Fic: Tükröm, tükröm... 2. fejezet
Cím: Tükröm, tükröm… 2. fejezet
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: BODYSWAP! ; Ez most nagyon hamar jött :) És sajnos ez már nem olyan vicces, mint az előző, de ez most így sikerült. Jó szórakozást :) Jut eszembe :) Bannert is csináltam mostmár hozzá.
Pár perc némaság uralkodott köztünk a történtek után. Sam még mindig zavartan feküdt az ágyban, Dean pedig mellette ült, és kezét öccse hasán nyugtatta. Mosolygott Samre, de bűntudata volt, hogy letámadta. Sőt, agyában viharként kavarogtak a gondolatok. Úgy érezte bűnt követett el, hogy saját öccsét elégítette ki, de közben meg semmi rosszat nem látott benne. Ráadásul az sem hagyta nyugodni, hogy Sam az ő nevét suttogta, miközben magát érintette. Ettől rémült volt kicsit, de próbált nyugodt külsőt erőltetni magára, hogy legalább Samet ne izgassa fel, ha már neki a torkában dobogott a szíve.
- Aludjunk Sammy. Agyalni ráérünk holnap is - mondta halkan, és felállt. Átült saját ágyára, és végül be is bújt a párna alá. - Jó éjt…
- Jó éjt Dean…
De egyikük sem tudott már aludni az éjjel hátralévő részében. Egymásnak háttal törték a fejüket, miközben jól tudták, hogy a másik sem tud aludni. Ugyanazon járt a fejük, hogyan lehetne ezt megoldani. Mert tény, hogy annak, ami most történik, igenis van jelentősége. Sam nem értette saját magát. Miért pont Dean járt a fejében, miért pont bátyjával álmodott, miközben magához nyúlt. Bátyja agya pedig folyamatosan kattogott, nem tudta mire vélni saját viselkedését sem. Visszagondolt arra, hogy milyen jó volt érinteni Sam testét, ami most az ő porhüvelye.
Dean egyre idegesebb lett, ezért inkább felkelt, és kiment levegőzni, egy sörrel a kezében. Bobby ment nem sokkal később utána, mert ő még nem aludt. Próbálta kideríteni, hogy a fiúk miért cseréltek testet, és ki tehette ezt velük. Gyanította, hogy boszorkányok lehettek.
- Nem férkőzött a közeletekbe senki gyanús? Teszem azt nők, vagy bárki?
- Most, hogy mondod Bobby. Erre nem is gondoltam! - csapta magát homlokon. - Hát előző este megismerkedtünk két nővel, akiket régen apa megmentett. Ők legalábbis ezt mondták - motyogta. - És mi nem is gyanakodtunk Sammel. Ráadásul magunkra is haragítottuk őket - folytatta gondterhelten. - Boszik lehettek?
- Gondolom - felelte Bobby, és megigazította fején a rossz állapotban lévő sapkáját.
- Keressük meg őket, és vegyük rá, hogy visszacsinálják ezt az egész baromságot!
- Gondolod, hogy ha ezek tényleg boszorkányok, akkor csak a két szép szemedért, illetve Sam két szép szeméért, visszavonják az átkot? Dean, ne legyél naiv.
- Bobby, én már nem tudom, hogy mit tegyek - nézett öreg barátjára összezavarodva.
- Alig két napja cseréltetek testet az öcséddel, és már ennyire megvisel?
- Tudod milyen vagyok. A büszkeségem.
- Itt nem a büszkeségedről van szó Dean. Látom, hogy más a probléma, csak nem tudom, hogy mi. De lehet, nem is tartozik rám, neked és Samnek kell megoldanotok ezt.
- Akkor nem is segítesz?
- Az átok megtörésében igen, de abban, ami köztetek zajlik, én nem tudok segíteni - felelte, majd felállt. - Ideje lefeküdnöm, holnap is hosszú napunk lesz.
Másnap már száguldottak is Wichita felé, ahol a két nővel volt dolguk. Az Impala elől, mögötte Bobby furgonja hasított végig az autópályán. Dean vezetett, már egész jól belejött, hogyan használja Sam testét. Öccse pedig mellette üldögélt, és a bőrkabátot vizslatta.
- Tudod, hogy most először hagyod, hogy hordjam? - kérdezte Deantől, hogy feloldja a fagyos hangulatot, ami éjjel óta uralkodott köztük.
- Csak azért, mert tulajdonképpen most is rajtam van - mordult oda.
