Álmomban csak te és én- 3. rész
Besüt az ablakon az a kibaszott nap! Már aludni se lehet ettől az istenített lángoló vacaktól. Másik oldalamra fordulok, és akkor meglátom Reit, aki épp a fürdőből lép ki. Zavartan néz, és a ruháit kezdi keresni. Nézem még egy darabig, majd visszadőlök az ágyamba és átgondolom, mit lehetne mondani valakinek, akit megbasztál, akinek az első voltál, és akit nem sokára ki fogsz rakni. Átgondolom, felkelek és ránézek. Elég gyűrött lehetek. Már elkészült, nem néz rám, áll és forog, nem tudja, hogy elmehet-e vagy mi van most. Őszinte leszek én sem tudom, de ha megfektettem akkor vállalom a következményeket. Az állánál fogva kényszerítem, hogy a szemembe nézzen és rámosolygok.
- Jó reggelt! Figyelj, szerintem tudod, hogy ez nem távkapcsra lett tervezve, meg minden. Most nem foglak azzal álltatni, hogy majd kereslek, meg majd találkozunk, mert nem így lesz. Egy éjszaka. Ennyi. Remélem jó volt, és hát…soha ne dugj gumi nélkül senkivel, meg… - kivagyok, itt oktatok ki egy kölyköt a biztonságos sexről.
Ha azt hittem tegnap öregszem, akkor ezt most biztosra vehettem. Hallgatok, és mosolygok, mást nem igazán megy így reggel.
- Tudom, meg értem is, hogy ez csak sex. Csak ez volt az első meg minden… Nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni - hebeg meg habog itt előttem össze vissza. Pirul.
- Azt, amit tettél. Összeszedelőzködni, elköszönni és lelépni. Nem akarlak elzavarni, ha szeretnél egy teát vagy valamit megcsinálom.
- Köszi, nem! - végre a szemembe néz vidám, akkor jó, felfogta. - Akkor be is tartom a 3 szabályt és lelépek! Szal ugye előtte volt még a köszönés is! Szia, jó volt veled, örülök, hogy te voltál az első, ha esetleg kiengednél… - kikísérem, elköszönök, és ő lelép. Ez így van jól.
Én is rendbe szedem magam. Lassan megy, de ez nálam megszokott. Mire kiérek a fürdőből, már egész szalonképes vagyok, ami nem is árt, hiszen a csengőm, szinte azonnal megszólal. A tegnapi piától még zsong a fejem egy picit, és nem tesz neki jót a berregő szarság hangja sem. Sietek, sőt szinte már futok, hogy végre abbahagyja az illető a csengő támasztását. Ajtónyitás után, hát kivel találom magam szemben?!?! Persze, hogy drága hugicámmal. Szerintem szabadalmaztatnia kéne ezt a pillantását, a katonaság biztos lecsapna rá. Könyvet is mellékelhetnének ezzel a címmel: „Hogyan öljünk tekintettel, pillanatok alatt?” Villámok. Vajon mikor jön a mennydörgés? Beront mellettem, mintha ott se lennék. Na ebből most lett elegem. Saját lakást vettem és NEM véletlenül. Bevágom mögötte az ajtót, és utána rohanok, a konyhámban támasztja a pultot kezében valamilyen újság van, de ki nem szarja most azt le!!!
- Na idefigyelj!!! Tűrtelek elég rendesen húsz évig. Elviseltem, hogy dirigálsz, hogy rám állítottak, DE ez már SOK!!! - dühöngök, fáj a fejem, beállít és ki van rám akadva pedig semmit sem csináltam még ma!
Kiakaszt ő is, meg a szöszi srác is! Még mindig itt motoszkál a fejemben, erre jön Risa, hogy emlékeztessen a munkára, ami a stúdióban van, ahol a szöszke is!!! Túlbonyolítom?! Lehet. Komplikálom?! Lehet. Szarul vagyok? Biztos.
