Glee fanfiction: Adam Miller új élete 3. fejezet
Itt a 3. rész :)
Ebben egy kis betekintést kapunk a hétköznapokba :) (kicsit más stílus lett, mint az előzők, de hát ez van :D )
3. fejezet: A kása
A bemutatkozó éneklésem óta mondhatni simán mentek a dolgok. Átlag 2-3 naponta kapok egy adag jégkását az arcomba, de sosem kell egyedül megküzdenem vele. A többiek szerint pár hét után jobb lesz a helyzet, addigra talán már nem fogok akkora újdonságnak számítani és talán a foci csapat is megunja, hogy csak engem önt képen. Bár szerintem ez a pár hét már eltelt…
Dave Karofsky még mindig undokoskodik velem, de lassan kezdem őt is megszokni. Az ilyeneknek a figyelem kell, meg az, hogy az áldozataik féljenek tőlük. Hát tőlem egyiket se kapja meg. Kurt-öt láthatóan jobban megviseli a dolog.
- Kurt, miért bánt téged annyira az, hogy én megint kaptam egy adagot? - kérdeztem tőle a fiú mosdóban, miközben épp egy újabb adag, ezúttal talán epres, kását szedtünk ki közös erővel a hajamból.
- Hát nem érted, hogy mindez csak miattam van? - mondta
- Már, hogy lenne miattad? - vágott közbe Blaine és ellökte magát a fal mellől, ahol eddig támaszkodott - Ez inkább az én hibám, hisz Adam csak azért kapja ezeket, mert engem megvédett Karofsky-tól.
- Srácok ezért egyikőtök sem felelős! Csakis David az és különben is egész kezdek hozzászokni. - vigyorogtam rájuk, közben előkerestem a táskámból a mai napra hozott váltás pólót. Kb. egy hete rájöttem, hogy jobban járok, ha mindig van nálam egy.
- Csak tudnám, hogy miért is csinálja ezt? - töprengtem hangosan - Oké, nyílván sértette a büszkeségét, hogy szembe szálltam vele… Lehet, hogy az, hogy azzal vicceltem, hogy féltékeny rád - néztem rá Blaine-re mikor kidugtam a fejem a pólóm nyakán - már sok volt neki…
Erre furán egymásra néztek, lehet rátapintottam valamire?
- Na nee… tényleg féltékeny? - ezt nem hiszem el - Miért néztek így? Valami titokra jöttem rá?
- Igazából erről nem kéne tudnod... - mondta Kurt.
- Már miért ne?
- Azért mert bajba keverheted vele Kurt-öt - mondta Blaine.
- Bajba? Miért keveredne ettől Kurt bármilyen bajba?
Valószínűleg elég bambán festhettem, mert egymásra néztek és szinte egyszerre vonták meg a vállukat.
- Végül is már rájöttél és jogod is van tudni… főleg mivel úgy tűnik, most éppen te kapod a legtöbbet emiatt… - mondta Kurt.
- Tudod, meséltük, hogy Kurt-nek iskolát kellett váltania és később együtt jöttünk ide vissza. Csak azt nem részleteztük még, hogy miért is kellett elmennie innen… - kezdte Blaine - Hát körülbelül azt élte át, mint most te, talán kevesebb jégkásával viszont több lökdösődéssel és ilyesmivel. És az utolsó csepp az volt… - nézett rá Kurt-re.
- Az utolsó csepp az volt -folytatta Kurt - amikor én is szembe szálltam vele, viszont ő letámadott és megcsókolt. - látszik rajta, hogy mennyire nem jó neki ez a visszaemlékezés. - Persze még ő maga is meglepődött a dolgon, aztán megfenyegetett, hogy megöl, ha bárkinek is elmesélem, hogy mi történt. Szerencsére nem sokkal korábban voltam kémkedni a Dalton-ban - mosolygott rá Blaine-re - és ott láttam egy esélyt. Ez a fenyegetés volt a döntő indok az iskolaváltásomban. Ott jöttünk végül össze Blaine-nel, de nekem nagyon hiányoztak a régi barátaim, ez a kórus. Ezért visszajöttünk ide együtt, persze számítottunk arra, hogy David nem fog békén hagyni. Bár azt nem gondoltuk, hogy e-miatt másra száll majd rá.