- Dean…
- Igen Sammy?
- Mi van, ha nem tudjuk ezt megoldani? Mi van, ha nem tudjuk megtörni az átkot?
- Miért ne tudnánk?
- Nem tudom Dean. Csak…
- Mi az?
- Mi van, ha örökké így maradunk?
- Olyan nincs Sammy. Vissza akarom kapni a testemet!
- Ennyire nem tudsz elviselni?
- Nem ez a baj Sammy. Vagyis nem tudom…
- Az bánt, ami éjjel történt?
- Mi? Dehogyis. Nem történt semmi az éjjel.
- Dehogynem Dean! - nézett bátyjára szemrehányóan. - Odajöttél, és kiverted a farkamat!
- A tiédet? Inkább az enyémet!
- De most éppen hozzám tartozik! - kiáltotta Sam.
- Ha már itt tartunk. Akkor te miért éppen az én nevemet nyögdécselted kéjesen? - kérdezte Dean. Csakhogy azok a gesztusok, amiket használt Sam bőrében kissé nevetségesnek tűntek. Viszont kérdésére nem érkezett semmiféle válasz. Sőt öccse inkább elnémult, meg sem tudott szólalni. - Na ugye. Most mi a nagyobb probléma: az, hogy segítek neked, mert ismerem a saját testemet, vagy pedig az, hogy te rám gondolsz, miközben rárántasz?
Sam megint nem válaszolt. Fülig pirult, így a szeplők szinte világítottak az arcán. Bátyja csak fürkészte az arcot, és rájött, hogy ő is így nézhet ki, ha zavarba jön. Eddig azt hitte, hogy jól tudja leplezni érzelmeit, de csalódnia kellett. Beletaposott inkább a gázba, hogy még hamarabb odaérjenek.
A kocsmába mentek először, ahol a pultos emlékezett rájuk, és a lányokra is, akikkel voltak. Még a címüket is meg tudta adni. A két fiatal nő testvérek voltak, és gyerekkorukban meghalt szüleiktől örökölt házban laktak a kertvárosban. Amint ezt megtudták, már indultak is hozzájuk.
- Nahát, Dean és Sam. Nem sejtettük, hogy visszatértek - mondta szemrehányóan az idősebb.
- Ahogy akkor este bántatok velünk… - folytatta a másik.
- Nem csevegni jöttünk - mondta Dean, és invitálás nélkül belépett az ajtón. Sam pedig követte. - Azonnal fordítsátok, vagy törjétek, vagy fene se tudja, mit kell ezzel csinálni!
- Mit? - kérdezték meglepettek a lányok.
- Hát ezt a szarságot!
- Miről beszélsz Sam?
- Hát arról, hogy nem Sam vagyok, hanem Dean. És ti átkozott boszorkányok valami átokkal, vagy varázslattal elintéztétek, hogy az öcsém túlméretezett testében kelljen rohadnom. Samnek pedig az enyémben - helyesbített.
- Micsoda? - nézett rá a fiatalabbik. - Azt sem tudom, mit hadoválsz Sam - rázta meg a fejét. - És ami azt illeti, rám hozod a frászt!
- Te rohadék! - ugrott neki a nőnek az idősebb testvér, és nekilökte a falnak. Kését a torkához tartotta. - Elegem van a hazudozásból! Azonnal törd meg az átkot, értetted?
- Én tudok megtörni semmilyen átkot - mondta könnyeivel küszködve a lány. - Kérlek, ne bánts - könyörgött, és már zokogott közben. - Esküszöm, hogy nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Engedd el Dean. Tényleg nem tud semmit - mondta Bobby, aki most lépett be a házba. Dean elengedte a lányt.
- Bobby - kiáltotta, és a férfi háta mögé bújt.
- Ők Lena és Rita Forest. A szüleiket démonok szállták meg, még gyerekkorukban, és fel akarták őket áldozni. Johnnal együtt mentettük meg őket.
- Igazán Bobby? Ezt miért nem mondtad előbb?
- Hagytad Dean? Már a kocsmában mondani akartam, de ti elrohantatok.
- Szóval nem boszorkányok? - kérdezte Sam.
- Nem. És nem ők átkoztak meg titeket, ebben biztos vagyok.
Dean csak leroskadt egy fotelbe, és homlokát tenyerébe hajtotta. Ha eddig össze volt törve, akkor ezután a hír után teljesen magába roskadt. Sam odalépett, és gyengéden megfogta a karját. De Dean ingerülten lerázta magáról, és felállt.
