Selfish Love 4
Páros: Gackt/Miyavi
Figyelmeztetés: Slash
Korhatár: 18!
Fejezetek: 4/5
Köszönet: Avenonénak ^^
Öt évvel ezelőtt, azon a napon állt a feje tetejére a világom…
Mindössze két nap. Ennyi időre telt ki a pénzemből a profi stúdió bérlése. Mindenáron meg akartam csinálni a szóló albumomat, és ezzel bekerülni a "nagyok" közé. Kétnapnyi megfeszített munka… de amikor az első napon hajnali háromfelé a csapatom nagy része képes lett volna állva elaludni, hazaküldtem őket, azzal a felkiáltással, hogy "Na, azonnal tünés mindenki haza, mert egy kanapé van és az enyém lesz! Aztán napkelte előtt húzzatok vissza!" Szerintem, a visszát már nem is hallották, olyan gyorsan tűntek el. Egyedül maradtam a pulttal, a rengeteg karral, meg kapcsolóval, azt se tudtam mire jók. Egy ideig csak néztem, ott csengett a fülemben az összes zene, amit az elmúlt órákban hallottam, és amivel a fülemen énekelnem kellett.
Egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy nem tart meg a lábam. Nem tudom, miért van ez. Ha nem szólnak, hogy étel, a mai napig képes vagyok megfeledkezni róla. Halványan derengett, hogy a stúdióba jövet mintha láttam volna egy éjjelnappali boltot. Felkaptam a táskám és elindultam.
Nem is néztem rendesen magam elé. Az egyik ajtón kilépett valaki, fel sem tűnt, de a hirtelen ütközés után nem tudtam magam megtartani, és hatalmasat estem volna, ha nem kap el. Erős karja, és mély hangja volt.
- Meg tudsz állni? - nemet intettem a fejemmel. Hetek óta alig aludtam, és napok óta alig ettem. Elfoglalt voltam, ennek következtében figyelmetlen.
Átkarolta a jobb kezével a derekamat, bal kezemet a nyaka köré vezette, és betámogatott a szobába ahonnan kijött.
- Máris vissza… ki ez? - kérdezte egy hosszú hajú férfi.
- Ha jól tippelem Miyabi - mutatta fel a jobb kezemet neki, miközben leültetett a kanapéra. - You adj egy kis vizet!
Ahogy felém fordult és átnyújtotta a flakont, hogy igyak, először néztem rá, és majdnem kiejtettem az üveget a kezemből. Azonnal tudtam, ki áll velem szemben.
- Elnézést kérek a zavarásért Gackt-san.
- Semmi gond. Jól vagy Miyabi-kun? - Ittam még egy kortyot, majd visszanyújtottam az üveget az egész addig egy szót sem szóló You-nak.
- Jobban, már megyek is! - a zavartól új erőt kaptam, és felkeltem a kanapéról. - Még egyszer elnézést a zavarásért! - hajoltam meg egy kicsit, és már téptem is kifelé az ajtón. Azt éreztem, hogy azok az átkozott kék szemek mindent látnak…
A boltban egy szelet csokoládéval szemeztem. Már éhesnek se éreztem magam, csak végtelenül álmosnak…
- Annyitól nem fogsz jobban lenni…
- Kami-sama! A frászt hozza rám Gackt-san! - fordultam felé felháborodva. Hatalmas napszemüveg takarta a fél arcát, kapucni fedte a fejét, de én a hangját ismertem meg.
- Halkabban! Inkognitóban vagyok… - mosolyodott el fancsalian.
- Gackt-san egy éjjelnappaliban… hol marad a testőrhad és az ételrendelés? - gonoszkodtam.
- Gackt-san fogadott Chachamaruval, és veszített, így nem volt más választása, mint ide jönni. És You aggódott érted. Nem kellett volna csak úgy felugrálnod, majdnem elájultál.
- Néha előfordul - vontam meg a vállamat. - Nem kell aggódni, jól vagyok - mosolyogtam rá, és azzal a furcsa, hidegnek tűnő félmosolyával visszamosolygott. Nem értettem, miért ver már ennyitől hevesebben a szívem.
Negyed órával később lassan sétáltunk vissza a stúdióhoz.
- Honnan tudta, hogy én vagyok?
Felhorkantott. Nem hittem volna, hogy Gackt Camui képes ilyen hangot kiadni…
- Ott a kezeden a Due'le Quartz tetoválás. A héten olvastam egy újságban veled egy interjút, hogy stúdióba vonulsz felvenni az új kislemezed.
