Hulla a sétányon-2.rész
És végre itt van :) Ezer év után :) Bétázta:annusyka
Megjegyzés: Bár még mindig nem slash féleség, de rágják a fülemet érte…
Nishikido Ryo sóhajtva hajtotta le laptopja tetejét, a gép zúgásának megszűnésével teljes csönd szállt az irodára. Fél órája fejezték be a helyszíni szemlét, és mindenkit haza küldött. Egyetlen beszűrődő fénysugár jelezte, hogy egyedül Pi nem ment haza. A holttesten újabb nyomokat nem találtak. A póz és a nyaklánc is pontosan egyezik. Ryo megdörzsölte homlokát, becsukta a szemét és önkéntelenül is a hajába túrt. Nem álltak túl fényesen, ez az igazság. Ha legalább az egyiket sikerülne elkapniuk. De semmi fajta nyomot nem hagynak, a profil meg túl sok személyre ráillik, az igazi, azonosítható nyomok pedig elvésznek. Félő, hogy túl késő lesz mire találnak olyan bizonyítékokat, amik alapján beazonosíthatná őket. Ők voltak a legjobbak és most úgy látszik méltó ellenfelet kaptak. Sőt, egyszerre többet is.
Nem véletlenül maradt bent az irodába, pedig rá is ráfért volna egy kis pihenés. Várta az újabb e-mailt, ami nem akart megérkezni. Taguchi szerint az e-mail címmel lehetne kezdeni valamit, ha gyorsan reagálnak rá. De az e-mail nem jött, ő pedig kezdett ráunni a bejövő üzenetek nézésére. Az áldozatok mappái hevertek előtte, újra és újra olvasta őket. Túlságosan is egyformák, úgy tűnik a tetteseket nem érdekli más, csak ők. De miért? Milyen trauma érhette őt a múltban? Ki lehetet neki ez a lány?
Megválaszolatlan kérdések, amiknek még a közelében sincsenek.
- Te miért nem mentél haza, ha a többieket hazaküldted? - az ajtóban Pi állt meg.
- És te? -nézett fel válaszul.
- Valami nem hagy nyugodni. Olyan érzésem van, mintha átsiklanánk valami felett.
- Mintha megpróbálná kiszúrni a szemedet, de te akkor sem veszed észre?
- Igen, valami olyasmi. Ezek a lányok szinte annyira egyformák, mintha futószalagról jöttek volna le. Aztán reggel eltűnnek és este pedig holtan kerülnek elő. Nincs nyom szexuális vagy egyéb bántalmazásra. De akkor mit csinál velük ezekben az órákban?
- És ott a sál meg a nyaklánc esete. Taguchi lefutatta, a nyaklánc bárhol beszerezhető tucat példány. Néhány yenért szinte hozzád vágják- Ryo megforgatta a ujjai között a nyakláncot, de hiába, nem látott ott mást, csak amit eddig.
- A sálat meg, ha az elrablás előtt lopják el, akkor megfigyelik az áldozatokat. Kezdetekben hetek voltak, most napok. Sietnek, de még így sem ejtenek hibát -Pi sóhajtva leült Ryoval szemben. Már mindketten tudták, hogy ezt az éjszakát ezzel fogják tölteni. A tényeket ismételve, hátha feltűnik egy eddig elhanyagolt részlet.
- Nem biztos, hogy szeretném tudni, honnan vannak neked ilyen dolgaid- rázta a fejét Maru, miközben egy hosszú, szőke parókát tartott az egyik kezében, míg a másikban egy feketét.
- Már mondtam, a volt barátnőmé -nevetett fel Koki, aki a ruhák között válogatott.
- Csak sajnos nem hiszem el. Ki szoktad őket dobni. Ne már! Komolyan? Necc harisnya? Kezdek miattad aggódni.
- Ha befejezted és lepakoltad a cuccokat, a baloldali dobozban talán még cipőket is találsz.
- Inkább már meg sem szólalok, mert a következő az lesz, hogy a fürdőben találsz szempillaspirált…
- Ha szeretnéd, kereshetek neked egyet -nevetett fel Koki.
- Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam. Te, Koki…
- Igen? -nézett föl miközben egy újabb ládát pakolt ki éppen.
- Miért nem mehetett Kei vagy Shige? Miért nekünk kell…
- Kihagynál egy ilyen bulit?
- Pont ettől féltem -sóhajtott, majd nekiállt öltözködni.
