Blue Tranquilium 2/5 part1
Harry Piton karjaiban ébredt, a férfi kemény erekciójával a combjainál. A bájital mester a fiatalabb haját cirógatta. Harry nem is vette észre az előző éjszaka, hogy Pitonnak milyen méretes a farka. Tényleg rendesen meg volt áldva.
Harry megmoccant. Látszólag Piton még mindig aludt, mert érezte, ahogy a teste megmerevedik, és nagyon hirtelen arrébb csúszik. A szemei felpattantak.
- Potter- morogta. - Óh, te jó ég.
- Öm - mondta Harry.
A férfi arrébb gurult tőle, ki az ágyból. Lenézett a meztelen testére. - Picsába. - motyogta. Kirohant az ajtón, és le a lépcsőn. Harry hallotta, ahogy vizel, megmossa a kezét, és az arcát. Az arcát többször is megcsapkodta a vízzel.
Harry felállt és körülnézett. Nos, bajban van.
Amikor a bájital mester visszatért a hálószobába, az már köntöst viselt.
- Potter - mondta mereven.
- Piton professzor, hogy érzed magad? - kérdezte Harry. Nem kellett tettetnie a törődést, tényleg aggódott egy kicsit. - Fáj a fejed?
- Mi van?- kérdezte Piton.
- Túl sokat vettél be a Blue Tranquilium bájitalból tegnap fél hat körül, emlékszel rá?
- Persze, hogy emlékszem… azt próbálod kitalálni, hogy szenvedek-e az ismert mellékhatásoktól?
- Igen.
- Rendben. - Piton leült az ágy szélére, megszorította az orrnyergét és megforgatta szemeit, majd szorosan bezárta. - Úgy tűnik, volt egy egyéjszakás kalandunk, és tudni akarod vajon el kell-e repítened engem a St. Mungóba. Ah, a középkorúság viszontagságai.
- Nos… nem, meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem vagy túladagolva, mert meghallgattam a szívritmusodat és megfigyeltem a légzésedet.
- Ah, szóval ez a magyarázat arra, miért ébredtem a fejeddel a mellkasomon… Csak a pulzusomat mérted. Miss Marple beállt kedvesnővérnek.
- Nem, öö, mi lefeküdtünk egymással. Erre emlékszel? - Harry hangja egy oktávot ugrott fölfelé a mondat végén.
- Potter.
- Mivel túl sok bájitalt vettél magadhoz, emlékezetkiesésed lehet. A leggyakoribb mellékhatás a reggeli fejfájás.
- Köszönöm szépen, te kis stréber. Először is: én főztem ezt a bájitalt, még mikor fiatalabb voltam, mint most te vagy, egyébként pedig nagyon is jól tudom, milyen érzés a fejfájás.
- De akkor emlékszel…
- Nyugodtan feltételezed csak, hogy mindenre emlékszem.
Harry tudta, hogy megint elpirult. Szörnyen érezte magát.
- Most, hogy jól kiszórakoztad magad, Potter, feltételezem, elmész. - Piton felállt, és járkálni kezdett a szobában, mindenhová nézve, csak Harryre nem.
- De hát az nem is úgy volt!
- Hát persze, hogy ezt mondod, hát persze. Nagyon kedves. Kifelé.
- Először is, te csábítottál el engem!
Piton úgy nézett rá, mint aki azt hiszi megbolondult.
- Tényleg nem emlékszel semmire, ugye?
- Potter, ha csak egy percre abba tudnád hagyni a felsőbbrendűségi érzésed…
- Ha mindenre annyira tisztán emlékszel, fel tudod idézni, mi az istenverte poklot műveltél a ruháimmal?
Piton abbahagyta a járkálást, és Harryre nézett.
- Azért, mert azt gondoltam, csak simán eltüntetted őket, de úgy tűnik, teljesen megsemmisítetted őket!
Piton nevetni kezdett. Leült az ágy szélére, és csak nevetett.
- Mit gondolsz, miért nem keltem ki eddig az ágyból?- kérdezte Harry.
A férfi hátradőlt, képtelen volt visszatartani a jókedvét. Felnézett a plafonra, és csuklott egyet.
Harry lenézett rá, fejjel lefelé. Amikor nevetett, Piton más embernek nézett ki. Meg akarta csókolni.
- Mi van? - mondta Perselus még mindig nevetve. Így Harry lehajolt, a lepedő lecsúszott a vállairól, és egy puszit nyomott Piton szájára. Csak egy sugallat volt. Fölemelkedett, hogy lássa a másik mit fog reagálni.
Érzelmek egymásutánja száguldott keresztül az arcán: az első egy őszinte, boldog mosoly, és azután: zaklatottság, megsebzettség és üresség. Majd visszaváltott a megszokott ronda, megvető arckifejezésre.
