Fan fiction - fordítás :)
Cím: Something Worth Feeling
Írta: zenamydog
Fordította: j2greendreams (a szerző engedélyével)
Korhatár: PG-13
Karakterek/Párosítás: Dean/Sam
Műfaj: angst (ONE-SHOT)
Warnings: Spoiler a 4x10-re! Ha nem láttad az epizódot, akkor ne olvasd el, mert a történet teljes mértékben arra épül!
Fordítói megjegyzés: A fordítás nem szóról szóra történt, és ahol úgy éreztem ki is egészítettem a mondatokat. ^^” Remélem tetszik, ez életem első fordítása! :)
Dean képtelen volt testvére szemeibe nézni, amikor visszatértek a motelbe. Tudta, hogyha megteszi, nem bírja tovább tartani magát.
Amint bezárult hátuk mögött az ajtó az első dolog ami a kezébe akadt a whiskys üveg volt. Az itallal együtt sétált az ágyához, majd rávetette magát.
Sam nem szólalt meg, tudta hogy bátyjának szüksége van egy kis egyedüllétre. Kivett egy sört a minibárból, majd ő is lassan kortyolgatni kezdte.
Néhány perc teljes némaságban telt el, amíg mindketten itták elmezsibbasztójukat.
„Szerinted… szerinted jól van?” kérdezte egyszercsak Sam.
Deannek nem volt szüksége nagy logikára, hogy rájöjjön, Annáról van szó. A bukott angyalról, akit cserbenhagyott, hogy megvédje Samet.
„Nem tudom,” tért ki a válaszadás elől. Most nagyon nem volt kedve ehhez a témához.
„És vajon Alastair meghalt? Tudod…. a jó érdekében?”
„Nem tudom, Sammy.” Dean egy mélyet sóhajtott, majd ismét meghúzta a whiskys üveget.
„Szerinte---,”
„Sam!” Dean idegesen állt fel az ágyról.”A rohadt életbe, nem tudnád befogni a szádat?”
A fiatalabb férfi szemöldöke az egekbe szökött.”Jól van, nyugodj meg!” Hadonászott a levegőbe, mintha így el tudná hesegetni a feszültséget.”Csak próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de ha ez is baj…”
„Hát kurvára nincs szükségem most beszélgetésre!” kelt ki magából Dean, majd nekidobta az üveget a falnak, és megragadta kabátját.
„Hova mész?” ugrott fel Sam saját ágyáról. „Figyelj, szerintem nem---,”
A fiatalabb testvér nem tudta befejezni a mondatot, mert Dean kicsőrtetett az ajtón és erőteljesen bevágta maga után.
00000000000000000000000000000000000000
Körülbelül hajnali négy óra lehetett, amikor Dean visszajött a motelbe. Sam betakarózott és összeszorította szemeit. Hallotta, amint odakint az Impala motorja leáll és jobbnak látta, ha úgy tesz, mint aki alszik.
Dean megint mattrészegre itta magát, Sam csodának tartotta, hogy egyáltalán képes ilyen állapotban vezetni. A kulcslyukba is alig talált bele, pár percet igénybe vett amíg a kis nyílásba beleerőszakolta szobájuk kulcsát.
„Tudom, hogy nem alszol, Sammy,” hadarta Dean, amikor végre bevánszorgott az ajtón.”Szóval nem kell úgy tenned.”
Sam egy pillanatig elgondolkozott, hogy megérie kinyitni a szemeit, de végül csak meggyőzte magát. „Szia,” mondta álmosan.
Dean eközben már a cipőjével szenvedett a másik ágyon. Próbálta levenni, de akárhányszor felemelte a lábát, az nyomban vissza is esett a földre. „Sarahnak hívták,” szaladt ki a száján hirtelen.
A fiatalabb testvér hátrasimította haját, majd felült ágyában. „Milyen Sarah?” Nem volt benne biztos, hogy szeretné hallani bátyja legújabb hódítását.
