Segítő kezek (Supernatural, NC-17) 2. fejezett
Bobby az ismerős autózúgásra otthagyta az autót, amit éppen szerelt. Kisétált a bejárathoz.
- Hello, fiúk. Rég láttalak benneteket. Minek köszönhetem, hogy itt vagytok?
- Szia, Bobby - kezdte Sam. - Bár ne kellett volna most sem jönnünk.
- Gondban vagyunk az új melónkkal - fejezte be a gondolatot Dean.
- Gyertek beljebb, és mondjátok el mi a baj.
Néhány óra kutakodás, olvasgatás, és töprengés után sem jutottak semmire. Bobby sem találkozott még ilyen esettel eddig. Tanácstalanok voltak mindhárman.
- Hát fiúk, ti mindig belenyúltok a megfejthetetlen ügyekbe.
- Igen, de rendkívüli tehetségünknek köszönhetően, mindig sikerrel járunk - mondta öntelt mosollyal Dean.
- Szerintem inkább azért, mert Sam médium - lohasztotta le Bobby Dean kedvét. Sam pedig csak zavartan mosolygott.
- Akkor nincs semmi megérzésed Sammy? - kérdezte az idősebb fiú cinikusan.
- Semmi Dean. Semmi. Komolyan kezdek összezavarodni. Lehet, hogy tényleg nincs itt sem démon, sem pedig semmi természetfeletti dolog. Lehet, hogy nem is ránk tartozik az egész.
- Nekem pedig van egy olyan rohadt érzésem, hogy igenis ránk tartozik Sammy. És ha beledöglök, akkor is kiderítem mi franc öli a gyerekeket halomra.
- Oké, Dean - mondta engedelmesen az öccse. - Bobby, nem tartasz velünk? Azt hiszem, most minden segítségre szükségünk van.
- Nem, ezt most egyedül kell megoldanotok. Nekem most rengeteg dolgom van.
Pár óra múlva ismét a motelszobában ültek. Egyszer csak Sam felpattant, felkapta az asztalról az Impala kulcsát, és kirohant az ajtón. Dean utána szaladt, de már csak azt látta, ahogy öccse elhajt a kocsijával. Mérhetetlen düh lett úrrá rajta. Egyrészt, hogy Sam elrohant szó nélkül, másrészt engedély nélkül vitte el az autóját, amit szinte betegesen imádott.
„Esküszöm, ha csak egy karcolás is lesz rajta, kiherélem ezt a barmot.”
Sam cél nélkül autózott a városkában. Egyszerűen megnyugtatta most a vezetés, és a motorzúgás. Ujjaival száját piszkálta, miközben Deanre gondolt. Bármit megtett volna, hogy az övé lehessen, de ez lehetetlennek tűnt. Keserűség telepedett rá, szemei elhomályosodtak. Úgy döntött inkább leparkol a városból kivezető út szélén, mert nem szeretett volna belerohanni egy fába. Megállt tehát, kiszállt a kocsiból, és az oldalának támaszkodott. Tüdejéből hangos sóhaj szakadt fel, és egyetlen egy könnycsepp szaladt le az arcán, egészen az álláig, ahonnan hangos koppanással hullt le az aszfaltra. Ez a koppanás törte meg a fájó némaságot.
Sam feleszmélt gondolataiból, és figyelmes lett arra, hogy semmilyen hangot, vagy zajt nem hallani. Nincs se madárcsivitelés, sem tücsökcsiripelés. Elindult az erdős rész felé, hogy körülnézzen. A kis fás terület egész különleges látványt nyújtott a naplementében. Ahogy beljebb gyalogolt a fák úgy sűrűsödtek, Samen pedig egy különös borzongás futott végig. Valami azt súgta neki, hogy balra forduljon. Pár perc séta után egy kis düledező házacskára lett figyelmes. Nem is igazán ház volt, inkább egy régi fészerre hasonlított. Közelebb ment, és felfigyelt az ablakon kiszűrődő halvány fényre. Elővette fegyverét, odalopakodott és belesett az ablakon.
***
- Dean, még mielőtt nekem esnél, találtam valamit - kiabálta be az ajtón Sam, mielőtt belépett volna a szobába.
- Rendben, van fél perced, mielőtt behúzok egyet! Megegyeztünk? - ordított ki Dean. Sam tétován lépett be, számított az első ütésre, de bátyja betartotta szavát.
- Találtam valamit a városba vezető út melletti erdőben.
- Igen? - kérdezte Dean, aztán nagy levegőt vett, és leült a fotelbe. - Hallgatlak - mondta immár sokkal nyugodtabb hangon.
- Először is, halálos csend volt. Semmilyen állathangot sem hallottam.
- Ühüm.
- Aztán van ott egy furcsa ház, és egy különös alakot láttam benne. Ráadásul elég ijesztő dolgokat tart abban a házban. Szerintem neked is meg kellene nézned.
- Oké, induljunk.
