Kívülállók (Misfits novella-fűzér) 1/?
Cím: A halál után
Szerző: mermaidskillme , azaz Anne Winchester
Fandom: Misfist
Műfaj: slash
Szereplők: Nathan Young/Simon Bellamy, Kelly, Alisha, Curtis csak említve
Korhatár: NC -17
Nathan a padlón feküdt, és már alig kapott levegőt. Szája szélén kis vércsík jelezte, hogy a golyók egyike a tüdejét is érte. Mindenki tovább rohant, üldözték a lövöldözőt, csak Simon térdelt le a göndör hajú mellé, aki pánikban volt. Nehezen szokta meg a haldoklást, és ezt Simon tudta nagyon jól. Épp ezért maradt most itt vele, hogy ne kelljen ismét egyedül átmennie ezen.
Mielőtt elsötétült volna minden, Nathan Simon keze után kapott, valamit próbált még mondani, aztán pupillái kitágultak. Simon arcán több könnycsepp csordult végig, majd felállt. Ölébe vette Nathant, majd feje gyorsan mozogni kezdett, ahogy láthatatlanná vált. Felsétált vele az emeletre, majd ráfektette a fiút a matracára, és visszatérdelt mellé. Maga sem tudta, hogy miért hozta el onnan, hogy miért változott láthatatlanná, hiszen már terjesen üres volt az épület, de most így érezte helyénvalónak.
Pár percig csak nézte Nathan élettelen testét, bámulta az arcát, ami olyan szép volt, akár egy kisgyermeké. Megcsodálta ajkait is, amik olyan puhának tűntek. Úgy képzelte, hogy Nathan ajkai cseresznye ízűek lehetnek, és most legszívesebben meg is ízlelte volna őket. Őt csókolták már, de eddig Simon senkit sem csókolt meg, és még ő sem akarta egy hullával kezdeni. Különben sem akarta vállalni azt a kockázatot, hogy Nathan aközben támad fel, hogy ő csókolja. Most fel is állt inkább, és tiszta ruha után kezdett keresgélni, mert sejtette, hogy le akarja vetni a véres kezeslábast magáról, amint magához tér. Talált egy fekete nadrágot, és egy piros pólót, azokat odakészítette, majd visszaült a matracra.
Simon Nathan mellkasára tette a kezét, ami lassan emelkedni kezdett. Tehát kezdett magához térni. A következő pillanatban egy hatalmas lélegzettel fel is ült, amivel lefejelte Simon vállát. Ám ezúttal nem hagyta el semmilyen intim testrész, sem pedig szexuális közösülés a száját, hanem átölelte a másik fiút, akinek nagyra kerekedtek a szemei. Végül a göndör elengedte őt, mire Simon a haját kezdte simogatni, és lesütötte a szemét. Várt valami keményebb poént, de az nem akart megérkezni. Nathan csendben levette magáról a kezeslábast.
- Jaj, legalább nem szartam be - motyogta halkan, majd magára húzta a nadrágot. Félmeztelenül, miközben gatyáját gombolta, fordult Simon felé. - Miért maradtál itt? - kérdezte, mire Simon csak megrántotta a vállát. - Mert mindig egyedül hagytok ilyenkor.
- Nem akartam, hogy most is így legyen - felelte halkan a másik. - Nagyon nehéz lehet haldokolni.
- Hát nem egy nyaralás, az biztos. De én vagyok a Halhatatlan Ember! - ezzel befeszítette izmait, ami elég mókásan mutatott, annyira, hogy Simon még el is mosolyodott. - Egyébként tudom ám az igazat! - közelített Nathan a kékszemű felé. - Biztos felizgatott ez az egész - körözött az ujjaival. - Te leskelődő! Biztos még ki is verted!