Dean nem válaszolt, csak elterült az ágyon ruhástól, mindenestől. Testvére nem bírta nézni ahogy szerencsétlenkedik, ezért lehúzta magáról a takarót és odament segíteni. „Milyen Sarah?”, kérdezte ismét, miközben kifűzte Dean egyik lábbelijét.
„Az első”, válaszolta végre bátyja.
Sam belekezdett a másik cipő lefejtésébe is, közben azon gondolkozott, hogy vajon kiről beszélhet Dean. Testvére 14 évesen veszítette el a szüzességét, egy Donna nevű lánnyal, szóval…
„Az első mid?” kérdezte, miközben már a zokninál tartott.
Bátyja viszont nem válaszolt, így kénytelen volt felnézni rá.
Legnagyobb döbbenetére Dean szemei könnyben úsztak. „Dean?” kérdezte aggódva és közelebbcsúszott az ágyon.
„Az első ember, akit meg kellett kínoznom.”
A fiatalabb férfi ledermedt. Ó a francba. „Dean, nincs semmi baj.” Sam ösztönösen nyúlt bátyja arca után, majd lágyan simogatni kezdte. „Tudod, hogy nem muszáj beszélned róla.”
„17 éves volt,” nem úgy tűnt, mintha Dean hallotta volna.”Megölte az édesanyját.”
Samet átrázta a hideg, de egyetértett… Egy anya megölése tényleg elég ok, hogy valaki a pokolra kerüljön. „Dean, kérlek.”Elkezte kicsatolni a farmerját.”Inkább aludj egy kicsit, jó?”
Dean viszont nem hagyta magát, feléfordult és erősen megszorította a karját.”Te ezt nem értheted, Sammy,” szavai elszántak voltak és kétségbeesettek. „Az a lány nem ezt érdemelte. Azért ölte meg az anyját, mert muszáj volt. Jót tett azzal a gyilkossággal. Nem neki kellett volna ott lennie, ő csak…” Dean remegett, ahogy eszébe jutottak az emlékek. „A szemeivel kezdtem…”
Sam fejében csak úgy cikáztak a képek és rájött, hogy nagyon nem akar többet hallani. „Ne csináld ezt, Dean!” kérlelte testvérét. „Várhat ez még, jó? Lesz még időnk ezt megbeszélni…” állt fel az ágyról nyugtalanul.
Nagyon meg akarta vígasztalni testvérét, de nagyon. Már tegnap, amikor a kocsinak nekidőlve beszélgettek, akkor meg akarta tenni, de tudta, hogy bátyja nem fogadna el semmiféle babusgatást.
„Először a szemeit véstem ki,” folytatta Dean. „Nem akartam, hogy lásson engem…” hangja megcsuklott, ahogy elborították az érzelmek. Kezei közé temette arcát. „Nem akartam, hogy lásson engem…” zokogott fel hangosan.
„Nincs semmi baj, Dean.”
„De van!” ordított Dean elkeseredetten, majd felugrott az ágyról hogy szembenézzen öccsével.”Hogy a pokolba ne lenne baj, Sam!? Hogy!? Alastair azt mondta, hogy behódoltam, emlékszel? Szeretnéd tudni, hogy miért tettem ezt, Sammy?”
„Dean,” lépett közelebb Sam.
„Mert amikor már a lábkörmeit húztam a szerencsétlen lánynak, nem hallottam többé a sikolyokat. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam---,”
„Dean.” Sam nem bírta tovább, a karjaiba zárta testvérét.
Dean teste ellenállás nélkül omlott az erős karokba, Sam pedig úgy ölelte mint még soha. Egymáshoz bújva ültek le az ágyra.
A fiatalabb férfi lágyan simogatta testvére tarkóját, miközben Dean nedves könnyei a nyakára hullottak.
„Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, hogy azok a sikolyok nem az enyémek.” Sírt fel Dean még keservesebben.
„Nem a te hibád volt, Dean,” próbálta Sam nyugtatgatni „30 évig kitartottál. Ez ezerszer több, mint amennyit a legtöbb ember kibírna!”