- Ne most. Nappal kellene odamenni, azt hiszem, csak sötétedés után van ott. Jobb lenne úgy körülnézni, hogy nem kell közben attól tartanunk, hogy ránk tör.
- Te tudod, Sammy. Akkor reggel indulunk. Most meg mit állsz úgy ott? - szólt oda bambán álló öccsének. Sam pár bátortalan lépést tett, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy testvére ilyen hamar lehiggadt. De amikor látta, hogy Dean már a telefonját nyomogatja, és vele egyáltalán nem törődik, felbátorodott, és bevette magát a fürdőszobába. Odaállt a vécécsésze fölé, lehúzta zipzárját, és könnyített magán. Nem is sejtette, hogy bátyja az ajtó mögött fülel, és csak arra vár, hogy végezzen. Mikor a csobogás elhalkult, Dean még várt egy pár pillanatig, aztán elordította magát.
- Kinyírlak, ha még egyszer elviszed az Impalát!
Sam hirtelen úgy megijedt, hogy kishíján becsípte zipzárjával a műszerét. Dean arcára a kihallatszó káromkodás gonosz vigyort varázsolt.
- Nem jött össze, faszkalap…
- Pedig, nagyon szerettem volna - vigyorgott még mindig.
- Baszd meg…
Egész korán kihajtottak a város szélére, egy eldugott helyre parkolták le az autót, és odalopóztak a házhoz. Elrejtőztek, és onnan figyelték, mikor hagyja el a házikót a különös ember. Mire a nap felkelt már tiszta volt a levegő. Óvatos lépésekkel közeledtek az ajtó felé.
Samnek különös érzése támadt.
- Dean, hagyjuk ezt az egészet. Menjünk innen.
- Miért? Te hívtál ide. Látomásod volt? Vagy valami konkrét megérzésed van?
- Nem tudom, de rossz érzésem van. Lehet, hogy nem kéne bemennünk.
- Ha nincs semmi egyértelmű magyarázatod arra, hogy miért ne nézzünk itt körül, akkor én bemegyek.
- Ne, Dean. Nem tudom miért, de ne.
Testvére nem törődött balsejtelmével, hanem a tolvajkulcsával kinyitotta a lakatot, és résnyire kinyitotta az ajtót. Sam látta bátyja eltökéltségét, ezért inkább elővette fegyverét, és követte Deant a házba.
Abban a pillanatban, ahogy mindketten beléptek, egy hatalmas villanást láttak. A vityilló milliófelé robbant, a villanást követően.
***
Sam az ágyon fekvő Deanhez lépett, kezében a fertőtlenítős rongycafattal.
- Hogy vagy?
- Hát asszem megmaradok - mondta elfúló hangon. - Fejed?
- Kibírom - motyogta Sam, és közben a rongyot bátyja mellkasára szorította, amitől az fájdalmasan felnyögött. - Kicsit csípni fog - mondta gonoszkodva.
- Öcsi, mekkora szerencséd volt, hogy a hátam mögött voltál. Így én kaptam a nagyobb löketet. Mondjuk, azért elég szarul nézel ki - bökött állával öccse homlokán éktelenkedő vágásra.
- Basszus, először azt hittem, ott döglünk meg mindketten.
- De megúsztuk, most csak ez a lényeg. Na, add ide azt az üveget.
Sam átnyújtotta a whiskyt, amiből Dean nagyot húzott. Így tisztán eléggé marta a torkát, de ez a testét mardosó fájdalomnál még mindig kellemesebb volt.
- De tényleg, egy ekkora robbanástól a beleinknek be kellett volna terítenie még az országutat is. Mi meg itt iszogatunk jókedvűen.
- Igazad van. Ez elég furcsa. De tudod mit? Magasról leszarom. Itt vagyunk, élünk. Ennyi. - ezzel feltápászkodott az ágyról, és bebattyogott a fürdőbe. Miközben a tusolóban megengedte a vizet, még kiszólt az öccsének. - Mivel közülünk még te vagy szalonképesebb állapotban, kimehetnél még egy üvegért.
- Rendben, mindjárt itt vagyok - válaszolt Sam. Dean kicsit meglepődött, mert öccse ennél nehezebben szokott ráállni a dolgokra, különösen, ha piáról volt szó. De elhessegette ezeket a gondolatokat, és beállt a vízsugár alá. Talán még soha nem esett még ilyen jól a forró víz a testének mint most. Csak állt, fejét hátravetette, és élvezte, ahogy széles vállát, és izmos mellkasát simogatják a lehulló vízcseppek.
Maga sem tudta mennyi ideig állt a zuhany alatt, de az biztos, hogy felfrissülve lépett ki onnan. Felkapta az asztalról a whiskys üveget, levetette magát az ágyra, és kortyolgatni kezdte a maradék italt.
Hamarosan Sam is visszatért. Zihálva lépett be az ajtón, kabátját a földre dobta, és ő is lehuppant Dean mellé az ágyra.
- Whisky már nem volt, hoztam tequilát - mondta még mindig a levegőt kapkodva.