Hhm… ez azért sok mindent megmagyaráz. Így érthető, hogy miért érez Kurt úgy ahogy. Valamit kéne csinálni ezzel a Daviddel…
- Óóó te! Már megint?! - lép be Finn, nyomában Puck-al. Jólesik, de még mindig szokatlan, hogy vannak olyan barátaim akiket tényleg érdekel mi is van velem.
- Hát igen, ez van… - válaszolom.
- De ez így nem mehet tovább! - kezdi Puck - Valamit tehetnénk ellene vagy legalább megtorlásként… - vicces, hogy pár másodperce pont ez futott át az agyamon nekem is.
- Mégis mire gondolsz? - kérdi Finn - Nem őrizhetjük őt egész nap… Mondjuk persze kísérgethetjük az óráira, de sokat ez sem segítene…
- Ezt nem is szeretném. Nem kell miattam ilyesmit csinálni… - kezdeném, de Puck közbe vág.
- Ugyan miért nem? Már te is közénk tartozol, ezért megvédünk. - közben harciasan kihúzza magát.
Ránézek a srácra, hát izmosnak izmos, viszont pár centivel alacsonyabb, mint én… Oké nyílván megtudja magát védeni, bár inkább elkerülném, ha lehet, a fizikai erőszakot… Tényleg mi lenne, ha megkóstoltatnánk Dave-vel a saját főztjét… Valahogy úgy kéne ezeket neki visszaadni ahogy kapjuk… A verésből az ilyen típusúak nem értenek semmit, viszont ha fenyegetve érezné magát valahogy. Hátha… Ez az új infó, amit a srácoktól megtudtam még jól jöhet. De úgy kell csinálni, hogy Kurt-nek ne legyen baja belőle…
- Min gondolkodsz? - kérdi Blaine.
- Ááá semmin… - vágom rá rögtön, aztán mégis kiötlök valamit - Vajon David tudja milyen érzés az, ha nyakon öntik jégkásával?
Erre Finn és Puck rögtön elvigyorodik és én sem bírom megállni.
- Hhm… azt hiszem, sejtem mire gondolsz - mondja Finn - Csak hogy hozzuk össze…
- Azt hiszem már ezt is kitaláltam. - vigyorgok rájuk - Holnap a próbánk előtt. Én leszek a csali a folyósón a szekrényemnél. Amúgy is arra megy mindig edzésre és eddig mindig egyedül volt.
- És mi hol jövünk a képbe? - kérdi Puck.
- Hol jönnétek? Én úgy gondoltam, hogy egyedül csinálom…
- Ugyan ne viccelj! Mi is segítünk, így egyszerre kapja vissza amit eddig adott - vigyorog Finn.
- De nem lesz ebből nektek bajotok? Hisz ő is a focicsapat tagja, mint ti. Nem szeretném, ha ez visszaütne rátok vagy az egész csapatra.
- Nem hinném… jobban szeretne ő is nyerni, minthogy kötözködjön velünk később. Főleg, hogy mi is vagyunk azért egy páran.
- Na jó, akkor holnap? - kérdi Puck izgatottan.
- Igen holnap! - vágja rá Finn, ádáz vigyorral a képén.
- Holnap meglátjuk, hogy tetszik neki a saját módszere. - mondom mosolyogva. Közben látom, hogy Kurt elég ijedt arcot vág, Blaine mellé lép és átkarolja a vállát. Nem értem miért kell mindent túlaggódni. Lesz, ami lesz.
És megyünk is, Finn és Puck balra el mi meg jobbra a következő francia óránkra.
MÁSNAP
Már reggel óta izgulok. Nagyon várom, hogy mi is fog kisülni ebből. Az egész délelőttöm egy kis zsongással telt emiatt. Kurt és Blaine többször is le akartak beszélni a dologról, de minden alkalommal megnyugtattam őket, hogy nem lesz semmi gond. Pont ma van olyan napom, amikor se Finn-el, se Puck-al nincs közös órám. De a folyósón elsétálva többször is összevigyorogtunk, szóval minden halad a terv szerint.
Már kicsöngettek az utolsó óránkról, egy intéssel búcsúztam a srácoktól és már pár perce a szekrényemnél piszmogok, várom, hogy jöjjön Dave. Közben figyelem a szekrénybe rejtett szőlős jégkását és nem bírom megállni, hogy el ne mosolyodjak.
- Min vigyorogsz új fiú? - na ez David. Megfordulok és látom, hogy vigyorogva áll mögöttem, kezében egy adag kásával.
