Parbaj 8. - Nem a narancs az egyetlen gyumolcs, vannak am meg itt opciok! (Jeanette Winterson)
Bar nagyon tetszett ez a konyv, sajnos elhuzodott az iras rola, szoval mar kisse kevesbe elenk az olvasmanyelmeny. Azert remelem, kellokeppen kedvcsinalo marad. :) A parbajos konyvek koze ugy kerult be, hogy akartam par olyan jo noi irotol is olvasni meg valamit, akiket mar reg nem vettem elo, es eszembe jutott egy regi gimis kedvenc konyvem, a The Passion / A szenvedely, amit aztan egyetemen is el kellett olvassak, es akkor meg jobban tetszett. Most is egyertelmuen azt mondanam a szerzo legzsenialisabb konyvenek. :) Vegul egyik oramra meg beadandot is irtam az ironorol, es akkor elolvastam meg ket konyvet (The Powerbook; Written on the Body), amik szinten jok voltak, bar neha nehezen kovettem, mirol van szo. Kicsit elvont volt mindegyik muve, nem hijan fantaziaelemeknek sem; a szenvedely, szeretet, onmagunk megismerese, valamint a kepzelet es valosag kozotti torekeny (nem letezo?) hatarvonal voltak a kiemelkedo temak. A nok kozotti szerelem is kifejezetten surun megjelent, ami nem tul meglepo, leven a szerzo maga is bevallottan leszbikus. Mikor utanakerestem a tobbi regenyenek, rogton elkezdett erdekelni az Oranges Are Not the Only Fruits; egyreszt az elso konyve, ami egy csapasra ismertte tette (meg huszonevesen irta), masreszt oneletrajzi ihletesu fikcio. Az elete pedig, hat mondjuk igy, nem lehetett egyszeru. Mert hogyan is lesz egy elvakult vallasos csalad adoptalt lanya, akit az anya misszionariusnak szant, vegul leszbikus aktivista es irono? Na, errol szol a regeny. :)
Amit Jeanette Winterson eleterol erdemes lehet tudni: Angliaban nott fel egy punkosdista csaladban, akik csecsemokoraban adoptaltak. A hazban csak nehany konyv volt, pl. Biblia, Jane Eyre (az anyuka kedvenc regenye itt a tortenetben: de mindig mashogy meseli a veget a kis Jeanette-nek... szerintem, aki ismeri a Jane Eyre-t, az ki tudja talalni, mit valtoztathat a vegefele a buzgo kereszteny holgy :), illetve Sir Thomas Malory Artur kiralyrol szolo muve. Kiskora ota predikatornak neveltek, es eleg fiatalon mar irt es mondott beszedeket kisebb-nagyobb gyulekezetek elott. Tinedzserkoraban talalt diakmunkat egy konyvtarban szombatonkent, es akkor kezdett el mindenfelet es rengeteget olvasni; valamint ekkortajt kezdtett rajonni arra is, hogy az azonos nemuekhez vonzodik. Miutan errol megprobalt beszelni az anyjaval, ordoguzest hajtottak vegre rajta, es egy ideig ugy tunt, "megtisztult"; de vegul 16 evesen vegleg szakitott a csaladjaval es kozossegevel, es kulonbozo munkakkal tartotta el magat: fagyiskocsit vezetett, illetve halottakat sminkelt temetesi szertartasokhoz. Kesobb az angol szakon kotott ki. Ezeket az eletrajzi adatokat azert emlitettem meg, mert egytol egyig szerepelnek a regenyben is, ahol raadasul a fohost is Jeanette-nek hivjak. Ugyan ezek erositik a regeny oneletrajzkent valo olvasasat, kozben viszont egesz sok posztmodern technikat is bevet a szerzono (intertextualitas, toredekesseg, metafikcio), amik hangsulyozzak, hogy megiscsak egy fiktiv irodalmi muvel van dolgunk: tehat hiba lenne egy az egyben a szerzovel azonositani a konyvbeli Jeanette-et. Ahogy Winterson maga nyilatkozta is a regenyrol: "Oranges is the document, both true and false, which will have to serve for my life until I went to Oxford, and after that I daresay that whatever I tell you will be another document, one that is both true and false." Azaz: minden, amit ir, igaz es hamis egyszerre, hiszen csak igy lehet irni barmirol is; meg a tortenelem sem objektiv adatok halmaza, ahogy ezt kifejti az otodik fejezetben. Persze, vegso soron mindegy is, mennyire oneletrajzi a regeny vagy sem, amig a vegeredmeny egy roppant elvezetes, szorakoztato, ugyanakkor sokszor elgondolkodtato es nagyon hiteles mualkotas.