- Mi van öcskös, futottál? Amúgy meg, tudod milyen hatással van rád a tequila.
- Jelenleg ez érdekel a legkevésbé - azzal felnyitotta az üveg tetejét, és meghúzta.
- Héhéhé! Megszentségteleníted ezt az italt. A tequilának meg kell adni a módját. Ez olyan mint egy szertartás.
- Arra is gondoltam - vigyorgott Sam, és az asztalra dobta a kezében lévő szatyrot, amiből kigurult pár nagy sárga citrom.
- Nahát, megleptél - mosolygott vissza Dean, azzal odalépett az asztalhoz, előkapta zsebéből a bicskáját, és szeletelni kezdett. Pár pillanat múlva abbahagyta. - Mi a faszt csinálok? Ezt a kis háziasszonynak kellene - Sam csak mogorván ránézett - Nagyon megüthettem a fejem abban a robbanásban - mondta, majd a kést öccsének dobta. - Tiéd a pálya Sammy.
Dean legnagyobb megrökönyödésére, Sam felállt, az asztalhoz sétált, és befejezte a citrom szeletelését. De az egyik vágásnál a lé belefröccsent a szemébe. Bal kezével odakapott.
- Bassza meg, még ez is.
Deanből felszakadt a nevetés. Öccse először egy gyilkos pillantást vetett felé, majd ő is elnevette magát. Egyszerűen annyira nevetséges volt az egész helyzet. Pár órával korábban kishíján belehaltak egy robbanásba, mindketten úgy néznek ki, mint az élőhalottak, ő meg egy kis citromlé miatt nyavalyog. Mikor már kicsit lenyugodtak, Sam két poharat vett elő, táskájából előkerült a só is.
- Végre nem csak a szokásosra használjuk - mondta Dean, még mindig vigyorogva. Majd töltött magának és öccsének is egy pohárkával.
Mikor már megittak néhányat, ismét felhozta az ismerős témát. Sam mindig kitért a válasz elől, most végképp nem szerette volna elárulni magát. Azonban Dean csak erősködött. Öccse egyszer csak felpattant, és mint a ketrecbe zárt vad, körbe-körbe kezdett járkálni.
- Mostmár tényleg elárulhatnád, hogy mi a helyzet? Oké, hogy már harmadik éjjel nem mész el, de tudni akarom, hogy miket műveltél, és hogy miért titkolózol előttem.
- Nem érted meg, hogy nem akarok róla beszélni? Ennyire nehéz felfogású még te sem lehetsz, baszd meg!
Dean felállt az asztaltól, és odalépett Samhez.
- Öcsi, figyelj a szádra! Ha most azonnal nem mondod meg, esküszöm, szétverem azt a csinos kis pofidat - ordította testvére arcába.
- Valóban tudni akarod? Biztos vagy benne? - válaszolta. Dean csak bólintott, Sam pedig egy nagyot taszított rajta, és nekilökte a falnak, majd erőszakosan és mélyen megcsókolta bátyját, majd elhúzta a fejét. - Hát ezért - súgta. Kicsit hátrébb lépett, és már szinte érezte is arcán bátyja öklét. De nem ez történt.
Dean visszarántotta, szorosan hozzásimult, és szenvedélyesen visszacsókolt. Sam először meglepődött, aztán átadta magát. Botladozva értek el az ágyig, amire Dean rávetette magát, magára rántva öccsét, de az ajkait továbbra sem engedte el. Erősen fenekébe markolt, és ágyékát a sajátjához húzta. Mindketten merevek voltak, és nadrágjuk szinte fojtogatta őket. De először a pólót hámozták le egymásról. Sam kicsit megemelte magát, könyökére támaszkodott, majd visszahajolt, és csókokkal kezdte feltérképezni bátyja testének minden porcikáját. Apró lépésekkel haladt lefelé, kiélvezve Dean minden rezdülését, minden sóhaját. Mert bátyja látványosan élvezte a dolgot. Szemeit lehunyta, ajkait résnyire szétnyitotta, és egy-egy kényesebb területnél felnyögött.
Sam már a köldökét csókolgatta, párszor körbe futatta nyelvét az érzékeny felületen, majd lefelé vette az irányt. Fogaival kicsit megrángatta nadrágjának zárját, de ezzel nem kiszabadítani akarta, hanem még jobban felizgatni. Sikerrel járt, mert Dean csípőjét emelgette, és egyre hangosabban sóhajtozott. Aztán már nem bírta tovább, visszahúzta öccsét, megcsókolta, de kezeivel nadrágjához kapott, és egy pillanat alatt, mindkettőjüket kiszabadította a szorításból. Először lágyan masszírozni kezdte testvére farkát, aztán egyre erősebbeket rántott rajta.
