Glee fanfiction: Adam Miller új élete 1. fejezet
Cím: Adam Miller új élete
Rövid leírás: Adam élete felborul. Régen látott apjához költözik egy új országba, ahol egy álmos kisváros gimnáziumi életében kell helytállnia. Vajon sikerül neki? Végre talál egy helyet ahová be tud illeszkedni? Mindazok után ami vele történt...
1. fejezet:
Minden kezdet nehéz…
Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz… Új ország, új város, új nyelv… és lényegében új család amilyen rég láttam apámat csoda, hogy megismert. Eddig Miller Ádám voltam mostantól Adam Miller leszek, kellett neki Amerikába költözni! Legalább élhetnénk valami menő helyen, de nem ő pont Lima-ban kapott munkát.
Első nap az új iskolában, jócskán benne vagyunk már a félévben, hogy hozom majd be a lemaradásomat? Mondjuk egyszerűbb lenne ha még régebben angolt tanulok de hát most már kár ezen rágódni.
William McKinley gimnázium jó nagy épület, elfogok tévedni…mennyire más itt minden, mint otthon.
Na nézzük azt az órarendet:
1. Spanyol
2. Matematika
3. Matematika
4. Angol
Ebéd
5. Francia
6. Testnevelés
Hát érdekes nap lesz. De legalább spanyolt tanultam már korábban, matekkal nem voltak gondok. Csak azt nem értem, hogy miért kell két plusz idegen nyelv az alapból új angol mellett? De hát az igazgatóság nem kivételezhet senkivel, ha két nyelv kell, akkor muszáj kettőt választani. Persze egyszerűbb lett volna, ha tanítanak itt magyart is de miért is lenne olyan szerencsém.
Akkor már csak a termet kell megkeresnem valahogy. A tanárt Mr. Schuester -nek hívják, fura, ilyen névvel németet kéne tanítania. De előbb a szekrényem 42-36-os hát ez a szám sokat nem segít.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Kurt nem értem, hogy miért baj ez. - mondta Blaine.
- Nem, tényleg nem érted. Hát nem meséltem el, hogy itt mennyire más, mint a Daltonban volt? Itt nem foghatod meg a kezem csak úgy. Nem szeretném, ha neked is át kéne élned azt, amit nekem kellett. - válaszolt Kurt kicsit dühösebben.
- Én nem félek Karofsky-tól, ő fél saját magától ezért csinálta azt amit. De ne mi változzunk meg csak azért mert ő erőszakoskodik! - mondta ingerültebben Blaine.
- Ezt talán nem a folyósón kéne megtárgyalnunk. - nézett körbe a kíváncsiskodókon Kurt, távolabb mintha egy ismeretlen közeledett volna.
- Jó akkor majd az ebédnél találkozunk, de nem zártuk még le ezt a témát! Egy búcsúcsókot sem kaphatok, ha már egész délelőtt nem látjuk egymást? - nézett huncutul Blaine a barátjára.
- Dehogynem! - válaszolt Kurt mosolyogva és gyors csókot nyomott Blaine ajkaira majd eltolta magától - De most menj, mert elkésel az órádról!
Ezzel útnak indította Blaine-t és visszafordult a szekrényéhez. Ekkor egy ismeretlen hang tört angolsággal megszólította:
- Ne haragudj, de tudsz nekem segíteni? Még új vagyok itt és kicsi eltévedtem. A nevem Adam.
Kurt megfordult egy magas, lófarkas fiú ált mögötte. Kezében egy órarend és tényleg eléggé elveszettnek tűnt.
- Persze! Kurt vagyok, szívesen segítek! - válaszolta Kurt.
- Köszönöm! Hát az első órám spanyol, de a nem tudom, merre keressem a termet. - mondta Adam mosolyogva. Milyen kedves srác és milyen szép szeme van - gondolta Kurt.
- Gyere, megmutatom merre van, a barátom is épp oda ment.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Milyen tolongás van még ilyenkor is a folyosón úgy tűnik nem csak én fogok elkésni az első órámról. Valakit meg kéne kérdeznem, hogy merre is lehet ez a spanyol terem. Lássuk, ki lehet az, aki szóba állna velem…
Néhány szurkoló lány és focista, na velük nem vagyok azonos szinten ez biztos…
Ott egy magas srác ő egész normálisnak tűnik, de épp egy kicsi barna lánnyal beszél, nem akarok zavarni…
Na ott a szekrénynél van még két srác, de mintha vitatkoznának. Nem mégse, most válnak szét, csak nem megcsókolták egymást? Nem, biztos rosszul láttam a tömegben… De jó az egyikük itt maradt ő talán tud nekem segíteni. Nálam alacsonyabb srác, vékony és kicsit extrém a ruhája, de még mindig ő tűnik a legnormálisabbnak.
- Ne haragudj, de tudsz nekem segíteni? Még új vagyok itt és kicsi eltévedtem. A nevem Adam.
Remélem értelmesen beszélek, még mindig nem szoktam hozzá a nyelvhez.
Megfordul, milyen szép szeme van, fura a színe…!
