Fic: HP, HD hülye vagyok HB Dean Winchester!
Páros: Dean/Sam
Figyelmeztetés: NC-17
Megjegyzés: a címnek valójában nem sok köze van a fichez, habár mégis :) Valójában tegnapi elmebetegségem rövid, tömör összefoglalása. Maga a fic nem túl vidám.
Ez volt az a nap amikor, még csak bátyja közelébe sem mert menni, nem hogy felköszönteni. Pedig az ajándék is megvolt, de mégsem merte odaadni neki. Már reggel óta várt, leste Deant, de nem szólalt meg.
Azonban Dean észrevette, hogy nincs rendben, mint mindig. Nála jobban senki sem ismerte Samet, de most még nem kérdezett rá. Kicsit kiélvezte, hogy öccse szenved. Tudta pontosan, hogy Sam a születésnapja miatt van lázban, de úgy tett, mintha semmit sem sejtene.
Dean valójában imádta a születésnapjait, de megjátszotta, hogy gyűlöli. És pontosan azért szerette, mert Sam mindig készült valamivel, öccse mindig gondolt rá, kedveskedett neki valamivel. És ez a születésnap most még nagyobb jelentőséggel bírt, ugyanis Dean Winchester ezen a napon töltötte be a harmincadik életévét. Azért volt ennyire fontos, mert Dean azt hitte, hogy nem fogja megélni a harmincat. Részben igaza is volt, hiszen már tulajdonképpen négy hónapig a pokolban csücsült, ahonnan úgy tűnt, hogy nem fog szabadulni. Aztán jött Castiel, habár ő már egy egészen más történet.
- Dean…
- Mi van Sam? - kérdezett vissza ingerülten.
- Tudod milyen nap van ma… Izé, tudod…
- Sam - fordult öccse felé. - Tudom, de erre most nincs időnk. Lilith számtalan pecsétet feltört már, közeleg az apokalipszis.
- De Dean - nézett bátyjára a jól ismert kiskutya szemekkel. - Néha lehet lazítani. Különben belebolondulunk.
- Nocsak. Eddig te voltál a munkamániás, ha jól emlékszem. Mi történt Sammy? - kérdezte, és próbálta elrejteni hangjában a vidámságot. Igazából hetek, sőt hónapok óta most először volt jókedve.
- Dean - hajtotta le Sam a fejét. - Rossz téged így látni, Dean. Hiányzik a régi testvérem, aki mindig vidám volt, egy vadászat után elment inni, aztán hazarángatott egy nőt…
- Azt akarod, hogy leigyam magam, és valami útszélit hozzak ide? Ha csak erre vágysz… - mondta, majd ledobta a kezéből a pisztolyt, amit éppen tisztított, és már vette is fel a kabátját.
- Nem! - kiáltotta Sam kétségbeesetten. - Nem azt akarom, csak…
- Csak mit Sam? Mit akarsz?
- Mosolyogni látni, hogy néha nevess, úgy mint régen Dean. Azt akarom, hogy olyan legyél mint régen.
- Én már sosem leszek olyan Sam, ezt te is tudod. Ahogy már te sem leszel, emiatt a médiumos, démonűzős izé miatt, amit Ruby-val műveltek.
- Tudom - motyogta halkan, majd elfordult. - Igazad van Dean. Boldog születésnapot - suttogta, majd letette az ajándékát az asztalra, majd bezárkózott a fürdőszobába.
Samnek pedig ez volt a jól ismert szokása. Ha bánatos volt egyből bezárkózott a fürdőbe, és vagy Deannek kellett kicsalogatnia, vagy pedig meg kellett várni, míg picit lenyugszik. De most hiába telt el egy, aztán két óra, Sam nem bújt elő a fürdőből, csak ott gubbasztott. Dean már aggódni kezdett.
- Sammy! Gyere elő kérlek - kiáltotta be az ajtón. De nem érkezett válasz. - Öcsi ne csináld már ezt kérlek!
Ott állt az ajtó előtt, és kezében a kis dobozkát forgatta. Még nem nyitotta ki, csak nézegette. Nem is számított neki, hogy mi van benne, csak annyi, hogy Samtől kapta.