- Tudod, lassan két hónapja idejárok. Nem hiszem, hogy annyira új fiúnak számítanék még…
Kihúzom magam és magabiztosan nézek a szemébe. Várom, hogy mit lép. Épp lendítené meg a kezét, amikor meglátom, hogy a sarok mögül kilép Finn.
- Valami baj van? - kérdi mosolyogva ezzel megakasztja Davidet a mozdulatban. Felé fordul így meglátom én is, hogy Finn kezében két adag kása van. Ekkor kilép mellé Puck is szintén két pohárral.
Látom Dave értetlen arcát és mosolyogva előveszem a szekrényemből a saját adagomat. Váratlanul megjelenik mögöttem Mike és Sam szintén kásákkal felszerelkezve. Kérdőn nézek Finn-re mire ő vigyorogva megrántja a vállát. Hát oké, ha már így alakult.
- Tudod egy kicsit sok kását szedtem ki mostanság a hajamból… - kezdem mosolyogva.
- És úgy gondoltuk, hogy elég volt… - folytatja Finn.
- És rájöttünk, hogy te nem is tudod igazán, hogy ez milyen érzés… - vette át a szót Puck.
- Szóval szerintem, ezzel már kvittek leszünk. - és nagy lendülettel az arcába öntöm a kásámat. Közben látom, hogy a többiek is ezt teszik. Szerencsére elővigyázatosan becsuktam a szekrényem így oda nem folyt be, viszont Dave totál elázott. Megszólalni sem tud, csak némán levegőért kapkod. Nocsak, a nekem szánt adag még mindig a kezében van…
- Igen, így már kvittek vagyunk. - mondom neki és közelebb lépek majd hirtelen alulról megütöm a nála lévő poharat és mintegy kegyelemdöfésként ez az adag is a mellkasára ömlik. Kész kis szivárvány lett belőle.
- Ezzel már remélem túl léphetünk ezen az egészen. - mondom még miközben a többiek már odébb sétáltak. Valószínűleg látszik a szememen a harciasság, de igazából csak belefáradtam a dologba. - Egyébként egész jól áll ez a sok szín rajtad. Kicsit módosíthatnál a ruhatáradon és még akár sikeres is lehetnél. - Kajánul vigyorogva elindulok én is, de még látom, hogy ebbe azért belevörösödött.
Beérem a többieket és vidáman megyünk a próbánkra.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek a következménye :)
Ebben egy kis betekintést kapunk a hétköznapokba :) (kicsit más stílus lett, mint az előzők, de hát ez van :D )
3. fejezet: A kása
A bemutatkozó éneklésem óta mondhatni simán mentek a dolgok. Átlag 2-3 naponta kapok egy adag jégkását az arcomba, de sosem kell egyedül megküzdenem vele. A többiek szerint pár hét után jobb lesz a helyzet, addigra talán már nem fogok akkora újdonságnak számítani és talán a foci csapat is megunja, hogy csak engem önt képen. Bár szerintem ez a pár hét már eltelt…
Dave Karofsky még mindig undokoskodik velem, de lassan kezdem őt is megszokni. Az ilyeneknek a figyelem kell, meg az, hogy az áldozataik féljenek tőlük. Hát tőlem egyiket se kapja meg. Kurt-öt láthatóan jobban megviseli a dolog.
- Kurt, miért bánt téged annyira az, hogy én megint kaptam egy adagot? - kérdeztem tőle a fiú mosdóban, miközben épp egy újabb adag, ezúttal talán epres, kását szedtünk ki közös erővel a hajamból.
- Hát nem érted, hogy mindez csak miattam van? - mondta
- Már, hogy lenne miattad? - vágott közbe Blaine és ellökte magát a fal mellől, ahol eddig támaszkodott - Ez inkább az én hibám, hisz Adam csak azért kapja ezeket, mert engem megvédett Karofsky-tól.
- Srácok ezért egyikőtök sem felelős! Csakis David az és különben is egész kezdek hozzászokni. - vigyorogtam rájuk, közben előkerestem a táskámból a mai napra hozott váltás pólót. Kb. egy hete rájöttem, hogy jobban járok, ha mindig van nálam egy.
- Csak tudnám, hogy miért is csinálja ezt? - töprengtem hangosan - Oké, nyílván sértette a büszkeségét, hogy szembe szálltam vele… Lehet, hogy az, hogy azzal vicceltem, hogy féltékeny rád - néztem rá Blaine-re mikor kidugtam a fejem a pólóm nyakán - már sok volt neki…
Erre furán egymásra néztek, lehet rátapintottam valamire?
