Ficc
Cím: Sör2
Fandom: Supernatural
Pár: Dean/Sam
Korhatár: nem beszámítható
Műfaj: meghatározhatatlan:) /ONE-SHOT/
Megjegyzés: A ficcet ajánlom részegen olvasni, mert talán úgy nyer némi értelmet XD Így nem sok van, és nem is mondom azt, hogy jó lett, mert nem lett jó :) Azért köszi, ha elolvasod :)
--------------------------------------------------------------------------------------
Na oké. Ez elég kellemetlen, és nem szívesen beszélek róla. Szóval örülnék, ha nem röhögnél és nem szólnál bele. Kösz.
Szóval az egész dolog úgy 7 éve történhetett. Vagy 6. Nem vagyok egy matekzseni, de ott körül lehetett. Tudod, akkor volt Sammy végzős a szakközépben. Be volt tojva rendesen, hogy mi lesz az érettségivel, meg hogy úgyis elcseszi stb. Tehát a szokásos gyökérbeszéd, közben meg minden nap a könyveket bújta. Szó se róla, nagyon büszke vagyok rá…
Tehát éppen Vancouverben volt egy kisebb lakásunk. Nem volt egy palota, de a lényeg, hogy volt tévénk, a tévén pedig pornó! Aranyidők voltak azok, haver, én mondom. Este vadászat, hajnalban meg… érted. Néha apával meg Sammyvel lementünk kocsmázni, és ilyenkor felszedtem egy-két bigét. Sam mindig mérges volt rám, soha nem felejtem el azokat a tekinteteket. Igazából ekkor jöttem rá valamire. De ezt neked most nem mondom el, meg egyébként is mi a fasznak kell ezt elmesélnem?
Na jó… Azt mondod folytassam? Oké. Tehát rájöttem valamire, ami nagyon furcsa volt… Sam néha olyan érdekesen nézett rám. Tudod, ahogy a csajok szoktak, akik rád vannak indulva. És amikor becsajoztam állandóan féltékenykedett. Egyszerűen kiakasztó volt, és nem értettem. Egy éjszaka aztán leittuk magunkat és… ez nagyon durva… szóval leittuk magunkat, és egymásnak estünk. Nem, nem veszekedésre gondolok. Haver, én smároltam az öcsémmel! Kurva nagy volt, de tényleg.
Mit mondasz? Buzi vagyok-e?! Dehogyis, hülye vagy? Szerintem ha valaki a testvérével kezd ki az nem meleg, hanem… nem tom Ash, fáradt vagyok. Tudom, hogy megint a pia beszél belőlem, de ez eskü megtörtént. És ne vágj ilyen képet, mert te kérdezted a legextrémebb élményemet. Ráadásul ez egyben a legjobb is volt…
Szóval nagyban smárolunk, majd nem tom hogy, de a nappaliban lévő kanapén kötöttünk ki. Várj haver, még most jön az izgalmas rész! Hagy mondjam már el, ne menj el!
Tehát a kanapén voltunk, Sammy az úgy csimpaszkodott belém, mint valami tinilány. Elképesztő szexi volt, de nem ez a lényeg. Mindketten lehúztuk a gatyánkat aztán khm… tehát épp nagyban csináltuk, talán kicsit túlságosan is élveztük. Aztán egyszer csak megszólal valaki a szobában, hogy „Dean?”. Azt hittem menten összeszarom magam, hát nem apa volt az?
Ne nevess! Ez nem vicces. Ott ült a sarokban és épp a naplóját irogatta! Sammyvel akkora sokkot kaptunk, hogy szabályosan ellöktem magamtól és felhúztam magamra a boxerem. „Apa mi csak..” kezdtem bele mindenhova nézve, csak rá nem. Ennél cikibbet elképzelni sem tudok, és apa arcáról is le lehetett olvasni, hogy nagyon ki van akadva.
Hogy miért nem szólt hamarabb, hogy ott van? Ez egy nagyon jó kérdés. A mai napig nem jöttem rá, de úristen. Szerintem egy életre csalódott bennünk, de az egészben a legszebb az volt, hogy kitagadott minket! Igen ám, úgy ahogy mondom. Azt vágta a fejünkhöz, hogy nincs szüksége két ilyen „balfaszra, akik egymást kúrogatják”. Nagyon ordított. Sammy az persze visszapofázott szokásához híven, erre apa lehurrogta, hogy részeg és fogja be. Az egész a végtelenségig is eltartott volna, ha nem ekkor csörren meg apa telefonja.