- Nem - rázta meg a fejét a fiú, majd elfordult csalódottan, még a fejét is megcsóválta. Nem is tudta, mit várt Nathantől, hogy majd a nyakába ugrik a boldogságtól, amiért mellette volt, és fogta a kezét, amíg meghalt? Nathan nem ilyen. Nathan csak egy hatalmas gyerek, aki semmit sem vesz komolyan, még az állandóan megismétlődő halált sem. Inkább el is indult lefelé a lépcsőn.
- Barry! Várj! - szólt utána Nathan, miközben kedvesen mosolygott.
- Igen? - nézett rá kérdően Simon. - Most mit vágsz még a fejemhez? Hogy olyan perverz vagyok, hogy imádom nézni a haldokló embereket? Hogy talán még meg is dugtam a holttestedet? Vagy még mit, Nathan?
- Miért? Megdugtál?
- Felejtsd el! - intett Simon, és tovább menetelt a lépcsőn. Azonban Nathan átugrotta a korlátot, és ezzel pont elé került.
- Várj már! - kapta el a vállát. Simon megijedt. Nathan arca pontosan olyan volt, mint amikor az a tetkós a hátára varrta Simon nevét. Ez nem jelentett jót, még úgy sem, hogy Simon tetoválás nélkül érezte azt Nathan iránt.
Bizony, Simon beleszeretett Nathanbe, pedig nála önzőbb, akaratosabb, bunkóbb embert nem igazán ismert. Na jó, talán azt a srácot, akinek fel akarta gyújtani a házát. De azt is tudta, hogy ha a gimiben találkoztak volna, Nathan is az őt gúnyolók között lett volna.
Még úgy is szerette a faszfejt, hogy az még a nevét is képtelen volt megjegyezni, hogy állandóan perverznek, kukkolónak vagy pedofilnak hívta. És ez az érzés kínozta, már alig bírt együtt élni vele, de mindezt olyan jól leplezte, hogy még Kelly sem tudta kibogarászni a gondolataiból. Simonnak ehhez nagy tehetsége volt. Leplezni az érzelmeit, magába fordulni emiatt nagyon tudott.
Nathan még mindig csak nézte Simont, és a helyzet egyre kínosabb lett. Valamelyikőjüknek meg kellett szólalni, de még egyikük sem tudta, hogy ki lesz az. Végül a göndör vett egy mély levegőt.
- Nem akarom, hogy most elmenj.
- Miért?
- Nem akarok egyedül lenni.
- A többiek mindjárt visszaérnek, és hozzák a híreket.
- Én azt akarom, hogy te maradj itt - ezzel elővette a telefonját, és küldött mindenkinek egy smst, hogy feltámadt, és másnap beszélnek.
- Miért akarod, hogy én maradjak, veled?
- Csak. Nem kívánhatom egy leskelődő, pedofil, perverz társaságát, Barry?
- Simonnak hívnak! - emelte fel a hangját a fiú, és szeme egész fenyegető lett. - Milyen tréfa ez már megint?
- Akkor menj. Hagyj itt egyedül - mondta színpadias hangon. - Hagyj magamra! Te is! - folytatta, Simon pedig egyre kevésbé tudta, hogy mi is folyik itt.
- Mit akarsz, Nathan?
- Barátkozni.
- Ezt már ismerem! Már megint az a tetkós csinált valamit? - kérdezte zaklatottan. - Csak azt ne mondd, hogy megint meg akarsz csókolni!
- Miért? Nem tetszene? Rájöttem ám valamire, és ehhez még Kelly gondolatolvasási szarja sem kellett! Látom, hogy hogyan nézel rám, és tudom, hogy miért zavart annyira, amikor úgy viselkedtem! - mondta magabiztosan, és Simon felé lépdelt, miközben a fiú egészen a falig hátrált, ám ott csapdába esett.
- Nem igaz!
- Miért tagadod a köztünk lévő gyönyörű érzelmeket? - lépett még közelebb hozzá, már össze is ért a mellkasuk. Aztán mindkét kezével Simon feje mellé támaszkodott a falra. Simon nyelt egy nagyot, már nyúlt volna, hogy a haját simítsa, de a másik olyan közel volt hozzá, hogy erre még lehetősége sem volt.
