natsunishi
in
i_n_p
[100 Akame scenes series] visszafizetés.
Cím: 2. Visszafizetés
Írta: randomicicle
Pár: Akame
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Nem birtoklom őket (azt rabszolgatartásnak hívják, és az illegális)
Összefoglaló: Nakamaru túúúúúl közel merészkedett Jinhez - ez Kaménak cseppet sem tetszik
Figyelmeztetés: slash
A/N(1): masterpost itt megtalálható: 100 Akame scenes series MASTERPOST
A/N(2): nagy köszönet a sok-sok segítségért dögcinek, azaz nickynek ♥
Amikor bementek az áruházba, Kame nem hagyta abba a homlokráncolást. Jin már észrevette, hogy a barátja duzzogott, és alapvetően egész nap dühös is volt, viszont mikor megkérdezte, mi a baj, csak a csendet kapta válaszul - úgy döntött, nem firtatja tovább. Körbecsodálkozott, elszórakoztatta magát néhány csecsebecsével, amiket a polcokon talált, amíg a barátja átment a vásznakhoz.
Miért, nem volt semmi ötlete. Még a múlt héten vettek csak új ágyat.
- Tetszik az a kék? - kérdezte, miközben közelebb ment Kaméhoz, amire egy -többek között- újabb haragos pillantást kapott, meg egy elutasító legyintést, majd Kame rosszindulatúan ledobta a takarót, megfordult, és egy másik, random részlegre ment.
Jin a szemét forgatva követte őt, átcsúszott az üveg szakaszon óvatos szemekkel, majd berángatta Kamét a bútorosztályra.
Mivel Kame megállt egy hatalmas karosszék előtt, Jin mögé lépett, és karjait a dereka köré fonta, mire az azonnal megugrott és szembefordult a másikkal. Riadó. Mint mindig.
- Minden rendben, senki sincs a bevásárlóközpontban este tízkor.
Kame megsértődött, próbálta kiszabadítani magát, de Jin szorosabban ölelte a vékony derekát, állát a másik vállán pihentette, tovább tolta, a másik akarata ellenére.
- Megmondanád, mi a bajod már megint? - kérdezte suttogva, orrát Kame füle mögé nyomva. Még mindig érezte a sampon illatát. Kame morgott és megpróbált megfordulni, de nem tudott.
- Nakamaru - az arckifejezése világosan megmutatta Jinnek, hogy Kame nem boldog attól, hogy ismét előjött ez a téma. - Majdnem megcsókoltad az utolsó koncerten!
Jin egy pillanatig összezavarodva bámult, majd rájött, miről is beszélt a barátja. Nem tudott nem felkuncogni. Lehet, hogy ezt nem most kellett volna. Elvégre, ez egy lecke volt neki. Így hát csak hümmögött, amire Kame testén őrült borzongás futott át.
- Tudod, nekem milyen rosszul esik, mikor Kokival flörtölgetsz…?
- Az csak fanser…
- Vagy amikor 50.000 ember előtt azt montad, szereted Taguchit?
Kame befogta a száját, és Jin szinte elmosolyodott, mikor látta, hogy Kame most abban a helyzetben van, mint mikor elkapta. Kame agya igyekezett emlékezni, hogy vajon mikor mondott ilyet. Egy hatalmas, mahagóni teljes alakos tükör volt velük szemben, Jin látta Kame komorságát, majd azt, hogy kezd neki derengeni a dolog.
- Az egy hónappal ezelőtt volt!
Jin felhorkant, és szorosabban ölelte át, egy csókot nyomott az arcára. - Jó a memóriám - motyogta, lebiggyesztette az ajkait, és megpróbálta elkapni a szemeit a tükörről.
Kame tátott szájjal nézett rá, ajkai kissé szétnyíltak, kezét összezárta a hasán. Aztán elnevette magát, és morrant - egy kis mosoly játszott a szája szélén. Úgy látszik, nem volt már dühös.
Kevesebb mint egy órával később sétáltak ki a boltból; a hatalmas tükörrel jó úton haladtak afelé, hogy ne legyen egy kis szabad hely se a szobájukban.