- Na nee… tényleg féltékeny? - ezt nem hiszem el - Miért néztek így? Valami titokra jöttem rá?
- Igazából erről nem kéne tudnod... - mondta Kurt.
- Már miért ne?
- Azért mert bajba keverheted vele Kurt-öt - mondta Blaine.
- Bajba? Miért keveredne ettől Kurt bármilyen bajba?
Valószínűleg elég bambán festhettem, mert egymásra néztek és szinte egyszerre vonták meg a vállukat.
- Végül is már rájöttél és jogod is van tudni… főleg mivel úgy tűnik, most éppen te kapod a legtöbbet emiatt… - mondta Kurt.
- Tudod, meséltük, hogy Kurt-nek iskolát kellett váltania és később együtt jöttünk ide vissza. Csak azt nem részleteztük még, hogy miért is kellett elmennie innen… - kezdte Blaine - Hát körülbelül azt élte át, mint most te, talán kevesebb jégkásával viszont több lökdösődéssel és ilyesmivel. És az utolsó csepp az volt… - nézett rá Kurt-re.
- Az utolsó csepp az volt -folytatta Kurt - amikor én is szembe szálltam vele, viszont ő letámadott és megcsókolt. - látszik rajta, hogy mennyire nem jó neki ez a visszaemlékezés. - Persze még ő maga is meglepődött a dolgon, aztán megfenyegetett, hogy megöl, ha bárkinek is elmesélem, hogy mi történt. Szerencsére nem sokkal korábban voltam kémkedni a Dalton-ban - mosolygott rá Blaine-re - és ott láttam egy esélyt. Ez a fenyegetés volt a döntő indok az iskolaváltásomban. Ott jöttünk végül össze Blaine-nel, de nekem nagyon hiányoztak a régi barátaim, ez a kórus. Ezért visszajöttünk ide együtt, persze számítottunk arra, hogy David nem fog békén hagyni. Bár azt nem gondoltuk, hogy e-miatt másra száll majd rá.
Hhm… ez azért sok mindent megmagyaráz. Így érthető, hogy miért érez Kurt úgy ahogy. Valamit kéne csinálni ezzel a Daviddel…
- Óóó te! Már megint?! - lép be Finn, nyomában Puck-al. Jólesik, de még mindig szokatlan, hogy vannak olyan barátaim akiket tényleg érdekel mi is van velem.
- Hát igen, ez van… - válaszolom.
- De ez így nem mehet tovább! - kezdi Puck - Valamit tehetnénk ellene vagy legalább megtorlásként… - vicces, hogy pár másodperce pont ez futott át az agyamon nekem is.
- Mégis mire gondolsz? - kérdi Finn - Nem őrizhetjük őt egész nap… Mondjuk persze kísérgethetjük az óráira, de sokat ez sem segítene…
- Ezt nem is szeretném. Nem kell miattam ilyesmit csinálni… - kezdeném, de Puck közbe vág.
- Ugyan miért nem? Már te is közénk tartozol, ezért megvédünk. - közben harciasan kihúzza magát.
Ránézek a srácra, hát izmosnak izmos, viszont pár centivel alacsonyabb, mint én… Oké nyílván megtudja magát védeni, bár inkább elkerülném, ha lehet, a fizikai erőszakot… Tényleg mi lenne, ha megkóstoltatnánk Dave-vel a saját főztjét… Valahogy úgy kéne ezeket neki visszaadni ahogy kapjuk… A verésből az ilyen típusúak nem értenek semmit, viszont ha fenyegetve érezné magát valahogy. Hátha… Ez az új infó, amit a srácoktól megtudtam még jól jöhet. De úgy kell csinálni, hogy Kurt-nek ne legyen baja belőle…
- Min gondolkodsz? - kérdi Blaine.
- Ááá semmin… - vágom rá rögtön, aztán mégis kiötlök valamit - Vajon David tudja milyen érzés az, ha nyakon öntik jégkásával?
Erre Finn és Puck rögtön elvigyorodik és én sem bírom megállni.
- Hhm… azt hiszem, sejtem mire gondolsz - mondja Finn - Csak hogy hozzuk össze…
- Azt hiszem már ezt is kitaláltam. - vigyorgok rájuk - Holnap a próbánk előtt. Én leszek a csali a folyósón a szekrényemnél. Amúgy is arra megy mindig edzésre és eddig mindig egyedül volt.
- És mi hol jövünk a képbe? - kérdi Puck.
