Már csak ez hiányzott! - 15. fejezet
15. fejezet
Bobby vezetett, Tommy pedig megpróbálta összeszedni a gondolatait.
- Megismételnéd még egyszer, lassabban? - mondta. - Mert biztos vagyok benne, hogy rosszul hallottam.
Épp egy kórházba igyekeztek, ami a város túlsó oldalán volt található. Bobby felnevetett, mielőtt válaszolt volna. - Hat héttel ezelőtt bejelentkezett az elvonóra.
- Figyelj - kezdett bele Tommy a magyarázatba -, engem nem az akasztott ki, hogy elvonón van, mert oda már jó néhányszor elrugdostuk. De az, hogy saját magát jelentkezett be… Biztos vagy benne, hogy ez igaz?
- Pontosan ezt mondták.
Ez az információ egyszerűen nem illett bele a Tommy által ismert világba, úgyhogy inkább mellőzte a témát. - És azt mondta, hogy engem akar látni?
Bobby válaszul bólintott, de továbbra is az utat figyelte.
Az egész annyira hihetetlennek tűnt. - Tud Cherylről?
Tommy szinte hallotta Bobby lélegzetvételét, amikor kimondta a nő nevét. Na, igen, Bobby az a fajta, aki még az ilyen embereket is meggyászolja.
- Sejtelmem sincs, Tom - mondta halkan a zsaru, és Tommyra pillantott, majd újra az utat figyelte. - Lehet, hogy neked kell majd vele közölni a hírt. - Egy hosszabb szünet után még hozzátett: - Sajnálom!
Tom nem tudta, hogy most a részvétét akarta-e ezzel kinyilvánítani neki, vagy pedig azért mondta, mert neki kell közölni a rossz hírt az apjával. Akárhogy is, Tommy nem tudta, mit válaszolhatna erre.
A közéjük telepedő csend hosszúra nyúlt, amit végül Bobby tört meg. - Jól vagy?
- Fogalmam sincs. - Ez volt az egyetlen őszinte válasz, amivel Tom szolgálhatott.
Néhány perccel később elérték a kórházat, és Bobby behajtott a parkolóba, és leparkolta a kocsit. - Készen állsz?
Tom szárazon felnevetett. - Nem - mondta, de ennek ellenére kiszállt a kocsiból.
***Beletelt néhány percbe, amíg megtalálták a megfelelő emeletet, és bejelentkeztek a látogatásra. Bobby kijelentette, hogy megvárja őt a váróteremben, így Tommy nyugodtan négyszemközt beszélhet az apjával.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - Tommy ezt viccelődve kérdezte, viszont komolyan elgondolkodott azon, jó ötlet-e, egyedül találkoznia Callal.
A zsaru Tommy vállaira fektette kezeit, majd megcsókolta a férfit. - Biztos vagyok benne. Egyébként is lesz odabent egy biztonsági őr.
Tommy elhúzódott, majd az ajtó felé fordult. - Micsoda szerencse - motyogta, ahogy a nővér megnyomott egy gombot, és az ajtó egy zümmögés után kinyílt.
Cal jobban nézett ki, mint ahogy Tommy valaha is látta őt. Tiszta volt, meg volt borotválkozva, és úgy tűnt, azzal is tisztában van, hogy kicsoda. Asztal mögött ült, de amikor meglátta Tommyt, felállt.
- Szia, fiam! - Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Tommy felé nyújtja a kezét, hogy kezet rázzanak, de végül egy rándulással megszakította a mozdulatot, és inkább visszaült a helyére, amikor Tom ránézett.
- Életben vagy. - Ez volt az egyetlen dolog, ami hirtelen Tom eszébe jutott, így hangosan is kimondta.
Cal koppantott néhányat az asztal lapján az ujjaival, mintha csak egy újabb idegesítő szokást talált volna. - Így van. Ezek a szavak sose voltak még ennyire igazak.
Tommy erre nem tudott válaszolni, így rákérdezett: - Hallottál Cherylről?
Cal lepillantott a kezeire, az ujjait lassan összekulcsolta egy kupac boríték felett. Tommy ne kérdezte meg, hogy mik azok, inkább csendben várt a válaszra. - Igen, hallottam. - Egy pillanat után hozzátette: - Intézkednem kéne az ügyben, de még nem vagyok megfelelő állapotban ehhez.
Tommy is ráeszmélt, hogy valóban kellene. Az eset óta alig párszor fordult meg a fejében Cheryl. Tudta, hogy valamit kellene tennie érte, de nem tudta, mit. Két évvel ezelőtt talán rá se hederített volna az egészre, de most, hogy megtörtént és Cheryl nincs többé, Tommy úgy érezte, hogy kéne tartaniuk valami családi megemlékezést, el kéne temettetniük őt, valami ilyesmit. Végül is neki köszönhetik Maxet és Zoe-t, az egyetlen érdemleges dolgot, amit egész életében valaha is tett.
- Majd mi elintézzük - mondta Tommy az apjának. A szavak tüskésen peregtek az ajkairól. Az apjának kéne ezt megtennie, intézkedni, meggyászolni a nőt, de mint minden mást is, ezt is Tommynak kell elintéznie az apja helyett.
Cal néhány pillanatig csak a kezeit nézte. - Köszönöm, fiam! - mondta. Utána egy ideig hallgatott, mire Tommy azt gondolta, hogy ennyi volt az egész. Már épp fel akart állni, amikor Cal újra megszólalt. - Még most se tudom igazán, mit érzek a halálával kapcsolatban. Azt hiszem, ezen még egy kicsit dolgoznom kell a csoportterápiák alatt.
Tommy visszafogta magát, nehogy megforgassa a szemeit. Nem kérdezett rá, hogy érzi magát az apja, és ami azt illeti, jelen pillanatban magasról tett rá. Inkább más valami érdekelte őt: - Már hat hete itt vagy?
- Igen - bólintott Cal, és Tommyra nézett. - Karácsony után én… Akkor éjjel, amikor rajtakaptál minket, ahogy…
- Megpróbáltátok meglopni a srácokat? - fejezte be Tommy epésen.
Cal ismét bólintott. - Igen, akkor. - Szinte látni lehetett, mekkorát nyelt az apja, mintha csak egy fájdalmas emlék volna. Tommy viszont nem akart belegondolni, milyen nehéz lehetett ez az apjának. - Azt hiszem, az ilyesmit hívják a megvilágosodás pillanatának. Legalábbis nem találok rá jobb kifejezést.
- Cheryl azt mondta, hogy pár nappal azelőtt, hogy haza jött, még vele voltál.
- Nos, tudod, hogy néha… elhagyta őt az időérzéke.
- Igen, a kábítószernek van ilyen hatása. - Talán szemétség volt a részéről ezt mondani, de Tommyt nem érdekelte, nem bírta magában tartani a megjegyzést.
Cal összepréselte az ajkait, és elszakította a tekintetét a fiától. - Igen, van - értett egyet, majd újra a fiára nézett. Végre megkérdezte: - Hogy vannak a gyerekek?
Tommy érezte, ahogy felszökik a vérnyomása. - Óh, még emlékszel rájuk?
