Harajuku Girls 3.
Ron Weasley stratégiai döntést hozott! Nem engedi el a szőke görény csontos karját, míg másfél méter közelségbe nem kerül valami szilárd ülőalkalmatossággal. Így, mintha az élete múlna rajta, két kézzel kapaszkodott a vigyorgó szőkébe.
- Hmm, Weasley, nem is tudtam, hogy így bejövök neked - duruzsolt bele a vörös fülébe, és orrával arrébb tolva pár vörös tincset, megnyalta a szeplős fülcimpát.
Ron felháborodottan felkiáltott, és elrántotta a fejét. Miért kell ilyen vészterhes időkben is ennyire jól szórakoznia?! Ez igazságtalanság vele és Harryvel szemben!
- Hülye! Ezt többet ne csináld! - Tovább kapaszkodva, megpróbálta a vállával letörölni a fülén hűvösen csücsülő nyálat. - Ez undorító, ne érj hozzám!
Draco felvonta az egyik szemöldökét, és egy kárörvendő mosollyal megpróbálta lerázni a tapadó vöröst. - Ahogy akarod…
Ron ismét döntésre kényszerült. Tehát még jobban tapadt. - Ne! Nem úgy értettem! Segítsél már! - És próbálta ignorálni a szőke gonosz vigyorát.
- Akkor nem bánnád, ha… - suttogta, és befejezetlenül hagyva a mondatot, egyre közelebb hajolt az egyre távolodóbb Ronhoz, majd mindketten majdnem előre estek a tarkójukon csattanó taslitól.
- Nem azt mondtam, hogy induljunk?! Elég már az eszetlenkedésből, haladjunk! - csattant mögöttük Piton láthatatlan eredetű hangja. - Hormontúltengéses idióták. - Azzal egy szélörvénnyel elsietett mellettük Harry után, aki csodák csodája, már majdnem az Ero ero bejárata előtt járt.
- Au, ez nem ér! - indultak el Dracóék is, hogy beérjék őket. - Megütni egy nőt?!
- Ráadásul, ilyen erősen?
- Piton egy kegyetlen állat! - Draco hevesen bólogatott, miközben sajgó tarkóját masszírozta.
- Biztos nem volt gyerekszobája - helyeselt Ron is.
- Zsíros tetű!
- Szemétláda!
Közben kisebb-nagyobb botladozások közepette eljutottak a bejáratig, ahonnan Harry nézett vissza rájuk, egy együtt érző grimasszal.
- Hölgyeim, ne felejtsék, miért vannak itt! - suttogott Piton még egyszer, és azzal finoman betolta őket a club bejáratán.
A club küszöbén két ázsiai férfi csekkolta a beérkezőket. Egy alapos mustra után bólintottak, hogy szabad a bejárás. Harryék egyenesen a bárpulthoz sétáltak.
A zene maximumon dübörgött, így csak a pillantásaikkal kommunikáltak. Ron ámulva nézett körbe. A hely kívülről sokkal kisebbnek látszott. A tér közepére egy hosszú bárpult volt beépítve, amit a jobb oldali tánctérről is igénybe lehetett venni. Harryék a másik, asztalokkal és székekkel körülvett oldalához tülekedtek, mert talán azon kevesebb ember nyomorgott az italára várva. A terem végében egy hevenyészett vaslépcső vezetett fel a felső szintre, ahol még több fiatal szórakozott. Mindannyian kértek maguknak egy-egy martinit - Piton helytelenítően bokán rúgta a rendelő Dracót, amikor az először vajsört kért -, és azt szürcsölgetve letelepedtek az egyik párnákkal telezsúfolt sarokasztalhoz.
- Agh, végre! Már azt hittem, sosem ülhetünk le - sóhajtott fel Harry.
- Látjátok a célszemélyünket? - kérdezte leeresztett pillákkal Draco, ahogy épp belekóstolt a koktéljába.
Pár percig fürkészték a szórakozó tömeget, míg meglátták a feléjük lavírozó Mr. Takamasát.
- Te jó ég, ez ide jön! - suttogva ordított bele a poharába Ron, és húzta le egyszerre az egészet.