- Persze! Kurt vagyok, szívesen segítek! - mondta .
Jól gondoltam, hogy rendes srác lesz, nem néz rám furán a kiejtésem miatt sem, nem is indul olyan rosszul ez a nap.
- Köszönöm! Hát az első órám spanyol, de a nem tudom, merre keressem a termet.
- Gyere, megmutatom merre van, a barátom is épp oda ment.
A barátja? Hát lehet mégis jól láttam azt a csókot. És itt senki sem bántja? Tényleg más ez a hely…
Útban a spanyol terem felé látom, hogy Kurt valamin nagyon gondolkodik és feszült, nem akarom zavarni ezért inkább csendben követem.
- Hé homi! Lecserélted a pasidat? Kell a friss hús? - a hátunk mögül egy csapat focista srác közül valamelyik kiáltott utánunk. Már látom, egy nagydarab, rövid barna hajú gyerek. Úgy tűnik ő számít a helyi vagánynak.
- Már nem az alacsony göndör kell, hanem a magas copfos? - erre a többiek röhögni kezdtek és tovább álltak. Mennyit gondolkozhatott ezen a poénon?
Kurt megmerevedett és elvörösödött, de nem szólt semmit valószínűleg én is elvörösödtem, de én is inkább néma maradtam. Néhány lépés után megérkeztünk a teremhez.
- Hát meg jöttünk. - mondta.
- Köszönöm a segítséget! - szegény srác mégsem olyan jó a helyzet, mint gondoltam.
- Á nincs mit!
Ezzel benyitott a terembe és előre engedett majd bejött velem és a tanárhoz kísért.
- Mr. Schuester hoztam egy új tanulót! - ekkor megszólalt a csöngő - De már rohanok is, majd a próbán találkozunk!
- Köszi Kurt! Üdvözöllek itt mi nálunk én Will Schuster vagyok, te meg, ha minden igaz az új diák vagy Európából, ugye?
- Igen, a nevem Adam Miller.
- Jól van. Tanultál már korábban spanyolul?
- Sí, señor un poco.
- Muy bien! Hát sok helyünk már nincs csak oda tudsz leülni. - mutatott hátra a terem bal oldalára. Tényleg eléggé tele volt a terem. Egy hely volt csak szabad egy göndör, sötét hajú srác mellett. Elindultam arrafelé, közben látom, hogy mindenki engem néz. Még a korábbi alapzaj is abbamaradt. Na, én lettem a helyi szenzáció, ezért nem szeretek iskolát váltani.
Szerencsére Mr. Schuester elkezdte az órát és figyelmet kért magának így viszonylag nyugodtan sétálhattam hátra és ülhettem le az új helyemre. Menet közben jöttem rá, hogy ez az a srác, akit korábban Kurt-tel láttam a folyósón. Jó kis göndör haja van, mikor odaérek az asztalhoz felnéz rám és látom, hogy neki is milyen szép a szeme csak az övé mogyoróbarna.
Ebbe az iskolába begyűjtötték a különböző szép szeműeket?
Aranyos a mosolya, de nem szól semmit, ahogy én sem. Leülök és előveszem a füzetemet. A könyveimet még nem sikerült beszereznem, addig is elküldtek a könyvtárba, hogy kölcsönözzem őket ki. Persze csak ha megtalálom a könyvtárat… Hátha Kurt majd segít.
Megy az óra én meg próbálom követni Mr. Schuestert. Szerencsére csak ragozgatunk azt is csak jelen időben erre még emlékszem. Egyszer csak egy darab papír hullik a füzetemre. Rajta kifejezetten szép, kicsit lányos írás:
- Szia! Én Blaine vagyok. Tényleg Európából jöttél?
Ránézek a srácra, ezek szerint Blaine-re ő mosolyogva jelzi, hogy várja a válaszom.
- Szia! Igen, tényleg Európából jöttem. - írtam vissza az én nem túl szép írásommal. Majd az ő füzetére ejtettem a fecnit.
- Európából honnan? Csak nem Franciaországból? Tök jó lehet ott élni, bár azt a nyelvet megtanulni...
- Nem, én Magyarországról jöttem. Az egy kis ország Közép-Európában.
- Még nem hallottam róla.
- Nem lep meg. Általában azt sem tudják, hogy létezik ilyen ország.
- És hogyhogy elköltöztél onnan?
Na, ez az a téma amibe nem szívesen mennék bele, főleg nem levélben…
- Hát, apám ide költözött még pár éve és most nekem is jönnöm kellett…
- Gondolom most minden furcsa neked.
- Igen, minden teljesen más, mint amit megszoktam.
- Ha gondolod én szívesen segítek neked bármiben. Láttam Kurt-tel már megismerkedtél. Ha szeretnéd bemutathatlak pár jó fej embernek.
Mielőtt visszaírhattam volna bármit is Mr. Schuester felszólította Blaine-t. Egy alapigét kellett elragoznia. Szegény, láttam rajta, hogy most megfogták, ezért lesúgtam neki a feladatot. Mire végeztünk pont kicsöngettek.