- Nathan - sóhajtotta, mire a másik kihasználta, hogy ajkai nyitva vannak, így lecsapott. Ez a csók nem olyan volt, mint a pár héttel azelőtti, még véletlenül sem. Nem hajtotta semmiféle őrület, gyengéd volt, és valódi érzelmeket tükrözött. De nem csak ez volt benne más, hanem az is, hogy ezúttal Simon visszacsókolt. Még át is karolta a göndört, mire az elengedte a falat, hogy ő is körbe fonhassa karjaival az alacsonyabbat. Körbefordultak, így Nathan háta nyomódott a falnak, majd újból Simoné.
Nathan tenyerébe vette Simon arcát, úgy csókolta, majd elengedte. Az alacsonyabb fiú felszaladt a lépcsőn, nyomában a göndörrel, aki hirtelen megállt, így maradt pár lépésnyi távolság köztük. Bámulta Simont, aki lassan kigombolta az ingjén a felső néhány gombot, de még így is csak a nyakából látszott kicsivel több, mint eddig. Nathan mély levegőt vett, bamba mosoly ült ki az arcára, és fejét megingatta kicsit. Simon zavarba jött a tekintetétől, el is pirult, és lesütötte a szemét.
- Te vagy a legcukibb dolog, amit valaha láttam - mondta Nathan különös hangon. - Olyan ijesztő vagy, de mégis cuki - ezzel közelebb lépett. Kezét becsúsztatta Simon fekete ingjébe a nyakánál, és megérezte, hogy a fiú bőre hihetetlenül meleg. - Te is felforrósodtál, édesem - harapott rá az ajkára, majd Simon szájához hajolt, hogy megcsókolja. Ezután már nem sokat beszéltek, sőt, igazából már semennyit, mert ajkuk mással volt elfoglalva.
Nathan szabályosan kirúgta Simon lábát, és vele együtt zuhant a matracra, de még most sem engedte el a száját, így a félénk fiú csak csók közben tudott felnyögni, mikor háta a szivacsot érte. A göndör átvetette lábát a másik csípőjén, ágyékuk most már összeért, és így haladt gombról gombra, és fedte fel Simon meglepően izmos, ám annál sápadtabb mellkasát. Nathan beleharapott a másik állába, majd fogait végighúzta a nyakán, ám kicsit sem fájdalmasan, ezután következett a mellkas, egészen Simon köldökéig, aki ettől hatalmasat sóhajtott, majd rémülten felült. Nathan szemében érzelmek kavarogtak, ahogy ránézett, de egyből tudta, hogy mi a gond. Simon félt, nagyon is félt, hiszen még minden szempontból szűz volt, és most megrémült. A göndör gyengéden végigsimított a másik arcán, majd így átkarolta.
Simon agya nem állt le, csak járt és járt. Olyan jó volt ez az egész, de mégsem tudta mire vélni Nathantől ezt a gyengédséget. Vagy csak az lehetett a hiba, hogy nem is ismerte Nathan valódi énjét? Ki tudja, de egy biztos volt, most érzelmesen őt ölelve ült az ölében.
- Ha ezt a végtelenül kislányos és nyálas viselkedést látnák a többiek, addig cikiznének, amíg vízbe nem ölöm magam - suttogta Nathan, de még mindig nem engedte el Simont.
- De nem látják - jegyezte meg a másik fiú, mire a göndör elmosolyodott.
- Úgyis letagadnék mindent - szűkült össze a szeme, és arca sunyivá vált. - Azt mondanám, hogy adtál valami drogot, és én csak az ártatlan áldozat vagyok. A gonosz, perverz Barry kis áldozata vagyok! Szegény Nathan! - lendült bele egészen, mire Simon megint összezavarodott, és ez az arcára is kiült. Megdöbbenve nézett az ölében üldögélő, eszelősen vigyorgó srácra, akit ki is lökött most az öléből, majd felpattant. Ujjaival görcsösen igyekezett összegombolni az ingjét, ám Nathan is felállt, és bűnbánó arccal nézett rá.