Nem tetszett ez neki, már a kezdetek kezdetén se! Ő erre nincs hitelesítve! A ruhái szűkek és kényelmetlenek, a lábai fájnak, fázik, és még pisilnie is kell! Ha ezek ráadásként nem volnának elegek, akkor a célszemély fizikai leírása már biztos kiverné a biztosítékot. Nem mellesleg, ahogy közeledett feléjük, úgy tűnt egyre öregebbnek.
- Ez a lényeg, te marha! - sziszegte oda Draco, miközben pajkosan szemezett azzal a félogréval.
- Úristen, hogy néz ki… - hüledezett Harry is, szemét lesütve. - Hozzám ne érjen!
- Ühüm… - értett egyet a szikrázó mosolyán keresztül Draco, mikor a férfi hallótávolságba ért. Mr. Takamasa túl lehetett a hetvenen.
- Jó estét, hölgyeim! - köszöntötte őket tört angolsággal, amikor megállt az asztaluk előtt. Vigyorogva zsebelte be a köszönéseket, és folytatta: - Jól érzik magukat?
- Igen, köszönjük! - csillogott a tulajra Draco. - Most vagyunk itt először, de nagyon kellemes helynek tűnik eddig.
- Akkor hadd köszöntsem magácskákat, az ilyen virágszálakhoz méltóan. - Hátra sem nézve csettintett az egyik pincérnek, mire az mellette termett. - Hozz a hölgyeknek a különleges borunkból - suttogta oda, majd ahogy a pincér elsietett, visszafordult a lányokhoz. Tekintete a dúskeblű Ronon akadt meg. Felvillantott egy „megnyerő” mosolyt, és meghajolva kezébe vette a fiú kacsóját. Ron lesápadt. - Szabad a kedves nevét, Mademoiselle? - és kezet csókolt neki.
- Ki kell mennem! - ordította el magát Ron, és úgy felpattant, hogy majdnem fellökte a meghökkent tulajt.
Magassarkúival mit sem törődve száguldott el az asztalok között, hisztérikusan törve utat magának az emberek sűrűjében. Mikor már biztos volt benne, hogy a többiek nem láthatják, besorolt az egyik díszítőelemként szolgáló oszlop mögé, és lehunyva szemeit, felsóhajtott. Még egy párszor inhalált, és kezdett lassan lenyugodni, amikor megérzett egy apró, csiklandozó érintést a combja belső felén. Riadtan felnyikkant, és automatikusan elrántotta magát az ismeretlen súrlódástól, hogy aztán döbbenten pillantsa meg az oszlop melletti asztalnál ülő férfiakat, és azok közül is az egyiket, aki hátra dőlve a székével, még mindig kitartott kézzel röhögött rajta a barátaival.
Ron felháborodottan kapkodott levegő után, és hátrált még két lépést, amikor mögötte valaki benyúlt a szoknyája alá, végigsimított a combján, és rámarkolt a fenekére.
Sikongva ugrott arrébb, és nézett a háta mögé, ahol még több röhögő, bepiált férfi nevetett és ciccegett neki. Ron lefagyott pár pillanatra. Ebben a helyzetben mégis hogyan kellene reagálnia?! Arca lángba borult, és megfordulva elverekedte magát a WC-kig.
A faszik mindig ilyen bunkók a nőkkel?!
Szemeiben könnyek csillogtak a megalázottságtól, mikor berobbant a zsúfolt WC-be. Könyökével próbált utat nyitni magának a csapokhoz, hogy egy kis vízzel felfrissítse magát. Közben nem vette észre a férfiak először ledöbbent, majd kacéros árnyalatba sötétült szemeit. Kezeiből tölcsért formálva hajolt a csap felé, de egy a fenekéhez hátulról neki nyomódó csípő, és a derekát átölelő karok annyira meglepték, hogy a vízcseppek idő előtt kicsorogtak az ujjai között.
- Mi járatban, cicus? - dorombolta bele Ron fülébe az idegen.
Ron halálra váltan egyenesedett ki. Szemei azonnal a tükörből visszabámuló önmagára tapadtak a férfi laza ölelésében.
- Öhm… - Te jó ég! A férfi WC-be mentem a női helyett! - sikította elméje, és skarlátvörös színben próbált meg kibontakozni a selymes hangú idegen karjai közül. - Sajnálom. Én… nem is figyeltem… - motyogta az orra alatt, és mereven leszegett fejjel slisszolt el a nevető banda mellett.