- Köszi a segítséget! Nélküled nem ment volna! - mondta, közben kezet nyújtott. - Szóval Blaine vagyok és szólj nyugodtan, ha valamiben tudok segíteni.
- Hát igazából van is valami. Matematika órám lesz, de nem tudom merre van a terem.
- Mr.Bates-el lesz az órád?
- Hhm... - hol van az órarendem? - Igen, elvileg vele.
- Akkor csak kövess, nekem is vele lesz a következő órám! - mondta mosolyogva.
- Oké!
Elindultunk kifelé a többiekkel együtt. A fura tekinteteket megint kiszúrtam, nem értem. Jó tény, hogy eddig nem láttam itt más hosszú hajú srácot és tény, hogy új vagyok de ezért megbámulni…
- Hé Blaine! - a tömegből szólt valaki. Majd egy alacsony, barna hajú lány lépett elénk. Felismertem reggelről, ő beszélt azzal a magas sráccal a folyósón. - Találtam egy jó számot a heti feladatra, lennél a duett partnerem?
- Hát Rachel…nem tudom, hogy Kurt mire gondolt, még nem volt időnk beszélni…
- Hát ez jó, Finn is inkább Quinn-t választotta, a végén megint egyedül maradok… - ez láthatóan elszomorította. De választ sem várva elviharzott. Érdekes egy jelenség…
- Na - fordult hozzám Blaine - ő volt Rachel, egyébként jó fej meg minden csak kicsit mániákus, ha a glee klubról van szó.
- Milyen ez a glee klub? - akkor erről a próbáról beszélt reggel Kurt - Tök jó lehet egy ilyenben részt venni…
- Tényleg jó, gyere és próbáld ki te is! Mindig örülünk az új tagoknak!
- Persze, jó is lenne… De én sosem énekeltem nyilvánosan csak otthon egyedül, vagy a családomnak.
Közben tovább sétáltunk a folyósón. A szekrények mellett haladva észrevettem, hogy közeledünk az enyémhez…42-34, 42-35 és 42-36…
- Egy pillanat ha már erre jöttünk legalább a szekrényem is meglett. Had pakoljak be!
- Nyugodtan. - válaszolta.
- Igazán adhattak volna egy térképet is a tájékoztatókkal együtt…
Ezen Blaine csak mosolygott. Miközben pakoltam ki a táskámból valaki odalépett hozzánk.
- Hé te! Már neked is az új srác kell? Nem vagytok elegek egymásnak? - ugyanaz a gyerek volt aki reggel is kötözködött. - Miért nem tudtok vissza menni oda ahonnan jöttetek? - kérdezte és láttam, hogy egészen rámászott Blaine-re és a szekrényeknek nyomta. Szegény srác hírtelen megszólalni sem tudott. Ezt azért nem hagyhatom, leraktam a táskám a földre.
- Mit ártott neked Kurt és Blaine? - oda fordultam és kihúztam magam így pár centivel még magasabb is lettem mint ő - Miért nem a saját súlycsoportoddal kezdesz?
- Ártott? Elég, hogy létezik. - nézett rám - Talán te is az ő bandájukban játszol? Te is ugyan olyan homokos vagy mint ezek? - valami volt a szemében… Dühös volt és mindenáron kötözködni akart az látszott, de valami más volt a háttérben.
- Mit zavarnak ők téged?... Csak nem féltékeny vagy? - erre elvörösödött, szóval jó volt a tipp. Majd megragadta a pólómat és neki vágott a szomszéd szekrénynek. Nem fájt, inkább csak jó nagyot szólt. A hangra többen hátrálni kezdtek és figyelték az eseményeket.
- Figyelj, nem ismerlek és nem vagy az esetem szóval ne fogdoss! - ha lehet, akkor még vörösebb lett. De jó, én és a nagy szám… első nap a suliban és mindjárt nekem esik egy idegen itt a folyósón.
Elkezdtem eltolni magamtól mire visszalökött és újra csattantam egyet. Na elég ebből! Épp lendületet vettem, amikor egy erőteljesebb hang ránk szólt.
- Elég legyen! Szétválni! - Mr. Schuester lépett oda hozzánk - Elég, David irány az igazgatói!
- De hát ő kezdett el…
- Láttam mi történt szóval menj Mr. Figgins-hez!
- Ezt még nagyon meg bánod! - nézett rám fenyegetően - Még találkozunk!
- Ja, sejtem. - mondtam.
- Jól vagytok fiúk? Blaine, jól vagy? - kérdezte Mr Schuester.
- Igen jól, minden rendben. Köszönöm Adam - fordult hozzám - eddig még nem kezdett el verekedni csak fenyegetőzött.
- Nem nagy ügy. Ismerem az ilyeneket. Kisebb koromban folyton én voltam a célpont, kénytelen voltam megvédeni magam.
- De tényleg köszönöm… - mielőtt tovább mondhatta volna megszólalt a csengő.
- Na gyerekek irány a következő óra! - szólt Mr. Schuester - Blaine délután találkozunk! Adam te meg inkább ne kötözködj Daviddel hanem kerüld el.