- EGY! Azért vettem külön házat, hogy KÜLÖN éljek! Hogy ne rohangássz be, minden másodpercben dühöngve a kis piti dolgokért. KETTŐ! Ma még semmit sem követtem el őfelséged ellen, úgyhogy kibaszottul nem tiszta, mi a faszt keresel itt! HÁROM! Nehogy elkezdj üvölteni, mert a fejem már a saját hangomtól is fáj, nem kell pluszba a tiéd is!
- Ha nem basztál volna meg egy iskolást, nem kellene itt lennem. - nem ordibál, hidegen mondja, és inkább, az edényeim pakolgatja elég hangosan, de legalább kávéfőzés céljából.
- Nem dugok sulisokkal. Nem vagyok pedofil.
- Nem kisiskolás. Tizenhét éves, egy fejjel lehet alacsonyabb nálad, fekete haja és zöld szemei vannak. Ismerős?! - hallgatok, ahogy leesett, hogy tegnap elkövettem egy baromi nagy hibát., NEM KÉRDEZTEM MEG A KÖLYÖK ÉLETKORÁT!!!
- Rei…a klubban volt. Nem erőszakoltam meg! Csak ott volt felszedtem, önként jött, és reggel távozott is, felfogta hogy nem tervezek egy éjszakánál hosszabb kapcsolatokat, és békésen lelépett. Nem tudom, honnan tudsz róla, de nem lepődnék meg rajta, hogyha kiderülne, rám van állítva egy-két nyomozó. Nyugi, ebből nem lesz balhé. Lehet, hogy tizenhét, de benne volt. Nem tudja meg senki sem.
- Pont ez az!!! Már tudják! És nem is kevesen… - szétbontja az újságot és elém rakja.
Az állam leesik, de úgy rendesen, nem átvitt értelemben. Egy elég neves napilap címlapján vagyok, a taxiban készülhetett a kép, amit bevágtak, és éppen nem mondhatni, hogy csak együtt utazunk- nagyot nyeltem. Ez nem lehet igaz!!! Átolvasom a cikket. Mindent leközöl, honnan mentünk hova, hogy a fiú valószínűleg kiskorú, hogy ellenkezett, francokat ellenkezett, csak a sofőrrel voltak fenntartásai, úgy tűnik jogosan. Szerencsére, Rei arca nem látszik jól, takarásban van, de én elég jól kivehető vagyok, amint épp a nyakáról hajolok el, és kezem már hasán van. A kép azt közli az emberek felé, hogy egy nyilvános taxiban dugok. Risára pillantok, amikor elém rakja a kávét. Sajnál, dühös, és aggódik. Nem csodálom…
- Figyu Risa… Én nem csináltam rosszat. Mindenben benne volt. Esküszöm. Nem basztam a taxiban! Én ingy…
- Ingyen pornót nem adsz senkinek sem. Tudom, ismerlek. A nagyobb baj, hogy az emberek nagyobbik fele nem. A kép pedig azt sugallja, a kölyök elhúzódik, te meg épp ráhajolsz, minden szempontból. - tudom hogy igaza van. - A srác nem látszik, nem fog bekerülni a híres emberek lebukott szeretői archívumba. Te énekes vagy, és színész, életstílussal együtt jár. El fogják fogadni, túl lesznek rajta, ezzel talán még plusz CD-ket is eladsz - megáll.
- Ne húzz!!! Eddig úgy vázolod, hogy kis semmiség, de most jön, a de! Utálom a szaros de-ket. Miért nem lehet valami valamilyen és annyi?!?! - nem estem kétségbe, de tudtam, nem olyan egyszerű a helyzet mint, ahogy először tűnik az eddig vázoltakból.
Mindig a végén közli a rossz hírt. A kölyök jól van és lesz. Ez megnyugtat. Magamat is helyrehoztam volna, de mi lehet még szarban kettőnkön kívül???
- A család. A név. Rymme. Tudod te mit jelent ez? Apánk döntött.
- Kitagad?
- Nem. Csak, megleckéztet. Albérletbe, költözöl. Nappalis leszel az egyetemen. Megtanulsz élni.