Alig egy óra múlva egy szőke és egy fekete nő szállt ki egy fekete terepjáróból. Legalábbis messziről, közelről már árulkodó lehetet az ádámcsutkájuk, vagy a nehézkés és bizonytalan lépteik a magas sarkú cipőben.
-Koki várj már meg! Ne rohanj…
- Te vagy lassú, barátocskám -nevetett fel, de azért megállt az ajtó előtt.
- Szép pár vagytok -jegyezte meg egy rózsaszín hajú, 150 centiméteres törpe, aki inkább nézett ki ijesztőnek mint dögösnek a mini babarózsaszínű topjában és szoknyájában. Koki nehezen állta meg, hogy felröhögjön a rémkép láttán, de aztán ránézett Marura és rögtön lelohadt a jó kedve. Társa ölni tudott volna a szemével. Nos, úgy látszik mindenkinek vannak korlátai. Tudta, hogy Marunak nem azzal volt a baja, hogy egy párnak nézték őket, hanem, hogy megint olyan feladatot kaptak, amivel a másik három társuk folyton ugrathatja őket. Ó ne, Yamapi és a főnökük, Ryo már túl voltak ezen a viccelődésen, bár nem hitte, hogy nem fognak valami úton-módon célozgatni erre. Végül is nem mindennap vesznek fel ők sem magas sarkút.
Belépve meglátták, hogy a bár azon kevés helyek közé tartozott, amit megszépített az éjszaka. Nem sok lámpa égett odabent és a rejtelmes félhomály még az összeroskadni készülő színpadot is igazán világot jelentő deszkákká változtatta. Még a fiúk is elhitték volna, hogy felfedezhetik azokat, akik fellépnek, ha nem látták volna fényes nappal is. A bárpulthoz sétáltak, vagyis Maru inkább Koki karjába csimpaszkodott a szégyen ellenére, és vonszoltatta magát. Sajnos a bárpulton a csoda sem segített, talán ezért nem ülték körbe. A vendégek kettesével, hármasával ültek a csinosnak nem nevezhető asztalkáknál. A rózsaszínhajú férfi, aki alig pár perccel korábban jött mint ők, teljesen átlagosnak nézett itt ki, sőt! A nézelődésüket a megjelenő házigazda szakította félbe.
- Mit adhatok az FBI-os uraknak? -kérdezte.
- Honnan tudja?
- Maguk ügyetlenek, bénán járnak és nem takarták el az ádámcsutkájukat.
- Vizet kérünk -szólalt meg Maru - Nem iszunk felderítés közben.
- Csinálják jobban -nevetett fel Ueda -úgy kirínak a tömegből, szinte ordít magukról, hogy nem akarnak nők lenni. Ma nem lesz fellépő, így nagy részt csak törzsvendégek lesznek, ők talán emlékeznek valamelyik hölgyre. Ő ott Massu, mellette pedig Tego ül - mutatott egy párra a terem szélén. -Mindeneste itt vannak, isznak pár sört, dumálgatnak; szerintem ők többet tudnak mondani maguknak.
- Köszönjük -azzal elindultak a páros felé. Mind a ketten hosszú parókát viseltek, ám az egyikük barnát, a másik feketét, nem a színes fajtát. Nyakukban egy-egy selyemsál lógott. Maru hirtelen megdermedt.
- Koki, látod, amit én láttok?
- Túl léphetnél már azon, hogy vannak csaj cuccaim!
- Nem, te hülye! -rázta meg a fejét a másik- A sálak! Mi van ha a sálakat, nem az áldozat lakásáról hozza el? Mi van, ha csak vesz egyet… eddig azt hittük, hogy a saját sálukat használja, de mi van, ha a gyilkosé kerül a nyakukba?
- Arra gondolsz -nézett rá Koki, - hogy az egyik fél lehet, hogy transzvesztita?
- Itt majdnem mindenkinek sál van a nyakában, nyaklánc, vagy valamilyen pánt.
- Kérdezzük meg őket, hátha tudnak valamit. Tanaka Koki vagyok, ő pedig a társam, Nakamaru Yuichi, a Japán Profilozó Hivataltól. Leülhetünk? -Nem várta meg a választ már is kihúzta az egyik széket, Maru elindult a másikhoz, ám közben Koki fülébe súgta:
- Miért is öltöztünk be, mi? -aztán hangosan a két férfihez fordult -Úgy tudjuk, a bár tulajdonosától, hogy sok estén itt tartózkodna. Ha mutatnék pár képet, esetleg tudnának róluk mesélni?
