Fic: Tükröm, tükröm... 5. fejezet
Cím: Tükröm, tükröm… 5. fejezet
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: NC-17
Megjegyzés/Figyelmeztetés: BODYSWAP! ; + saját szereplő. Hamarjött, ugye? :)
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet
Több óra elteltével a vámpír egyre türelmetlenebb lett. Nem értette, hogy a testvérek miért nem térnek magukhoz. Bobby is nyugtalan volt, de ő inkább várt. Nem akart elsietni semmit, mert tartott attól, hogy ha valami rosszuk sikerült, a hirtelenséggel mindent elrontana. Shane-t már el akarta küldeni, hogy egyen valamit, mert picit idegesítette a fiú nyugtalansága. De az nem ment sehová, ott akart lenni, mikor a testvérek felébrednek. Látni akarta, hogy vajon tényleg sikerült-e a varázslat. Ismét eltelt egy óra, de semmi nem történt.
- Bobby! Dean mozgolódik! - rohant ki a szobából, ahová azóta nagy nehezen becipelték őket, hogy mégse a padlón feküdjenek. Bobby követte is Shane-t, addigra már Dean fel is ült az ágyon, és álmosan tekintett körbe.
- Hol a kávém? - morogta, és megdörzsölte a szemét. - Jól elaludtam.
- Ez Dean. Sikerült! - vigyorodott el Bobby, és ment is kávét készíteni. Közben Sam is mozgolódni kezdett. Shane odaült az idősebb testvér mellé. - Ki vagy te? - kérdezte tőle Dean.
- Shane! Hát nem emlékszel rám? - kérdezte ijedten a fiú. Pedig azt hitte, barátra lelt az idősebb testvérben. Arca egyszerre volt rémült és szomorú. Ezt Dean is észrevette, és elmosolyodott.
- Jól van, nem kínozlak. Emlékszem rád kisöreg, nyugi - mondta ásítás közben. - Tényleg sikerült? Tényleg a saját testemben vagyok? - kérdezte mostmár izgatottan, és a kezeit nézegette. Felállt, és imbolygó léptekkel a falon függő tükörhöz lépett, hogy jobban szemügyre vegye magát. És most valóban saját tükörképe nézett vele szembe. - Állat! - kiáltotta, és megfogta saját arcát. Aztán kezét bedugta a nadrágjába, majd megrántotta a vállát. - Egy valami maradhatott volna rajtam Samből - motyogta, majd leült öccse mellé. Nézte az arcát, és vonásai elgyengültek. Shane elkezdett hátrálni az ajtó felé, nagyon halkan.
- Most hagylak titeket. Gondolom mindjárt ő is magához tér, és akkor…
- Kösz kishaver.
- Akkor Bobby-t is tartsam távol valahogy?
- Hát, ha megtennéd, nagyon hálás lennék - mondta ezt már Sam felé fordulva.
Shane kiment, és beszélgetni kezdett az idős vadásszal, míg Dean még közelebb húzódott Samhez az ágyon. Öccse izzadt, ezért barna haja homlokához tapadt. Odanyúlt, és kisimogatta a tincseket, de közben Sam is magához tért.
- Dean? - kérdezte halkan, és kinyitotta a szemét.
- Igen én - mosolygott bátyja, és öccse feje mellé tette a kezét.
- Sikerült? Tényleg visszakerültünk a testünkbe? - kérdezte már Sam is izgatottan.
- Hiánytalanul - felelte, és segített öccsének felülni. Sam egyből Deant érintette, az arcát, nyakát, de még mellkasát is.
- Hihetetlen, hogy újból te nézel szembe velem Dean. Olyan hosszúnak tűnt az egymás testében töltött idő…
- Rengetegnek tűnt Sammy - mondta lágy hangon az idősebb. Mindketten mélyebben kezdtek lélegezni, és el nem engedték egymás tekintetét. Kitörni készült belőlük az egymás iránti vágy. Olyan volt az egész, mint egy filmben. Egyre közelebb hajoltak egymáshoz, már szinte ziháltak. De akkor kopogtak az ajtón. - Francba.
- Jól vagytok? Minden oké fiúk? - kiáltott be Bobby. - Kész a kávé.
- Minden oké, megyünk már - felelte Dean a vágytól megváltozott hangon, és felállt. Mindketten kisétáltak a szobából, és leültek a kanapéra. A karfáján ott gubbasztott Shane.
- Én megpróbáltam - súgta oda Deannek, aki csak megpaskolta a vámpír térdét, ezzel azt jelezve, hogy nem haragszik rá, és megérti.
- Szóval sikerült - nyugtázta Bobby, mikor végignézett rajtuk. - Hogy érzitek magatokat?
- Kicsit még kábán - felelte Sam. - Olyan, mint ha egy rémálomból ébredtem volna.
- És te Dean? A látomás?
- Velem minden állat. Nem igazán emlékszem már a látomásra, mint ha kitörlődött volna az egész.