- Egy fasz vagy! - mondta halkan Simon, miközben megbirkózott a második gombbal is.
- Bocsáss meg - ejtette ki száján azokat a szavakat, amiket eddig az alacsonyabb még sosem hallott tőle. - Egy seggfej vagyok, és nem tudok viselkedni. Nem tudom, hogyan kell kimutatni, ha valakit igazán akarok. - Ezzel megint elnémította Simont, ezért inkább ő beszélt tovább. - De hát ezért szeretsz - vigyorgott, majd magához rántotta a már mosolygó fiút. - Sajnálom, de nem tudok másképp viselkedni. Vagy kellek így, te perverz, vagy csak messziről bámulod ezután is a formás seggemet.
- Fogd be, Nathan - rázta meg a fejét Simon, és most ő csókolta meg a fiút, de közben le is húzta róla a pólót. Óvatosan érintette meg vékony testét, még zavarban volt tőle, hiszen nem gyakran érintette meg másnak a csupasz bőrét, annak pedig különösen nem, akit szeretett is. Miután szájuk elszakadt, fejét belefúrta Nathan nyakába, és magába szívta a halállal keveredő édeskés illatot. Ez a keverék az első feltámadása óta körbelengte a fiút, és ez még inkább vonzotta Simont, aki még mindig magát hibáztatta azért, mert nem tudta erősebben megfogni akkor a kezét.
Eközben Nathan kibújtatta az ingből, majd keze Simon övére kúszott, amit sehogy sem tudott kibontani, ezért maga a nadrág gazdája segített neki, majd Nathanét is kibontotta. Ekkor elhúzódtak egymástól, egyszerre tolták le magukról, és léptek ki gatyájukból, hogy aztán meredező férfiasságukat csak az alsónadrág takarja el, és kicsit szabadabban simulhasson össze. Nathan minden rosszindulat és előítélet nélkül tudta, hogy Simon még érintetlen, ezért nem is rohant. Tőle meglepő finomsággal kezdte ismét csókolni a fiút, kezével lágyan simítva végig oldalán, majd hasán, és végül az ágyékán. Az alacsonyabb ismét hatalmasat sóhajtott a másik srác szájába. Többször is végighúzta kezét férfiasságán, majd ledöntötte a matracra.
- Nagyon félsz? - kérdezte Simontól, mire az bólogatni kezdett. - Nem kell félned. Majdnem olyan, mint egy lánnyal, csak másik lyuk - próbálta bíztatni.
- De én még nem voltam lánnyal - mondta bátortalanul a fiú, és csak ezután jutott el az agyáig, hogy mit is mondott Nathan. De sokáig már nem tudott gondolkodni, ugyanis előkerült egy óvszer, amire Simon ijedten nézett, miközben Nathan már húzta is le a fiú alsóját, aztán a sajátját is. Egy széles vigyorral tépte ki az óvszer tasakját, majd a gumit végiggörgette Simonon, aki már alig kapott levegőt.