Roviden, a tortenet tehat egy igazi klasszikus "coming-of-age" sztori, vagy nevelodesi regeny: hogyan no fel egy olyan kislany, akit egy elvakult punkosdista no adoptal (van ferje is, de o nem kap tul nagy szerepet; mondhatni bekes hatterszereploje az esemenyeknek.. :); aki iskolaba, azaz a gyulekezeten kivuli kozossegbe is csak akkor megy, mikor mar hivatalosan felszolitjak az anyukat; mindenhol kivulallo a sajat kozossegen kivul, ami viszont tenyleg egy nagy csaladkent funkcional; es az anyuka tudatosan azert adpotalta, hogy majd misszionarius legyen. A Biblian tanitjak irni-olvasni, es mindennapjainak szerves resze a hit. Szabadidejeben is mindig a gyulekezet dolgaival foglalkozik, lett legyen az szorolapozas, taborszervezes, publikus enekles, valamilyen egyhazi unnep megszervezese vagy adomanygyujtes. Szoval tenyleg, egy olyan lany, amilyeneket neha fel szemmel lathatunk (bar Magyarorszagon azert inkabb felnotteket), es akikrol soha nem veszunk tudomast: akik Istenrol enekelnek es buzgon osztogatjak a szorolapjaikat, meg probalnak meggyozni teged az istenhit fontossagarol. Amennyire negativ tud lenni a hozzaallasom ehhez a tevekenyseghez (foleg itt Koreaban, ahol tenyleg rengeteg a kereszteny hitterito), annyira meglepett, hogy a regenyben megsem volt negativan abrazolva Jeanette vilaga. Persze, egyreszt o tenyleg ebben nott fel kiskora ota, tehat szamara termeszetes minden orultsegevel egyutt ez az eletforma, masreszt viszont azt gondolna az ember, a tinedzserkori negativ tapasztalatai miatt esetleg tobb keseruseggel emlekezhetne ezekre az idokre. De nem: igazabol altalaban veve rettenetesen szorakoztato a regeny elso fele, a gyulekezet pedig olyan, mintha egy rakatt lokott, de nagyon joindulatu es tenyleg, olyan kellemesen orult emberbol allna, akik mint egy nagy csalad gondoskodnak egymasrol, es akik egy kozos cel erdekeben munkalkodnak ugyan - megteriteni minel tobb embert -, de kozben azert alapvetoen nagyon is jolerzik magukat. Mindehhez hozzajon a szinten nem hetkoznapi, okos es erzekeny kislany stilusa es humoros meglatasai, es meg is kaptuk a rovidke regeny elso felet. :)
Peldakent, itt epp elszorakoztatja magat a korhazban: "I tried to build an igloo out of the orange peel but it kept falling down and even when it stood up I didn't have an eskimo to put in it, so I had to invent a story about 'How Eskimo Got Eaten', which made me even more miserable. It's always the same with diversions; you get involved."
A konyv masodik feletol, ahogy Jeanette is idosodik, egyre erosodik (az egyebkent a regeny elejetol jelen levo) mitikus vonal. Mintha a kislany egy kuldetesen lenne, ami vegul az identitasanak a megtalala lesz; es ehhez szembe kell neznie sok-sok akadallyal es nehezseggel, es eleg batornak kell lennie ahhoz, hogy a jart es biztos utat otthagyja a jaratlanert. Ezt a szerzo legendak beemelesevel eri el a tortenetbe. Mar a legelejen, a Genesis c. fejezetben igy irja le az adoptalasat:
"And so it was that on a particular day, some times later, she followed a star until it came to settle above an orphanage, and in that place was a crib, and in that crib, a child. A child with too much hair."
