Drizzt: Az utolsó küszöb előtt

[island_lovell]

Miközben szív repesve várom, hogy átléphessem az utolsó küszöböt (a következő, két hét múlva megjelenő Drizzt-regény címe: The Last Threshold, vagyis "Az utolsó küszöb"), sikerült rátennem a kezem a két legutóbbi kötet magyar kiadására (Neverwinter, Budapest, 2012, Deltavision; Kharón Karma, Budapest, 2012, Deltavision).

Comments

[stekker]

Nagyon örülök a Deltavision lépésének. Tudom, hogy megint a telhetetlen fangirl beszél belőlem, de remélem visszamenőleg is megcsinálják a kötetek e-könyvesítését. Ha egy-egy kötet ilyen áron beszerezhető, akkor talán nem fogja elriasztani a potenciális olvasókat az a tény, hogy egy kisebb vagyonba kerül a nulláról naprakésszé tenni a Drizzt ismereteinket. Arról nem is beszélve, hogy egy helyen beszerezhető lenne az egész sorozat. Emlékszem milyen nehezítő tényező volt annak idején, hogy egy-egy kötetet honnan kerítsek elő, mert adott boltban éppen nincs, vagy elfogyott belőle az első kiadás és ki tudja mikor adják ki újra, ha egyáltalán, stb, stb. Ha pedig még egy olvasási sorrend szerinti elrendezést is eszközölnének a honlapon, akkor aztán egészen a Mennyek kapujáig repítenének. (Amin természetesen nem lépek be, mert akkor lemaradnék Drizzt életének következő fejezetéről

[island_lovell]

Ha ennyire nem tud jelenleg mit kezdeni Drizzttel, miért nem nyúl vissza a "szentséges múltba" és dolgozza fel Zaknafein történetét. Hogy mennyire csarnokosodik el a Companions... hát... Steki, nézz már rá te is leírásra Salvatore honlapján, te mit veszel ki belőle?

Én pont azért olvasom újra magyarul a könyveket, mert mindig úgy érzem, hogy bőven rám fér a második olvasás, és ha már Mama kedvéért megveszem őket magyarul is, akkor már másodjára inkább magyarul olvasom. Meg hát szakmai ártalom...
Nekem is van, ami csak második olvasásra kerül a helyére. Az első olvasásnál még olyan türelmetlenül olvasom a "nem-Drizzt" részeket, hogy néha ezért nem tudom, ki kicsoda és mit akar a másik oldalon, másodszorra már van türelmem odafigyelni a körülményekre is.

Én is szurkolok, hogy a Delta kiadja az egész sorozatot e-könyvben, elvégre még náluk van az összes jog.

Hoppá, most jut eszembe, még nem is írtam a Drizzt-társasjátékról. Tavaly kaptam meg Ayától a szülinapomra, és még azóta írtam róla.

[stekker]

A leírás alapján nemcsak lélekboncolgatós nosztalgiázás lesz, hanem Drizzt végre tényleg elindul az új élet felé. Ez jó

[island_lovell]

"már nem fekete-fehérben látja a világot, mint a Csarnok Vándorainak korában, hanem a Dahlia tapasztalatnak köszönhetően a szürke ötven árnyalatában"

...

Ööö...

...

Vagy te nem is ezt írtad? LOL

[stekker]

Tegnap este a 315-ös oldalnál kezdtem, és már alig vártam, hogy végre megint a kezemben legyen és olvashassam. Régen volt már ilyen. Egyszerűen faltam a könyvet, és egészen tegnap estig fel voltam villanyozva, és csak annyit tudtam egy mondattal mondani róla, hogy TRILÓGIÁK SORA ÓTA A LEGJOBB DRIZZT KÖNYV! És ez így is van, annak ellenére, hogy az utolsó 50 oldalban Salvatore el*úrja az egészet. Iszonyatosan, gusztustalanul, fájdalmasan. Az utolsó 35 oldal meg a terror maga

[island_lovell]

Én is a végére értem néhány napja, azóta emésztem az olvasottakat. Szokás szerint jövök majd a szokásos kivesézős bejegyzéssel, de addig is néhány gondolat előzetesen

[stekker]

Port Llast ügyben érdekes, amit írsz. Teljesen igazad van, nekem eszembe se jutott.
Várom a kivesézős bejegyzést, mert itt aztán van mit kitárgyalni. ^^

(Nem szoktam jegyzetelni a readerbe. Hogy egészen pontos legyek, sosem csináltam. Csak most! XDD Egy-két helyen egyszerűen muszáj volt hozzáfűzni néhány keresetlen gondolatot. ^^)