- De hát csak nem hagyhatom, hogy fenyegessen engem vagy a többieket? - valószínűleg elég értetlenül nézhettem - Azzal nem lesz könnyebb senkinek, ha ráhagyjuk a dolgot és meghúzzuk magunkat. Főleg ha ok nélkül zaklat másokat! Tudom, mert velem is ezt csinálták!
- Jó, de most menjetek, ne késsetek túl sokat. Később majd megoldjuk a David ügyet is.
Ezzel megfordult és ott hagyott minket, közben a folyosó is egészen kiürült ezért mi is indultunk tovább.
- Mióta megy már ez ezzel a Daviddel? - kérdeztem Blaine-t még mielőtt beértünk volna a terembe.
- Hát elég régóta, igazából Kurt is ezért váltott iskolát. Aztán később együtt jöttünk vissza, de a helyzet nem javult.
Ekkor értünk be a matematika óránkra. Mr. Bates, egy alacsony kopaszodó ember, szó nélkül hátra küldött Blaine-nel egy üres padba és nem is nagyon törődött velem utána, amit én személy szerint nem is bántam.
A folyosós jelenet után már egész unalmasan telt a délelőtt. Viszont az ebédlő felé tartva rájöttem, hogy milyen gyorsan híre ment a kis összezördülésünknek Daviddel. Blaine kísért megint, kiderült, hogy ma minden óránk közös lesz így legalább nem kell egyedül bolyonganom.
Menet közben észreveszem, hogy egyre többen fordulnak utánunk és súgnak össze a hátunk mögött.
- Ezt meg miért csinálják? Nincs rajtunk semmi érdekes.
- Hát szerintem megtudták, hogy te voltál az aki kiállt Karofsky ellen reggel.
- És ez miért ilyen nagy dolog?
- Hát ez eddig nem nagyon fordult elő főleg úgy, hogy új diák vagy… Szóval szerintem számíts valamiféle megtorlásra a foci… - ekkor hírtelen megáll előttünk egy srác és valamit Blaine arcába önt, felnézek, erre én is kapok egy adagot, majd fennhangon röhögve továbbáll.
- Na így legyél nagyszájú új gyerek!
- Ez meg mi volt? - megpróbálom letörölni az arcom - Iszonyúan csípi a szemem…
- Te jó ég! Blaine, Adam jól vagytok? - ez Kurt hangja.
- Gyertek, segítünk! - ez egy lány, de nem ismerem. Valaki megfogja a kezem és elkezd húzni magával. A szememben lévő valamitől nem látok szinte semmit.
- Mi ez az izé?
- Kaptatok egy-egy adag jégkását. Ha jól látom szőlőset. - ez megint egy új hang.
Tényleg szőlős, érezni az ízén. Beértünk egy mosdóba és valaki odairányított egy csaphoz. Végre kimoshatom ezt a szememből. Közben hallom, hogy Blaine is mosakszik, neki Kurt segít. Ránézek a mellettem álló lányra.
- Szia én Mercedes vagyok! - mondja mosolyogva.
- Szia én Adam - belenézek a tükörbe - és most épp úgy nézek ki mint egy hatalmas hupikék törpike.
- Áá nem olyan vészes, ha gyorsan lemosod foltot sem nagyon hagy. - ez egy újabb ismeretlen lány. Körülnézek és látom, hogy egész sokan vagyunk bent. Néhányukat láttam délelőtti órákon. Mercedes sorban bemutat mindenkit. Ott van Rachel, Quinn-től tudtam meg, hogy milyen ízű kását szedek ki épp a hajamból, Tina mondta, hogy gyorsan mossam le magamról a kékséget, Brittany meg Kurtnek segít Blaine-nel. A srácok, Puck, Finn és Mike a háttérben épp a bosszút tervezgetik.
- Hogy-hogy ilyen sokan jöttetek segíteni?
- Mi mindig segítünk egymásnak, igazából ezért is van a glee klub. - válaszolta Rachel
- Hát valójában ezt a kását vehetjük akár beavatásnak is - szólt széles mosollyal Mercedes - szóval ha gondolod csatalakozz te is.
Erre hírtelen nem tudtam mást reagálni csak visszamosolyogtam.
ESTE, OTTHON
- Szia, hát csak megjöttél! - szólt ki apám a konyhából rögtön, ahogy beléptem az ajtón. Ezért lerúgtam a cipőmet és bementem hozzá - Milyen volt az első nap?
- Hhm…jó. - válaszoltam miközben leültem az asztalhoz.
- Ennyi? Jó?
- Hát igazából majdnem összeverekedtem egy idegennel a folyósón, leöntöttek jégkásával, kaptam egy csomó házi feladatot - elmosolyodtam az arckifejezésén - valószínűleg beléptem a glee klubba és szereztem pár barátot…
- Hát én örülök, ha örülsz… Mindjárt kész a vacsora addig pakolj le.