- És ha nem? Szóval, van lakásom, meg fizetésem, el tudom magam tartani - ismerem apám, amit elhatározott úgy is lesz.
Nem fog hagyni menekülési lehetőséget. Csak beszélnem kell, tudnom kell meddig képes elmenni.
- Apánk keze sokáig elér. Hidd el, el tudja intézni, hogy meg tedd. Én kérlek arra, hogy most rögtön pakolj, elviszlek. A cuccokat kicsit később megkapod, csak ami a legszükségesebb, hozd! - megölelem.
Megérdemli. Nem ordibál, pedig ezt jól elcsesztem. Van egy olyan sejtésem, hogy ő alkudta le nekem ennyire a büntetést. Ezt pedig kibírom. Többet is kaphattam volna. Elveszíthettem volna családot, pénzt, hírnevet. Így lazán megúszom, jó magaviselettel max. egy hónap az egész. Összekészítem pár cuccom, és indulok is, a kávét még megiszom, és már az anyós ülésen ülök Risa mellett.
Következő megállónk egy lakótömb. Nem óriási, és a rosszabbik fajtából való. Felkászálódunk a lépcsőn. Megnézem az új lakásom. Nem nagy, nem luxus. Az amire egy diáknak futja. Kevés cuccom ledobom a nappalim közepére és körül nézek. Az ajtó a nappaliba nyílik, a nappaliból balra egy kis fürdőszoba, és egy szintén apró konyha. Balra egy teraszt és a hálómat találom. Visszamegyek Risához, aki mindvégig a helyén maradt, a nappaliban. Bólintok, beleegyeztem, nem mintha tehettem volna mást, de akkor már legalább viseljem méltón. Mielőtt kilép az ajtón még visszaszól:
- A többi cucc, nagyjából kettőre jön. Szia! És sok sikert a felnövéshez! - ezzel lép le, hát köszönöm szépen. Mivel semmim sincs még itt, és csak tizenegy óra van, elterülök a nappalim parkettáján, mert hogy olyanja is van ám, és kipihenem, amit nem tudtam reggel a nap miatt.
Belegondolva, a nap nem is olyan szörnyű. Ugyanolyan a színe, mint a „hercegnőm” hajának. Minden gondolatom, ő. Ő, Ő, Ő, reggel délben este. Alvás előtt, alatt és után. Sex előtt, alatt és után. Mindig csak Ő. Nem tudom elfelejteni és már nem is akarom.
- Jó reggelt! Figyelj, szerintem tudod, hogy ez nem távkapcsra lett tervezve, meg minden. Most nem foglak azzal álltatni, hogy majd kereslek, meg majd találkozunk, mert nem így lesz. Egy éjszaka. Ennyi. Remélem jó volt, és hát…soha ne dugj gumi nélkül senkivel, meg… - kivagyok, itt oktatok ki egy kölyköt a biztonságos sexről.
Ha azt hittem tegnap öregszem, akkor ezt most biztosra vehettem. Hallgatok, és mosolygok, mást nem igazán megy így reggel.
- Tudom, meg értem is, hogy ez csak sex. Csak ez volt az első meg minden… Nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni - hebeg meg habog itt előttem össze vissza. Pirul.
- Azt, amit tettél. Összeszedelőzködni, elköszönni és lelépni. Nem akarlak elzavarni, ha szeretnél egy teát vagy valamit megcsinálom.
- Köszi, nem! - végre a szemembe néz vidám, akkor jó, felfogta. - Akkor be is tartom a 3 szabályt és lelépek! Szal ugye előtte volt még a köszönés is! Szia, jó volt veled, örülök, hogy te voltál az első, ha esetleg kiengednél… - kikísérem, elköszönök, és ő lelép. Ez így van jól.
