U Hoo Hoo
Cím: U Hoo Hoo
Írta: leadernim
Párosítás: U-BOMB (Yukwon/Minhyuk)
Korhatár: 14
Fordította: elasticbanana
Bétázta: mangagirl89
Összefoglaló: Egy lassú love story.
Előző részek: 1/1. rész
Minhyuk hat éves volt, amikor elhatározta, hogy Pokémonmester lesz.
Látta a sorozatot a tévében (Ash tök király és Pikachu a legjobb Pokémon!), van néhány játéka is, de ami a legfontosabb: gyűjti az összes kártyát. Megvan neki az összes kedvence, az összes ritka lap, csillogó kártyák, újra kiadott verziók a régi klasszikusokból, a régi klasszikusok maguk: egyszóval minden megvan neki. A kártyáknak köszönhetően ő az egyik legmenőbb gyerek az oviban és mindenki az ő barátja akar lenni, mert... hé! Elvégre belőle Pokémonmester lesz! Be fogja utazni a világot és összegyűjti az összes Pokémont, lesz saját Pikachuja is és Yukwon talán lehetne az ő Brockja, de talán szükségük lesz egy Mistyre is, de még nem most és--
Egy kis büfi hallatszott.
Minhyuk lenézett. Yukwon épp az egyik ritka, limitált kiadású kártyáját (amit baromi sokáig tartott beszerezni) fogta és összehajtotta.
Elakadt a lélegzete.
- Yukwonnie! Mit művelsz?!
Yukwon felugrott és elejtette a kártyát, miközben makogott valamit, hogy ő csak nézte és nem nyúlt hozzá, ő tényleg nem!
- Láttam, hogy hozzányúltál! - Minhyuk dúlt-fúlt és felkapta a kártyát.
Oh, pont a Deoxys az. Most már aztán tényleg nagyon mérges!
- Mindig elmondom neked, hogy ne nyúlj a kártyáimhoz! Ezek az enyémek! Játsz a sajátoddal!
Yukwon megint felugrott és elkezdett szipogni, Minhyuk pedig lemerevedett és érezte, hogy a szipogás után a sírás készül kitörni. És nem is csalódott. Először is, Yukwon sokat szokott szipogni. Olyan, mint a szomszéd kutyája, amikor jön a pizzafutár. Aztán a kisebbik megpróbálta abbahagyni a szipogást úgy, hogy megtörölte az orrát. De ez csak rosszabbá tette a helyzetet. Eleredtek a könnyei, nyafogni kezdett, aztán a halk nyafizás váltakozott az elsuttogott bocsánatkérésekkel. Ekkor Minhyuk úgy érezte, hogy ő a legrosszabb ember a világon.
- Yukwonnie - kezdett bele.
Yukwon megtörölte a szemeit és folytatta a dörzsölgetést, de olyan hévvel, amiről Minhyuk tudta, hogy fájni fog neki később. A könnyei csak nem álltak el és Yukwon csak nyafizott tovább. A kisebbik által kiadott hangok Minhyuk szívébe markoltak és érezte, hogy fájni kezdenek a szemei. Előrehajolt, át a halom kártya fölött és magához húzta Yukwont. Megölelte és remélte, hogy így abbahagyja a sírást.
- Nem! - mondta Yukwon és küzdött Minhyuk szorítása ellen, megpróbálva kibújni az öleléséből. Minhyuk épp hogy csak ki tudott térni Yukwon könyöke elől, mielőtt az eltalálta volna a szemét - Nem! Kiabáltál velem! Engedj el!
- Nem akartam! - Minhyuk továbbra sem engedte el Yukwont. Közelebb húzta magához és egyre szorosabban tartotta, amíg Yukwon már nem tudott mozogni - Csak mérges voltam, jó? Sajnálom, Yukwonnie. Ne légy szomorú!
Yukwon újfent szipogott és Minhyuk köré fonta a karjait.
- Biztos?
- Biztos - válaszolta Minhyuk. És akkor eszébe jutott valami - Hé, tetszik az a kártya?
Yukwon motyogott valamit.
- Mit mondtál?
- Azt mondtam, igen. Tök király...
Yukwon nem nézett fel. Minhyuk tudta, mit kell tennie. Lehajolt és végigböngészte a pakliját. Könnyedén meg is találta a megtört kártyát, amit előzőleg Yukwon vett kezelésbe.
- Szeretnéd? - kérdezte.
Még mindig fájt a mellkasa amiatt, hogy megsirattatta Yukwont és könnyíteni akart a lelkén. Az anyukája mindig azt mondta, hogy a legjobb mód arra, hogy valakit felvidítsunk, az az, hogy mutassuk meg neki, hogy törődünk vele. Ha fel tudja vidítani Yukwont azzal, hogy odaadja neki a kártyát, akkor megteszi. Minhyuk felegyenesedett és meglóbálta Yukwon előtt a papírlapocskát.
- Tényleg az enyém lehet?
- Aha - bólintott Minhyuk - Szeretném, ha elfogadnád. Tessék!
A kártya gazdát cserélt, az idősebbtől a fiatalabb birtokába jutott, a nem szutykostól a szutykoshoz. Yukwon összehajtotta a kártyát, csakúgy, mint korábban, majd kihajtotta, mielőtt felnézett volna Minhyukra.
- Köszi, hyung - suttogta, a szemei mindvégig a kártyához voltak tapadva.
Nagy kő esett le Minhyuk szívéről.
- Semmi baj, Yukwonnie - Minhyuk összeborzolta Yukwon haját úgy, ahogy a kicsi szereti és ezt Yukwon egy széles mosollyal jutalmazta.