- Emlékszem - suttogta Cal. - Van hol lakniuk? Nem sérültek meg?
- Komolyan remek, hogy érdekel a hogylétük meg minden, de igazán nem kell foglalkoznod velük, apa, oké?! - Tommy szinte köpte a szavakat. - Kitűnően vannak. Mindig is elvoltunk segítség nélkül is. - Ami Tommyt feldühítette, az volt, hogy Cal valójában nem csak az elmúlt hat hetet szalasztotta el a gyerekei életéből. Közel húsz éven keresztül kellett Tomnak elviselnie a marhaságait, amivel megkeserítette az életét. Most is azon törte a fejét, hogy ezt az elvonó kúrát most komolyan gondolja-e, vagy rájött, milyen módon tudna lopni innen vénytömböket, esetleg methadont, netán valamilyen más átverést tervez. Tommy talán az utóbbira fogadott volna, de inkább nem mondta ki hangosan. - Miért akartál látni, apa?
Úgy tűnt, hogy Cal ettől a pillanattól rettegett igazán. Egy darabig hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
- Akartam, hogy tudd, itt vagyok, és hogy saját akaratomból jöttem ide. Vagyis azért, mert szükség volt rá, hogy végre ide jöjjek. - Cal elhallgatott, mintha csak arra várt volna, hogy Tommy mondjon valamit. De vajon mit mondhatott volna? Remek, épp csak húsz évet késtél vele! Mindent bele!
Amikor Tommy csak egy pillantásra méltatta őt, Cal folytatta: - Az egyik lépésem a jóvátétel. - Idegesen mocorgott, kezeivel a borítékokon.
Tommy nem tudta visszatartani a feltörni készülő nevetését. Tudta, hogy néhány év múlva egy nap biztosan furdalni fogja őt emiatt a lelkiismerete, de most a legkevésbé sem érzett így.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet jóvátenni, sem megváltoztatni azt, ami már megtörtént. Csak azt akarom, hogy tudd, hogy próbálkozom.
- Próbálkozol? Mit? - kérdezte Tommy. A keserűség és harag csak úgy kavargott a vérében. - Talán bocsánatot kérni? Elmondani, mennyire sajnálod, és hogy szeretnél mindent visszacsinálni?
Cal csak ült a helyén, és úgy tűnt, valamin nagyon elgondolkodott. - Hidd el, hogy szeretném, ha lehetséges volna. De ez most nem erről szól.
- Akkor miről?
- Nézd, fiam, tudom, hogy nincs jogom bármit is kérni tőled, de… Írtam néhány levelet neked és a srácoknak, és reméltem, hogy talán odaadod nekik. Vagy legalább a sajátodat elolvasod.
Tommy vett egy mély lélegzetet, mielőtt még elragadta volna őt a hév, és rávetette volna magát az apjára. - Ide figyelj, apa! Tudod, mit? Ha egy év múlva még mindig tiszta és józan leszel, ha végre összekaparod magad, lesz egy normális állásod, távol tartod magad a sittől és az utcától, és ha még mindig kedved lesz a jóvátételhez, keress fel minket, és hozd el a leveleket személyesen. - Felállt, és áthajolt az asztal felett. A hangja kemény volt a haragtól, ahogy suttogni kezdett: - Istenemre esküszöm, ha elcseszed azt, ami végre megadatott a srácoknak, ha eszedbe jutna egy olyan őrültség, hogy vissza akarod szerezni a felügyeleti jogot, saját kezűleg fogom megírni a vallomásomat a te véreddel a holttested felett. Világos voltam, öreg?
Bobby nem viccelt a biztonsági őrt illetően. Azonnal felkapta a fejét, amikor Tommy megmozdult, majd egy lépést közelebb, amikor a helyzet forrósodni látszott. Tom azonban visszahúzódott, és az őrre tekintett. - Végeztem.
Rá se nézett az apjára, miközben az ajtóhoz ment, és várta, hogy a nővér kieressze.
***Bobby várta őt, amikor leért a váróterembe, de a zsaru nem kérdezett tőle semmit. Ennek az oka valószínűleg az volt, hogy Tommy magában motyogott, és egyenesen a kijárat felé viharzott.
Amikor kiértek, csak akkor kérdezett rá: - Jól sejtem, hogy nem jól ment a dolog?
Tommy végigtapogatta a zsebeit, abban reménykedve, hogy talál legalább egy szál cigit. Kezdett világossá válni, hogy azzal, hogy a srácok jól vannak, és hogy Bobby hajlandó őt maga mellett tartani, egy időre kinullázta a szerencse adagját. A zsebei üresek voltak.
- Tudod, egy hülye részem abban reménykedett idefele jövet, hogy talán, csak talán, végre összeszedte magát, és készen áll vállalni a tetteiért a felelősséget. - Tommy megállt a kórház előtt, és az ajtóra mutatott. - De ez?! Ez volt az utolsó kibaszott dolog, ami hiányzott az életemből!
Hátraarcot vágott, és elindult Bobby kocsija felé, a zsaruval a nyomában. Közben egyfolytában morgott. - Nem kell mást tennie, minthogy összeszedje magát. És ha elég hosszú ideig tartani tudja magát, megint mindent el fog cseszni. Mert tudod, mi fog történni? - Bobbyra pillantott, de nem várt választ, mert rögtön folytatta is: - Megint visszaesik majd, és akkor minket is magával fog rántani a mocsokba!
Bobby kinyitotta a kocsit, és megvárta, hogy Tom beszálljon, majd ő is követte őt. Beindította a motort, és amikor úgy vélte, hogy Tommy befejezte, megkérdezte: - Mégis mit akart?
- Jóvátételt tenni. - A szavakba annyi megvetést csempészett, amennyit valójában is érzett. Amikor Bobby erre nem mondott semmit, folytatta: - Leveleket írt nékünk, érted? Gondolod, hogy volt elég vér a pucájában, hogy személyesen adja át a kölyköknek? Dehogy! Azt akarta, hogy én tegyem meg. Mint mindig minden mást is az életben!
Bobby kihajtott a parkolóból. - Feltételezem, hogy elküldted őt a fészkes fenébe.
- Talán nem kellett volna?
- Ezt egy szóval se mondtam, Tom.
- Azt mondtam neki, hogy ha összeszedi magát és egy év múlva is tiszta lesz, keressen fel minket, és adja át a leveleket személyesen.
Lassan rátértek az autópályára, és Judy háza felé vették az irányt. Bobby közben megjegyezte: - Szerintem ez jogos kérés volt, Tom. Az apádnak sok mindennel kell szembenéznie, úgy önmagát, mint a családját illetően is. Az, hogy megköveteled, hogy bizonyítsa be, nem csak pár hét erejéig képes rendbe szedni az életét, nagyon is tisztességes.
- Leszarom, hogy tisztességes-e, vagy sem.
- Figyelembe véve, mi mindenen kellett keresztülmennetek - mondta Bobby egy halk nevetés kíséretében -, ez is jogos.
Tommy jobbnak látta, ha azt nem árulja el a zsarunak, milyen búcsú üzenettel vált el az apjától. Eldöntötte, hogy vannak bizonyos dolgok, amikről jobb, ha Bobby nem tud.