Én is rendbe szedem magam. Lassan megy, de ez nálam megszokott. Mire kiérek a fürdőből, már egész szalonképes vagyok, ami nem is árt, hiszen a csengőm, szinte azonnal megszólal. A tegnapi piától még zsong a fejem egy picit, és nem tesz neki jót a berregő szarság hangja sem. Sietek, sőt szinte már futok, hogy végre abbahagyja az illető a csengő támasztását. Ajtónyitás után, hát kivel találom magam szemben?!?! Persze, hogy drága hugicámmal. Szerintem szabadalmaztatnia kéne ezt a pillantását, a katonaság biztos lecsapna rá. Könyvet is mellékelhetnének ezzel a címmel: „Hogyan öljünk tekintettel, pillanatok alatt?” Villámok. Vajon mikor jön a mennydörgés? Beront mellettem, mintha ott se lennék. Na ebből most lett elegem. Saját lakást vettem és NEM véletlenül. Bevágom mögötte az ajtót, és utána rohanok, a konyhámban támasztja a pultot kezében valamilyen újság van, de ki nem szarja most azt le!!!
- Na idefigyelj!!! Tűrtelek elég rendesen húsz évig. Elviseltem, hogy dirigálsz, hogy rám állítottak, DE ez már SOK!!! - dühöngök, fáj a fejem, beállít és ki van rám akadva pedig semmit sem csináltam még ma!
Kiakaszt ő is, meg a szöszi srác is! Még mindig itt motoszkál a fejemben, erre jön Risa, hogy emlékeztessen a munkára, ami a stúdióban van, ahol a szöszke is!!! Túlbonyolítom?! Lehet. Komplikálom?! Lehet. Szarul vagyok? Biztos.
- EGY! Azért vettem külön házat, hogy KÜLÖN éljek! Hogy ne rohangássz be, minden másodpercben dühöngve a kis piti dolgokért. KETTŐ! Ma még semmit sem követtem el őfelséged ellen, úgyhogy kibaszottul nem tiszta, mi a faszt keresel itt! HÁROM! Nehogy elkezdj üvölteni, mert a fejem már a saját hangomtól is fáj, nem kell pluszba a tiéd is!
- Ha nem basztál volna meg egy iskolást, nem kellene itt lennem. - nem ordibál, hidegen mondja, és inkább, az edényeim pakolgatja elég hangosan, de legalább kávéfőzés céljából.
- Nem dugok sulisokkal. Nem vagyok pedofil.
- Nem kisiskolás. Tizenhét éves, egy fejjel lehet alacsonyabb nálad, fekete haja és zöld szemei vannak. Ismerős?! - hallgatok, ahogy leesett, hogy tegnap elkövettem egy baromi nagy hibát., NEM KÉRDEZTEM MEG A KÖLYÖK ÉLETKORÁT!!!
- Rei…a klubban volt. Nem erőszakoltam meg! Csak ott volt felszedtem, önként jött, és reggel távozott is, felfogta hogy nem tervezek egy éjszakánál hosszabb kapcsolatokat, és békésen lelépett. Nem tudom, honnan tudsz róla, de nem lepődnék meg rajta, hogyha kiderülne, rám van állítva egy-két nyomozó. Nyugi, ebből nem lesz balhé. Lehet, hogy tizenhét, de benne volt. Nem tudja meg senki sem.
- Pont ez az!!! Már tudják! És nem is kevesen… - szétbontja az újságot és elém rakja.
Az állam leesik, de úgy rendesen, nem átvitt értelemben. Egy elég neves napilap címlapján vagyok, a taxiban készülhetett a kép, amit bevágtak, és éppen nem mondhatni, hogy csak együtt utazunk- nagyot nyeltem. Ez nem lehet igaz!!! Átolvasom a cikket. Mindent leközöl, honnan mentünk hova, hogy a fiú valószínűleg kiskorú, hogy ellenkezett, francokat ellenkezett, csak a sofőrrel voltak fenntartásai, úgy tűnik jogosan. Szerencsére, Rei arca nem látszik jól, takarásban van, de én elég jól kivehető vagyok, amint épp a nyakáról hajolok el, és kezem már hasán van. A kép azt közli az emberek felé, hogy egy nyilvános taxiban dugok. Risára pillantok, amikor elém rakja a kávét. Sajnál, dühös, és aggódik. Nem csodálom…
- Figyu Risa… Én nem csináltam rosszat. Mindenben benne volt. Esküszöm. Nem basztam a taxiban! Én ingy…
- Ingyen pornót nem adsz senkinek sem. Tudom, ismerlek. A nagyobb baj, hogy az emberek nagyobbik fele nem. A kép pedig azt sugallja, a kölyök elhúzódik, te meg épp ráhajolsz, minden szempontból. - tudom hogy igaza van. - A srác nem látszik, nem fog bekerülni a híres emberek lebukott szeretői archívumba. Te énekes vagy, és színész, életstílussal együtt jár. El fogják fogadni, túl lesznek rajta, ezzel talán még plusz CD-ket is eladsz - megáll.