Miközben felfelé mentem a szobámba végig gondoltam a napom…
Igen, igaza van apámnak, örülök és boldog vagyok. Nem gondoltam volna, hogy egyhamar így fogok érezni azok után…
De igen boldog vagyok. Boldog, hogy ilyen barátokat találtam… :)
Rövid leírás: Adam élete felborul. Régen látott apjához költözik egy új országba, ahol egy álmos kisváros gimnáziumi életében kell helytállnia. Vajon sikerül neki? Végre talál egy helyet ahová be tud illeszkedni? Mindazok után ami vele történt...
1. fejezet:
Minden kezdet nehéz…
Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz… Új ország, új város, új nyelv… és lényegében új család amilyen rég láttam apámat csoda, hogy megismert. Eddig Miller Ádám voltam mostantól Adam Miller leszek, kellett neki Amerikába költözni! Legalább élhetnénk valami menő helyen, de nem ő pont Lima-ban kapott munkát.
Első nap az új iskolában, jócskán benne vagyunk már a félévben, hogy hozom majd be a lemaradásomat? Mondjuk egyszerűbb lenne ha még régebben angolt tanulok de hát most már kár ezen rágódni.
William McKinley gimnázium jó nagy épület, elfogok tévedni…mennyire más itt minden, mint otthon.
Na nézzük azt az órarendet:
1. Spanyol
2. Matematika
3. Matematika
4. Angol
Ebéd
5. Francia
6. Testnevelés
Hát érdekes nap lesz. De legalább spanyolt tanultam már korábban, matekkal nem voltak gondok. Csak azt nem értem, hogy miért kell két plusz idegen nyelv az alapból új angol mellett? De hát az igazgatóság nem kivételezhet senkivel, ha két nyelv kell, akkor muszáj kettőt választani. Persze egyszerűbb lett volna, ha tanítanak itt magyart is de miért is lenne olyan szerencsém.
Akkor már csak a termet kell megkeresnem valahogy. A tanárt Mr. Schuester -nek hívják, fura, ilyen névvel németet kéne tanítania. De előbb a szekrényem 42-36-os hát ez a szám sokat nem segít.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Kurt nem értem, hogy miért baj ez. - mondta Blaine.
- Nem, tényleg nem érted. Hát nem meséltem el, hogy itt mennyire más, mint a Daltonban volt? Itt nem foghatod meg a kezem csak úgy. Nem szeretném, ha neked is át kéne élned azt, amit nekem kellett. - válaszolt Kurt kicsit dühösebben.
- Én nem félek Karofsky-tól, ő fél saját magától ezért csinálta azt amit. De ne mi változzunk meg csak azért mert ő erőszakoskodik! - mondta ingerültebben Blaine.
- Ezt talán nem a folyósón kéne megtárgyalnunk. - nézett körbe a kíváncsiskodókon Kurt, távolabb mintha egy ismeretlen közeledett volna.
- Jó akkor majd az ebédnél találkozunk, de nem zártuk még le ezt a témát! Egy búcsúcsókot sem kaphatok, ha már egész délelőtt nem látjuk egymást? - nézett huncutul Blaine a barátjára.
- Dehogynem! - válaszolt Kurt mosolyogva és gyors csókot nyomott Blaine ajkaira majd eltolta magától - De most menj, mert elkésel az órádról!
Ezzel útnak indította Blaine-t és visszafordult a szekrényéhez. Ekkor egy ismeretlen hang tört angolsággal megszólította:
- Ne haragudj, de tudsz nekem segíteni? Még új vagyok itt és kicsi eltévedtem. A nevem Adam.
Kurt megfordult egy magas, lófarkas fiú ált mögötte. Kezében egy órarend és tényleg eléggé elveszettnek tűnt.
- Persze! Kurt vagyok, szívesen segítek! - válaszolta Kurt.
- Köszönöm! Hát az első órám spanyol, de a nem tudom, merre keressem a termet. - mondta Adam mosolyogva. Milyen kedves srác és milyen szép szeme van - gondolta Kurt.
- Gyere, megmutatom merre van, a barátom is épp oda ment.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Milyen tolongás van még ilyenkor is a folyosón úgy tűnik nem csak én fogok elkésni az első órámról. Valakit meg kéne kérdeznem, hogy merre is lehet ez a spanyol terem. Lássuk, ki lehet az, aki szóba állna velem…
Néhány szurkoló lány és focista, na velük nem vagyok azonos szinten ez biztos…
Ott egy magas srác ő egész normálisnak tűnik, de épp egy kicsi barna lánnyal beszél, nem akarok zavarni…
Na ott a szekrénynél van még két srác, de mintha vitatkoznának. Nem mégse, most válnak szét, csak nem megcsókolták egymást? Nem, biztos rosszul láttam a tömegben… De jó az egyikük itt maradt ő talán tud nekem segíteni. Nálam alacsonyabb srác, vékony és kicsit extrém a ruhája, de még mindig ő tűnik a legnormálisabbnak.
- Ne haragudj, de tudsz nekem segíteni? Még új vagyok itt és kicsi eltévedtem. A nevem Adam.
Remélem értelmesen beszélek, még mindig nem szoktam hozzá a nyelvhez.
Megfordul, milyen szép szeme van, fura a színe…!
- Persze! Kurt vagyok, szívesen segítek! - mondta .