***Az út hátralévő felében már nem sokat beszéltek. Tommy hálás is volt ezért a néhány békés percért, főleg mikor felidézte, mit mondott a zsaru korábban. Beszélnünk kell! Amikor behajtottak a ház előtti kocsi felhajtóra, Tommy úgy gondolta, jobb is lesz túlesni minden kellemetlen dolgon egy nap alatt. Bobbyhoz fordult. - Még mindig szeretnél beszélgetni?
Bobby leállította a motort, és Tomra pillantott. - Igen, de ráér később is.
- Ugyan - vágta rá Tommy, és kiszállt az autóból. Amikor a zsaru is követte a példáját, folytatta: - Öntsünk tiszta vizet a pohárba még ma, oké?
Ha Bobby nem is értett egyet, nem adott neki hangot. Ahelyett, hogy Judy ajtaja felé vették volna az irányt, Bobby a garázshoz vezette Tommyt, hogy a lakásában folytassák. Valahogy most kisebbnek és kevésbé barátságosnak tűnt a lakás Tom szemeiben, mint korábban. Remélte, hogy csak a képzelete játszik vele. Azon tűnődött, hogy vajon a zsaru meggondolta-e magát azt illetően, hogy hozzá költözzön. Meg azon, hogy eleve vele kapcsolatban meggondolta-e magát.
Nézte, ahogy Bobby lerúgta a cipőit, és a kulcsokat a sarokban lévő kisasztalra tette. Amikor a zsaru elment a kanapé mellett, és elindult az úgynevezett hálószoba felé, Tommy követte őt.
Bobby elterült az ágyon, a feje alá egy párnát húzott, és Tommyra mosolygott.
- Most már beszélgetésnek nevezzük? - kérdezte. - Mert ha igen, akkor egyáltalán nincs ellenemre.
- Nem - válaszolta Bobby nevetve. - Az elmúlt két napban rettentően aggódtam érted, utána marhára dühös voltam rád, aztán már egyszerűen csak hiányoztál.
Tommy lehajolt, hogy kikösse a bakancsa fűzőit, majd felmászott az ágyra, ahol már a zsaru várt rá.
Addig forgolódtak, mocorogtak, amíg mindketten kényelmesen nem feküdtek egymás karjaiban. Bobby a hátán feküdt, Tommy pedig rajta, fejét a férfi mellkasán pihentetve. Bobby elkapott egy takarót, ami az ágyra lett dobva, és betakarta vele magukat. Tommy azt kívánta, bárcsak szundíthatna egyet, de tudta, hogy nem azért jöttek ide. - A te ötleted volt - szólalt meg végül -, úgyhogy kezdj beszélni, zsarukám!
Bobby végigfuttatta az ujjait Tom hajában, és még közel egy percig hallgatott, mielőtt megkérdezte volna: - Mit érzel irántam, Tom?
Tommy felemelte a fejét, hogy a zsarura nézhessen. - Már lassan egy éve együtt járunk, és te még mindig szükségét érzed annak, hogy megkérdezd?
- Igen.
Valamilyen oknál fogva Bobby válasza olyan helyen szúrt belé, amiről eddig nem is sejtette, hogy létezik. Bobby közben folytatta: - Tudom, hogy szeretsz, de… Nekem egy társ kell, és szeretném tudni, hogy ez veled is így van-e.
Valószínűleg nem kellett volna ilyen sokáig tartania annak, amíg válaszol. Érezte, hogy Bobby minden perccel idegesebb lesz, amíg a válaszra vár. De ennek olyan válasznak kellett lennie, amivel semmit sem szúr el. Tisztában volt vele, mit jelent Bobby szemében a „társ” szó. Elvégre zsaru volt. Egy társ sokkal több egy személynél, akivel megosztod az életed. Egy társnak támogatást és biztonságérzetet kell nyújtania a másiknak, és ha arra kerül a sor, a rá irányuló golyó útjába kell állnia. Tudta, hogy Bobbynak a társ egy olyan férfit jelent, aki mindig ott lesz mellette, meghallgatja őt, tanácsot ad neki, és átsegíti őt a nehéz időszakokon. Egy társ olyasvalaki, aki adni és kapni is tud. Azt pedig mindketten jól tudták, hogy az utóbbi nem Tommy erőssége.
Túl sokáig gondolkodhatott, mert ismét Bobby ragadta magához a szót. - Én nem akarok az a srác lenni, akivel dugsz, és akit mellesleg még szeretsz is.
Tommy ezzel tisztában volt. Megköszörülte a torkát, és óvatosan válaszolt: - Én szeretném, ha te az lennél nekem, oké? - Bobby csak csendben nézte őt. - Én is szeretnék a társad lenni, de… - elhallgatott, majd halkan hozzátette: - Meg kell tanítanod nekem, hogyan legyek az.
Nem mondta ki szó szerint, hogy segítségre van szüksége, de ez is épp eléggé közel volt hozzá, és Tommy érezte, ahogy saját szavai nyomán elárasztja őt a félelem.
Bobby ujjai megfeszültek a sötét fürtök között, és közelebb vonta magához a férfit. - Szívesen megtanítom neked - suttogta.
A csók, ami utána következett, hosszú volt és szinte fájdalmasan gyengéd. Amikor Tommy elhúzódott tőle, érezte, ahogy az egész testét elönti a forróság. A lélegzete is elakadt, ahogy rátört a vágy, és nagyon remélte, hogy a beszélgetésnek már vége.
A zsaru is hasonló véleményen volt. Átfordult Tommyra, és széthúzta a lábait, hogy egymáshoz tudják dörzsölni az ölüket. Tommy levegő után kapott, amikor Bobby kezei becsusszantak a pólója alá, és elkezdték azt felfelé tolni, hogy lehúzhassa róla a ruhadarabot. A mozdulataik durvák voltak, ahogy próbálták egymást minél előbb megszabadítani a ruháktól. Fürgén levedlették magukról a farmert, de Tommynak semmi sem tűnt elég gyorsnak. Annyira vágyott Bobbyra, akár csak az éltető levegőre. Az érzés, ami elöntötte, szinte elemi volt, nem egy kívánság, hanem szükség.
Amikor már mindketten megszabadultak a feleslegese ruhadaraboktól, és Tommy előtt feltárul a zsaru bőre, hosszú perceket töltött azzal, hogy a férfi minden porcikáját feltérképezte az ujjaival. Csókot nyomott Bobby karjára, oda, ahol még most is, öt hónap után, rózsaszínen és élénken virított a golyó hagyta seb. Kezeivel végigsimogatta a zsaru testének minden élesen kirajzolt vonalát, minden egyes kidomborodó izmát, mintha csak megpróbálná az emlékezetébe égetni a férfi testének képét.
Aztán Tommy becsukta a szemeit, miközben továbbra is azzal voltak elfoglalva, hogy felfedezzék egymás testét. Amikor Bobby végigkarcolta a fogaival a torkát, Tommy levegő után kapott. Végül Bobby szakította meg az éhes érintések és apró nyögések sorozatát.
- Mostanában csináltattál tesztet?
