Mt Rainier
Igyekszünk értelmesen eltölteni itt a hétvégeket, úgy hogy voltunk tegnap kirándulni.
Van itt a környéken egy takarékon tartott vulkán, a Mount Rainier, azt látogattuk meg.
A hely az itteni mértékek szerint van csak közel, kb. 140 mérföld volt oda-vissza. Ha valaki pontosabban szeretné betájolni a dolgot, akkor ide mentünk (a legészakibb csücsökbe, ahonnét a folyó ered). És innen indultunk.
Először vezettünk egy csomót.
Egy idő után már látszott a hegy
Meglepő módon egyszer sem rontottuk el, hogy merre kell menni. Pedig a freeway-en kivül a dolgok nincsen túlzottan kitáblázva. Egy idő után egy keskeny hegyi uton mentünk, ami elég festői tájon vezet keresztül.
A híd a Carbon River nevű folyó fölött megy át, aminek a forrásához a Carbon Glacier-hez igyekszünk.
Egy kis idő után megérkeztünk oda, ahol a nemzeti park kezdődik. Itt fizettünk 15 dollárt per négy kerék, amiért kaptunk egy 7 napra érvényes belépőt, egy térképet és egy figyelmeztetést arról, hogy a trailen ahova megyük láttak medvét, úgy hogy "stay alert". Előre bocsájtom, hogy medvével nem találkoztunk és cougar-t sem láttunk. De amint megérkeztünk az autóval járható út végéhez, üdvözölt minket egy bennszülött életforma.
Összeszedtük a kevés cuccunkat (az előírásszerű 10 dologból, amit mindenképpen vigyunk a vadonba, nálunk 2 volt: térkép és pulóver; meg fényképezőgép, de az nem része a kötelező felszerelésnek).
És ime, a vadon:
A nemzeti park bejáratánál, meg mindenhol ki volt írva, hogy itt sehol nem fogunk találni "potable water"-t és hogy mi az a legközelebbi falu, ahonnét szerezhetünk magunknak. Mi persze nem hoztunk magunkkal. Na jó, hoztunk, de csak fél litert. Viszont volt a trail elején egy kis vízesésecske, ami mellett egy tábla valahogy úgy szólt, hogy "Domestic water supply. Stay clear!". Ebből merészeltem inni.
Az út lényegében teljes hosszában a Carbon River közvetlen közelében ment, ami a gleccser régi nyomvonalán halad nagyjából.
Érdekes, hogy mennyi víz lehet ebben tavasszal...
Időnként lehet látni magát a hegyet is. És ha még ultrazoommal rá is nagyítunk, akkor egészen meggyözően néz ki.
Nagyon jól néznek ki a kisebb gleccserek nyomai.
És közeledünk már az uticélunkhoz. Valamiért mindketten úgy gondoltuk, hogy a gleccser az valami fehér. Hát nem.
Átkeltünk néhány hídon. Egyszerübben:
És "bonyolultabban" is:
Ez a "suspension bridge" nagyon érdekes, bármilyen frekvenciával gyalogol rajta az ember, mindenképpen berezonál.
Még egy rövíd darabot másztunk és már helyben is vagyunk. Üdvözöljük a Nagy Fekete Bálnát!
Vajon mi van a belsejében?
Egyébként nagy táblákon ki van írva, hogy semmiképpen se menjünk a gleccser közelébe vagy rá, mert különböző dangerek leselkednek ránk. Ezt először figyelmen kívül akartuk hagyni, de aztán láttuk, amit nagy robajjal lezúdult a tetejéről egy nagy adag kő és meggondoltuk magunkat.
Amikor kisüt a nap, a Bálna izzadni kezd.
Amikor még fölfele mentünk, láttunk egy "sast". Mondjuk fekete volt, ami azt hiszem nem jellemző a sasokra, úgy hogy elneveztem héjjának.
Közelről persze kiderült, hogy egy közönségesebb madárról van szó.
Carbon River forrása.
Föl akartunk menni még egy kicsit, hogy megnézzük, hogy néz ki az egész fölülről. De közben a szél odafújt a hegyre egy kisebb felhőt, amiből elkezdett csöpögni.
Úgy hogy gyorsan elindultunk visszafelé. Persze a vihar sokkal gyorsabb volt, vagyis jól megáztunk. Hát igen, a 10 dolog között esőkabát is volt.
Szerencsére az eső gyorsan elállt és a fák alatt valamennyire átvészeltük (az itteni fenyők elég ritkák, mondjuk a fekete fenyőhöz képest).
Visszafelé egy kicsit más uton mentünk, ahol fejletlenebb volt az infrastruktúra.
A kövek között ilyen piramisokkal volt jelölve az út.
Mi is besegítettünk egy kicsit.
Visszafelé egy Wilkeson nevezetű kis városkában álltunk meg enni. Konkrétan a "Csákány és Ásó"-ban (vagy Lapát?) ettünk egy-egy steak sandwichet.
Ez egy régi bányászváros. Most nem tudom, hogy kik élnek ott.
Az autóipar rövid története egy kerten belül. A tegnapelőtt és a tegnap:
És a ma:
Ez utóbbi persze nem a tipikus gépjármű. A tipikus gépjárművek:
És az általános iskolától nem túl messze a köv. tábla tapasztalható.