- Hé, ne siess annyira - kiáltott utána zaklatója, de ő sem gondolhatta komolyan, hogy Ron megvárja, mert haverjaival nevetve kezdtek el beszélgetni.
Pár pillanat múlva Ron immár a jó mosdóban tolongott a sok magát kenegető nő között. Ezelőtt még sosem járt női mosdóban (leszámítva Myrtle-ét, de azt ne számoljuk). Az illedelmességre mit sem adva lökött el egy lányt az útból, amikor felszabadult egy fülke, és a dühös hölgyemény kiáltásaival mit sem törődve zárta magára a klozet ajtaját.
Nagy sóhajjal, fejét lehorgasztva dőlt neki a háta mögötti ajtónak. Végre nincs senki a közelében - különösképpen nem perverz, kanos férfiak -, és lenyugtathatja hevesen verdeső szívét. Ez az este egy kész érzelmi hullámvasút! Az erkölcsi részéről nem is beszélve. Mikor végre-valahára hazaérnek a teljesen tisztességes Roxfortba, vesz Hermionénak egy csokibékát, és bocsánatot kér tőle, ha valamikor szexuálisan zaklatta volna… De előbb még ezzel az estével kell kezdenie valamit. Ott van Takamasa, Piton, és ez az elcseszett gúnya.
Még egy szívszaggatót sóhajtott.
Gond az van bőven, de talán kezdjük a legkisebbel.
Most pisilni fog! Képes rá! Hisz csak le kell ülni, és elengedni, nem igaz?
Fellelkesedve, hogy ez legalább nem fog neki plusz fejfájást okozni, szemeivel megkereste a… Ez egy WC?
A normális klozet helyett (ami még Myrtle WC-jében is ugyanolyan volt, mint a fiúkéban), a földön volt valami hosszúkás porcelánféleség, aminek az elején egy nyomóka volt, a falból meg két kapaszkodó állt ki.
- Hát, ilyen nincs! - fakadt ki.
Ez valamilyen átbaszás lesz, már érezte! Hogyan kéne használnia ezt? Tanácstalanul toporgott a tárgy előtt. Alacsonyan van, tehát úgy gondolta, hogy guggolni kell fölötte. Ez eddig oké. De melyik irányban? A kapaszkodók a falból állnak ki, arról, amerről az öblítő is van, de ez mégiscsak egy WC! Meg hogy viszi le a cuccot arról a hosszú peremről a víz? Ron Weasley gyakorlati döntésre kényszerült. Őt nem szopatja meg egy ilyen ostoba szerkezet, csinálja, és kész. Nincs ebben semmi!
Odatipegett a porcelánhoz, és lábai közé véve a csempét, háttal a kapaszkodóknak - bugyiját lehúzva - leguggolt start helyzetbe. Ééés relaxál, relaxál, relaxál... Boldogan nyugtázta, hogy ez nem is különbözik annyira, mint hitte. Legalább egy kis siker.
Ellazulva engedte el magát, miközben pisilt, de közben egyik lábát meg akarta igazítani, mert az lassan csúszni kezdett kifelé, így egy kicsit beljebb ugrott a magassarkúival.
Hát, nem kellett volna. A lábai mozgásától megváltozott a sugár iránya, így az nem egyenesen a WC-be folyt, hanem a bal combján csöpögött le.
- Bassza meg! - ijedt meg Ron, és hogy gyorsan visszacsinálja az egészet, a kezdő helyzetbe tolta a lábait, de azok megcsúsztak a csempés padlón. Cipői kiszaladtak alóla, és fájdalmasan koppant feneke a klozeten.
Ron, kínjában - de leginkább szégyenében -, könnyezve dőlt neki a közeli csempézett falnak, és várta ki a sugár lecsendesedését, majd elapadását.
- Au!
Úgy tudta, hogy ez kibaszás lesz vele szemben, de úgy.
Maradék akaraterejét összekaparva felegyenesedett, és terpeszben kezdett el kutatni WC-papír után. Majd meg is találta. Az üres gurigát. Mégis, mire számított?! Hogy találni fog WC-papírt, egy ilyen zsúfolt szórakozóhely mosdójában? Ennyire még ő sem lehetett naiv… Oké, beismerte a hibáját… de most megint mihez kezdjen?
A táskája a perverz támadása következtében ott maradt a többieknél. Közel s távol semmi használható.
