Kolumbia XXX.
Cím: Kolumbia XXX.
Írta: Camea/Sasha és Moonlight-chan
Figyelmeztetés: Yaoi
Korhatár: 18
Állapot: Folyamatban
Megjegyzés: Az eredeti történet a www.animeszerepjáték.hu oldalon található
Az első rész rövidebb lesz, de hosszabbak követik, Eduardo Moonlight-chan karaktere, Cameron az enyém. Fogadjátok szeretettel
Jogok: A szeretpjáték minden joga Moonlight-chant és engem illet, a ráeső rész az ő engedélyével kerül fel az oldalamra, máshová nem tehető fel.
Eduardo
Ha valaki az ajtó túloldalán állna, nagyjából lenne is elképzelése arról mi folyik idebenn, mert a Szöszi nem nagyon fogja vissza a hangját, ahogy semmi mással sem szokott fukarkodni. Teljesen átadja magát a szexnek, gátlások nélkül, problémázás nélkül és ezt is imádom benne. Hogy még egy rohadt szar nap után is ki lehet kapcsolni mellette, és ahogy most áll a helyzet elég hosszú kikapcsolódás elé nézünk mi ketten. Mikor már a hangja is kezd elmenni a sikoltozástól, átáll nyöszörgésre, ami még izgatóbb az õ szájából. Nem is tapasztom be az enyémmel inkább selymes tincsei közé temetem az arcom, beszívva a finom fûszeres illatot miközben kemény lökésekkel dolgozok benne. Nincs pihenõ, beváltom amit neki ígértem, hogy szóhoz sem fog jutni kefélés közben, meg aztán õ is épp ezt akarta mikor nekem esett, hogy feledtessek el vele mindent.Hát a következõ fél órában nyoma sem marad rajta annak a kétségbeesett arckifejezésnek, mint mikor betoppant ide, csak a színtiszta forró gyönyör tükrözõdik a vonásain, a tekintete szinte éget, ahogy összekapcsolódik az enyémmel. Általában nem köt le senki szemszíne, de az övé minden alkalommal valami újat és még jobbat mutat, mikor belenézek. Minden érzelem, akár jó akár rossz látszik rajta. Talán ezért is olyan vonzó ez a szempár, mert semmi hamisság nincs benne, ami piszkosul ritka az én köreimben.
Nem is eresztem el a tekintetét, magamba iszom a sóhajait, nyöszörgését, kéjesen vergõdését alattam, hogy le kell szorítanom az ágyra, minden pillanatot magamba szívok. Kezeivel a hátamat, vállamat markolja, míg én masszívan megtámasztom magam fölötte és úgy mozgok, hogy minden lökéssel eltaláljam benne azt az édes kis kéjpontot, amitõl nyöszörögni kezd alattam. Az idõ most is kiesik, mert ha rá figyelek és nem magamra akkor képes vagyok jó sokáig elhúzni a saját gyönyöröm, hogy Cameron minél többet kapjon és élvezzen. Nincs annál erotikusabb, mint az arca orgazmus közben, akármeddig el is nézném az akkor pillanatokra megjelenõ sebezhetõséget a vonásain. Lábait a derekamra fonja, karjaival is átölel, mire lassan szelídítek kissé a tempón, hogy kényelmesen elmerülhessek a forróságában. Cameron izzó tekintettel méreget, de ezúttal van ebben a pillantásban valami más is, ami nem szex és nem is vágyódás, de ugyanez süt az egész arcáról, szelíd kis mosolyáról és ez valamiért rendesen be is tesz az önuralmamnak, rögtön utána én is átadom magam a gyönyörnek, ami elmossa az összes gondolatomat. Átadom magam neki teljesen és csak élvezem Cameron ölelését, hogy aztán szépen lassan minden elcsendesüljön körülöttünk…
Kivételesen nem én ébredek fel elõbb, az nyilvánvaló mikor éppen a Szöszi mocorgására ébredek. Nincs annál jobb ébresztõ, mint a testem alatt érezni az õ szexis puhaságát.
