ajándék
Boldog Karácsonyt Anne és Nikkie!
Cím: Sex under the tree /Köszönöm a tippet deadflowers5 !/
Szerző: Estelle
Fandom: Supernatural
Páros: Sam/Dean
Figyelmeztetések/Korhatár: Fiú-fiú szerelem! Dean újra OOC lett! Semmi spoiler, vagy durva jelenet. Egy évvel járunk a 3x08-as epizód után, de az alku semmisé vált.
Hol a pokolban van az az átkozott mobil? Áh igen, a kabátzsebemben. Előhalászom a készüléket, és a kijelzőre pillantva elvigyorodok. Úgy látszik már egy délutánt se bír ki nélkülem.
- Igen?
- Elárulnád, hogy mikor szeretnéd hazatolni a csinos kis segged? - hallom a vonal túloldalán az ismert, és szeretett hangot. - Még a végén elfelejtik, hogy ott ücsörögsz a könyvtárba, és bezárnak a következő két napra.
- Csak nem hiányoznék? - kérdezem évődve.
- De még mennyire… - búgja sokat sejtetően.
- Még átnézek egy cikket, és… - gyors pillantás az órámra - húsz perc múlva otthon is vagyok.
- Akkor húsz perc múlva. Ne késs!
- Én nem… - a telefon búgása félbeszakít - szoktam késni.
Mosolyogva megcsóválom a fejem, és befejezem a cikket. Semmi természetfeletti így karácsony táján. Remek. Az már mondjuk kevésbé, hogy tönkre ment a laptopom, és be kellett jönnöm a könyvtárba netezni, de most ez van. Gyorsan összeszedem apa naplóját, a jegyzeteimet és a könyvtáros nőnek „Boldog Karácsonyt!” kívánva kilépek az utcára.
A hó nagy pelyhekben hull alá, és egyre csak hizlalja a már meglévő fehér takarót. Megállok egy pillanatra az egyik lámpa alatt, és tekintetemet az ég felé fordítom. Nem igazán bírom a hideget és a telet, de a havazás szépségének soha nem tudok ellenállni. Akár órákig képes lennék elnézni a szálingózó hópelyheket.
Ahogy bámulom a hóesést, egy csapat gyerek megy el mellettem valami karácsonyi dalt énekelve, amivel visszahoznak a valóságba. Elmosolyodok, megrázom a fejem, és folytatom az utamat, miközben öntudatlanul az imént hallott éneket kezdem dúdolgatni.
Joy to the world, the lord is come… Oh a fenébe! Ez nem lehet igaz! Egyszer hallom ezt a hülye dalt, és máris ezt dudorászom. Még szerencse, hogy Dean nincs itt, különben halálra cikizne, hogy béna karácsonyi számokat énekelgetek. Mondjuk nem is tudom ki akart tavaly karácsonyozni, mondván, hogy az lesz az utolsó…
A jókedvem egy szempillantás alatt eltűnik, ahogy eszembe jut a tavalyi év, és az alku. Mélyen belém ivódott a félelem, hogy elveszíthetem a számomra legfontosabb embert, és senkinek nem kívánom azt az érzést. Ha Bobby nem találja meg egy ősrégi könyvben azt az igézetet az utolsó pillanatban, akkor most nem ahhoz a lökötthöz sietnék haza, hanem egy út menti lebujban innám magam matt részegre.
De az alku semmissé lett, Dean pedig itt maradt velem. Kaptunk esélyt, hogy boldogok lehessünk, és nem akartuk elszalasztani. Egy minnesotai kisvárosban telepedtünk le, vettünk egy házat, és mindketten találtunk magunknak rendes állást. Dean a helyi vadásztársaságnak dolgozik, én egy régiségkereskedésben szoktam segíteni az idős tulajdonosnak.