- Jól esik, hogy megjegyezte… - mosolyogtam rá, de ő komolyan méregetett.
- Vannak, akiket érdemes megjegyezni - mondta, miközben a talpamtól a fejem búbjáig végig mért, majd egy biccentéssel elköszönt, és bement a stúdióba.
Nagyot nyeltem. Pontosan hallottam a hangjából, hogyan gondolja azt az odafigyelést…
Egy héttel később csörgött a telefonom.
- Igen?
- Vacsorázz velem!
- Gackt-san…? Honnan tudta a telefonszámom?
- Amit akarok, azt megszerzem. - Kiszáradt a szám, és összeugrott a gyomrom.
- Hol, és hánykor?
A vacsora remek volt. Még viccelődött is. Nem, nem olyan hahotázóan, hanem komoly arccal és kifinomultan. Valahol a leves és a főfogás között hagytam fel az udvarias stílussal, és váltam önmagammá. Onnantól kezdve sikerült kicsalnom néhány igazi nevetést belőle. És végig az a furcsa tekintet, mintha belém látna…tudna, az elmúlt egy hét minden titkos, és perverz gondolatáról.
Ugyanis voltak. Egyszer vele is álmodtam. Sikamlós, kéjjel teli, és borzasztóan zavaró reggeli merevedést okozó álom volt. Volt már férfival dolgom, de még soha senki érintésére nem vágytam annyira, mint az övére. Ahogy a megpillantottam az étterem előtt, elegáns kék öltönyében, fekete ingjében, minden vágyam csak az lett, hogy leszedjem róla azokat a ruhadarabokat.
Egyetlen találkozás, egyetlen mosoly, egyetlen kétértelmű megjegyzés, és én az ágyába kívántam magam. Vagy a kanapéjára… esetleg asztalára… és ahogy haladtunk a vacsorával lassan egy kevésbé zsúfolt sarokkal is megelégedtem volna.
Beszédtémánk akadt bőven. Az előző zenekarom, az ő előző zenekara, a szóló karrierem, a szóló karrierje, a zene, a közönség. De ahogy telt az idő, úgy szállt a fejembe a finom bor, és úgy akadtam el egyre többször a mondanivalómban, mert elkalandozott a figyelmem gyönyörű szájára, a kigombolt ingjéből szinte világító világos bőrfelületre.
Nem emlékszem mikor mondtam igent egy szállodai szobára, és nem tudom, hogyan kérdezte meg, de azt tudtam, hogy mire bólintok rá. Egy éjszakára egy elismert és dögös énekessel. Akkor még azt gondoltam egyetlen egyre…
- Miért? - kérdeztem kicsivel később a majdnem teljesen sötét hotelszobában. Vonzott. Mágnes volt, én meg egy tehetetlen fémdarab, mint mindenki a közelében.
- Nem kell ok. Vagy ez lesz az első, hogy…
- Nem! - vágtam rá élesen.
- Túl gyorsan válaszoltál - mosolygott rám, és megcsókolta a nyakam. Ahogy a szája hozzám ért, megborzongtam. Fülemhez hajolt.
- Túl sok a fülbevalód.
- A fülem annyira nem is… áhh… - nyögtem fel, mert mégis sikerült találnia egy apró helyet ahol még nem volt ékszer. A fülem nem tartozik az erogén zónáim közé. Úgy általában, de Gackt mindent tudó keze és nyelve alatt, az egész testem erogén zónává változott.
Lassan jutottunk el az ágyig, és addigra már nem maradt rajtam ruha. Ő bezzeg teljesen felöltözve mászott fölém. Végig simította először a kezével, majd a nyelvével az összes tetoválásom, és hirtelen azt kívántam bár az egész testemet elborítanák az írások. Hozzá akartam érni, a meztelen bőrét akartam érezni, de ellökte a kezem. Ő vette le az ingjét. Majd lemászott rólam, hogy teljesen levetkőzzön. Láttam már pár férfit ruhátlanul, de neki minden porcikája tökéletes volt. Nem nőiesen, finoman tökéletes, hanem férfiasan. Pazar látványt nyújtott, és ezzel pontosan tisztában volt. Csak úgy sütött belőle az önbizalom, ahogy ismét fölém kerekedett, és új mintákat rajzolt mellkasomra nyelvével.
