Nagyon Boldog Születésnapot Cunci!
Eljött a nap, mikor egy évvel öregebb lettél, te vénlány :) Jól élvezd ki a 17 évesek minden örömét és boldogságát. Kívánom, hogy egy boldog éved legyen drágám.
Sajnos nem tudtam képeslapot küldeni neked, amit nagyon sajnálok, pedig nagyon szerettem volna. De remélem, anélkül is tudod, hogy mennyire szeretlek, és milyen sokat jelent nekem, hogy a barátom vagy. Bár sajnos élőben még sosem találkoztunk, de mégis azt mondom, hogy a nagyon kevés igaz barátaim közé tartozol, és az vagy. Egy igazi barát, akire mindig számíthatok.
És nem számít az a 7 év korkülönbség. Érettebb, és okosabb vagy mint az én kortársaim, és ez nagyon nagy szó. Szeretlek, és köszönöm ezt a több mint egy évet, mióta a barátomnak mondhatlak. Emlékszel? Egy éve írtam meg neked az első szülinapi ficedet a Meglepetést. Azt is teljes szívemből írtam neked, de most itt van még egy, ami remélem ugyanúgy elnyeri a tetszésedet, mint az, és ugyanúgy fogsz neki örülni :)
Szeretlek téged, és nagyon boldog születésnapot kívánok!
Cím: Apokalipszis
Páros: Dean/Sam, továbbá Bobby, Uriel, Castiel és egy csepp Ruby
Korhatár: R
Műfaj: angst, romantikus
Spoiler: 2. És 3. évad
Vér volt mindenütt. Az ég fekete, és nyugtalan volt, néhány helyre a villám is becsapott. Sikítás, és fájdalmas hangok áradtak mindenhonnan, emberek feküdtek az utcákon, végső haláltusájukat vívva. A házak és fák, és minden lángolt, hatalmas vöröses-sárgás lángnyelvek nyaldosták körbe a lelküket lassan a pokolnak átadó testeket.
És egy alak sétált a haldokló világon át. Lassú, határozott léptekkel ment előre célja felé, és ahol lába a földet érintette magasra csapott a tűz. Egy férfi volt, egy magas férfi, kinek szemei sárgák voltak, félelmetes narancsos színben kavarogtak. És ahogy sétált a néhány emberből álló csapat felé, tenyerét feléjük tartotta.
Feltört az utolsó pecsét, Samael színrelépett. És csak egy célja volt: hogy elpusztítsa az általunk ismert világot, és hogy ezzel Lucifert kiszabadítsa.
Négy férfi maradt csak talpon. Az egyik remegő kézzel tartott egy fegyvert a közeledő férfi felé, ujja a ravaszon.
- Azt hiszitek, megállíthattok? - nevetett fel. - Ti már semmit nem tehettek. Se te Dean, sem Bobby, de még az angyalaitok sem!
- Erős vagy Sam, de még nem nyerted el az összes erődet. Még nem változtál teljesen Samaellé. Még meg tudunk állítani!
- Mivel Bobby? Azt hiszed, azzal a kis bicskával, amit Ruby-tól nyúltál le, érsz ellenem valamit? A közelembe sem tudsz jönni vele, előbb halsz meg mint levegőt vennél. Amúgy sem tudsz bántani, hiszen én vagyok a kis Sammy - mondta gúnyosan.
- Ő nem tud megölni, de én igen - mondta keményen Dean, és kibiztosította a fegyvert.
- A Colt - lepődött meg a démon. - Hogy került hozzád? Hogy találtad meg?
- Tudod, néha jó, ha van az embernek segítsége a mennyből - nézett Castielre és Urielre.
- Lőjj Dean! - utasította a fekete ember bőrébe bújt angyal.
- Nem. Várj - szólalt meg halkan Castiel is. - Dean tudja, mit kell tennie! - mondta. És Castiel valóban hitt benne, hogy Dean nem hoz rossz döntést.
- Akkor én magam pusztítom el, és viszem a purgatóriumba! - üvöltötte Uriel. Castiel elállta az útját, és saját angyali nyelvükön beszélt hozzá ezután. A hang már nem bántotta Dean fülét, azonban Bobby befogta saját fülét, és összerogyott. Samet pedig nem zavarta az angyalok hangja, ő már az egyik legerősebb démon volt, de még nem értette a szavukat, ez is jelezte, hogy még nem alakult át teljesen. Dean pedig Sam mellkasának szegezte a fegyvert.
- Meg tudnál ölni bátyus? A te kis öcsikédet? Neked az a feladatod, hogy engem megvédj Dean.
