(no subject)
Itt a másik verzió!
Nekem ez jobban tetszett :D
Nem is tudom, hogy mit gondoltam…
Fel-alá járkálok ebben a hátsó, kis szobában és próbálom nem idegesen tördelni a kezem, persze eredménytelenül…
Kb. tíz perce beszéltem a tanáccsal és kértem egy esélyt, hogy bekerülhessek a Pacsirtákhoz. Ők nagyon rendesen fogadták a dolgot és mosolyogva hívtak, hogy akkor maradjak is ott a mindjárt kezdődő próba előtt és amint megjön mindenki akkor meg is ejtjük a meghallgatást. Szerencsére ezt az opciót a többiek korábban felvázolták ezért nem ájultam el ott hirtelen előttük csak kicsit idegesen beleegyeztem a dologba ők meg hátra kísértek ebbe a külön terembe, hogy várjam meg amíg behívnak.
Nem is találkoztam a többiekkel azóta, hogy Jeff-el versenyt futottunk az ebédlőig és én gyáván elmenekültem onnan… Valószínűleg kerestek már, de szükségem volt a magányra ezért a telefonom is a szobában maradt.
Nem tudom mi fog ebből kisülni, hogy mit is fognak szólni a dologhoz, főleg…
- Hát itt vagy! - lép be Blaine a résnyire nyitott ajtón - Már mindenfelé kerestünk! Ne csinálj többet ilyet, aggódtunk miattad! Előbb Nick, aztán te is. - közelebb lép és hevesen magához ölel.
Ez azért érdekes, hisz vele alig beszélgettünk eddig. Tétován visszaölelem, majd kicsit odébb lépek tőle, de még mindig fogja a vállam.
- Mond jól vagy? - kérdi és tényleg aggodalom látszik az arcán.
- Igen jól. Fogjuk rá… Ne haragudjatok, hogy így eltűntem, de muszáj volt kicsit kiszellőztetnem magam és felkészülnöm a meghallgatásra.
Egyébként végig hátul voltam az udvaron annál a fánál ahol korábban már rám talált egyszer. Ott nyugodtan tudtam énekelgetni, készülni erre a dalra.
- Igen reméltük, hogy erre azért előkerülsz. Egyébként ezért is küldött hátra Thad, hogy szóljak, hogy jöhetsz is. Mindenki itt van és kíváncsian vár.
Megnyugodva és mosolyogva visszalépett az ajtóhoz és kitárta előttem.
Huhh… hát essünk túl rajta… Mikor odaérek mellé, halkan a fülembe súg.
- Nyugi, minden rendben lesz. Én hallottalak már. Csak nagy levegő és hajrá! - rám mosolyog és megszorítja a vállam, én félénken visszamosolygok, majd a vállamnál fogva előre vezet egészen a teremben a falnál keresztben álló asztalig, ami mögött a tanács ül. Arcukon bátorító mosollyal figyelnek. Blaine közben kiveszi a görcsös kezemből az iPod-omat és csatlakoztatja a lejátszóhoz majd leül a többiek közé.
Körbe nézve észreveszem Nick-et, Jeff-et és Kurt-öt is, egy kanapé melletti asztalnál ülnek közép tájt, ennek a karfájára ült le Blaine. A kanapén a srác, aki épp Nick-et fürkészi az valószínűleg az a Marcus…
- Örömmel jelenthetem be, hogy egy új jelentkezőt üdvözölhetünk közöttünk! - mondja egy hirtelen és határozott kalapácsütés után Wes, amitől én még össze is rezzentem. Ezen persze a csoport mosolyogni kezd… Jól indul a dolog…
- Akkor Matt, tiéd a terep! - mosolyog rám kedvesen.
Én meg oda lépek a lejátszóhoz és szembe fordulok a kíváncsi arcokkal. Nagy levegőt veszek és erőt merítek Blaine bátorító mosolyából.
