Parbaj 9.: letezik-e foldi paradicsom? (Morrison: Paradise)
Amennyire a Jazz most nem tudott igazan elvarazsolni, ugy betalalt a Paradise. Kedvelem az ilyen felepitesu regenyeket: lenyegeben a tortenet vegerol indulunk el, es szepen, lepesrol lepesre, az idoben ide-oda ugralva fedezzuk fel, mi is inditotta a fekete kisvaros lakoit arra, hogy artatlan noket meszaroljanak le, es megis kik azok a nok a zardaban, akiktol annyira tartanak. Szivbemarkolo es katarktikus olvasmany; a mondatok stilusa feltunoen lirai, de nem patetikus; a tortenet eleg izgalmas; a karakterek hitelesek es egyediek. Nem annyira tokeletes, mint a Beloved, de mindenkeppen meger egy olvasast.
Ez volt Morrison elso regenye a Nobel-dij utan, es a mar emlitett trilogia harmadik darabja (a Beloved es a Jazz mellett). Egy csak feketek altal lakott kisvarosban, Rubyban jatszodik, azaz mondhatni, leginkabb a kisvaros a regeny foszereploje. Ruby tortenelme meg 1950 elottre megy vissza: egy csapat ex-rabszolga afrikai-amerikai csalad (akik nem keveredtek egyaltalan feherekkel) keseru visszautasitast szenved el, de nem csak a feherektol, hanem vilagosabb boru fekete tarsaiktol is, akik nem akarjak oket befogadni. Ezert hosszas vandorlas utan, 1950-ben sajat varost alapitanak Haven ('Menedek') neven; majd, mikor a varos hanyatlani kezd, az eredeti alapitok leszarmazottai ismet uj varost keresnek, es igy alakul meg Ruby. A nevado a varoska elso (es sokaig utolso) halottja, es ez az elso fejezet cime is. Az osszes fejezet egyebkent egy no nevet viseli, es teljesen egyertelmuen rajuk is fokuszal a tortenet (Morrisonnak amugy is a noi sors abrazolasa az egyik erossege). Talan egy kritika is lehet a regeny kapcsan, hogy a ferfi karakterek elnagyoltabbak, illetve nagyreszt ellenszenvesek; de szerintem koztuk is van par nagyon eltalaltan jellemzett karakter.
A varoska sajatossaga az, hogy nagyon izolalt. Nincs rendorseg, se benzinkut: a torvenyszegest maguk kozott inteznek, ha lenne; az atutazokat pedig nem latjak szivesen. Nem szeretik a kivulallokat, es probalnak - ha kell, eroszakkal - megorozni egy idilli allapotot. A ferfiaknak, kulonosen nehany csaladban, igen hatarozott elkepzelese van arrol, hogy milyen mederben kellene folynia a dolgoknak; ami nem is baj egeszen addig, amig a fiatalok el nem kezdenek lazadozni. Az egyik pap (van 3 egyhaz is...) politikai aktivitasra szeretne osztonozni oket, amit az idosebbek egyaltalan nem neznek jo szemmel, es egyre tobb a konfliktus fiatalok es idosek, ferfiak es nok, kivulallok es varoslakok kozott. Bunbakot pedig a legegyszerubb talalni: a varoskatol arrebb van egy maganyos epulet, egy egykori Zarda (meg korabban pedig egy bunbarlang: egy gazdag ferfi szorakozasra epitett villaja, ahol aztan az apacak probaltak minel inkabb eltuntetni a dorbezolas nyomait, tobb-kevesebb sikerrel xD), ahol most nehany szamkivetett, szabados erkolcsu no el. Nehany furcsa eset: egy esetleges abortusz; nehany betegen szuletet csecsemo: mar kesz is a boszorkanysag gyanuja. Legjobb esetben is laza erkolcsu, kihivo, a normakat nem betarto nok; marpedig a konzervativ kisvaros az ilyeneket nem szereti. Igy aztan nehany ferfi eldonti, veget vet a zardaeletnek, eluldozi oket; es ezzel a meszarlassal kezdodik a regeny:
“They shoot the white girl first. With the rest they can take their time. No need to hurry out here. They are 17 miles from a town which has 90 miles between it and any other. Hiding places will be plentiful in the convent, but there is time, and the day has just begun.
