Boldogság? Boldogság!
Cím: Boldogság? Boldogság!
Szerző: Anaina/Anne Winchester
Fandom: Supernatural RPS/J2
Páros: Jared/Jensen
Műfaj: Romantikus
Figyelmeztetések: NC-17, de nem olyan vészes
Megjegyzés: harmadik saját kihívás fic, tételmondat: Soha nem mond, hogy soha.
Remélem elég jó lett :)
Nem várta az első forgatási napot, nagyon nem. Amióta visszatért Ausztráliából, rátelepedett a szomorúság. Legrosszabbul az esett neki, hogy a képekből kellett megtudnia, hogy Jared eljegyezte Sandy-t.
Igaz, hogy amikor utoljára találkoztak, elég csúnyán összevesztek, pont a lány miatt, és azóta nem is beszéltek egymással, de Jensennek nagyon hiányzott a másik férfi, annak érintései, és csókjai.
És eljött az első nap. Az idősebb férfi próbálta mindenhol kerülni a másik társaságát, és egy darabig sikerült is neki. Megoldotta, hogy a sminkben se találkozzanak, az öltözőben sem futottak össze, sőt még a rendezőnél is megelőzte Jaredet. Egyszerűen nem bírt volna egy levegőt szívni vele. Viszont már a jelenetek leforgatásánál nem tudta tovább elkerülni.
Nagyot nyelt, amikor meglátta a magas alakot a stúdió ajtajában, és érezte, ahogy vörösbe vált az arca.
A düh, a keserűség és a tehetetlenség keveredett lelkében, így profizmus ide vagy oda, bizony már a második jelenetnél egy hosszabb szünetet kellett tartani, mert Jensen használhatatlan volt. Egy mondatot nem tudott hiba nélkül elmondani, képtelen volt dolgozni. Amikor bejelentették a három órás leállást, egyből a lakókocsijába viharzott, és magára zárta az ajtót. Nem sokkal később sms-t kapott.
„Jen, beszélnünk kell. J.” Ő pedig már pötyögni is kezdte a választ. „Szerintem egyáltalán nincs miről beszélnünk…”
Jensen hátradőlt az ágyon és mereven bámulta a plafont. Gondolataiba és emlékeibe mélyedt. Valójában már az első perctől tudta, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, hiszen Jared soha nem akarta elhagyni barátnőjét, és soha nem akarta felvállalni a kettejük kapcsolatát. De Jensen szerelmes lett. Persze nem egyik pillanatról a másikra, hanem lassan, napról-napra égett a fiatalabb férfi a szívébe.
Emlékeiből halk kopogás rántotta vissza.
- Jensen. Engedj be, kérlek - mondta nagyon halkan kint a látogató, de a férfi nem válaszolt neki. - Hallod Jen! - megint nem érkezett válasz. Jared tudta, hogy Jensen bent van, ezért elővette kulcscsomóját, az egyik kulcsot a zárba dugta, és kinyitotta az ajtót. - Elfelejtetted, hogy adtál kulcsot a lakókocsihoz - vigyorgott.
- Akkor azt most vissza is adhatod - mondta hideg hangon.
- Valami baj van?
- Á, dehogy! Nincs semmi baj… - mondta cinikusan. - Végülis, hetek óta nem beszéltünk, és egy képről kell megtudnom, hogy eljegyeztétek egymást! Nincs semmi baj! - Elfordult miközben ezeket mondta, és megpróbált kemény maradni. - Most pedig tedd le a kulcsokat, és menj. - Jared nem válaszolt, csak megtette, amit a másik kért, de amikor kilépett az ajtón szomorkásan nézett vissza a férfira.
Neki sem volt könnyű ez a helyzet. Ahogy végigsétált a saját lakókocsijához vezető úton, eszébe jutottak az első napok. Amikor megismerte Jensent, amikor elcsattant az első csók, amikor először szeretkeztek. Az, hogy azután se a férfi, sem pedig Sandy szemébe nem tudott hosszú ideig belenézni, és az is, hogy milyen boldog volt Jensennel. A lánnyal való kapcsolata sosem volt felhőtlen, és vele sosem érzett olyan mély érzéseket, mint színésztársával. Ragaszkodott Sandy-hez, de Jensenhez is. Nem tudta, hogy ez szerelem-e, talán soha nem érzett is érzett eddig szerelmet.
Pár nap múlva, a forgatás után rögtönzött bulit tartottak, mivel elérkezett az idősebb férfi születésnapja. Jensen csak ide-oda ténfergett, a láthatóan feldobott stábtagok között, nem találta a helyét, és kényelmetlenül érezte magát. Ráadásul kezdett már belefáradni az állandó macska-egér játékba, amit Jareddel játszott. De egyszerűen nem tudta elviselni, ha a közelében volt.
