2016 könyvekben
Látszik, hogy elkezdtem dolgozni szeptembertől: tavaly csak 80 könyv jött össze (és tartok tőle, hogy ez csökkenni fog...). De legalább befejeztem néhány félbehagyott könyvet, pl. a Gender trouble-t. :D
Szokás szerint főleg regényt olvastam, megint 45-öt, ez elvileg már a harmadik év, hogy 45 regényt olvasok. :D Aztán volt még 18 novella, nagyrészt kétnyelvűek (többet koreaiul is rendesen végigolvastam most), 5 novelláskötet, 5 verseskötet, 5 nem szépirodalmi mű (filozófia, irodalomelmélet, pszichológia-orvostudomány, stb.), egy kisregény és egy dráma. Az angol nyelv vezet továbbra is, bár most azért jobban ráfeküdtem a magyar kortárs irodalomra: 28 könyv volt magyarul, egy koreaiul, és a maradék 51 angolul. Nemzetiséget tekintve 23 magyar szerző könyve, 24 koreaié, 16 amerikai szerző műve (ebből kettő ázsiai-amerikai), 4 kanadai, 3 brit, 2 francia, 2 német, 2 dél-amerikai, 1 tajvani, 1 finn és egy cseh szerző műve volt a tavalyi listán. (És valahol valami kimaradt... xD Sebaj.) Szinte kizárólag 20. és 21. századiak a művek, és kb. a fele (36) női íróé; külön érdekesség, hogy a nem szépirodalmiakat is főleg nők írták. :) Kifejezetten sokat olvastam Grecsót, Tóth Krisztát, Hwang Sok-yeongot (a disszertáció miatt), Margaret Atwoodot, és persze Toni Morrisont. :) Újra csak a disszertáció miatt olvastam, illetve a Catcher in the Rye-t tanítás miatt, meg néhány verseskötetet és novellát, amúgy igyekeztem most újabb szerzőket/könyveket olvasni. :)
Top 3 könyv:
Han Kang: The Vegetarian
Ezen nincs mit magyarázni nagyon.. a Booker prize és a nemrég/mostanság megjelenő magyar fordítás jelzi a regény népszerűségét. Egy nő egyik napról a másikra furcsa álmok hatására eldönti, hogy nem eszik húst többé, és egyre furcsábban kezd el viselkedni. Gyakorlatilag három másik szereplő (a nem túl megértő férj, a művész sógor, illetve a testvér) szemszögéből áll össze a történet. Különösen izgalmas, hogy a váratlanul vegetáriánussá vált nőnek nincs hangja a regényben. A film sem rossz! A szerző pedig nagyon szimpatikus, annyira.... törékeny. Örülök, hogy voltam vele beszélgetésen. *.*
Tim O'Brian: The Things They Carried
Az egyik legjobb háborús regény, amit valaha olvastam, ami azért sokat elmond (tekintve, hogy szeretem a műfajt, a vietnámi háborút meg különösen). Kötelezőnek kellene lennie... Több szálon megy a sztori, látszólag random mutat be sok szereplőt, és azt, ki mit 'cipel', kinek mi a fontos. A szerzőnek egyébként nagy témája a vietnámi háború, ahol természetesen ő is ott volt, ráadásul nagyon fiatalon. A Going After Cacciato is nagyon jó volt, ugyanebben a témában, csak az jóval bizarrabb.
Jeanette Winterson: The Weight
Atlasz történetének az újramesélése. Igazából mindegy, miről ír Winterson, ő is egy olyan szerző, aki felőlem a legunalmasabb napjáról is írjhat, akkor sem fogom bírni letenni. Persze benne volt, hogy miért fontos neki személyesen Atlasz története...
"Looking at the glowing globe, I thought that if I could only keep on telling the story, if the story would not end, I could invent my way out of the world. As a character in my own fiction, I had a chance to escape the facts. There are two facts that all children need to disprove sooner or later; mother and father. If you go on believing in the fiction of your own parents, it is difficult to construct any narrative of your own.