They are nine. Over twice the number of the women they are obliged to stampede or kill, and they have the paraphernalia for either requirement: rope, a palm leaf cross, handcuffs, Mace and sunglasses, along with clean, handsome guns.”
Brillians kezdes szerintem. Rogton az elejen felhivja a figyelmet a rasszra persze, ami mindig kozponti kerdes Morrisonnal. A zardaban elo noknek az az egyik hibaja, hogy nem fernek bele a rendszerbe: meg a rasszuk sem stimmel. Egyikuk feher, de vegig nem derul ki szerintem egyertelmuen, melyikuk; egyikuket Europabol hozta meg a zarda vezetonoje, egy apaca (talan portugal?). Emellett mindegyiket, igy vagy ugy, megkinozta az elet. Ezt nagyon nem eri meg leloni, mert mindenki megkapja persze a maga sztoriszalat: kinek kegyetlenebb, kinek latszolag jelentektelenebb nehezsegeket osztott az elet. De a lenyeg az, hogy egyikuk sem erzi jol magat a nagyvilagban, es egy - kivulrol szemlelve - talan furcsa es erthetetlen, de szamukra az egyetlen lehetseges eletmodra talalnak a vilagtol elzart epuletben, ahol a maguk modjan szembe tudnak nezni a traumaikkal, es fel tudjak dolgozni azokat.
Akik igazabol nem tudnak tovabblepni, azok Ruby idosebb lakoi. Ez fontos tema tobb Morison-regenyben is: hogyan beklyoz meg a mult ugy, hogy megall az ido, es a multban ragadsz. Ahogy a kivulrol jott pap latja a varosiakat:
“Over and over and with the least provocation, they pulled from their stock of stories tales about the old folks, their grands and great-grands; their fathers and mothers. Dangerous confrontations, clever manoeuvres. Testimonies to endurance, wit, skill and strength. Tales of luck and outrage. But why were there no stories to tell of themselves? About their own lives they shut up. Had nothing to say, pass on. As though past heroism was enough of a future to live by. As though, rather than children, they wanted duplicates.”
Ez pedig veszelyes dolog, mert a multat nem tudod megismetelni. A zardabeli nok, bar fajdalmasan es lassan, de szembe tudnak nezni az oket emeszto fajdalommal, Ruby lakoi viszont a szonyeg ala sopornenek minden nezetelterest. Sajnos ez a novekedo feszultseg vezet robbanasszeruen a vegkifejlethez, azaz a regeny elejehez es vegehez egyszerre: a gyilkossaghoz.
Ami nekem leginkabb tetszett, az a nagyon is kulonfele noi sorsok abrazolasa, valamint a nok kozotti komplex kapcsolatok. Nem csak a zardaban, hanem Ruby noi lakoi es a zardabeli nok kozott is alakultak baratsagok, es probaltak is megakadalyozni sokan a ferfiakat, csak elkestek. Persze, szerelmi szal is volt par a ferfiak es a zardabeliek kozott, ami viszont csak futotte a felejuk iranyulo haragot.. Szoval, sokfele kapcsolat, sokfele jellem es sors kerul teritekre a regenyben, es van par nagyon szokatlan, am megis nagyon emberi baratsag is.