- Jó reggelt, Szöszi - mormolom még félálomban, arcomat a hajába temetve.
- Jó reggelt, Eduardo - nyökög vissza rekedten.
Belemosolygok a hajába. - Kérdezném, milyen éjszakád volt, de már elmesélted kis dög.
- Kérdezném, kényelmesen fekszel-e rajtam, de már érzem is - vág vissza még mindig rekedten.
- Ne is álmodj róla, hogy megkapod - mormogom, majd félresöpörve a haját finoman a nyakába csókolok.
Felkelni sem sok kedvem van, de mégis megteszem még ha most semmi sürgõs dolgom sincs, egy fürdõ jól jönne, na meg Cameronnak is szerintem. Napbarnított bõrén szembetûnõek a nyomaim, a legtöbbet nem is tudom mikor csináltam, úgy elveszi az eszem a kis dög. Nem mondom, hogy nem szeretem nézni õt, birtokolni, de legközelebb megpróbálom kíméletesebben. Legalábbis a kiszívások tekintetében, mert a többit mindketten piszkosul élveztük.
Teleengedem a kádat, jó adag habfürdõt is teszek bele amit szintén Cameron szerzett be valamikor, majd visszamegyek érte. Könnyedén a karomba kapom, hogy felállnia se keljen és vele együtt merülök el a kellemes melegben. Az elsõ pár perc még nem is igazán jó, mert a meleg víz marja a hátam, ahol ez a vadmacska összekarmolt, de miután hozzászokom már ellazultan dõlhetek hátra a porcelánnak.
Cameron is elhelyezkedik a mellkasomon és egy ideig egyikünk sem szólal meg, élvezzük a pillanatot, míg végül az õ hangja töri meg a csendet.
- Esteban meg akar ölni, Eduardo - mondja halkan - Marco részegen azt hajtogatta, hogy Estebanék meg fognak ölni. Viszont nem Ricardóra gondolt a többes szám alatt, ebben biztos vagyok.
- És miért vagy ebben olyan biztos, Szöszikém? - kérdezem a haját birizgálva.
- Mert beszéltem Estebannal.
- Tessék? - ülök fel rögtön és úgy fordítom hogy a szemébe nézhessek - Mikor beszéltél te Estebannal?
- Tegnap este. Részegen hazavittem Marcót, azt terveztem, hogy kifaggatom, de hányni kezdett, aztán megjelent Esteban a lakásán. - magyarázza - Számon kérte rajtam, hogy nem segítek nekik az építkezéssel kapcsolatban, én meg a fejéhez vágtam, hogy az, amit Ricardóval ajánlottak nekem szart sem ér, mert nincs rá garancia, hogy nem ölnek meg azonnal, amint átadom az információt, amire várnak. - megmoccan kicsit, de nem húzódik el - Érdeklõdött, hogy segítek-e, ha jó ajánlattal keres meg, én meg azt feleltem, hogy meghallgatom, aztán rákérdeztem, hogy ezek szerint õ keres meg ajánlattal és nem Ricardo. Csak nevetett és azt mondta, Ricardo csupán egy porszem. És utána mártottam be Marcót, mert azt mondtam Estebannak, hogy ennek fényében elég rosszul választ barátokat magának.
- Ez érdekes - simogatom végig lassan a hátát, elmerengve az egészen - Nagyon érdekes.
- Engem inkább az érdekel, hogy mit kezdünk ezzel - tér rögtön a lényegre.
- Mire gondolsz cicuskám?
- Van lehetõséged kiiktatni Ricardót, de össze is ugraszthatjuk Estebannal éppen - csókolok a nedves mellkasára.
- Mindkettõ nagyon jó ötlet.
- De jobb lenne kiiktatni Ricardót - teszi hozzá, amire azért már én is meglepõdöm.