- Ne érj hozzám! - üvöltötte, és kirohant a házból. Sam már indult volna utána, de Bobby elkapta a karját.
- Hagyd most egy kicsit.
- Rendben - egyezett bele, de nem szívesen. Aggódott bátyjáért, mert nem szokott így viselkedni.
Az idősebb testvér eközben sétált egyet. Ki akarta szellőztetni a fejét, de hiába volt minden, kavargó gondolatai és érzései nem hagyták nyugodni. Minél előbb vissza akarta kapni saját testét. És nem azért, mert undorodott Sam testétől, hanem azért, mert így még rosszabb volt. Dean már régóta vonzódott öccséhez, már régóta szerette volna úgy érinteni, ahogy nem szabad. De mivel pontosan tudta, hogy nem lehet, ezért legyűrte magában ezeket az érzéseket. De most, hogy testet cseréltek, minden nehezebbé vált, hiszen az áhított testben volt, amit nagy erőfeszítésébe telt, hogy ne érintsen folyton, de mivel már egy ideje nem csak vágyat érzett öccse iránt, ezért betegesnek tartotta, hogy saját porhüvelyéhez is vonzódik.
És nem csak ez nem hagyta nyugodni, hanem az is, hogy vajon Sam is hasonlóan érez, hiszen az ő nevét sóhajtotta, mikor álmában önkielégített. Akkor valószínűleg azt álmodhatta, hogy szeretkeznek. És ez Dean agyát még jobban megzavarta, de nem csak azt. Szíve még hevesebben kalimpált, ha öccse közelében volt, és félt, hogy Sam ezt észreveszi. Vagy ha Bobby veszi észre. Az lenne a legrosszabb lehetőség.
- Dean - sóhajtotta Sam, mikor meglátta bátyját a motel felé sétálni. Kiment az ajtó elé, hogy már ott fogadhassa. - Tudod, hogy halálra aggódtam magam miattad?
- Mostmár nem csak a testemet bitorlod, hanem egészen úgy is viselkedsz, mint én?
- Te pedig úgy, mint én. Az én szokásom elkóborolni, ha valami bánt - mosolygott kedvesen öccse.
- Ez igaz - vidult fel picit Dean.
- Mi a baj? Valami nyomja a szívedet, ne tagadd. Máskor csak röhögtél volna az egészen.
- Hát most nem!
- Ne legyél ilyen. Csak úgy tudjuk megoldani, ha megbeszéljük.
- Nincs ezen mit megbeszélni Sam. Meg kell találni, aki ezt tette velünk. Meg kell törni ezt a szart, különben beleőrülünk.
- Dean…
- Hagyj - lépett arrébb, és készült bemenni a szobába.
- Nem! Ha a fene fenét eszik is, akkor is elmondod, hogy mi a helyzet - ezzel megszorította erősen Dean karját.
- Vigyázz, mert kárt teszel magadban. Gondolom, nem akarod, hogy a selymes bőrödön horzsolások legyenek!
- Dean, az isten szerelmére! Ne viselkedj úgy, mint egy durcás gyerek! Az az én reszortom!
- Akkor, hogyan viselkedjek? Legyek a védelmező bátyád? - kérdezte ingerülten.
- Például - felelte halkan, és elengedte a karját. - Azt a Deant sokkal jobban szerettem.
- Én meg azt, aki a saját bőrét viselte magán - morogta, és a fürdő felé sétált. Kettőre zárta az ajtót, hogy Sam ne tudjon bemenni utána. Megengedte a melegvizet, és meztelenre vetkőzött. Most nem érzett szégyent, csak minél előbb ki akarta elégíteni magát, hátha a gyönyör kicsit kitisztítja a fejét. Gyorsan nyúlt magához, és úgy kezdett neki, mintha saját testét kényeztetné. Viszont hosszú percek után rájött, hogy nem ér el így semmit. Másképp kellett próbálkozni, hiszen Sam teste nem reagált a gyengédebb érintésekre, és hiába igyekezett, nem közeledett a csúcs felé.
De közben Sam is felfigyelt a nyögésekre, de ő azt hitte, hogy Dean bajban van, vagy esetleg megtámadta valaki.
- Dean! Jól vagy? - kiáltotta be az ajtón.