- Ne húzz!!! Eddig úgy vázolod, hogy kis semmiség, de most jön, a de! Utálom a szaros de-ket. Miért nem lehet valami valamilyen és annyi?!?! - nem estem kétségbe, de tudtam, nem olyan egyszerű a helyzet mint, ahogy először tűnik az eddig vázoltakból.
Mindig a végén közli a rossz hírt. A kölyök jól van és lesz. Ez megnyugtat. Magamat is helyrehoztam volna, de mi lehet még szarban kettőnkön kívül???
- A család. A név. Rymme. Tudod te mit jelent ez? Apánk döntött.
- Kitagad?
- Nem. Csak, megleckéztet. Albérletbe, költözöl. Nappalis leszel az egyetemen. Megtanulsz élni.
- És ha nem? Szóval, van lakásom, meg fizetésem, el tudom magam tartani - ismerem apám, amit elhatározott úgy is lesz.
Nem fog hagyni menekülési lehetőséget. Csak beszélnem kell, tudnom kell meddig képes elmenni.
- Apánk keze sokáig elér. Hidd el, el tudja intézni, hogy meg tedd. Én kérlek arra, hogy most rögtön pakolj, elviszlek. A cuccokat kicsit később megkapod, csak ami a legszükségesebb, hozd! - megölelem.
Megérdemli. Nem ordibál, pedig ezt jól elcsesztem. Van egy olyan sejtésem, hogy ő alkudta le nekem ennyire a büntetést. Ezt pedig kibírom. Többet is kaphattam volna. Elveszíthettem volna családot, pénzt, hírnevet. Így lazán megúszom, jó magaviselettel max. egy hónap az egész. Összekészítem pár cuccom, és indulok is, a kávét még megiszom, és már az anyós ülésen ülök Risa mellett.
Következő megállónk egy lakótömb. Nem óriási, és a rosszabbik fajtából való. Felkászálódunk a lépcsőn. Megnézem az új lakásom. Nem nagy, nem luxus. Az amire egy diáknak futja. Kevés cuccom ledobom a nappalim közepére és körül nézek. Az ajtó a nappaliba nyílik, a nappaliból balra egy kis fürdőszoba, és egy szintén apró konyha. Balra egy teraszt és a hálómat találom. Visszamegyek Risához, aki mindvégig a helyén maradt, a nappaliban. Bólintok, beleegyeztem, nem mintha tehettem volna mást, de akkor már legalább viseljem méltón. Mielőtt kilép az ajtón még visszaszól:
- A többi cucc, nagyjából kettőre jön. Szia! És sok sikert a felnövéshez! - ezzel lép le, hát köszönöm szépen. Mivel semmim sincs még itt, és csak tizenegy óra van, elterülök a nappalim parkettáján, mert hogy olyanja is van ám, és kipihenem, amit nem tudtam reggel a nap miatt.
Belegondolva, a nap nem is olyan szörnyű. Ugyanolyan a színe, mint a „hercegnőm” hajának. Minden gondolatom, ő. Ő, Ő, Ő, reggel délben este. Alvás előtt, alatt és után. Sex előtt, alatt és után. Mindig csak Ő. Nem tudom elfelejteni és már nem is akarom.