Island könyvespolca: Túl az utolsó küszöbön 2.

[island_lovell]

És akkor második szuszra...



Drizzt és Entreri: Voltak már esküdt ellenségek. Voltak már kényszer szülte szövetségesek. Hitték már halottnak egymást, és csodálkoztak már egymás feltámadásán. Az útjuk sokszor keresztezte már egymást, és sokszor hitték már, hogy soha többé nem fogja. Acsarkodtak már egymással nő miatt, férfi miatt, elvek és eszmék miatt. Többször is próbálták már megölni és megmenteni egymást. Voltak már ellenség ellensége, barát ellensége, barát barátja és ki tudja még mi minden.

De lyuksógorok még nem voltak. XDDD

Azért ez elég új felállás. Nem is nagyon tudnak vele mit kezdeni. Entrerit bántja, hogy Drizztet bántja, Drizztet meg az bántja, hogy rájön, mennyire nem bántja. Drizzt maga sem tudja, mit érez. A szíve mélyén sejti, hogy miután ő elutasítja, Dahlia Entrerinél keres vigaszt, de más sejteni és más tudni. Maga is meglepődik rajta, hogy mennyire nem zavarja a gondolat, amikor szembesül vele (mert Effron elmondja neki), az mégis olyan, mintha gyomorba vágták volna. (Hát igen. Ilyen érzés ez öreg haver.) Entrerire viszont nem haragszik. Ami azt illeti Dahliára se. Emiatt legalábbis nem.

Megdöbbentő, hogy Entreri és Drizzt a közös küldetésen túl is mennyire ragaszkodnak egymáshoz. Entrerinek kellett Drizzt, hogy segítsen neki megszabadulni Herzgo Alegnitől, majd a kardtól, de utána... Ebben igazolva látom korábbi sejtésemet, hogy mind a ketten azért ragaszkodnak a másikhoz, mert ők egymásnak az utolsó szál ami egy olyan élethez köti őket, ahová visszavágynak. Miért tart Entreri Drizztékkel? Neki sincs ezzel semmi célja. Tök mindegy neki minden. Ebből a szempontból a sorsa megint párhuzamos Drizztével, mert ő sem tudja, merre tart, mit akar. Csak sodródik az eseményekkel, és megy, amerre lát, illetve amerre Drizzt. És Dahlia hiába is áltatná magát azzal, hogy miatta tart velük. Nem. Csakis Drizzt miatt.

Épp ezért nem értem, hogy hagyhatja ott a Jeges Szelek Völgyében. Nagyon fura az a jelenet, mert utána keresik Drizztet, de nem találják, viszont Entreri, amikor lerángatja róla a tomboló Dahliát, azt mondja neki: "isten veled". Ő már akkor elbúcsúzik és meg sem próbál neki segíteni. Nem az van, hogy elrángatja a nőt, aztán megnézni, mit tehet Drizztért... Nem. Ő már ott elbúcsúzik. Sok mindent el tudok képzelni, sok okot, körülményt tudnék felhozni, amiért az útjaik szétválnak, de azok után, amin az utóbbi időben keresztül mentek, Entreri SOSEM hagyná úgy ott Drizztet félig a saját vérébe fagyva. Többre tartja ennél. Egy ilyen ellenfél nem hullhat el így!

"Mindig is irigyeltelek, Drizzt Do'Urden" - mondja neki az előző kötet végén, amikor arra vár, hogy Kharón Karmával együtt eleméssze az ősi tűzelementál Gauntlgrym mélyén. "Irigyeltelek, és nem a vívótudományod miatt."

Drizzt és Dahlia: Nem is tudom, mit gondoljak róluk. Amikor elkezdődött, nagyon ígéretesnek tűnt ez a kapcsolat. Dahlia nemcsak nőként mutatott újat Drizztnek (azért lássuk be, Drizztre ráfért), hanem megmutatta neki a világ szürke árnyalatait, és ez használt is Drizzt látásmódjának. Viszont hiába jó a látásmód, ha elutasítja azt, akitől származik, a látásmódot is el fogja utasítani, mert azonosítja azokat az elutasított személlyel, Dahlia pedig a viselkedésével igenis elérte, hogy Drizzt elutasítsa őt. Amikor találkoztak, tényleg azt hittem, hogy végre itt van egy Drizztnek való nő, aki mellett tovább fog tudni lépni. Ehelyett az történt, hogy még jobban visszalökte a halott Catti-brie karjaiba. Túl éles kontraszt volt Catti-brie-vel szemben. Ki tudja, lehet, hogy Drizzt nem bírja a rámenős nőket. Nem csoda, hiszen elég "rámenős" nők között nőtt fel, megértem, ha egy életre elege volt belőlük - bár ő maga is bevallja, hogy Dahlia viselkedése, stílusa mennyire felizgatta. Meg hát mikor is ugrott rá végül? Amikor Dahlia először elővette a hullámos hajú ártatlan virágszál image-et. Akkor nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget, de most már annál inkább.