Sam ismét megemelkedett, egy hirtelen rántással lekapta bátyja farmerjét és alsóját, majd sajátját is lerúgta az ágy mellé. Aztán lassan végigfutatta nyelvét a vékony kis szőrcsíkon, ami Dean köldökétől ágyékáig vezet, felnézett bátyjára, és egy pillanatig gyönyörködött a látványban. Testvére szemeit még mindig szorosan lehunyva tartotta, de ajkait mostmár egészen szétnyitotta, és hangosan zihált. Ahogy érezte a forró levegőt férfiasságán, kipattantak szemei, így még találkozott tekintetük, mielőtt Sam egy gyors mozdulattal szájába fogadta őt. Ekkor pilláit ismét visszacsukta, és átadta magát az ajkak kényeztetésének. Azonban öccse nem engedte, hogy az édes kábulatba essen, és abbahagyta.
- Hé, mosmér… - zihálta Dean, de Sam meglepte a következő lépésével. Ujjait benyálazta, testvére fenekéhez érintette, és óvatosan belévezette, akinek teste megfeszült az ismeretlen érzéstől, de Sam nem is vett róla tudomást, ami nem is volt nagy gond, mert pár pillanat múlva már át is vette a fájdalom helyét az élvezet. Ahogy egyre több ujja járt ki-be, Dean arca egyre átszellemültebb lett, és egyszercsak könyörögni kezdett a beteljesülésért. Öccse nem kínozta tovább, tenyerébe csorgatott némi nyálat, és farkát kezdte simogatni. Hihetetlen közel járt már az elélvezéshez. Kezét még néhányszor végigfutatta magán, majd ismét bátyja fenekét kezdte tágítani, majd óvatosan ujjai helyére vesszejét dugta. Nagyon óvatosan vezette be magát a szűk lyukba, nem akart fájdalmat okozni. Dean felszisszent, mikor öccsét már teljes hosszában magába fogadta, de nem engedte kicsusszanni.
Ösztönösen kezdtek mozogni mindketten, valahogy egyből ráéreztek egymásra. Egyre szenvedélyesebb nyögések, sóhajok hagyták el ajkaikat, de közben folyton csókolták egymást, mintha az életük múlna azokon a csókokon. Óráknak tűnő percek alatt érték el a gyönyört, egyszerre. Sam Dean mellkasára borult, megcsókolta a vállát, aztán arcát a nyakába temette. Bátyja hátát, majd kócos haját simogatta. Ujjait egészen mélyre túrta öccse fürtjeibe, és játszani kezdett vele.
- Ez pokolian jó volt - suttogta. - Bár mindig arra gondoltam, hogy én foglak téged…
- Neked ez megfordult a fejedben? - Sam tekintetét mélyen bátyáéba fúrta.
- Már 17 éves korod óta rendszeresen megfordul a fejemben. Mit megfordul… Akárhányszor meglátlak a fürdőben, vagy bárhol, csak erre tudok gondolni.
Sam nagyra tátotta száját, szemét szintén, és kiskutya szemekkel bámult Deanre.
- Például, amikor ilyen pofát vágsz akkor is - mosolyogta el magát. - Aludjunk, holnap sok dolgunk lesz.
- Oh, igen. Kinyomozni…
- Ühüm, meg ezt folytatni - búgta még Dean, aztán egy apró csókot nyomott öccse ajkaira. Sam arcára egy elégedett mosoly ült ki, és ezzel a mosollyal merült álomba.
***
Ébredezni kezdett. Szemeit csak nagy fájdalmak árán tudta felnyitni, de először úgy tűnt, hogy hiába. Dermesztő sötét volt, sehonnan sem szűrődött be fény. Még egy árva kis sugár sem. Csak a fullasztó, hideg és kegyetlen sötétség uralkodott mindenhol. Tagjait nem tudta mozgatni, de érezte, hogy nincs kikötözve. Inkább mintha valami odaszögezte volna a falhoz. Érezte, hogy valaki van még a helyiségben, de csak remélni tudta, hogy Dean az.
Aztán észrevett két apró sárga fényt.
- Nocsak, csak nem azt hitte a kicsi Sammy, hogy ez valóság volt? - kacagott fel hangosan a távoli alak. A két fény közeledni kezdett. - Pedig azt hittem, hogy ennél sokkal okosabb vagy.
- Sárga szemű démon… - suttogta Sam. - Mindent te hitettél el velem?
- Csak szépen sorjában, mindenre fény derül Sammy.
- Te rohadt szemétláda, esküszöm, hogy kicsinállak.
- Nanana! Csak óvatosan. A Colt már rég nálam van, anélkül nem sokra mennél. Másodszor a bátyád életével játszol. Ugye nem akarod, hogy megtapasztalja azt, hogy a pokolnál is létezik rosszabb? Mert képes vagyok neki annyi szenvedés okozni, hogy a halálért könyörögjön, és azt kívánja, hogy hadd juthasson gyorsan a pokolra.
- Mit akarsz tőlem?
- Ó, én csak egy apró szívességet kérnék. Ha megteszed, ígérem, hogy elengedlek mindkettőtöket, sőt, valósággá teszem, amiről azt hitted, hogy történt köztetek. Azonban ha nem? Na azt a lehetőséget már vázoltam.