Ron elmerengett elcseszett helyzetén, és egyre nagyobb haraggal gondolt Dumbledore-ra. Minden az ő hibája! Ezért még egyszer senyvedni fog! Végül addig tüzelte magát gondolatban, hogy letolt bugyival kivágta a WC ajtaját, és a szörnyülködő (egyeseknél nevetős) pillantásoktól kísérve, odatrappolt a csapokhoz, és bő vízzel megmosta magát. Nem törődött azzal, hogy mindent összevizez, és a lányok riadtan ugrálnak el a fröcskölése elől.
Amikor végzett, felrántotta bokájáról a tangáját, és fejedelmi tartással és pár odavetett szóval „Basszátok meg, mindannyian!” kiment a női WC-ből. Közben meg csak annyival vigasztalta magát, hogy külföldön vannak, senki olyan nem látta ezt a kis malőrt, aki ez után cikizhetné miatta… Te jó ég, annyira elkeseredetten akarta vissza a farkát!
Ismét könyökeivel vágott utat a tömegen keresztül az asztaluk felé. Már majdnem látótávolságba ért, amikor pár nő felsikított, és pánikhangulatban távolodni kezdett az ő asztaluktól. Ron gyorsabb tempóra váltott a könyöközésben, és még pont elkapta, amint a lila fejű bájitalmester lerántja a vergődő Harryről Mr. Takamasát, és akkorát mos be neki, hogy az öreg megszédült tőle. Ronhoz csak pár jobban megnyomott mondatfoszlány jutott el a még mindig harsogó zenén keresztül. Például olyanok, mint : …pederaszta, lenyomom a torkodon…, vagy … és letépem, hogy aztán … Közben Piton az asztallaphoz csapkodta a már alélt tulaj fejét. Ron látta, ahogy a biztonsági őrök utat próbálnak nyitni a tömegen keresztül, hogy leállítsák a rendbontót.
Piton észrevette a jelenlétüket, ezért elengedte az idős férfit, és hagyta lecsúszni az asztal alá.
Vállaira kapta a könnyes arcú Harryt, míg Dracót egyszerűen a hóna alá csapta, és elordította magát:
- WEASLEY!
Ron kilőtt a tömegből.
Ahogy Piton meglátta, és a biztonságiak is megérkeztek, megragadta a csuklóját, és elhoppanáltak a bárból.
***
Folytatás...
- Hmm, Weasley, nem is tudtam, hogy így bejövök neked - duruzsolt bele a vörös fülébe, és orrával arrébb tolva pár vörös tincset, megnyalta a szeplős fülcimpát.
Ron felháborodottan felkiáltott, és elrántotta a fejét. Miért kell ilyen vészterhes időkben is ennyire jól szórakoznia?! Ez igazságtalanság vele és Harryvel szemben!
- Hülye! Ezt többet ne csináld! - Tovább kapaszkodva, megpróbálta a vállával letörölni a fülén hűvösen csücsülő nyálat. - Ez undorító, ne érj hozzám!
Draco felvonta az egyik szemöldökét, és egy kárörvendő mosollyal megpróbálta lerázni a tapadó vöröst. - Ahogy akarod…
Ron ismét döntésre kényszerült. Tehát még jobban tapadt. - Ne! Nem úgy értettem! Segítsél már! - És próbálta ignorálni a szőke gonosz vigyorát.
- Akkor nem bánnád, ha… - suttogta, és befejezetlenül hagyva a mondatot, egyre közelebb hajolt az egyre távolodóbb Ronhoz, majd mindketten majdnem előre estek a tarkójukon csattanó taslitól.
- Nem azt mondtam, hogy induljunk?! Elég már az eszetlenkedésből, haladjunk! - csattant mögöttük Piton láthatatlan eredetű hangja. - Hormontúltengéses idióták. - Azzal egy szélörvénnyel elsietett mellettük Harry után, aki csodák csodája, már majdnem az Ero ero bejárata előtt járt.
- Au, ez nem ér! - indultak el Dracóék is, hogy beérjék őket. - Megütni egy nőt?!
- Ráadásul, ilyen erősen?
- Piton egy kegyetlen állat! - Draco hevesen bólogatott, miközben sajgó tarkóját masszírozta.
- Biztos nem volt gyerekszobája - helyeselt Ron is.
- Zsíros tetű!
- Szemétláda!