- Gyere ki, öcsi. Ne bohóckodjunk. Kérlek, gyere ki - próbálta meg utoljára. És sikerrel járt, mert nemsokára lépéseket hallott, és Sam kinyitotta az ajtót. - Te sírtál Sam?
- Nem! - mondta határozottan. Vagyis úgy próbálta, de valójában mély hangja elvékonyodott, és egy dacos gyerekére hasonlított. Ráadásul szemei is vörösek voltak a könnyektől.
Máskor Dean kigúnyolta és kinevette volna, de most nem. Gyomrában érzett valami kellemetlen érzést, amit nem tudott megmagyarázni. Sam mögé lépett, és a vállára tette a kezét. Öccse felé fordult, és csak nézett rá, azzal a tekintettel, amit Dean régebben nevetségesnek vagy szánalmasnak tartott. Azonban Dean most nem tartotta annak, sőt, nagyon rosszul érezte magát. Végül pedig odahúzta magához öccsét, és szorosan átölelte, úgy ahogy akkor, amikor visszatért a pokolból. El sem akarta engedni, csak szorította, és szorította.
- Sajnálom Sammy. Eddig eszembe sem jutott, hogy mennyire nehéz lehet neked, csak magamon szánakoztam. Annyira sajnálom - suttogta a fülébe.
- Nem Dean, neked nem kell sajnálnod - motyogta öccse. - Meg sem próbáltam segíteni neked, egy kicsit sem.
- Már megint ugyanaz mint régen - mosolygott most Dean őszintén. - Ha nem egymást hibáztatjuk valamiért, akkor saját magunkat okoljuk.
Most kicsit mindkettejüknek jobb kedvük lett, de Sam még mindig szomorkásan üldögélt a kanapén, és szürcsölte a sörét, miközben Dean visszatért a fegyverek tisztításához. Most, hogy megölték az újabb alakváltót, pár nap szünetet tartottak. Egy darabig csend volt közöttük, majd beszélgetni kezdtek, az alakváltóról, de érezni lehetett, hogy ez csak fed, leplez valamit. Mindkettejükben valami mély, és borzasztóan erős érzés dolgozott, amit mindketten másképp próbáltak palástolni. Dean mint mindig hideg, és tartózkodó maradt, Sam pedig labilissá vált. A pihenő alatt többet találkozott Ruby-val, de még mindig visszahátrált, ha szóba került Lilith megölése. De most nem Lilithen járt az agya, hanem egészen máson.
Végül úgy döntöttek, hogy lemennek a kocsmába inni egyet. Dean zsebében végig ott lapult a kis csomag, Sam ajándéka. Még most sem bontotta ki, maga sem tudta miért. Lassan több ital fogyott, mint kellett volna, de még nem akaródzott egyiküknek sem visszamenni a motelba, a hallgatásba, a szomorúságba. De végül elindultak. Sam részegebb volt Deannél, sokkal.
- Szóval te tényleg úgy gondolod, hogy csak véres és szomorú véget érhetünk Dean? - kérdezte összeakadozó nyelvvel.
- Igen Sammy, de miért kérdeztél rá már megint?
- Semmi Dean… Csak én nem akarom. Érted? Azt mondtam, hogy már nem tudnék nyugodt életet élni, de mégis arra vágyom, hogy már ne kelljen ezekkel a dögökkel harcolnunk. El akarom ezt az egészet felejteni, úgy ahogy van. Érted?
- Értem Sam. Vagyis nem - ezzel leparkolt az út szélén. - Nem értelek. Mi ez az egész?
- Semmi - motyogta durcásan.
- Akármilyen édes is vagy így, tudom, hogy van valami baj.
- Te azt mondtad, hogy édes vagyok? - nézett rá öccse meglepődve.
- Nem úgy értettem, izé - kezdett mentegetőzni, még el is pirult.
- Te is édes vagy, amikor elvörösödsz. Olyankor a szeplőid világítanak Dean - motyogta érdekes hangon Sam.