- Talán, mert visszakerültél a saját testedbe. Sam te sem emlékszel belőle semmire?
- Egyáltalán semmire Bobby. Semmi emlékkép nincs róla.
- Ennek nem örülök. Tényleg nem emlékszel Dean? Azt mondtad, hogyha visszaváltoztok Sam fog meghalni. Hogyan? Hol? Valóban semmi?
- Semmi - mondta Dean is csalódottan.
- Hát akkor még egy ideig itt maradtok, itt biztonságosabb, mint ha vadászgatnátok.
- Oké - felelték mindketten, és egyszerre húzták meg a vállukat, ahogy csak Dean szokta. Bobby elnevette magát.
- Na menjetek, aztán aludjatok.
- De én nem vagyok álmos - vágta rá Dean. Ennek ellenére Sam felállt, és a szoba felé indult. Remélte, hogy bátyja érti, miért siet ő annyira, de Dean nem vette észre, hogy ez célzás lenne. - Menj csak, jó éjt Sammy - mosolygott rá, aztán már Shane-re nézett. Sam csalódottan beballagott a szobába, a vámpír pedig lehúzódott a karfáról Dean mellé.
Az éjjel hátralévő részében beszélgettek. Dean mindenről kifaggatta Shane-t, hogy milyen érzés vámpírnak lenni, hogy milyen érzés mikor vért szív. A fiú még sosem evett embert, de vérüket már kóstolta, így kevés tapasztalata volt. A legjobban a birkák vérét szerette, mert a tehenek sokszor fel voltak fújva mindenféle hormonokkal, hogy több tejet adjanak, ezért az rontotta vérük ízét. De elmondta, hogy már mindent kipróbált, egyedül csak kutyák és macskák vérét nem volt hajlandó kiszívni, akárcsak az emberét.
Ott a kanapén, sörözgetés közben érte őket a reggel.
- Egyébként szerintem Sam mellett lett volna a helyed Dean.
- Tessék?
- Hát, amikor bement. Szerintem azt várta, hogy mész te is, és folytatjátok, amit Bobby megzavart.
- És csak most szólsz? - nézett rá elkerekedett szemmel, aztán fel is pattant.
- De szerintem mostmár hagyd aludni - szólt utána Shane, de Dean már belülről zárta a szoba ajtaját. Sam nem aludt.
- Sammy, annyira sajnálom. Ostoba vagyok, tudom…
- Nem Dean. Csak jobban érdekel az a taknyos vámpír, mint én.
- Ne beszélj hülyeségeket - mondta halkan, és odaült az ágy szélére. Sam háton feküdt, karjai a feje alatt. - Sajnálom.
- Ugyan. Már megszokhattam volna, hogy sokszor csak a farkaddal gondolkodsz.
- Te most azt akarod mondani, hogy szerinted ráizgultam Shane-re? - kérdezte elhűlten. - Ő egy vámpír. Tudod élőhalott. Akikkel én sosem kezdenék.
- Látom, hogy nézel rá, mióta Bobby elmondta, hogy nem is azok, amiknek hisszük őket. Szóval…
- Féltékeny vagy? - búgta Dean, és most nem gúnyolódott. - Miért érdekelne egy hidegvérű odakint, amikor itt van nekem… Itt vagy nekem te - ezzel már le is hajolt, és megcsókolta öccsét. Most először csókolták egymást úgy, hogy saját testükben voltak, és most nem volt emiatt semmi gát bennünk, így mohón falták egymás ajkait.
Dean lerúgta a cipőjét, és felmászott Sam mellé az ágyra. Pontosabban fölé mászott, és így csókolta tovább. Közben kibújt a kabátjából is, így már csak az ing és póló választotta el Sam csupasz mellkasától. Amikor elengedték egymást egy pillanatra egy sóhaj szakadt fel belőlük, és ilyenkor szabadultak meg egy-egy ruhadarabtól. Dean öve egy csattanással adta meg magát öccse türelmetlen ujjainak, a nadrág pedig egy másodperccel később már az ágy mellett huppant le. Az idősebb elengedte Sam ajkát, és most az állán húzta végig nyelvét, egészen az ádámcsutkáig, ahol egy picit be is szívta a puha bőrt. Sam ekkor nyögött fel először, de aztán Dean összedörzsölte kőkemény izgalmát az övével, ami újabbat csalt ki belőle. Alsójukon egy-egy nedves folt jelezte, hogy ugyanannyira kívánják egymást, mint amikor a varázslat alatt álltak, így már nem fért kétség hozzá, hogy nem csak amiatt kívánták a másikat olyan eszeveszettül.
- Reggeli - törte meg a pillanatot Bobby hangja, de kiáltását előtte három türelmetlen kopogás előzte meg. - Igyekezzetek, mert kihűl!
- Megyünk - kiáltotta vissza ingerülten Dean, és kikászálódott az ágyból. Kelletlenül húzta magára farmerét, miközben Sam arcát fürkészte. Öccse ugyanolyan csalódott volt, mint ő, hiszen épp olyannyira vágyta testvérét, mint Dean őt.