Közben kisebb-nagyobb botladozások közepette eljutottak a bejáratig, ahonnan Harry nézett vissza rájuk, egy együtt érző grimasszal.
- Hölgyeim, ne felejtsék, miért vannak itt! - suttogott Piton még egyszer, és azzal finoman betolta őket a club bejáratán.
A club küszöbén két ázsiai férfi csekkolta a beérkezőket. Egy alapos mustra után bólintottak, hogy szabad a bejárás. Harryék egyenesen a bárpulthoz sétáltak.
A zene maximumon dübörgött, így csak a pillantásaikkal kommunikáltak. Ron ámulva nézett körbe. A hely kívülről sokkal kisebbnek látszott. A tér közepére egy hosszú bárpult volt beépítve, amit a jobb oldali tánctérről is igénybe lehetett venni. Harryék a másik, asztalokkal és székekkel körülvett oldalához tülekedtek, mert talán azon kevesebb ember nyomorgott az italára várva. A terem végében egy hevenyészett vaslépcső vezetett fel a felső szintre, ahol még több fiatal szórakozott. Mindannyian kértek maguknak egy-egy martinit - Piton helytelenítően bokán rúgta a rendelő Dracót, amikor az először vajsört kért -, és azt szürcsölgetve letelepedtek az egyik párnákkal telezsúfolt sarokasztalhoz.
- Agh, végre! Már azt hittem, sosem ülhetünk le - sóhajtott fel Harry.
- Látjátok a célszemélyünket? - kérdezte leeresztett pillákkal Draco, ahogy épp belekóstolt a koktéljába.
Pár percig fürkészték a szórakozó tömeget, míg meglátták a feléjük lavírozó Mr. Takamasát.
- Te jó ég, ez ide jön! - suttogva ordított bele a poharába Ron, és húzta le egyszerre az egészet.
Nem tetszett ez neki, már a kezdetek kezdetén se! Ő erre nincs hitelesítve! A ruhái szűkek és kényelmetlenek, a lábai fájnak, fázik, és még pisilnie is kell! Ha ezek ráadásként nem volnának elegek, akkor a célszemély fizikai leírása már biztos kiverné a biztosítékot. Nem mellesleg, ahogy közeledett feléjük, úgy tűnt egyre öregebbnek.
- Ez a lényeg, te marha! - sziszegte oda Draco, miközben pajkosan szemezett azzal a félogréval.
- Úristen, hogy néz ki… - hüledezett Harry is, szemét lesütve. - Hozzám ne érjen!
- Ühüm… - értett egyet a szikrázó mosolyán keresztül Draco, mikor a férfi hallótávolságba ért. Mr. Takamasa túl lehetett a hetvenen.
- Jó estét, hölgyeim! - köszöntötte őket tört angolsággal, amikor megállt az asztaluk előtt. Vigyorogva zsebelte be a köszönéseket, és folytatta: - Jól érzik magukat?
- Igen, köszönjük! - csillogott a tulajra Draco. - Most vagyunk itt először, de nagyon kellemes helynek tűnik eddig.
- Akkor hadd köszöntsem magácskákat, az ilyen virágszálakhoz méltóan. - Hátra sem nézve csettintett az egyik pincérnek, mire az mellette termett. - Hozz a hölgyeknek a különleges borunkból - suttogta oda, majd ahogy a pincér elsietett, visszafordult a lányokhoz. Tekintete a dúskeblű Ronon akadt meg. Felvillantott egy „megnyerő” mosolyt, és meghajolva kezébe vette a fiú kacsóját. Ron lesápadt. - Szabad a kedves nevét, Mademoiselle? - és kezet csókolt neki.
- Ki kell mennem! - ordította el magát Ron, és úgy felpattant, hogy majdnem fellökte a meghökkent tulajt.
Magassarkúival mit sem törődve száguldott el az asztalok között, hisztérikusan törve utat magának az emberek sűrűjében. Mikor már biztos volt benne, hogy a többiek nem láthatják, besorolt az egyik díszítőelemként szolgáló oszlop mögé, és lehunyva szemeit, felsóhajtott. Még egy párszor inhalált, és kezdett lassan lenyugodni, amikor megérzett egy apró, csiklandozó érintést a combja belső felén. Riadtan felnyikkant, és automatikusan elrántotta magát az ismeretlen súrlódástól, hogy aztán döbbenten pillantsa meg az oszlop melletti asztalnál ülő férfiakat, és azok közül is az egyiket, aki hátra dőlve a székével, még mindig kitartott kézzel röhögött rajta a barátaival.