Tényleg azt javasolta, hogy öljem meg? - És miért, Szöszikém?
- Mert akkor egy ellenséggel kevesebb lesz, Esteban nem maradhat tovább a háttérben, és talán a fõnöke is elõmerészkedik.
Ezen elgondolkodom, bár nem kell sokáig, mert tulajdonképpen igaza van. Furcsa hogy valakivel az üzletrõl is tudok tárgyalni, mikor eddig mindig magamban kellett végigrágnom az összes lehetséges végkimenetelt.
- Szinte úgy gondolkodsz, mint én. Ricardo nagy szálka az én szememben is.
- Akkor?
- Még nem döntöttem el, csak ennyi.
- Van még valami, amit meg akarsz tudni tõle? - forszírozza tovább. És ha már itt tartunk lenne is valami, de…
- Jó lenne megtudni tõle, hol lakik ez az Esteban.
- Nem hinném, hogy Ricardo tudja, de ha figyelteted Marco lakását, akkor ott tuti felbukkan, onnan Angel követheti, talán elvezeti a rejtekhelyére - fejti ki.
- És miért menne Marco lakására, ha már megölte? - kérdezek vissza.
- Mert a lakás üres, bármit el lehet ott rejteni - von vállat, majd hirtelen a hajamba fúrja az ujjait és megcsókol.
Visszacsókolok, közben hagyom, hogy még jobban hozzám fészkeljen, szinte rám fonódjon, hogy szorosan magamhoz ölelhessem. Újabban elõjött ez az édesen bújós oldala is, de még ezt is szeretem benne. Az biztos, hogy Cameron teljesen más, mint azok a fiúk, akikkel korábban dolgom volt, és biztos vagyok benne, hogy még egy ilyet, aki egyszerre okos és vad, nem találnék. Az értékeimre pedig minden körülmények között vigyázok.
Örömmel folytatnám tovább is, de José kopogása megzavar minket. Ha nem tájékoztat valószínûleg teljesen megfeledkezem a találkozóról, pedig nem szokásom bármit is elfelejteni. Errõl is ez a vadmacska tehet.
- Kérdezzem, hová mész? - szól utánam a Szöszi, miközben kilépek a kádból.
- Majd este talán elmondom. - lépek vissza, belesimítva a szõke tincsekbe.
- Ma bemegyek a Margaritába, kicsit ráhozom a frászt Ricardóra. - veti fel.
- És hogyan cicuskám?
- Megpendítem, hogy felmondok, mert úgy jobb lenne, emiatt hamarabb kell elõállniuk az ajánlatukkal, már, ha valóban van használható ajánlatuk - von vállat. - A lényeg, hogy lépésre kényszerülnek.
- Nagyon vigyázz magadra! Megértetted?- figyelmeztetem komolyan - Cole mindig legyen a közeledben, amennyire csak lehet!
Egyre kevésbé tetszik nekem, hogy ennyire közel kerül az ellenségeimhez, és fõleg olyan ellenségekhez, akikrõl még mindig nem tudok mindent
- Mindig vigyázok, emiatt ne aggódj - ígéri, és ebben nem is kételkedtem, hisz eddig is nagyon elõvigyázatos volt.
Úgy jár az esze, mint egy zsarunak, levonja a következtetéseket és abból a lehetõségeinket, de amiben tényleg rám hasonlít az az, hogy mérlegel is. És kezdi egyre inkább az én mércémet használni.
Még váltunk egy csókot mielõtt magára hagynám, csak finoman, kapott épp elég vadságot tegnap éjjel most neki is kijár a pihenés.
***
Kolumbiában az illegális üzelmek nappal is folynak. Csak a filmekben látni mindig ködös sikátorokat, félreesõ késõesti találkákat. Lehet, hogy az államokban így mûködik, de mifelénk a legtöbb zsarunak elég pár száz dolcsi a zsebébe és befogja a száját, még akkor is, ha éppenséggel meglátott valamit.