Tommy kis híján rávágta, hogy az egész élete tesztek sorozatából áll, de tudta, most melyikre céloz a férfi. - Nagyjból egy hónappal ezelőtt. - A HIV-teszt volt az egyik azon kevés kivizsgálás közül, amit a kórház ingyen biztosított. - Te?
- Háromhavonta, rendszeresen. - Ez Tommyt a legkevésbé sem lepte meg.
Bobby néhány másodpercig hallgatásba burkolózott, közben Tommy ereiben a vér fénysebességgel száguldott. Nem akart már beszélgetni. Pedig úgy tűnt, hogy Bobby kérdezni akar valamit - méghozzá olyasmit, amire nyilvánvalóan nem igazán akarta tudni választ. Tom már azon volt, hogy közbeszól, de végül hagyta, hogy rákérdezzen. - Voltál valaki mással?
Tommy egy szívdobbanásnyi időre a férfi tekintetébe mélyedt. Legszívesebben azt válaszolta volna, hogy miféle hülye kérdés már ez, de tudta, hogy Bobby nem csak a nyilvánvaló ok miatt kérdezi. Tom suttogva válaszolt: - Senkivel sem voltam az óta a pillanat óta, hogy téged érinthettelek.
- Jó. - Bobby ajkai gyengéden súrolták a férfiét, miközben ezt suttogta.
Nem mondott ezen kívül semmi mást, de Tommyt ez nem zavarta. Jól tudta, hogy Bobbynál ugyanez a helyzet, és nem volt szüksége rá, hogy ezt a zsaru szavakkal is alátámassza.
Amikor Bobby elhúzódott, és az éjjeli szekrény fiókjába nyúlt, a síkosítón kívül mást nem húzott elő. Közelebb fészkelte magát Tomhoz, megcsókolta őt, majd egyszerűen megkérdezte: - Lehet?
Ez sokkal nagyobb elkötelezettségnek számított kettejük közt, mint bármi más, amit eddig tettek. Az összeköltözés, az, hogy elfogadták egymás marhaságait, hogy Bobby segít neki felnevelni a srácokat, mindez eltörpült e mellett az elhatározás mellett. Bobby készen állt arra, hogy Tommy kezébe tegye az életét, az egészségét, a jövőjét, és biztosra akart menni, hogy Tommy is ugyanúgy hajlandó megtenni ezt érte.
- Lehet - suttogta Tommy válaszul. Egy kérdés, egy válasz, egyetlen szó, és ezzel minden el is volt döntve. Már nem volt visszaút.
Nem siették el a gyengéd simogatásokat, és kellő felkészülést. Tommy farka már fájdalmasan lüktetett, a makkja az előváladéktól csillogott, amikor Bobby föléje helyezkedett. Lassan engedte magát egyre lejjebb, közben Tommy arcát fürkészve, halk sóhajokat és nyögéseket hallatva, miközben csípője hullámzásával egyre jobban ráereszkedett Tom farkára.
Bobbyval minden alkalom csodálatos volt. Még egy gyors kézimunka is a fürdőszobában hajnali négykor. De ezen az éjszakán, ahogy a zsaru kipirult arcát nézte, ahogy - talán a kapcsolatuk kezdete óta először - nyíltan a szemébe nézett, Tommy egy szívdobbanás alatt megértette, miről szól az összes szerelmes dal, amit valaha is hallott, mit jelent az összes álom, amitől óvva intette magát, az összes szép emlék olyan dolgokról, amiket valaha is átélt. És mindezt Bobbyban találta meg. Ó volt a zene, ő volt az álom, a szerelem… és a remény.
Tommy O’Shea végre mindent megértett.
A mozdulataik eggyé váltak, lassúak voltak és szótlanok, mintha mindketten így akart volna kifejezni a kinyilatkoztatásukat. Tommy kezei felsiklottak Bobby mellkasára, majd fel a nyakáig, ott a férfi tarkóján összefonta az ujjait, és lehúzta magához a zsarut, hogy érezhesse az ízét. Amikor Bobby követte a férfi óhaját, és lehajolt, ajkait gyengéden végigfuttatta Tom ajkain, halkan suttogva: - Szeretlek, Tom.
Tommy lelkében mintha egy új dimenzió nyílt volna meg. Bár már tucatszor kiejtették ezt a szót, de most, ebben a pillanatban olyan hatással volt Tommyra, mintha fénybe borult volna az egész belseje.
- Én is szeretlek, Bobby.
Vigyorgott, Bobby pedig felnevetett, mielőtt újra megcsókolta volna őt. Utána felült, és olyan iramban kezdett lovagolni rajta, mintha ez lenne az egyetlen dolog, amire most képes lenne. Tommy megragadta a zsaru csípőjét, egyik keze ujjai a kemény izmokba mélyedtek, másik kezével végigsimított Bobby testén. Ujjait a férfi farka köré fonta, és erőteljesen járatta rajta a kezét. Jól tudták, mivel tudják egymást a csúcs közelébe repíteni, és néhány pillanat múlva már úgy tűnt, mintha egymással versenyeznének, kinek sikerül hamarabb. Bobby egyre keményebb és gyorsabb ütemben mozgott Tom farkán, mélyen magába fogadva őt minden mozdulatával, Tommy keze pedig egyre sürgetőbben siklott a zsaru merevedésén.
Nem tartott sokáig, és Tommy csípője is megmozdult, durván lökte bele magát a férfiba, ráhangolódva Bobby mozdulataira. A zsaru torkát egy reszelős nyögés hagyta el, a csípője rándult egyet, és Tom már tudta, hogy a férfi nagyon közel jár. Egy pillanattal később már be is borította élvezetével Tommy mellkasát és nyakát. Tom torkából erre felszakadt egy elcsukló kiáltás, majd a zsaru nevét motyogva erőteljesen és mélyen a férfiba élvezett.
Tommy nem győzött levegő után kapkodni, amikor Bobby a mellkasára borult. A zsaru Tom nyakába temette az arcát, és Tommy a saját mellkasán érezte a férfi szabálytalan, felgyorsult szívverését. Tom ujjaival végigcirógatta a zsaru gerincét, kitapintva az összes csigolyát, miközben próbálták összeszedni magukat.
- Csak most jöttem rá valamire - suttogta Tommy. A hangja még mindig érdes és rekedt volt. Bobby erre felemelte a fejét, és kíváncsian nézett rá. - Egész éjszaka melletted aludhatok, szürkülettől pirkadatig. - Majd nevetve hozzátette: - A pokolba is, mostantól minden éjszaka melletted aludhatok.
Bobby vigyorgott. Közel hajolt Tommyhoz, és a fogai közé csippentette a férfi alsó ajkát, majd megcsókolta őt. - Hát, holnap az első műszakban vagyok, úgyhogy nagyon korán kell indulnom.
Tommy egy pillanatra a gondolataiba merült. Tetszett neki az ötlet, hogy láthassa korán reggel készülődni a zsarut munkába menet. Talán még egy kávét is elfogyaszthatnak együtt, mielőtt a férfinak mennie kellene. - Akkor nagyon korán fel kell majd kelned.
- Miért?
- Hogy legyen időd újra felöltözni, miután levetkőztettelek - vágta rá Tommy vigyorogva, majd jóízűen rácsapott Bobby meztelen hátsójára.
