; és nem utolsó sorban Toki Wartooth, aki sehogy sem illett ebbe a társaságba. Ezt ő maga is érezte, pedig a többiek nem nagyon mutatták. Kivéve Skwisgaart, de neki a lényéhez tartozott ez az arrogancia.
Toki pedig csodálta őt. Skwisgaar volt minden, amivé ő válni akart. Olyan akart lenni, mint zenésztársa. Olyan jól akart játszani, olyan sikeres akart lenni, mint ő. Gyűlölte a svédet, mert az mindent elért, amit Toki is akart, gyűlölte, mert ő nem lehetett olyan, mint a szőke. De közben csodálta, istenítette őt. Minden lépését, mozdulatát áhítattal figyelte.
Most is, a pezsgőfürdőben. Pickles már egy ideje figyelte őket, gyanús volt neki a két gitáros. Mivel ő volt a legidősebb a bandában, már elég sok mindent megélt, ezért tudta, hogy az utálkozás mögött valami egészen más lapulhat meg a svéd és a norvég között.
- Ne bámuld ennyire öcsém - hajolt oda a fiatal zenészhez a vörös. - Skwisgaar észre fogja venni, hogy le sem veszed róla a szemed, tudod.
- Nem is őt nézem - vágott vissza Toki, és durcásan elfordította a fejét.
- Hát persze, hogy nem őt nézed Toki, hát persze - motyogta, és fejét a fotelben üldögélő Ofdensen felé fordította, aki pont ránézett, és rámosolygott. Pickles biccentett, és kiszállt a vízből. Visszament a szobájába, és mikor senki sem gyanakodott, Ofdensen is utána ment.
Hamarosan Nathan is megunta a vízben ücsörgést, és úgy, vizesen trappolt végig az egész Mordhauson, hogy eljusson a szobájába. Már csak Murderface áztatta magát mogorva arckifejezéssel, valamint Toki és Skwisgaar. William még morgott pár percig az orra alatt, majd ő is kiszállt. Valamit az orra alatt dünnyögve hagyta ott a két gitárost. De még hosszú ideig visszhangozták a falak a mérgelődését.
Toki és Skwisgaar kettesben maradtak a buborékoló vízben. Mindketten némák voltak, nem szóltak egymáshoz, de még csak rá se pillantottak a másikra. Egyre kínosabb volt a helyzet, és a barna inkább a távozás mellett döntött. Éppen próbált kimászni a kádból, amikor megszólalt a svéd.
- Itt hagysz egyedül, Toki?
- Unom már.
- Egyedül nem olyan mókás ez a buborékos, forró fürdő - mondta egyik oldalon felhúzott szájjal.
- De veled kettesben sem Skwisgaar - jegyezte meg a fiatalabb.
- Azt hisszük viccesek vagyunk igaz, Toki?
- Azt hisszük megijedünk tőled igaz, Skwisgaar? - kérdezett vissza.
- Ugyan Toki - fordult másfelé. - Olyan régóta játszuk már ezt - sóhajtotta.
- Mit? - nézett rá ártatlanul.
- Hát ezt a gyűlöljük egymást, rivalizálunk egymással dolgot - mondta teljesen jó angollal ezúttal, még Toki is csak nézett, hogy zenész társa elhagyta az akcentusát.
- Te… Ezt is csak játszottad? - kérdezte halkan, és most már nem akart annyira kimenekülni a vízből.
- Igen - bólintott. - Ettől egyedibb vagyok, kicsit olyan, mint te -felelte a szőke, és hangjában most nem volt semmi lenézés.
- Te azt mondod Skwisgaar, nekem, hogy te olyan akarsz lenni, akár én?
- Pontosan. Te vagy a legfiatalabb, mindenki rád figyel…
- Rám? Rám senki sem figyel, olyan, mint ha nem is léteznék.
- Valóban? Akkor vajon, Pickles miért veled sugdolózik állandóan? Nathan miért hoz neked édességet? Murderface is csak téged nem idegesít az állandó halálvágyával.
- De te folyton bántasz. Nem szép dolgokat vágsz a fejemhez. Nagyon nem szép dolgokat.
- Ilyen az élet Toki - sóhajtotta a szőke. - Ráadásul ez a Dethklok, nem pedig vidámpark.
- Értem - felelte. Próbált kemény lenni, de inkább egy sértett, durcás kisgyerekre hasonlított. Most már mindenképpen ki akart szállni a vízből, ezért megkapaszkodott a medence szélébe, és nekirugaszkodott. Kiugrani azonban már nem tudott, mert Skwisgaar megragadta a csípőjét, visszahúzta, de közben maga felé fordította, a nagy, kerek szemekkel rácsodálkozó Tokit.