Évek óta ugyanattól a dílertõl szerzem be a fegyvereim és minden mást, ami a testõrök és verõemberek munkaeszköze. Hogy miért? Nos, egy megbízható forrás aranyat ér és ha ez a forrás elég rafinált ahhoz, hogy akár a mexikói határon is átcsempésszen ezt-azt, hát azt mondom ez az én emberem.
Gringó, ahogy a nevébõl kiderül fehér, mint a hó. Olyan sápadt, mint akit életében nem ért még napfény, szinte az erek is átvilágítanak a bõrén a délutáni fénynél. Az elmaradhatatlan cigi most is ott füstöl a szája sarkában, még akkor is. ha éppen az egyik új típusú M5-ösérõl magyaráz.
Ezeket José szokta válogatni, bár elég ritkán kell a nehéz tüzérség, még ritkábban nagy kaliberû gépfegyver, azért néhány persze mindig van raktáron, de most engem inkább az a külön kis csomag foglal le, amit saját rendelésre szerzett be.
Míg õk a fegyverekkel foglalatoskodnak, sorban kipakolom az apró lehallgatókat, amik szinte észrevétlenek lesznek, hogy ha a megfelelõ helyre tesszük õket. Vékony, kicsi és fekete, csúcsminõségû cucc, ahogy a többi kütyü is, amit elõrelátóan megrendeltem és most nagyon is jól fog jönni. Cameron terve megállja a helyét, vagyis inkább ötletnek mondanám, és amit õ kitalált, azt én kivitelezem a lehetõ legprofibban, mert kezd már elegem lenni abból, hogy a saját városomban fenyegessenek.
- Na, mit szól? Elégedett?
Felemelem a fejem, hogy az idõközben hozzám társuló fegyvercsempészre nézzek. Minden alkalommal megkérdezi ezt, amikor veszek tõle ezt-azt és ha jól emlékszem, eddig mindig ugyanaz volt a válasz is: - Tökéletesen.
Elvigyorodik. - Az a cucc nem semmi. Még az árnyékolás se cseszik be neki. Ez a nyomkövetõk Szent Grálja, ha érti mire gondolok.
- Értem. - biccentek elégedetten - És azt a kettõt is viszem. - mutatok még az asztalon pihenõ pisztolyok felé. - Extra tárakat mindkettõhöz és egy válltokot.
Ahogy kimondom az embere már pakolja is össze amit kértem, Sanchez elfoglalja a helyét a táblák elõtt, hogy minden új fegyvert ki lehessen próbálni, mert természetesen senki sem akar selejteset.
Leteszteljük a lehallgatókat, s mikor csak úgy ránézek egy rakás C4-re eszembe jut az építkezés, de rögtön el is vetem az ötletet. Túl nagy lenne a feltûnés ráadásul, ha meghal ott valaki lezárják a területet. Így hát kell egy terv, hogy hogyan szerezzem meg magamnak, vagy egyszerûen csak tegyem semleges területté.
Megszólal a zsebemben a mobilom, ezért lerakom a kezemben tartott tölténytárat és odébb megyek kicsit.
- Mi a helyzet cicus? - szólok bele, miután meglátom a nevét a kijelzõn.
- Felmondtam. - vág bele - És nem tévedtem, Esteban már a parkolóban várt, hogy beszélni akar velem négyszemközt. Abban maradtunk, hogy holnapután találkozunk tíz körül Marco lakásában.
- Kettesben? - na azt nem. Túl kockázatos lenne neki.
- Hát eljöhetsz velem, de kétlem, hogy akkor beszédes lenne. - sóhajt a telefonba és tudom, hogy igaza van, de bassza meg, akkor sem engedhetem el egyedül! - Nem maradok vele sokáig, mert le akar fektetni, így majd azt mondom, hogy nincs sok idõm, mert egyedül nem engedtél el és lent várnak rám. Persze, ha van jobb ötleted drogbáróm! Akkor hallgatom.