- Micsoda? Mi? - kérdezett vissza. Dean pánikba esett, nem tudta, hogy mit kezdjen most. Részegek voltak mindketten, és túllépték azt a határt, amit eddig még sosem.
- Csak a vacak szeplőidről beszélek Dean. Tudod, hogy még a füleiden is vannak? - ezzel Sam végighúzta ujjait bátyja fülén. - Sőt még a nyakadon is - és ahogy ezt mondta, ujjai máris Dean nyakán járták. De csak finoman vándoroltak végig ujjbegyei bátyja ütőerének mentén.
- Mit… Mit művelsz Sam? - kérdezte lehunyt szemmel. Egész testét borzongás járta végig, az öccsétől oly ismeretlen érintések nyomán. Azonban Sam ujjai befurakodtak a sötétzöld ing alá is, és már a kulcscsontját simogatták.
- Sajnálom Dean. Már rég el kellett volna mondanom. Ruby-val is csak azért mert… Szóval én… Affranc, még az ajándékodat sem nyitottad ki - ezzel elkapta a kezét, és azonnal hóna alá tette.
- Fejezd be, amit elkezdtél. Ez a te nagy bajod Sam! Sosem fejezed be, amit elkezdtél - mondta, sőt szinte kiáltotta Dean, és megszorította öccse karját. Vészesen közel hajolt már hozzá, Sam pedig úgy érezte magát, mint egy őz, aki a kocsi fényszórójának lett rabja. Úgy bámult bele Dean szemébe, mintha valóban a fénybe nézne, és enyhén nyitott ajkakkal vett egyre nagyobb lélegzetet. És bátyja ezt használta ki, rá is csapott öccse rózsaszín ajkaira. Némi ellenállásra számított, de erről most nem volt szó, hiszen Sam úgy kapott ajkai után, úgy viszonozta a csókokat, mintha az élete múlna rajta. Szinte itta az egyre követelőzőbb csókot, és szinte öntudatlanul kezdte Deant kihámozni először a kabátból, aztán az ingből. De Dean is ugyanezt tette, egyre gyorsabban szedegette le testvére ruháit, és egy pillanatra sem engedte el ajkait.
A nadrágnál azonban megakadtak. Kicsi volt a hely, hogy ledobják magukról, így egy kicsit elszakadtak egymástól. Pontosabban Dean húzódott el.
- Tudom, ez hülyeség. Nagy hibát követtünk el - szólalt meg Sam. Hangja egészen elvékonyodott.
- Francokat - vágta rá Dean, és már ugrott is a hátsó ülésre. - Mire vársz még? - kérdezte, és letolta farmerét. Sam pár pillanatig csak meglepetten nézte, egészen addig, amíg Dean oda nem hajolt hozzá, és újból megcsókolta. - Gyere Sammy - suttogta egészen lágy hangon. Öccse nem is tudott mást tenni, hátrakúszott, egyenesen bátyja karjaiba. És innen már nem is volt megállás. Az alsó nagyon gyorsan került le róluk, és kapkodva érintették egymást, de nem csak kezeikkel, hanem ajkaikkal. Minden centit végigcsókolgattak a másik testén, majd Dean óvatosan a hasára fordította Samet.
- Vigyázni fogok rád - suttogta öccse fülébe, aki fejét oldalra fordította, így újabb csókot válthattak. Próbáltak a kocsiban kényelmesen elhelyezkedni, ami úgy sikerült, hogy a fiatalabb testvér egyik lába nyugodott az ülésen, míg a másikkal a padlón térdelt. Dean hasonló helyzetet vett fel, miközben azon dolgozott, hogy a szeretkezés minél kevesebb fájdalmat okozzon öccsének. Persze arról sem feledkezett meg, hogy lágy csókokkal hintse be nyakát és a hátát. Sam pedig folyamatosan sóhajtozott, sőt nyögdösött is.