- Ez nem te vagy Sam. És már rég nem az a feladatom, hogy megóvjalak. A jó katona teljesíti az utasítást, és az én utasításom az volt, ha már nem tudlak megvédeni öljelek meg. Eljött a pillanat Sammy.
- Hát akkor lőjj Dean! Lőjj, és meglátjuk mi lesz - mondta határozottan. Samael hitte, hogy bátyja nem bírja meghúzni a ravaszt. De akkor eldörrent egy lövés, és a golyó szikrázva indult neki, hogy belecsapódjon Sam vállába. Nem, a Colt nem hordott félre, Dean szándékosan nem a szívére célzott. - Te lelőttél… - motyogta miközben válla szikrázni kezdett. Mint a méreg úgy áradt szét a testében. Bátyja odaugrott hozzá, és még azelőtt elkapta, mielőtt összeesett volna.
- Sammy…
- Ölj meg Dean - mondta, miután kinyitotta a szemét, ami újból zöld volt. Teste remegett, ahogy a gyilkos golyó lüktetett benne. - Most, míg gyenge vagyok. Ölj meg Dean, ne hagyd, hogy Lucifer kiszabaduljon.
- Nem Sammy. Erős vagy, küzdj ellene - suttogta, miközben egyre erősebben zárta karjaiba.
- Tedd meg amit mond Dean. Tedd meg, vagy mindkettőtöket letöröllek a föld színéről.
- URIEL! - kiáltott rá Castiel eddig nem ismert hangon. - Nem érhetsz hozzájuk. Ha mégis megteszed, én magam löklek ki ebből a testből, de úgy, hogy többet nem teheted a földre a lábad.
- Te nekem nem parancsolsz Castiel. Nekem csak egy uram vagy, és az nem te vagy - ezzel az angyal már lépett volna a testvérek közelébe, de nem tudott. Mintha egy burok, egyfajta pajzs vette volna körül őket. Dean oda sem figyelt az angyalokra, csak Samre összpontosított.
- Gyerünk Sammy, meg tudod tenni… - nyelte el könnyeit. - Kérlek küzdj ellene!
- Már semmit nem tehetsz Dean - szólalt meg egy női hang a sötétből.
- Ruby, te átkozott démonszuka. Te vagy a következő! - ezzel nyúlt volna a Coltért, de messze volt tőle. Ekkor Sam még felemelte a kezét, mivel Ruby már fenyegetően közel volt. Lehunyta a szemét, és minden erejét összeszedve koncentrált. A nő pedig szinte kihányta testéből a démont, amit most nem nyelt el a föld, hanem lángborult, és végleg elpusztult. - Tudtam, hogy meg tudod tenni Sammy - motyogta Dean.
- Sammy… Most szólítasz hosszú idő óta először szívedből Sammy-nek…
- Tudom, és sajnálom. De kérlek küzdj. Együtt meg tudjuk tenni. Küzdj ellene Sammy. Te nem Samael vagy, te az én öcsém vagy. Ennél erősebbnek kell lenned!
De Sam már nem tudott küzdeni. Túl erős volt már a démoni énje, ezért hiába próbált mindent, szemei újból sárgák lettek, de még Sam is élt.
- Most tedd meg Dean. Ölj meg, amíg gyenge vagyok. Nemsokára visszanyerem az erőmet, és akkor már késő.
- Nem! Nem foglak megölni, érted? Addig amíg egy kicsit Sam vagy, nem fogom megtenni.
Ekkor újabb lángnyelvek csaptak fel, de most kör alakban, a két földön térdelő testvér körül. Uriel összeszedte erejét, fehér fény jelent meg körülötte, és két tenyerét összetette. Kezeiből egy még erősebb fehér fény tört fel, és a testvérek felé emelte őket. Ekkor Castiel elélépett, és minden erőfeszítés nélkül megérintette Uriel homlokát. Lehunyta a szemét, és megtaszította a másik angyalt, akinek a teste élettelenül hullott a porba.
- Nekem is van feladatom. Meg kell védenem Deant - mondta halkan, majd ismét a testvérek felé fordult. - Higgy a bátyádnak Sam. Tudsz küzdeni ellene - ezzel besétált a tűzgyűrűbe, és melléjük guggolt. - És ha megteszed…
- Mi lesz akkor Cas? - nézett rá Dean.
- Megtudod Dean Winchester - ezzel kezét Sam homlokára tette. - De meg kell tenned mindent Sam - és ismét lehunyta a szemét. Sam is ezt tette, és egyre erősebben remegett, míg végül rángatózni kezdett Dean karjaiban. Az ég először még haragosabb lett, a villámok már körülöttük cikáztak. Aztán egy hatalmas csapott le pont melléjük.