- Lesz még időnk rá. Egymásra - mosolygott a fiatalabb, és megcsókolta bátyját, mielőtt kiléptek volna.
- Én mondtam neki, hogy hagyjon titeket pihenni - mentegetőzött Shane.
- Haver, ugye nem akarod az egész életedet sajnálkozással tölteni? A lényeg, hogy nem haragszunk - felelte Dean, és elsétált a vámpír mellett, aki még Samnek is küldött ez bocsánatkérő pillantást, de az elkapta a fejét. Arra sem méltatta a fiút, hogy ránézzen.
Ez így ment egész nap. Shane kereste a fiúk társaságát, mikor csak tehette, és úgy érezte, nem zavarja őket, de csak Dean állt vele szóba. Ha odalépett hozzájuk, Sam vagy elsétált, vagy pedig elfordult tőle. A fiú rosszul érezte magát tőle, nem tudta, hogy a fiatalabb testvér miért haragudhat rá. Pedig ő próbált vele barátkozni, vagy pedig azon igyekezett, hogy Bobby-t kicsit távol tartsa a testvérektől, hogy legyen idejük egymásra.
Sam hátát égette a forró vas. De most nem foglalkozott vele, csak Deant érzékelte a külvilágból, aki éppen mellkasát csókolgatta, és sliccét húzta le. Sikerült picit meglógniuk Bobby elől, ezért igyekezték kihasználni a lopott perceket. Dean már bokáig letolt nadrágban hajolt öccse fölé, és újból ajkát marta, miközben letolta róla alsóval együtt farmerét. Kezébe vette testvére merev farkát, és kezét kapkodva húzta végig rajta. Sam felült, hogy ő is hozzáférjen bátyjához, aki már ujjait nyálazta.
- Dean! Sam! - törte meg a csendet Bobby, és már a lépéseit is hallani lehetett.
- Hogy az a… - ugrott arrébb Dean, és gyorsan felhúzta magára a nadrágot. Sam is pillanatok alatt rendbe szedte magát, pont addigra mire az öreg odaért.
- Ti bujkáltok előlem? Legalább húsz perce kereslek titeket!
- Mi a baj Bobby? - terelte a szót Dean.
- Most kaptam egy telefont Ellentől, hogy különös emberek vannak a fogadóban, és meg kéne nézni őket. Démonokra gyanakszik.
- Fantasztikus. Most azonnal induljunk?
- Igen. Kapjátok össze magatokat, én meg felébresztem Shane-t.
- Mi? - kérdezte Sam.
- Tudod, vámpír. Nappal. Alszik - magyarázta Dean.
- Nem vagyok idióta Dean. Miért kell magunkkal vinni mindenhová?
- Mert veszélyben van Sam - felelte Bobby. - Keresi a fészek. Mivel akkor életben hagytuk, azt gondolják, hogy kijátssza őket nekünk. Szegény fiú nincs tisztában azzal, hogy mekkora veszélybe sodortuk őt.
- És vigyáznunk kell rá - folytatta Dean is.
- Persze - morogta Sam. Bobby eközben már ott is hagyta őket.
- Miért vagy vele ilyen Sam? Mit tett? Miért nem tudod őt elfogadni? - kérdezte, és elkapta öccse karját. De Sam nem válaszolt. - Próbálj meg vele éretten viselkedni, hiszen nem jelent számodra veszélyt. Sehogy. Érted Sam? Az, hogy törődök vele, nem azért van, mert izgulok rá.
- Tud magára vigyázni. Bebizonyította nem?
- Sam. Shane egy gyerek, hiába harminc éves. Hiába tudja magát megvédeni, kell neki valaki, vagy valakik, akik mellette vannak, akikre számíthat. Ne legyél vele ilyen kemény, rendben? - kérdezte már mosolyogva, és odahúzta duzzogó öccsét magához, hogy megcsókolja. - Különben is. Nem én tetszek neki - vigyorgott, és újból megcsókolta.
- Én? - kérdezte meglepetten Sam.
- Te bizony. Na nyomás a házba.
Már megint úton voltak, egy hét alatt már sokadszor. Szerencsére Ellen fogadója nem volt túl messze, így hamar ott is voltak. Az úton megtört a jég, Sam szóba állt a vámpírral, aki már ennyitől boldog volt.
- Na kik azok? - kérdezte Dean.
- Hát, szervusz Dean. Én is örülök, hogy látlak - mondta Ellen azon a szemrehányó hangon, amitől Dean mindig kényelmetlenül érezte magát.
- Szia Ellen. Szóval kik azok?