- Hol jönnétek? Én úgy gondoltam, hogy egyedül csinálom…
- Ugyan ne viccelj! Mi is segítünk, így egyszerre kapja vissza amit eddig adott - vigyorog Finn.
- De nem lesz ebből nektek bajotok? Hisz ő is a focicsapat tagja, mint ti. Nem szeretném, ha ez visszaütne rátok vagy az egész csapatra.
- Nem hinném… jobban szeretne ő is nyerni, minthogy kötözködjön velünk később. Főleg, hogy mi is vagyunk azért egy páran.
- Na jó, akkor holnap? - kérdi Puck izgatottan.
- Igen holnap! - vágja rá Finn, ádáz vigyorral a képén.
- Holnap meglátjuk, hogy tetszik neki a saját módszere. - mondom mosolyogva. Közben látom, hogy Kurt elég ijedt arcot vág, Blaine mellé lép és átkarolja a vállát. Nem értem miért kell mindent túlaggódni. Lesz, ami lesz.
És megyünk is, Finn és Puck balra el mi meg jobbra a következő francia óránkra.
MÁSNAP
Már reggel óta izgulok. Nagyon várom, hogy mi is fog kisülni ebből. Az egész délelőttöm egy kis zsongással telt emiatt. Kurt és Blaine többször is le akartak beszélni a dologról, de minden alkalommal megnyugtattam őket, hogy nem lesz semmi gond. Pont ma van olyan napom, amikor se Finn-el, se Puck-al nincs közös órám. De a folyósón elsétálva többször is összevigyorogtunk, szóval minden halad a terv szerint.
Már kicsöngettek az utolsó óránkról, egy intéssel búcsúztam a srácoktól és már pár perce a szekrényemnél piszmogok, várom, hogy jöjjön Dave. Közben figyelem a szekrénybe rejtett szőlős jégkását és nem bírom megállni, hogy el ne mosolyodjak.
- Min vigyorogsz új fiú? - na ez David. Megfordulok és látom, hogy vigyorogva áll mögöttem, kezében egy adag kásával.
- Tudod, lassan két hónapja idejárok. Nem hiszem, hogy annyira új fiúnak számítanék még…
Kihúzom magam és magabiztosan nézek a szemébe. Várom, hogy mit lép. Épp lendítené meg a kezét, amikor meglátom, hogy a sarok mögül kilép Finn.
- Valami baj van? - kérdi mosolyogva ezzel megakasztja Davidet a mozdulatban. Felé fordul így meglátom én is, hogy Finn kezében két adag kása van. Ekkor kilép mellé Puck is szintén két pohárral.
Látom Dave értetlen arcát és mosolyogva előveszem a szekrényemből a saját adagomat. Váratlanul megjelenik mögöttem Mike és Sam szintén kásákkal felszerelkezve. Kérdőn nézek Finn-re mire ő vigyorogva megrántja a vállát. Hát oké, ha már így alakult.
- Tudod egy kicsit sok kását szedtem ki mostanság a hajamból… - kezdem mosolyogva.
- És úgy gondoltuk, hogy elég volt… - folytatja Finn.
- És rájöttünk, hogy te nem is tudod igazán, hogy ez milyen érzés… - vette át a szót Puck.
- Szóval szerintem, ezzel már kvittek leszünk. - és nagy lendülettel az arcába öntöm a kásámat. Közben látom, hogy a többiek is ezt teszik. Szerencsére elővigyázatosan becsuktam a szekrényem így oda nem folyt be, viszont Dave totál elázott. Megszólalni sem tud, csak némán levegőért kapkod. Nocsak, a nekem szánt adag még mindig a kezében van…
- Igen, így már kvittek vagyunk. - mondom neki és közelebb lépek majd hirtelen alulról megütöm a nála lévő poharat és mintegy kegyelemdöfésként ez az adag is a mellkasára ömlik. Kész kis szivárvány lett belőle.
- Ezzel már remélem túl léphetünk ezen az egészen. - mondom még miközben a többiek már odébb sétáltak. Valószínűleg látszik a szememen a harciasság, de igazából csak belefáradtam a dologba. - Egyébként egész jól áll ez a sok szín rajtad. Kicsit módosíthatnál a ruhatáradon és még akár sikeres is lehetnél. - Kajánul vigyorogva elindulok én is, de még látom, hogy ebbe azért belevörösödött.
Beérem a többieket és vidáman megyünk a próbánkra.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek a következménye :)