- Jól! Hagyj békén! - üvöltött vissza furcsa hangon testvére. És ez Samet egyáltalán nem nyugtatta meg, sőt, még jobban aggódott. Elővette a tolvajkulcsot, és addig birizgálta a zárat, míg ki nem nyílt az ajtó. És ekkor furcsa látvány tárult elé. Dean a zuhanyzó csempézett falának dőlve próbálta izgatni magát, szemei pedig lehunyva. Sam nem saját testét látta, pedig az állt előtte. Deant látta maga előtt, Dean pedig Samet. Mindketten csodálkozva néztek egymásra, majd a fiatalabb nyelt egyet, és közelebb lépett. Lassan sétált a tusoló felé, végül ruhástól belépett a zubogó víz alá.
- Tönkreteszed a ruháimat - mondta Dean remegő hangon, és elengedte magát.
- Akkor leveszem őket - válaszolta Sam, és valóban pár pillanat múlva a vizes ruhák csattantak a fürdőszoba padlóján. Már ő is izgatott volt, farka nekifeszült a hasának. Odalépett Deanhez, és ő vette a kezébe testvére férfiasságát. - Viszonzom a szívességet…
- Sammy ezt ne csináld - sóhajtotta a másik, de teste teljesen mást akart. Megfogta testvére karját, és erőtlenül próbálta eltolni, de végül hagyta magát, és ujjait Sam karjába mélyesztette. Szemét újból lehunyta, és megint nekidőlt a csempének. Másik keze azonban öccse merevedésére csusszant, és megszorította. Ettől Sam is felnyögött, és még közelebb lépett. Mostmár összeért a testük, a fiatalabb belehajtotta fejét bátyja vállába. Kezük egyszerre mozdult, és egyszerre sóhajtottak fel.
Szabad kezük egy idő után vándorútra indult, és Dean keze Sam nyakán nyugodott meg. A vágytól égve, gondolkodás nélkül tapasztotta össze ajkukat, de akkor hirtelen el is engedte öccsét, sőt eltolta magától.
- Mi az Dean? - kérdezte Sam zihálva.
- Sam! Olyan mintha saját magunkat csókolnánk! Hát nem veszed észre?
- Nem Dean. Én téged csókollak - ezzel visszahúzta, és megcsókolta újból. Már Dean sem ellenkezett, hanem visszacsókolt. Nem is akárhogyan. Olyan igazi Deanes csók volt, amitől a lányok mindig megszédültek. Sammel sem volt másképp, megrogyott a lába.
- Én pedig nem magamat látom, amikor rádnézek, hanem téged - sóhajtotta az idősebb, és még utoljára megcsókolta. - De ezt nem tudom csinálni, érted?
- Miért? Mert egymás testében vagyunk? Az engem is zavar…
- Nem csak az Sammy - ezzel kilépett a víz alól. - Habár elég nagy probléma, hogy tulajdonképpen saját magunkra izgultunk fel.
- Igazad van - helyeselt Sam. Elvett egy törölközőt, és derekára tekerte.
- Ráadásul ugye, testvérek is vagyunk…
- Igen. Tudod mit? Felejtsük el az egészet. Biztos ez is az átok része.
- Biztosan Sammy - mondta halkan Dean, de közben teljesen mást gondolt. Tudta, hogy ha ez még sokáig fog tartani, annak nagyon nem lesz jó vége. Valaki nagyobb sérüléseket fog szerezni, de nem fizikait, hanem lelkit.
Hagyta, hogy Sam kimenjen a fürdőből, ő pedig nekiállt borotválkozni. Lassan, és óvatosan húzta végig az éles pengét az arcán, hiszen hiába volt már rutinja, Sam arcberendezése nem egészen volt olyan, mint az övé.
Néhány perc múlva hatalmas csörömpölés hallatszott a fürdőből. Sam lélekszakadva rohant be, és meglátta Deant. A padlón feküdt, csupa vér volt, és eszméletlen. Mellette hevert a borotva, ami szintén véres volt. Sam azonnal leguggolt, és az ölébe húzta Deant. Próbált rájönni, honnan jöhet a vér, törölgetni kezdte először a nyakát, hiszen azt hitte, hogy bátyja öngyilkos akart lenni, de ott nem talált vágást, ezért az arcát is megtörölte. Ott éktelenkedett egy hatalmas vágás. Közben Dean lassan magához tért.
- Mi történt? Elájultál?
- Sammy… Azt hiszem látomásom volt - suttogta. De most Sam nem ezzel foglalkozott, hanem felemelte bátyját a földről, és a szobába kísérte. Lefektette az ágyra, és ellátta a sebét. Úgy gondolta a látomással ráér foglalkozni, ha Dean már jobban van.