- Természetesen -bólintott a bal oldalon ülő -, Tego nagyon szereti megfigyelni az embereket.
- Még a képek előtt, a sálaikat hol vették?
- Sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi! A rendőrök nem nagyon szoktak ilyen bárokba járni, főleg nem így! -nevetett fel Tego.
- Bárhol -mondta komolyan Massu. -Máshol talán kiakadnának -Koki lassan eléjük tette a lányok képeit, - ha egy férfi a női sálak között válogat, de ez itt Japán, itt semmi sem furcsa.
- Mindegyik járt itt, ugye? - Vágott közbe a társa és Massura nézett.
- Igen, és ez a kettő itt, -mutatott a második és a hatodik áldozatra, - ugyanazzal a pasival jött ide.
- Le tudnák írni, esetleg?
- 25 körüli, magas, japán. Kopasz. Elég agresszívnek tűnt, amikor vele volt -kezébe vette a hatodik lány fotóját, - majdnem leütötte Tatsuyát, miközben kikísérte. Még szerencse, hogy boxolni tanul, különben a csávó nyerte volna meg az egészet.
- Azóta nem járt itt, de nem is baj, csak a bajt keverte.
- Köszönjük.
- Foile á deux!*
- Józan ész álarca! ** - mondták ki egyszerre.
Ryo érdeklődve nézett fel.
- A józan ész álarca, Pi? Itt egyértelmű, hogy erről van szó.
- Nem arra gondoltam, hogy mi van, ha nem csak közös téveszmék tartják őket össze, mi van ha más is összeköti őket? Ha az a kis kitérő csak véletlen volt és még mindig összetartanak?
- Arra gondolsz, hogy testvérek.
- Nem feltétlenül…de mi van, ha együtt élnek? Ha az alárendelt nem csak a gyilkosságok idején alárendelt, hanem mondjuk a mindennapi életben is. A józan ész álarca, mint mondjuk szegény traumát átélt rokon segítése. Melyik szomszéd gyanakodna rá?
- És így a foile á deux is sokkal hihetőbb. Ha együtt élnek már huzamosabb ideje, akkor a dominánsabb férfi könnyen bele táplálhatta a gondolatait, a rögeszméit.
- A saját képére formálhatta, mint egy bábut!
- Így előfordulhat, hogy a fiatalabbik, az alárendelt benne sincs az adatbázisban… Taguchi!-Szólt bele a telefonba. - Be tudsz jönni? Szükségünk lenne pár infóra. Igen, szólj a többieknek.
Nekik nem lehet magánéletük. Hiába van hajnali három óra, ők soha nem pihenhetnek, ezért nincs a mai napig egyiküknek sem családja. Ha bármelyikük komolyabb kapcsolatba kezdene,akkor vagy a munkát kéne feladniuk, vagy előbb-utóbb a család bánja. Nem az, hogy nem hiányzott valaki, akihez haza lehetet menni, de ők ezt a munkát küldetésnek tekintették, így bármit, amit kihagytak miatta, kevésbé bánták. Kárpótolta őket, ha egy sorozatgyilkos elkapásával életeket mentettek meg.
Kevesebb, mint harminc percen belül befutott mindenki. Ryo felvont a szemöldökét, amikor meglátta
a cipőitől ugyan már megszabadult, de még mindig női ruhákban lévő Tanaka-Nakamaru párost.
- Jelmezbálban jártatok? -kérdezte Pi.
- Szerintem csak szakmát szeretnének váltani -nevetett fel Kei, majd leült a kerek asztalhoz.
- A bárban jártunk és gondoltuk beilleszkedünk.
- Hé, Tanaka! Jól áll a szoknya! -füttyentett utánuk Junno, mire mindenki hangosan felkacagott.
- Taguchi, elég volt! -szólalt meg Ryo elvágva a további viccelődést. - Yamapival arra gondoltunk, hogy lehet együtt élnek, valószínűleg a domináns fél gondozza vagy látja el szolgalelkűt. Junno, keress rá olyan lakásokra, ahol két férfi él együtt, az egyik látja el a másikat, valószínűleg ő az idősebb. A fiatalabbik meg lelkileg, de lehet, hogy fizikailag is képtelen az önállóságra. Ő nagy valószínűséggel nincs benne a rendőrségi adatbázisban, de lehet, hogy pszichiátriaiban benne van, kaphatott már valamilyen kezelést.