A testem soha sem került még hozzáértőbb kezek közé. Minden simítása, minden csók, ami a bőrömet érte még inkább fokozta a vágyam. Óráknak tűnő ideig nem csinált mást csak a felsőtestem, a hasam és a combom belsejét kényeztette anélkül, hogy már fájdalmasan merev férfiasságom érintette volna. Szégyentelenül nyögtem és a lepedőt markolásztam teljesen rábízva magam.
Mikor végre a nyelvét éreztem az ölemen felkiáltottam. Nem fogadott mélyen a szájába, csak játszott velem, de mindezt úgy, hogy csak nyöszörögni volt erőm. Aztán egyik pillanatról a másikra abbamaradt az édes kínzás. Nagy nehezen felnyitottam a szemem, és egy ragyogó kék szempárral találtam szembe magam. Ott volt milliméterekre tőlem az a csábító ajak, és én elengedtem a lepedőt, majd a tarkójához nyúltam, hogy lehúztam magamhoz egy csókra.
Először csókolt meg, és szája zamatát elnyomta a saját ízem. Nem bántam. Sőt, vadul, tétovázás nélkül nyomultam nyelvemmel ajkai közé. Húztam magamhoz, éreztem, ahogy merevedése az enyémhez súrlódik. Lángolt az egész testem. Már meguntam a finomkodó mozdulatait.
Próbált szelídíteni. Lefejtette magáról kezemet és lefogta a fejem mellett, aztán elhúzódott számtól. Mozdítottam a csípőmön, és még jobban hozzá dörgöltem magam. Láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni az önuralmát. Már éppen ideje volt, mert az enyém akkor már régóta az ágy mellett hevert a ruha halom alá temetve. Visszahajolt számhoz, és vadabbul csókolt, mint azt reméltem.
Elengedte a kezem, végig simított a karomon, majd szinte a számba súgta kívánságát.
- Fordulj meg…- lemászott rólam és a fotelben heverő zakójához lépett. Én hasra fordultam, és az alkalomra támaszkodva figyeltem, mit csinál. Visszadobta a zakót, de a kezében tartotta azt, amiért elindult. Egy csomag óvszer… Tényleg tudta mit akar. És én is…
Mire visszamászott az ágyra, én még mindig alkaromon támaszkodva, felemeltem a csípőm felkínálkozva neki. Éreztem, ahogy az ujjai végigszántanak a csigolyáimon, a hátamon, jobb keze ráfogott derekamra, bal keze pedig a fenekem simogatta. Megremegtem. Én akartam, én feküdtem önként oda kitárva magam neki, de ettől még féltem.
Megéreztem a nedves ujját, ahogy finoman simogatja a szorosan zárt gyűrűt. Mély levegőt vettem és próbáltam ellazítani magam. Egy ujja belém csúszott. Gond nélkül talált rá arra a pontra, aminek az ingerlésétől felkiáltottam a kéjtől.
Mindig addig ingerelt, lazított, amíg a következő ujj már gond nélkül tudott csatlakozni az előző munkájához. Végtelen hosszúnak tűnt az idő, mire végre merevségét éreztem bejáratomnál.
Hiába a síkosított óvszer, pokolian fájt. A számba haraptam, hogy elrejtsem a kín árulkodó nyögéseit. Lassan haladt egyre mélyebbre, és viaskodott bennem a két érzés: kiűzni őt magamból, és mélyebben érezni…
Mikor először mozdult meg bennem nem volt jó, mikor másodszorra még azt sem élveztem kellőképpen… talán a rohamos ütemben csökkenő merevedésemre kulcsolódó keze, vagy a tarkómon a csókja volt az, ami segített. Nem tudom, de már csak azt vettem észre, hogy csípőm az övével mozdul, és kapkodva szedem a levegőt.
A nevét mormoltam, mint valami mantrát, erősek, és gyorsak voltak a lökései, fájnia kellett volna, rossznak lennie, de én élveztem hevességét. A hátamra borult, bal kezével még mindig férfiasságom simogatta jobb keze az államért nyúlt. Ki kellett csavarodnom, hogy elérjem az ajkát, de megérte, a fogaink összekoccantak, de nem érdekelt. Ahogy a nyelvünk összeért még gyorsabban mozdult, mintha csak erre várt volna, hogy tovább fokozza vágyát.
Már felváltva suttogtam a nevét, és azt, hogy el fogok menni, pár lökéssel később be is következett, felkiáltottam, ahogy nedvem a kezére és a takaróra fröccsent. Nem telt el sok idő és ő is elélvezett, egyetlen hang nélkül.
Kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni egymástól távol, mindketten az ágy szélére húzódva. Oldalra fordultam és néztem őt, ahogy csukott szemmel próbálja visszanyerni a hideg, fagyos álcáját. Felnyitotta a szemét és rám pillantott.
- Borzalmas vagy… - Meghökkenve meredtem rá.
- Nekem nem úgy tűnt, hogy rossz lett volna…
- Kinek mi a rossz. Kamaszkorom óta nem veszítettem el így az önuralmam. - Rekedtesen felnevettem.
- Néha nem rossz dolog elveszíteni az önuralmad.
- Úgy gondolod? - mosolygott rám. A szemében további fergeteges önuralomvesztések ígérete csillogott.
- Aha - bólintottam.
- Talán tényleg nem… - felelte és felém hajolt, hogy megcsókoljon.
Reggel mocskosan, és betakarva ébredtem. A matrac nem messze tőlem nem hogy a melegét, de egy másik test nyomát sem őrizte már. Vagy én aludtam sokáig, vagy ő lépett le nagyon korán. Sehol egy papírdarab. Egyetlen szó nélkül hagyott ott. Óvatosan keltem ki az ágyból. Hatalmas sziszegések és káromkodások közepette vonultam el lezuhanyozni. Miután lemostam magamról az előző éjszaka élvezetének minden nyomát, felöltöztem, és próbáltam rendbe tenni az ágyat. Hiába. Akárhogy igazgattam a takarót a hely nekem még mindig ontotta magából az előző éjszaka emlékeit.
Láttam magam előtt az arcát, ahogy magamba vezettem, hallottam a fülemben a csak igazán közelről hallható halk nyögéseit. Sírni lett volna kedvem. Megtapasztalni ezt, átélni vele, aki csaknem ismeretlen volt számomra csodálatos volt és rémisztő. Nem voltam már akkor sem szent. Nem csak olyanokkal feküdtem le, akinek tudtam, hogy hogy hívják a kutyáját, és azt, hány legjobb barátja van.
Nem tetszett a gondolat, hogy ennyi volt az egész. Elővettem a mobilom, és előkerestem a számát. Csak álltam a szoba közepén, amiben ott vibrált az előző éjszaka minden sóhaja, és menthetetlenül hülyén éreztem magam. Eltettem a készüléket, felkaptam a táskám, és kiléptem a szobából. A portán közölték velem, hogy a számlát rendezték. Attól a pillanattól nem csak idiótának, de nőnek is éreztem magam, aki helyett fizetnek…
Mérges voltam Gacktra. Mérges voltam magamra, és a helyzetre, amibe keveredtem. Mégis, egy hétig minden második percben a telefonomat lestem, hátha megcsörren.
Két hét telt el anélkül, hogy hallottam volna a hangját.
- Igen?
- Ebédelj velem!
- Te sohasem szoktál köszönni, és kérni?
- Hello, Miyavi. Ebédelj velem! - Hátra dőltem a széken arcom a mennyezet felé fordítottam, és nevettem. Tehát nem fog kérni soha. Mindig csak mond, parancsol, és én azt fogom tenni, amit ő akar, mert képtelen vagyok másra.
- Jó, de én fizetek - dünnyögtem a készülékbe, és reméltem, nem hallatszik a hangomon, hogy sírni lenne kedvem.
- Rendben. Egy óra múlva ott, ahol a múltkor. Ne késs! - és le is tette. Elhúzott szájjal meredtem a telefonra. Kifújtam a levegőt, hogy eltüntessem a gombócot a torkomból, és nekiláttam felöltözni. Hiszen nem volt szabad késnem…
Nagyjából azzal az ebéddel kezdődött minden. Onnantól kezdve sűrűsödtek a találkák, és nem mindegyik végződött az ágyban. Sokszor csak beszélgettünk, szórakoztunk vagy megosztottuk ötleteinket, élményinket a másikkal.
Nem barátság, ami hozzá fűz, nem szerelem… mind a kettő és egyik sem igazán. De elérkezik egy pont, amikor birtokolni akarsz, vagy elengedni. Amikor a képembe vágta, hogy nem vagyok én sem több számára, mint a többi szeretője, elérkezett az a pont…
Ahol birtokolni akarsz… vagy elengedni…
jegyzet: A történet elején a Miyabi nem elírás. Myv amíg a Due'le Quartz gitárosa volt, Miyabi-nak hívatta magát, amikor szóló karrierje lett, akkor váltott át Miyavira, bár ez a kiejtésen nem sokat változtat.