In a way I was lucky. I could not allow my parents to be the facts of my life. Their version of the story was one I could read but not write. I had to tell the story again."
Azért még nagyon sok nagyon jó könyv volt (Dragomántól, Tóth Krisztától, Grecsótól, Atwoodtól, a finn regény, pár koreai, Philip Roth....), de valahogy ezek voltak a legmaradandóbbak.
Legrosszabb könyv: nem volt igazán rossz könyv, de a legkevésbé talán a The Danish Girl tetszett (David Ebershoff). Nem volt meggyőző, a főszereplő önző volt és irritáló, a feleség karaktere meg rendkívül elnagyolt. (A film sem nyűgözött le finoman szólva.)
Legjobb borítók:
Pozitív és negatív csalódás nem igazán ért, hacsak az nem (pozitív), hogy rég élveztem sci-fi sorozatot annyira, mint Atwoodtól az Oryx and Crake-et (az utolsót még meg kellene szerezzem). Újdinságot sem igazán olvastam, úgyhogy az a kategória is felejtős most...
Az év kedvenc komoly témája: a lehangoló mai magyar valóság, kilátástalanság, és sehova sem vezető férfi-női kapcsolatok. ^^" (Üdv újra itthon!) Perwsze a trauma és háborús tematika is végigvonult az olvasmányaimon, szokás szerint.
Ilyen kedvenc / nem kedvenc stb. szereplőkről erőltetve tudnék csak írni, de a The Left Hand of Darkness (Ursula K. Le Guin) nemváltó karaktere nagyon szerethető volt, illetve kedvenc párosnak is őket mondanám a narrátorral. :D Már amennyire ők párnak nevezhetők. :D
Az év írója legyen Dragomán, Margaret Atwood és Han Kang, csak hogy minden fontosabb országból/kultúrából legyen egy. :)
Jó lenne 2017-ben legalább ennyit olvasni, és egyre jobban érdekel az afrikai irodalom is, remélem, abból is tudok többet olvasni. Nagy terv még pár nagyregény Thomas Manntól, illetve a A bádogdob, mint régi adósság; aztán jó lenne a magyar vonalat is folytatni, és verseskötetet is szeretnék többet forgatni.
Szokás szerint főleg regényt olvastam, megint 45-öt, ez elvileg már a harmadik év, hogy 45 regényt olvasok. :D Aztán volt még 18 novella, nagyrészt kétnyelvűek (többet koreaiul is rendesen végigolvastam most), 5 novelláskötet, 5 verseskötet, 5 nem szépirodalmi mű (filozófia, irodalomelmélet, pszichológia-orvostudomány, stb.), egy kisregény és egy dráma. Az angol nyelv vezet továbbra is, bár most azért jobban ráfeküdtem a magyar kortárs irodalomra: 28 könyv volt magyarul, egy koreaiul, és a maradék 51 angolul. Nemzetiséget tekintve 23 magyar szerző könyve, 24 koreaié, 16 amerikai szerző műve (ebből kettő ázsiai-amerikai), 4 kanadai, 3 brit, 2 francia, 2 német, 2 dél-amerikai, 1 tajvani, 1 finn és egy cseh szerző műve volt a tavalyi listán. (És valahol valami kimaradt... xD Sebaj.) Szinte kizárólag 20. és 21. századiak a művek, és kb. a fele (36) női íróé; külön érdekesség, hogy a nem szépirodalmiakat is főleg nők írták. :) Kifejezetten sokat olvastam Grecsót, Tóth Krisztát, Hwang Sok-yeongot (a disszertáció miatt), Margaret Atwoodot, és persze Toni Morrisont. :) Újra csak a disszertáció miatt olvastam, illetve a Catcher in the Rye-t tanítás miatt, meg néhány verseskötetet és novellát, amúgy igyekeztem most újabb szerzőket/könyveket olvasni. :)
Top 3 könyv:
Han Kang: The Vegetarian
Ezen nincs mit magyarázni nagyon.. a Booker prize és a nemrég/mostanság megjelenő magyar fordítás jelzi a regény népszerűségét. Egy nő egyik napról a másikra furcsa álmok hatására eldönti, hogy nem eszik húst többé, és egyre furcsábban kezd el viselkedni. Gyakorlatilag három másik szereplő (a nem túl megértő férj, a művész sógor, illetve a testvér) szemszögéből áll össze a történet. Különösen izgalmas, hogy a váratlanul vegetáriánussá vált nőnek nincs hangja a regényben. A film sem rossz! A szerző pedig nagyon szimpatikus, annyira.... törékeny. Örülök, hogy voltam vele beszélgetésen. *.*
Tim O'Brian: The Things They Carried
Az egyik legjobb háborús regény, amit valaha olvastam, ami azért sokat elmond (tekintve, hogy szeretem a műfajt, a vietnámi háborút meg különösen). Kötelezőnek kellene lennie... Több szálon megy a sztori, látszólag random mutat be sok szereplőt, és azt, ki mit 'cipel', kinek mi a fontos. A szerzőnek egyébként nagy témája a vietnámi háború, ahol természetesen ő is ott volt, ráadásul nagyon fiatalon. A Going After Cacciato is nagyon jó volt, ugyanebben a témában, csak az jóval bizarrabb.