Egy percig hallgatok, míg emésztem kicsit amit mondott, mert nem tudom dühös legyek-e rá, vagy aggódjak érte, talán az egyikbõl jön a másik, de mindkét variáció szar.
- Szöszi… elismétlem és szólj, ha valamit kihagytam. - mondom hûvösen, mert nem akarom felhívni a beszélgetésre a többiek figyelmét - Azt akarod, hogy engedjelek el egy találkára az ellenségemmel, aki téged felhasználva akar kinyírni, de amúgy csak egy dögös kis kurvának tart, aki pótolható. Vagyis ha most elmész oda, kettesben, és mondasz neki valamit, lehet hogy egybõl kinyír, de ha nem, esetleg megerõszakol elõbb. Te ezt komolyan átgondoltad? - sziszegem az utolsó mondatot.
- Szóval van jobb ötleted? - kérdez vissza õ is egy perc némaság után.
- Ennél kurvára bármi jobb ötlet. - közlöm még mindig fojtott hangon a indulattól.
Ekkor a háttérben elkezdenek megint lövöldözni, most az egyik gépfegyver van soron, ezért kimegyek a szobából, hogy halljak is valamit.
- Mi a fene ez?! Lõnek rád? - kiabál bele a mobilba.
- Nem. - felek röviden - És most vissza a tárgyra. Mondd el miért tartod jó ötletnek azt a találkát!
- Nem tartom annak, de ahogy reggel is mondtam az embered onnan követni tudná a lakására és megtudnánk végre a címét.
- Azt tudod mirõl akar tárgyalni? - kérdezem kicsit higgadtabban, mert ezek szerint mégsem ment el az esze.
- Az adok-kapokról.
- Vagyis kellene hogy legyen a tarsolyodban valami kecsegtetõ, de kell egy jó ok is, hogy elárulj. - gondolkodom hangosan - Ha tényleg vernélek és te tényleg félnél tõlem, mit kérnél?
Estebannak nyilván vannak elképzelései mi lenne az, még nekem is, bár olyan helyzetben nem voltam hogy egy szeretõm rettegett volna tõlem, de kíváncsi vagyok, hogy Cameron mit gondol, mit tenne.
- Szabadságot nyilván. - jön is a válasz - Amihez kell pénz, útlevél, max egy repülõjegy valahová messzire. - sorolja, majd hirtelen közömbösre, már-már semmitmondóra vált a hangneme és utálom hogy nem látom közben az arcát, de ismerem annyira hogy elképzeljem - Az elõzõ szeretõidnek meghagytad a személyit meg az útlevelet?
Vajon még mindig azt hiszi hogy megöltem õket? Hogy õ is csak valami csoda folytán maradt életben, mert a hasznomra van? Még mindig nem mondtam neki semmit ez ügyben.
Nem mondhatom el neki. Akkor kérdezne és õ túl okos ahhoz, hogy még több kérdése legyen, még több következtetést vonjon le. Így is túl közel engedtem, de ez ellen nem akarok és nem is tudnék tenni. Õ már az enyém és az is marad, csupán annak az egyetlen falnak kell fenn maradnia, ami felborítaná az életünket.
- Nem volt útlevelük. - mondom végül - A személyit pedig fölösleges lett volna elvenni.
- Mert úgyis csak oda mehettek ahová engedted õket.
- Cameron, ebbe ne menjünk bele. - sóhajtom, mert most az egyszer tényleg rühellem, hogy nem mondhatom el az igazat - Telefonon semmi kép. A szeretõm vagy, nem a kurvám, nem is fogoly szerintem. Visszatérve pedig jobb szeretném ezt a dolgot is négyszemközt megbeszélni. Nemsokára hazamegyek és megbeszéljük, rendben?
- Okés.