Jól gondoltam, hogy rendes srác lesz, nem néz rám furán a kiejtésem miatt sem, nem is indul olyan rosszul ez a nap.
- Köszönöm! Hát az első órám spanyol, de a nem tudom, merre keressem a termet.
- Gyere, megmutatom merre van, a barátom is épp oda ment.
A barátja? Hát lehet mégis jól láttam azt a csókot. És itt senki sem bántja? Tényleg más ez a hely…
Útban a spanyol terem felé látom, hogy Kurt valamin nagyon gondolkodik és feszült, nem akarom zavarni ezért inkább csendben követem.
- Hé homi! Lecserélted a pasidat? Kell a friss hús? - a hátunk mögül egy csapat focista srác közül valamelyik kiáltott utánunk. Már látom, egy nagydarab, rövid barna hajú gyerek. Úgy tűnik ő számít a helyi vagánynak.
- Már nem az alacsony göndör kell, hanem a magas copfos? - erre a többiek röhögni kezdtek és tovább álltak. Mennyit gondolkozhatott ezen a poénon?
Kurt megmerevedett és elvörösödött, de nem szólt semmit valószínűleg én is elvörösödtem, de én is inkább néma maradtam. Néhány lépés után megérkeztünk a teremhez.
- Hát meg jöttünk. - mondta.
- Köszönöm a segítséget! - szegény srác mégsem olyan jó a helyzet, mint gondoltam.
- Á nincs mit!
Ezzel benyitott a terembe és előre engedett majd bejött velem és a tanárhoz kísért.
- Mr. Schuester hoztam egy új tanulót! - ekkor megszólalt a csöngő - De már rohanok is, majd a próbán találkozunk!
- Köszi Kurt! Üdvözöllek itt mi nálunk én Will Schuster vagyok, te meg, ha minden igaz az új diák vagy Európából, ugye?
- Igen, a nevem Adam Miller.
- Jól van. Tanultál már korábban spanyolul?
- Sí, señor un poco.
- Muy bien! Hát sok helyünk már nincs csak oda tudsz leülni. - mutatott hátra a terem bal oldalára. Tényleg eléggé tele volt a terem. Egy hely volt csak szabad egy göndör, sötét hajú srác mellett. Elindultam arrafelé, közben látom, hogy mindenki engem néz. Még a korábbi alapzaj is abbamaradt. Na, én lettem a helyi szenzáció, ezért nem szeretek iskolát váltani.
Szerencsére Mr. Schuester elkezdte az órát és figyelmet kért magának így viszonylag nyugodtan sétálhattam hátra és ülhettem le az új helyemre. Menet közben jöttem rá, hogy ez az a srác, akit korábban Kurt-tel láttam a folyósón. Jó kis göndör haja van, mikor odaérek az asztalhoz felnéz rám és látom, hogy neki is milyen szép a szeme csak az övé mogyoróbarna.
Ebbe az iskolába begyűjtötték a különböző szép szeműeket?
Aranyos a mosolya, de nem szól semmit, ahogy én sem. Leülök és előveszem a füzetemet. A könyveimet még nem sikerült beszereznem, addig is elküldtek a könyvtárba, hogy kölcsönözzem őket ki. Persze csak ha megtalálom a könyvtárat… Hátha Kurt majd segít.
Megy az óra én meg próbálom követni Mr. Schuestert. Szerencsére csak ragozgatunk azt is csak jelen időben erre még emlékszem. Egyszer csak egy darab papír hullik a füzetemre. Rajta kifejezetten szép, kicsit lányos írás:
- Szia! Én Blaine vagyok. Tényleg Európából jöttél?
Ránézek a srácra, ezek szerint Blaine-re ő mosolyogva jelzi, hogy várja a válaszom.
- Szia! Igen, tényleg Európából jöttem. - írtam vissza az én nem túl szép írásommal. Majd az ő füzetére ejtettem a fecnit.
- Európából honnan? Csak nem Franciaországból? Tök jó lehet ott élni, bár azt a nyelvet megtanulni...
- Nem, én Magyarországról jöttem. Az egy kis ország Közép-Európában.
- Még nem hallottam róla.
- Nem lep meg. Általában azt sem tudják, hogy létezik ilyen ország.
- És hogyhogy elköltöztél onnan?
Na, ez az a téma amibe nem szívesen mennék bele, főleg nem levélben…
- Hát, apám ide költözött még pár éve és most nekem is jönnöm kellett…
- Gondolom most minden furcsa neked.
- Igen, minden teljesen más, mint amit megszoktam.
- Ha gondolod én szívesen segítek neked bármiben. Láttam Kurt-tel már megismerkedtél. Ha szeretnéd bemutathatlak pár jó fej embernek.
Mielőtt visszaírhattam volna bármit is Mr. Schuester felszólította Blaine-t. Egy alapigét kellett elragoznia. Szegény, láttam rajta, hogy most megfogták, ezért lesúgtam neki a feladatot. Mire végeztünk pont kicsöngettek.
- Köszi a segítséget! Nélküled nem ment volna! - mondta, közben kezet nyújtott. - Szóval Blaine vagyok és szólj nyugodtan, ha valamiben tudok segíteni.