Egyébként sajnos fogalmam sincs hogyan találkoztak először ^^'
Figyelmeztetés: Slash
Korhatár: 18!
Fejezetek: 4/5
Köszönet: Avenonénak ^^
Öt évvel ezelőtt, azon a napon állt a feje tetejére a világom…
Mindössze két nap. Ennyi időre telt ki a pénzemből a profi stúdió bérlése. Mindenáron meg akartam csinálni a szóló albumomat, és ezzel bekerülni a "nagyok" közé. Kétnapnyi megfeszített munka… de amikor az első napon hajnali háromfelé a csapatom nagy része képes lett volna állva elaludni, hazaküldtem őket, azzal a felkiáltással, hogy "Na, azonnal tünés mindenki haza, mert egy kanapé van és az enyém lesz! Aztán napkelte előtt húzzatok vissza!" Szerintem, a visszát már nem is hallották, olyan gyorsan tűntek el. Egyedül maradtam a pulttal, a rengeteg karral, meg kapcsolóval, azt se tudtam mire jók. Egy ideig csak néztem, ott csengett a fülemben az összes zene, amit az elmúlt órákban hallottam, és amivel a fülemen énekelnem kellett.
Egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy nem tart meg a lábam. Nem tudom, miért van ez. Ha nem szólnak, hogy étel, a mai napig képes vagyok megfeledkezni róla. Halványan derengett, hogy a stúdióba jövet mintha láttam volna egy éjjelnappali boltot. Felkaptam a táskám és elindultam.
Nem is néztem rendesen magam elé. Az egyik ajtón kilépett valaki, fel sem tűnt, de a hirtelen ütközés után nem tudtam magam megtartani, és hatalmasat estem volna, ha nem kap el. Erős karja, és mély hangja volt.
- Meg tudsz állni? - nemet intettem a fejemmel. Hetek óta alig aludtam, és napok óta alig ettem. Elfoglalt voltam, ennek következtében figyelmetlen.
Átkarolta a jobb kezével a derekamat, bal kezemet a nyaka köré vezette, és betámogatott a szobába ahonnan kijött.
- Máris vissza… ki ez? - kérdezte egy hosszú hajú férfi.
- Ha jól tippelem Miyabi - mutatta fel a jobb kezemet neki, miközben leültetett a kanapéra. - You adj egy kis vizet!
Ahogy felém fordult és átnyújtotta a flakont, hogy igyak, először néztem rá, és majdnem kiejtettem az üveget a kezemből. Azonnal tudtam, ki áll velem szemben.
- Elnézést kérek a zavarásért Gackt-san.
- Semmi gond. Jól vagy Miyabi-kun? - Ittam még egy kortyot, majd visszanyújtottam az üveget az egész addig egy szót sem szóló You-nak.
- Jobban, már megyek is! - a zavartól új erőt kaptam, és felkeltem a kanapéról. - Még egyszer elnézést a zavarásért! - hajoltam meg egy kicsit, és már téptem is kifelé az ajtón. Azt éreztem, hogy azok az átkozott kék szemek mindent látnak…
A boltban egy szelet csokoládéval szemeztem. Már éhesnek se éreztem magam, csak végtelenül álmosnak…
- Annyitól nem fogsz jobban lenni…
- Kami-sama! A frászt hozza rám Gackt-san! - fordultam felé felháborodva. Hatalmas napszemüveg takarta a fél arcát, kapucni fedte a fejét, de én a hangját ismertem meg.
- Halkabban! Inkognitóban vagyok… - mosolyodott el fancsalian.
- Gackt-san egy éjjelnappaliban… hol marad a testőrhad és az ételrendelés? - gonoszkodtam.
- Gackt-san fogadott Chachamaruval, és veszített, így nem volt más választása, mint ide jönni. És You aggódott érted. Nem kellett volna csak úgy felugrálnod, majdnem elájultál.
- Néha előfordul - vontam meg a vállamat. - Nem kell aggódni, jól vagyok - mosolyogtam rá, és azzal a furcsa, hidegnek tűnő félmosolyával visszamosolygott. Nem értettem, miért ver már ennyitől hevesebben a szívem.
Negyed órával később lassan sétáltunk vissza a stúdióhoz.
- Honnan tudta, hogy én vagyok?
Felhorkantott. Nem hittem volna, hogy Gackt Camui képes ilyen hangot kiadni…
- Ott a kezeden a Due'le Quartz tetoválás. A héten olvastam egy újságban veled egy interjút, hogy stúdióba vonulsz felvenni az új kislemezed.