Írta: randomicicle
Pár: Akame
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Nem birtoklom őket (azt rabszolgatartásnak hívják, és az illegális)
Összefoglaló: Nakamaru túúúúúl közel merészkedett Jinhez - ez Kaménak cseppet sem tetszik
Figyelmeztetés: slash
A/N(1): masterpost itt megtalálható: 100 Akame scenes series MASTERPOST
A/N(2): nagy köszönet a sok-sok segítségért dögcinek, azaz nickynek ♥
Amikor bementek az áruházba, Kame nem hagyta abba a homlokráncolást. Jin már észrevette, hogy a barátja duzzogott, és alapvetően egész nap dühös is volt, viszont mikor megkérdezte, mi a baj, csak a csendet kapta válaszul - úgy döntött, nem firtatja tovább. Körbecsodálkozott, elszórakoztatta magát néhány csecsebecsével, amiket a polcokon talált, amíg a barátja átment a vásznakhoz.
Miért, nem volt semmi ötlete. Még a múlt héten vettek csak új ágyat.
- Tetszik az a kék? - kérdezte, miközben közelebb ment Kaméhoz, amire egy -többek között- újabb haragos pillantást kapott, meg egy elutasító legyintést, majd Kame rosszindulatúan ledobta a takarót, megfordult, és egy másik, random részlegre ment.
Jin a szemét forgatva követte őt, átcsúszott az üveg szakaszon óvatos szemekkel, majd berángatta Kamét a bútorosztályra.
Mivel Kame megállt egy hatalmas karosszék előtt, Jin mögé lépett, és karjait a dereka köré fonta, mire az azonnal megugrott és szembefordult a másikkal. Riadó. Mint mindig.
- Minden rendben, senki sincs a bevásárlóközpontban este tízkor.
Kame megsértődött, próbálta kiszabadítani magát, de Jin szorosabban ölelte a vékony derekát, állát a másik vállán pihentette, tovább tolta, a másik akarata ellenére.
- Megmondanád, mi a bajod már megint? - kérdezte suttogva, orrát Kame füle mögé nyomva. Még mindig érezte a sampon illatát. Kame morgott és megpróbált megfordulni, de nem tudott.
- Nakamaru - az arckifejezése világosan megmutatta Jinnek, hogy Kame nem boldog attól, hogy ismét előjött ez a téma. - Majdnem megcsókoltad az utolsó koncerten!
Jin egy pillanatig összezavarodva bámult, majd rájött, miről is beszélt a barátja. Nem tudott nem felkuncogni. Lehet, hogy ezt nem most kellett volna. Elvégre, ez egy lecke volt neki. Így hát csak hümmögött, amire Kame testén őrült borzongás futott át.
- Tudod, nekem milyen rosszul esik, mikor Kokival flörtölgetsz…?
- Az csak fanser…
- Vagy amikor 50.000 ember előtt azt montad, szereted Taguchit?
Kame befogta a száját, és Jin szinte elmosolyodott, mikor látta, hogy Kame most abban a helyzetben van, mint mikor elkapta. Kame agya igyekezett emlékezni, hogy vajon mikor mondott ilyet. Egy hatalmas, mahagóni teljes alakos tükör volt velük szemben, Jin látta Kame komorságát, majd azt, hogy kezd neki derengeni a dolog.
- Az egy hónappal ezelőtt volt!
Jin felhorkant, és szorosabban ölelte át, egy csókot nyomott az arcára. - Jó a memóriám - motyogta, lebiggyesztette az ajkait, és megpróbálta elkapni a szemeit a tükörről.
Kame tátott szájjal nézett rá, ajkai kissé szétnyíltak, kezét összezárta a hasán. Aztán elnevette magát, és morrant - egy kis mosoly játszott a szája szélén. Úgy látszik, nem volt már dühös.
Kevesebb mint egy órával később sétáltak ki a boltból; a hatalmas tükörrel jó úton haladtak afelé, hogy ne legyen egy kis szabad hely se a szobájukban.