(Untitled)

[banjuli]

Meghalt.

Tudom, hogy ennek a szónak megvan az értelme, de egyszerűen nem bírom felfogni. Itt ülök a roxforti szobámban, a többiek órán vannak, így nyugodtan utat engedhetek az arcomon lepergő könnyeknek. Nem kell a párnámba fojtanom őket, nem kell gyorsan pislognom, hogy ellenállva a gravitációnak, ki ne csorduljanak a szememből. Végre

Comments

[lutienlovemagic]

Szia! Erre nem tudok, mit mondani, de talán nem is lehet. Olyannyira kiviláglottál a sorok mögül, hogy a bőgés szélén állok, pedig én olyat nem szoktam. A novella maga gyönyörű, már ha lehet ilyen személyes és fájdalmas szavakra ezt a szót használni.

[meichan125]

Szia drága!
Erre tényleg nem lehet mit mondani.A novella maga valóban gyönyörű volt,de jobban örültem volna ha nem azért íródik amiért.Most nem tudok mást írni.Vigyázz magadra*megölelget*Puszi,mei.

Egy szerető mama emlékére

[anagrama2]

Drága Banjuli!

Minden szavad és betűd a szívem mélyéig hatolt! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a gyönyörű írást, ami megfogalmazta a szíved fájdalmasan szép dobbanásait. Újra végigéltem az édesapám elvesztését a szavaid nyomán. Pontosan ezen az úton mentem én is. Nekem egy barátom azt a tanácsot adta, hogy próbáljam őt elengedni, hogy szabadon szárnyalhasson, de ne felejtsem el a napok, a percek emlékét soha sem. Gondoljak rá a nap minden percében és amikor megtorpanok, akkor tőle fogok segítséget kapni, csak erősen gondoljak rá. Talán neked is sikerül és beválik, mert ez a tanács engem sokat segített. Még a mai napig is ezt teszem.
Őszinte részvéttel ölel, anagrama2

[idgie84]

Gyönyörű lett, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Én is annyi idős voltam, mint te, amikor a nagypapám meghalt, és pár év múlva a nagymama is követte. Nekem ők voltak A Nagyszüleim, akiknek elmondhatatlanul sokat köszönhetek, és néha még most is belémvág a hiányuk - pedig több, mint tíz év eltelt. Csak annyit mondhatok, hogy gyászold meg Őt, nem lesz könnyebb tőle azonnal, de lassacskán valahogy már sikerülni fog nem elsírni magad mindenen, ami rá emlékeztet, és nem őrlődni, hogy mi mindent nem mondtál el neki... És ahogy telnek a hetek, hónapok, évek, lassan a fájdalom emlékké válik, és a szép dolgok fognak előtérbe kerülni vele kapcsolatban. Mindig hiányozni fog, de lassan megtanulsz majd ezzel együtt élni. Kívánom, hogy sikerüljön.

[gernon]

A sírás szorongatja a torkomat, így megszólalni nem is tudnék. Pusztán hatalmas, vigasztalónak szánt öleléseket küldök. Vigyázz magadra. Puszi