Találd ki, hogy ki volt az! Bobby, a megmentő! Istenem, áldom azt az embert, komolyan! Ha ő nincs, akkor lehet, hogy tényleg kitagadott volna minket apa. Mert így aztán pillanatok alatt elfelejtette az egészet. Egy vadászatról volt szó, persze mi még nem voltunk beszámítható állapotban. Apa azt mondta, hogy húzzunk aludni, mert másnap reggel utazunk. Fasza volt, de legalább nem kellett az utcára mennünk. A szobám ajtaja előtt aztán még Sammy lopott egy csókot tőlem, a kis telhetetlen idióta. És röviden ennyi.
Mi az, hogy „Csak ennyi?”, nem volt elég? Így is másnap egymásra sem tudtunk nézni Sammel. Mindketten tisztán emlékeztünk mindenre, de igazából nem bántam meg. Ez volt a… na mindegy, a lényeg, hogy ezután ez SOHA többé nem fordult elő. Most pedig adj még egy kis sört haver, és meséld el, hogy neked mi volt a legdurvább sztorid! Bár ezt aligha tudod felülszárnyalni! Hah…
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Dean szeme csillogott a bágyadtságtól és nagyon nehezen tudta már tartanai magát az asztal mellett. Hihetetlenül sokat ivott, de ennek Ash volt a hibája. A fickó azt mondta, hogy akkor segít nekik, ha Dean belemegy egy italozásba, amit persze ő fizet. Samet is hívta, de ő hajthatatlanul mondogatta, hogy ma inkább kihagyja a bulit és csak külső szemlélő lesz. Ott ült az egyik közeli asztalnál és bőszen nyomogatta laptopját. Az viszont nem kerülte el a figyelmét, hogy Dean lassan a sárgaföld alá issza magát.
- Azt hiszem mára elég lesz! - lépett oda még idejében a két férfi asztalához, majd kiszedte Dean kezéből a korsót. A báty erre idegesen felmordult.
- Nade Sammy! Tudom én, hogy mikor elég! Gyere inkább és igyál velünk! - csuklotta, majd röhögve Ash felé fordult, hogy ismételten szóba elegyedhessen vele.
- Nem Dean, nem! Leszarom, hogy mit mondasz, hajnali 2 van és holnap vadászni megyünk! - jelentette ki Sam ellentmondást nem tűrő hangon, majd elkezdte bátyját vonszolni a karjánál fogva. Dean tett pár gyenge próbálkozást az ellenkezésre, de persze ilyen állapotban már jóval nehezebb volt bármit is csinálni. Végül hagyta, hogy Sam körbefogja a derekát és botladozva felsegítse az asztaltól.
Mielőtt elmentek volna Sam még visszafordult Ashez:
- Remélem Dean nem mondott semmi baromságot, de így leitatni! Holnap ezért hozod az adatokat, amiket ígértél! Jó éjt! - azzal részeg bátyjához fordult, aki nem gyengén hozzásimult. Félig már álomban lehetett, de félig még a földön járt. Gyengéden ölelte öccsét, aki szorosan tartotta, hogy el ne essen.
Miközben bugdácsoltak kifele Ash nagyon elgondolkozott azon, amit Deantől hallott. Szinte biztos volt benne, hogy nem fejeződött be köztük a dolog. Ahogy egymásra pillantottak, ahogy megérintették egymást nem csupán testvéri volt. A hosszú hajú férfi szája akaratlanul is mosolyra húzódott.
- Mit vigyorogsz Ash? - kérdezte Ellen, aki mindvégig a pultból követte az eseményeket. A férfi csak megrázta a fejét.
- Semmit, csak jó a kedvem.
- Akkor remélem a számlát is jókedvvel fogod kifizetni, mert Dean megfeledkezett róla! - erre egyből lehervadt Ash szájáról a mosoly. Kelletlenül kifizette az összeget, majd arra gondolt, hogy mennyire megszívta már megint…Szar az élet.
THE END