Nem sokkal később mindenkitől elbúcsúzott, kivéve a fiatalabb férfitől, igaz, nem is látta már egy ideje, így visszament a szállására. Csakhogy a lépcsőn ott ült Jared, egy üveg társaságában.
- Mit keresel itt Jay?
- Beszélgetni akarok.
- Én nem. Meg mi az hogy akarsz?
- Bocs, szeretnék…
- Beszélgess Sandy-vel - mondta, miközben átlépett a férfin, és a kulccsal kezdett matatni. Jared felpattant, és hátulról átkarolta Jensen derekát, fejét pedig nyakába hajtotta.
- Hiányzol Jen… - suttogta. - Őrülten hiányzol… - tette még hozzá, és finoman csókolgatni kezdte az alacsonyabb férfi nyakát, aki egy rövid ideig hagyta, aztán erőt vett magán, és lerázta magáról a fiatalabbikat.
- Kérlek Jay, hagyj békén. Kérlek. - Hangján hallatszott, hogy bizonytalan. - Csak menj el. - Jared elengedte a másikat, és egy lépést hátrált.
- Jensen… Jen… én csak… Boldog születésnapot - mondta, majd szemei tele lettek könnyel. Az idősebb férfi ránézett, és már nem tudott érzésein tovább uralkodni. Magához rántotta a másikat, és mélyen megcsókolta. Kapkodva fosztották meg egymást a ruháiktól, és csókolták végig egymás testét. Hagyták, hogy legmélyebb vágyaik törjenek fel. A fiatalabb követelőzve vette birtokba a másik testét, és eszét vesztve szeretkezett vele. Erős és mély lökésekkel jutatta el mindkettejüket a gyönyörig.
Jared felült, és lehúzta az elhasznált óvszert, és egy laza mozdulattal az ágy melletti szemetesbe dobta, majd visszakúszott az ágyba Jensen mellé. Megpróbálta átölelni, de a férfi elhúzódott tőle. A fiatalabb tudta, hogy most jött el a beszélgetés ideje. Vett egy mély lélegzetet.
- Jen… szóval…
- Részeg vagy Jay. Majd ha kijózanodtál.
- Nem. Erről most kell beszélnünk.
- Igen? És miről kell beszélnünk? Arról, hogy eljegyezted Sandy-t, és még is velem kefélsz? Hogy még mindig nem tudsz dönteni arról, hogy mit akarsz? Hogy nekem és neki is fájdalmat okozol?
- Ő nem tud semmiről…
- És neked ez nem rossz Jay? Nincs bűntudatod, amikor vége a forgatásnak, és visszamész hozzá?
- Ne hidd, hogy nekem ez nem rossz!
- Persze, nagyon rossz lehet neked… Azt hiszem, jobb lenne, ha most elmennél…
- De nem akarok, veled akarok lenni Jen.
- Most igen, de nemsokára már Sandy-vel akarsz lenni. Menj el - mondta, és akaratlanul is elkezdett könnyezni. Elfordult, és magára húzta a takarót. Átkozta magát ezért a viselkedésért, azért, hogy úgy viselkedik, mint egy tinilány. De most egyszerűen nem tudott mást tenni. Kicsit reménykedett benne, hogy Jared azt mondja neki, hogy nem megy, és másnap kidobja Sandy-t, de tudta, hogy ez sosem fog megtörténni. De férfi, most mégis hozzábújt és átkarolta.
- Hidd el, hogy nagyon nehéz nekem. Össze vagyok zavarodva Jensen. Csak annyit tudok, hogy most veled akarok lenni, téged akarlak.
- Most? És később?
- Nem tudom mi lesz később Jen. Nem is akarom tudni.
Jensennek igaza lett. Pár nappal később, egy közönségtalálkozón, Jared Sandy kezét szorongatva jelent meg. Mosolyt erőltetett magára, így válaszolgatott a kérdésekre, és fényképezkedett a rajongókkal, de közben belül emésztette magát.
Másnap az újságokban már mentek a találgatások, hogy miért volt olyan nyúzott a találkozón. Volt olyan lap, amiben azt írták, hogy drogproblémái vannak. Nem foglalkozott a pletykákkal, soha nem is érdekelte őt, hogy mit hordanak össze a szennylapok, főleg mivel soha nem is tett semmi olyat, amivel azoknak a lapjaira kerülhetett volna.
A következő epizód forgatására Jared különös állapotban érkezett. Zaklatott és fáradt volt, de megpróbált száz százalékosan teljesíteni. A szünetben Jensen erőt vett magán, és odament hozzá, hogy megkérdezze mi történt vele. Hiszen fájt így látnia azt az embert, akit szeretett, még akkor is, ha haragudott rá.