- Ott ülnek - mutatott két férfire a sarokban. - Az emeleten vettek ki szobát. Nagyon különösen viselkednek, még nem láttam ilyet…
- Oké, akkor én felmegyek körülnézek, ti valahogy tartsátok lent őket - ezzel Dean már el is tűnt. Nagyon hamar visszatért. - Fogadok, hogy még nem láttál drogosokat. Pontosabban heroinistákat igaz? - kérdezte kezében egy fecskendővel. Ellen csak értetlenül nézett rá. - Ezek nem démonok. Nemes egyszerűséggel drogfüggők. Gondolom, most sikerült egy nagyobb adagra szert tenniük, és most buliznak - mondta, és letette a fecskendőt a nő elé.
- Akkor potyára jöttünk ide? - kérdezte Shane.
- Úgy néz ki. Jaj tényleg. Ellen, őt itt Shane. Ne ijedj meg, de vámpír. Vega vámpír - vigyorgott. - Tedd le azt a kést, amit a pult alatt szorongatsz. Barát, nem bánt. Most pedig adj egy szobát, kérlek, semmit nem aludtam éjjel…
Fáradtan dobta le a táskáját az ágy mellé, és hanyatt vágódott rajta. Ideges, ingerült volt. Nem elég, hogy feleslegesen rángatta ide őket Ellen, de Bobby sem hagyta békén őket, így egész nap merevedéssel rohangált. Most is az volt az első dolga, hogy kioldotta a nadrágját. Sam pár perc múlva követte, és végignyalt ajkán, ahogy Dean szokott, amikor végignézett testvérén. A fiatalabb tényleg jópár dolgot átvett, amíg bátyja testében volt.
Dean felült, és csillogó szemekkel nézett öccsére, aki már az ajtóban elkezdett vetkőzni, miután kétszer is elfordította a kulcsot a zárban. Miután kibújt a pólóból, ledobta magáról a nadrágot is, és már meztelenül ült bátyja szintén fedetlen ölére.
- Ha most bárki is megzavar, levágom a kezét - dünnyögte Dean rekedtebben a megszokottnál, és már csókolta is öccsét. Egy mozdulattal maga alá gyűrte Samet, így ő került felülre. Most kapkodott. Csókjai türelmetlenek voltak, csak akkor lassult le, mikor már végigharapdálta a nyakát, mellkasát, és leért Sam csípőjére. Ott kicsit finomabban csípte foga közé a vékony bőrt, aztán nyelvét végighúzta a kis csíkon, ami a köldökétől futott férfiasságáig.
Sam felnyögött, és megemelte a csípőjét. Dean is picit abbahagyta, de csak addig, míg ujjait alaposan benyálazta. Először csak körözött vele Sam bejáratánál, majd hirtelen egyik ujjai bekusszant. Öccse felszisszent, de elengedte magát, hagyta, hogy Dean azt tegyen vele, amit csak akar. Bízott bátyjában, és tapasztalatában. A második ujjnál visszatért, hogy csókolja öccse rózsaszín ajkait, a harmadiknál pedig már Sam is mozdult az ujjakkal. Csalódottan sóhajtott fel, mikor bátyja kihúzta fürge ujjait, amik addigra megtalálták azt az édes pontot, amitől Sam csillagokat látott.
Mindketten nagy levegőt vettek, mielőtt az idősebb birtokba vette volna öccse testét. A csók lelassult, miközben egyre beljebb került. Sam erősen szorította, mikor már egészen magában érezte testvérét, majd ismét megemelte testét, bár ezt nem tudatosan tette. Őrjítő érzés volt, ahogy Dean kitöltötte őt, most érezte teljes egésznek magát.
Bátyja elkezdett mozogni. Először apró, de lényegre törő mozdulatokkal. Hátán izmai megfeszültek, és elernyedtek, aztán egy apró izzadtság csepp indult útnak a napbarnított bőrön. Végig a hátán, egészen a fenekéig, ami szintén megfeszült a mozdulatoktól. Öccse teljesen körbefonta hosszú karjaival, és lábaival. Lehunyt szemmel sóhajtozott, egyenesen Dean szájába, mert bátyja egy pillanatra sem engedte el ajkait.
Aztán gyorsult a tempó, együtt mozdultak, mint ha mindig is csak egymással szeretkeztek volna. Dean mozgása nem csak gyorsabb lett, hanem mélyebb is, ezzel mindig eltalálva Sam prosztatáját, amitől már néha felkiáltott. Mindketten vészesen közel voltak, de visszafogták magukat, azt akarták, hogy örökké tartson.
- Dean. Végem, nem bírom tovább - szólalt meg Sam, mikor már mindene remegett.
- Az jó, mert én sem - felelte bátyja, és mozdult egy erősebbet. Sam szinte felült, annyira megemelkedett, ahogy a gyönyör átjárta. Dean pedig fel is húzta, úgy ölelte magához, miközben lassan elöntötte öccse testét.
Egymást ölelve, csókolva élték meg a gyönyört, és még percekig úgy is maradtak, a lehető legközelebb egymáshoz. Mindketten a másik vállára hajtották a fejüket, úgy élték túl a beteljesedést követő perceket. Azt valóban túl kellett élniük, hiszen pillanatokig levegőt sem kaptak, hiába próbáltak kétségbeesetten lélegezni.