A vadászattal nem hagytunk fel. Még most is lelépünk pár napra, hogy a közeli államokba elpusztítsuk a felbukkanó szellemeket és démonokat, de már nem kutatunk utánuk olyan elszántan, mint régen. Deannel megbeszéltük, hogy nem szeretnénk mindenáron megöletni magunkat, így ha tehetjük, akkor kerüljük a rizikós helyzeteket, hiszen a démonok is tudják, hogy egymás gyenge pontjai vagyunk. De míg a sötét lények szerint ez a testvéri viszonyból fakad, addig mi egy ideje már másként szeretjük a másikat. Gyengéd, féltő, óvó szerelemmel…
***
Amikor belépek a lakásunkba, tátva marad a szám. A nappali egyik sarkában kis karácsonyfa áll, bordó üveggömbökkel és fehér égőkkel díszítve, az ablakpárkányon és a dohányzóasztalon pedig apró teamécsesek égnek. A konyhából sült pulyka illata száll. Eltévesztettem volna az ajtót? Nem hinném, mert ez határozottan a mi nappalink - persze a karácsonyi díszítést leszámítva. Ekkor valaki átkarolja a derekamat, belecsókol a nyakamba, és halkan a fülembe súgja:
- Boldog Karácsonyt Sammy!
- Dean? - fordulok meg hitetlenkedve. - Nem, az kizárt. Ki vagy te, és mit csináltál a bátyámmal?
- Jaj öcsi ne légy már ilyen ünneprontó!
- Nem vagyok ünneprontó, csak…
- Meglepett - szakít félbe. - Nem szoktunk ünnepelni, de szeretném bepótolni, ami eddig kimaradt.
- És első lépésként úgy gondoltad, hogy karácsonyozunk?
- Miért is ne. Akkor kezdhetnénk is az ajándékozással - vigyorog rám pimaszul, és a fa alatti egyetlen csomagért megy. - Ez a tiéd! Boldog Karácsony Sam! - adja át a szépen becsomagolt dobozt egy futó csók kíséretében.
- Köszönöm szépen! Egy pillanat, mindjárt hozom én is az ajándékod!
A háló felé menet gondolatban megdicsérem magam, amiért a megérzéseimre hallgattam, és elkészítettem a Deannek szánt meglepetést. Gyorsan előveszem a zoknis fiókomból a kis dobozt, és már előre mosolygok a bátyám reakcióján. Ha ezen nem húzza fel magát, akkor semmin…
Egy apró puszival megspékelve adom át az ajándékot.
- Boldog Karácsonyt Dean!
- Köszönöm Sammy! - mondja és félreteszi a kis csomagot.
- Nem is akarod megnézni? - kérdezem.
- Dehogynem, csak előtte szeretném látni, hogy sikerült-e örömet szereznem.
- Ahogy akarod.
Ezután már nem is figyelek másra, mint a dobozra, ami a meglepetésemet rejti. Akár egy izgatott kisgyerek, úgy szaggatom le a csomagolást, hogy végül tátva maradjon a szám.
- Ez… ez… - szóhoz sem jutok a meglepetéstől.
- Igen egy laptop - mosolyodik el. - Mivel a régi most romlott el… - de befejezni már nem tudja, mert egy csókkal beléfojtom a szót.
- Nagyon, nagyon szépen köszönöm! - mosolygok rá. - Mint láthatod sikerült örömet szerezned. Szóval légy jó fiú, és nézd meg te is az ajándékod!
- Ok! Nézem! - Fél pillanattal később már a csomagolópapír zizegése hallatszik. - Egy Ipod? - Dean tekintete nem sok jót ígér. - Ezt ugye nem gondoltad komolyan?
- Ami azt illeti… de. Teljesen komolyan gondoltam.
- Tudod, hogy utálom a mai hülye zenéket - fintorog.
- És ha azt mondanám, hogy semmi hülye zene? Csak Metallica, Black Sabbath, Motor Head… A régi, agyonhallgatott kazettáid végre fellélegezhetnének.
Ekkor elmosolyodik, a nyakamba veti magát, és csókolgatni kezd. Elragad minket a szenvedély, és egymást vetkőztetve a szőnyegen kötünk ki…
***
Miután elértük az orgazmust, kifulladva pihegünk egymás karjaiban. Dean egyszer csak elvigyorodik.
- Hmm ezt mindig ki akartam próbálni.
- Mit?
- Hát a szexet a karácsonyfa alatt… - mondja és felnevet, én pedig vele nevetek. Egészen addig tart a jókedvünk, amíg valami furcsa szag nem csapja meg az orrom.
- Mi ez a szag?
- Öhm talán füst?
- De mi füstöl?
- Te jó ég! - kiált fel Dean - A pulyka! - már pattanna fel, de visszahúzom.
- Ne menj sehová - suttogom. - Annak a sültnek már úgyis mindegy. Van egy sokkal jobb ötletem… - egy csibészes mosoly kíséretében felé hajolok, és lassan, finoman csókolgatni kezdem. Már nincs megállás….