- Mi a baj Jay?
- Ne itt beszéljük meg. Ne ennyi ember előtt kérlek. Menjük, sétáljunk egyet.
- Rendben - válaszolta, és csendben kisétáltak a stúdió ajtaján, és kerestek egy eldugottabb, nyugodt helyet. Egy kisebb füves területet találtak, és ott leültek a fűbe.
- Tehát, mi a gond Jared? - kérdezett rá ismét.
- Minden. Sandy, te, ez az egész. Nem tudom, mit tegyek. Sandy-vel egyre rosszabb, észrevette, hogy valami nem stimmel, és nem hagy békén.
- És nincs igaza?
- Igaza van, de nem tudom, mit tegyek. Igazából veled lennék minden percben Jen…
- De te ezt már nem teheted meg Jared. És ha így érzed, akkor miért jegyezted el? Miért élsz vele?
- Nem tudom…
- Baszd meg Jay. Felnőtt férfi vagy, nem pedig egy taknyos gyerek. El kell döntened, hogy mit akarsz, és felelősségteljesen kell döntened. Ezzel a viselkedéssel három embert teszel tönkre. Sandy-t, engem és magad. Megéri ez neked? - Jared nem válaszolt, csak könnyek gyűltek a szemébe, és nézett mereven maga elé. - Különben is. Soha nem fogod elhagyni őt. Már nem is teheted meg. Ráhúztad azt a kibaszott gyűrűt az ujjára!
- Jensen…
- Ne. Ezt most hagyjuk abba, mert ennek nem lesz jó vége. Kérlek, többet ne gyere át éjjel, ne közeledj. Köztünk ennek vége.
- És ha elhagyom Sandy-t? Ha megmondom neki, hogy vége?
- Soha nem fogod megtenni! Ismerlek téged nagyon jól. Ha meg mégis megtennéd, akkor sem vállalnád fel azt, ami köztünk van. Nekem meg elegem van ebből.
- De nem lehet így vége Jensen! - kiáltotta kétségbe esetten.
- Valaminek, ami el se kezdődött nem is lehet vége - mondta keserűen az idősebb, majd felállt a fűből, és elindult. A másik is felpattant, elkapta a karját, magához rántotta, és megcsókolta.
- Te is tudod, hogy ez nem így van. Te is tudod, hogy nagyon is benne vagyunk már Jen - suttogta majd tovább csókolta. - Este átmegyek.
- Mondtam, hogy ne gyere át többet! - válaszolta, és már messze járt. Jared egy mosollyal nézett utána.
Este Jensen várta, hogy Jared meglátogassa, de ő nem jött. Egészen hajnalig várta, hiába. Ő mondta, hogy ne jöjjön többet, de mégis fájt neki. De legalább letisztázódott a helyzet. A másik a lányt választotta.
A forgatás véget ért. A stáb lassan összeszedte a cuccait, és mindenki elhagyta a stúdiót. Legközelebb már csak nyár végén találkoznak.
A nyárra Jensen hazautazott a szüleihez, akik tudták, hogy mi történt fiuk és Jared között. Jensen hosszú ideig csak fetrengett az ágyban bánatosan, aztán szép lassan visszatért a régi kerékvágásba, kezdte egyre jobban érezni magát. Viszont Jay mindig eszébe jutott, ha kilovagolt kedvenc lován, vagy ha átsétált a nagy szántóföldeken.
Aztán egyszer megcsörrent a telefonja.
- Héj, Jen mi újság?
- Csak a szokásos. Veled?
- Most szálltam le a repülőről, nemsokára nálad leszek!
- Mi? Mikor?
- Nemsoká! - vigyorgott Jared a vonal másik végén.
Este ért oda a bérelt autóval. Az Ackles család barátságosan köszöntötte, annak ellenére, hogy tudták, hogy Jensen miatta szomorkodott. De valahogy Jaredre nem lehetett haragudni. Mindig vidám és bohókás viselkedésével mindenkit elbűvölt. Mikor beinvitálták, szemével barátja után kezdett kutatni.
- Az istállónál keresd - mondta Donna, Jensen édesanyja mosolyogva.
- Ó, köszönöm Mrs. Ackles! - kiáltotta, és már rohant is kifelé. Szaladva tette meg az utat, és teljesen kifulladt mire odaért. Lehajolt, és térdére támasztotta kezeit, miközben a másik csillogó zöld szemeibe bámult. Mikor kicsit kifújta magát felegyenesedett, odalépett az idősebbhez és szorosan magához ölelte.
- Hiányoztál - suttogta. Jensen nem válaszolt, csak visszaölelt. - Gyere, mutatni akarok valamit - mondta, miközben már karjánál fogva húzni is kezdte.