Eloszor csak igy felmondatokban utal valamilyen legendara vagy vallasi peldazatra (itt ugye Jezus szuletesere), de kesobb paroldalas reszek vannak, ahol mesereszleteken, vagy eppen az Artur-legendan at mutatja be atvitten Jeanette vivodasait a szerzo. Ezek szerintem nagyon otletesek voltak: egyreszt sokat dobtak a regeny hangulatan, masreszt a mesek szimbolumvilagan at sokkal surubben, tartalmasabban ki tudta fejezni Winterson, hogyan erik felnotte a kamaszlany. Harmadreszt, erositette azt a gondolatot is, hogy vegso soron minden tortenet szubjektiv, ami amugy is megjelenik gondolati szinten tobbszor a regenyben.
A fo belso konfiktusa Jeanette-nek az, hogy o sokkal nyitottabban latja a vilagot, nem ugy, mint az anyja: "She had never heard of mixed feelings. There were friends and there were enemies." Ennek a zart rendszernek tiszta es egyertelmu valaszokkal a jelkepe a narancs, amit az edesanya mindig felajanl Jeanette-nak, amikor a kislany bizonytalan valamiben. Reszben a heteronormativitast, reszben a vallas altal adott stabil vilagkepet szimbolizalja a gyumolcs: ez az egyetlen helyes valasz, az egyetlen alternativa. Jeanette viszont lehetosegeket szeretne, szabad dontesre vagyik. Ehhez azonban vegleg szembe kell fordulnia azzal a kozeggel, amely addig otthont adott neki, es ahol akarhogy is nezzuk, boldog volt; mert ket helyen nem elhetsz egyszerre:
"Pillars hold things up, and salt keeps things clean, but it's a poor exchange for losing your self. People do go back, but they don't survive, because two realities are claiming them at the same time."
(A bibliai utalas itt is nagyon szepen be van emelve a gondolatba, raadasul Lot felesegenek a tortenete az egyik kedvencem az Oszovetsegbol, ugyhogy kulon pirospont reszemrol. Egyebkent biztos, hogy a Biblia alapos ismerete sok pluszt ad az olvasashoz, de anelkul sem lesz unalmas!)
Vegul tehat Jeanette a sajat identitasa miatt kenytelen a nehezebb utat valasztani; meg ha ez lehet, boldogtalanabb is lesz, de mindenkepp tele ketsegekkel es vivodasokkal:
"I could have been a priest instead of a prophet. The priest has a book with the words set out. Old words, known words, words of power. Words that are always on the surface. Words for every occasion. The words work. They do what they're supposed to do; comfort and discipline. The prophet has no book. The prophet is a voice that cries in the wilderness, full of sounds that do not always set into meaning. The prophets cry out because they are troubled by demons."
Hogy megbanja-e a donteset kesobb vagy sem, arra itt nem derul feny, de elso regenynek ez igy pont eleg is. Szerintem egy nagyon intelligensen humoros, lebilincselo es egyszerre konnyed, egyszerre tartalmas kis regeny, idealis nyari olvasmany; az egyetlen bajom vele, hogy lehetett volna mondjuk ketszer ilyen hosszu. Keszult egyebkent belole egy nehany reszes BBC-sorozat is, lehet, banatomban majd megnezem, ha mar a konyv ilyen hamar veget ert. :) Sok szeretettel ajanlom mindenkinek, aki olvas angolul; kiveve esetleg homofoboknak (bar vsz. nekik is tanulsagos lenne). Vegul par idezet a regeny kozponti gondolataival:
“She must find a boat and sail in it. No guarantee of shore. Only a conviction that what she wanted could exist, if she dared to find it.”