Bobby vezetett, Tommy pedig megpróbálta összeszedni a gondolatait.
- Megismételnéd még egyszer, lassabban? - mondta. - Mert biztos vagyok benne, hogy rosszul hallottam.
Épp egy kórházba igyekeztek, ami a város túlsó oldalán volt található. Bobby felnevetett, mielőtt válaszolt volna. - Hat héttel ezelőtt bejelentkezett az elvonóra.
- Figyelj - kezdett bele Tommy a magyarázatba -, engem nem az akasztott ki, hogy elvonón van, mert oda már jó néhányszor elrugdostuk. De az, hogy saját magát jelentkezett be… Biztos vagy benne, hogy ez igaz?
- Pontosan ezt mondták.
Ez az információ egyszerűen nem illett bele a Tommy által ismert világba, úgyhogy inkább mellőzte a témát. - És azt mondta, hogy engem akar látni?
Bobby válaszul bólintott, de továbbra is az utat figyelte.
Az egész annyira hihetetlennek tűnt. - Tud Cherylről?
Tommy szinte hallotta Bobby lélegzetvételét, amikor kimondta a nő nevét. Na, igen, Bobby az a fajta, aki még az ilyen embereket is meggyászolja.
- Sejtelmem sincs, Tom - mondta halkan a zsaru, és Tommyra pillantott, majd újra az utat figyelte. - Lehet, hogy neked kell majd vele közölni a hírt. - Egy hosszabb szünet után még hozzátett: - Sajnálom!
Tom nem tudta, hogy most a részvétét akarta-e ezzel kinyilvánítani neki, vagy pedig azért mondta, mert neki kell közölni a rossz hírt az apjával. Akárhogy is, Tommy nem tudta, mit válaszolhatna erre.
A közéjük telepedő csend hosszúra nyúlt, amit végül Bobby tört meg. - Jól vagy?
- Fogalmam sincs. - Ez volt az egyetlen őszinte válasz, amivel Tom szolgálhatott.
Néhány perccel később elérték a kórházat, és Bobby behajtott a parkolóba, és leparkolta a kocsit. - Készen állsz?
Tom szárazon felnevetett. - Nem - mondta, de ennek ellenére kiszállt a kocsiból.
***Beletelt néhány percbe, amíg megtalálták a megfelelő emeletet, és bejelentkeztek a látogatásra. Bobby kijelentette, hogy megvárja őt a váróteremben, így Tommy nyugodtan négyszemközt beszélhet az apjával.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - Tommy ezt viccelődve kérdezte, viszont komolyan elgondolkodott azon, jó ötlet-e, egyedül találkoznia Callal.
A zsaru Tommy vállaira fektette kezeit, majd megcsókolta a férfit. - Biztos vagyok benne. Egyébként is lesz odabent egy biztonsági őr.
Tommy elhúzódott, majd az ajtó felé fordult. - Micsoda szerencse - motyogta, ahogy a nővér megnyomott egy gombot, és az ajtó egy zümmögés után kinyílt.
Cal jobban nézett ki, mint ahogy Tommy valaha is látta őt. Tiszta volt, meg volt borotválkozva, és úgy tűnt, azzal is tisztában van, hogy kicsoda. Asztal mögött ült, de amikor meglátta Tommyt, felállt.
- Szia, fiam! - Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Tommy felé nyújtja a kezét, hogy kezet rázzanak, de végül egy rándulással megszakította a mozdulatot, és inkább visszaült a helyére, amikor Tom ránézett.
- Életben vagy. - Ez volt az egyetlen dolog, ami hirtelen Tom eszébe jutott, így hangosan is kimondta.
Cal koppantott néhányat az asztal lapján az ujjaival, mintha csak egy újabb idegesítő szokást talált volna. - Így van. Ezek a szavak sose voltak még ennyire igazak.
Tommy erre nem tudott válaszolni, így rákérdezett: - Hallottál Cherylről?
Cal lepillantott a kezeire, az ujjait lassan összekulcsolta egy kupac boríték felett. Tommy ne kérdezte meg, hogy mik azok, inkább csendben várt a válaszra. - Igen, hallottam. - Egy pillanat után hozzátette: - Intézkednem kéne az ügyben, de még nem vagyok megfelelő állapotban ehhez.
Tommy is ráeszmélt, hogy valóban kellene. Az eset óta alig párszor fordult meg a fejében Cheryl. Tudta, hogy valamit kellene tennie érte, de nem tudta, mit. Két évvel ezelőtt talán rá se hederített volna az egészre, de most, hogy megtörtént és Cheryl nincs többé, Tommy úgy érezte, hogy kéne tartaniuk valami családi megemlékezést, el kéne temettetniük őt, valami ilyesmit. Végül is neki köszönhetik Maxet és Zoe-t, az egyetlen érdemleges dolgot, amit egész életében valaha is tett.
- Majd mi elintézzük - mondta Tommy az apjának. A szavak tüskésen peregtek az ajkairól. Az apjának kéne ezt megtennie, intézkedni, meggyászolni a nőt, de mint minden mást is, ezt is Tommynak kell elintéznie az apja helyett.
Cal néhány pillanatig csak a kezeit nézte. - Köszönöm, fiam! - mondta. Utána egy ideig hallgatott, mire Tommy azt gondolta, hogy ennyi volt az egész. Már épp fel akart állni, amikor Cal újra megszólalt. - Még most se tudom igazán, mit érzek a halálával kapcsolatban. Azt hiszem, ezen még egy kicsit dolgoznom kell a csoportterápiák alatt.
Tommy visszafogta magát, nehogy megforgassa a szemeit. Nem kérdezett rá, hogy érzi magát az apja, és ami azt illeti, jelen pillanatban magasról tett rá. Inkább más valami érdekelte őt: - Már hat hete itt vagy?
- Igen - bólintott Cal, és Tommyra nézett. - Karácsony után én… Akkor éjjel, amikor rajtakaptál minket, ahogy…
- Megpróbáltátok meglopni a srácokat? - fejezte be Tommy epésen.
Cal ismét bólintott. - Igen, akkor. - Szinte látni lehetett, mekkorát nyelt az apja, mintha csak egy fájdalmas emlék volna. Tommy viszont nem akart belegondolni, milyen nehéz lehetett ez az apjának. - Azt hiszem, az ilyesmit hívják a megvilágosodás pillanatának. Legalábbis nem találok rá jobb kifejezést.
- Cheryl azt mondta, hogy pár nappal azelőtt, hogy haza jött, még vele voltál.
- Nos, tudod, hogy néha… elhagyta őt az időérzéke.
- Igen, a kábítószernek van ilyen hatása. - Talán szemétség volt a részéről ezt mondani, de Tommyt nem érdekelte, nem bírta magában tartani a megjegyzést.
Cal összepréselte az ajkait, és elszakította a tekintetét a fiától. - Igen, van - értett egyet, majd újra a fiára nézett. Végre megkérdezte: - Hogy vannak a gyerekek?
Tommy érezte, ahogy felszökik a vérnyomása. - Óh, még emlékszel rájuk?
- Emlékszem - suttogta Cal. - Van hol lakniuk? Nem sérültek meg?