Dahlia a végére teljesen megzakkant, és ezt még tetézi, hogy bele is szeretett Drizztbe, és az ő érzelmi intelligenciaszintjén sem ezzel nem tud mit kezdeni, sem azzal, hogy a férfi végül elutasítja. Drizzt is elkúrta a dolgot (mind szó szerint, mind átvitt értelemben), mert ez azért nem egészen így kellett volna, de az vesse rá az első követ, aki maga mindig következetes tud lenni érzelmi ügyekben. Nem igazán tudom tetten érni, hol és mit kellett volna másképp csinálnia. Drizzt ráadásul életében először tipikus pasiként viselkedik. "Bocs, Drágám, de mégse. Ez nem te hibád, de hidd el, neked is jobb lesz így." *boa* Hányok ettől a dumától, de senki nem vetheti Drizzt szemére, hogy bármivel is hitegette volna a nőt. Itt ez a Dahlia, aki egyrészről szexistennő, másrészről egy éretlen fruska, abszolút nem tudja kezelni, hogy beleszeretett valakibe, ráadásul mindeközben össze is omlik némi érzelmi teher alatt, aztán tizennyolc év kiesik az életéből, és akkor a pasi, akibe beleszeretett közli vele, hogy "én maradok, te mész". Az lenne a csoda, ha ezek után nem akarná megtépni.

Drizzt persze hibásnak érzi magát. Szakítani akar, de halogatja. Már hozzá sem ér Dahliához, a nő minden közeledését elutasítja, hogy legalább annak a terhét ne kelljen cipelnie, hogy még ki is használja, Dahlia pedig nem veszi a lapot. Újra és újra bepróbálkozik, aztán megsértődik, amikor visszapattan.

Nem akarja Dahliát Catti-brie-hez hasonlítgatni, öntudatlanul mégis összehasonlítja őket, és ebben az összehasonlításban Dahlia minden ellenállhatatlan bája ellenére csak veszíthet. A baj az, hogy Drizzt ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy ő nem, hanem azt, hogy senki sem. A végén még Innovindil tanításait is megtagadja, kimondja, hogy Innovindil tévedett, mert az ő számára nincsenek életszakaszok, ő nem tud és nem is akar tovább lépni. Számára csak egy élet, egy társ, egy család létezett és létezik ma is.

Pedig azért szép pár lettek volna ők Dahliával. Valahogy így képzelem el őket. Meg így.

Szeretném hinni, hogy Drizzt még boldog lehet valaki másnak az oldalán is, de nem tudom elítélni. Mert akárhogy is bosszant néha az állandó Catti-brie-zése, sokadszor is elsírom magam a kötet végén, amikor Drizzt újra az ő Catti-brie-je karjában találja magát. Hogy valóban-e vagy csak álmaiban... majd a következő kötetben talán kiderül.

És Catti-brie ott volt mellette, a karjába vonta, átölelte, és Drizzt tudta, hogy nem kell tovább kapaszkodnia, hogy megadhatja magát az zuhanásnak, mert Catti-brie elkapja.

Mit is mondhatnék? Talán azt, hogy mindig irigyeltelek Drizzt Do'Urden, irigyeltelek, és nem a vívótudományod miatt.

A regény fénypontjai:

Drizzt visszaemlékezései a hajón: Ahogy Drizzt elmeséli Dahliának a Tengeri Szellem történetét, abban minden benne van, amit neki az a hajó, az az élmény, az a kor jelentett. Drizzt még az olvasót is visszarepíti magával emlékei színterére, Dahliát azonban nem. Dahlia nem hagyja magát - nyilván azért nem, mert azon a színtéren van egy szereplő, akiről leginkább hallani sem akarna és akinek a helyére kívánna lépni (akár bevallja magának, akár nem). Még lefordítani is nehéz, milyen lekicsinylően válaszol Dahlia Drizztnek, amikor Drizzt arról beszél neki, hogy a Tengeri Szellem volt a legnagyszerűbb hajó a Kardpart vizein. Ha azt, hogy "Not anymore, so it would seem" szó szerint akarnám lefordítani, az csak annyi lenne, hogy "úgy tűnik, már nem az", de ebben nincs benne a kontextusból adódó arrogancia, ami csak úgy süt Dahlia szavain át.