- Sziasztok! - de jó, nem is remeg a hangom - Én Matt Graison vagyok… és nem olyan rég jöttem át ebbe a suliba. Korábban még sehol sem énekeltem, maximum amikor egyedül voltam… Szóval most úgy gondoltam, hogy jelentkezem ide közétek, hátha elég leszek ahhoz, hogy csatlakozzam. Ez a szám, amit választottam az egyik új kedvencem. Mostanában fontos lett nekem… de lehet, hogy kicsit fura lesz ide…
Megfordulok és elindítom azt a zenei alapot, amivel délután készültem. Mikor felhangzanak az első dallamok visszafordulok a kórus felé, de direkt kerülöm Nick tekintetét… Nem tudom, hogy mit fog reagálni… De muszáj ezt most megtennem…
Everyones around
No words are coming out
And I can't find my breath, can we just say the rest with no sound?
Inkább a többiek mellett nyitva lévő ablak párkányát figyelem, minthogy a szemeikbe kelljen nézni.
And none of this is enough
I still don't measure up
And I'm not prepared, sorry is never there when you need it
De nem bírom megállni, rápillantok Nick-re. Tudnom kell, hogy mit gondol…
And now I do, want you to know I hold you up above everyone
And I do, want you to know I think you'd be good to me and I'd be so good to you
Hát igen… sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz ebből… Az arca leginkább talán sokkos…
I, would
I thought I saw a sign'
Somehwere bewteen the lines
Or maybe it's me, maybe I only see what I want
Inkább elfordítom róla a tekintetem és végig nézek a többieken is.
Hát Blaine és Kurt is meglepődöttnek tűnnek, de bíztatóan mosolyognak, Jeff meg elég értetlenül néz rám aztán Nick-re… De a többségnek úgy tűnik tetszik. Akkor mégse lehetek olyan rossz…
Well I still have your letter
Just got caught between someone I just invented
Who I really am
And who I've become
Nem tudom megállni… muszáj Nick-re néznem, tudnom kell, hogy mit érezhet ettől… Az arca talán már nem annyira sokkos, most már jöjjön aminek jönnie kell. Elengedem magam és bátrabban, határozottabban éneklek tovább.
And now I do want you to know I hold you up above everyone
And I do want you to know I think you'd be good to me, and I'd be so good to you
Woah oh oh oh…
Woah oh oh oh…
Yeaahhhh, yeahhh
I, I, would.
Uhh… ez teljesen vallomásszerű lett. És eléggé bele is vörösödtem a dologba. Inkább zavartan elfordítom a fejem…
Látom, hogy a többiek szélesen mosolyognak és élvezik a zenét, bár a zavarodottság mindenkin látszik... Hát nem erre számítottak. De ezek szerint azért tényleg jó lehet amit csinálok. Bár az a Marcus gyerek elég furán méreget…
And I do want you to know I hold you up above everyone
And I do
Want you to know I think you'd be good to me
And I'd be so good to you
Megint Nick-et figyelem…
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be so good to you
A vége felé inkább direkt elfordulok Nick-től és az egész csoportnak énekelek, ne fokozzuk a helyzet kínosságát még inkább.
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be so good to you
Az utolsó hangok után zavartan állok és várom a reakciókat.
Direkt egy kicsit mélyebben énekeltem, mint az eredeti, mert így jobban ment a hangomhoz… Nem tudom, hogy mi is lesz…
Hirtelen mindenki tapsolni kezd, Kurt is vigyorogva néz rám, én meg félénken visszamosolygok. Közben látom, hogy Nick és Blaine egymásra pillant.
- Hát azt hiszem, mindenki nevében szólhatok! - kezdi Wes egy újabb kalapácsütés után. Tényleg van valami közte és a szerszáma közt… - Üdvözlünk a csapatban! Még jól is jön nekünk egy bassz-bariton hang! - mondja mosolyogva.
- Köszönöm! - válaszolom elég megszeppenve.
- Akkor most egy pár perc szünet és utána meghallgatjuk a szólóért jelentkezők előadását. - mondja, ismét egy kalapácsütés kíséretében.
Ekkor mindenki kicsit feloldódik és beszélgetni kezdenek, néhányan odajönnek hozzám és gratulálnak, de egyiküket sem tudom megjegyezni.