Írta: leadernim
Párosítás: U-BOMB (Yukwon/Minhyuk)
Korhatár: 14
Fordította: elasticbanana
Bétázta: mangagirl89
Összefoglaló: Egy lassú love story.
Előző részek: 1/1. rész
Minhyuk hat éves volt, amikor elhatározta, hogy Pokémonmester lesz.
Látta a sorozatot a tévében (Ash tök király és Pikachu a legjobb Pokémon!), van néhány játéka is, de ami a legfontosabb: gyűjti az összes kártyát. Megvan neki az összes kedvence, az összes ritka lap, csillogó kártyák, újra kiadott verziók a régi klasszikusokból, a régi klasszikusok maguk: egyszóval minden megvan neki. A kártyáknak köszönhetően ő az egyik legmenőbb gyerek az oviban és mindenki az ő barátja akar lenni, mert... hé! Elvégre belőle Pokémonmester lesz! Be fogja utazni a világot és összegyűjti az összes Pokémont, lesz saját Pikachuja is és Yukwon talán lehetne az ő Brockja, de talán szükségük lesz egy Mistyre is, de még nem most és--
Egy kis büfi hallatszott.
Minhyuk lenézett. Yukwon épp az egyik ritka, limitált kiadású kártyáját (amit baromi sokáig tartott beszerezni) fogta és összehajtotta.
Elakadt a lélegzete.
- Yukwonnie! Mit művelsz?!
Yukwon felugrott és elejtette a kártyát, miközben makogott valamit, hogy ő csak nézte és nem nyúlt hozzá, ő tényleg nem!
- Láttam, hogy hozzányúltál! - Minhyuk dúlt-fúlt és felkapta a kártyát.
Oh, pont a Deoxys az. Most már aztán tényleg nagyon mérges!
- Mindig elmondom neked, hogy ne nyúlj a kártyáimhoz! Ezek az enyémek! Játsz a sajátoddal!
Yukwon megint felugrott és elkezdett szipogni, Minhyuk pedig lemerevedett és érezte, hogy a szipogás után a sírás készül kitörni. És nem is csalódott. Először is, Yukwon sokat szokott szipogni. Olyan, mint a szomszéd kutyája, amikor jön a pizzafutár. Aztán a kisebbik megpróbálta abbahagyni a szipogást úgy, hogy megtörölte az orrát. De ez csak rosszabbá tette a helyzetet. Eleredtek a könnyei, nyafogni kezdett, aztán a halk nyafizás váltakozott az elsuttogott bocsánatkérésekkel. Ekkor Minhyuk úgy érezte, hogy ő a legrosszabb ember a világon.
- Yukwonnie - kezdett bele.
Yukwon megtörölte a szemeit és folytatta a dörzsölgetést, de olyan hévvel, amiről Minhyuk tudta, hogy fájni fog neki később. A könnyei csak nem álltak el és Yukwon csak nyafizott tovább. A kisebbik által kiadott hangok Minhyuk szívébe markoltak és érezte, hogy fájni kezdenek a szemei. Előrehajolt, át a halom kártya fölött és magához húzta Yukwont. Megölelte és remélte, hogy így abbahagyja a sírást.
- Nem! - mondta Yukwon és küzdött Minhyuk szorítása ellen, megpróbálva kibújni az öleléséből. Minhyuk épp hogy csak ki tudott térni Yukwon könyöke elől, mielőtt az eltalálta volna a szemét - Nem! Kiabáltál velem! Engedj el!
- Nem akartam! - Minhyuk továbbra sem engedte el Yukwont. Közelebb húzta magához és egyre szorosabban tartotta, amíg Yukwon már nem tudott mozogni - Csak mérges voltam, jó? Sajnálom, Yukwonnie. Ne légy szomorú!
Yukwon újfent szipogott és Minhyuk köré fonta a karjait.
- Biztos?
- Biztos - válaszolta Minhyuk. És akkor eszébe jutott valami - Hé, tetszik az a kártya?
Yukwon motyogott valamit.
- Mit mondtál?
- Azt mondtam, igen. Tök király...
Yukwon nem nézett fel. Minhyuk tudta, mit kell tennie. Lehajolt és végigböngészte a pakliját. Könnyedén meg is találta a megtört kártyát, amit előzőleg Yukwon vett kezelésbe.
- Szeretnéd? - kérdezte.
Még mindig fájt a mellkasa amiatt, hogy megsirattatta Yukwont és könnyíteni akart a lelkén. Az anyukája mindig azt mondta, hogy a legjobb mód arra, hogy valakit felvidítsunk, az az, hogy mutassuk meg neki, hogy törődünk vele. Ha fel tudja vidítani Yukwont azzal, hogy odaadja neki a kártyát, akkor megteszi. Minhyuk felegyenesedett és meglóbálta Yukwon előtt a papírlapocskát.
- Tényleg az enyém lehet?
- Aha - bólintott Minhyuk - Szeretném, ha elfogadnád. Tessék!
A kártya gazdát cserélt, az idősebbtől a fiatalabb birtokába jutott, a nem szutykostól a szutykoshoz. Yukwon összehajtotta a kártyát, csakúgy, mint korábban, majd kihajtotta, mielőtt felnézett volna Minhyukra.
- Köszi, hyung - suttogta, a szemei mindvégig a kártyához voltak tapadva.
Nagy kő esett le Minhyuk szívéről.
- Semmi baj, Yukwonnie - Minhyuk összeborzolta Yukwon haját úgy, ahogy a kicsi szereti és ezt Yukwon egy széles mosollyal jutalmazta.