Van még egy pár kép, amit nem illesztettem be a mesébe. Megnézhetők itt.
Van itt a környéken egy takarékon tartott vulkán, a Mount Rainier, azt látogattuk meg.
A hely az itteni mértékek szerint van csak közel, kb. 140 mérföld volt oda-vissza. Ha valaki pontosabban szeretné betájolni a dolgot, akkor ide mentünk (a legészakibb csücsökbe, ahonnét a folyó ered). És innen indultunk.
Először vezettünk egy csomót.
Egy idő után már látszott a hegy
Meglepő módon egyszer sem rontottuk el, hogy merre kell menni. Pedig a freeway-en kivül a dolgok nincsen túlzottan kitáblázva. Egy idő után egy keskeny hegyi uton mentünk, ami elég festői tájon vezet keresztül.
A híd a Carbon River nevű folyó fölött megy át, aminek a forrásához a Carbon Glacier-hez igyekszünk.
Egy kis idő után megérkeztünk oda, ahol a nemzeti park kezdődik. Itt fizettünk 15 dollárt per négy kerék, amiért kaptunk egy 7 napra érvényes belépőt, egy térképet és egy figyelmeztetést arról, hogy a trailen ahova megyük láttak medvét, úgy hogy "stay alert". Előre bocsájtom, hogy medvével nem találkoztunk és cougar-t sem láttunk. De amint megérkeztünk az autóval járható út végéhez, üdvözölt minket egy bennszülött életforma.
Összeszedtük a kevés cuccunkat (az előírásszerű 10 dologból, amit mindenképpen vigyunk a vadonba, nálunk 2 volt: térkép és pulóver; meg fényképezőgép, de az nem része a kötelező felszerelésnek).
És ime, a vadon:
A nemzeti park bejáratánál, meg mindenhol ki volt írva, hogy itt sehol nem fogunk találni "potable water"-t és hogy mi az a legközelebbi falu, ahonnét szerezhetünk magunknak. Mi persze nem hoztunk magunkkal. Na jó, hoztunk, de csak fél litert. Viszont volt a trail elején egy kis vízesésecske, ami mellett egy tábla valahogy úgy szólt, hogy "Domestic water supply. Stay clear!". Ebből merészeltem inni.
Az út lényegében teljes hosszában a Carbon River közvetlen közelében ment, ami a gleccser régi nyomvonalán halad nagyjából.
Érdekes, hogy mennyi víz lehet ebben tavasszal...
Időnként lehet látni magát a hegyet is. És ha még ultrazoommal rá is nagyítunk, akkor egészen meggyözően néz ki.
Nagyon jól néznek ki a kisebb gleccserek nyomai.
És közeledünk már az uticélunkhoz. Valamiért mindketten úgy gondoltuk, hogy a gleccser az valami fehér. Hát nem.
Átkeltünk néhány hídon. Egyszerübben:
És "bonyolultabban" is:
Ez a "suspension bridge" nagyon érdekes, bármilyen frekvenciával gyalogol rajta az ember, mindenképpen berezonál.
Még egy rövíd darabot másztunk és már helyben is vagyunk. Üdvözöljük a Nagy Fekete Bálnát!
Vajon mi van a belsejében?
Egyébként nagy táblákon ki van írva, hogy semmiképpen se menjünk a gleccser közelébe vagy rá, mert különböző dangerek leselkednek ránk. Ezt először figyelmen kívül akartuk hagyni, de aztán láttuk, amit nagy robajjal lezúdult a tetejéről egy nagy adag kő és meggondoltuk magunkat.
Amikor kisüt a nap, a Bálna izzadni kezd.
Amikor még fölfele mentünk, láttunk egy "sast". Mondjuk fekete volt, ami azt hiszem nem jellemző a sasokra, úgy hogy elneveztem héjjának.
Közelről persze kiderült, hogy egy közönségesebb madárról van szó.
Carbon River forrása.
Föl akartunk menni még egy kicsit, hogy megnézzük, hogy néz ki az egész fölülről. De közben a szél odafújt a hegyre egy kisebb felhőt, amiből elkezdett csöpögni.
Úgy hogy gyorsan elindultunk visszafelé. Persze a vihar sokkal gyorsabb volt, vagyis jól megáztunk. Hát igen, a 10 dolog között esőkabát is volt.
Szerencsére az eső gyorsan elállt és a fák alatt valamennyire átvészeltük (az itteni fenyők elég ritkák, mondjuk a fekete fenyőhöz képest).
Visszafelé egy kicsit más uton mentünk, ahol fejletlenebb volt az infrastruktúra.
A kövek között ilyen piramisokkal volt jelölve az út.
Mi is besegítettünk egy kicsit.
Visszafelé egy Wilkeson nevezetű kis városkában álltunk meg enni. Konkrétan a "Csákány és Ásó"-ban (vagy Lapát?) ettünk egy-egy steak sandwichet.
Ez egy régi bányászváros. Most nem tudom, hogy kik élnek ott.
Az autóipar rövid története egy kerten belül. A tegnapelőtt és a tegnap:
És a ma:
Ez utóbbi persze nem a tipikus gépjármű. A tipikus gépjárművek:
És az általános iskolától nem túl messze a köv. tábla tapasztalható.
Van még egy pár kép, amit nem illesztettem be a mesébe. Megnézhetők itt.