- Várj már, lassabban. Amúgy mit keresel itt?
- Meglepetés - válaszolta sejtelmesen.
Végigrángatta a férfit az egész farmon, majd betrappolt vele a házba, ahol se szó, se beszéd, felrángatta a szobájába, és a tévé távirányítója után nyúlt.
- Most tévézni akarsz? És el se mondod, miért jöttél?
- Sssh, mindjárt kezdődik! - És ebben a pillanatban valóban elkezdődött a talkshow, amiben Jared volt a vendég.
- Szóval Jared, úgy hallottuk, hogy eljegyezted a barátnődet, Sandra McCoy-t. Mesélnél nekünk kettőtök kapcsolatáról? - kérdezte a riporternő.
- Hát tudod Mary, nehéz erről beszélni. Azóta Sandy-vel felbontottuk az eljegyzést.
- Igen? Ezzel rengeteg rajongónak örömet okoztál - próbálta elviccelődni a nő az első meglepetését. - Miért bontottátok fel?
- Szép csendesen váltunk el egymástól, barátokként.
- Esetleg másik lány van a dologban? - vigyorgott szenzáció éhesen.
- Igen, van valaki más a dologban. Pont ezért lett vége Sandy-vel, aki nagyon rendes és kedves volt, elfogadta, hogy én mást szeretek, nem pedig őt - válaszolta Jared zavartan.
- És esetleg beszélnél nekünk az új szerelmedről?
- Ő nem új szerelem. Azt hiszem mindig is őt szerettem, csak erre akkor jöttem rá, mikor megéreztem, hogy elveszíthetem.
- Biztos, hogy ez szerelem? Mert mikor annak idején Sandy-ről kérdeztünk, róla is így áradoztál.
- Igen, ez biztosan az. Amíg őt meg nem ismertem, nem is tudtam, hogy létezik ilyen érzés is a világon. De létezik! - válaszolta sugárzó arccal.
- Elárulnád nekünk, hogy ki a szerencsés?
- Még nem szeretném elmondani, hogy ki ő. Csak akkor, ha ő is így szeretné…
Jensen kikapcsolta a tévét, és óriási szemekkel bámult Jaredre. Aztán szinte a nyakába ugrott. Vadul csókolni kezdte, amit a másik természetesen viszonzott. Villámgyorsan vetkőztetni kezdték egymást, de a fiatalabb férfi nem boldogult a másik ingjének gombjaival, ezért egy rántással letépte róla azt, és sok gomb szanaszét repült. Amint a földre került az ing, Jared már csókolni is kezdte Jensen mellkasát, majd finoman lejjebb haladt. A másik férfi minden egyes mozdulatra vagy egy sóhajjal, vagy kisebb remegéssel reagált. Nem csak a teste kívánta már a fiatalabbat, hanem a lelke, a szíve is, így nem csoda, hogy hamarosan már szinte könyörgött a folytatásért. Jared pedig mindent beleadott a kényeztetésébe, hogy az tudja, hogy mennyire különleges a számára. Finoman vette szájába a másikat, de annál szenvedélyesebben mozgatta fejét. A másik közben bele-bele túrt a hajába, vagy pedig a vállát szorította meg hálásan. Mikor a fiatalabb érezte, hogy Jensen már közel jár, abbahagyta, és óvatosan tágítani kezdte.
A halk és hangos sóhajok, lágy és kapkodó mozdulatok váltották egymást. Mikor testük összeforrt, lelkük is összekapcsolódott. Jared lassan mozgott, őrjítően lassan, Jensen pedig minden egyes lökésnél hangosan felnyögött. Hol egymást csókolták, hol a másik bőrét harapták, szavak nélkül, csak a vágyban égve adták át magukat egymásnak. Minden mozdulat közelebb vitte őket a gyönyörhöz, míg végül a fiatalabb fiú zihálva borult Jensen felsőtestére.
- Soha nem gondoltam volna, hogy megteszed - mondta Jensen, amikor végre rendesen kapott levegőt, miközben ujjait végig futatta a másik kócos tincsein.
- Soha ne mond, hogy soha - suttogta Jared szerelme ajkaira.
Sokáig feküdtek egymás karjaiban, becézgetve, simogatva egymást. A forró texasi éjszaka és szerelmük együtt megrészegítette őket.
A CW rendezvényére kéz a kézben érkeztek, a sok fotós, újságíró és minden vendég nagy megrökönyödésére. A kérdések záporozni kezdek. A két férfi megvárta, míg az összes kamera, és fényképezőgép feléjük fordul, majd szorosan átölelték egymást.
- Igen szeretjük egymást - mondták egyszerre, és apró csókot váltottak, mit sem törődve a felháborodott hangokra.