Aztán Dean kihúzta ujjait, és elővett egy óvszert. Máskor, ha mással lett volna nem foglalkozott volna ilyenekkel, de most Samről, az öccséről, az egyetlen emberről volt szó, akit őszintén szeretett, így még jobban akart rá vigyázni. Felhúzta az óvszert, majd óvatosan irányította magát oda. Sam lélegzetét is visszafojtotta, amíg bátyja lassan teljesen belényomult. Persze Dean ezt is figyelmesen tette, vigyázva, hogy még véletlenül se sértse meg őt. És végül mikor már teljesen becsusszant, megállt, hogy újabb forró, de mégis gyengéd csókokat adhasson Samnek. Aztán kezdett el csak mozogni, lágy, finom ritmusba ringatva magukat. Ehhez a ritmushoz, lassan egyre több sóhaj csatlakozott, de a tempó nem változott. A kocsi ablakai, a kinti zord idő miatt egyre párásabbak lettek, sőt egyre fogyott odabent a levegő. Ez a két dolog csak fokozta szerelmük hevét, és pontosan ezért hamarosan el is érték a gyönyört. Dean számára furcsa módon együtt, ugyanabban a pillanatban sóhajtották egymás nevét, már-már klisésen.
Azonnal kicsusszant testvéréből, hogy maga felé fordíthassa, és csókolhassa újból és újból, míg ki nem fogytak a szuszból.
- Ez már nevetségesen romantikus volt - mosolygott Sam.
- Nahát öcsi, én azt hittem, hogy te ez a típus vagy - felelte Dean csillogó szemekkel. - Amúgy én a nyálas szót használtam volna a helyedben - vigyorgott.
- Amúgy boldog születésnapot Dean… Még meg sem nézted az ajándékodat… Miért nem?
- Mert mindegy mit kapok, amíg tőled kapom Sammy - ezzel megcsókolta, de keze már a kabátja zsebében kutatott az apró dobozka után. - De tényleg. Mi van benne?
- Majd meglátod - mondta hamis mosollyal Sam, miközben Dean már ki is bontotta a dobozt.
- De hát ez? Ez mi? Te honnan…
- Csak gondoltam, neked erre mindig szükséged lehet - vörösödött el a fiatalabbik.
- Hát mostmár te látod hasznát - vigyorgott Dean, és ujjai közé fogta a tízes doboz vanília ízű óvszert.
Vége
Figyelmeztetés: NC-17
Megjegyzés: a címnek valójában nem sok köze van a fichez, habár mégis :) Valójában tegnapi elmebetegségem rövid, tömör összefoglalása. Maga a fic nem túl vidám.
Ez volt az a nap amikor, még csak bátyja közelébe sem mert menni, nem hogy felköszönteni. Pedig az ajándék is megvolt, de mégsem merte odaadni neki. Már reggel óta várt, leste Deant, de nem szólalt meg.
Azonban Dean észrevette, hogy nincs rendben, mint mindig. Nála jobban senki sem ismerte Samet, de most még nem kérdezett rá. Kicsit kiélvezte, hogy öccse szenved. Tudta pontosan, hogy Sam a születésnapja miatt van lázban, de úgy tett, mintha semmit sem sejtene.
Dean valójában imádta a születésnapjait, de megjátszotta, hogy gyűlöli. És pontosan azért szerette, mert Sam mindig készült valamivel, öccse mindig gondolt rá, kedveskedett neki valamivel. És ez a születésnap most még nagyobb jelentőséggel bírt, ugyanis Dean Winchester ezen a napon töltötte be a harmincadik életévét. Azért volt ennyire fontos, mert Dean azt hitte, hogy nem fogja megélni a harmincat. Részben igaza is volt, hiszen már tulajdonképpen négy hónapig a pokolban csücsült, ahonnan úgy tűnt, hogy nem fog szabadulni. Aztán jött Castiel, habár ő már egy egészen más történet.
- Dean…
- Mi van Sam? - kérdezett vissza ingerülten.
- Tudod milyen nap van ma… Izé, tudod…
- Sam - fordult öccse felé. - Tudom, de erre most nincs időnk. Lilith számtalan pecsétet feltört már, közeleg az apokalipszis.
- De Dean - nézett bátyjára a jól ismert kiskutya szemekkel. - Néha lehet lazítani. Különben belebolondulunk.