Folyt. Köv.
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: BODYSWAP! ; Ez most nagyon hamar jött :) És sajnos ez már nem olyan vicces, mint az előző, de ez most így sikerült. Jó szórakozást :) Jut eszembe :) Bannert is csináltam mostmár hozzá.
Pár perc némaság uralkodott köztünk a történtek után. Sam még mindig zavartan feküdt az ágyban, Dean pedig mellette ült, és kezét öccse hasán nyugtatta. Mosolygott Samre, de bűntudata volt, hogy letámadta. Sőt, agyában viharként kavarogtak a gondolatok. Úgy érezte bűnt követett el, hogy saját öccsét elégítette ki, de közben meg semmi rosszat nem látott benne. Ráadásul az sem hagyta nyugodni, hogy Sam az ő nevét suttogta, miközben magát érintette. Ettől rémült volt kicsit, de próbált nyugodt külsőt erőltetni magára, hogy legalább Samet ne izgassa fel, ha már neki a torkában dobogott a szíve.
- Aludjunk Sammy. Agyalni ráérünk holnap is - mondta halkan, és felállt. Átült saját ágyára, és végül be is bújt a párna alá. - Jó éjt…
- Jó éjt Dean…
De egyikük sem tudott már aludni az éjjel hátralévő részében. Egymásnak háttal törték a fejüket, miközben jól tudták, hogy a másik sem tud aludni. Ugyanazon járt a fejük, hogyan lehetne ezt megoldani. Mert tény, hogy annak, ami most történik, igenis van jelentősége. Sam nem értette saját magát. Miért pont Dean járt a fejében, miért pont bátyjával álmodott, miközben magához nyúlt. Bátyja agya pedig folyamatosan kattogott, nem tudta mire vélni saját viselkedését sem. Visszagondolt arra, hogy milyen jó volt érinteni Sam testét, ami most az ő porhüvelye.
Dean egyre idegesebb lett, ezért inkább felkelt, és kiment levegőzni, egy sörrel a kezében. Bobby ment nem sokkal később utána, mert ő még nem aludt. Próbálta kideríteni, hogy a fiúk miért cseréltek testet, és ki tehette ezt velük. Gyanította, hogy boszorkányok lehettek.
- Nem férkőzött a közeletekbe senki gyanús? Teszem azt nők, vagy bárki?
- Most, hogy mondod Bobby. Erre nem is gondoltam! - csapta magát homlokon. - Hát előző este megismerkedtünk két nővel, akiket régen apa megmentett. Ők legalábbis ezt mondták - motyogta. - És mi nem is gyanakodtunk Sammel. Ráadásul magunkra is haragítottuk őket - folytatta gondterhelten. - Boszik lehettek?
- Gondolom - felelte Bobby, és megigazította fején a rossz állapotban lévő sapkáját.
- Keressük meg őket, és vegyük rá, hogy visszacsinálják ezt az egész baromságot!
- Gondolod, hogy ha ezek tényleg boszorkányok, akkor csak a két szép szemedért, illetve Sam két szép szeméért, visszavonják az átkot? Dean, ne legyél naiv.
- Bobby, én már nem tudom, hogy mit tegyek - nézett öreg barátjára összezavarodva.
- Alig két napja cseréltetek testet az öcséddel, és már ennyire megvisel?
- Tudod milyen vagyok. A büszkeségem.
- Itt nem a büszkeségedről van szó Dean. Látom, hogy más a probléma, csak nem tudom, hogy mi. De lehet, nem is tartozik rám, neked és Samnek kell megoldanotok ezt.
- Akkor nem is segítesz?
- Az átok megtörésében igen, de abban, ami köztetek zajlik, én nem tudok segíteni - felelte, majd felállt. - Ideje lefeküdnöm, holnap is hosszú napunk lesz.
Másnap már száguldottak is Wichita felé, ahol a két nővel volt dolguk. Az Impala elől, mögötte Bobby furgonja hasított végig az autópályán. Dean vezetett, már egész jól belejött, hogyan használja Sam testét. Öccse pedig mellette üldögélt, és a bőrkabátot vizslatta.
- Tudod, hogy most először hagyod, hogy hordjam? - kérdezte Deantől, hogy feloldja a fagyos hangulatot, ami éjjel óta uralkodott köztük.
- Csak azért, mert tulajdonképpen most is rajtam van - mordult oda.
- Dean…
- Igen Sammy?
