Fic: Oldozz fel, atyám
Cím: Oldozz fel, atyám
Szerző: Anne Winchester
Fandom: Oz
Műfaj: slash
Szereplők/páros: Miguel Alvarez/Ray Mukada atya
Korhatár/Figyelmeztetések: R, tulajdonképpen majdhogynem istenkáromlás, trágár beszéd, spoiler: gyakorlatilag az egész az, ha még nem láttad a sorozatot
Megjegyzés: Kikívánkozott belőlem ez a fic, mert valahogy látom a kapcsolatukban a lehetőséget. A sorozatot a harmadik évadig vettem figyelembe
Tudom, hogy sokan nem ismeritek a fandomot... És tudom, hogy emiatt nehezetekre esik elolvasni, de azért szeretnék véleményt róla, ha nem probléma. Kérlek titeket...
Oldozz fel, atyám, mert vétkeztem.
Vétkeztem, mikor rámnéztél, és szavaiddal bátorítottál. Vétkeztem, mert hagytam, hogy szívembe lépj. Vétkeztem, mikor kezeimet fogtad, és én szemedbe néztem. Megláttam benne azt a melegséget, amit még senki tekintetében nem találtam meg, mikor azok rámnéztek.
Bocsáss meg, mert nem voltam hozzád őszinte, pedig te mindig mellettem álltál. Még azután is, hogy a lázadás alatt nem álltam ki melletted. És te még a testeddel védtél engem…
Vétkeztem, mert mikor ételt hoztál nekem a magánzárkába, én megragadtam a kezed, és vágytam rád. És vétkeztem, mert nem léptem előbb.
És te is vétkeztél atyám. Mert bátorítottál, mert kinyitottad a szívem, mert megfogtad a kezem, mert ételt hoztál, amikor az őrök nem hoztak. Vétkeztél, mert úgy néztél rám, ahogy rámnéztél. Vétkeztél, mert amikor megcsókoltalak, te hagytad.
De hagyjuk ezt a faszságot, beszéljünk végre normálisan. Te is tudod, és én is tudom, hogy nem szabad. Pap vagy, atya, lelkipásztor. Én? Én egy semmirekellő gyilkos vagyok.
Miért pont én Ray? Miért pont engem csókolsz? Miért pont velem szeged meg a kibaszott hited minden parancsát?
Szánalomból? Nem, atyám, ez nem lehet szánalom. Szánalomból nem kefélnél engem a magánzárkában, nem így van?
Nem így van… Keféltem én már rengeteget életemben. Feketét, latint, fehéret, sárgát. Nőket. Te nem dugtál meg senkit egész életedben, csak engem. Pont engem… Miguel Alvarezt, akinek meghalt a gyermeke, aki kivájta Rivera szemét, aztán megölte Ricardot. Pont én…
Tehát ez már nem a testiségről szól, én érzem. Nem úgy érintesz, nem úgy érintettél engem soha.
Szeretsz? Ne, most ne hablatyolj a felebaráti szarságról. Meg arról se, hogy pap vagy, és ezért szeretned kell. Nézz rám! Mond a szemembe, hogy szeretsz vagy nem!
Bocsáss meg, atyám, mert vétkeztem. Bocsáss meg, mert megkísértettelek, és bocsáss meg, mert szeretlek.
Vége
Szerző: Anne Winchester
Fandom: Oz
Műfaj: slash
Szereplők/páros: Miguel Alvarez/Ray Mukada atya
Korhatár/Figyelmeztetések: R, tulajdonképpen majdhogynem istenkáromlás, trágár beszéd, spoiler: gyakorlatilag az egész az, ha még nem láttad a sorozatot
Megjegyzés: Kikívánkozott belőlem ez a fic, mert valahogy látom a kapcsolatukban a lehetőséget. A sorozatot a harmadik évadig vettem figyelembe
Tudom, hogy sokan nem ismeritek a fandomot... És tudom, hogy emiatt nehezetekre esik elolvasni, de azért szeretnék véleményt róla, ha nem probléma. Kérlek titeket...
Oldozz fel, atyám, mert vétkeztem.
Vétkeztem, mikor rámnéztél, és szavaiddal bátorítottál. Vétkeztem, mert hagytam, hogy szívembe lépj. Vétkeztem, mikor kezeimet fogtad, és én szemedbe néztem. Megláttam benne azt a melegséget, amit még senki tekintetében nem találtam meg, mikor azok rámnéztek.
Bocsáss meg, mert nem voltam hozzád őszinte, pedig te mindig mellettem álltál. Még azután is, hogy a lázadás alatt nem álltam ki melletted. És te még a testeddel védtél engem…
Vétkeztem, mert mikor ételt hoztál nekem a magánzárkába, én megragadtam a kezed, és vágytam rád. És vétkeztem, mert nem léptem előbb.
És te is vétkeztél atyám. Mert bátorítottál, mert kinyitottad a szívem, mert megfogtad a kezem, mert ételt hoztál, amikor az őrök nem hoztak. Vétkeztél, mert úgy néztél rám, ahogy rámnéztél. Vétkeztél, mert amikor megcsókoltalak, te hagytad.
De hagyjuk ezt a faszságot, beszéljünk végre normálisan. Te is tudod, és én is tudom, hogy nem szabad. Pap vagy, atya, lelkipásztor. Én? Én egy semmirekellő gyilkos vagyok.
Miért pont én Ray? Miért pont engem csókolsz? Miért pont velem szeged meg a kibaszott hited minden parancsát?
Szánalomból? Nem, atyám, ez nem lehet szánalom. Szánalomból nem kefélnél engem a magánzárkában, nem így van?
Nem így van… Keféltem én már rengeteget életemben. Feketét, latint, fehéret, sárgát. Nőket. Te nem dugtál meg senkit egész életedben, csak engem. Pont engem… Miguel Alvarezt, akinek meghalt a gyermeke, aki kivájta Rivera szemét, aztán megölte Ricardot. Pont én…
Tehát ez már nem a testiségről szól, én érzem. Nem úgy érintesz, nem úgy érintettél engem soha.
Szeretsz? Ne, most ne hablatyolj a felebaráti szarságról. Meg arról se, hogy pap vagy, és ezért szeretned kell. Nézz rám! Mond a szemembe, hogy szeretsz vagy nem!
Bocsáss meg, atyám, mert vétkeztem. Bocsáss meg, mert megkísértettelek, és bocsáss meg, mert szeretlek.
Vége