Vége
Szerző: Anaina/Anne Winchester
Fandom: Supernatural RPS/J2
Páros: Jared/Jensen
Műfaj: Romantikus
Figyelmeztetések: NC-17, de nem olyan vészes
Megjegyzés: harmadik saját kihívás fic, tételmondat: Soha nem mond, hogy soha.
Remélem elég jó lett :)
Nem várta az első forgatási napot, nagyon nem. Amióta visszatért Ausztráliából, rátelepedett a szomorúság. Legrosszabbul az esett neki, hogy a képekből kellett megtudnia, hogy Jared eljegyezte Sandy-t.
Igaz, hogy amikor utoljára találkoztak, elég csúnyán összevesztek, pont a lány miatt, és azóta nem is beszéltek egymással, de Jensennek nagyon hiányzott a másik férfi, annak érintései, és csókjai.
És eljött az első nap. Az idősebb férfi próbálta mindenhol kerülni a másik társaságát, és egy darabig sikerült is neki. Megoldotta, hogy a sminkben se találkozzanak, az öltözőben sem futottak össze, sőt még a rendezőnél is megelőzte Jaredet. Egyszerűen nem bírt volna egy levegőt szívni vele. Viszont már a jelenetek leforgatásánál nem tudta tovább elkerülni.
Nagyot nyelt, amikor meglátta a magas alakot a stúdió ajtajában, és érezte, ahogy vörösbe vált az arca.
A düh, a keserűség és a tehetetlenség keveredett lelkében, így profizmus ide vagy oda, bizony már a második jelenetnél egy hosszabb szünetet kellett tartani, mert Jensen használhatatlan volt. Egy mondatot nem tudott hiba nélkül elmondani, képtelen volt dolgozni. Amikor bejelentették a három órás leállást, egyből a lakókocsijába viharzott, és magára zárta az ajtót. Nem sokkal később sms-t kapott.
„Jen, beszélnünk kell. J.” Ő pedig már pötyögni is kezdte a választ. „Szerintem egyáltalán nincs miről beszélnünk…”
Jensen hátradőlt az ágyon és mereven bámulta a plafont. Gondolataiba és emlékeibe mélyedt. Valójában már az első perctől tudta, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, hiszen Jared soha nem akarta elhagyni barátnőjét, és soha nem akarta felvállalni a kettejük kapcsolatát. De Jensen szerelmes lett. Persze nem egyik pillanatról a másikra, hanem lassan, napról-napra égett a fiatalabb férfi a szívébe.
Emlékeiből halk kopogás rántotta vissza.
- Jensen. Engedj be, kérlek - mondta nagyon halkan kint a látogató, de a férfi nem válaszolt neki. - Hallod Jen! - megint nem érkezett válasz. Jared tudta, hogy Jensen bent van, ezért elővette kulcscsomóját, az egyik kulcsot a zárba dugta, és kinyitotta az ajtót. - Elfelejtetted, hogy adtál kulcsot a lakókocsihoz - vigyorgott.
- Akkor azt most vissza is adhatod - mondta hideg hangon.
- Valami baj van?
- Á, dehogy! Nincs semmi baj… - mondta cinikusan. - Végülis, hetek óta nem beszéltünk, és egy képről kell megtudnom, hogy eljegyeztétek egymást! Nincs semmi baj! - Elfordult miközben ezeket mondta, és megpróbált kemény maradni. - Most pedig tedd le a kulcsokat, és menj. - Jared nem válaszolt, csak megtette, amit a másik kért, de amikor kilépett az ajtón szomorkásan nézett vissza a férfira.
Neki sem volt könnyű ez a helyzet. Ahogy végigsétált a saját lakókocsijához vezető úton, eszébe jutottak az első napok. Amikor megismerte Jensent, amikor elcsattant az első csók, amikor először szeretkeztek. Az, hogy azután se a férfi, sem pedig Sandy szemébe nem tudott hosszú ideig belenézni, és az is, hogy milyen boldog volt Jensennel. A lánnyal való kapcsolata sosem volt felhőtlen, és vele sosem érzett olyan mély érzéseket, mint színésztársával. Ragaszkodott Sandy-hez, de Jensenhez is. Nem tudta, hogy ez szerelem-e, talán soha nem érzett is érzett eddig szerelmet.
Pár nap múlva, a forgatás után rögtönzött bulit tartottak, mivel elérkezett az idősebb férfi születésnapja. Jensen csak ide-oda ténfergett, a láthatóan feldobott stábtagok között, nem találta a helyét, és kényelmetlenül érezte magát. Ráadásul kezdett már belefáradni az állandó macska-egér játékba, amit Jareddel játszott. De egyszerűen nem tudta elviselni, ha a közelében volt.