- Mi van, ha nem tudjuk ezt megoldani? Mi van, ha nem tudjuk megtörni az átkot?
- Miért ne tudnánk?
- Nem tudom Dean. Csak…
- Mi az?
- Mi van, ha örökké így maradunk?
- Olyan nincs Sammy. Vissza akarom kapni a testemet!
- Ennyire nem tudsz elviselni?
- Nem ez a baj Sammy. Vagyis nem tudom…
- Az bánt, ami éjjel történt?
- Mi? Dehogyis. Nem történt semmi az éjjel.
- Dehogynem Dean! - nézett bátyjára szemrehányóan. - Odajöttél, és kiverted a farkamat!
- A tiédet? Inkább az enyémet!
- De most éppen hozzám tartozik! - kiáltotta Sam.
- Ha már itt tartunk. Akkor te miért éppen az én nevemet nyögdécselted kéjesen? - kérdezte Dean. Csakhogy azok a gesztusok, amiket használt Sam bőrében kissé nevetségesnek tűntek. Viszont kérdésére nem érkezett semmiféle válasz. Sőt öccse inkább elnémult, meg sem tudott szólalni. - Na ugye. Most mi a nagyobb probléma: az, hogy segítek neked, mert ismerem a saját testemet, vagy pedig az, hogy te rám gondolsz, miközben rárántasz?
Sam megint nem válaszolt. Fülig pirult, így a szeplők szinte világítottak az arcán. Bátyja csak fürkészte az arcot, és rájött, hogy ő is így nézhet ki, ha zavarba jön. Eddig azt hitte, hogy jól tudja leplezni érzelmeit, de csalódnia kellett. Beletaposott inkább a gázba, hogy még hamarabb odaérjenek.
A kocsmába mentek először, ahol a pultos emlékezett rájuk, és a lányokra is, akikkel voltak. Még a címüket is meg tudta adni. A két fiatal nő testvérek voltak, és gyerekkorukban meghalt szüleiktől örökölt házban laktak a kertvárosban. Amint ezt megtudták, már indultak is hozzájuk.
- Nahát, Dean és Sam. Nem sejtettük, hogy visszatértek - mondta szemrehányóan az idősebb.
- Ahogy akkor este bántatok velünk… - folytatta a másik.
- Nem csevegni jöttünk - mondta Dean, és invitálás nélkül belépett az ajtón. Sam pedig követte. - Azonnal fordítsátok, vagy törjétek, vagy fene se tudja, mit kell ezzel csinálni!
- Mit? - kérdezték meglepettek a lányok.
- Hát ezt a szarságot!
- Miről beszélsz Sam?
- Hát arról, hogy nem Sam vagyok, hanem Dean. És ti átkozott boszorkányok valami átokkal, vagy varázslattal elintéztétek, hogy az öcsém túlméretezett testében kelljen rohadnom. Samnek pedig az enyémben - helyesbített.
- Micsoda? - nézett rá a fiatalabbik. - Azt sem tudom, mit hadoválsz Sam - rázta meg a fejét. - És ami azt illeti, rám hozod a frászt!
- Te rohadék! - ugrott neki a nőnek az idősebb testvér, és nekilökte a falnak. Kését a torkához tartotta. - Elegem van a hazudozásból! Azonnal törd meg az átkot, értetted?
- Én tudok megtörni semmilyen átkot - mondta könnyeivel küszködve a lány. - Kérlek, ne bánts - könyörgött, és már zokogott közben. - Esküszöm, hogy nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Engedd el Dean. Tényleg nem tud semmit - mondta Bobby, aki most lépett be a házba. Dean elengedte a lányt.
- Bobby - kiáltotta, és a férfi háta mögé bújt.
- Ők Lena és Rita Forest. A szüleiket démonok szállták meg, még gyerekkorukban, és fel akarták őket áldozni. Johnnal együtt mentettük meg őket.
- Igazán Bobby? Ezt miért nem mondtad előbb?
- Hagytad Dean? Már a kocsmában mondani akartam, de ti elrohantatok.
- Szóval nem boszorkányok? - kérdezte Sam.
- Nem. És nem ők átkoztak meg titeket, ebben biztos vagyok.
Dean csak leroskadt egy fotelbe, és homlokát tenyerébe hajtotta. Ha eddig össze volt törve, akkor ezután a hír után teljesen magába roskadt. Sam odalépett, és gyengéden megfogta a karját. De Dean ingerülten lerázta magáról, és felállt.