- Komolyan remek, hogy érdekel a hogylétük meg minden, de igazán nem kell foglalkoznod velük, apa, oké?! - Tommy szinte köpte a szavakat. - Kitűnően vannak. Mindig is elvoltunk segítség nélkül is. - Ami Tommyt feldühítette, az volt, hogy Cal valójában nem csak az elmúlt hat hetet szalasztotta el a gyerekei életéből. Közel húsz éven keresztül kellett Tomnak elviselnie a marhaságait, amivel megkeserítette az életét. Most is azon törte a fejét, hogy ezt az elvonó kúrát most komolyan gondolja-e, vagy rájött, milyen módon tudna lopni innen vénytömböket, esetleg methadont, netán valamilyen más átverést tervez. Tommy talán az utóbbira fogadott volna, de inkább nem mondta ki hangosan. - Miért akartál látni, apa?
Úgy tűnt, hogy Cal ettől a pillanattól rettegett igazán. Egy darabig hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
- Akartam, hogy tudd, itt vagyok, és hogy saját akaratomból jöttem ide. Vagyis azért, mert szükség volt rá, hogy végre ide jöjjek. - Cal elhallgatott, mintha csak arra várt volna, hogy Tommy mondjon valamit. De vajon mit mondhatott volna? Remek, épp csak húsz évet késtél vele! Mindent bele!
Amikor Tommy csak egy pillantásra méltatta őt, Cal folytatta: - Az egyik lépésem a jóvátétel. - Idegesen mocorgott, kezeivel a borítékokon.
Tommy nem tudta visszatartani a feltörni készülő nevetését. Tudta, hogy néhány év múlva egy nap biztosan furdalni fogja őt emiatt a lelkiismerete, de most a legkevésbé sem érzett így.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet jóvátenni, sem megváltoztatni azt, ami már megtörtént. Csak azt akarom, hogy tudd, hogy próbálkozom.
- Próbálkozol? Mit? - kérdezte Tommy. A keserűség és harag csak úgy kavargott a vérében. - Talán bocsánatot kérni? Elmondani, mennyire sajnálod, és hogy szeretnél mindent visszacsinálni?
Cal csak ült a helyén, és úgy tűnt, valamin nagyon elgondolkodott. - Hidd el, hogy szeretném, ha lehetséges volna. De ez most nem erről szól.
- Akkor miről?
- Nézd, fiam, tudom, hogy nincs jogom bármit is kérni tőled, de… Írtam néhány levelet neked és a srácoknak, és reméltem, hogy talán odaadod nekik. Vagy legalább a sajátodat elolvasod.
Tommy vett egy mély lélegzetet, mielőtt még elragadta volna őt a hév, és rávetette volna magát az apjára. - Ide figyelj, apa! Tudod, mit? Ha egy év múlva még mindig tiszta és józan leszel, ha végre összekaparod magad, lesz egy normális állásod, távol tartod magad a sittől és az utcától, és ha még mindig kedved lesz a jóvátételhez, keress fel minket, és hozd el a leveleket személyesen. - Felállt, és áthajolt az asztal felett. A hangja kemény volt a haragtól, ahogy suttogni kezdett: - Istenemre esküszöm, ha elcseszed azt, ami végre megadatott a srácoknak, ha eszedbe jutna egy olyan őrültség, hogy vissza akarod szerezni a felügyeleti jogot, saját kezűleg fogom megírni a vallomásomat a te véreddel a holttested felett. Világos voltam, öreg?
Bobby nem viccelt a biztonsági őrt illetően. Azonnal felkapta a fejét, amikor Tommy megmozdult, majd egy lépést közelebb, amikor a helyzet forrósodni látszott. Tom azonban visszahúzódott, és az őrre tekintett. - Végeztem.
Rá se nézett az apjára, miközben az ajtóhoz ment, és várta, hogy a nővér kieressze.
***Bobby várta őt, amikor leért a váróterembe, de a zsaru nem kérdezett tőle semmit. Ennek az oka valószínűleg az volt, hogy Tommy magában motyogott, és egyenesen a kijárat felé viharzott.
Amikor kiértek, csak akkor kérdezett rá: - Jól sejtem, hogy nem jól ment a dolog?
Tommy végigtapogatta a zsebeit, abban reménykedve, hogy talál legalább egy szál cigit. Kezdett világossá válni, hogy azzal, hogy a srácok jól vannak, és hogy Bobby hajlandó őt maga mellett tartani, egy időre kinullázta a szerencse adagját. A zsebei üresek voltak.
- Tudod, egy hülye részem abban reménykedett idefele jövet, hogy talán, csak talán, végre összeszedte magát, és készen áll vállalni a tetteiért a felelősséget. - Tommy megállt a kórház előtt, és az ajtóra mutatott. - De ez?! Ez volt az utolsó kibaszott dolog, ami hiányzott az életemből!
Hátraarcot vágott, és elindult Bobby kocsija felé, a zsaruval a nyomában. Közben egyfolytában morgott. - Nem kell mást tennie, minthogy összeszedje magát. És ha elég hosszú ideig tartani tudja magát, megint mindent el fog cseszni. Mert tudod, mi fog történni? - Bobbyra pillantott, de nem várt választ, mert rögtön folytatta is: - Megint visszaesik majd, és akkor minket is magával fog rántani a mocsokba!
Bobby kinyitotta a kocsit, és megvárta, hogy Tom beszálljon, majd ő is követte őt. Beindította a motort, és amikor úgy vélte, hogy Tommy befejezte, megkérdezte: - Mégis mit akart?
- Jóvátételt tenni. - A szavakba annyi megvetést csempészett, amennyit valójában is érzett. Amikor Bobby erre nem mondott semmit, folytatta: - Leveleket írt nékünk, érted? Gondolod, hogy volt elég vér a pucájában, hogy személyesen adja át a kölyköknek? Dehogy! Azt akarta, hogy én tegyem meg. Mint mindig minden mást is az életben!
Bobby kihajtott a parkolóból. - Feltételezem, hogy elküldted őt a fészkes fenébe.
- Talán nem kellett volna?
- Ezt egy szóval se mondtam, Tom.
- Azt mondtam neki, hogy ha összeszedi magát és egy év múlva is tiszta lesz, keressen fel minket, és adja át a leveleket személyesen.
Lassan rátértek az autópályára, és Judy háza felé vették az irányt. Bobby közben megjegyezte: - Szerintem ez jogos kérés volt, Tom. Az apádnak sok mindennel kell szembenéznie, úgy önmagát, mint a családját illetően is. Az, hogy megköveteled, hogy bizonyítsa be, nem csak pár hét erejéig képes rendbe szedni az életét, nagyon is tisztességes.
- Leszarom, hogy tisztességes-e, vagy sem.
- Figyelembe véve, mi mindenen kellett keresztülmennetek - mondta Bobby egy halk nevetés kíséretében -, ez is jogos.
Tommy jobbnak látta, ha azt nem árulja el a zsarunak, milyen búcsú üzenettel vált el az apjától. Eldöntötte, hogy vannak bizonyos dolgok, amikről jobb, ha Bobby nem tud.