A regeny masik nagy pozituma pedig az a fajta elfogadas volt, ahogy egymashoz alltak a nok a zardaban. Jo, ketten folyton veszekedtek, de igazabol senkinek a multjan vagy, hmm, megkuzdesi strategiain nem akadtak ki. Egyik no ivott, masik marihuanat ultetett; a harmadik a halott gyerekei szellemeivel tarsalgott, meg ajandekot is vett a szulinapjukra; a negyedik vagta magat. Megjegyeznem, ez az eddigi egyik legszebb leiras, amit falcolasrol valaha olvastam:
"The little streets were narrow and straight, but as soon as she made them they flooded. Sometimes she held toilet tissue to catch the blood, but she liked to let it run too. The trick was to slice at just the right depth. Not too light, or the cut yielded too faint a line of red. Not so deep it rose and gushed over so fast you couldn't see the street. Although she had moved the map from her arms to her thighs, she recognized with pleasure the traces of old roads, avenues that even Norma had been repelled by. One was sometimes enough for months. Then there were times when she did two a day, hardly giving a street time to close before she opened another one. But she was not reckless."
Feltunt, hogy a cut szo egyszer sem szerepel benne igekent? Tudom, nem a legfelemelobb tema, de engem lenyugozott a prezentalasa. Az meg vegkepp, hogy a nok termeszetesnek fogadtak el egymast, borszintol, multtol fuggetlenul, es segitettek egymasnak felulkerekedni a traumaikon. Tenyleg egy igazi idealis noi kozosseget hoztak letre, a tenyleges paradicsomot - pedig Ruby lakoi hittek azt, hogy az o varosuk a foldi mennyorszag, ahol minden tokeletes.
Ami egy kicsit hianyzott, az par harmonikus ferfi-noi kapcsolat. Volt amugy egy, mondjuk, de nem fokuszban. Ettol kicsit olyan erzese van az embernek, mintha a regenyben haboruban allna egymassal a ket nem - ezzel kapcsolatos apro erdekesseg, hogy eredetileg Morrison a 'War' cimet akarta adni a regenyenek. Pedig amugy mas regenyeiben vannak nagyon is arnyalt ferfi karakterek, es odaado szerelmesek is, szoval amugy nem arrol van szo, hogy ferfigyulolo lenne a szerzo; de itt valahogy kicsit ugy tunik. Ugyanakkor a rasszokat tovabbra is arnyaltan abrazolja (nem feketen-feheren... jo szovicc, nem?). Nem gonosz feher es szegeny elnyomott afrikai-amerikai szereplok vannak: annal sokkal komplexebb a regeny vilaga.
Osszessegen mindenkinek ajanlom, akit erdekelnek a noi sorsrol szolo regenyek, birja a traumatikus jeleneteket, es nem a nagy szerelemrol szeretne olvasni, mert az itt nem lesz.
Ez volt Morrison elso regenye a Nobel-dij utan, es a mar emlitett trilogia harmadik darabja (a Beloved es a Jazz mellett). Egy csak feketek altal lakott kisvarosban, Rubyban jatszodik, azaz mondhatni, leginkabb a kisvaros a regeny foszereploje. Ruby tortenelme meg 1950 elottre megy vissza: egy csapat ex-rabszolga afrikai-amerikai csalad (akik nem keveredtek egyaltalan feherekkel) keseru visszautasitast szenved el, de nem csak a feherektol, hanem vilagosabb boru fekete tarsaiktol is, akik nem akarjak oket befogadni. Ezert hosszas vandorlas utan, 1950-ben sajat varost alapitanak Haven ('Menedek') neven; majd, mikor a varos hanyatlani kezd, az eredeti alapitok leszarmazottai ismet uj varost keresnek, es igy alakul meg Ruby. A nevado a varoska elso (es sokaig utolso) halottja, es ez az elso fejezet cime is. Az osszes fejezet egyebkent egy no nevet viseli, es teljesen egyertelmuen rajuk is fokuszal a tortenet (Morrisonnak amugy is a noi sors abrazolasa az egyik erossege). Talan egy kritika is lehet a regeny kapcsan, hogy a ferfi karakterek elnagyoltabbak, illetve nagyreszt ellenszenvesek; de szerintem koztuk is van par nagyon eltalaltan jellemzett karakter.