- Nocsak. Eddig te voltál a munkamániás, ha jól emlékszem. Mi történt Sammy? - kérdezte, és próbálta elrejteni hangjában a vidámságot. Igazából hetek, sőt hónapok óta most először volt jókedve.
- Dean - hajtotta le Sam a fejét. - Rossz téged így látni, Dean. Hiányzik a régi testvérem, aki mindig vidám volt, egy vadászat után elment inni, aztán hazarángatott egy nőt…
- Azt akarod, hogy leigyam magam, és valami útszélit hozzak ide? Ha csak erre vágysz… - mondta, majd ledobta a kezéből a pisztolyt, amit éppen tisztított, és már vette is fel a kabátját.
- Nem! - kiáltotta Sam kétségbeesetten. - Nem azt akarom, csak…
- Csak mit Sam? Mit akarsz?
- Mosolyogni látni, hogy néha nevess, úgy mint régen Dean. Azt akarom, hogy olyan legyél mint régen.
- Én már sosem leszek olyan Sam, ezt te is tudod. Ahogy már te sem leszel, emiatt a médiumos, démonűzős izé miatt, amit Ruby-val műveltek.
- Tudom - motyogta halkan, majd elfordult. - Igazad van Dean. Boldog születésnapot - suttogta, majd letette az ajándékát az asztalra, majd bezárkózott a fürdőszobába.
Samnek pedig ez volt a jól ismert szokása. Ha bánatos volt egyből bezárkózott a fürdőbe, és vagy Deannek kellett kicsalogatnia, vagy pedig meg kellett várni, míg picit lenyugszik. De most hiába telt el egy, aztán két óra, Sam nem bújt elő a fürdőből, csak ott gubbasztott. Dean már aggódni kezdett.
- Sammy! Gyere elő kérlek - kiáltotta be az ajtón. De nem érkezett válasz. - Öcsi ne csináld már ezt kérlek!
Ott állt az ajtó előtt, és kezében a kis dobozkát forgatta. Még nem nyitotta ki, csak nézegette. Nem is számított neki, hogy mi van benne, csak annyi, hogy Samtől kapta.
- Gyere ki, öcsi. Ne bohóckodjunk. Kérlek, gyere ki - próbálta meg utoljára. És sikerrel járt, mert nemsokára lépéseket hallott, és Sam kinyitotta az ajtót. - Te sírtál Sam?
- Nem! - mondta határozottan. Vagyis úgy próbálta, de valójában mély hangja elvékonyodott, és egy dacos gyerekére hasonlított. Ráadásul szemei is vörösek voltak a könnyektől.
Máskor Dean kigúnyolta és kinevette volna, de most nem. Gyomrában érzett valami kellemetlen érzést, amit nem tudott megmagyarázni. Sam mögé lépett, és a vállára tette a kezét. Öccse felé fordult, és csak nézett rá, azzal a tekintettel, amit Dean régebben nevetségesnek vagy szánalmasnak tartott. Azonban Dean most nem tartotta annak, sőt, nagyon rosszul érezte magát. Végül pedig odahúzta magához öccsét, és szorosan átölelte, úgy ahogy akkor, amikor visszatért a pokolból. El sem akarta engedni, csak szorította, és szorította.
- Sajnálom Sammy. Eddig eszembe sem jutott, hogy mennyire nehéz lehet neked, csak magamon szánakoztam. Annyira sajnálom - suttogta a fülébe.
- Nem Dean, neked nem kell sajnálnod - motyogta öccse. - Meg sem próbáltam segíteni neked, egy kicsit sem.
- Már megint ugyanaz mint régen - mosolygott most Dean őszintén. - Ha nem egymást hibáztatjuk valamiért, akkor saját magunkat okoljuk.