Ron felháborodottan kapkodott levegő után, és hátrált még két lépést, amikor mögötte valaki benyúlt a szoknyája alá, végigsimított a combján, és rámarkolt a fenekére.
Sikongva ugrott arrébb, és nézett a háta mögé, ahol még több röhögő, bepiált férfi nevetett és ciccegett neki. Ron lefagyott pár pillanatra. Ebben a helyzetben mégis hogyan kellene reagálnia?! Arca lángba borult, és megfordulva elverekedte magát a WC-kig.
A faszik mindig ilyen bunkók a nőkkel?!
Szemeiben könnyek csillogtak a megalázottságtól, mikor berobbant a zsúfolt WC-be. Könyökével próbált utat nyitni magának a csapokhoz, hogy egy kis vízzel felfrissítse magát. Közben nem vette észre a férfiak először ledöbbent, majd kacéros árnyalatba sötétült szemeit. Kezeiből tölcsért formálva hajolt a csap felé, de egy a fenekéhez hátulról neki nyomódó csípő, és a derekát átölelő karok annyira meglepték, hogy a vízcseppek idő előtt kicsorogtak az ujjai között.
- Mi járatban, cicus? - dorombolta bele Ron fülébe az idegen.
Ron halálra váltan egyenesedett ki. Szemei azonnal a tükörből visszabámuló önmagára tapadtak a férfi laza ölelésében.
- Öhm… - Te jó ég! A férfi WC-be mentem a női helyett! - sikította elméje, és skarlátvörös színben próbált meg kibontakozni a selymes hangú idegen karjai közül. - Sajnálom. Én… nem is figyeltem… - motyogta az orra alatt, és mereven leszegett fejjel slisszolt el a nevető banda mellett.
- Hé, ne siess annyira - kiáltott utána zaklatója, de ő sem gondolhatta komolyan, hogy Ron megvárja, mert haverjaival nevetve kezdtek el beszélgetni.
Pár pillanat múlva Ron immár a jó mosdóban tolongott a sok magát kenegető nő között. Ezelőtt még sosem járt női mosdóban (leszámítva Myrtle-ét, de azt ne számoljuk). Az illedelmességre mit sem adva lökött el egy lányt az útból, amikor felszabadult egy fülke, és a dühös hölgyemény kiáltásaival mit sem törődve zárta magára a klozet ajtaját.
Nagy sóhajjal, fejét lehorgasztva dőlt neki a háta mögötti ajtónak. Végre nincs senki a közelében - különösképpen nem perverz, kanos férfiak -, és lenyugtathatja hevesen verdeső szívét. Ez az este egy kész érzelmi hullámvasút! Az erkölcsi részéről nem is beszélve. Mikor végre-valahára hazaérnek a teljesen tisztességes Roxfortba, vesz Hermionénak egy csokibékát, és bocsánatot kér tőle, ha valamikor szexuálisan zaklatta volna… De előbb még ezzel az estével kell kezdenie valamit. Ott van Takamasa, Piton, és ez az elcseszett gúnya.
Még egy szívszaggatót sóhajtott.
Gond az van bőven, de talán kezdjük a legkisebbel.
Most pisilni fog! Képes rá! Hisz csak le kell ülni, és elengedni, nem igaz?
Fellelkesedve, hogy ez legalább nem fog neki plusz fejfájást okozni, szemeivel megkereste a… Ez egy WC?
A normális klozet helyett (ami még Myrtle WC-jében is ugyanolyan volt, mint a fiúkéban), a földön volt valami hosszúkás porcelánféleség, aminek az elején egy nyomóka volt, a falból meg két kapaszkodó állt ki.
- Hát, ilyen nincs! - fakadt ki.
Ez valamilyen átbaszás lesz, már érezte! Hogyan kéne használnia ezt? Tanácstalanul toporgott a tárgy előtt. Alacsonyan van, tehát úgy gondolta, hogy guggolni kell fölötte. Ez eddig oké. De melyik irányban? A kapaszkodók a falból állnak ki, arról, amerről az öblítő is van, de ez mégiscsak egy WC! Meg hogy viszi le a cuccot arról a hosszú peremről a víz? Ron Weasley gyakorlati döntésre kényszerült. Őt nem szopatja meg egy ilyen ostoba szerkezet, csinálja, és kész. Nincs ebben semmi!