Folyt. Köv.
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: NC-17
Megjegyzés/Figyelmeztetés: BODYSWAP! ; + saját szereplő. Hamarjött, ugye? :)
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet
Több óra elteltével a vámpír egyre türelmetlenebb lett. Nem értette, hogy a testvérek miért nem térnek magukhoz. Bobby is nyugtalan volt, de ő inkább várt. Nem akart elsietni semmit, mert tartott attól, hogy ha valami rosszuk sikerült, a hirtelenséggel mindent elrontana. Shane-t már el akarta küldeni, hogy egyen valamit, mert picit idegesítette a fiú nyugtalansága. De az nem ment sehová, ott akart lenni, mikor a testvérek felébrednek. Látni akarta, hogy vajon tényleg sikerült-e a varázslat. Ismét eltelt egy óra, de semmi nem történt.
- Bobby! Dean mozgolódik! - rohant ki a szobából, ahová azóta nagy nehezen becipelték őket, hogy mégse a padlón feküdjenek. Bobby követte is Shane-t, addigra már Dean fel is ült az ágyon, és álmosan tekintett körbe.
- Hol a kávém? - morogta, és megdörzsölte a szemét. - Jól elaludtam.
- Ez Dean. Sikerült! - vigyorodott el Bobby, és ment is kávét készíteni. Közben Sam is mozgolódni kezdett. Shane odaült az idősebb testvér mellé. - Ki vagy te? - kérdezte tőle Dean.
- Shane! Hát nem emlékszel rám? - kérdezte ijedten a fiú. Pedig azt hitte, barátra lelt az idősebb testvérben. Arca egyszerre volt rémült és szomorú. Ezt Dean is észrevette, és elmosolyodott.
- Jól van, nem kínozlak. Emlékszem rád kisöreg, nyugi - mondta ásítás közben. - Tényleg sikerült? Tényleg a saját testemben vagyok? - kérdezte mostmár izgatottan, és a kezeit nézegette. Felállt, és imbolygó léptekkel a falon függő tükörhöz lépett, hogy jobban szemügyre vegye magát. És most valóban saját tükörképe nézett vele szembe. - Állat! - kiáltotta, és megfogta saját arcát. Aztán kezét bedugta a nadrágjába, majd megrántotta a vállát. - Egy valami maradhatott volna rajtam Samből - motyogta, majd leült öccse mellé. Nézte az arcát, és vonásai elgyengültek. Shane elkezdett hátrálni az ajtó felé, nagyon halkan.
- Most hagylak titeket. Gondolom mindjárt ő is magához tér, és akkor…
- Kösz kishaver.
- Akkor Bobby-t is tartsam távol valahogy?
- Hát, ha megtennéd, nagyon hálás lennék - mondta ezt már Sam felé fordulva.
Shane kiment, és beszélgetni kezdett az idős vadásszal, míg Dean még közelebb húzódott Samhez az ágyon. Öccse izzadt, ezért barna haja homlokához tapadt. Odanyúlt, és kisimogatta a tincseket, de közben Sam is magához tért.
- Dean? - kérdezte halkan, és kinyitotta a szemét.
- Igen én - mosolygott bátyja, és öccse feje mellé tette a kezét.
- Sikerült? Tényleg visszakerültünk a testünkbe? - kérdezte már Sam is izgatottan.
- Hiánytalanul - felelte, és segített öccsének felülni. Sam egyből Deant érintette, az arcát, nyakát, de még mellkasát is.
- Hihetetlen, hogy újból te nézel szembe velem Dean. Olyan hosszúnak tűnt az egymás testében töltött idő…
- Rengetegnek tűnt Sammy - mondta lágy hangon az idősebb. Mindketten mélyebben kezdtek lélegezni, és el nem engedték egymás tekintetét. Kitörni készült belőlük az egymás iránti vágy. Olyan volt az egész, mint egy filmben. Egyre közelebb hajoltak egymáshoz, már szinte ziháltak. De akkor kopogtak az ajtón. - Francba.
- Jól vagytok? Minden oké fiúk? - kiáltott be Bobby. - Kész a kávé.
- Minden oké, megyünk már - felelte Dean a vágytól megváltozott hangon, és felállt. Mindketten kisétáltak a szobából, és leültek a kanapéra. A karfáján ott gubbasztott Shane.
- Én megpróbáltam - súgta oda Deannek, aki csak megpaskolta a vámpír térdét, ezzel azt jelezve, hogy nem haragszik rá, és megérti.
- Szóval sikerült - nyugtázta Bobby, mikor végignézett rajtuk. - Hogy érzitek magatokat?
- Kicsit még kábán - felelte Sam. - Olyan, mint ha egy rémálomból ébredtem volna.
- És te Dean? A látomás?
- Velem minden állat. Nem igazán emlékszem már a látomásra, mint ha kitörlődött volna az egész.
- Talán, mert visszakerültél a saját testedbe. Sam te sem emlékszel belőle semmire?