Cím: Sex under the tree /Köszönöm a tippet deadflowers5 !/
Szerző: Estelle
Fandom: Supernatural
Páros: Sam/Dean
Figyelmeztetések/Korhatár: Fiú-fiú szerelem! Dean újra OOC lett! Semmi spoiler, vagy durva jelenet. Egy évvel járunk a 3x08-as epizód után, de az alku semmisé vált.
Hol a pokolban van az az átkozott mobil? Áh igen, a kabátzsebemben. Előhalászom a készüléket, és a kijelzőre pillantva elvigyorodok. Úgy látszik már egy délutánt se bír ki nélkülem.
- Igen?
- Elárulnád, hogy mikor szeretnéd hazatolni a csinos kis segged? - hallom a vonal túloldalán az ismert, és szeretett hangot. - Még a végén elfelejtik, hogy ott ücsörögsz a könyvtárba, és bezárnak a következő két napra.
- Csak nem hiányoznék? - kérdezem évődve.
- De még mennyire… - búgja sokat sejtetően.
- Még átnézek egy cikket, és… - gyors pillantás az órámra - húsz perc múlva otthon is vagyok.
- Akkor húsz perc múlva. Ne késs!
- Én nem… - a telefon búgása félbeszakít - szoktam késni.
Mosolyogva megcsóválom a fejem, és befejezem a cikket. Semmi természetfeletti így karácsony táján. Remek. Az már mondjuk kevésbé, hogy tönkre ment a laptopom, és be kellett jönnöm a könyvtárba netezni, de most ez van. Gyorsan összeszedem apa naplóját, a jegyzeteimet és a könyvtáros nőnek „Boldog Karácsonyt!” kívánva kilépek az utcára.
A hó nagy pelyhekben hull alá, és egyre csak hizlalja a már meglévő fehér takarót. Megállok egy pillanatra az egyik lámpa alatt, és tekintetemet az ég felé fordítom. Nem igazán bírom a hideget és a telet, de a havazás szépségének soha nem tudok ellenállni. Akár órákig képes lennék elnézni a szálingózó hópelyheket.
Ahogy bámulom a hóesést, egy csapat gyerek megy el mellettem valami karácsonyi dalt énekelve, amivel visszahoznak a valóságba. Elmosolyodok, megrázom a fejem, és folytatom az utamat, miközben öntudatlanul az imént hallott éneket kezdem dúdolgatni.
Joy to the world, the lord is come… Oh a fenébe! Ez nem lehet igaz! Egyszer hallom ezt a hülye dalt, és máris ezt dudorászom. Még szerencse, hogy Dean nincs itt, különben halálra cikizne, hogy béna karácsonyi számokat énekelgetek. Mondjuk nem is tudom ki akart tavaly karácsonyozni, mondván, hogy az lesz az utolsó…
A jókedvem egy szempillantás alatt eltűnik, ahogy eszembe jut a tavalyi év, és az alku. Mélyen belém ivódott a félelem, hogy elveszíthetem a számomra legfontosabb embert, és senkinek nem kívánom azt az érzést. Ha Bobby nem találja meg egy ősrégi könyvben azt az igézetet az utolsó pillanatban, akkor most nem ahhoz a lökötthöz sietnék haza, hanem egy út menti lebujban innám magam matt részegre.
De az alku semmissé lett, Dean pedig itt maradt velem. Kaptunk esélyt, hogy boldogok lehessünk, és nem akartuk elszalasztani. Egy minnesotai kisvárosban telepedtünk le, vettünk egy házat, és mindketten találtunk magunknak rendes állást. Dean a helyi vadásztársaságnak dolgozik, én egy régiségkereskedésben szoktam segíteni az idős tulajdonosnak.
A vadászattal nem hagytunk fel. Még most is lelépünk pár napra, hogy a közeli államokba elpusztítsuk a felbukkanó szellemeket és démonokat, de már nem kutatunk utánuk olyan elszántan, mint régen. Deannel megbeszéltük, hogy nem szeretnénk mindenáron megöletni magunkat, így ha tehetjük, akkor kerüljük a rizikós helyzeteket, hiszen a démonok is tudják, hogy egymás gyenge pontjai vagyunk. De míg a sötét lények szerint ez a testvéri viszonyból fakad, addig mi egy ideje már másként szeretjük a másikat. Gyengéd, féltő, óvó szerelemmel…
***
Amikor belépek a lakásunkba, tátva marad a szám. A nappali egyik sarkában kis karácsonyfa áll, bordó üveggömbökkel és fehér égőkkel díszítve, az ablakpárkányon és a dohányzóasztalon pedig apró teamécsesek égnek. A konyhából sült pulyka illata száll. Eltévesztettem volna az ajtót? Nem hinném, mert ez határozottan a mi nappalink - persze a karácsonyi díszítést leszámítva. Ekkor valaki átkarolja a derekamat, belecsókol a nyakamba, és halkan a fülembe súgja:
- Boldog Karácsonyt Sammy!
