Torchwood ficc
Cím: Élő…
Fandom: Torchwood
Páros: Jack/Ianto (kimás)
Korhatár: 12 csak egy adag fluff
Idő: egyfelől az első évad vége felé másfelől a második évad közepe.
Ajánlás: Juj… Petikének!
Egyéb: Nem vagyok rá büszke tényleg csak egy adag fluff… és sértettség a részemről Owen beszólása miatt.
Nem sokkal az emberevők falujában tett látogatás után történt. Gwen ahogy lehetett szaladt haza, Owen módszeresen leitta magát Tosh pedig a szokottnál is kevesebbet beszélt. Már egyikőjük se volt benn. Mindenki a maga módszerével próbált jobban lenni, de mintha mindegyikük egy kicsit beletört volna a történtekbe.
Jack már lefekvéshez készülődött. Ingje valahol messzire hajítva nadrágtartója a combja mellett. Még egy utolsó pillantást vetett a monitorokra. Felvonta a szemöldökét. Egy apró piros pont villogott jelezve, hogy az egyik alagsori helyiségben van valaki. Jack gyorsan magához vette a fegyverét és elindult lefelé.
Nem volt ott semmi félelmetes. Nem ugrott rá támadásra nyitott pofával egy Zsizsik és mégis a raktárhelyiségbe érve azt érezte, hogy ekkora fájdalmat hosszú idő óta nem érzett.
A sarokban Ianto kuporgott és görcsös zokogás rázta a testét. Jack nagyon lassan engedte le a fegyverét. Pontosan tudta, hogy ebben a helyzetben semmi hasznát sem veszi, de hirtelen nagyon örült volna neki.
- Mi értelme? - Ianto hangja nagyon halk volt és rekedt Jack mégis tisztán értette a kérdést.
- Nem hiszem, hogy egy kifejezett értelme lenne.
- És nekem? Nem vagyok a csapat része, sőt majdnem meghalt mindenki miattam, csak mert nem vagyok eléggé… mindegy. Csak a kávés fiú vagyok. Pocsékul lövök és semmi hasznom. Nem tehetek soha semmit. Ez fáj. Annyira fáj… miért…
- Nekem szükségem van Rád! - mondta az idősebb férfi. Egy hosszú lépéssel a fiú mellé ért és letérdelt mellé.
- Pocsékul vigasztalsz… - nevetett fel Ianto erőtlenül, majd hirtelen bennszakadt a tüdejében a levegő.
Jack szája volt a világ leghidegebb és legforróbb dolga. Teljesen más volt, mint élete addigi összes csókja. Az erős férfikéz a tarkóján, a határozottság és erő. Otthon és biztonság. Valaminek a kezdete és egy új cél megadása. Kapkodva vette a levegőt, amikor véget ért.
- Szükségem van Rád…
Ianto ajkakat érzett a fülén és úgy tűnt a mellkasán egy elefánt ül, az szorítja ki belőle a levegőt. A következő csókot már ő követelte ki. Miközben Jack a hátára döntötte még átfutott az agyán, hogy hogy a fenébe lett olyan meleg a fűtetlen raktárhelyiségben?!
~~~
- pár hónappal, vagy 4 randival és sok-sok szexel később-
- Tudod, Owen azt mondta, hogy csak azért vagyok neked fontos, mert megdughatsz…
Jack ágyában feküdtek kielégülten elnyúlva a takaró alatt.
- Minden kétséget kizáróan nem elhanyagolható közelségben vagy hozzám… - Ianto az égre emelte a szemét. - De te nem egyszerűen fontos vagy… Szükségem van Rád!
A fiatal férfi a szájába harapott, hogy el tudja rejteni önelégült vigyorát. Jack maga felé fordította és egy ideig csak nézte a másik vidám tekintetét. Ha sokáig kereste még látta benne a fájdalom árnyékát, amit a saját sikertelen élete, és a menyasszonya halála miatt érzett, de már gyakoribb volt a mosolya, mint a könnye. Az idősebb férfi látta maga előtt hogyan szokta Iantó szorítani a felkarját, amikor belé hatol. Hogyan nyújtja csókra a száját és hogyan bújik hozzá izzadtan.
Szüksége van Rá. Önző dög, de szüksége van maga mellett valakire, aki ennyire élő, aki ennyire érez és átél mert csak így tud ő is igazán élő lenni…
- A te kávédtól érzem igazán, hogy élek! - Kacsintott rá a fiatalabbra, aki egy fintor után hátat fordított neki. Jackt mosolyogva ölelte át Iantót. Az igazságot azért még sem mondhatta el neki…
.