- Most mit akarsz tenni Skwisgaar? - kérdezte megszeppenve, vizes mogyorúszínű hajával az arcában.
- Csak azt, amit te is szeretnél - válaszolta, és leült a pezsgőfürdő lépcsőjére, Tokit pedig az ölébe húzta, aki még mindig ijedten nézett rá. A svéd tenyerébe fogta a fiatal férfi arcát, és lassan közelített ajkaihoz, majd saját száját hozzáérintette. Még nem nyitotta ki, ezért csak egy gyengéd puszi lett belőle, ami ismét meglepte a norvégot. Aztán elgondolkozott, hogy vajon mire is számított, ha már Skwisgaar ölében ült. Végülis tetszett neki, hiszen most döbbent rá, hogy mindig is ezt akarta, ezért átkarolta a nagyon magas szőke nyakát. Ez már elég bátorítás volt annak is, ezért már meg is merte csókolni, ugyanis eddig a visszautasítástól félt. De már nem volt akadály, ezért ujjai belesimultak Toki barna, vizes hajába, és a gyengéd csók közben tincseivel játszott. Végül egészen belefúrta őket a tarkójáig, és eközben egyre szenvedélyesebbek lettek.
Alig kaptak levegőt, ahogy ajkaik csatáztak, és lekerültek a fürdőalsók is róluk. Skwisgaar egyik keze továbbra is Toki tarkóját masszírozta, míg a másik bejárta a hátát, majd a mellkasát, és végül izmos hasát is. Picit elidőzött ott, megcirógatta a csípőcsontját is, mire újból a hátára tévedt volna keze. De ott már nem nyugodott meg, hanem lejjebb csúszott, és belemarkolt Toki fenekébe, aki ettől felsóhajtotta, és még jobban izgalomba jött. Férfiassága már így is meredezett, de ennek köszönhetően még jobban nekifeszült Skwisgaar mellkasának.
A szőke megszakította a csókot, és mélyeket lélegezve Toki szemébe nézett. A fiatalabb szintén alig kapott levegőt, és ráharapott alsóajkára, amit nemrég még Skwisgaar csókolt. Hátrahajtotta a fejét, felkínálva a nyakát a svédnek, aki rá is tapadt azonnal, miközben hosszú ujjai közül az egyik becsusszant Toki testébe. A barna most felnyögött, és erősen megmarkolta a svéd vállát az ismeretlen, először kellemetlen, de aztán egyre jobb érzéstől. Szinte észrevétlenül kezdett mozogni a hosszú ujjakkal, és egészen csalódott volt, mikor elhagyták a testét. Ez még arcára is kiült, de nem kellett sokáig kitöltetlenül maradnia, hiszen most Skwisgaar mindkét kezével a fenekét fogta meg, majd óvatosan beleültette férfiasságába.
Toki centiről centire fogadta magába a hatalmas vesszőt, de minden pillanatát élvezte. Egyre magasabb hangok törtek elő torkából, és mikor elért a tövéig, felnyögött. Skwisgaar éppen mohón csókolta a nyakát, de rátért az ajkára inkább. A barna így kezdett el lassan mozogni a másik ölében, teljesen összegabalyodva vele. A meleg víz nyaldosta felforrósodott bőrüket, és lágyan ringatózni kezdtek. Ölelték és csókolták egymást, féltek, hogy ezeknek a pillanatoknak vége szakad.
Bizony közel is voltak hozzá. Már nem csak a víztől, hanem az izzadtságtól is nedves volt bőrük, a csókok egyre kapkodóbbá váltak, és erősebben markolták egymás vállát és hátát. Izmaik megfeszülése is azt jelezte, hogy közel a vég, közel a mindent elsöprő csúcs. Toki immár gyorsított, már nem is akarta türtőztetni magát. De Skwisgaar sem fogta vissza magát, egyre erősebben lökte magát fölfelé. Toki hajával borította magukat, ahogy fejét megrázta, amikor elélvezett. Mindketten felkiáltottak, amikor a gyönyör megrázta a testüket.
- Gyűlöllek Skwisgaar - sóhajtotta Toki.
- Én is szeretlek Toki, komolyan. - suttogta, majd megcsókolta.
Ezalatt Pickles szobájában sem tétlenkedtek, de a hangokra Charles Foster Ofdensen kiesett a ritmusból.
- Mi volt ez? - kérdezte Ofdensen, és kitakarta magát, hogy felkeljen az ágyból.
- Nyugi Charlie - nyúlt a keze után a vörös. - Skwisgaar és Toki játszanak, tudod…
- Hogy mi? - nézett rá értetlenül szeretőjére.
- Mindegy - vigyorodott el Pickles. - Épp elkezdtünk valamit - mondta, majd odahúzta menedzserüket, és szenvedélyesen megcsókolta.
Vége