No More Pain
„Kislányom kérlek, tedd magad hasznossá!” Tegnap délelőtt ez a mondat hagyta el anyum száját. Ennek következménye lett ez a post, bár kétlem, hogy ő ilyen elfoglaltságra gondolt…
Pénteken szobatakarításhoz bekapcsoltam a No More Pain koncit, gondolván, kellemest a hasznossal összekötve gyorsabban végzek. Aha… Két portörlés között fél órát álldogáltam a monitor előtt, így a szokásos másfél órás pakolászásból három óra lett. Nem tetszett a fiúknak, hogy nem csak velük foglalkozom, ezért mindenféle sunyi csellel megpróbálták elterelni a figyelmemet az eredeti elfoglaltságomról. Keményen bojkottálták a takarításomat, ezért úgy döntöttem csinálok magamnak best moments N.M.P.
Nem indult zökkenőmentesen a project. Az első 15 percből 50 kép születet, és abból 38 Kamés volt… Taktikaváltás következett be, melynek eredményeként csak a saját nagyon-nagyon kedvenc részeimre koncentráltam. Kame! Ez nagyon csúnya húzás volt tőled.
Emlékszem először furcsa érzésekkel ültem le megnézni ezt a koncertet. Nehezen tudtam őket elképzelni Jin nélkül. Nem fogadtam túl lelkesen a „Jines” számokat. Nem éreztem azokat a dalokat egésznek. (kivéve D-motion, Love yourself, Yorokubi no Uta) Hiányzott belőlük valami. Valaki… Jin. És ezzel a mai napig így vagyok. Egyszerűen nem szeretem, ha „Jines” dalokat énekelgetnek. Szerintem nincs rá szükség. (kivéve D-motion, Love Yourself, Yorokobi no Uta) Már olyan sok új zenéjük született. Kérlek, azokat adjátok elő, a régebbieket hanyagoljátok.
A szólós részek száműzetésbe kerültek. Koki Make u Wet Chapter 2 részét még most is képkockánként fényképezném… Az meg ugyebár pofátlanság lenne a részemről, hogy a többiekét megcsinálom, az övét meg nem. Mondjuk Kame dobpüfölős része idefurakodott, mondván: „De hát ez nem szóló rész…”
Szerencsére gondoltak a fangirl szívemre, ezért van benne néhány KoKame részecske. Bónuszként a többiek sem fogták vissza magukat nagyon. * evil grin*…”
Nagyon kellemes vizuális élményt tudnak okozni, ha a japán bácsik tradicionális ruhákba csomagolják a testüket. Gyenge pontom…
Ishigaki Daisuke… Imádom az ujjait… is… Mázli, hogy Koki ezzel is tisztába van. Hasznossá tette magát és lekamerázta nekem azokat a gyönyörű ujjacskákat. Piros pont neki.
A number one párosom KoKame. De csípem a TaNaka duót is. Igaz picit máshogy. Ők nem úgy vannak. Barátok. Néha túl a barátságon van, de csak akkor ha Kame hisztis. Szeretem őket. És a One On One-t is. <3 Ja, és legközelebb szóljon valaki Marunak, hogy a fél arcot eltakaró szemcsi nem az ő stílusa.
Berögzült szokásom a zeneszámokat 3 kategóriába sorolni.
- szerelem első hallásra. Ezekből kerülnek ki a kedvencek
- minél többször hallgatom, annál jobban tetszik. Ez a szeretem kategória
- tökmindegy hányszor hallgatom meg, soha nem lesz bejövős. A hiba nem a dalokba van, hanem bennem.
A Going a kettes kategóriában van. Elsőre nem voltunk barátok, de szerencsére ez idővel változott. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fehérben táncolós- éneklős kombóval megvettek kilóra. Lásd itt és Going PV.
Szívesen megölelgetném azt, akinek a fejéből kipattant a No More Pain lovas változata. Igazán FÉRFIAS a lovaglós szerkójuk. Nakamarunak simán megtiltanám, hogy fehér kesztyű nélkül mutatkozzon. Viszont az szomorú, hogy Kaménak senki nem súgta meg, hogy lovon van, nem pedig kalózhajón.
Ezt csak úúúgy~ Kedvencem
Mindenki fogja egymás kezét rész megható.
Ráadás ráadásokat várni szoktam. Szurkolok, hogy a végére egyiken se maradjon felső, de ezen a téren eddig mindig csalódást okoztak. Nah, majd talán most összekapják magukat.
Próbáltam magam visszafogni, és nem csak Kokis képeket csinálni. Magamhoz képest elég jól bírtam, de azért egy válogatás valahogy mégiscsak lett. Én ártatlan vagyok, Koki tehet mindenről. A körömlakkjának színe pedig most ment a hajához. Tetszik. Legközelebb, pedig ha ismét megnézem ezt a fellépést strigulázni fogom, hogy hányszor dugja ki a nyelvét a szájából… csak kíváncsiságból.
Mert még ez kell ide…