- Dean? - fordulok meg hitetlenkedve. - Nem, az kizárt. Ki vagy te, és mit csináltál a bátyámmal?
- Jaj öcsi ne légy már ilyen ünneprontó!
- Nem vagyok ünneprontó, csak…
- Meglepett - szakít félbe. - Nem szoktunk ünnepelni, de szeretném bepótolni, ami eddig kimaradt.
- És első lépésként úgy gondoltad, hogy karácsonyozunk?
- Miért is ne. Akkor kezdhetnénk is az ajándékozással - vigyorog rám pimaszul, és a fa alatti egyetlen csomagért megy. - Ez a tiéd! Boldog Karácsony Sam! - adja át a szépen becsomagolt dobozt egy futó csók kíséretében.
- Köszönöm szépen! Egy pillanat, mindjárt hozom én is az ajándékod!
A háló felé menet gondolatban megdicsérem magam, amiért a megérzéseimre hallgattam, és elkészítettem a Deannek szánt meglepetést. Gyorsan előveszem a zoknis fiókomból a kis dobozt, és már előre mosolygok a bátyám reakcióján. Ha ezen nem húzza fel magát, akkor semmin…
Egy apró puszival megspékelve adom át az ajándékot.
- Boldog Karácsonyt Dean!
- Köszönöm Sammy! - mondja és félreteszi a kis csomagot.
- Nem is akarod megnézni? - kérdezem.
- Dehogynem, csak előtte szeretném látni, hogy sikerült-e örömet szereznem.
- Ahogy akarod.
Ezután már nem is figyelek másra, mint a dobozra, ami a meglepetésemet rejti. Akár egy izgatott kisgyerek, úgy szaggatom le a csomagolást, hogy végül tátva maradjon a szám.
- Ez… ez… - szóhoz sem jutok a meglepetéstől.
- Igen egy laptop - mosolyodik el. - Mivel a régi most romlott el… - de befejezni már nem tudja, mert egy csókkal beléfojtom a szót.
- Nagyon, nagyon szépen köszönöm! - mosolygok rá. - Mint láthatod sikerült örömet szerezned. Szóval légy jó fiú, és nézd meg te is az ajándékod!
- Ok! Nézem! - Fél pillanattal később már a csomagolópapír zizegése hallatszik. - Egy Ipod? - Dean tekintete nem sok jót ígér. - Ezt ugye nem gondoltad komolyan?
- Ami azt illeti… de. Teljesen komolyan gondoltam.
- Tudod, hogy utálom a mai hülye zenéket - fintorog.
- És ha azt mondanám, hogy semmi hülye zene? Csak Metallica, Black Sabbath, Motor Head… A régi, agyonhallgatott kazettáid végre fellélegezhetnének.
Ekkor elmosolyodik, a nyakamba veti magát, és csókolgatni kezd. Elragad minket a szenvedély, és egymást vetkőztetve a szőnyegen kötünk ki…
***
Miután elértük az orgazmust, kifulladva pihegünk egymás karjaiban. Dean egyszer csak elvigyorodik.
- Hmm ezt mindig ki akartam próbálni.
- Mit?
- Hát a szexet a karácsonyfa alatt… - mondja és felnevet, én pedig vele nevetek. Egészen addig tart a jókedvünk, amíg valami furcsa szag nem csapja meg az orrom.
- Mi ez a szag?
- Öhm talán füst?
- De mi füstöl?
- Te jó ég! - kiált fel Dean - A pulyka! - már pattanna fel, de visszahúzom.
- Ne menj sehová - suttogom. - Annak a sültnek már úgyis mindegy. Van egy sokkal jobb ötletem… - egy csibészes mosoly kíséretében felé hajolok, és lassan, finoman csókolgatni kezdem. Már nincs megállás….