- Zseni vagyok, de csodát tenni nem tudok. Tudod, hogy ezer van csak Tokióban ebből? Évekig tartana mire mindegyiket végig ellenőriznénk.
- Kokival arra gondoltunk, hogy az egyik transzvesztita. A sál nem biztos, hogy az áldozatoké. A bárban, ahol jártunk, a férfiak eltakarták a nyakukat valamivel, többnyire sállal, hogy még nehezebben lehessen őket beazonosítani. Szóval hozzáadhatnánk esetleg, hogy megfordul ilyen helyeken és nagyobb pénzösszegeket hagy ott női üzletekben, pedig nincs rá szükségük. Ha kártyával fizet, könnyen beazonosítható.
- A női boltok nem jók, ha a domináns fél teljesen be akar illeszkedni, akkor szinte biztosan tartós kapcsolata van, -jegyezte meg Shige - bár valószínű, hogy nem élnek együtt és így eljárhat szórakozni. Titokban tarthatja ezt az énét.
- Azt is megtudtuk, hogy az áldozatok közül kettő ugyanazzal a férfivel volt a bárban. Lehet, hogy ő cserkészi be az áldozatokat.
- Gondolod? -Nishikido már nem volt ennyire biztos ebben, végül is a kettő az áldozatok számához képest nem olyan sok, hogy adni lehessen rá.
- Valószínű zsákutca, de legalább elindulhatunk valamerre. Van személyleírásunk.
- Akkor munkára fel!
Shige, Kei és Taguchi összenézett, az előbb elhangzottak után szinte biztosak voltak abban, hogy csak ők hárman nem dolgoztak eddig.
*= szakszó egy olyan érzelmi kötödésre, kapcsolatra, ami kettő vagy több embernek ugyanazt azt az érzéki csalódást idézi elő, és a legrosszabbat hozza ki a kötödésben résztvevőktől. Nagyon ritka.
**=a magas intelligencia hányadossal rendelkező sorozatgyilkosok alkalmazkodó képességét nevezik így, a környezetéhez való tökéletes alkalmazkodása, asszimilálódása.
Megjegyzés: Bár még mindig nem slash féleség, de rágják a fülemet érte…
Nishikido Ryo sóhajtva hajtotta le laptopja tetejét, a gép zúgásának megszűnésével teljes csönd szállt az irodára. Fél órája fejezték be a helyszíni szemlét, és mindenkit haza küldött. Egyetlen beszűrődő fénysugár jelezte, hogy egyedül Pi nem ment haza. A holttesten újabb nyomokat nem találtak. A póz és a nyaklánc is pontosan egyezik. Ryo megdörzsölte homlokát, becsukta a szemét és önkéntelenül is a hajába túrt. Nem álltak túl fényesen, ez az igazság. Ha legalább az egyiket sikerülne elkapniuk. De semmi fajta nyomot nem hagynak, a profil meg túl sok személyre ráillik, az igazi, azonosítható nyomok pedig elvésznek. Félő, hogy túl késő lesz mire találnak olyan bizonyítékokat, amik alapján beazonosíthatná őket. Ők voltak a legjobbak és most úgy látszik méltó ellenfelet kaptak. Sőt, egyszerre többet is.
Nem véletlenül maradt bent az irodába, pedig rá is ráfért volna egy kis pihenés. Várta az újabb e-mailt, ami nem akart megérkezni. Taguchi szerint az e-mail címmel lehetne kezdeni valamit, ha gyorsan reagálnak rá. De az e-mail nem jött, ő pedig kezdett ráunni a bejövő üzenetek nézésére. Az áldozatok mappái hevertek előtte, újra és újra olvasta őket. Túlságosan is egyformák, úgy tűnik a tetteseket nem érdekli más, csak ők. De miért? Milyen trauma érhette őt a múltban? Ki lehetet neki ez a lány?
Megválaszolatlan kérdések, amiknek még a közelében sincsenek.
- Te miért nem mentél haza, ha a többieket hazaküldted? - az ajtóban Pi állt meg.
- És te? -nézett fel válaszul.
- Valami nem hagy nyugodni. Olyan érzésem van, mintha átsiklanánk valami felett.
- Mintha megpróbálná kiszúrni a szemedet, de te akkor sem veszed észre?