Sam felnyitotta a szemét. Sárgán kavargott, egyre gyorsabban, mintha vihar dúlna tekintetében. Aztán lassan egyre sötétebb lett, fokozatosan halványult élénk színe. Lassan teljesen fekete lett, ami Deant még jobban megrémisztette. Sam már nem volt Samael, de mégis elvesztette, hiszen démonná vált.
Dean könnyei potyogni kezdtek, szíve kiszakadt a helyéről. Nem vesztheti el újból őt… Ajkait erőszakosan tapasztotta öccséére, és meglepő módon Castiel nem undorodott, és ellenvetése sem volt. Dean nyitott szemmel csókolta Samet, akinek szintén hatalmasra nyíltak éjfekete szemei. Aztán hirtelen kivilágosodtak, és újból Sam zöld szemei néztek rá.
Ekkor a villámlás lecsillapodott. A lángok eltűntek, és az égen a fekete, viharos felhők felszakadoztak. Egyetlen napsugár már elő tudott bújni, és pont a három férfira irányult. A fény körbevette őket, átjárta őket. Dean elengedte Sam ajkát, aki abban a pillanatban elájult. A fénycsóva, ami eddig őket világította meg egyre szélesebb lett, ahogy a felhők elhúzódtak, végül teljesen kivilágosodott. Castiel fölállt, és arrébb lépett.
- Mi történt Cas?
- Teljesítettem a feladatomat Dean. Mostmár el kell mennem.
- Várj! Most mi lesz? Velünk? A világgal?
- Ez mostmár a ti dolgotok, az embereké.
- És Sam? Meg fog halni?
- Nem. Vidd haza a motelbe. Semmire nem fog emlékezni azután, hogy Jake megölte. Egy új esélyt kaptatok. De nem csak ti. Az emberiség is. Olyan lesz, mintha ez az éjjel meg sem történt volna. Senki sem fog emlékezni rá, hogy itt mi történt, de arra sem, hogy angyalok jártak a földön. Te sem Dean…
- Hol vagyunk Dean?
- A motelben Sammy.
- Mi történt?
- Semmi, csak elaludtunk - mosolygott a karjaiban fekvő öccsére, aztán megcsókolta. Hosszú, lassú, nedves, de szerelmes csók volt.
- Kemény hét volt Dean - pislogott fáradtan. - És semmi alku, semmi áldozat Dean?
- Semmi Sammy. Csak te meg én.
Vége.
.
Sajnos nem tudtam képeslapot küldeni neked, amit nagyon sajnálok, pedig nagyon szerettem volna. De remélem, anélkül is tudod, hogy mennyire szeretlek, és milyen sokat jelent nekem, hogy a barátom vagy. Bár sajnos élőben még sosem találkoztunk, de mégis azt mondom, hogy a nagyon kevés igaz barátaim közé tartozol, és az vagy. Egy igazi barát, akire mindig számíthatok.
És nem számít az a 7 év korkülönbség. Érettebb, és okosabb vagy mint az én kortársaim, és ez nagyon nagy szó. Szeretlek, és köszönöm ezt a több mint egy évet, mióta a barátomnak mondhatlak. Emlékszel? Egy éve írtam meg neked az első szülinapi ficedet a Meglepetést. Azt is teljes szívemből írtam neked, de most itt van még egy, ami remélem ugyanúgy elnyeri a tetszésedet, mint az, és ugyanúgy fogsz neki örülni :)
Szeretlek téged, és nagyon boldog születésnapot kívánok!
Cím: Apokalipszis
Páros: Dean/Sam, továbbá Bobby, Uriel, Castiel és egy csepp Ruby
Korhatár: R
Műfaj: angst, romantikus
Spoiler: 2. És 3. évad
Vér volt mindenütt. Az ég fekete, és nyugtalan volt, néhány helyre a villám is becsapott. Sikítás, és fájdalmas hangok áradtak mindenhonnan, emberek feküdtek az utcákon, végső haláltusájukat vívva. A házak és fák, és minden lángolt, hatalmas vöröses-sárgás lángnyelvek nyaldosták körbe a lelküket lassan a pokolnak átadó testeket.
És egy alak sétált a haldokló világon át. Lassú, határozott léptekkel ment előre célja felé, és ahol lába a földet érintette magasra csapott a tűz. Egy férfi volt, egy magas férfi, kinek szemei sárgák voltak, félelmetes narancsos színben kavarogtak. És ahogy sétált a néhány emberből álló csapat felé, tenyerét feléjük tartotta.
Feltört az utolsó pecsét, Samael színrelépett. És csak egy célja volt: hogy elpusztítsa az általunk ismert világot, és hogy ezzel Lucifert kiszabadítsa.