- A legnagyszerűbb hajó, ami valaha a Kardpart vizeit szelte - jegyezte meg Drizzt, amikor Dahlia odasétált hozzá még mindig az árboc csúcsára szegezve tekintetét.
- Úgy tűnik, már nem az - felelte kuncogva (ti. Dahlia).

Ebben a rövidke párbeszédben sokkal több minden van, mint amit maguk a szavak jelentenek. A Tengeri Szellem szimbólum, olyasvalami szimbóluma, ami Drizznek érték volt, valaminek, amit ő a "legnagyszerűbbnek" tartott, és pontosan tudjuk, hogy itt nemcsak egy hajóról van szó. Dahliának eszébe sem jut tisztelegni a hajó vagy az általa szimbolizált érték - mondjuk ki kerek-perec: Drizzt múltja és emlékei, az általa értékesnek tartott eszmék - előtt, hanem lekicsinylően elveti, és azt akarja sugallni, hogy mindez már a múlté, értéktelen roncs csupán, ami nem érdemel figyelmet. Ő nem látja abban a vízből kiálló árbocban sem a hajó hajdani nagyszerűségét, sem azoknak az eszméknek a nagyszerűségét, amikért az a hajó és legénysége síkra szállt.

Drizzt szeretné neki elmesélni a történetet, ki tudja miért, talán mert még hisz benne, hogy ha elmeséli, akkor majd Dahlia is meglátja benne, azt amit ő még ha át nem is élte, de Dahliát a legkevésbé sem érdekli.

- Hosszú történet, de érdemes elmesélni, és keresve sem lehetne ehhez jobb helyet találni, mint egy hajó fedélzetét a nyílt tengeren, a csillagok alatt, ahol a szelíden ringó óceán tanúként bólint minden szóra.
- Bár privát kabinunk nincs, de egy privát kis zugot azért találhatunk magunknak - suttogta a fülébe az elf nő. - Gondolod, hogy az óceánnak ez ellen se lenne kifogása?

Azt hiszem itt döntöttem el magamban, hogy Dahliának és Drizztnek nincs közös útja. Más dolog rávilágítani a másik gondolkodásának, véleményének vélt vagy valós hibáira és más dolog elbagatellizálni azt, ami a másiknak fontos vagy az volt. Én Drizzt helyében egy ilyen beszólás után szó nélkül ott hagytam volna, de lehet, hogy még oda is szólok valami cifrát.

Effron beszólása:

- Nem értem, hogy te és Entreri miért vettetek ki két külön szobát - folytatta Effron. - Megspórolhattatok volna némi pénzt és időt ha csak egy szobát béreltek, és befektetitek kettőtök közé.
Az utolsó szót kissé elharapta és majdnem a nyelvét is, mert Drizzt végül kifogyott a béketűréséből - bár csak egy pillanatra, de ez is elég volt ahhoz, hogy visszakézből képen törölje Effront.
- Én a helyedben inkább a saját helyzetem miatt aggódnék - javasolta a drow. - Hová vezet ez az egész? Hogyan fog végződni?
- Csúnyán - vágott vissza Effron.

Nem emlékszem, hogy Drizzt valaha is felpofozott volna bárkit, de most elszabadult a keze. Mondjuk nem csoda. Mindig az igazság fáj a legjobban. Meg eleve ciki lehet egy húsz évessel arról beszélgetni, hogy vajon ki vágta többször gerincre az anyját - én vagy a haverom. De Effron legalább nem sértődik meg, ha valaki azt mondja neki, "q*** anyád". LOL

Jarlaxle mentőakciója: Jarlaxle elpusztíthatatlan. Ez most már biztos. Az ő halálát már akkor sem hinném el, ha saját szememmel látnám a szétmarcangolt oszló hulláját. És ahogy beszambázik az Árnyzuhatagba, az egyik leghatalmasabb netheri nagyúr várába, és amikor nem a kívánalmainak megfelelően alakulnak a megbeszélés, egyszerűen darabjaira szedi, aztán a sátorfáját is szedi, és elegánsan távozik a foglyokkal és a szajréval. Mekkora köcsög!

A legnagyobb dumája akkor hangzik el, amikor egy másik netheri nagyúr Drizztről érdeklődik nála:
- Miért van még életben?
- Gondolom azért, mert megöl mindenkit, aki megpróbálja megölni.