Nem sokkal később mindenkitől elbúcsúzott, kivéve a fiatalabb férfitől, igaz, nem is látta már egy ideje, így visszament a szállására. Csakhogy a lépcsőn ott ült Jared, egy üveg társaságában.
- Mit keresel itt Jay?
- Beszélgetni akarok.
- Én nem. Meg mi az hogy akarsz?
- Bocs, szeretnék…
- Beszélgess Sandy-vel - mondta, miközben átlépett a férfin, és a kulccsal kezdett matatni. Jared felpattant, és hátulról átkarolta Jensen derekát, fejét pedig nyakába hajtotta.
- Hiányzol Jen… - suttogta. - Őrülten hiányzol… - tette még hozzá, és finoman csókolgatni kezdte az alacsonyabb férfi nyakát, aki egy rövid ideig hagyta, aztán erőt vett magán, és lerázta magáról a fiatalabbikat.
- Kérlek Jay, hagyj békén. Kérlek. - Hangján hallatszott, hogy bizonytalan. - Csak menj el. - Jared elengedte a másikat, és egy lépést hátrált.
- Jensen… Jen… én csak… Boldog születésnapot - mondta, majd szemei tele lettek könnyel. Az idősebb férfi ránézett, és már nem tudott érzésein tovább uralkodni. Magához rántotta a másikat, és mélyen megcsókolta. Kapkodva fosztották meg egymást a ruháiktól, és csókolták végig egymás testét. Hagyták, hogy legmélyebb vágyaik törjenek fel. A fiatalabb követelőzve vette birtokba a másik testét, és eszét vesztve szeretkezett vele. Erős és mély lökésekkel jutatta el mindkettejüket a gyönyörig.
Jared felült, és lehúzta az elhasznált óvszert, és egy laza mozdulattal az ágy melletti szemetesbe dobta, majd visszakúszott az ágyba Jensen mellé. Megpróbálta átölelni, de a férfi elhúzódott tőle. A fiatalabb tudta, hogy most jött el a beszélgetés ideje. Vett egy mély lélegzetet.
- Jen… szóval…
- Részeg vagy Jay. Majd ha kijózanodtál.
- Nem. Erről most kell beszélnünk.
- Igen? És miről kell beszélnünk? Arról, hogy eljegyezted Sandy-t, és még is velem kefélsz? Hogy még mindig nem tudsz dönteni arról, hogy mit akarsz? Hogy nekem és neki is fájdalmat okozol?
- Ő nem tud semmiről…
- És neked ez nem rossz Jay? Nincs bűntudatod, amikor vége a forgatásnak, és visszamész hozzá?
- Ne hidd, hogy nekem ez nem rossz!
- Persze, nagyon rossz lehet neked… Azt hiszem, jobb lenne, ha most elmennél…
- De nem akarok, veled akarok lenni Jen.
- Most igen, de nemsokára már Sandy-vel akarsz lenni. Menj el - mondta, és akaratlanul is elkezdett könnyezni. Elfordult, és magára húzta a takarót. Átkozta magát ezért a viselkedésért, azért, hogy úgy viselkedik, mint egy tinilány. De most egyszerűen nem tudott mást tenni. Kicsit reménykedett benne, hogy Jared azt mondja neki, hogy nem megy, és másnap kidobja Sandy-t, de tudta, hogy ez sosem fog megtörténni. De férfi, most mégis hozzábújt és átkarolta.
- Hidd el, hogy nagyon nehéz nekem. Össze vagyok zavarodva Jensen. Csak annyit tudok, hogy most veled akarok lenni, téged akarlak.
- Most? És később?
- Nem tudom mi lesz később Jen. Nem is akarom tudni.
Jensennek igaza lett. Pár nappal később, egy közönségtalálkozón, Jared Sandy kezét szorongatva jelent meg. Mosolyt erőltetett magára, így válaszolgatott a kérdésekre, és fényképezkedett a rajongókkal, de közben belül emésztette magát.
Másnap az újságokban már mentek a találgatások, hogy miért volt olyan nyúzott a találkozón. Volt olyan lap, amiben azt írták, hogy drogproblémái vannak. Nem foglalkozott a pletykákkal, soha nem is érdekelte őt, hogy mit hordanak össze a szennylapok, főleg mivel soha nem is tett semmi olyat, amivel azoknak a lapjaira kerülhetett volna.
A következő epizód forgatására Jared különös állapotban érkezett. Zaklatott és fáradt volt, de megpróbált száz százalékosan teljesíteni. A szünetben Jensen erőt vett magán, és odament hozzá, hogy megkérdezze mi történt vele. Hiszen fájt így látnia azt az embert, akit szeretett, még akkor is, ha haragudott rá.