Most kicsit mindkettejüknek jobb kedvük lett, de Sam még mindig szomorkásan üldögélt a kanapén, és szürcsölte a sörét, miközben Dean visszatért a fegyverek tisztításához. Most, hogy megölték az újabb alakváltót, pár nap szünetet tartottak. Egy darabig csend volt közöttük, majd beszélgetni kezdtek, az alakváltóról, de érezni lehetett, hogy ez csak fed, leplez valamit. Mindkettejükben valami mély, és borzasztóan erős érzés dolgozott, amit mindketten másképp próbáltak palástolni. Dean mint mindig hideg, és tartózkodó maradt, Sam pedig labilissá vált. A pihenő alatt többet találkozott Ruby-val, de még mindig visszahátrált, ha szóba került Lilith megölése. De most nem Lilithen járt az agya, hanem egészen máson.
Végül úgy döntöttek, hogy lemennek a kocsmába inni egyet. Dean zsebében végig ott lapult a kis csomag, Sam ajándéka. Még most sem bontotta ki, maga sem tudta miért. Lassan több ital fogyott, mint kellett volna, de még nem akaródzott egyiküknek sem visszamenni a motelba, a hallgatásba, a szomorúságba. De végül elindultak. Sam részegebb volt Deannél, sokkal.
- Szóval te tényleg úgy gondolod, hogy csak véres és szomorú véget érhetünk Dean? - kérdezte összeakadozó nyelvvel.
- Igen Sammy, de miért kérdeztél rá már megint?
- Semmi Dean… Csak én nem akarom. Érted? Azt mondtam, hogy már nem tudnék nyugodt életet élni, de mégis arra vágyom, hogy már ne kelljen ezekkel a dögökkel harcolnunk. El akarom ezt az egészet felejteni, úgy ahogy van. Érted?
- Értem Sam. Vagyis nem - ezzel leparkolt az út szélén. - Nem értelek. Mi ez az egész?
- Semmi - motyogta durcásan.
- Akármilyen édes is vagy így, tudom, hogy van valami baj.
- Te azt mondtad, hogy édes vagyok? - nézett rá öccse meglepődve.
- Nem úgy értettem, izé - kezdett mentegetőzni, még el is pirult.
- Te is édes vagy, amikor elvörösödsz. Olyankor a szeplőid világítanak Dean - motyogta érdekes hangon Sam.
- Micsoda? Mi? - kérdezett vissza. Dean pánikba esett, nem tudta, hogy mit kezdjen most. Részegek voltak mindketten, és túllépték azt a határt, amit eddig még sosem.
- Csak a vacak szeplőidről beszélek Dean. Tudod, hogy még a füleiden is vannak? - ezzel Sam végighúzta ujjait bátyja fülén. - Sőt még a nyakadon is - és ahogy ezt mondta, ujjai máris Dean nyakán járták. De csak finoman vándoroltak végig ujjbegyei bátyja ütőerének mentén.
- Mit… Mit művelsz Sam? - kérdezte lehunyt szemmel. Egész testét borzongás járta végig, az öccsétől oly ismeretlen érintések nyomán. Azonban Sam ujjai befurakodtak a sötétzöld ing alá is, és már a kulcscsontját simogatták.
- Sajnálom Dean. Már rég el kellett volna mondanom. Ruby-val is csak azért mert… Szóval én… Affranc, még az ajándékodat sem nyitottad ki - ezzel elkapta a kezét, és azonnal hóna alá tette.
- Fejezd be, amit elkezdtél. Ez a te nagy bajod Sam! Sosem fejezed be, amit elkezdtél - mondta, sőt szinte kiáltotta Dean, és megszorította öccse karját. Vészesen közel hajolt már hozzá, Sam pedig úgy érezte magát, mint egy őz, aki a kocsi fényszórójának lett rabja. Úgy bámult bele Dean szemébe, mintha valóban a fénybe nézne, és enyhén nyitott ajkakkal vett egyre nagyobb lélegzetet. És bátyja ezt használta ki, rá is csapott öccse rózsaszín ajkaira. Némi ellenállásra számított, de erről most nem volt szó, hiszen Sam úgy kapott ajkai után, úgy viszonozta a csókokat, mintha az élete múlna rajta. Szinte itta az egyre követelőzőbb csókot, és szinte öntudatlanul kezdte Deant kihámozni először a kabátból, aztán az ingből. De Dean is ugyanezt tette, egyre gyorsabban szedegette le testvére ruháit, és egy pillanatra sem engedte el ajkait.