Odatipegett a porcelánhoz, és lábai közé véve a csempét, háttal a kapaszkodóknak - bugyiját lehúzva - leguggolt start helyzetbe. Ééés relaxál, relaxál, relaxál... Boldogan nyugtázta, hogy ez nem is különbözik annyira, mint hitte. Legalább egy kis siker.
Ellazulva engedte el magát, miközben pisilt, de közben egyik lábát meg akarta igazítani, mert az lassan csúszni kezdett kifelé, így egy kicsit beljebb ugrott a magassarkúival.
Hát, nem kellett volna. A lábai mozgásától megváltozott a sugár iránya, így az nem egyenesen a WC-be folyt, hanem a bal combján csöpögött le.
- Bassza meg! - ijedt meg Ron, és hogy gyorsan visszacsinálja az egészet, a kezdő helyzetbe tolta a lábait, de azok megcsúsztak a csempés padlón. Cipői kiszaladtak alóla, és fájdalmasan koppant feneke a klozeten.
Ron, kínjában - de leginkább szégyenében -, könnyezve dőlt neki a közeli csempézett falnak, és várta ki a sugár lecsendesedését, majd elapadását.
- Au!
Úgy tudta, hogy ez kibaszás lesz vele szemben, de úgy.
Maradék akaraterejét összekaparva felegyenesedett, és terpeszben kezdett el kutatni WC-papír után. Majd meg is találta. Az üres gurigát. Mégis, mire számított?! Hogy találni fog WC-papírt, egy ilyen zsúfolt szórakozóhely mosdójában? Ennyire még ő sem lehetett naiv… Oké, beismerte a hibáját… de most megint mihez kezdjen?
A táskája a perverz támadása következtében ott maradt a többieknél. Közel s távol semmi használható.
Ron elmerengett elcseszett helyzetén, és egyre nagyobb haraggal gondolt Dumbledore-ra. Minden az ő hibája! Ezért még egyszer senyvedni fog! Végül addig tüzelte magát gondolatban, hogy letolt bugyival kivágta a WC ajtaját, és a szörnyülködő (egyeseknél nevetős) pillantásoktól kísérve, odatrappolt a csapokhoz, és bő vízzel megmosta magát. Nem törődött azzal, hogy mindent összevizez, és a lányok riadtan ugrálnak el a fröcskölése elől.
Amikor végzett, felrántotta bokájáról a tangáját, és fejedelmi tartással és pár odavetett szóval „Basszátok meg, mindannyian!” kiment a női WC-ből. Közben meg csak annyival vigasztalta magát, hogy külföldön vannak, senki olyan nem látta ezt a kis malőrt, aki ez után cikizhetné miatta… Te jó ég, annyira elkeseredetten akarta vissza a farkát!
Ismét könyökeivel vágott utat a tömegen keresztül az asztaluk felé. Már majdnem látótávolságba ért, amikor pár nő felsikított, és pánikhangulatban távolodni kezdett az ő asztaluktól. Ron gyorsabb tempóra váltott a könyöközésben, és még pont elkapta, amint a lila fejű bájitalmester lerántja a vergődő Harryről Mr. Takamasát, és akkorát mos be neki, hogy az öreg megszédült tőle. Ronhoz csak pár jobban megnyomott mondatfoszlány jutott el a még mindig harsogó zenén keresztül. Például olyanok, mint : …pederaszta, lenyomom a torkodon…, vagy … és letépem, hogy aztán … Közben Piton az asztallaphoz csapkodta a már alélt tulaj fejét. Ron látta, ahogy a biztonsági őrök utat próbálnak nyitni a tömegen keresztül, hogy leállítsák a rendbontót.
Piton észrevette a jelenlétüket, ezért elengedte az idős férfit, és hagyta lecsúszni az asztal alá.
Vállaira kapta a könnyes arcú Harryt, míg Dracót egyszerűen a hóna alá csapta, és elordította magát:
- WEASLEY!
Ron kilőtt a tömegből.
Ahogy Piton meglátta, és a biztonságiak is megérkeztek, megragadta a csuklóját, és elhoppanáltak a bárból.
***
Folytatás...