Lélegzete akkor hagyta teljesen faképnél, mikor Nathan ismét átdobta lábát a csípőjén, majd lassan ráereszkedett férfiasságára. Pupillája teljesen kitágult, szája nyitva maradt, és néhány másodpercig nem jutott levegőhöz. Nathan a pillanatot lehunyt szemmel, mosolyogva élvezte ki, majd megmozdította a csípőjét, mire Simon felnyögött. Aztán újból, és újból, végül az egész ringatózásba csapott át, amit kettejük sóhajai kísértek. Simon felült, átkarolta Nathant, aki csókokkal borította be arcát, miközben csípője gyorsabban és gyorsabban mozgott. A kékszemű ujjai belevésődtek a göndör hajú hátának bőrébe, mire ő szorosabban fonta karjait köré. Néha felnyitották pilláikat, hogy egymás szemébe nézzenek, és egy ilyen pillanatban Simon szája ismét tátva maradt, miközben elérte a gyönyört. Ezután Nathan melléfeküdt, és megfogta a kezét, majd saját, még mindig kőkemény férfiasságához vezette, és ráfonta Simon ujjait. Először még ő irányította a sápadt ujjakat, de azok hamar megtalálták a ritmust. Nathan önkívületbe került, egyre magasabb hangon sóhajtozott, nyögdösött, majd háta pár centire felemelkedett a matracról, miközben elélvezett.
Mindketten zihálva vették a levegőt az átélt orgazmustól, miközben egymás felé fordultak, és vadul vigyorogtak mindketten. Ujjaikat összefonták, majd Nathan közelebb hajolt.
- De ettől még nem vagyok a ribancod! - suttogta, majd lehunyta a szemét.
Másnap pár perc eltéréssel érkeztek a közösségi központba, és ahogy megegyeztek, mindketten dúdoltak valamit, nehogy Kelly a fejükbe másszon akaratlanul is, és kibogozza az előző éjjel történteket. Viszont hamar gyanakodni kezdett mindenki, mert Simon egész nap mosolygott. Arca nem fáradt el egy pillanatra sem, csak mosolygott és mosolygott.
- Szereznem kéne abból, amit Simon szed - jegyezte meg Alisha ebéd után, miközben Curtis mellett a falat meszelte. A másik szobában ugyanezt tette Kelly is, egyik oldalán Simonnal, a másikon Nathannel. Próbálta kihallgatni a gondolataikat, de csak hümmögést és dalolászást hallott, egészen addig, amíg a fiúk egy lopott pillantást nem váltottak. Ekkor minden eltitkolt gondolat a fejébe zúdult, szinte letarolva őt. Kelly egészen nagyra tátotta a száját.
- Basszátok meg! - kiáltotta, és a földhöz vágta az ecsetet.
Vége
Szerző: mermaidskillme , azaz Anne Winchester
Fandom: Misfist
Műfaj: slash
Szereplők: Nathan Young/Simon Bellamy, Kelly, Alisha, Curtis csak említve
Korhatár: NC -17
Nathan a padlón feküdt, és már alig kapott levegőt. Szája szélén kis vércsík jelezte, hogy a golyók egyike a tüdejét is érte. Mindenki tovább rohant, üldözték a lövöldözőt, csak Simon térdelt le a göndör hajú mellé, aki pánikban volt. Nehezen szokta meg a haldoklást, és ezt Simon tudta nagyon jól. Épp ezért maradt most itt vele, hogy ne kelljen ismét egyedül átmennie ezen.
Mielőtt elsötétült volna minden, Nathan Simon keze után kapott, valamit próbált még mondani, aztán pupillái kitágultak. Simon arcán több könnycsepp csordult végig, majd felállt. Ölébe vette Nathant, majd feje gyorsan mozogni kezdett, ahogy láthatatlanná vált. Felsétált vele az emeletre, majd ráfektette a fiút a matracára, és visszatérdelt mellé. Maga sem tudta, hogy miért hozta el onnan, hogy miért változott láthatatlanná, hiszen már terjesen üres volt az épület, de most így érezte helyénvalónak.
Pár percig csak nézte Nathan élettelen testét, bámulta az arcát, ami olyan szép volt, akár egy kisgyermeké. Megcsodálta ajkait is, amik olyan puhának tűntek. Úgy képzelte, hogy Nathan ajkai cseresznye ízűek lehetnek, és most legszívesebben meg is ízlelte volna őket. Őt csókolták már, de eddig Simon senkit sem csókolt meg, és még ő sem akarta egy hullával kezdeni. Különben sem akarta vállalni azt a kockázatot, hogy Nathan aközben támad fel, hogy ő csókolja. Most fel is állt inkább, és tiszta ruha után kezdett keresgélni, mert sejtette, hogy le akarja vetni a véres kezeslábast magáról, amint magához tér. Talált egy fekete nadrágot, és egy piros pólót, azokat odakészítette, majd visszaült a matracra.