- Ne érj hozzám! - üvöltötte, és kirohant a házból. Sam már indult volna utána, de Bobby elkapta a karját.
- Hagyd most egy kicsit.
- Rendben - egyezett bele, de nem szívesen. Aggódott bátyjáért, mert nem szokott így viselkedni.
Az idősebb testvér eközben sétált egyet. Ki akarta szellőztetni a fejét, de hiába volt minden, kavargó gondolatai és érzései nem hagyták nyugodni. Minél előbb vissza akarta kapni saját testét. És nem azért, mert undorodott Sam testétől, hanem azért, mert így még rosszabb volt. Dean már régóta vonzódott öccséhez, már régóta szerette volna úgy érinteni, ahogy nem szabad. De mivel pontosan tudta, hogy nem lehet, ezért legyűrte magában ezeket az érzéseket. De most, hogy testet cseréltek, minden nehezebbé vált, hiszen az áhított testben volt, amit nagy erőfeszítésébe telt, hogy ne érintsen folyton, de mivel már egy ideje nem csak vágyat érzett öccse iránt, ezért betegesnek tartotta, hogy saját porhüvelyéhez is vonzódik.
És nem csak ez nem hagyta nyugodni, hanem az is, hogy vajon Sam is hasonlóan érez, hiszen az ő nevét sóhajtotta, mikor álmában önkielégített. Akkor valószínűleg azt álmodhatta, hogy szeretkeznek. És ez Dean agyát még jobban megzavarta, de nem csak azt. Szíve még hevesebben kalimpált, ha öccse közelében volt, és félt, hogy Sam ezt észreveszi. Vagy ha Bobby veszi észre. Az lenne a legrosszabb lehetőség.
- Dean - sóhajtotta Sam, mikor meglátta bátyját a motel felé sétálni. Kiment az ajtó elé, hogy már ott fogadhassa. - Tudod, hogy halálra aggódtam magam miattad?
- Mostmár nem csak a testemet bitorlod, hanem egészen úgy is viselkedsz, mint én?
- Te pedig úgy, mint én. Az én szokásom elkóborolni, ha valami bánt - mosolygott kedvesen öccse.
- Ez igaz - vidult fel picit Dean.
- Mi a baj? Valami nyomja a szívedet, ne tagadd. Máskor csak röhögtél volna az egészen.
- Hát most nem!
- Ne legyél ilyen. Csak úgy tudjuk megoldani, ha megbeszéljük.
- Nincs ezen mit megbeszélni Sam. Meg kell találni, aki ezt tette velünk. Meg kell törni ezt a szart, különben beleőrülünk.
- Dean…
- Hagyj - lépett arrébb, és készült bemenni a szobába.
- Nem! Ha a fene fenét eszik is, akkor is elmondod, hogy mi a helyzet - ezzel megszorította erősen Dean karját.
- Vigyázz, mert kárt teszel magadban. Gondolom, nem akarod, hogy a selymes bőrödön horzsolások legyenek!
- Dean, az isten szerelmére! Ne viselkedj úgy, mint egy durcás gyerek! Az az én reszortom!
- Akkor, hogyan viselkedjek? Legyek a védelmező bátyád? - kérdezte ingerülten.
- Például - felelte halkan, és elengedte a karját. - Azt a Deant sokkal jobban szerettem.
- Én meg azt, aki a saját bőrét viselte magán - morogta, és a fürdő felé sétált. Kettőre zárta az ajtót, hogy Sam ne tudjon bemenni utána. Megengedte a melegvizet, és meztelenre vetkőzött. Most nem érzett szégyent, csak minél előbb ki akarta elégíteni magát, hátha a gyönyör kicsit kitisztítja a fejét. Gyorsan nyúlt magához, és úgy kezdett neki, mintha saját testét kényeztetné. Viszont hosszú percek után rájött, hogy nem ér el így semmit. Másképp kellett próbálkozni, hiszen Sam teste nem reagált a gyengédebb érintésekre, és hiába igyekezett, nem közeledett a csúcs felé.
De közben Sam is felfigyelt a nyögésekre, de ő azt hitte, hogy Dean bajban van, vagy esetleg megtámadta valaki.
- Dean! Jól vagy? - kiáltotta be az ajtón.