- Igen, valami olyasmi. Ezek a lányok szinte annyira egyformák, mintha futószalagról jöttek volna le. Aztán reggel eltűnnek és este pedig holtan kerülnek elő. Nincs nyom szexuális vagy egyéb bántalmazásra. De akkor mit csinál velük ezekben az órákban?
- És ott a sál meg a nyaklánc esete. Taguchi lefutatta, a nyaklánc bárhol beszerezhető tucat példány. Néhány yenért szinte hozzád vágják- Ryo megforgatta a ujjai között a nyakláncot, de hiába, nem látott ott mást, csak amit eddig.
- A sálat meg, ha az elrablás előtt lopják el, akkor megfigyelik az áldozatokat. Kezdetekben hetek voltak, most napok. Sietnek, de még így sem ejtenek hibát -Pi sóhajtva leült Ryoval szemben. Már mindketten tudták, hogy ezt az éjszakát ezzel fogják tölteni. A tényeket ismételve, hátha feltűnik egy eddig elhanyagolt részlet.
- Nem biztos, hogy szeretném tudni, honnan vannak neked ilyen dolgaid- rázta a fejét Maru, miközben egy hosszú, szőke parókát tartott az egyik kezében, míg a másikban egy feketét.
- Már mondtam, a volt barátnőmé -nevetett fel Koki, aki a ruhák között válogatott.
- Csak sajnos nem hiszem el. Ki szoktad őket dobni. Ne már! Komolyan? Necc harisnya? Kezdek miattad aggódni.
- Ha befejezted és lepakoltad a cuccokat, a baloldali dobozban talán még cipőket is találsz.
- Inkább már meg sem szólalok, mert a következő az lesz, hogy a fürdőben találsz szempillaspirált…
- Ha szeretnéd, kereshetek neked egyet -nevetett fel Koki.
- Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam. Te, Koki…
- Igen? -nézett föl miközben egy újabb ládát pakolt ki éppen.
- Miért nem mehetett Kei vagy Shige? Miért nekünk kell…
- Kihagynál egy ilyen bulit?
- Pont ettől féltem -sóhajtott, majd nekiállt öltözködni.
Alig egy óra múlva egy szőke és egy fekete nő szállt ki egy fekete terepjáróból. Legalábbis messziről, közelről már árulkodó lehetet az ádámcsutkájuk, vagy a nehézkés és bizonytalan lépteik a magas sarkú cipőben.
-Koki várj már meg! Ne rohanj…
- Te vagy lassú, barátocskám -nevetett fel, de azért megállt az ajtó előtt.
- Szép pár vagytok -jegyezte meg egy rózsaszín hajú, 150 centiméteres törpe, aki inkább nézett ki ijesztőnek mint dögösnek a mini babarózsaszínű topjában és szoknyájában. Koki nehezen állta meg, hogy felröhögjön a rémkép láttán, de aztán ránézett Marura és rögtön lelohadt a jó kedve. Társa ölni tudott volna a szemével. Nos, úgy látszik mindenkinek vannak korlátai. Tudta, hogy Marunak nem azzal volt a baja, hogy egy párnak nézték őket, hanem, hogy megint olyan feladatot kaptak, amivel a másik három társuk folyton ugrathatja őket. Ó ne, Yamapi és a főnökük, Ryo már túl voltak ezen a viccelődésen, bár nem hitte, hogy nem fognak valami úton-módon célozgatni erre. Végül is nem mindennap vesznek fel ők sem magas sarkút.
Belépve meglátták, hogy a bár azon kevés helyek közé tartozott, amit megszépített az éjszaka. Nem sok lámpa égett odabent és a rejtelmes félhomály még az összeroskadni készülő színpadot is igazán világot jelentő deszkákká változtatta. Még a fiúk is elhitték volna, hogy felfedezhetik azokat, akik fellépnek, ha nem látták volna fényes nappal is. A bárpulthoz sétáltak, vagyis Maru inkább Koki karjába csimpaszkodott a szégyen ellenére, és vonszoltatta magát. Sajnos a bárpulton a csoda sem segített, talán ezért nem ülték körbe. A vendégek kettesével, hármasával ültek a csinosnak nem nevezhető asztalkáknál. A rózsaszínhajú férfi, aki alig pár perccel korábban jött mint ők, teljesen átlagosnak nézett itt ki, sőt! A nézelődésüket a megjelenő házigazda szakította félbe.