Négy férfi maradt csak talpon. Az egyik remegő kézzel tartott egy fegyvert a közeledő férfi felé, ujja a ravaszon.
- Azt hiszitek, megállíthattok? - nevetett fel. - Ti már semmit nem tehettek. Se te Dean, sem Bobby, de még az angyalaitok sem!
- Erős vagy Sam, de még nem nyerted el az összes erődet. Még nem változtál teljesen Samaellé. Még meg tudunk állítani!
- Mivel Bobby? Azt hiszed, azzal a kis bicskával, amit Ruby-tól nyúltál le, érsz ellenem valamit? A közelembe sem tudsz jönni vele, előbb halsz meg mint levegőt vennél. Amúgy sem tudsz bántani, hiszen én vagyok a kis Sammy - mondta gúnyosan.
- Ő nem tud megölni, de én igen - mondta keményen Dean, és kibiztosította a fegyvert.
- A Colt - lepődött meg a démon. - Hogy került hozzád? Hogy találtad meg?
- Tudod, néha jó, ha van az embernek segítsége a mennyből - nézett Castielre és Urielre.
- Lőjj Dean! - utasította a fekete ember bőrébe bújt angyal.
- Nem. Várj - szólalt meg halkan Castiel is. - Dean tudja, mit kell tennie! - mondta. És Castiel valóban hitt benne, hogy Dean nem hoz rossz döntést.
- Akkor én magam pusztítom el, és viszem a purgatóriumba! - üvöltötte Uriel. Castiel elállta az útját, és saját angyali nyelvükön beszélt hozzá ezután. A hang már nem bántotta Dean fülét, azonban Bobby befogta saját fülét, és összerogyott. Samet pedig nem zavarta az angyalok hangja, ő már az egyik legerősebb démon volt, de még nem értette a szavukat, ez is jelezte, hogy még nem alakult át teljesen. Dean pedig Sam mellkasának szegezte a fegyvert.
- Meg tudnál ölni bátyus? A te kis öcsikédet? Neked az a feladatod, hogy engem megvédj Dean.
- Ez nem te vagy Sam. És már rég nem az a feladatom, hogy megóvjalak. A jó katona teljesíti az utasítást, és az én utasításom az volt, ha már nem tudlak megvédeni öljelek meg. Eljött a pillanat Sammy.
- Hát akkor lőjj Dean! Lőjj, és meglátjuk mi lesz - mondta határozottan. Samael hitte, hogy bátyja nem bírja meghúzni a ravaszt. De akkor eldörrent egy lövés, és a golyó szikrázva indult neki, hogy belecsapódjon Sam vállába. Nem, a Colt nem hordott félre, Dean szándékosan nem a szívére célzott. - Te lelőttél… - motyogta miközben válla szikrázni kezdett. Mint a méreg úgy áradt szét a testében. Bátyja odaugrott hozzá, és még azelőtt elkapta, mielőtt összeesett volna.
- Sammy…
- Ölj meg Dean - mondta, miután kinyitotta a szemét, ami újból zöld volt. Teste remegett, ahogy a gyilkos golyó lüktetett benne. - Most, míg gyenge vagyok. Ölj meg Dean, ne hagyd, hogy Lucifer kiszabaduljon.
- Nem Sammy. Erős vagy, küzdj ellene - suttogta, miközben egyre erősebben zárta karjaiba.
- Tedd meg amit mond Dean. Tedd meg, vagy mindkettőtöket letöröllek a föld színéről.
- URIEL! - kiáltott rá Castiel eddig nem ismert hangon. - Nem érhetsz hozzájuk. Ha mégis megteszed, én magam löklek ki ebből a testből, de úgy, hogy többet nem teheted a földre a lábad.
- Te nekem nem parancsolsz Castiel. Nekem csak egy uram vagy, és az nem te vagy - ezzel az angyal már lépett volna a testvérek közelébe, de nem tudott. Mintha egy burok, egyfajta pajzs vette volna körül őket. Dean oda sem figyelt az angyalokra, csak Samre összpontosított.
- Gyerünk Sammy, meg tudod tenni… - nyelte el könnyeit. - Kérlek küzdj ellene!
- Már semmit nem tehetsz Dean - szólalt meg egy női hang a sötétből.
- Ruby, te átkozott démonszuka. Te vagy a következő! - ezzel nyúlt volna a Coltért, de messze volt tőle. Ekkor Sam még felemelte a kezét, mivel Ruby már fenyegetően közel volt. Lehunyta a szemét, és minden erejét összeszedve koncentrált. A nő pedig szinte kihányta testéből a démont, amit most nem nyelt el a föld, hanem lángborult, és végleg elpusztult. - Tudtam, hogy meg tudod tenni Sammy - motyogta Dean.