- Hát igazából van is valami. Matematika órám lesz, de nem tudom merre van a terem.
- Mr.Bates-el lesz az órád?
- Hhm... - hol van az órarendem? - Igen, elvileg vele.
- Akkor csak kövess, nekem is vele lesz a következő órám! - mondta mosolyogva.
- Oké!
Elindultunk kifelé a többiekkel együtt. A fura tekinteteket megint kiszúrtam, nem értem. Jó tény, hogy eddig nem láttam itt más hosszú hajú srácot és tény, hogy új vagyok de ezért megbámulni…
- Hé Blaine! - a tömegből szólt valaki. Majd egy alacsony, barna hajú lány lépett elénk. Felismertem reggelről, ő beszélt azzal a magas sráccal a folyósón. - Találtam egy jó számot a heti feladatra, lennél a duett partnerem?
- Hát Rachel…nem tudom, hogy Kurt mire gondolt, még nem volt időnk beszélni…
- Hát ez jó, Finn is inkább Quinn-t választotta, a végén megint egyedül maradok… - ez láthatóan elszomorította. De választ sem várva elviharzott. Érdekes egy jelenség…
- Na - fordult hozzám Blaine - ő volt Rachel, egyébként jó fej meg minden csak kicsit mániákus, ha a glee klubról van szó.
- Milyen ez a glee klub? - akkor erről a próbáról beszélt reggel Kurt - Tök jó lehet egy ilyenben részt venni…
- Tényleg jó, gyere és próbáld ki te is! Mindig örülünk az új tagoknak!
- Persze, jó is lenne… De én sosem énekeltem nyilvánosan csak otthon egyedül, vagy a családomnak.
Közben tovább sétáltunk a folyósón. A szekrények mellett haladva észrevettem, hogy közeledünk az enyémhez…42-34, 42-35 és 42-36…
- Egy pillanat ha már erre jöttünk legalább a szekrényem is meglett. Had pakoljak be!
- Nyugodtan. - válaszolta.
- Igazán adhattak volna egy térképet is a tájékoztatókkal együtt…
Ezen Blaine csak mosolygott. Miközben pakoltam ki a táskámból valaki odalépett hozzánk.
- Hé te! Már neked is az új srác kell? Nem vagytok elegek egymásnak? - ugyanaz a gyerek volt aki reggel is kötözködött. - Miért nem tudtok vissza menni oda ahonnan jöttetek? - kérdezte és láttam, hogy egészen rámászott Blaine-re és a szekrényeknek nyomta. Szegény srác hírtelen megszólalni sem tudott. Ezt azért nem hagyhatom, leraktam a táskám a földre.
- Mit ártott neked Kurt és Blaine? - oda fordultam és kihúztam magam így pár centivel még magasabb is lettem mint ő - Miért nem a saját súlycsoportoddal kezdesz?
- Ártott? Elég, hogy létezik. - nézett rám - Talán te is az ő bandájukban játszol? Te is ugyan olyan homokos vagy mint ezek? - valami volt a szemében… Dühös volt és mindenáron kötözködni akart az látszott, de valami más volt a háttérben.
- Mit zavarnak ők téged?... Csak nem féltékeny vagy? - erre elvörösödött, szóval jó volt a tipp. Majd megragadta a pólómat és neki vágott a szomszéd szekrénynek. Nem fájt, inkább csak jó nagyot szólt. A hangra többen hátrálni kezdtek és figyelték az eseményeket.
- Figyelj, nem ismerlek és nem vagy az esetem szóval ne fogdoss! - ha lehet, akkor még vörösebb lett. De jó, én és a nagy szám… első nap a suliban és mindjárt nekem esik egy idegen itt a folyósón.
Elkezdtem eltolni magamtól mire visszalökött és újra csattantam egyet. Na elég ebből! Épp lendületet vettem, amikor egy erőteljesebb hang ránk szólt.
- Elég legyen! Szétválni! - Mr. Schuester lépett oda hozzánk - Elég, David irány az igazgatói!
- De hát ő kezdett el…
- Láttam mi történt szóval menj Mr. Figgins-hez!
- Ezt még nagyon meg bánod! - nézett rám fenyegetően - Még találkozunk!
- Ja, sejtem. - mondtam.
- Jól vagytok fiúk? Blaine, jól vagy? - kérdezte Mr Schuester.
- Igen jól, minden rendben. Köszönöm Adam - fordult hozzám - eddig még nem kezdett el verekedni csak fenyegetőzött.
- Nem nagy ügy. Ismerem az ilyeneket. Kisebb koromban folyton én voltam a célpont, kénytelen voltam megvédeni magam.
- De tényleg köszönöm… - mielőtt tovább mondhatta volna megszólalt a csengő.
- Na gyerekek irány a következő óra! - szólt Mr. Schuester - Blaine délután találkozunk! Adam te meg inkább ne kötözködj Daviddel hanem kerüld el.