A varoska sajatossaga az, hogy nagyon izolalt. Nincs rendorseg, se benzinkut: a torvenyszegest maguk kozott inteznek, ha lenne; az atutazokat pedig nem latjak szivesen. Nem szeretik a kivulallokat, es probalnak - ha kell, eroszakkal - megorozni egy idilli allapotot. A ferfiaknak, kulonosen nehany csaladban, igen hatarozott elkepzelese van arrol, hogy milyen mederben kellene folynia a dolgoknak; ami nem is baj egeszen addig, amig a fiatalok el nem kezdenek lazadozni. Az egyik pap (van 3 egyhaz is...) politikai aktivitasra szeretne osztonozni oket, amit az idosebbek egyaltalan nem neznek jo szemmel, es egyre tobb a konfliktus fiatalok es idosek, ferfiak es nok, kivulallok es varoslakok kozott. Bunbakot pedig a legegyszerubb talalni: a varoskatol arrebb van egy maganyos epulet, egy egykori Zarda (meg korabban pedig egy bunbarlang: egy gazdag ferfi szorakozasra epitett villaja, ahol aztan az apacak probaltak minel inkabb eltuntetni a dorbezolas nyomait, tobb-kevesebb sikerrel xD), ahol most nehany szamkivetett, szabados erkolcsu no el. Nehany furcsa eset: egy esetleges abortusz; nehany betegen szuletet csecsemo: mar kesz is a boszorkanysag gyanuja. Legjobb esetben is laza erkolcsu, kihivo, a normakat nem betarto nok; marpedig a konzervativ kisvaros az ilyeneket nem szereti. Igy aztan nehany ferfi eldonti, veget vet a zardaeletnek, eluldozi oket; es ezzel a meszarlassal kezdodik a regeny:
“They shoot the white girl first. With the rest they can take their time. No need to hurry out here. They are 17 miles from a town which has 90 miles between it and any other. Hiding places will be plentiful in the convent, but there is time, and the day has just begun.
They are nine. Over twice the number of the women they are obliged to stampede or kill, and they have the paraphernalia for either requirement: rope, a palm leaf cross, handcuffs, Mace and sunglasses, along with clean, handsome guns.”
Brillians kezdes szerintem. Rogton az elejen felhivja a figyelmet a rasszra persze, ami mindig kozponti kerdes Morrisonnal. A zardaban elo noknek az az egyik hibaja, hogy nem fernek bele a rendszerbe: meg a rasszuk sem stimmel. Egyikuk feher, de vegig nem derul ki szerintem egyertelmuen, melyikuk; egyikuket Europabol hozta meg a zarda vezetonoje, egy apaca (talan portugal?). Emellett mindegyiket, igy vagy ugy, megkinozta az elet. Ezt nagyon nem eri meg leloni, mert mindenki megkapja persze a maga sztoriszalat: kinek kegyetlenebb, kinek latszolag jelentektelenebb nehezsegeket osztott az elet. De a lenyeg az, hogy egyikuk sem erzi jol magat a nagyvilagban, es egy - kivulrol szemlelve - talan furcsa es erthetetlen, de szamukra az egyetlen lehetseges eletmodra talalnak a vilagtol elzart epuletben, ahol a maguk modjan szembe tudnak nezni a traumaikkal, es fel tudjak dolgozni azokat.
Akik igazabol nem tudnak tovabblepni, azok Ruby idosebb lakoi. Ez fontos tema tobb Morison-regenyben is: hogyan beklyoz meg a mult ugy, hogy megall az ido, es a multban ragadsz. Ahogy a kivulrol jott pap latja a varosiakat:
“Over and over and with the least provocation, they pulled from their stock of stories tales about the old folks, their grands and great-grands; their fathers and mothers. Dangerous confrontations, clever manoeuvres. Testimonies to endurance, wit, skill and strength. Tales of luck and outrage. But why were there no stories to tell of themselves? About their own lives they shut up. Had nothing to say, pass on. As though past heroism was enough of a future to live by. As though, rather than children, they wanted duplicates.”