- Hallgatlak…
Folytatás következik :)
3. fejezet
.
- Hello, fiúk. Rég láttalak benneteket. Minek köszönhetem, hogy itt vagytok?
- Szia, Bobby - kezdte Sam. - Bár ne kellett volna most sem jönnünk.
- Gondban vagyunk az új melónkkal - fejezte be a gondolatot Dean.
- Gyertek beljebb, és mondjátok el mi a baj.
Néhány óra kutakodás, olvasgatás, és töprengés után sem jutottak semmire. Bobby sem találkozott még ilyen esettel eddig. Tanácstalanok voltak mindhárman.
- Hát fiúk, ti mindig belenyúltok a megfejthetetlen ügyekbe.
- Igen, de rendkívüli tehetségünknek köszönhetően, mindig sikerrel járunk - mondta öntelt mosollyal Dean.
- Szerintem inkább azért, mert Sam médium - lohasztotta le Bobby Dean kedvét. Sam pedig csak zavartan mosolygott.
- Akkor nincs semmi megérzésed Sammy? - kérdezte az idősebb fiú cinikusan.
- Semmi Dean. Semmi. Komolyan kezdek összezavarodni. Lehet, hogy tényleg nincs itt sem démon, sem pedig semmi természetfeletti dolog. Lehet, hogy nem is ránk tartozik az egész.
- Nekem pedig van egy olyan rohadt érzésem, hogy igenis ránk tartozik Sammy. És ha beledöglök, akkor is kiderítem mi franc öli a gyerekeket halomra.
- Oké, Dean - mondta engedelmesen az öccse. - Bobby, nem tartasz velünk? Azt hiszem, most minden segítségre szükségünk van.
- Nem, ezt most egyedül kell megoldanotok. Nekem most rengeteg dolgom van.
Pár óra múlva ismét a motelszobában ültek. Egyszer csak Sam felpattant, felkapta az asztalról az Impala kulcsát, és kirohant az ajtón. Dean utána szaladt, de már csak azt látta, ahogy öccse elhajt a kocsijával. Mérhetetlen düh lett úrrá rajta. Egyrészt, hogy Sam elrohant szó nélkül, másrészt engedély nélkül vitte el az autóját, amit szinte betegesen imádott.
„Esküszöm, ha csak egy karcolás is lesz rajta, kiherélem ezt a barmot.”
Sam cél nélkül autózott a városkában. Egyszerűen megnyugtatta most a vezetés, és a motorzúgás. Ujjaival száját piszkálta, miközben Deanre gondolt. Bármit megtett volna, hogy az övé lehessen, de ez lehetetlennek tűnt. Keserűség telepedett rá, szemei elhomályosodtak. Úgy döntött inkább leparkol a városból kivezető út szélén, mert nem szeretett volna belerohanni egy fába. Megállt tehát, kiszállt a kocsiból, és az oldalának támaszkodott. Tüdejéből hangos sóhaj szakadt fel, és egyetlen egy könnycsepp szaladt le az arcán, egészen az álláig, ahonnan hangos koppanással hullt le az aszfaltra. Ez a koppanás törte meg a fájó némaságot.
Sam feleszmélt gondolataiból, és figyelmes lett arra, hogy semmilyen hangot, vagy zajt nem hallani. Nincs se madárcsivitelés, sem tücsökcsiripelés. Elindult az erdős rész felé, hogy körülnézzen. A kis fás terület egész különleges látványt nyújtott a naplementében. Ahogy beljebb gyalogolt a fák úgy sűrűsödtek, Samen pedig egy különös borzongás futott végig. Valami azt súgta neki, hogy balra forduljon. Pár perc séta után egy kis düledező házacskára lett figyelmes. Nem is igazán ház volt, inkább egy régi fészerre hasonlított. Közelebb ment, és felfigyelt az ablakon kiszűrődő halvány fényre. Elővette fegyverét, odalopakodott és belesett az ablakon.
***
- Dean, még mielőtt nekem esnél, találtam valamit - kiabálta be az ajtón Sam, mielőtt belépett volna a szobába.
- Rendben, van fél perced, mielőtt behúzok egyet! Megegyeztünk? - ordított ki Dean. Sam tétován lépett be, számított az első ütésre, de bátyja betartotta szavát.
- Találtam valamit a városba vezető út melletti erdőben.
- Igen? - kérdezte Dean, aztán nagy levegőt vett, és leült a fotelbe. - Hallgatlak - mondta immár sokkal nyugodtabb hangon.
- Először is, halálos csend volt. Semmilyen állathangot sem hallottam.
- Ühüm.
- Aztán van ott egy furcsa ház, és egy különös alakot láttam benne. Ráadásul elég ijesztő dolgokat tart abban a házban. Szerintem neked is meg kellene nézned.
- Oké, induljunk.
- Ne most. Nappal kellene odamenni, azt hiszem, csak sötétedés után van ott. Jobb lenne úgy körülnézni, hogy nem kell közben attól tartanunk, hogy ránk tör.
