Romos faház a maga régi, rossz bútoraival. Semmi extra, volt időm megszokni az ilyen viskókat a vadászatok során, de ez most mégis más. Az egyik szoba kistrapált ágyán fekszel, arcod békés, mintha csak valami mély álomba zuhantál volna. Azt kérem Istentől, bár úgy lenne… De nem. Mozdulatlan mellkasod, néma szíved másfajta álomról mesél. Olyanról,
(
Read more... )
Comments 9
Reply
Reply
Jaj, hiányoztak már az írásaid, miért nem teszed gyakrabban?
Reply
És köszönöm szépen! :)
Reply
Reply
Reply
Reply
Reply
Reply
Leave a comment