- Mit adhatok az FBI-os uraknak? -kérdezte.
- Honnan tudja?
- Maguk ügyetlenek, bénán járnak és nem takarták el az ádámcsutkájukat.
- Vizet kérünk -szólalt meg Maru - Nem iszunk felderítés közben.
- Csinálják jobban -nevetett fel Ueda -úgy kirínak a tömegből, szinte ordít magukról, hogy nem akarnak nők lenni. Ma nem lesz fellépő, így nagy részt csak törzsvendégek lesznek, ők talán emlékeznek valamelyik hölgyre. Ő ott Massu, mellette pedig Tego ül - mutatott egy párra a terem szélén. -Mindeneste itt vannak, isznak pár sört, dumálgatnak; szerintem ők többet tudnak mondani maguknak.
- Köszönjük -azzal elindultak a páros felé. Mind a ketten hosszú parókát viseltek, ám az egyikük barnát, a másik feketét, nem a színes fajtát. Nyakukban egy-egy selyemsál lógott. Maru hirtelen megdermedt.
- Koki, látod, amit én láttok?
- Túl léphetnél már azon, hogy vannak csaj cuccaim!
- Nem, te hülye! -rázta meg a fejét a másik- A sálak! Mi van ha a sálakat, nem az áldozat lakásáról hozza el? Mi van, ha csak vesz egyet… eddig azt hittük, hogy a saját sálukat használja, de mi van, ha a gyilkosé kerül a nyakukba?
- Arra gondolsz -nézett rá Koki, - hogy az egyik fél lehet, hogy transzvesztita?
- Itt majdnem mindenkinek sál van a nyakában, nyaklánc, vagy valamilyen pánt.
- Kérdezzük meg őket, hátha tudnak valamit. Tanaka Koki vagyok, ő pedig a társam, Nakamaru Yuichi, a Japán Profilozó Hivataltól. Leülhetünk? -Nem várta meg a választ már is kihúzta az egyik széket, Maru elindult a másikhoz, ám közben Koki fülébe súgta:
- Miért is öltöztünk be, mi? -aztán hangosan a két férfihez fordult -Úgy tudjuk, a bár tulajdonosától, hogy sok estén itt tartózkodna. Ha mutatnék pár képet, esetleg tudnának róluk mesélni?
- Természetesen -bólintott a bal oldalon ülő -, Tego nagyon szereti megfigyelni az embereket.
- Még a képek előtt, a sálaikat hol vették?
- Sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi! A rendőrök nem nagyon szoktak ilyen bárokba járni, főleg nem így! -nevetett fel Tego.
- Bárhol -mondta komolyan Massu. -Máshol talán kiakadnának -Koki lassan eléjük tette a lányok képeit, - ha egy férfi a női sálak között válogat, de ez itt Japán, itt semmi sem furcsa.
- Mindegyik járt itt, ugye? - Vágott közbe a társa és Massura nézett.
- Igen, és ez a kettő itt, -mutatott a második és a hatodik áldozatra, - ugyanazzal a pasival jött ide.
- Le tudnák írni, esetleg?
- 25 körüli, magas, japán. Kopasz. Elég agresszívnek tűnt, amikor vele volt -kezébe vette a hatodik lány fotóját, - majdnem leütötte Tatsuyát, miközben kikísérte. Még szerencse, hogy boxolni tanul, különben a csávó nyerte volna meg az egészet.
- Azóta nem járt itt, de nem is baj, csak a bajt keverte.
- Köszönjük.
- Foile á deux!*
- Józan ész álarca! ** - mondták ki egyszerre.
Ryo érdeklődve nézett fel.
- A józan ész álarca, Pi? Itt egyértelmű, hogy erről van szó.
- Nem arra gondoltam, hogy mi van, ha nem csak közös téveszmék tartják őket össze, mi van ha más is összeköti őket? Ha az a kis kitérő csak véletlen volt és még mindig összetartanak?
- Arra gondolsz, hogy testvérek.
- Nem feltétlenül…de mi van, ha együtt élnek? Ha az alárendelt nem csak a gyilkosságok idején alárendelt, hanem mondjuk a mindennapi életben is. A józan ész álarca, mint mondjuk szegény traumát átélt rokon segítése. Melyik szomszéd gyanakodna rá?