- Egyáltalán semmire Bobby. Semmi emlékkép nincs róla.
- Ennek nem örülök. Tényleg nem emlékszel Dean? Azt mondtad, hogyha visszaváltoztok Sam fog meghalni. Hogyan? Hol? Valóban semmi?
- Semmi - mondta Dean is csalódottan.
- Hát akkor még egy ideig itt maradtok, itt biztonságosabb, mint ha vadászgatnátok.
- Oké - felelték mindketten, és egyszerre húzták meg a vállukat, ahogy csak Dean szokta. Bobby elnevette magát.
- Na menjetek, aztán aludjatok.
- De én nem vagyok álmos - vágta rá Dean. Ennek ellenére Sam felállt, és a szoba felé indult. Remélte, hogy bátyja érti, miért siet ő annyira, de Dean nem vette észre, hogy ez célzás lenne. - Menj csak, jó éjt Sammy - mosolygott rá, aztán már Shane-re nézett. Sam csalódottan beballagott a szobába, a vámpír pedig lehúzódott a karfáról Dean mellé.
Az éjjel hátralévő részében beszélgettek. Dean mindenről kifaggatta Shane-t, hogy milyen érzés vámpírnak lenni, hogy milyen érzés mikor vért szív. A fiú még sosem evett embert, de vérüket már kóstolta, így kevés tapasztalata volt. A legjobban a birkák vérét szerette, mert a tehenek sokszor fel voltak fújva mindenféle hormonokkal, hogy több tejet adjanak, ezért az rontotta vérük ízét. De elmondta, hogy már mindent kipróbált, egyedül csak kutyák és macskák vérét nem volt hajlandó kiszívni, akárcsak az emberét.
Ott a kanapén, sörözgetés közben érte őket a reggel.
- Egyébként szerintem Sam mellett lett volna a helyed Dean.
- Tessék?
- Hát, amikor bement. Szerintem azt várta, hogy mész te is, és folytatjátok, amit Bobby megzavart.
- És csak most szólsz? - nézett rá elkerekedett szemmel, aztán fel is pattant.
- De szerintem mostmár hagyd aludni - szólt utána Shane, de Dean már belülről zárta a szoba ajtaját. Sam nem aludt.
- Sammy, annyira sajnálom. Ostoba vagyok, tudom…
- Nem Dean. Csak jobban érdekel az a taknyos vámpír, mint én.
- Ne beszélj hülyeségeket - mondta halkan, és odaült az ágy szélére. Sam háton feküdt, karjai a feje alatt. - Sajnálom.
- Ugyan. Már megszokhattam volna, hogy sokszor csak a farkaddal gondolkodsz.
- Te most azt akarod mondani, hogy szerinted ráizgultam Shane-re? - kérdezte elhűlten. - Ő egy vámpír. Tudod élőhalott. Akikkel én sosem kezdenék.
- Látom, hogy nézel rá, mióta Bobby elmondta, hogy nem is azok, amiknek hisszük őket. Szóval…
- Féltékeny vagy? - búgta Dean, és most nem gúnyolódott. - Miért érdekelne egy hidegvérű odakint, amikor itt van nekem… Itt vagy nekem te - ezzel már le is hajolt, és megcsókolta öccsét. Most először csókolták egymást úgy, hogy saját testükben voltak, és most nem volt emiatt semmi gát bennünk, így mohón falták egymás ajkait.
Dean lerúgta a cipőjét, és felmászott Sam mellé az ágyra. Pontosabban fölé mászott, és így csókolta tovább. Közben kibújt a kabátjából is, így már csak az ing és póló választotta el Sam csupasz mellkasától. Amikor elengedték egymást egy pillanatra egy sóhaj szakadt fel belőlük, és ilyenkor szabadultak meg egy-egy ruhadarabtól. Dean öve egy csattanással adta meg magát öccse türelmetlen ujjainak, a nadrág pedig egy másodperccel később már az ágy mellett huppant le. Az idősebb elengedte Sam ajkát, és most az állán húzta végig nyelvét, egészen az ádámcsutkáig, ahol egy picit be is szívta a puha bőrt. Sam ekkor nyögött fel először, de aztán Dean összedörzsölte kőkemény izgalmát az övével, ami újabbat csalt ki belőle. Alsójukon egy-egy nedves folt jelezte, hogy ugyanannyira kívánják egymást, mint amikor a varázslat alatt álltak, így már nem fért kétség hozzá, hogy nem csak amiatt kívánták a másikat olyan eszeveszettül.
- Reggeli - törte meg a pillanatot Bobby hangja, de kiáltását előtte három türelmetlen kopogás előzte meg. - Igyekezzetek, mert kihűl!
- Megyünk - kiáltotta vissza ingerülten Dean, és kikászálódott az ágyból. Kelletlenül húzta magára farmerét, miközben Sam arcát fürkészte. Öccse ugyanolyan csalódott volt, mint ő, hiszen épp olyannyira vágyta testvérét, mint Dean őt.