Simon Nathan mellkasára tette a kezét, ami lassan emelkedni kezdett. Tehát kezdett magához térni. A következő pillanatban egy hatalmas lélegzettel fel is ült, amivel lefejelte Simon vállát. Ám ezúttal nem hagyta el semmilyen intim testrész, sem pedig szexuális közösülés a száját, hanem átölelte a másik fiút, akinek nagyra kerekedtek a szemei. Végül a göndör elengedte őt, mire Simon a haját kezdte simogatni, és lesütötte a szemét. Várt valami keményebb poént, de az nem akart megérkezni. Nathan csendben levette magáról a kezeslábast.
- Jaj, legalább nem szartam be - motyogta halkan, majd magára húzta a nadrágot. Félmeztelenül, miközben gatyáját gombolta, fordult Simon felé. - Miért maradtál itt? - kérdezte, mire Simon csak megrántotta a vállát. - Mert mindig egyedül hagytok ilyenkor.
- Nem akartam, hogy most is így legyen - felelte halkan a másik. - Nagyon nehéz lehet haldokolni.
- Hát nem egy nyaralás, az biztos. De én vagyok a Halhatatlan Ember! - ezzel befeszítette izmait, ami elég mókásan mutatott, annyira, hogy Simon még el is mosolyodott. - Egyébként tudom ám az igazat! - közelített Nathan a kékszemű felé. - Biztos felizgatott ez az egész - körözött az ujjaival. - Te leskelődő! Biztos még ki is verted!
- Nem - rázta meg a fejét a fiú, majd elfordult csalódottan, még a fejét is megcsóválta. Nem is tudta, mit várt Nathantől, hogy majd a nyakába ugrik a boldogságtól, amiért mellette volt, és fogta a kezét, amíg meghalt? Nathan nem ilyen. Nathan csak egy hatalmas gyerek, aki semmit sem vesz komolyan, még az állandóan megismétlődő halált sem. Inkább el is indult lefelé a lépcsőn.
- Barry! Várj! - szólt utána Nathan, miközben kedvesen mosolygott.
- Igen? - nézett rá kérdően Simon. - Most mit vágsz még a fejemhez? Hogy olyan perverz vagyok, hogy imádom nézni a haldokló embereket? Hogy talán még meg is dugtam a holttestedet? Vagy még mit, Nathan?
- Miért? Megdugtál?
- Felejtsd el! - intett Simon, és tovább menetelt a lépcsőn. Azonban Nathan átugrotta a korlátot, és ezzel pont elé került.
- Várj már! - kapta el a vállát. Simon megijedt. Nathan arca pontosan olyan volt, mint amikor az a tetkós a hátára varrta Simon nevét. Ez nem jelentett jót, még úgy sem, hogy Simon tetoválás nélkül érezte azt Nathan iránt.
Bizony, Simon beleszeretett Nathanbe, pedig nála önzőbb, akaratosabb, bunkóbb embert nem igazán ismert. Na jó, talán azt a srácot, akinek fel akarta gyújtani a házát. De azt is tudta, hogy ha a gimiben találkoztak volna, Nathan is az őt gúnyolók között lett volna.
Még úgy is szerette a faszfejt, hogy az még a nevét is képtelen volt megjegyezni, hogy állandóan perverznek, kukkolónak vagy pedofilnak hívta. És ez az érzés kínozta, már alig bírt együtt élni vele, de mindezt olyan jól leplezte, hogy még Kelly sem tudta kibogarászni a gondolataiból. Simonnak ehhez nagy tehetsége volt. Leplezni az érzelmeit, magába fordulni emiatt nagyon tudott.