Ez pedig veszelyes dolog, mert a multat nem tudod megismetelni. A zardabeli nok, bar fajdalmasan es lassan, de szembe tudnak nezni az oket emeszto fajdalommal, Ruby lakoi viszont a szonyeg ala sopornenek minden nezetelterest. Sajnos ez a novekedo feszultseg vezet robbanasszeruen a vegkifejlethez, azaz a regeny elejehez es vegehez egyszerre: a gyilkossaghoz.
Ami nekem leginkabb tetszett, az a nagyon is kulonfele noi sorsok abrazolasa, valamint a nok kozotti komplex kapcsolatok. Nem csak a zardaban, hanem Ruby noi lakoi es a zardabeli nok kozott is alakultak baratsagok, es probaltak is megakadalyozni sokan a ferfiakat, csak elkestek. Persze, szerelmi szal is volt par a ferfiak es a zardabeliek kozott, ami viszont csak futotte a felejuk iranyulo haragot.. Szoval, sokfele kapcsolat, sokfele jellem es sors kerul teritekre a regenyben, es van par nagyon szokatlan, am megis nagyon emberi baratsag is.
A regeny masik nagy pozituma pedig az a fajta elfogadas volt, ahogy egymashoz alltak a nok a zardaban. Jo, ketten folyton veszekedtek, de igazabol senkinek a multjan vagy, hmm, megkuzdesi strategiain nem akadtak ki. Egyik no ivott, masik marihuanat ultetett; a harmadik a halott gyerekei szellemeivel tarsalgott, meg ajandekot is vett a szulinapjukra; a negyedik vagta magat. Megjegyeznem, ez az eddigi egyik legszebb leiras, amit falcolasrol valaha olvastam:
"The little streets were narrow and straight, but as soon as she made them they flooded. Sometimes she held toilet tissue to catch the blood, but she liked to let it run too. The trick was to slice at just the right depth. Not too light, or the cut yielded too faint a line of red. Not so deep it rose and gushed over so fast you couldn't see the street. Although she had moved the map from her arms to her thighs, she recognized with pleasure the traces of old roads, avenues that even Norma had been repelled by. One was sometimes enough for months. Then there were times when she did two a day, hardly giving a street time to close before she opened another one. But she was not reckless."
Feltunt, hogy a cut szo egyszer sem szerepel benne igekent? Tudom, nem a legfelemelobb tema, de engem lenyugozott a prezentalasa. Az meg vegkepp, hogy a nok termeszetesnek fogadtak el egymast, borszintol, multtol fuggetlenul, es segitettek egymasnak felulkerekedni a traumaikon. Tenyleg egy igazi idealis noi kozosseget hoztak letre, a tenyleges paradicsomot - pedig Ruby lakoi hittek azt, hogy az o varosuk a foldi mennyorszag, ahol minden tokeletes.
Ami egy kicsit hianyzott, az par harmonikus ferfi-noi kapcsolat. Volt amugy egy, mondjuk, de nem fokuszban. Ettol kicsit olyan erzese van az embernek, mintha a regenyben haboruban allna egymassal a ket nem - ezzel kapcsolatos apro erdekesseg, hogy eredetileg Morrison a 'War' cimet akarta adni a regenyenek. Pedig amugy mas regenyeiben vannak nagyon is arnyalt ferfi karakterek, es odaado szerelmesek is, szoval amugy nem arrol van szo, hogy ferfigyulolo lenne a szerzo; de itt valahogy kicsit ugy tunik. Ugyanakkor a rasszokat tovabbra is arnyaltan abrazolja (nem feketen-feheren... jo szovicc, nem?). Nem gonosz feher es szegeny elnyomott afrikai-amerikai szereplok vannak: annal sokkal komplexebb a regeny vilaga.
Osszessegen mindenkinek ajanlom, akit erdekelnek a noi sorsrol szolo regenyek, birja a traumatikus jeleneteket, es nem a nagy szerelemrol szeretne olvasni, mert az itt nem lesz.