Dean gyengéden kibújt az ölelésből, hogy belenézzen testvére szemeibe. „De ezalatt…” nézett rá fájdalmasan, majd lehajtotta fejét.”De ezalatt több százan voltak, Sammy. Több száz emberről nyúztam le húst és bőrt és…”
Sam nem szólalt meg, hagyta, hogy bátyja folytassa.
„És amikor Castiel kirángatott onnan…” A könnyek záporként folytak Dean arcán.”Úgy tettem mintha mi sem történt volna. Vágtam, szaggattam és kínoztam embereket és én úgy tettem, mintha… mintha…”
„Dean, fejezd be!!” Sam kezei közé fogta testvére arcát.”Ne tedd ezt magaddal! Értsd meg, nem volt más választásod!”
„Bárcsak megtehetném. Bárcsak be tudnám… fejezni. Nem maradt semmi, semmi aminek örülhetnék ebben az életben…soha többé,” zokogott.
Dean szemei annyira nagyok voltak, arca pedig olyan fájdalomteli, hogy Sam csak hallgatott ösztöneire és próbaképpen összepréselte ajkaikat.
A csók lágy volt és rövid, de egy igazi csók volt.
Dean szemei csak még nagyobbra nyíltak, amikor ezután egymásra néztek. Egy aprócska félelem is csillogott tekintetében. „Sammy?”
Sam nem tudta, mit kéne mondania. Nem volt benne biztos, hogy a csók bármin is segített volna, de érezte, hogy ez… helyes. „Amit irántad érzek,” kezdett bele gyengéden.”Azért megéri élni.”
Dean lesütötte szemeit, és Sam szinte látta, ahogy kattognak agyának fogaskerekei. Egy pillanatig mindketten csendben ültek.
Amikor végre ismét ránézett Dean, már egyáltalán nem voltak ijedtek a szemei. „Igazad van, Sammy…. Ezért megéri élni.”
Sam ismét közelebb hajolt egy csókra… de ezúttal Dean is csatlakozott hozzá.
THE END
Írta: zenamydog
Fordította: j2greendreams (a szerző engedélyével)
Korhatár: PG-13
Karakterek/Párosítás: Dean/Sam
Műfaj: angst (ONE-SHOT)
Warnings: Spoiler a 4x10-re! Ha nem láttad az epizódot, akkor ne olvasd el, mert a történet teljes mértékben arra épül!
Fordítói megjegyzés: A fordítás nem szóról szóra történt, és ahol úgy éreztem ki is egészítettem a mondatokat. ^^” Remélem tetszik, ez életem első fordítása! :)
Dean képtelen volt testvére szemeibe nézni, amikor visszatértek a motelbe. Tudta, hogyha megteszi, nem bírja tovább tartani magát.
Amint bezárult hátuk mögött az ajtó az első dolog ami a kezébe akadt a whiskys üveg volt. Az itallal együtt sétált az ágyához, majd rávetette magát.
Sam nem szólalt meg, tudta hogy bátyjának szüksége van egy kis egyedüllétre. Kivett egy sört a minibárból, majd ő is lassan kortyolgatni kezdte.
Néhány perc teljes némaságban telt el, amíg mindketten itták elmezsibbasztójukat.
„Szerinted… szerinted jól van?” kérdezte egyszercsak Sam.
Deannek nem volt szüksége nagy logikára, hogy rájöjjön, Annáról van szó. A bukott angyalról, akit cserbenhagyott, hogy megvédje Samet.
„Nem tudom,” tért ki a válaszadás elől. Most nagyon nem volt kedve ehhez a témához.
„És vajon Alastair meghalt? Tudod…. a jó érdekében?”
„Nem tudom, Sammy.” Dean egy mélyet sóhajtott, majd ismét meghúzta a whiskys üveget.
„Szerinte---,”
„Sam!” Dean idegesen állt fel az ágyról.”A rohadt életbe, nem tudnád befogni a szádat?”