Nathan még mindig csak nézte Simont, és a helyzet egyre kínosabb lett. Valamelyikőjüknek meg kellett szólalni, de még egyikük sem tudta, hogy ki lesz az. Végül a göndör vett egy mély levegőt.
- Nem akarom, hogy most elmenj.
- Miért?
- Nem akarok egyedül lenni.
- A többiek mindjárt visszaérnek, és hozzák a híreket.
- Én azt akarom, hogy te maradj itt - ezzel elővette a telefonját, és küldött mindenkinek egy smst, hogy feltámadt, és másnap beszélnek.
- Miért akarod, hogy én maradjak, veled?
- Csak. Nem kívánhatom egy leskelődő, pedofil, perverz társaságát, Barry?
- Simonnak hívnak! - emelte fel a hangját a fiú, és szeme egész fenyegető lett. - Milyen tréfa ez már megint?
- Akkor menj. Hagyj itt egyedül - mondta színpadias hangon. - Hagyj magamra! Te is! - folytatta, Simon pedig egyre kevésbé tudta, hogy mi is folyik itt.
- Mit akarsz, Nathan?
- Barátkozni.
- Ezt már ismerem! Már megint az a tetkós csinált valamit? - kérdezte zaklatottan. - Csak azt ne mondd, hogy megint meg akarsz csókolni!
- Miért? Nem tetszene? Rájöttem ám valamire, és ehhez még Kelly gondolatolvasási szarja sem kellett! Látom, hogy hogyan nézel rám, és tudom, hogy miért zavart annyira, amikor úgy viselkedtem! - mondta magabiztosan, és Simon felé lépdelt, miközben a fiú egészen a falig hátrált, ám ott csapdába esett.
- Nem igaz!
- Miért tagadod a köztünk lévő gyönyörű érzelmeket? - lépett még közelebb hozzá, már össze is ért a mellkasuk. Aztán mindkét kezével Simon feje mellé támaszkodott a falra. Simon nyelt egy nagyot, már nyúlt volna, hogy a haját simítsa, de a másik olyan közel volt hozzá, hogy erre még lehetősége sem volt.
- Nathan - sóhajtotta, mire a másik kihasználta, hogy ajkai nyitva vannak, így lecsapott. Ez a csók nem olyan volt, mint a pár héttel azelőtti, még véletlenül sem. Nem hajtotta semmiféle őrület, gyengéd volt, és valódi érzelmeket tükrözött. De nem csak ez volt benne más, hanem az is, hogy ezúttal Simon visszacsókolt. Még át is karolta a göndört, mire az elengedte a falat, hogy ő is körbe fonhassa karjaival az alacsonyabbat. Körbefordultak, így Nathan háta nyomódott a falnak, majd újból Simoné.
Nathan tenyerébe vette Simon arcát, úgy csókolta, majd elengedte. Az alacsonyabb fiú felszaladt a lépcsőn, nyomában a göndörrel, aki hirtelen megállt, így maradt pár lépésnyi távolság köztük. Bámulta Simont, aki lassan kigombolta az ingjén a felső néhány gombot, de még így is csak a nyakából látszott kicsivel több, mint eddig. Nathan mély levegőt vett, bamba mosoly ült ki az arcára, és fejét megingatta kicsit. Simon zavarba jött a tekintetétől, el is pirult, és lesütötte a szemét.
- Te vagy a legcukibb dolog, amit valaha láttam - mondta Nathan különös hangon. - Olyan ijesztő vagy, de mégis cuki - ezzel közelebb lépett. Kezét becsúsztatta Simon fekete ingjébe a nyakánál, és megérezte, hogy a fiú bőre hihetetlenül meleg. - Te is felforrósodtál, édesem - harapott rá az ajkára, majd Simon szájához hajolt, hogy megcsókolja. Ezután már nem sokat beszéltek, sőt, igazából már semennyit, mert ajkuk mással volt elfoglalva.