- Te tudod, Sammy. Akkor reggel indulunk. Most meg mit állsz úgy ott? - szólt oda bambán álló öccsének. Sam pár bátortalan lépést tett, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy testvére ilyen hamar lehiggadt. De amikor látta, hogy Dean már a telefonját nyomogatja, és vele egyáltalán nem törődik, felbátorodott, és bevette magát a fürdőszobába. Odaállt a vécécsésze fölé, lehúzta zipzárját, és könnyített magán. Nem is sejtette, hogy bátyja az ajtó mögött fülel, és csak arra vár, hogy végezzen. Mikor a csobogás elhalkult, Dean még várt egy pár pillanatig, aztán elordította magát.
- Kinyírlak, ha még egyszer elviszed az Impalát!
Sam hirtelen úgy megijedt, hogy kishíján becsípte zipzárjával a műszerét. Dean arcára a kihallatszó káromkodás gonosz vigyort varázsolt.
- Nem jött össze, faszkalap…
- Pedig, nagyon szerettem volna - vigyorgott még mindig.
- Baszd meg…
Egész korán kihajtottak a város szélére, egy eldugott helyre parkolták le az autót, és odalopóztak a házhoz. Elrejtőztek, és onnan figyelték, mikor hagyja el a házikót a különös ember. Mire a nap felkelt már tiszta volt a levegő. Óvatos lépésekkel közeledtek az ajtó felé.
Samnek különös érzése támadt.
- Dean, hagyjuk ezt az egészet. Menjünk innen.
- Miért? Te hívtál ide. Látomásod volt? Vagy valami konkrét megérzésed van?
- Nem tudom, de rossz érzésem van. Lehet, hogy nem kéne bemennünk.
- Ha nincs semmi egyértelmű magyarázatod arra, hogy miért ne nézzünk itt körül, akkor én bemegyek.
- Ne, Dean. Nem tudom miért, de ne.
Testvére nem törődött balsejtelmével, hanem a tolvajkulcsával kinyitotta a lakatot, és résnyire kinyitotta az ajtót. Sam látta bátyja eltökéltségét, ezért inkább elővette fegyverét, és követte Deant a házba.
Abban a pillanatban, ahogy mindketten beléptek, egy hatalmas villanást láttak. A vityilló milliófelé robbant, a villanást követően.
***
Sam az ágyon fekvő Deanhez lépett, kezében a fertőtlenítős rongycafattal.
- Hogy vagy?
- Hát asszem megmaradok - mondta elfúló hangon. - Fejed?
- Kibírom - motyogta Sam, és közben a rongyot bátyja mellkasára szorította, amitől az fájdalmasan felnyögött. - Kicsit csípni fog - mondta gonoszkodva.
- Öcsi, mekkora szerencséd volt, hogy a hátam mögött voltál. Így én kaptam a nagyobb löketet. Mondjuk, azért elég szarul nézel ki - bökött állával öccse homlokán éktelenkedő vágásra.
- Basszus, először azt hittem, ott döglünk meg mindketten.
- De megúsztuk, most csak ez a lényeg. Na, add ide azt az üveget.
Sam átnyújtotta a whiskyt, amiből Dean nagyot húzott. Így tisztán eléggé marta a torkát, de ez a testét mardosó fájdalomnál még mindig kellemesebb volt.
- De tényleg, egy ekkora robbanástól a beleinknek be kellett volna terítenie még az országutat is. Mi meg itt iszogatunk jókedvűen.
- Igazad van. Ez elég furcsa. De tudod mit? Magasról leszarom. Itt vagyunk, élünk. Ennyi. - ezzel feltápászkodott az ágyról, és bebattyogott a fürdőbe. Miközben a tusolóban megengedte a vizet, még kiszólt az öccsének. - Mivel közülünk még te vagy szalonképesebb állapotban, kimehetnél még egy üvegért.
- Rendben, mindjárt itt vagyok - válaszolt Sam. Dean kicsit meglepődött, mert öccse ennél nehezebben szokott ráállni a dolgokra, különösen, ha piáról volt szó. De elhessegette ezeket a gondolatokat, és beállt a vízsugár alá. Talán még soha nem esett még ilyen jól a forró víz a testének mint most. Csak állt, fejét hátravetette, és élvezte, ahogy széles vállát, és izmos mellkasát simogatják a lehulló vízcseppek.
Maga sem tudta mennyi ideig állt a zuhany alatt, de az biztos, hogy felfrissülve lépett ki onnan. Felkapta az asztalról a whiskys üveget, levetette magát az ágyra, és kortyolgatni kezdte a maradék italt.
Hamarosan Sam is visszatért. Zihálva lépett be az ajtón, kabátját a földre dobta, és ő is lehuppant Dean mellé az ágyra.
- Whisky már nem volt, hoztam tequilát - mondta még mindig a levegőt kapkodva.
- Mi van öcskös, futottál? Amúgy meg, tudod milyen hatással van rád a tequila.