- Jól! Hagyj békén! - üvöltött vissza furcsa hangon testvére. És ez Samet egyáltalán nem nyugtatta meg, sőt, még jobban aggódott. Elővette a tolvajkulcsot, és addig birizgálta a zárat, míg ki nem nyílt az ajtó. És ekkor furcsa látvány tárult elé. Dean a zuhanyzó csempézett falának dőlve próbálta izgatni magát, szemei pedig lehunyva. Sam nem saját testét látta, pedig az állt előtte. Deant látta maga előtt, Dean pedig Samet. Mindketten csodálkozva néztek egymásra, majd a fiatalabb nyelt egyet, és közelebb lépett. Lassan sétált a tusoló felé, végül ruhástól belépett a zubogó víz alá.
- Tönkreteszed a ruháimat - mondta Dean remegő hangon, és elengedte magát.
- Akkor leveszem őket - válaszolta Sam, és valóban pár pillanat múlva a vizes ruhák csattantak a fürdőszoba padlóján. Már ő is izgatott volt, farka nekifeszült a hasának. Odalépett Deanhez, és ő vette a kezébe testvére férfiasságát. - Viszonzom a szívességet…
- Sammy ezt ne csináld - sóhajtotta a másik, de teste teljesen mást akart. Megfogta testvére karját, és erőtlenül próbálta eltolni, de végül hagyta magát, és ujjait Sam karjába mélyesztette. Szemét újból lehunyta, és megint nekidőlt a csempének. Másik keze azonban öccse merevedésére csusszant, és megszorította. Ettől Sam is felnyögött, és még közelebb lépett. Mostmár összeért a testük, a fiatalabb belehajtotta fejét bátyja vállába. Kezük egyszerre mozdult, és egyszerre sóhajtottak fel.
Szabad kezük egy idő után vándorútra indult, és Dean keze Sam nyakán nyugodott meg. A vágytól égve, gondolkodás nélkül tapasztotta össze ajkukat, de akkor hirtelen el is engedte öccsét, sőt eltolta magától.
- Mi az Dean? - kérdezte Sam zihálva.
- Sam! Olyan mintha saját magunkat csókolnánk! Hát nem veszed észre?
- Nem Dean. Én téged csókollak - ezzel visszahúzta, és megcsókolta újból. Már Dean sem ellenkezett, hanem visszacsókolt. Nem is akárhogyan. Olyan igazi Deanes csók volt, amitől a lányok mindig megszédültek. Sammel sem volt másképp, megrogyott a lába.
- Én pedig nem magamat látom, amikor rádnézek, hanem téged - sóhajtotta az idősebb, és még utoljára megcsókolta. - De ezt nem tudom csinálni, érted?
- Miért? Mert egymás testében vagyunk? Az engem is zavar…
- Nem csak az Sammy - ezzel kilépett a víz alól. - Habár elég nagy probléma, hogy tulajdonképpen saját magunkra izgultunk fel.
- Igazad van - helyeselt Sam. Elvett egy törölközőt, és derekára tekerte.
- Ráadásul ugye, testvérek is vagyunk…
- Igen. Tudod mit? Felejtsük el az egészet. Biztos ez is az átok része.
- Biztosan Sammy - mondta halkan Dean, de közben teljesen mást gondolt. Tudta, hogy ha ez még sokáig fog tartani, annak nagyon nem lesz jó vége. Valaki nagyobb sérüléseket fog szerezni, de nem fizikait, hanem lelkit.
Hagyta, hogy Sam kimenjen a fürdőből, ő pedig nekiállt borotválkozni. Lassan, és óvatosan húzta végig az éles pengét az arcán, hiszen hiába volt már rutinja, Sam arcberendezése nem egészen volt olyan, mint az övé.
Néhány perc múlva hatalmas csörömpölés hallatszott a fürdőből. Sam lélekszakadva rohant be, és meglátta Deant. A padlón feküdt, csupa vér volt, és eszméletlen. Mellette hevert a borotva, ami szintén véres volt. Sam azonnal leguggolt, és az ölébe húzta Deant. Próbált rájönni, honnan jöhet a vér, törölgetni kezdte először a nyakát, hiszen azt hitte, hogy bátyja öngyilkos akart lenni, de ott nem talált vágást, ezért az arcát is megtörölte. Ott éktelenkedett egy hatalmas vágás. Közben Dean lassan magához tért.
- Mi történt? Elájultál?
- Sammy… Azt hiszem látomásom volt - suttogta. De most Sam nem ezzel foglalkozott, hanem felemelte bátyját a földről, és a szobába kísérte. Lefektette az ágyra, és ellátta a sebét. Úgy gondolta a látomással ráér foglalkozni, ha Dean már jobban van.
Folyt. Köv.