- Lesz még időnk rá. Egymásra - mosolygott a fiatalabb, és megcsókolta bátyját, mielőtt kiléptek volna.
- Én mondtam neki, hogy hagyjon titeket pihenni - mentegetőzött Shane.
- Haver, ugye nem akarod az egész életedet sajnálkozással tölteni? A lényeg, hogy nem haragszunk - felelte Dean, és elsétált a vámpír mellett, aki még Samnek is küldött ez bocsánatkérő pillantást, de az elkapta a fejét. Arra sem méltatta a fiút, hogy ránézzen.
Ez így ment egész nap. Shane kereste a fiúk társaságát, mikor csak tehette, és úgy érezte, nem zavarja őket, de csak Dean állt vele szóba. Ha odalépett hozzájuk, Sam vagy elsétált, vagy pedig elfordult tőle. A fiú rosszul érezte magát tőle, nem tudta, hogy a fiatalabb testvér miért haragudhat rá. Pedig ő próbált vele barátkozni, vagy pedig azon igyekezett, hogy Bobby-t kicsit távol tartsa a testvérektől, hogy legyen idejük egymásra.
Sam hátát égette a forró vas. De most nem foglalkozott vele, csak Deant érzékelte a külvilágból, aki éppen mellkasát csókolgatta, és sliccét húzta le. Sikerült picit meglógniuk Bobby elől, ezért igyekezték kihasználni a lopott perceket. Dean már bokáig letolt nadrágban hajolt öccse fölé, és újból ajkát marta, miközben letolta róla alsóval együtt farmerét. Kezébe vette testvére merev farkát, és kezét kapkodva húzta végig rajta. Sam felült, hogy ő is hozzáférjen bátyjához, aki már ujjait nyálazta.
- Dean! Sam! - törte meg a csendet Bobby, és már a lépéseit is hallani lehetett.
- Hogy az a… - ugrott arrébb Dean, és gyorsan felhúzta magára a nadrágot. Sam is pillanatok alatt rendbe szedte magát, pont addigra mire az öreg odaért.
- Ti bujkáltok előlem? Legalább húsz perce kereslek titeket!
- Mi a baj Bobby? - terelte a szót Dean.
- Most kaptam egy telefont Ellentől, hogy különös emberek vannak a fogadóban, és meg kéne nézni őket. Démonokra gyanakszik.
- Fantasztikus. Most azonnal induljunk?
- Igen. Kapjátok össze magatokat, én meg felébresztem Shane-t.
- Mi? - kérdezte Sam.
- Tudod, vámpír. Nappal. Alszik - magyarázta Dean.
- Nem vagyok idióta Dean. Miért kell magunkkal vinni mindenhová?
- Mert veszélyben van Sam - felelte Bobby. - Keresi a fészek. Mivel akkor életben hagytuk, azt gondolják, hogy kijátssza őket nekünk. Szegény fiú nincs tisztában azzal, hogy mekkora veszélybe sodortuk őt.
- És vigyáznunk kell rá - folytatta Dean is.
- Persze - morogta Sam. Bobby eközben már ott is hagyta őket.
- Miért vagy vele ilyen Sam? Mit tett? Miért nem tudod őt elfogadni? - kérdezte, és elkapta öccse karját. De Sam nem válaszolt. - Próbálj meg vele éretten viselkedni, hiszen nem jelent számodra veszélyt. Sehogy. Érted Sam? Az, hogy törődök vele, nem azért van, mert izgulok rá.
- Tud magára vigyázni. Bebizonyította nem?
- Sam. Shane egy gyerek, hiába harminc éves. Hiába tudja magát megvédeni, kell neki valaki, vagy valakik, akik mellette vannak, akikre számíthat. Ne legyél vele ilyen kemény, rendben? - kérdezte már mosolyogva, és odahúzta duzzogó öccsét magához, hogy megcsókolja. - Különben is. Nem én tetszek neki - vigyorgott, és újból megcsókolta.
- Én? - kérdezte meglepetten Sam.
- Te bizony. Na nyomás a házba.
Már megint úton voltak, egy hét alatt már sokadszor. Szerencsére Ellen fogadója nem volt túl messze, így hamar ott is voltak. Az úton megtört a jég, Sam szóba állt a vámpírral, aki már ennyitől boldog volt.
- Na kik azok? - kérdezte Dean.
- Hát, szervusz Dean. Én is örülök, hogy látlak - mondta Ellen azon a szemrehányó hangon, amitől Dean mindig kényelmetlenül érezte magát.
- Szia Ellen. Szóval kik azok?
- Ott ülnek - mutatott két férfire a sarokban. - Az emeleten vettek ki szobát. Nagyon különösen viselkednek, még nem láttam ilyet…
- Oké, akkor én felmegyek körülnézek, ti valahogy tartsátok lent őket - ezzel Dean már el is tűnt. Nagyon hamar visszatért. - Fogadok, hogy még nem láttál drogosokat. Pontosabban heroinistákat igaz? - kérdezte kezében egy fecskendővel. Ellen csak értetlenül nézett rá. - Ezek nem démonok. Nemes egyszerűséggel drogfüggők. Gondolom, most sikerült egy nagyobb adagra szert tenniük, és most buliznak - mondta, és letette a fecskendőt a nő elé.