- Mi a baj Jay?
- Ne itt beszéljük meg. Ne ennyi ember előtt kérlek. Menjük, sétáljunk egyet.
- Rendben - válaszolta, és csendben kisétáltak a stúdió ajtaján, és kerestek egy eldugottabb, nyugodt helyet. Egy kisebb füves területet találtak, és ott leültek a fűbe.
- Tehát, mi a gond Jared? - kérdezett rá ismét.
- Minden. Sandy, te, ez az egész. Nem tudom, mit tegyek. Sandy-vel egyre rosszabb, észrevette, hogy valami nem stimmel, és nem hagy békén.
- És nincs igaza?
- Igaza van, de nem tudom, mit tegyek. Igazából veled lennék minden percben Jen…
- De te ezt már nem teheted meg Jared. És ha így érzed, akkor miért jegyezted el? Miért élsz vele?
- Nem tudom…
- Baszd meg Jay. Felnőtt férfi vagy, nem pedig egy taknyos gyerek. El kell döntened, hogy mit akarsz, és felelősségteljesen kell döntened. Ezzel a viselkedéssel három embert teszel tönkre. Sandy-t, engem és magad. Megéri ez neked? - Jared nem válaszolt, csak könnyek gyűltek a szemébe, és nézett mereven maga elé. - Különben is. Soha nem fogod elhagyni őt. Már nem is teheted meg. Ráhúztad azt a kibaszott gyűrűt az ujjára!
- Jensen…
- Ne. Ezt most hagyjuk abba, mert ennek nem lesz jó vége. Kérlek, többet ne gyere át éjjel, ne közeledj. Köztünk ennek vége.
- És ha elhagyom Sandy-t? Ha megmondom neki, hogy vége?
- Soha nem fogod megtenni! Ismerlek téged nagyon jól. Ha meg mégis megtennéd, akkor sem vállalnád fel azt, ami köztünk van. Nekem meg elegem van ebből.
- De nem lehet így vége Jensen! - kiáltotta kétségbe esetten.
- Valaminek, ami el se kezdődött nem is lehet vége - mondta keserűen az idősebb, majd felállt a fűből, és elindult. A másik is felpattant, elkapta a karját, magához rántotta, és megcsókolta.
- Te is tudod, hogy ez nem így van. Te is tudod, hogy nagyon is benne vagyunk már Jen - suttogta majd tovább csókolta. - Este átmegyek.
- Mondtam, hogy ne gyere át többet! - válaszolta, és már messze járt. Jared egy mosollyal nézett utána.
Este Jensen várta, hogy Jared meglátogassa, de ő nem jött. Egészen hajnalig várta, hiába. Ő mondta, hogy ne jöjjön többet, de mégis fájt neki. De legalább letisztázódott a helyzet. A másik a lányt választotta.
A forgatás véget ért. A stáb lassan összeszedte a cuccait, és mindenki elhagyta a stúdiót. Legközelebb már csak nyár végén találkoznak.
A nyárra Jensen hazautazott a szüleihez, akik tudták, hogy mi történt fiuk és Jared között. Jensen hosszú ideig csak fetrengett az ágyban bánatosan, aztán szép lassan visszatért a régi kerékvágásba, kezdte egyre jobban érezni magát. Viszont Jay mindig eszébe jutott, ha kilovagolt kedvenc lován, vagy ha átsétált a nagy szántóföldeken.
Aztán egyszer megcsörrent a telefonja.
- Héj, Jen mi újság?
- Csak a szokásos. Veled?
- Most szálltam le a repülőről, nemsokára nálad leszek!
- Mi? Mikor?
- Nemsoká! - vigyorgott Jared a vonal másik végén.
Este ért oda a bérelt autóval. Az Ackles család barátságosan köszöntötte, annak ellenére, hogy tudták, hogy Jensen miatta szomorkodott. De valahogy Jaredre nem lehetett haragudni. Mindig vidám és bohókás viselkedésével mindenkit elbűvölt. Mikor beinvitálták, szemével barátja után kezdett kutatni.
- Az istállónál keresd - mondta Donna, Jensen édesanyja mosolyogva.
- Ó, köszönöm Mrs. Ackles! - kiáltotta, és már rohant is kifelé. Szaladva tette meg az utat, és teljesen kifulladt mire odaért. Lehajolt, és térdére támasztotta kezeit, miközben a másik csillogó zöld szemeibe bámult. Mikor kicsit kifújta magát felegyenesedett, odalépett az idősebbhez és szorosan magához ölelte.
- Hiányoztál - suttogta. Jensen nem válaszolt, csak visszaölelt. - Gyere, mutatni akarok valamit - mondta, miközben már karjánál fogva húzni is kezdte.