A fiatalabb férfi szemöldöke az egekbe szökött.”Jól van, nyugodj meg!” Hadonászott a levegőbe, mintha így el tudná hesegetni a feszültséget.”Csak próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de ha ez is baj…”
„Hát kurvára nincs szükségem most beszélgetésre!” kelt ki magából Dean, majd nekidobta az üveget a falnak, és megragadta kabátját.
„Hova mész?” ugrott fel Sam saját ágyáról. „Figyelj, szerintem nem---,”
A fiatalabb testvér nem tudta befejezni a mondatot, mert Dean kicsőrtetett az ajtón és erőteljesen bevágta maga után.
00000000000000000000000000000000000000
Körülbelül hajnali négy óra lehetett, amikor Dean visszajött a motelbe. Sam betakarózott és összeszorította szemeit. Hallotta, amint odakint az Impala motorja leáll és jobbnak látta, ha úgy tesz, mint aki alszik.
Dean megint mattrészegre itta magát, Sam csodának tartotta, hogy egyáltalán képes ilyen állapotban vezetni. A kulcslyukba is alig talált bele, pár percet igénybe vett amíg a kis nyílásba beleerőszakolta szobájuk kulcsát.
„Tudom, hogy nem alszol, Sammy,” hadarta Dean, amikor végre bevánszorgott az ajtón.”Szóval nem kell úgy tenned.”
Sam egy pillanatig elgondolkozott, hogy megérie kinyitni a szemeit, de végül csak meggyőzte magát. „Szia,” mondta álmosan.
Dean eközben már a cipőjével szenvedett a másik ágyon. Próbálta levenni, de akárhányszor felemelte a lábát, az nyomban vissza is esett a földre. „Sarahnak hívták,” szaladt ki a száján hirtelen.
A fiatalabb testvér hátrasimította haját, majd felült ágyában. „Milyen Sarah?” Nem volt benne biztos, hogy szeretné hallani bátyja legújabb hódítását.
Dean nem válaszolt, csak elterült az ágyon ruhástól, mindenestől. Testvére nem bírta nézni ahogy szerencsétlenkedik, ezért lehúzta magáról a takarót és odament segíteni. „Milyen Sarah?”, kérdezte ismét, miközben kifűzte Dean egyik lábbelijét.
„Az első”, válaszolta végre bátyja.
Sam belekezdett a másik cipő lefejtésébe is, közben azon gondolkozott, hogy vajon kiről beszélhet Dean. Testvére 14 évesen veszítette el a szüzességét, egy Donna nevű lánnyal, szóval…
„Az első mid?” kérdezte, miközben már a zokninál tartott.
Bátyja viszont nem válaszolt, így kénytelen volt felnézni rá.
Legnagyobb döbbenetére Dean szemei könnyben úsztak. „Dean?” kérdezte aggódva és közelebbcsúszott az ágyon.
„Az első ember, akit meg kellett kínoznom.”
A fiatalabb férfi ledermedt. Ó a francba. „Dean, nincs semmi baj.” Sam ösztönösen nyúlt bátyja arca után, majd lágyan simogatni kezdte. „Tudod, hogy nem muszáj beszélned róla.”
„17 éves volt,” nem úgy tűnt, mintha Dean hallotta volna.”Megölte az édesanyját.”
Samet átrázta a hideg, de egyetértett… Egy anya megölése tényleg elég ok, hogy valaki a pokolra kerüljön. „Dean, kérlek.”Elkezte kicsatolni a farmerját.”Inkább aludj egy kicsit, jó?”
Dean viszont nem hagyta magát, feléfordult és erősen megszorította a karját.”Te ezt nem értheted, Sammy,” szavai elszántak voltak és kétségbeesettek. „Az a lány nem ezt érdemelte. Azért ölte meg az anyját, mert muszáj volt. Jót tett azzal a gyilkossággal. Nem neki kellett volna ott lennie, ő csak…” Dean remegett, ahogy eszébe jutottak az emlékek. „A szemeivel kezdtem…”
Sam fejében csak úgy cikáztak a képek és rájött, hogy nagyon nem akar többet hallani. „Ne csináld ezt, Dean!” kérlelte testvérét. „Várhat ez még, jó? Lesz még időnk ezt megbeszélni…” állt fel az ágyról nyugtalanul.