- Jól esik, hogy megjegyezte… - mosolyogtam rá, de ő komolyan méregetett.
- Vannak, akiket érdemes megjegyezni - mondta, miközben a talpamtól a fejem búbjáig végig mért, majd egy biccentéssel elköszönt, és bement a stúdióba.
Nagyot nyeltem. Pontosan hallottam a hangjából, hogyan gondolja azt az odafigyelést…
Egy héttel később csörgött a telefonom.
- Igen?
- Vacsorázz velem!
- Gackt-san…? Honnan tudta a telefonszámom?
- Amit akarok, azt megszerzem. - Kiszáradt a szám, és összeugrott a gyomrom.
- Hol, és hánykor?
A vacsora remek volt. Még viccelődött is. Nem, nem olyan hahotázóan, hanem komoly arccal és kifinomultan. Valahol a leves és a főfogás között hagytam fel az udvarias stílussal, és váltam önmagammá. Onnantól kezdve sikerült kicsalnom néhány igazi nevetést belőle. És végig az a furcsa tekintet, mintha belém látna…tudna, az elmúlt egy hét minden titkos, és perverz gondolatáról.
Ugyanis voltak. Egyszer vele is álmodtam. Sikamlós, kéjjel teli, és borzasztóan zavaró reggeli merevedést okozó álom volt. Volt már férfival dolgom, de még soha senki érintésére nem vágytam annyira, mint az övére. Ahogy a megpillantottam az étterem előtt, elegáns kék öltönyében, fekete ingjében, minden vágyam csak az lett, hogy leszedjem róla azokat a ruhadarabokat.
Egyetlen találkozás, egyetlen mosoly, egyetlen kétértelmű megjegyzés, és én az ágyába kívántam magam. Vagy a kanapéjára… esetleg asztalára… és ahogy haladtunk a vacsorával lassan egy kevésbé zsúfolt sarokkal is megelégedtem volna.
Beszédtémánk akadt bőven. Az előző zenekarom, az ő előző zenekara, a szóló karrierem, a szóló karrierje, a zene, a közönség. De ahogy telt az idő, úgy szállt a fejembe a finom bor, és úgy akadtam el egyre többször a mondanivalómban, mert elkalandozott a figyelmem gyönyörű szájára, a kigombolt ingjéből szinte világító világos bőrfelületre.
Nem emlékszem mikor mondtam igent egy szállodai szobára, és nem tudom, hogyan kérdezte meg, de azt tudtam, hogy mire bólintok rá. Egy éjszakára egy elismert és dögös énekessel. Akkor még azt gondoltam egyetlen egyre…
- Miért? - kérdeztem kicsivel később a majdnem teljesen sötét hotelszobában. Vonzott. Mágnes volt, én meg egy tehetetlen fémdarab, mint mindenki a közelében.
- Nem kell ok. Vagy ez lesz az első, hogy…
- Nem! - vágtam rá élesen.
- Túl gyorsan válaszoltál - mosolygott rám, és megcsókolta a nyakam. Ahogy a szája hozzám ért, megborzongtam. Fülemhez hajolt.
- Túl sok a fülbevalód.
- A fülem annyira nem is… áhh… - nyögtem fel, mert mégis sikerült találnia egy apró helyet ahol még nem volt ékszer. A fülem nem tartozik az erogén zónáim közé. Úgy általában, de Gackt mindent tudó keze és nyelve alatt, az egész testem erogén zónává változott.
Lassan jutottunk el az ágyig, és addigra már nem maradt rajtam ruha. Ő bezzeg teljesen felöltözve mászott fölém. Végig simította először a kezével, majd a nyelvével az összes tetoválásom, és hirtelen azt kívántam bár az egész testemet elborítanák az írások. Hozzá akartam érni, a meztelen bőrét akartam érezni, de ellökte a kezem. Ő vette le az ingjét. Majd lemászott rólam, hogy teljesen levetkőzzön. Láttam már pár férfit ruhátlanul, de neki minden porcikája tökéletes volt. Nem nőiesen, finoman tökéletes, hanem férfiasan. Pazar látványt nyújtott, és ezzel pontosan tisztában volt. Csak úgy sütött belőle az önbizalom, ahogy ismét fölém kerekedett, és új mintákat rajzolt mellkasomra nyelvével.