És ezzel le is tette, ahogy én is. Minél hamarább végzek itt, annál hamarább érek haza és beszélhetjük meg.
Tulajdonképpen eddig nem gondoltam igazán bele, mit is fog az jelenteni, ha a kapcsolatunk ilyen mértékben megváltozik. Mert a szeretõ nem egészen fedi már azt, ami köztünk van, de társak sem vagyunk. A kapcsolatok legbonyolultabbika, mikor még azt sem tudom minek nevezzem. Nem számítottam rá, így arra sem, hogy egyszer majd kérdezni fog és az még csak a jobbik eset, ha az elõdeirõl érdeklõdik. Ne adja az ég, hogy a múltamra is kíváncsi legyen egyszer!
***
A tesztelések után rögtön rendezem is a számlát, majd megmondom Josénak, hogy egyenesen haza. A földút egy részén ma sokkal nagyobb a nyüzsgés mint máskor, az embereim mellett ott vannak azok is, akik a kokaint fogják betakarítani. Holnap majd szétnézek itt is, de most mielõbb haza akarok érni.
A házban elõbb botlom Coleba, csak azután találom meg Cameront is nappaliban henyélve. Rám pillant mikor belépek, majd nagyot sóhajtva kikapcsolja a tévét és felül.
- Arra számítottam, hogy egy morcos cicust találok. - húzom fel a szemöldököm, mert láthatóan nem akar majd nekem esni. Mármint a kérdéseivel.
- Bocs. Asszem megfeledkeztem a szablyaidról. - néz a szemembe.
- Semmi gúny?
- Ez csak tény. - vonja meg a vállát, majd feláll és elém lép, hogy a kezeit a mellkasomra simíthassa - Te nem turkálsz az én múltamban én se a tiédben.
- Ez magadhoz képest is túlontúl… együttmûködõn hangzott. - mosolyodom el halványan.
- Mért szerinted nem tudok együttmûködõ lenni? - húzza fel most õ a szemöldökét - Szerintem meg minden téren nagyon is együttmûködtem veled, drogbáróm.
- El is várom Szöszi. - vigyorgok rá elégedetten, majd közelebb húzom egy finom engesztelõ csókra - És számítok a további együttmûködésedre is.
- Részemrõl az öröm… - mormolja, mielõtt forrón viszonozni kezdené a csókot, de most nem esünk egymásnak, csak hosszan kiélvezzük egymás ajkait, mintha ezzel nyugtatnánk a másikat és nekem határozottan tetszik.
Percekkel késõbb a kanapén ülünk és vázolom Cameronnak a tervet. Mialatt hazaértünk belekalkuláltam a látogatását Estebanhoz is. Még mindig õrültség, kockázatos és vannak hiányos részletek, de ha mûködik…
- Azt hittem nem engedsz el. - jelenti ki, miután beleegyeztem.
- Egyedül nem is. - nézek rá szigorúan - Egy emberre amúgy is számítana, tudja hogy egyedül nem engednélek el. Ha a Roverral mész, hátra be tud bújni még valaki észrevétlenül és mivel tudjuk hol a lakás, könnyebb dolgunk van.
- Akar majd valamit. - szól közbe komolyan - Ami hasznos, mert úgy adtam elõ magam, mintha tudnék rólad ezt-azt.
- Holnap errõl is gondoskodom. - biccentek - Kihagytalak az üzleti dolgaimból, mivel nem is tartoznak rád és nem is akartál részleteket tudni, de ez mostantól megváltozik. Mutatok neked valami olyat, amit akarni fognak.
- Vagyis te tudod mit akar kiszedni belõlem Esteban? - pislant kíváncsian, a kezét a combomra csúsztatva.
Bár tudnám a céljait, annak a rohadéknak, de piszkosul óvatosak!