- És így a foile á deux is sokkal hihetőbb. Ha együtt élnek már huzamosabb ideje, akkor a dominánsabb férfi könnyen bele táplálhatta a gondolatait, a rögeszméit.
- A saját képére formálhatta, mint egy bábut!
- Így előfordulhat, hogy a fiatalabbik, az alárendelt benne sincs az adatbázisban… Taguchi!-Szólt bele a telefonba. - Be tudsz jönni? Szükségünk lenne pár infóra. Igen, szólj a többieknek.
Nekik nem lehet magánéletük. Hiába van hajnali három óra, ők soha nem pihenhetnek, ezért nincs a mai napig egyiküknek sem családja. Ha bármelyikük komolyabb kapcsolatba kezdene,akkor vagy a munkát kéne feladniuk, vagy előbb-utóbb a család bánja. Nem az, hogy nem hiányzott valaki, akihez haza lehetet menni, de ők ezt a munkát küldetésnek tekintették, így bármit, amit kihagytak miatta, kevésbé bánták. Kárpótolta őket, ha egy sorozatgyilkos elkapásával életeket mentettek meg.
Kevesebb, mint harminc percen belül befutott mindenki. Ryo felvont a szemöldökét, amikor meglátta
a cipőitől ugyan már megszabadult, de még mindig női ruhákban lévő Tanaka-Nakamaru párost.
- Jelmezbálban jártatok? -kérdezte Pi.
- Szerintem csak szakmát szeretnének váltani -nevetett fel Kei, majd leült a kerek asztalhoz.
- A bárban jártunk és gondoltuk beilleszkedünk.
- Hé, Tanaka! Jól áll a szoknya! -füttyentett utánuk Junno, mire mindenki hangosan felkacagott.
- Taguchi, elég volt! -szólalt meg Ryo elvágva a további viccelődést. - Yamapival arra gondoltunk, hogy lehet együtt élnek, valószínűleg a domináns fél gondozza vagy látja el szolgalelkűt. Junno, keress rá olyan lakásokra, ahol két férfi él együtt, az egyik látja el a másikat, valószínűleg ő az idősebb. A fiatalabbik meg lelkileg, de lehet, hogy fizikailag is képtelen az önállóságra. Ő nagy valószínűséggel nincs benne a rendőrségi adatbázisban, de lehet, hogy pszichiátriaiban benne van, kaphatott már valamilyen kezelést.
- Zseni vagyok, de csodát tenni nem tudok. Tudod, hogy ezer van csak Tokióban ebből? Évekig tartana mire mindegyiket végig ellenőriznénk.
- Kokival arra gondoltunk, hogy az egyik transzvesztita. A sál nem biztos, hogy az áldozatoké. A bárban, ahol jártunk, a férfiak eltakarták a nyakukat valamivel, többnyire sállal, hogy még nehezebben lehessen őket beazonosítani. Szóval hozzáadhatnánk esetleg, hogy megfordul ilyen helyeken és nagyobb pénzösszegeket hagy ott női üzletekben, pedig nincs rá szükségük. Ha kártyával fizet, könnyen beazonosítható.
- A női boltok nem jók, ha a domináns fél teljesen be akar illeszkedni, akkor szinte biztosan tartós kapcsolata van, -jegyezte meg Shige - bár valószínű, hogy nem élnek együtt és így eljárhat szórakozni. Titokban tarthatja ezt az énét.
- Azt is megtudtuk, hogy az áldozatok közül kettő ugyanazzal a férfivel volt a bárban. Lehet, hogy ő cserkészi be az áldozatokat.
- Gondolod? -Nishikido már nem volt ennyire biztos ebben, végül is a kettő az áldozatok számához képest nem olyan sok, hogy adni lehessen rá.
- Valószínű zsákutca, de legalább elindulhatunk valamerre. Van személyleírásunk.
- Akkor munkára fel!
Shige, Kei és Taguchi összenézett, az előbb elhangzottak után szinte biztosak voltak abban, hogy csak ők hárman nem dolgoztak eddig.
*= szakszó egy olyan érzelmi kötödésre, kapcsolatra, ami kettő vagy több embernek ugyanazt azt az érzéki csalódást idézi elő, és a legrosszabbat hozza ki a kötödésben résztvevőktől. Nagyon ritka.
**=a magas intelligencia hányadossal rendelkező sorozatgyilkosok alkalmazkodó képességét nevezik így, a környezetéhez való tökéletes alkalmazkodása, asszimilálódása.