“But not all dark places need light, I have to remember that.”
“Everyone who tells a story tells it differently, just to remind us that everybody sees it differently. Some people say there are true things to be found, some people say all kinds of things can be proved. I don't believe them. The only thing for certain is how complicated it all is, like string full of knots. It's all there but hard to find the beginning and impossible to fathom the end. The best you can do is admire the cat's cradle, and maybe knot it up a bit more.”
“I didn’t want to tell the story of myself, but someone I called myself. If you read yourself as fiction, it’s rather more liberating than reading yourself as fact.”
“Walls protect and walls limit. It is in the nature of walls that they should fall. That walls should fall is the consequence of blowing your own trumpet.”
“I miss God. I miss the company of someone utterly loyal. I still don't think of God as my betrayer. The servants of God, yes, but servants by their very nature betray. I miss God who was my friend. I don't even know if God exists, but I do know that if God is your emotional role model, very few human relationships will match up to it.”
“If I let them take away my demons, I'll have to give up what I've found.”
Amit Jeanette Winterson eleterol erdemes lehet tudni: Angliaban nott fel egy punkosdista csaladban, akik csecsemokoraban adoptaltak. A hazban csak nehany konyv volt, pl. Biblia, Jane Eyre (az anyuka kedvenc regenye itt a tortenetben: de mindig mashogy meseli a veget a kis Jeanette-nek... szerintem, aki ismeri a Jane Eyre-t, az ki tudja talalni, mit valtoztathat a vegefele a buzgo kereszteny holgy :), illetve Sir Thomas Malory Artur kiralyrol szolo muve. Kiskora ota predikatornak neveltek, es eleg fiatalon mar irt es mondott beszedeket kisebb-nagyobb gyulekezetek elott. Tinedzserkoraban talalt diakmunkat egy konyvtarban szombatonkent, es akkor kezdett el mindenfelet es rengeteget olvasni; valamint ekkortajt kezdtett rajonni arra is, hogy az azonos nemuekhez vonzodik. Miutan errol megprobalt beszelni az anyjaval, ordoguzest hajtottak vegre rajta, es egy ideig ugy tunt, "megtisztult"; de vegul 16 evesen vegleg szakitott a csaladjaval es kozossegevel, es kulonbozo munkakkal tartotta el magat: fagyiskocsit vezetett, illetve halottakat sminkelt temetesi szertartasokhoz. Kesobb az angol szakon kotott ki. Ezeket az eletrajzi adatokat azert emlitettem meg, mert egytol egyig szerepelnek a regenyben is, ahol raadasul a fohost is Jeanette-nek hivjak. Ugyan ezek erositik a regeny oneletrajzkent valo olvasasat, kozben viszont egesz sok posztmodern technikat is bevet a szerzono (intertextualitas, toredekesseg, metafikcio), amik hangsulyozzak, hogy megiscsak egy fiktiv irodalmi muvel van dolgunk: tehat hiba lenne egy az egyben a szerzovel azonositani a konyvbeli Jeanette-et. Ahogy Winterson maga nyilatkozta is a regenyrol: "Oranges is the document, both true and false, which will have to serve for my life until I went to Oxford, and after that I daresay that whatever I tell you will be another document, one that is both true and false." Azaz: minden, amit ir, igaz es hamis egyszerre, hiszen csak igy lehet irni barmirol is; meg a tortenelem sem objektiv adatok halmaza, ahogy ezt kifejti az otodik fejezetben. Persze, vegso soron mindegy is, mennyire oneletrajzi a regeny vagy sem, amig a vegeredmeny egy roppant elvezetes, szorakoztato, ugyanakkor sokszor elgondolkodtato es nagyon hiteles mualkotas.