- Jelenleg ez érdekel a legkevésbé - azzal felnyitotta az üveg tetejét, és meghúzta.
- Héhéhé! Megszentségteleníted ezt az italt. A tequilának meg kell adni a módját. Ez olyan mint egy szertartás.
- Arra is gondoltam - vigyorgott Sam, és az asztalra dobta a kezében lévő szatyrot, amiből kigurult pár nagy sárga citrom.
- Nahát, megleptél - mosolygott vissza Dean, azzal odalépett az asztalhoz, előkapta zsebéből a bicskáját, és szeletelni kezdett. Pár pillanat múlva abbahagyta. - Mi a faszt csinálok? Ezt a kis háziasszonynak kellene - Sam csak mogorván ránézett - Nagyon megüthettem a fejem abban a robbanásban - mondta, majd a kést öccsének dobta. - Tiéd a pálya Sammy.
Dean legnagyobb megrökönyödésére, Sam felállt, az asztalhoz sétált, és befejezte a citrom szeletelését. De az egyik vágásnál a lé belefröccsent a szemébe. Bal kezével odakapott.
- Bassza meg, még ez is.
Deanből felszakadt a nevetés. Öccse először egy gyilkos pillantást vetett felé, majd ő is elnevette magát. Egyszerűen annyira nevetséges volt az egész helyzet. Pár órával korábban kishíján belehaltak egy robbanásba, mindketten úgy néznek ki, mint az élőhalottak, ő meg egy kis citromlé miatt nyavalyog. Mikor már kicsit lenyugodtak, Sam két poharat vett elő, táskájából előkerült a só is.
- Végre nem csak a szokásosra használjuk - mondta Dean, még mindig vigyorogva. Majd töltött magának és öccsének is egy pohárkával.
Mikor már megittak néhányat, ismét felhozta az ismerős témát. Sam mindig kitért a válasz elől, most végképp nem szerette volna elárulni magát. Azonban Dean csak erősködött. Öccse egyszer csak felpattant, és mint a ketrecbe zárt vad, körbe-körbe kezdett járkálni.
- Mostmár tényleg elárulhatnád, hogy mi a helyzet? Oké, hogy már harmadik éjjel nem mész el, de tudni akarom, hogy miket műveltél, és hogy miért titkolózol előttem.
- Nem érted meg, hogy nem akarok róla beszélni? Ennyire nehéz felfogású még te sem lehetsz, baszd meg!
Dean felállt az asztaltól, és odalépett Samhez.
- Öcsi, figyelj a szádra! Ha most azonnal nem mondod meg, esküszöm, szétverem azt a csinos kis pofidat - ordította testvére arcába.
- Valóban tudni akarod? Biztos vagy benne? - válaszolta. Dean csak bólintott, Sam pedig egy nagyot taszított rajta, és nekilökte a falnak, majd erőszakosan és mélyen megcsókolta bátyját, majd elhúzta a fejét. - Hát ezért - súgta. Kicsit hátrébb lépett, és már szinte érezte is arcán bátyja öklét. De nem ez történt.
Dean visszarántotta, szorosan hozzásimult, és szenvedélyesen visszacsókolt. Sam először meglepődött, aztán átadta magát. Botladozva értek el az ágyig, amire Dean rávetette magát, magára rántva öccsét, de az ajkait továbbra sem engedte el. Erősen fenekébe markolt, és ágyékát a sajátjához húzta. Mindketten merevek voltak, és nadrágjuk szinte fojtogatta őket. De először a pólót hámozták le egymásról. Sam kicsit megemelte magát, könyökére támaszkodott, majd visszahajolt, és csókokkal kezdte feltérképezni bátyja testének minden porcikáját. Apró lépésekkel haladt lefelé, kiélvezve Dean minden rezdülését, minden sóhaját. Mert bátyja látványosan élvezte a dolgot. Szemeit lehunyta, ajkait résnyire szétnyitotta, és egy-egy kényesebb területnél felnyögött.
Sam már a köldökét csókolgatta, párszor körbe futatta nyelvét az érzékeny felületen, majd lefelé vette az irányt. Fogaival kicsit megrángatta nadrágjának zárját, de ezzel nem kiszabadítani akarta, hanem még jobban felizgatni. Sikerrel járt, mert Dean csípőjét emelgette, és egyre hangosabban sóhajtozott. Aztán már nem bírta tovább, visszahúzta öccsét, megcsókolta, de kezeivel nadrágjához kapott, és egy pillanat alatt, mindkettőjüket kiszabadította a szorításból. Először lágyan masszírozni kezdte testvére farkát, aztán egyre erősebbeket rántott rajta.