- Akkor potyára jöttünk ide? - kérdezte Shane.
- Úgy néz ki. Jaj tényleg. Ellen, őt itt Shane. Ne ijedj meg, de vámpír. Vega vámpír - vigyorgott. - Tedd le azt a kést, amit a pult alatt szorongatsz. Barát, nem bánt. Most pedig adj egy szobát, kérlek, semmit nem aludtam éjjel…
Fáradtan dobta le a táskáját az ágy mellé, és hanyatt vágódott rajta. Ideges, ingerült volt. Nem elég, hogy feleslegesen rángatta ide őket Ellen, de Bobby sem hagyta békén őket, így egész nap merevedéssel rohangált. Most is az volt az első dolga, hogy kioldotta a nadrágját. Sam pár perc múlva követte, és végignyalt ajkán, ahogy Dean szokott, amikor végignézett testvérén. A fiatalabb tényleg jópár dolgot átvett, amíg bátyja testében volt.
Dean felült, és csillogó szemekkel nézett öccsére, aki már az ajtóban elkezdett vetkőzni, miután kétszer is elfordította a kulcsot a zárban. Miután kibújt a pólóból, ledobta magáról a nadrágot is, és már meztelenül ült bátyja szintén fedetlen ölére.
- Ha most bárki is megzavar, levágom a kezét - dünnyögte Dean rekedtebben a megszokottnál, és már csókolta is öccsét. Egy mozdulattal maga alá gyűrte Samet, így ő került felülre. Most kapkodott. Csókjai türelmetlenek voltak, csak akkor lassult le, mikor már végigharapdálta a nyakát, mellkasát, és leért Sam csípőjére. Ott kicsit finomabban csípte foga közé a vékony bőrt, aztán nyelvét végighúzta a kis csíkon, ami a köldökétől futott férfiasságáig.
Sam felnyögött, és megemelte a csípőjét. Dean is picit abbahagyta, de csak addig, míg ujjait alaposan benyálazta. Először csak körözött vele Sam bejáratánál, majd hirtelen egyik ujjai bekusszant. Öccse felszisszent, de elengedte magát, hagyta, hogy Dean azt tegyen vele, amit csak akar. Bízott bátyjában, és tapasztalatában. A második ujjnál visszatért, hogy csókolja öccse rózsaszín ajkait, a harmadiknál pedig már Sam is mozdult az ujjakkal. Csalódottan sóhajtott fel, mikor bátyja kihúzta fürge ujjait, amik addigra megtalálták azt az édes pontot, amitől Sam csillagokat látott.
Mindketten nagy levegőt vettek, mielőtt az idősebb birtokba vette volna öccse testét. A csók lelassult, miközben egyre beljebb került. Sam erősen szorította, mikor már egészen magában érezte testvérét, majd ismét megemelte testét, bár ezt nem tudatosan tette. Őrjítő érzés volt, ahogy Dean kitöltötte őt, most érezte teljes egésznek magát.
Bátyja elkezdett mozogni. Először apró, de lényegre törő mozdulatokkal. Hátán izmai megfeszültek, és elernyedtek, aztán egy apró izzadtság csepp indult útnak a napbarnított bőrön. Végig a hátán, egészen a fenekéig, ami szintén megfeszült a mozdulatoktól. Öccse teljesen körbefonta hosszú karjaival, és lábaival. Lehunyt szemmel sóhajtozott, egyenesen Dean szájába, mert bátyja egy pillanatra sem engedte el ajkait.
Aztán gyorsult a tempó, együtt mozdultak, mint ha mindig is csak egymással szeretkeztek volna. Dean mozgása nem csak gyorsabb lett, hanem mélyebb is, ezzel mindig eltalálva Sam prosztatáját, amitől már néha felkiáltott. Mindketten vészesen közel voltak, de visszafogták magukat, azt akarták, hogy örökké tartson.
- Dean. Végem, nem bírom tovább - szólalt meg Sam, mikor már mindene remegett.
- Az jó, mert én sem - felelte bátyja, és mozdult egy erősebbet. Sam szinte felült, annyira megemelkedett, ahogy a gyönyör átjárta. Dean pedig fel is húzta, úgy ölelte magához, miközben lassan elöntötte öccse testét.
Egymást ölelve, csókolva élték meg a gyönyört, és még percekig úgy is maradtak, a lehető legközelebb egymáshoz. Mindketten a másik vállára hajtották a fejüket, úgy élték túl a beteljesedést követő perceket. Azt valóban túl kellett élniük, hiszen pillanatokig levegőt sem kaptak, hiába próbáltak kétségbeesetten lélegezni.
Folyt. Köv.