Végül csak elkeveredem a srácokhoz és némán megállok előttük. Na ebből vajon mi lesz…
Nekem ez jobban tetszett :D
Nem is tudom, hogy mit gondoltam…
Fel-alá járkálok ebben a hátsó, kis szobában és próbálom nem idegesen tördelni a kezem, persze eredménytelenül…
Kb. tíz perce beszéltem a tanáccsal és kértem egy esélyt, hogy bekerülhessek a Pacsirtákhoz. Ők nagyon rendesen fogadták a dolgot és mosolyogva hívtak, hogy akkor maradjak is ott a mindjárt kezdődő próba előtt és amint megjön mindenki akkor meg is ejtjük a meghallgatást. Szerencsére ezt az opciót a többiek korábban felvázolták ezért nem ájultam el ott hirtelen előttük csak kicsit idegesen beleegyeztem a dologba ők meg hátra kísértek ebbe a külön terembe, hogy várjam meg amíg behívnak.
Nem is találkoztam a többiekkel azóta, hogy Jeff-el versenyt futottunk az ebédlőig és én gyáván elmenekültem onnan… Valószínűleg kerestek már, de szükségem volt a magányra ezért a telefonom is a szobában maradt.
Nem tudom mi fog ebből kisülni, hogy mit is fognak szólni a dologhoz, főleg…
- Hát itt vagy! - lép be Blaine a résnyire nyitott ajtón - Már mindenfelé kerestünk! Ne csinálj többet ilyet, aggódtunk miattad! Előbb Nick, aztán te is. - közelebb lép és hevesen magához ölel.
Ez azért érdekes, hisz vele alig beszélgettünk eddig. Tétován visszaölelem, majd kicsit odébb lépek tőle, de még mindig fogja a vállam.
- Mond jól vagy? - kérdi és tényleg aggodalom látszik az arcán.
- Igen jól. Fogjuk rá… Ne haragudjatok, hogy így eltűntem, de muszáj volt kicsit kiszellőztetnem magam és felkészülnöm a meghallgatásra.
Egyébként végig hátul voltam az udvaron annál a fánál ahol korábban már rám talált egyszer. Ott nyugodtan tudtam énekelgetni, készülni erre a dalra.
- Igen reméltük, hogy erre azért előkerülsz. Egyébként ezért is küldött hátra Thad, hogy szóljak, hogy jöhetsz is. Mindenki itt van és kíváncsian vár.
Megnyugodva és mosolyogva visszalépett az ajtóhoz és kitárta előttem.
Huhh… hát essünk túl rajta… Mikor odaérek mellé, halkan a fülembe súg.
- Nyugi, minden rendben lesz. Én hallottalak már. Csak nagy levegő és hajrá! - rám mosolyog és megszorítja a vállam, én félénken visszamosolygok, majd a vállamnál fogva előre vezet egészen a teremben a falnál keresztben álló asztalig, ami mögött a tanács ül. Arcukon bátorító mosollyal figyelnek. Blaine közben kiveszi a görcsös kezemből az iPod-omat és csatlakoztatja a lejátszóhoz majd leül a többiek közé.
Körbe nézve észreveszem Nick-et, Jeff-et és Kurt-öt is, egy kanapé melletti asztalnál ülnek közép tájt, ennek a karfájára ült le Blaine. A kanapén a srác, aki épp Nick-et fürkészi az valószínűleg az a Marcus…
- Örömmel jelenthetem be, hogy egy új jelentkezőt üdvözölhetünk közöttünk! - mondja egy hirtelen és határozott kalapácsütés után Wes, amitől én még össze is rezzentem. Ezen persze a csoport mosolyogni kezd… Jól indul a dolog…
- Akkor Matt, tiéd a terep! - mosolyog rám kedvesen.
Én meg oda lépek a lejátszóhoz és szembe fordulok a kíváncsi arcokkal. Nagy levegőt veszek és erőt merítek Blaine bátorító mosolyából.