- Várj már, lassabban. Amúgy mit keresel itt?
- Meglepetés - válaszolta sejtelmesen.
Végigrángatta a férfit az egész farmon, majd betrappolt vele a házba, ahol se szó, se beszéd, felrángatta a szobájába, és a tévé távirányítója után nyúlt.
- Most tévézni akarsz? És el se mondod, miért jöttél?
- Sssh, mindjárt kezdődik! - És ebben a pillanatban valóban elkezdődött a talkshow, amiben Jared volt a vendég.
- Szóval Jared, úgy hallottuk, hogy eljegyezted a barátnődet, Sandra McCoy-t. Mesélnél nekünk kettőtök kapcsolatáról? - kérdezte a riporternő.
- Hát tudod Mary, nehéz erről beszélni. Azóta Sandy-vel felbontottuk az eljegyzést.
- Igen? Ezzel rengeteg rajongónak örömet okoztál - próbálta elviccelődni a nő az első meglepetését. - Miért bontottátok fel?
- Szép csendesen váltunk el egymástól, barátokként.
- Esetleg másik lány van a dologban? - vigyorgott szenzáció éhesen.
- Igen, van valaki más a dologban. Pont ezért lett vége Sandy-vel, aki nagyon rendes és kedves volt, elfogadta, hogy én mást szeretek, nem pedig őt - válaszolta Jared zavartan.
- És esetleg beszélnél nekünk az új szerelmedről?
- Ő nem új szerelem. Azt hiszem mindig is őt szerettem, csak erre akkor jöttem rá, mikor megéreztem, hogy elveszíthetem.
- Biztos, hogy ez szerelem? Mert mikor annak idején Sandy-ről kérdeztünk, róla is így áradoztál.
- Igen, ez biztosan az. Amíg őt meg nem ismertem, nem is tudtam, hogy létezik ilyen érzés is a világon. De létezik! - válaszolta sugárzó arccal.
- Elárulnád nekünk, hogy ki a szerencsés?
- Még nem szeretném elmondani, hogy ki ő. Csak akkor, ha ő is így szeretné…
Jensen kikapcsolta a tévét, és óriási szemekkel bámult Jaredre. Aztán szinte a nyakába ugrott. Vadul csókolni kezdte, amit a másik természetesen viszonzott. Villámgyorsan vetkőztetni kezdték egymást, de a fiatalabb férfi nem boldogult a másik ingjének gombjaival, ezért egy rántással letépte róla azt, és sok gomb szanaszét repült. Amint a földre került az ing, Jared már csókolni is kezdte Jensen mellkasát, majd finoman lejjebb haladt. A másik férfi minden egyes mozdulatra vagy egy sóhajjal, vagy kisebb remegéssel reagált. Nem csak a teste kívánta már a fiatalabbat, hanem a lelke, a szíve is, így nem csoda, hogy hamarosan már szinte könyörgött a folytatásért. Jared pedig mindent beleadott a kényeztetésébe, hogy az tudja, hogy mennyire különleges a számára. Finoman vette szájába a másikat, de annál szenvedélyesebben mozgatta fejét. A másik közben bele-bele túrt a hajába, vagy pedig a vállát szorította meg hálásan. Mikor a fiatalabb érezte, hogy Jensen már közel jár, abbahagyta, és óvatosan tágítani kezdte.
A halk és hangos sóhajok, lágy és kapkodó mozdulatok váltották egymást. Mikor testük összeforrt, lelkük is összekapcsolódott. Jared lassan mozgott, őrjítően lassan, Jensen pedig minden egyes lökésnél hangosan felnyögött. Hol egymást csókolták, hol a másik bőrét harapták, szavak nélkül, csak a vágyban égve adták át magukat egymásnak. Minden mozdulat közelebb vitte őket a gyönyörhöz, míg végül a fiatalabb fiú zihálva borult Jensen felsőtestére.
- Soha nem gondoltam volna, hogy megteszed - mondta Jensen, amikor végre rendesen kapott levegőt, miközben ujjait végig futatta a másik kócos tincsein.
- Soha ne mond, hogy soha - suttogta Jared szerelme ajkaira.
Sokáig feküdtek egymás karjaiban, becézgetve, simogatva egymást. A forró texasi éjszaka és szerelmük együtt megrészegítette őket.
A CW rendezvényére kéz a kézben érkeztek, a sok fotós, újságíró és minden vendég nagy megrökönyödésére. A kérdések záporozni kezdek. A két férfi megvárta, míg az összes kamera, és fényképezőgép feléjük fordul, majd szorosan átölelték egymást.
- Igen szeretjük egymást - mondták egyszerre, és apró csókot váltottak, mit sem törődve a felháborodott hangokra.
Vége