Eső
Munkából hazafele jövet sötétségbe borult ég fogadott szakadó esővel. Olyan vastag szürke felhők trónoltak felettünk, hogy azt gondoltam, soha többé nem fogom látni a napot. Esernyő felhúz, irány a Gyöngyvirág út.
Kihalt utcákon gyalogoltam, csak egy bőrig ázott kutyussal és egy fehér autóval találkoztam. Az autós rendes volt, mert lassított mellettem és nem csapott fel agyig. Tegoshi baba Ai Nante dalocskája duruzsolt a fülembe, és szerintem emiatt éreztem, hogy esőben sétálni nem rossz dolog. Élveztem. Furcsa, különleges érzés volt átázott szandálban pocsolyák között ugrándozva hazatipegni. Gondtalannak és szabadnak hittem magam. Nem foglalkoztam semmivel. Csak a zenét hallgattam, és az esőt éreztem.
Click to view