Nagyon meg akarta vígasztalni testvérét, de nagyon. Már tegnap, amikor a kocsinak nekidőlve beszélgettek, akkor meg akarta tenni, de tudta, hogy bátyja nem fogadna el semmiféle babusgatást.
„Először a szemeit véstem ki,” folytatta Dean. „Nem akartam, hogy lásson engem…” hangja megcsuklott, ahogy elborították az érzelmek. Kezei közé temette arcát. „Nem akartam, hogy lásson engem…” zokogott fel hangosan.
„Nincs semmi baj, Dean.”
„De van!” ordított Dean elkeseredetten, majd felugrott az ágyról hogy szembenézzen öccsével.”Hogy a pokolba ne lenne baj, Sam!? Hogy!? Alastair azt mondta, hogy behódoltam, emlékszel? Szeretnéd tudni, hogy miért tettem ezt, Sammy?”
„Dean,” lépett közelebb Sam.
„Mert amikor már a lábkörmeit húztam a szerencsétlen lánynak, nem hallottam többé a sikolyokat. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam---,”
„Dean.” Sam nem bírta tovább, a karjaiba zárta testvérét.
Dean teste ellenállás nélkül omlott az erős karokba, Sam pedig úgy ölelte mint még soha. Egymáshoz bújva ültek le az ágyra.
A fiatalabb férfi lágyan simogatta testvére tarkóját, miközben Dean nedves könnyei a nyakára hullottak.
„Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, hogy azok a sikolyok nem az enyémek.” Sírt fel Dean még keservesebben.
„Nem a te hibád volt, Dean,” próbálta Sam nyugtatgatni „30 évig kitartottál. Ez ezerszer több, mint amennyit a legtöbb ember kibírna!”
Dean gyengéden kibújt az ölelésből, hogy belenézzen testvére szemeibe. „De ezalatt…” nézett rá fájdalmasan, majd lehajtotta fejét.”De ezalatt több százan voltak, Sammy. Több száz emberről nyúztam le húst és bőrt és…”
Sam nem szólalt meg, hagyta, hogy bátyja folytassa.
„És amikor Castiel kirángatott onnan…” A könnyek záporként folytak Dean arcán.”Úgy tettem mintha mi sem történt volna. Vágtam, szaggattam és kínoztam embereket és én úgy tettem, mintha… mintha…”
„Dean, fejezd be!!” Sam kezei közé fogta testvére arcát.”Ne tedd ezt magaddal! Értsd meg, nem volt más választásod!”
„Bárcsak megtehetném. Bárcsak be tudnám… fejezni. Nem maradt semmi, semmi aminek örülhetnék ebben az életben…soha többé,” zokogott.
Dean szemei annyira nagyok voltak, arca pedig olyan fájdalomteli, hogy Sam csak hallgatott ösztöneire és próbaképpen összepréselte ajkaikat.
A csók lágy volt és rövid, de egy igazi csók volt.
Dean szemei csak még nagyobbra nyíltak, amikor ezután egymásra néztek. Egy aprócska félelem is csillogott tekintetében. „Sammy?”
Sam nem tudta, mit kéne mondania. Nem volt benne biztos, hogy a csók bármin is segített volna, de érezte, hogy ez… helyes. „Amit irántad érzek,” kezdett bele gyengéden.”Azért megéri élni.”
Dean lesütötte szemeit, és Sam szinte látta, ahogy kattognak agyának fogaskerekei. Egy pillanatig mindketten csendben ültek.
Amikor végre ismét ránézett Dean, már egyáltalán nem voltak ijedtek a szemei. „Igazad van, Sammy…. Ezért megéri élni.”
Sam ismét közelebb hajolt egy csókra… de ezúttal Dean is csatlakozott hozzá.
THE END