Roviden, a tortenet tehat egy igazi klasszikus "coming-of-age" sztori, vagy nevelodesi regeny: hogyan no fel egy olyan kislany, akit egy elvakult punkosdista no adoptal (van ferje is, de o nem kap tul nagy szerepet; mondhatni bekes hatterszereploje az esemenyeknek.. :); aki iskolaba, azaz a gyulekezeten kivuli kozossegbe is csak akkor megy, mikor mar hivatalosan felszolitjak az anyukat; mindenhol kivulallo a sajat kozossegen kivul, ami viszont tenyleg egy nagy csaladkent funkcional; es az anyuka tudatosan azert adpotalta, hogy majd misszionarius legyen. A Biblian tanitjak irni-olvasni, es mindennapjainak szerves resze a hit. Szabadidejeben is mindig a gyulekezet dolgaival foglalkozik, lett legyen az szorolapozas, taborszervezes, publikus enekles, valamilyen egyhazi unnep megszervezese vagy adomanygyujtes. Szoval tenyleg, egy olyan lany, amilyeneket neha fel szemmel lathatunk (bar Magyarorszagon azert inkabb felnotteket), es akikrol soha nem veszunk tudomast: akik Istenrol enekelnek es buzgon osztogatjak a szorolapjaikat, meg probalnak meggyozni teged az istenhit fontossagarol. Amennyire negativ tud lenni a hozzaallasom ehhez a tevekenyseghez (foleg itt Koreaban, ahol tenyleg rengeteg a kereszteny hitterito), annyira meglepett, hogy a regenyben megsem volt negativan abrazolva Jeanette vilaga. Persze, egyreszt o tenyleg ebben nott fel kiskora ota, tehat szamara termeszetes minden orultsegevel egyutt ez az eletforma, masreszt viszont azt gondolna az ember, a tinedzserkori negativ tapasztalatai miatt esetleg tobb keseruseggel emlekezhetne ezekre az idokre. De nem: igazabol altalaban veve rettenetesen szorakoztato a regeny elso fele, a gyulekezet pedig olyan, mintha egy rakatt lokott, de nagyon joindulatu es tenyleg, olyan kellemesen orult emberbol allna, akik mint egy nagy csalad gondoskodnak egymasrol, es akik egy kozos cel erdekeben munkalkodnak ugyan - megteriteni minel tobb embert -, de kozben azert alapvetoen nagyon is jolerzik magukat. Mindehhez hozzajon a szinten nem hetkoznapi, okos es erzekeny kislany stilusa es humoros meglatasai, es meg is kaptuk a rovidke regeny elso felet. :)
Peldakent, itt epp elszorakoztatja magat a korhazban: "I tried to build an igloo out of the orange peel but it kept falling down and even when it stood up I didn't have an eskimo to put in it, so I had to invent a story about 'How Eskimo Got Eaten', which made me even more miserable. It's always the same with diversions; you get involved."
A konyv masodik feletol, ahogy Jeanette is idosodik, egyre erosodik (az egyebkent a regeny elejetol jelen levo) mitikus vonal. Mintha a kislany egy kuldetesen lenne, ami vegul az identitasanak a megtalala lesz; es ehhez szembe kell neznie sok-sok akadallyal es nehezseggel, es eleg batornak kell lennie ahhoz, hogy a jart es biztos utat otthagyja a jaratlanert. Ezt a szerzo legendak beemelesevel eri el a tortenetbe. Mar a legelejen, a Genesis c. fejezetben igy irja le az adoptalasat:
"And so it was that on a particular day, some times later, she followed a star until it came to settle above an orphanage, and in that place was a crib, and in that crib, a child. A child with too much hair."
Eloszor csak igy felmondatokban utal valamilyen legendara vagy vallasi peldazatra (itt ugye Jezus szuletesere), de kesobb paroldalas reszek vannak, ahol mesereszleteken, vagy eppen az Artur-legendan at mutatja be atvitten Jeanette vivodasait a szerzo. Ezek szerintem nagyon otletesek voltak: egyreszt sokat dobtak a regeny hangulatan, masreszt a mesek szimbolumvilagan at sokkal surubben, tartalmasabban ki tudta fejezni Winterson, hogyan erik felnotte a kamaszlany. Harmadreszt, erositette azt a gondolatot is, hogy vegso soron minden tortenet szubjektiv, ami amugy is megjelenik gondolati szinten tobbszor a regenyben.