A testem soha sem került még hozzáértőbb kezek közé. Minden simítása, minden csók, ami a bőrömet érte még inkább fokozta a vágyam. Óráknak tűnő ideig nem csinált mást csak a felsőtestem, a hasam és a combom belsejét kényeztette anélkül, hogy már fájdalmasan merev férfiasságom érintette volna. Szégyentelenül nyögtem és a lepedőt markolásztam teljesen rábízva magam.
Mikor végre a nyelvét éreztem az ölemen felkiáltottam. Nem fogadott mélyen a szájába, csak játszott velem, de mindezt úgy, hogy csak nyöszörögni volt erőm. Aztán egyik pillanatról a másikra abbamaradt az édes kínzás. Nagy nehezen felnyitottam a szemem, és egy ragyogó kék szempárral találtam szembe magam. Ott volt milliméterekre tőlem az a csábító ajak, és én elengedtem a lepedőt, majd a tarkójához nyúltam, hogy lehúztam magamhoz egy csókra.
Először csókolt meg, és szája zamatát elnyomta a saját ízem. Nem bántam. Sőt, vadul, tétovázás nélkül nyomultam nyelvemmel ajkai közé. Húztam magamhoz, éreztem, ahogy merevedése az enyémhez súrlódik. Lángolt az egész testem. Már meguntam a finomkodó mozdulatait.
Próbált szelídíteni. Lefejtette magáról kezemet és lefogta a fejem mellett, aztán elhúzódott számtól. Mozdítottam a csípőmön, és még jobban hozzá dörgöltem magam. Láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni az önuralmát. Már éppen ideje volt, mert az enyém akkor már régóta az ágy mellett hevert a ruha halom alá temetve. Visszahajolt számhoz, és vadabbul csókolt, mint azt reméltem.
Elengedte a kezem, végig simított a karomon, majd szinte a számba súgta kívánságát.
- Fordulj meg…- lemászott rólam és a fotelben heverő zakójához lépett. Én hasra fordultam, és az alkalomra támaszkodva figyeltem, mit csinál. Visszadobta a zakót, de a kezében tartotta azt, amiért elindult. Egy csomag óvszer… Tényleg tudta mit akar. És én is…
Mire visszamászott az ágyra, én még mindig alkaromon támaszkodva, felemeltem a csípőm felkínálkozva neki. Éreztem, ahogy az ujjai végigszántanak a csigolyáimon, a hátamon, jobb keze ráfogott derekamra, bal keze pedig a fenekem simogatta. Megremegtem. Én akartam, én feküdtem önként oda kitárva magam neki, de ettől még féltem.
Megéreztem a nedves ujját, ahogy finoman simogatja a szorosan zárt gyűrűt. Mély levegőt vettem és próbáltam ellazítani magam. Egy ujja belém csúszott. Gond nélkül talált rá arra a pontra, aminek az ingerlésétől felkiáltottam a kéjtől.
Mindig addig ingerelt, lazított, amíg a következő ujj már gond nélkül tudott csatlakozni az előző munkájához. Végtelen hosszúnak tűnt az idő, mire végre merevségét éreztem bejáratomnál.
Hiába a síkosított óvszer, pokolian fájt. A számba haraptam, hogy elrejtsem a kín árulkodó nyögéseit. Lassan haladt egyre mélyebbre, és viaskodott bennem a két érzés: kiűzni őt magamból, és mélyebben érezni…
Mikor először mozdult meg bennem nem volt jó, mikor másodszorra még azt sem élveztem kellőképpen… talán a rohamos ütemben csökkenő merevedésemre kulcsolódó keze, vagy a tarkómon a csókja volt az, ami segített. Nem tudom, de már csak azt vettem észre, hogy csípőm az övével mozdul, és kapkodva szedem a levegőt.
A nevét mormoltam, mint valami mantrát, erősek, és gyorsak voltak a lökései, fájnia kellett volna, rossznak lennie, de én élveztem hevességét. A hátamra borult, bal kezével még mindig férfiasságom simogatta jobb keze az államért nyúlt. Ki kellett csavarodnom, hogy elérjem az ajkát, de megérte, a fogaink összekoccantak, de nem érdekelt. Ahogy a nyelvünk összeért még gyorsabban mozdult, mintha csak erre várt volna, hogy tovább fokozza vágyát.
Már felváltva suttogtam a nevét, és azt, hogy el fogok menni, pár lökéssel később be is következett, felkiáltottam, ahogy nedvem a kezére és a takaróra fröccsent. Nem telt el sok idő és ő is elélvezett, egyetlen hang nélkül.
Kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni egymástól távol, mindketten az ágy szélére húzódva. Oldalra fordultam és néztem őt, ahogy csukott szemmel próbálja visszanyerni a hideg, fagyos álcáját. Felnyitotta a szemét és rám pillantott.
- Borzalmas vagy… - Meghökkenve meredtem rá.
- Nekem nem úgy tűnt, hogy rossz lett volna…
- Kinek mi a rossz. Kamaszkorom óta nem veszítettem el így az önuralmam. - Rekedtesen felnevettem.
- Néha nem rossz dolog elveszíteni az önuralmad.
- Úgy gondolod? - mosolygott rám. A szemében további fergeteges önuralomvesztések ígérete csillogott.
- Aha - bólintottam.
- Talán tényleg nem… - felelte és felém hajolt, hogy megcsókoljon.
Reggel mocskosan, és betakarva ébredtem. A matrac nem messze tőlem nem hogy a melegét, de egy másik test nyomát sem őrizte már. Vagy én aludtam sokáig, vagy ő lépett le nagyon korán. Sehol egy papírdarab. Egyetlen szó nélkül hagyott ott. Óvatosan keltem ki az ágyból. Hatalmas sziszegések és káromkodások közepette vonultam el lezuhanyozni. Miután lemostam magamról az előző éjszaka élvezetének minden nyomát, felöltöztem, és próbáltam rendbe tenni az ágyat. Hiába. Akárhogy igazgattam a takarót a hely nekem még mindig ontotta magából az előző éjszaka emlékeit.
Láttam magam előtt az arcát, ahogy magamba vezettem, hallottam a fülemben a csak igazán közelről hallható halk nyögéseit. Sírni lett volna kedvem. Megtapasztalni ezt, átélni vele, aki csaknem ismeretlen volt számomra csodálatos volt és rémisztő. Nem voltam már akkor sem szent. Nem csak olyanokkal feküdtem le, akinek tudtam, hogy hogy hívják a kutyáját, és azt, hány legjobb barátja van.
Nem tetszett a gondolat, hogy ennyi volt az egész. Elővettem a mobilom, és előkerestem a számát. Csak álltam a szoba közepén, amiben ott vibrált az előző éjszaka minden sóhaja, és menthetetlenül hülyén éreztem magam. Eltettem a készüléket, felkaptam a táskám, és kiléptem a szobából. A portán közölték velem, hogy a számlát rendezték. Attól a pillanattól nem csak idiótának, de nőnek is éreztem magam, aki helyett fizetnek…
Mérges voltam Gacktra. Mérges voltam magamra, és a helyzetre, amibe keveredtem. Mégis, egy hétig minden második percben a telefonomat lestem, hátha megcsörren.
Két hét telt el anélkül, hogy hallottam volna a hangját.
- Igen?
- Ebédelj velem!
- Te sohasem szoktál köszönni, és kérni?
- Hello, Miyavi. Ebédelj velem! - Hátra dőltem a széken arcom a mennyezet felé fordítottam, és nevettem. Tehát nem fog kérni soha. Mindig csak mond, parancsol, és én azt fogom tenni, amit ő akar, mert képtelen vagyok másra.
- Jó, de én fizetek - dünnyögtem a készülékbe, és reméltem, nem hallatszik a hangomon, hogy sírni lenne kedvem.
- Rendben. Egy óra múlva ott, ahol a múltkor. Ne késs! - és le is tette. Elhúzott szájjal meredtem a telefonra. Kifújtam a levegőt, hogy eltüntessem a gombócot a torkomból, és nekiláttam felöltözni. Hiszen nem volt szabad késnem…
Nagyjából azzal az ebéddel kezdődött minden. Onnantól kezdve sűrűsödtek a találkák, és nem mindegyik végződött az ágyban. Sokszor csak beszélgettünk, szórakoztunk vagy megosztottuk ötleteinket, élményinket a másikkal.
Nem barátság, ami hozzá fűz, nem szerelem… mind a kettő és egyik sem igazán. De elérkezik egy pont, amikor birtokolni akarsz, vagy elengedni. Amikor a képembe vágta, hogy nem vagyok én sem több számára, mint a többi szeretője, elérkezett az a pont…
Ahol birtokolni akarsz… vagy elengedni…
jegyzet: A történet elején a Miyabi nem elírás. Myv amíg a Due'le Quartz gitárosa volt, Miyabi-nak hívatta magát, amikor szóló karrierje lett, akkor váltott át Miyavira, bár ez a kiejtésen nem sokat változtat.
Egyébként sajnos fogalmam sincs hogyan találkoztak először ^^'