- Konkrétan nem, de abból kiindulva ahol építkezik, nyilvánvaló hogy részben a tengeri csempész bizniszt akarja magának. - magyarázom nyugodtan - Az az egyetlen olyan õrizetlen kikötõ a városban, ahol több kilométeres körzetben nincs semmi és senki, ráadásul egy régi csempészraktár húzódik a föld alatt, tömör acélból és betonból, amit én kicsit kibõvíttettem. - sorolom neki az információkat - Egy droglabor. Nem kevés zöldhasút ér az ami ott lent van. Vegyi felszerelés, fegyverek és persze a kokó, de Esteban nem tudja pontosan mi várná õt odalent. Nem tudja hány õr, milyen fejlett a biztonsági rendszer. Nem tudja megszerezni semmiképp, elvenni pedig megint csak nem, míg nincs valaki aki elmondja mire számítson, míg nincs egy szeme ott lent.
Látom hogy gondolkodik, ezért türelmesen várom hogy mire jut, mert ahhoz hogy maximálisan együtt tudjunk mûködni, minden részletnek a helyén kell lenni.
- Azt akarja, hogy tudjam meg és áruljam el milyen a védelem, õ meg összeszedi a gorilláit és átveszi. - összegzi komoran.
Bólintok, mást nem nagyon fûznék hozzá. A lényeg benne van és mégsem, mert ezt rögtön ki is szúrja.
- Miért lesz az jó neked, ha elmondom? - teszi fel az egyik lényegi kérdést: Miért lesz ez jó nekem?
Elmosolyodom, azzal a hûvös mosollyal, amit csakis az üzleti tárgyalásokra tartogatok, de Cameron már nem rezel be tõle. Megfogom a kezét és megszorítom.
- Összeszedi az embereit, hogy megpróbálja elfoglalni a helyet, de addigra mi is rákészülhetünk. Ha minden jól megy, megtudjuk azt is hogy tényleg összejátszanak-e a franciákkal vagy csak a heroin üzlet miatt vannak kapcsolatban. - még az sem kizárt - Utána két eshetõség van és mindkettõvel jól járnánk, vagy legalábbis tiszta maradna a kezünk. Az elsõ, hogy amíg Esteban bandája beveti magát, elkapjuk Ricardot. Õt senki sem védi, egy gyáva szar, de van annyira nagyképû, hogy nem kell neki a testõr. Mielõtt végleg kiiktatnám, lehetõleg megszerzem tõle az építési terület tulajdonlapját. Ha megvan Estebanékat csapdába csalhatjuk odalent. A másik lehetõség a rendõrség. A minap két FBI-os ürgét eresztettem szabadon és azok most vérre szomjazó kopókként szimatolnak a drogelleneseknél. Az elsõ fülesre ugranának, pláne ha egy félresikerült drogügyletrõl lenne szó.
- De a laborod így is úgy is Estebané, azt elveszíted, és ha a zsaruk is ráakadnak akkor mire mész vele? - világít rá okosan.
- Pontosan. Ezért kapna tõled Esteban egy kétségbeesett hívást, mi szerint rájöttem mindenre, tûnjenek el onnan. És még nagyobb szart kavarna nekik, ha hívás közben téged ki is nyírlak. A lényeg az idõzítés.
- Oké… - morogja lassan, hangsúlyosan - Átgondolandó, bonyolult és rohadt sok infó egyszerre, de azért azt a „téged ki is nyírlakot” vegyük át.
Feszülten néz a szemembe, már egy ideje nem hozta fel ezt az egyszer úgyis kinyírsz dumát, de most sem mutat ki semmi félelmet, bár nem tudom tart-e még a lehetõségtõl.
- A hívás közelében kell eldördülnie a lövésnek, hogy hihetõ legyen, így te lekerülsz a radarjáról. - az arcára simítom, majd a hüvelykujjammal lassan végigkövetem a meggyötört alsó ajkát - Biztosra veheted Szöszi, hogy annál nagyobb sérülést sose kapsz tõlem, mint amit még élveznél.