A fo belso konfiktusa Jeanette-nek az, hogy o sokkal nyitottabban latja a vilagot, nem ugy, mint az anyja: "She had never heard of mixed feelings. There were friends and there were enemies." Ennek a zart rendszernek tiszta es egyertelmu valaszokkal a jelkepe a narancs, amit az edesanya mindig felajanl Jeanette-nak, amikor a kislany bizonytalan valamiben. Reszben a heteronormativitast, reszben a vallas altal adott stabil vilagkepet szimbolizalja a gyumolcs: ez az egyetlen helyes valasz, az egyetlen alternativa. Jeanette viszont lehetosegeket szeretne, szabad dontesre vagyik. Ehhez azonban vegleg szembe kell fordulnia azzal a kozeggel, amely addig otthont adott neki, es ahol akarhogy is nezzuk, boldog volt; mert ket helyen nem elhetsz egyszerre:
"Pillars hold things up, and salt keeps things clean, but it's a poor exchange for losing your self. People do go back, but they don't survive, because two realities are claiming them at the same time."
(A bibliai utalas itt is nagyon szepen be van emelve a gondolatba, raadasul Lot felesegenek a tortenete az egyik kedvencem az Oszovetsegbol, ugyhogy kulon pirospont reszemrol. Egyebkent biztos, hogy a Biblia alapos ismerete sok pluszt ad az olvasashoz, de anelkul sem lesz unalmas!)
Vegul tehat Jeanette a sajat identitasa miatt kenytelen a nehezebb utat valasztani; meg ha ez lehet, boldogtalanabb is lesz, de mindenkepp tele ketsegekkel es vivodasokkal:
"I could have been a priest instead of a prophet. The priest has a book with the words set out. Old words, known words, words of power. Words that are always on the surface. Words for every occasion. The words work. They do what they're supposed to do; comfort and discipline. The prophet has no book. The prophet is a voice that cries in the wilderness, full of sounds that do not always set into meaning. The prophets cry out because they are troubled by demons."
Hogy megbanja-e a donteset kesobb vagy sem, arra itt nem derul feny, de elso regenynek ez igy pont eleg is. Szerintem egy nagyon intelligensen humoros, lebilincselo es egyszerre konnyed, egyszerre tartalmas kis regeny, idealis nyari olvasmany; az egyetlen bajom vele, hogy lehetett volna mondjuk ketszer ilyen hosszu. Keszult egyebkent belole egy nehany reszes BBC-sorozat is, lehet, banatomban majd megnezem, ha mar a konyv ilyen hamar veget ert. :) Sok szeretettel ajanlom mindenkinek, aki olvas angolul; kiveve esetleg homofoboknak (bar vsz. nekik is tanulsagos lenne). Vegul par idezet a regeny kozponti gondolataival:
“She must find a boat and sail in it. No guarantee of shore. Only a conviction that what she wanted could exist, if she dared to find it.”
“But not all dark places need light, I have to remember that.”
“Everyone who tells a story tells it differently, just to remind us that everybody sees it differently. Some people say there are true things to be found, some people say all kinds of things can be proved. I don't believe them. The only thing for certain is how complicated it all is, like string full of knots. It's all there but hard to find the beginning and impossible to fathom the end. The best you can do is admire the cat's cradle, and maybe knot it up a bit more.”
“I didn’t want to tell the story of myself, but someone I called myself. If you read yourself as fiction, it’s rather more liberating than reading yourself as fact.”
“Walls protect and walls limit. It is in the nature of walls that they should fall. That walls should fall is the consequence of blowing your own trumpet.”
“I miss God. I miss the company of someone utterly loyal. I still don't think of God as my betrayer. The servants of God, yes, but servants by their very nature betray. I miss God who was my friend. I don't even know if God exists, but I do know that if God is your emotional role model, very few human relationships will match up to it.”
“If I let them take away my demons, I'll have to give up what I've found.”