***Az út hátralévő felében már nem sokat beszéltek. Tommy hálás is volt ezért a néhány békés percért, főleg mikor felidézte, mit mondott a zsaru korábban. Beszélnünk kell! Amikor behajtottak a ház előtti kocsi felhajtóra, Tommy úgy gondolta, jobb is lesz túlesni minden kellemetlen dolgon egy nap alatt. Bobbyhoz fordult. - Még mindig szeretnél beszélgetni?
Bobby leállította a motort, és Tomra pillantott. - Igen, de ráér később is.
- Ugyan - vágta rá Tommy, és kiszállt az autóból. Amikor a zsaru is követte a példáját, folytatta: - Öntsünk tiszta vizet a pohárba még ma, oké?
Ha Bobby nem is értett egyet, nem adott neki hangot. Ahelyett, hogy Judy ajtaja felé vették volna az irányt, Bobby a garázshoz vezette Tommyt, hogy a lakásában folytassák. Valahogy most kisebbnek és kevésbé barátságosnak tűnt a lakás Tom szemeiben, mint korábban. Remélte, hogy csak a képzelete játszik vele. Azon tűnődött, hogy vajon a zsaru meggondolta-e magát azt illetően, hogy hozzá költözzön. Meg azon, hogy eleve vele kapcsolatban meggondolta-e magát.
Nézte, ahogy Bobby lerúgta a cipőit, és a kulcsokat a sarokban lévő kisasztalra tette. Amikor a zsaru elment a kanapé mellett, és elindult az úgynevezett hálószoba felé, Tommy követte őt.
Bobby elterült az ágyon, a feje alá egy párnát húzott, és Tommyra mosolygott.
- Most már beszélgetésnek nevezzük? - kérdezte. - Mert ha igen, akkor egyáltalán nincs ellenemre.
- Nem - válaszolta Bobby nevetve. - Az elmúlt két napban rettentően aggódtam érted, utána marhára dühös voltam rád, aztán már egyszerűen csak hiányoztál.
Tommy lehajolt, hogy kikösse a bakancsa fűzőit, majd felmászott az ágyra, ahol már a zsaru várt rá.
Addig forgolódtak, mocorogtak, amíg mindketten kényelmesen nem feküdtek egymás karjaiban. Bobby a hátán feküdt, Tommy pedig rajta, fejét a férfi mellkasán pihentetve. Bobby elkapott egy takarót, ami az ágyra lett dobva, és betakarta vele magukat. Tommy azt kívánta, bárcsak szundíthatna egyet, de tudta, hogy nem azért jöttek ide. - A te ötleted volt - szólalt meg végül -, úgyhogy kezdj beszélni, zsarukám!
Bobby végigfuttatta az ujjait Tom hajában, és még közel egy percig hallgatott, mielőtt megkérdezte volna: - Mit érzel irántam, Tom?
Tommy felemelte a fejét, hogy a zsarura nézhessen. - Már lassan egy éve együtt járunk, és te még mindig szükségét érzed annak, hogy megkérdezd?
- Igen.
Valamilyen oknál fogva Bobby válasza olyan helyen szúrt belé, amiről eddig nem is sejtette, hogy létezik. Bobby közben folytatta: - Tudom, hogy szeretsz, de… Nekem egy társ kell, és szeretném tudni, hogy ez veled is így van-e.
Valószínűleg nem kellett volna ilyen sokáig tartania annak, amíg válaszol. Érezte, hogy Bobby minden perccel idegesebb lesz, amíg a válaszra vár. De ennek olyan válasznak kellett lennie, amivel semmit sem szúr el. Tisztában volt vele, mit jelent Bobby szemében a „társ” szó. Elvégre zsaru volt. Egy társ sokkal több egy személynél, akivel megosztod az életed. Egy társnak támogatást és biztonságérzetet kell nyújtania a másiknak, és ha arra kerül a sor, a rá irányuló golyó útjába kell állnia. Tudta, hogy Bobbynak a társ egy olyan férfit jelent, aki mindig ott lesz mellette, meghallgatja őt, tanácsot ad neki, és átsegíti őt a nehéz időszakokon. Egy társ olyasvalaki, aki adni és kapni is tud. Azt pedig mindketten jól tudták, hogy az utóbbi nem Tommy erőssége.
Túl sokáig gondolkodhatott, mert ismét Bobby ragadta magához a szót. - Én nem akarok az a srác lenni, akivel dugsz, és akit mellesleg még szeretsz is.
Tommy ezzel tisztában volt. Megköszörülte a torkát, és óvatosan válaszolt: - Én szeretném, ha te az lennél nekem, oké? - Bobby csak csendben nézte őt. - Én is szeretnék a társad lenni, de… - elhallgatott, majd halkan hozzátette: - Meg kell tanítanod nekem, hogyan legyek az.
Nem mondta ki szó szerint, hogy segítségre van szüksége, de ez is épp eléggé közel volt hozzá, és Tommy érezte, ahogy saját szavai nyomán elárasztja őt a félelem.
Bobby ujjai megfeszültek a sötét fürtök között, és közelebb vonta magához a férfit. - Szívesen megtanítom neked - suttogta.
A csók, ami utána következett, hosszú volt és szinte fájdalmasan gyengéd. Amikor Tommy elhúzódott tőle, érezte, ahogy az egész testét elönti a forróság. A lélegzete is elakadt, ahogy rátört a vágy, és nagyon remélte, hogy a beszélgetésnek már vége.
A zsaru is hasonló véleményen volt. Átfordult Tommyra, és széthúzta a lábait, hogy egymáshoz tudják dörzsölni az ölüket. Tommy levegő után kapott, amikor Bobby kezei becsusszantak a pólója alá, és elkezdték azt felfelé tolni, hogy lehúzhassa róla a ruhadarabot. A mozdulataik durvák voltak, ahogy próbálták egymást minél előbb megszabadítani a ruháktól. Fürgén levedlették magukról a farmert, de Tommynak semmi sem tűnt elég gyorsnak. Annyira vágyott Bobbyra, akár csak az éltető levegőre. Az érzés, ami elöntötte, szinte elemi volt, nem egy kívánság, hanem szükség.
Amikor már mindketten megszabadultak a feleslegese ruhadaraboktól, és Tommy előtt feltárul a zsaru bőre, hosszú perceket töltött azzal, hogy a férfi minden porcikáját feltérképezte az ujjaival. Csókot nyomott Bobby karjára, oda, ahol még most is, öt hónap után, rózsaszínen és élénken virított a golyó hagyta seb. Kezeivel végigsimogatta a zsaru testének minden élesen kirajzolt vonalát, minden egyes kidomborodó izmát, mintha csak megpróbálná az emlékezetébe égetni a férfi testének képét.
Aztán Tommy becsukta a szemeit, miközben továbbra is azzal voltak elfoglalva, hogy felfedezzék egymás testét. Amikor Bobby végigkarcolta a fogaival a torkát, Tommy levegő után kapott. Végül Bobby szakította meg az éhes érintések és apró nyögések sorozatát.
- Mostanában csináltattál tesztet?