Jeanette Winterson: The Weight
Atlasz történetének az újramesélése. Igazából mindegy, miről ír Winterson, ő is egy olyan szerző, aki felőlem a legunalmasabb napjáról is írjhat, akkor sem fogom bírni letenni. Persze benne volt, hogy miért fontos neki személyesen Atlasz története...
"Looking at the glowing globe, I thought that if I could only keep on telling the story, if the story would not end, I could invent my way out of the world. As a character in my own fiction, I had a chance to escape the facts. There are two facts that all children need to disprove sooner or later; mother and father. If you go on believing in the fiction of your own parents, it is difficult to construct any narrative of your own.
In a way I was lucky. I could not allow my parents to be the facts of my life. Their version of the story was one I could read but not write. I had to tell the story again."
Azért még nagyon sok nagyon jó könyv volt (Dragomántól, Tóth Krisztától, Grecsótól, Atwoodtól, a finn regény, pár koreai, Philip Roth....), de valahogy ezek voltak a legmaradandóbbak.
Legrosszabb könyv: nem volt igazán rossz könyv, de a legkevésbé talán a The Danish Girl tetszett (David Ebershoff). Nem volt meggyőző, a főszereplő önző volt és irritáló, a feleség karaktere meg rendkívül elnagyolt. (A film sem nyűgözött le finoman szólva.)
Legjobb borítók:
Pozitív és negatív csalódás nem igazán ért, hacsak az nem (pozitív), hogy rég élveztem sci-fi sorozatot annyira, mint Atwoodtól az Oryx and Crake-et (az utolsót még meg kellene szerezzem). Újdinságot sem igazán olvastam, úgyhogy az a kategória is felejtős most...
Az év kedvenc komoly témája: a lehangoló mai magyar valóság, kilátástalanság, és sehova sem vezető férfi-női kapcsolatok. ^^" (Üdv újra itthon!) Perwsze a trauma és háborús tematika is végigvonult az olvasmányaimon, szokás szerint.
Ilyen kedvenc / nem kedvenc stb. szereplőkről erőltetve tudnék csak írni, de a The Left Hand of Darkness (Ursula K. Le Guin) nemváltó karaktere nagyon szerethető volt, illetve kedvenc párosnak is őket mondanám a narrátorral. :D Már amennyire ők párnak nevezhetők. :D
Az év írója legyen Dragomán, Margaret Atwood és Han Kang, csak hogy minden fontosabb országból/kultúrából legyen egy. :)
Jó lenne 2017-ben legalább ennyit olvasni, és egyre jobban érdekel az afrikai irodalom is, remélem, abból is tudok többet olvasni. Nagy terv még pár nagyregény Thomas Manntól, illetve a A bádogdob, mint régi adósság; aztán jó lenne a magyar vonalat is folytatni, és verseskötetet is szeretnék többet forgatni.