Új fic :)

May 12, 2008 22:22


j2greendreams hívta fel a figyelmemet erre a "kihívásra"

Tehát szabályok:
1. Pick a character, pairing, or fandom you like.
2. Turn on your music player and put it on random/shuffle.
3. Write a drabble titled the same thing as the song playing.
4. The number of words in the drabble should the songs length.
*Example - Drive My Car is 2 minutes & 33 seconds. So the drabble should have 233 words.*
5. Do five (more if you wish) of these, then post them.

Cím: Spin me around
Páros: Sam/Dean spn
242 szó, de most címmel együtt :)
Korhatár: a meghatározott PG
Spoiler: egy kicsit a Mystery Spotból és  Long Distance Callból, de minimális

Spin me around

Belépek a szobába, leülök melléd az ágyra. Forog velem a világ, ahogy megérzem illatodat. Mindkettőnk arca feldagadt, és véres. Igazából figyelni sem tudok arra, amit mondasz. Szemedben látom a kétségbe esést, és nem tudok neked segíteni. Tudom, hogy szenvedsz és kétségbe vagy esve. Már nagyon rövid az időnk.

„Meg én” Ennyit tudtam kinyökögni. Akkora idióta vagyok, pedig te kiöntötted nekem a lelkedet. Ritkán teszel ilyet, talán megijedtem, azért nem tudtam értelmesebbet mondani. Legszívesebben magamhoz ölelnélek, egészen addig szorítanálak, amíg úgy nem kezd forogni veled a világ, mint most velem. Legszívesebben addig csókolnálak, míg mindketten ki nem fogyunk a szuszból. De nem lehet. A bátyám vagy, Dean Winchester, teljes mértékben heteroszexuális, és csakis testvéredként szeretsz.

Én téged már rég nem. Nem tudom, mikor jöttem rá, hogy kívánlak, hogy szeretlek, csak azt tudom, hogy kikészít ez az egész. Minden egyes nap kínszenvedés, főleg most, hogy csak ennyi időd van hátra, hogy csak ennyit lehetek veled. Egyszerűen én sem bírom már tovább. Már magától a gondolattól rosszul vagyok, hogy tényleg elveszíthetlek, hogy megismétlődik az, ami akkor, ott történt, abban az átkozott kisvárosba, abban az átkozott Elvarázsolt kastélyban, amiatt a rohadék Trükkös miatt.

Már megint nem figyelek arra, amit mondasz. Már megint elragadtak a gondolataim. Közben ajkaidat nézem. Belekortyolsz a sörödbe, nézem ahogy az ádámcsutkád mozog. Hogy zavaromat leplezzem én belekortyolok, de tovább bámullak. Most éppen azt nem tudom elképzelni, hogy lesz olyan, hogy nem leszünk együtt.

„Sammy?”

Szédülök, forog velem a világ.

.

fic, kihívás, zenemuzsika, supernatural

Previous post Next post
Up