Tommy kis híján rávágta, hogy az egész élete tesztek sorozatából áll, de tudta, most melyikre céloz a férfi. - Nagyjból egy hónappal ezelőtt. - A HIV-teszt volt az egyik azon kevés kivizsgálás közül, amit a kórház ingyen biztosított. - Te?
- Háromhavonta, rendszeresen. - Ez Tommyt a legkevésbé sem lepte meg.
Bobby néhány másodpercig hallgatásba burkolózott, közben Tommy ereiben a vér fénysebességgel száguldott. Nem akart már beszélgetni. Pedig úgy tűnt, hogy Bobby kérdezni akar valamit - méghozzá olyasmit, amire nyilvánvalóan nem igazán akarta tudni választ. Tom már azon volt, hogy közbeszól, de végül hagyta, hogy rákérdezzen. - Voltál valaki mással?
Tommy egy szívdobbanásnyi időre a férfi tekintetébe mélyedt. Legszívesebben azt válaszolta volna, hogy miféle hülye kérdés már ez, de tudta, hogy Bobby nem csak a nyilvánvaló ok miatt kérdezi. Tom suttogva válaszolt: - Senkivel sem voltam az óta a pillanat óta, hogy téged érinthettelek.
- Jó. - Bobby ajkai gyengéden súrolták a férfiét, miközben ezt suttogta.
Nem mondott ezen kívül semmi mást, de Tommyt ez nem zavarta. Jól tudta, hogy Bobbynál ugyanez a helyzet, és nem volt szüksége rá, hogy ezt a zsaru szavakkal is alátámassza.
Amikor Bobby elhúzódott, és az éjjeli szekrény fiókjába nyúlt, a síkosítón kívül mást nem húzott elő. Közelebb fészkelte magát Tomhoz, megcsókolta őt, majd egyszerűen megkérdezte: - Lehet?
Ez sokkal nagyobb elkötelezettségnek számított kettejük közt, mint bármi más, amit eddig tettek. Az összeköltözés, az, hogy elfogadták egymás marhaságait, hogy Bobby segít neki felnevelni a srácokat, mindez eltörpült e mellett az elhatározás mellett. Bobby készen állt arra, hogy Tommy kezébe tegye az életét, az egészségét, a jövőjét, és biztosra akart menni, hogy Tommy is ugyanúgy hajlandó megtenni ezt érte.
- Lehet - suttogta Tommy válaszul. Egy kérdés, egy válasz, egyetlen szó, és ezzel minden el is volt döntve. Már nem volt visszaút.
Nem siették el a gyengéd simogatásokat, és kellő felkészülést. Tommy farka már fájdalmasan lüktetett, a makkja az előváladéktól csillogott, amikor Bobby föléje helyezkedett. Lassan engedte magát egyre lejjebb, közben Tommy arcát fürkészve, halk sóhajokat és nyögéseket hallatva, miközben csípője hullámzásával egyre jobban ráereszkedett Tom farkára.
Bobbyval minden alkalom csodálatos volt. Még egy gyors kézimunka is a fürdőszobában hajnali négykor. De ezen az éjszakán, ahogy a zsaru kipirult arcát nézte, ahogy - talán a kapcsolatuk kezdete óta először - nyíltan a szemébe nézett, Tommy egy szívdobbanás alatt megértette, miről szól az összes szerelmes dal, amit valaha is hallott, mit jelent az összes álom, amitől óvva intette magát, az összes szép emlék olyan dolgokról, amiket valaha is átélt. És mindezt Bobbyban találta meg. Ó volt a zene, ő volt az álom, a szerelem… és a remény.
Tommy O’Shea végre mindent megértett.
A mozdulataik eggyé váltak, lassúak voltak és szótlanok, mintha mindketten így akart volna kifejezni a kinyilatkoztatásukat. Tommy kezei felsiklottak Bobby mellkasára, majd fel a nyakáig, ott a férfi tarkóján összefonta az ujjait, és lehúzta magához a zsarut, hogy érezhesse az ízét. Amikor Bobby követte a férfi óhaját, és lehajolt, ajkait gyengéden végigfuttatta Tom ajkain, halkan suttogva: - Szeretlek, Tom.
Tommy lelkében mintha egy új dimenzió nyílt volna meg. Bár már tucatszor kiejtették ezt a szót, de most, ebben a pillanatban olyan hatással volt Tommyra, mintha fénybe borult volna az egész belseje.
- Én is szeretlek, Bobby.
Vigyorgott, Bobby pedig felnevetett, mielőtt újra megcsókolta volna őt. Utána felült, és olyan iramban kezdett lovagolni rajta, mintha ez lenne az egyetlen dolog, amire most képes lenne. Tommy megragadta a zsaru csípőjét, egyik keze ujjai a kemény izmokba mélyedtek, másik kezével végigsimított Bobby testén. Ujjait a férfi farka köré fonta, és erőteljesen járatta rajta a kezét. Jól tudták, mivel tudják egymást a csúcs közelébe repíteni, és néhány pillanat múlva már úgy tűnt, mintha egymással versenyeznének, kinek sikerül hamarabb. Bobby egyre keményebb és gyorsabb ütemben mozgott Tom farkán, mélyen magába fogadva őt minden mozdulatával, Tommy keze pedig egyre sürgetőbben siklott a zsaru merevedésén.
Nem tartott sokáig, és Tommy csípője is megmozdult, durván lökte bele magát a férfiba, ráhangolódva Bobby mozdulataira. A zsaru torkát egy reszelős nyögés hagyta el, a csípője rándult egyet, és Tom már tudta, hogy a férfi nagyon közel jár. Egy pillanattal később már be is borította élvezetével Tommy mellkasát és nyakát. Tom torkából erre felszakadt egy elcsukló kiáltás, majd a zsaru nevét motyogva erőteljesen és mélyen a férfiba élvezett.
Tommy nem győzött levegő után kapkodni, amikor Bobby a mellkasára borult. A zsaru Tom nyakába temette az arcát, és Tommy a saját mellkasán érezte a férfi szabálytalan, felgyorsult szívverését. Tom ujjaival végigcirógatta a zsaru gerincét, kitapintva az összes csigolyát, miközben próbálták összeszedni magukat.
- Csak most jöttem rá valamire - suttogta Tommy. A hangja még mindig érdes és rekedt volt. Bobby erre felemelte a fejét, és kíváncsian nézett rá. - Egész éjszaka melletted aludhatok, szürkülettől pirkadatig. - Majd nevetve hozzátette: - A pokolba is, mostantól minden éjszaka melletted aludhatok.
Bobby vigyorgott. Közel hajolt Tommyhoz, és a fogai közé csippentette a férfi alsó ajkát, majd megcsókolta őt. - Hát, holnap az első műszakban vagyok, úgyhogy nagyon korán kell indulnom.
Tommy egy pillanatra a gondolataiba merült. Tetszett neki az ötlet, hogy láthassa korán reggel készülődni a zsarut munkába menet. Talán még egy kávét is elfogyaszthatnak együtt, mielőtt a férfinak mennie kellene. - Akkor nagyon korán fel kell majd kelned.
- Miért?
- Hogy legyen időd újra felöltözni, miután levetkőztettelek - vágta rá Tommy vigyorogva, majd jóízűen rácsapott Bobby meztelen hátsójára.