- De hát csak nem hagyhatom, hogy fenyegessen engem vagy a többieket? - valószínűleg elég értetlenül nézhettem - Azzal nem lesz könnyebb senkinek, ha ráhagyjuk a dolgot és meghúzzuk magunkat. Főleg ha ok nélkül zaklat másokat! Tudom, mert velem is ezt csinálták!
- Jó, de most menjetek, ne késsetek túl sokat. Később majd megoldjuk a David ügyet is.
Ezzel megfordult és ott hagyott minket, közben a folyosó is egészen kiürült ezért mi is indultunk tovább.
- Mióta megy már ez ezzel a Daviddel? - kérdeztem Blaine-t még mielőtt beértünk volna a terembe.
- Hát elég régóta, igazából Kurt is ezért váltott iskolát. Aztán később együtt jöttünk vissza, de a helyzet nem javult.
Ekkor értünk be a matematika óránkra. Mr. Bates, egy alacsony kopaszodó ember, szó nélkül hátra küldött Blaine-nel egy üres padba és nem is nagyon törődött velem utána, amit én személy szerint nem is bántam.
A folyosós jelenet után már egész unalmasan telt a délelőtt. Viszont az ebédlő felé tartva rájöttem, hogy milyen gyorsan híre ment a kis összezördülésünknek Daviddel. Blaine kísért megint, kiderült, hogy ma minden óránk közös lesz így legalább nem kell egyedül bolyonganom.
Menet közben észreveszem, hogy egyre többen fordulnak utánunk és súgnak össze a hátunk mögött.
- Ezt meg miért csinálják? Nincs rajtunk semmi érdekes.
- Hát szerintem megtudták, hogy te voltál az aki kiállt Karofsky ellen reggel.
- És ez miért ilyen nagy dolog?
- Hát ez eddig nem nagyon fordult elő főleg úgy, hogy új diák vagy… Szóval szerintem számíts valamiféle megtorlásra a foci… - ekkor hírtelen megáll előttünk egy srác és valamit Blaine arcába önt, felnézek, erre én is kapok egy adagot, majd fennhangon röhögve továbbáll.
- Na így legyél nagyszájú új gyerek!
- Ez meg mi volt? - megpróbálom letörölni az arcom - Iszonyúan csípi a szemem…
- Te jó ég! Blaine, Adam jól vagytok? - ez Kurt hangja.
- Gyertek, segítünk! - ez egy lány, de nem ismerem. Valaki megfogja a kezem és elkezd húzni magával. A szememben lévő valamitől nem látok szinte semmit.
- Mi ez az izé?
- Kaptatok egy-egy adag jégkását. Ha jól látom szőlőset. - ez megint egy új hang.
Tényleg szőlős, érezni az ízén. Beértünk egy mosdóba és valaki odairányított egy csaphoz. Végre kimoshatom ezt a szememből. Közben hallom, hogy Blaine is mosakszik, neki Kurt segít. Ránézek a mellettem álló lányra.
- Szia én Mercedes vagyok! - mondja mosolyogva.
- Szia én Adam - belenézek a tükörbe - és most épp úgy nézek ki mint egy hatalmas hupikék törpike.
- Áá nem olyan vészes, ha gyorsan lemosod foltot sem nagyon hagy. - ez egy újabb ismeretlen lány. Körülnézek és látom, hogy egész sokan vagyunk bent. Néhányukat láttam délelőtti órákon. Mercedes sorban bemutat mindenkit. Ott van Rachel, Quinn-től tudtam meg, hogy milyen ízű kását szedek ki épp a hajamból, Tina mondta, hogy gyorsan mossam le magamról a kékséget, Brittany meg Kurtnek segít Blaine-nel. A srácok, Puck, Finn és Mike a háttérben épp a bosszút tervezgetik.
- Hogy-hogy ilyen sokan jöttetek segíteni?
- Mi mindig segítünk egymásnak, igazából ezért is van a glee klub. - válaszolta Rachel
- Hát valójában ezt a kását vehetjük akár beavatásnak is - szólt széles mosollyal Mercedes - szóval ha gondolod csatalakozz te is.
Erre hírtelen nem tudtam mást reagálni csak visszamosolyogtam.
ESTE, OTTHON
- Szia, hát csak megjöttél! - szólt ki apám a konyhából rögtön, ahogy beléptem az ajtón. Ezért lerúgtam a cipőmet és bementem hozzá - Milyen volt az első nap?
- Hhm…jó. - válaszoltam miközben leültem az asztalhoz.
- Ennyi? Jó?
- Hát igazából majdnem összeverekedtem egy idegennel a folyósón, leöntöttek jégkásával, kaptam egy csomó házi feladatot - elmosolyodtam az arckifejezésén - valószínűleg beléptem a glee klubba és szereztem pár barátot…
- Hát én örülök, ha örülsz… Mindjárt kész a vacsora addig pakolj le.
Miközben felfelé mentem a szobámba végig gondoltam a napom…
Igen, igaza van apámnak, örülök és boldog vagyok. Nem gondoltam volna, hogy egyhamar így fogok érezni azok után…
De igen boldog vagyok. Boldog, hogy ilyen barátokat találtam… :)