[stekker]

Drizzt

[island_lovell]

Drizzt: Ő azért vett ebben a kötetben egy elég erőteljes hátraarcot még magához képest is. Hogy jó irányba-e? Nem tudom. Valahogy kellett neki az, amit átélt, a bizonytalanság, az abszolútnak hitt értékekbe vetett hitének a megingása, mert a világ tényleg nem fekete-fehér, ugyanakkor megértem a vívódását, mert tudom, milyen az, amikor amikor a szürke bármely árnyalata elfogadhatatlan. Drizzt szerintem hasonló helyzetbe került, mint az orkság idején. Nem lát célt maga előtt, csak követi másokét, és semmilyen szél nem viszi előre azt, aki nem tudja, merre tart. Ő most nem tudja, még a saját céljai is csak félig a sajátjai. Személy szerint nem hiszem, hogy elindult volna Sylora Salm után bosszút állni, ha nem áll mellette Dahlia, nem hiszem, hogy elindult volna elpusztítani Kharón Kharmát, ha Entreri miatt nem érzi kötelességének, és nem hiszem, hogy Herzgo Alegni akárcsak egy picit is érdekelte volna, ha Dahlia és Entreri nem akarják kinyírni. Nem a saját céljaiért harcol, a többiekével pedig nem tud maradéktalanul azonosulni. Hogy

[stekker]

Hátraarcot csinált? Mire vonatkozóan? Teljesen egyetértek abban, hogy az előző kötetek kalandjaiba a társak miatt vágott bele, és tényleg nem tudott teljesen azonosulni az ő céljaikkal. De ebben a kötetben szerintem egyértelműen Drizzt volt az irányadó. Mostanra legyőzték a társak démonait, és a kötet elején igazából mind cél nélkül néztek a jövőbe. Én úgy érzem Drizzt újra meglátta maga előtt az utat, és amint ez tisztázódott benne, átvette az irányítást. Azt mondjuk nem tudom, hogy ezt az utat a korábbi fekete-fehér szemlélettel nézi-e, ez szerintem egyelőre nem derült ki.
Ha valamiben hátraarcot csinált, az szerintem a szerelmi élete. Ahelyett, hogy felnőtt módjára feldolgozná a rosszul elsült kapcsolatot, és továbblépne, gyerek módjára a homokba dugja a fejét.

[island_lovell]

Nekem pont az az érzésem, hogy Drizzt lézeng. Going where the wind blows. Csak akkor van célja, amikor Guenért megy, meg amikor elindul vissza a Jeges Szelek Völgyébe - bár ez utóbbinak a mikéntje elég faramucira sikerült. Tény, hogy már a kötet elején átveszi az irányítást, hiszen Ő megy az erdőbe Guen után, Ő rángatja magával a tőr ürügyén Entrerit, Ő tűzi ki a zászlóra Port Llast megmentését, aztán Ő vállalja el a hajó védelmét Entreri tőréért, de mi végre mindez? Guen megkerül, oké (bár nem értem, hogy nem tűnik fel neki, hogy túl könnyen, túl spontán került elő), de utána? Végig az volt az érzésem, hogy "csináljunk már valamit", de nem látom mögötte a célt. Azt én is érzem, hogy Drizzt próbál visszatérni a hajdani értékrendjéhez, próbálja lerázni magáról Dahlia nézeteit és hatását. Egyre jobban bosszantja a nő hozzáállása, és míg az előző kötetekben elgondolkozott a nő cinikus megjegyzésein, mert látta mögöttük az igazságot, addig most már teljesen elhatárolódik. Azzal, hogy elutasítja a csajt, elutasítja a nézeteit is. Így

[stekker]

Az utolsó 50 oldal

[stekker]

Végül, de nem utolsó sorban, Jarlaxle

[island_lovell]

Ahogy mondod, ez már kánon! XD Az a két duma, amit idéztél, az egész könyv két legjobb dumája - illetve a három közül kettő, mert a harmadik az Entreri-Dahlia párbeszéd

[stekker]

Úgy bólogatok itt, hogy majd' leesik a fejem. ^^

"Menzoberranzanyr Male Pride"
LOOOOLLLL Ez nagyon ott van!!! XDDD Hogy Gromph belépne-e? Nyíltan semmiképp, hiszen ő hivatalból a rendszer szolgája. Titokban viszont... ő a mecénás, aki a háttérből segít, amikor már minden más remény, lehetőség és erőforrás kiapadt.