- Sammy… Most szólítasz hosszú idő óta először szívedből Sammy-nek…
- Tudom, és sajnálom. De kérlek küzdj. Együtt meg tudjuk tenni. Küzdj ellene Sammy. Te nem Samael vagy, te az én öcsém vagy. Ennél erősebbnek kell lenned!
De Sam már nem tudott küzdeni. Túl erős volt már a démoni énje, ezért hiába próbált mindent, szemei újból sárgák lettek, de még Sam is élt.
- Most tedd meg Dean. Ölj meg, amíg gyenge vagyok. Nemsokára visszanyerem az erőmet, és akkor már késő.
- Nem! Nem foglak megölni, érted? Addig amíg egy kicsit Sam vagy, nem fogom megtenni.
Ekkor újabb lángnyelvek csaptak fel, de most kör alakban, a két földön térdelő testvér körül. Uriel összeszedte erejét, fehér fény jelent meg körülötte, és két tenyerét összetette. Kezeiből egy még erősebb fehér fény tört fel, és a testvérek felé emelte őket. Ekkor Castiel elélépett, és minden erőfeszítés nélkül megérintette Uriel homlokát. Lehunyta a szemét, és megtaszította a másik angyalt, akinek a teste élettelenül hullott a porba.
- Nekem is van feladatom. Meg kell védenem Deant - mondta halkan, majd ismét a testvérek felé fordult. - Higgy a bátyádnak Sam. Tudsz küzdeni ellene - ezzel besétált a tűzgyűrűbe, és melléjük guggolt. - És ha megteszed…
- Mi lesz akkor Cas? - nézett rá Dean.
- Megtudod Dean Winchester - ezzel kezét Sam homlokára tette. - De meg kell tenned mindent Sam - és ismét lehunyta a szemét. Sam is ezt tette, és egyre erősebben remegett, míg végül rángatózni kezdett Dean karjaiban. Az ég először még haragosabb lett, a villámok már körülöttük cikáztak. Aztán egy hatalmas csapott le pont melléjük.
Sam felnyitotta a szemét. Sárgán kavargott, egyre gyorsabban, mintha vihar dúlna tekintetében. Aztán lassan egyre sötétebb lett, fokozatosan halványult élénk színe. Lassan teljesen fekete lett, ami Deant még jobban megrémisztette. Sam már nem volt Samael, de mégis elvesztette, hiszen démonná vált.
Dean könnyei potyogni kezdtek, szíve kiszakadt a helyéről. Nem vesztheti el újból őt… Ajkait erőszakosan tapasztotta öccséére, és meglepő módon Castiel nem undorodott, és ellenvetése sem volt. Dean nyitott szemmel csókolta Samet, akinek szintén hatalmasra nyíltak éjfekete szemei. Aztán hirtelen kivilágosodtak, és újból Sam zöld szemei néztek rá.
Ekkor a villámlás lecsillapodott. A lángok eltűntek, és az égen a fekete, viharos felhők felszakadoztak. Egyetlen napsugár már elő tudott bújni, és pont a három férfira irányult. A fény körbevette őket, átjárta őket. Dean elengedte Sam ajkát, aki abban a pillanatban elájult. A fénycsóva, ami eddig őket világította meg egyre szélesebb lett, ahogy a felhők elhúzódtak, végül teljesen kivilágosodott. Castiel fölállt, és arrébb lépett.
- Mi történt Cas?
- Teljesítettem a feladatomat Dean. Mostmár el kell mennem.
- Várj! Most mi lesz? Velünk? A világgal?
- Ez mostmár a ti dolgotok, az embereké.
- És Sam? Meg fog halni?
- Nem. Vidd haza a motelbe. Semmire nem fog emlékezni azután, hogy Jake megölte. Egy új esélyt kaptatok. De nem csak ti. Az emberiség is. Olyan lesz, mintha ez az éjjel meg sem történt volna. Senki sem fog emlékezni rá, hogy itt mi történt, de arra sem, hogy angyalok jártak a földön. Te sem Dean…
- Hol vagyunk Dean?
- A motelben Sammy.
- Mi történt?
- Semmi, csak elaludtunk - mosolygott a karjaiban fekvő öccsére, aztán megcsókolta. Hosszú, lassú, nedves, de szerelmes csók volt.
- Kemény hét volt Dean - pislogott fáradtan. - És semmi alku, semmi áldozat Dean?
- Semmi Sammy. Csak te meg én.
Vége.
.