- Igazad van, biztosan én csábítottalak el téged. Az lehetetlen, hogy te csábítottál volna el engem. - Felállt.
Harry a szemeit forgatta.
- Feltételezem, akarsz még egy menetet, mielőtt boldogan odébbállnál - mondta Piton.
- Nem, én… azaz…
- Nem akarsz még egyet baszni, csak egy kicsit csókolózni? - kérdezte halkan, pontosan azzal a kétértelmű szarkazmussal, amit olyan megsemmisítően alkalmazott az osztályteremben is.
- Perselus…
Piton felemelkedett és visszaült. - Feltételezem, én mondtam neked, hogy hívj így.
- Igen.
- A szenvedély hevében.
- Ööö, igen. Figyelj…
Pitonnak fájdalmasan megrándult az arca, és megrázta a fejét.
- Enned kell valamit, Piton. Nem ettünk semmit a tegnapi nap folyamán, a bírósági eljárás alatt, csak teát és kekszet. Kérlek, ha megengeded, hogy kölcsön vegyek pár ruhát, tudnék főzni valamit. Segítene a fejeden.
- Rendben van. Megpusztulok egy fürdőért.
- Oh. Oké - mondta Harry semleges hangon. Piton úgy reagált, mintha valami negatívat mondott volna.
- Potter, neked meg mi bajod van? Ugye nem gondoltad, hogy együtt fogunk tusolni vagy valami?
Harrynek ez eszébe sem jutott… Nem tudta volna elmondani, mit is érzett, eltekintve a hálától az égnek, hogy a férfi megengedte neki, hogy megtartsa a golyóit.
- Ez egy udvariassági szabály az egyéjszakás kalandjaid során?- vigyorgott gunyorosan..
- Én… én nem tudhatom.
- Mert nincsenek egyéjszakás kalandjaid.
- Ööö…
- Mert nem szexelsz férfiakkal.
Harry lenézett a takarókra.
- Azért, mert még sosem szexeltél senkivel ezelőtt, és mennyei kibaszott pokol, valószínűleg próbáltad is ezt elmondani nekem az elmúlt éjszaka, és én ennek ellenére folytattam a dolgot. - A fejét a kezébe ejtette. - Kérlek, emlékezz rá, Potter, hogy mennyire utáltál engem az elmúlt 15 évben, nehogy úgy vésődjek be a gondolataidba, mint valami frissen kikelt kiskacsának az első útjába kerülő élőlény.
- Rendben - mondta Harry hidegen. - Akkor kaphatnék pár ruhát, kérlek?- Hogy volt képes olyan hibát véteni, hogy azt gondolta, Piton kedveli őt? Piton egyáltalán nem kedveli őt. Meghalt volna Harryért, ez valószínűleg igaz, de azt is csak azért, mert boldogtalan volt és kész lett volna feláldozni magát az ügy érdekében, de nem Harry miatt.
Piton felkelt és átkutatta a fiókos szekrényt. Egy csomag új alsóruházattal és egy tréningnadrággal jelent meg, majd ledobta őket az ágyra. Azután kiviharzott a szobából.
Harry egy tisztító bűbájt küldött magára, és gyorsan felöltözött. Az ingje és a trikója a földön hevertek, sértetlenül, ahová ledobta őket, csak azok a ruhák tűntek el, amiket Piton elpusztított. A hosszú ujjú inge egy kicsit furcsán nézett ki a tréningnadrággal, de nem tudott változtatni rajta. Leszaladt a lépcsőn a konyhába.
Nem tudta, mit várjon Piton éléskamrájától, de amitől rettegett, az az volt, hogy Piton nem eszik eleget. Ez volt az egyik oka annak, hogy a tárgyalás után visszajött ide vele, ellenőrizni az otthoni körülményeit.
Először is, elég furcsa volt, hogy Harry egyáltalán ezzel foglalkozott. Mindig is akként a személyként gondolt magára, aki jobban utálja Pitont bárki másnál. Ő volt az utolsó túlélő, aki tanúja volt a férfi Gyilkos Átkának Dumbledore-on. Olyan okokért, amiket soha nem értett meg, senki mást nem érdekelt Piton sorsa.
Bár ez nem volt teljesen igaz: Hermione és Remus mindketten úgy vélték, hogy igaza van, ha aggódik Pitonért, amint mind megértették az enyhítő körülményeket, habár egyikük sem jelentkezett önként velük menni a perre. Bár a túlélő Weasleyket, és a többi barátját sem érdekelte mi történik a férfival. Nem igazán érdekelte őket, vajon életben van, és bíróság elé állíthatják, mint amikor még mind azt hitték, megölte Dumledore-t. Mintha bizonyos szinten nem is hittek volna Harrynek. Piton csak egy volt a halálfalók közül, és aztán kiderült, hogy mégsem, és akárhogy is nézzük, volt nekik ennél fontosabb dolguk is.
Folytatás...