A nadrágnál azonban megakadtak. Kicsi volt a hely, hogy ledobják magukról, így egy kicsit elszakadtak egymástól. Pontosabban Dean húzódott el.
- Tudom, ez hülyeség. Nagy hibát követtünk el - szólalt meg Sam. Hangja egészen elvékonyodott.
- Francokat - vágta rá Dean, és már ugrott is a hátsó ülésre. - Mire vársz még? - kérdezte, és letolta farmerét. Sam pár pillanatig csak meglepetten nézte, egészen addig, amíg Dean oda nem hajolt hozzá, és újból megcsókolta. - Gyere Sammy - suttogta egészen lágy hangon. Öccse nem is tudott mást tenni, hátrakúszott, egyenesen bátyja karjaiba. És innen már nem is volt megállás. Az alsó nagyon gyorsan került le róluk, és kapkodva érintették egymást, de nem csak kezeikkel, hanem ajkaikkal. Minden centit végigcsókolgattak a másik testén, majd Dean óvatosan a hasára fordította Samet.
- Vigyázni fogok rád - suttogta öccse fülébe, aki fejét oldalra fordította, így újabb csókot válthattak. Próbáltak a kocsiban kényelmesen elhelyezkedni, ami úgy sikerült, hogy a fiatalabb testvér egyik lába nyugodott az ülésen, míg a másikkal a padlón térdelt. Dean hasonló helyzetet vett fel, miközben azon dolgozott, hogy a szeretkezés minél kevesebb fájdalmat okozzon öccsének. Persze arról sem feledkezett meg, hogy lágy csókokkal hintse be nyakát és a hátát. Sam pedig folyamatosan sóhajtozott, sőt nyögdösött is.
Aztán Dean kihúzta ujjait, és elővett egy óvszert. Máskor, ha mással lett volna nem foglalkozott volna ilyenekkel, de most Samről, az öccséről, az egyetlen emberről volt szó, akit őszintén szeretett, így még jobban akart rá vigyázni. Felhúzta az óvszert, majd óvatosan irányította magát oda. Sam lélegzetét is visszafojtotta, amíg bátyja lassan teljesen belényomult. Persze Dean ezt is figyelmesen tette, vigyázva, hogy még véletlenül se sértse meg őt. És végül mikor már teljesen becsusszant, megállt, hogy újabb forró, de mégis gyengéd csókokat adhasson Samnek. Aztán kezdett el csak mozogni, lágy, finom ritmusba ringatva magukat. Ehhez a ritmushoz, lassan egyre több sóhaj csatlakozott, de a tempó nem változott. A kocsi ablakai, a kinti zord idő miatt egyre párásabbak lettek, sőt egyre fogyott odabent a levegő. Ez a két dolog csak fokozta szerelmük hevét, és pontosan ezért hamarosan el is érték a gyönyört. Dean számára furcsa módon együtt, ugyanabban a pillanatban sóhajtották egymás nevét, már-már klisésen.
Azonnal kicsusszant testvéréből, hogy maga felé fordíthassa, és csókolhassa újból és újból, míg ki nem fogytak a szuszból.
- Ez már nevetségesen romantikus volt - mosolygott Sam.
- Nahát öcsi, én azt hittem, hogy te ez a típus vagy - felelte Dean csillogó szemekkel. - Amúgy én a nyálas szót használtam volna a helyedben - vigyorgott.
- Amúgy boldog születésnapot Dean… Még meg sem nézted az ajándékodat… Miért nem?
- Mert mindegy mit kapok, amíg tőled kapom Sammy - ezzel megcsókolta, de keze már a kabátja zsebében kutatott az apró dobozka után. - De tényleg. Mi van benne?
- Majd meglátod - mondta hamis mosollyal Sam, miközben Dean már ki is bontotta a dobozt.
- De hát ez? Ez mi? Te honnan…
- Csak gondoltam, neked erre mindig szükséged lehet - vörösödött el a fiatalabbik.
- Hát mostmár te látod hasznát - vigyorgott Dean, és ujjai közé fogta a tízes doboz vanília ízű óvszert.
Vége