Entreri vívódásai: A könyörtelen bérgyilkos, akinek életében szinte semmi nem volt olyan fontos (legalábbis jó ideig), mint hogy bebizonyítsa, jobb harcos, mint Drizzt Do'Urden, most odaáll Drizzt elé, és azt mondja: tudom, hogy tudod, úgyhogy ha meg akarsz ölni, itt vagyok, nem védekezem.

Drizzt nem tudta mire vélni a helyzetet. A bérgyilkos megállt vele szemben, és csak bámult rá rezzenéstelen arccal. Nem nyúlt a fegyvereiért és a kezeit sem úgy tartotta, mint aki arra készül. Drizztnek mégis a hideg futkosott hátán, ahogy a veszélyes férfi szobormerev arcára nézett. Entreri le sem vette róla a szemét, ugrásra készen figyelte, de vajon miért?
- Tudod - bökte ki végül Entreri.
- Mit tudok?
- Ha meg akarsz ölni, itt az alkalom.
Drizzt kis híján hátrahőkölt, amikor felfogta, miről beszél. Eszébe jutottak Effron szavai. A szíve mélyén mindvégig tudta, hogy igazak.

Drizzt, aranyapám, ha ezt előbb tudjuk... Csak annyit kellett volna tenned, hogy bezavarsz az ágyába valakit, akit a te nődnek hisz, és máris pontot lehetett volna tenni a "ki a tökösebb harcos" kérdés végére.

Az egészben az a legviccesebb, hogy Entrerit mennyire bántja a dolog. Volt ennek a fickónak valaha bármi miatt is bűntudata? Hát most van. Úgy látszik, nőügyekben van némi betyárbecsület a fickóban. Lehet a másik nőjét pátyolgatni, le lehet az események hevében smárolni, de megdugni... na, az azért durva. Tény, hogy Entreri rámozdult Dahliára, de szerintem arra számított, hogy Drizzt és Dahlia szakítanak, és akkor neki szabad a pálya, Viszont így hogy "hivatalosan" nem szakítottak már nincs annyira rendben a dolog. Először el is akarja utasítani Dahlia közeledését, vissza akarja zavarni Drizzthez, csak aztán átveszi az irányítást a co-processzor, akkor pedig mint tudjuk, mindenféle agytevékenység megszűnik. Aztán lehet bánni a dolgot, meg sajnálkozni, hogy miért is nem voltunk eszünknél ugyebár. Hát, sajnálkozás az van.

Azért kíváncsi lennék, hogy ha Drizzt él a felkínált lehetőséggel, és kardot ránt, Entreri tényleg hagyta volna-e magát. Kár lett volna, mert Dahlia nem ér annyit, hogy Entreri odavesszen miatta.

Drizzt elmélkedése, ahol azért ostorozza magát, mert a farka után ment: Drizzt a regényben végig azon problémázik, hogy mi köze is van neki tulajdonképpen Dahliához a szexen túl, és miután rájön, hogy semmi, hogyan mondja meg neki, mikor a nő olyan kétségbeesetten próbálja megőrizni a köztük lévő - vélt vagy valós - köteléket. Drizzt veszettül próbálja kibogozni a saját érzéseit, és amikor rájön, hogy nincsenek, könyörtelen őszinteséggel vallja be magának, hogy a forróságot, amit a szívében kellene éreznie, csak az ágyékában érzi. Hát, Drizzt, öreg harcos... ez már csak így működik. Apuci megtaníthatta volna.

Szóval Drizzt megint a régi nótát fújja: hogy neki nincs szex szerelem nélkül. Ő bizony nem adja meg magát többé a test vágyainak a szív érzései nélkül.

És a végére hagyva a legjobbat:

Drizzt falhoz láncolva meztelenül: Eposzba illő jelenet hölgyeim és uraim. Eposzba illő. Drizzt a falhoz láncolva ébred, éhesen és szomjasan, és... MEZTELENÜL. A falhoz láncolva. És meztelenül. És ráadásul a falhoz láncolva. Tegye fel a kezét, akinek ettől nem szabadul el a fantáziája. De ez még semmi. Mivel a keze meg van láncolva, a lábával kénytelen a szájához emelni a kaját a tányérról. MEZTELENÜL. *massive nosebleed ahead* Nővéreim a fandomban, na EZT meg kellene filmesíteni. És ha minden drow ilyen hajlékony, akkor végképp nem értem, mit keresünk a föld felszíne felett.