Fandom: Torchwood
Páros: Jack/Ianto (kimás)
Korhatár: 12 csak egy adag fluff
Idő: egyfelől az első évad vége felé másfelől a második évad közepe.
Ajánlás: Juj… Petikének!
Egyéb: Nem vagyok rá büszke tényleg csak egy adag fluff… és sértettség a részemről Owen beszólása miatt.
Nem sokkal az emberevők falujában tett látogatás után történt. Gwen ahogy lehetett szaladt haza, Owen módszeresen leitta magát Tosh pedig a szokottnál is kevesebbet beszélt. Már egyikőjük se volt benn. Mindenki a maga módszerével próbált jobban lenni, de mintha mindegyikük egy kicsit beletört volna a történtekbe.
Jack már lefekvéshez készülődött. Ingje valahol messzire hajítva nadrágtartója a combja mellett. Még egy utolsó pillantást vetett a monitorokra. Felvonta a szemöldökét. Egy apró piros pont villogott jelezve, hogy az egyik alagsori helyiségben van valaki. Jack gyorsan magához vette a fegyverét és elindult lefelé.
Nem volt ott semmi félelmetes. Nem ugrott rá támadásra nyitott pofával egy Zsizsik és mégis a raktárhelyiségbe érve azt érezte, hogy ekkora fájdalmat hosszú idő óta nem érzett.
A sarokban Ianto kuporgott és görcsös zokogás rázta a testét. Jack nagyon lassan engedte le a fegyverét. Pontosan tudta, hogy ebben a helyzetben semmi hasznát sem veszi, de hirtelen nagyon örült volna neki.
- Mi értelme? - Ianto hangja nagyon halk volt és rekedt Jack mégis tisztán értette a kérdést.
- Nem hiszem, hogy egy kifejezett értelme lenne.
- És nekem? Nem vagyok a csapat része, sőt majdnem meghalt mindenki miattam, csak mert nem vagyok eléggé… mindegy. Csak a kávés fiú vagyok. Pocsékul lövök és semmi hasznom. Nem tehetek soha semmit. Ez fáj. Annyira fáj… miért…
- Nekem szükségem van Rád! - mondta az idősebb férfi. Egy hosszú lépéssel a fiú mellé ért és letérdelt mellé.
- Pocsékul vigasztalsz… - nevetett fel Ianto erőtlenül, majd hirtelen bennszakadt a tüdejében a levegő.
Jack szája volt a világ leghidegebb és legforróbb dolga. Teljesen más volt, mint élete addigi összes csókja. Az erős férfikéz a tarkóján, a határozottság és erő. Otthon és biztonság. Valaminek a kezdete és egy új cél megadása. Kapkodva vette a levegőt, amikor véget ért.
- Szükségem van Rád…
Ianto ajkakat érzett a fülén és úgy tűnt a mellkasán egy elefánt ül, az szorítja ki belőle a levegőt. A következő csókot már ő követelte ki. Miközben Jack a hátára döntötte még átfutott az agyán, hogy hogy a fenébe lett olyan meleg a fűtetlen raktárhelyiségben?!
~~~
- pár hónappal, vagy 4 randival és sok-sok szexel később-
- Tudod, Owen azt mondta, hogy csak azért vagyok neked fontos, mert megdughatsz…
Jack ágyában feküdtek kielégülten elnyúlva a takaró alatt.
- Minden kétséget kizáróan nem elhanyagolható közelségben vagy hozzám… - Ianto az égre emelte a szemét. - De te nem egyszerűen fontos vagy… Szükségem van Rád!
A fiatal férfi a szájába harapott, hogy el tudja rejteni önelégült vigyorát. Jack maga felé fordította és egy ideig csak nézte a másik vidám tekintetét. Ha sokáig kereste még látta benne a fájdalom árnyékát, amit a saját sikertelen élete, és a menyasszonya halála miatt érzett, de már gyakoribb volt a mosolya, mint a könnye. Az idősebb férfi látta maga előtt hogyan szokta Iantó szorítani a felkarját, amikor belé hatol. Hogyan nyújtja csókra a száját és hogyan bújik hozzá izzadtan.
Szüksége van Rá. Önző dög, de szüksége van maga mellett valakire, aki ennyire élő, aki ennyire érez és átél mert csak így tud ő is igazán élő lenni…
- A te kávédtól érzem igazán, hogy élek! - Kacsintott rá a fiatalabbra, aki egy fintor után hátat fordított neki. Jackt mosolyogva ölelte át Iantót. Az igazságot azért még sem mondhatta el neki…
.