- Sziasztok! - de jó, nem is remeg a hangom - Én Matt Graison vagyok… és nem olyan rég jöttem át ebbe a suliba. Korábban még sehol sem énekeltem, maximum amikor egyedül voltam… Szóval most úgy gondoltam, hogy jelentkezem ide közétek, hátha elég leszek ahhoz, hogy csatlakozzam. Ez a szám, amit választottam az egyik új kedvencem. Mostanában fontos lett nekem… de lehet, hogy kicsit fura lesz ide…
Megfordulok és elindítom azt a zenei alapot, amivel délután készültem. Mikor felhangzanak az első dallamok visszafordulok a kórus felé, de direkt kerülöm Nick tekintetét… Nem tudom, hogy mit fog reagálni… De muszáj ezt most megtennem…
Everyones around
No words are coming out
And I can't find my breath, can we just say the rest with no sound?
Inkább a többiek mellett nyitva lévő ablak párkányát figyelem, minthogy a szemeikbe kelljen nézni.
And none of this is enough
I still don't measure up
And I'm not prepared, sorry is never there when you need it
De nem bírom megállni, rápillantok Nick-re. Tudnom kell, hogy mit gondol…
And now I do, want you to know I hold you up above everyone
And I do, want you to know I think you'd be good to me and I'd be so good to you
Hát igen… sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz ebből… Az arca leginkább talán sokkos…
I, would
I thought I saw a sign'
Somehwere bewteen the lines
Or maybe it's me, maybe I only see what I want
Inkább elfordítom róla a tekintetem és végig nézek a többieken is.
Hát Blaine és Kurt is meglepődöttnek tűnnek, de bíztatóan mosolyognak, Jeff meg elég értetlenül néz rám aztán Nick-re… De a többségnek úgy tűnik tetszik. Akkor mégse lehetek olyan rossz…
Well I still have your letter
Just got caught between someone I just invented
Who I really am
And who I've become
Nem tudom megállni… muszáj Nick-re néznem, tudnom kell, hogy mit érezhet ettől… Az arca talán már nem annyira sokkos, most már jöjjön aminek jönnie kell. Elengedem magam és bátrabban, határozottabban éneklek tovább.
And now I do want you to know I hold you up above everyone
And I do want you to know I think you'd be good to me, and I'd be so good to you
Woah oh oh oh…
Woah oh oh oh…
Yeaahhhh, yeahhh
I, I, would.
Uhh… ez teljesen vallomásszerű lett. És eléggé bele is vörösödtem a dologba. Inkább zavartan elfordítom a fejem…
Látom, hogy a többiek szélesen mosolyognak és élvezik a zenét, bár a zavarodottság mindenkin látszik... Hát nem erre számítottak. De ezek szerint azért tényleg jó lehet amit csinálok. Bár az a Marcus gyerek elég furán méreget…
And I do want you to know I hold you up above everyone
And I do
Want you to know I think you'd be good to me
And I'd be so good to you
Megint Nick-et figyelem…
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be so good to you
A vége felé inkább direkt elfordulok Nick-től és az egész csoportnak énekelek, ne fokozzuk a helyzet kínosságát még inkább.
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be good to you
I'd be so good to you
Az utolsó hangok után zavartan állok és várom a reakciókat.
Direkt egy kicsit mélyebben énekeltem, mint az eredeti, mert így jobban ment a hangomhoz… Nem tudom, hogy mi is lesz…
Hirtelen mindenki tapsolni kezd, Kurt is vigyorogva néz rám, én meg félénken visszamosolygok. Közben látom, hogy Nick és Blaine egymásra pillant.
- Hát azt hiszem, mindenki nevében szólhatok! - kezdi Wes egy újabb kalapácsütés után. Tényleg van valami közte és a szerszáma közt… - Üdvözlünk a csapatban! Még jól is jön nekünk egy bassz-bariton hang! - mondja mosolyogva.
- Köszönöm! - válaszolom elég megszeppenve.
- Akkor most egy pár perc szünet és utána meghallgatjuk a szólóért jelentkezők előadását. - mondja, ismét egy kalapácsütés kíséretében.
Ekkor mindenki kicsit feloldódik és beszélgetni kezdenek, néhányan odajönnek hozzám és gratulálnak, de egyiküket sem tudom megjegyezni.
Végül csak elkeveredem a srácokhoz és némán megállok előttük. Na ebből vajon mi lesz…