- Ezt örömmel hallom Eduardo. - hajol felém lassan, érzékien, de nem a számat, hanem a nyakamat célozza be. Az érzékeny pontomra játszik és bele is borzongok a nyelve nedves simításába, de aztán szinte túl hamar elhúzódik, hogy utána az ölembe vackolja be magát.
- Kényelmesen ülsz, kis dög? - kérdezem elégedett mosollyal.
- Nem is tudom. - vág elgondolkodó arcot - Ahhoz nem vagy eléggé kipárnázva.
Felhorkantok és elfojtom a mosolyom. - Ha kipárnázott pasira vágynál, te kis vadmacska, már rég elcsábítottak volna a Margaritában.
- Még jó hogy én a kemény felületet szeretem. - simogat végig a mellkasom izmait.
- Ezt igazolhatom Szöszi. - morranok fel.
- És most mi lesz? - suttog egészen közel hajolva
- Bár örömmel megdugnálak itt és most… - súgom vissza, hogy csak õ hallja - … szerintem a szexi segged még nem örülne nekem a tegnapi után.
- A tegnapi elképesztõen csodás volt. - morog vissza.
- Egyetértek. De legközelebb… gyengédebb leszek. - ígérem komolyan, de már rázza is a fejét.
- Nem kell… imádom veled a féktelen szexet.
- Nem is a szex részére gondoltam. - világosítom fel, majd a nyomaték kedvéért végighúzom az ajkán az ujjam, amit sajnos túl durván gyötörtem meg tegnap - Ilyen nem lesz megint.
- Oké, az tényleg sajog, de a többit imádom. - dorombol hozzám simulva. - Kár hogy minden nap nem bírnám.
Szorosan átkarolom a derekát, a kezeim felkúsznak a hátára, majd vissza feszes fenekére és le a combjára. Pontosan tudom milyen strapabíró és szexis ez a test, de azt aláírom, hogy a tempónk nem ajánlott napi szintem. Bár mi máshogy nem is nagyon csináltuk, max akkor mikor a finom kis száját fogta munkára.
- Ezer más dolgot csinálnék veled, amihez nem kell, hogy megdugjalak. - súgom bele érzékien a fülébe, mire most õ borzong meg az érzéstõl, s mikor rám pillant, már megint a jól ismert vágyakozó karamell szempár csillog rám.
- Mire várunk még? - dorombolja a számra kéjesen.
- Kis dög… - markolok birtoklón a hajába, de nem húzom meg, inkább csak átfésülöm a selymes tincseket, közben pedig élvezettel szívom be az illatát, ami az egész ágyamat beborítja már - Ha most elkezdjük, abba sem hagyjuk pedig sok dolgunk van.
Erre elhajol picit és visszatér belé is a percekkel ezelõtti komolyságból. - Most mutatod meg a labort?
- Nem. Most látni akarom hogyan lõsz. - mondom komolyan.
Említette, hogy az exe tanította, de a múltkorit leszámítva még nem használta élesben, viszont lehet hogy egyszer szüksége lesz rá.
Cameron kíváncsian figyel, mikor Cole behozza a két fémbõröndöt amit kértem. A látványukra izgatottság csillan a tekintetében mire halványan elmosolyodom. Elõre sejtem hogy ezt is élvezni fogom vele.
Szétpattintom a bõrönd pántjait és felnyitom. - Egy Beretta PX4 Storm, a tiéd. Kipróbálhatod a többit is, de szerintem ez való neked. Gyors, 9mm-es,10 golyó a tárban, nem rúg annyira vissza, mint mondjuk az én Desert Eagle-m.
- Más pasi ékszert vett volna. - vigyorog jót, miközben elveszi a fegyvert és alaposan megnézi magának.
- Én nem vagyok más pasi. - mondom egyszerûen - Egy csecsebecse nem húz ki a szarból, egy jó pisztoly viszont igen, ha tudsz vele bánni.