Sam ismét megemelkedett, egy hirtelen rántással lekapta bátyja farmerjét és alsóját, majd sajátját is lerúgta az ágy mellé. Aztán lassan végigfutatta nyelvét a vékony kis szőrcsíkon, ami Dean köldökétől ágyékáig vezet, felnézett bátyjára, és egy pillanatig gyönyörködött a látványban. Testvére szemeit még mindig szorosan lehunyva tartotta, de ajkait mostmár egészen szétnyitotta, és hangosan zihált. Ahogy érezte a forró levegőt férfiasságán, kipattantak szemei, így még találkozott tekintetük, mielőtt Sam egy gyors mozdulattal szájába fogadta őt. Ekkor pilláit ismét visszacsukta, és átadta magát az ajkak kényeztetésének. Azonban öccse nem engedte, hogy az édes kábulatba essen, és abbahagyta.
- Hé, mosmér… - zihálta Dean, de Sam meglepte a következő lépésével. Ujjait benyálazta, testvére fenekéhez érintette, és óvatosan belévezette, akinek teste megfeszült az ismeretlen érzéstől, de Sam nem is vett róla tudomást, ami nem is volt nagy gond, mert pár pillanat múlva már át is vette a fájdalom helyét az élvezet. Ahogy egyre több ujja járt ki-be, Dean arca egyre átszellemültebb lett, és egyszercsak könyörögni kezdett a beteljesülésért. Öccse nem kínozta tovább, tenyerébe csorgatott némi nyálat, és farkát kezdte simogatni. Hihetetlen közel járt már az elélvezéshez. Kezét még néhányszor végigfutatta magán, majd ismét bátyja fenekét kezdte tágítani, majd óvatosan ujjai helyére vesszejét dugta. Nagyon óvatosan vezette be magát a szűk lyukba, nem akart fájdalmat okozni. Dean felszisszent, mikor öccsét már teljes hosszában magába fogadta, de nem engedte kicsusszanni.
Ösztönösen kezdtek mozogni mindketten, valahogy egyből ráéreztek egymásra. Egyre szenvedélyesebb nyögések, sóhajok hagyták el ajkaikat, de közben folyton csókolták egymást, mintha az életük múlna azokon a csókokon. Óráknak tűnő percek alatt érték el a gyönyört, egyszerre. Sam Dean mellkasára borult, megcsókolta a vállát, aztán arcát a nyakába temette. Bátyja hátát, majd kócos haját simogatta. Ujjait egészen mélyre túrta öccse fürtjeibe, és játszani kezdett vele.
- Ez pokolian jó volt - suttogta. - Bár mindig arra gondoltam, hogy én foglak téged…
- Neked ez megfordult a fejedben? - Sam tekintetét mélyen bátyáéba fúrta.
- Már 17 éves korod óta rendszeresen megfordul a fejemben. Mit megfordul… Akárhányszor meglátlak a fürdőben, vagy bárhol, csak erre tudok gondolni.
Sam nagyra tátotta száját, szemét szintén, és kiskutya szemekkel bámult Deanre.
- Például, amikor ilyen pofát vágsz akkor is - mosolyogta el magát. - Aludjunk, holnap sok dolgunk lesz.
- Oh, igen. Kinyomozni…
- Ühüm, meg ezt folytatni - búgta még Dean, aztán egy apró csókot nyomott öccse ajkaira. Sam arcára egy elégedett mosoly ült ki, és ezzel a mosollyal merült álomba.
***
Ébredezni kezdett. Szemeit csak nagy fájdalmak árán tudta felnyitni, de először úgy tűnt, hogy hiába. Dermesztő sötét volt, sehonnan sem szűrődött be fény. Még egy árva kis sugár sem. Csak a fullasztó, hideg és kegyetlen sötétség uralkodott mindenhol. Tagjait nem tudta mozgatni, de érezte, hogy nincs kikötözve. Inkább mintha valami odaszögezte volna a falhoz. Érezte, hogy valaki van még a helyiségben, de csak remélni tudta, hogy Dean az.
Aztán észrevett két apró sárga fényt.
- Nocsak, csak nem azt hitte a kicsi Sammy, hogy ez valóság volt? - kacagott fel hangosan a távoli alak. A két fény közeledni kezdett. - Pedig azt hittem, hogy ennél sokkal okosabb vagy.
- Sárga szemű démon… - suttogta Sam. - Mindent te hitettél el velem?
- Csak szépen sorjában, mindenre fény derül Sammy.
- Te rohadt szemétláda, esküszöm, hogy kicsinállak.
- Nanana! Csak óvatosan. A Colt már rég nálam van, anélkül nem sokra mennél. Másodszor a bátyád életével játszol. Ugye nem akarod, hogy megtapasztalja azt, hogy a pokolnál is létezik rosszabb? Mert képes vagyok neki annyi szenvedés okozni, hogy a halálért könyörögjön, és azt kívánja, hogy hadd juthasson gyorsan a pokolra.
- Mit akarsz tőlem?
- Ó, én csak egy apró szívességet kérnék. Ha megteszed, ígérem, hogy elengedlek mindkettőtöket, sőt, valósággá teszem, amiről azt hitted, hogy történt köztetek. Azonban ha nem? Na azt a lehetőséget már vázoltam.
- Hallgatlak…
Folytatás következik :)
3. fejezet
.