Nathan szabályosan kirúgta Simon lábát, és vele együtt zuhant a matracra, de még most sem engedte el a száját, így a félénk fiú csak csók közben tudott felnyögni, mikor háta a szivacsot érte. A göndör átvetette lábát a másik csípőjén, ágyékuk most már összeért, és így haladt gombról gombra, és fedte fel Simon meglepően izmos, ám annál sápadtabb mellkasát. Nathan beleharapott a másik állába, majd fogait végighúzta a nyakán, ám kicsit sem fájdalmasan, ezután következett a mellkas, egészen Simon köldökéig, aki ettől hatalmasat sóhajtott, majd rémülten felült. Nathan szemében érzelmek kavarogtak, ahogy ránézett, de egyből tudta, hogy mi a gond. Simon félt, nagyon is félt, hiszen még minden szempontból szűz volt, és most megrémült. A göndör gyengéden végigsimított a másik arcán, majd így átkarolta.
Simon agya nem állt le, csak járt és járt. Olyan jó volt ez az egész, de mégsem tudta mire vélni Nathantől ezt a gyengédséget. Vagy csak az lehetett a hiba, hogy nem is ismerte Nathan valódi énjét? Ki tudja, de egy biztos volt, most érzelmesen őt ölelve ült az ölében.
- Ha ezt a végtelenül kislányos és nyálas viselkedést látnák a többiek, addig cikiznének, amíg vízbe nem ölöm magam - suttogta Nathan, de még mindig nem engedte el Simont.
- De nem látják - jegyezte meg a másik fiú, mire a göndör elmosolyodott.
- Úgyis letagadnék mindent - szűkült össze a szeme, és arca sunyivá vált. - Azt mondanám, hogy adtál valami drogot, és én csak az ártatlan áldozat vagyok. A gonosz, perverz Barry kis áldozata vagyok! Szegény Nathan! - lendült bele egészen, mire Simon megint összezavarodott, és ez az arcára is kiült. Megdöbbenve nézett az ölében üldögélő, eszelősen vigyorgó srácra, akit ki is lökött most az öléből, majd felpattant. Ujjaival görcsösen igyekezett összegombolni az ingjét, ám Nathan is felállt, és bűnbánó arccal nézett rá.
- Egy fasz vagy! - mondta halkan Simon, miközben megbirkózott a második gombbal is.
- Bocsáss meg - ejtette ki száján azokat a szavakat, amiket eddig az alacsonyabb még sosem hallott tőle. - Egy seggfej vagyok, és nem tudok viselkedni. Nem tudom, hogyan kell kimutatni, ha valakit igazán akarok. - Ezzel megint elnémította Simont, ezért inkább ő beszélt tovább. - De hát ezért szeretsz - vigyorgott, majd magához rántotta a már mosolygó fiút. - Sajnálom, de nem tudok másképp viselkedni. Vagy kellek így, te perverz, vagy csak messziről bámulod ezután is a formás seggemet.
- Fogd be, Nathan - rázta meg a fejét Simon, és most ő csókolta meg a fiút, de közben le is húzta róla a pólót. Óvatosan érintette meg vékony testét, még zavarban volt tőle, hiszen nem gyakran érintette meg másnak a csupasz bőrét, annak pedig különösen nem, akit szeretett is. Miután szájuk elszakadt, fejét belefúrta Nathan nyakába, és magába szívta a halállal keveredő édeskés illatot. Ez a keverék az első feltámadása óta körbelengte a fiút, és ez még inkább vonzotta Simont, aki még mindig magát hibáztatta azért, mert nem tudta erősebben megfogni akkor a kezét.
Eközben Nathan kibújtatta az ingből, majd keze Simon övére kúszott, amit sehogy sem tudott kibontani, ezért maga a nadrág gazdája segített neki, majd Nathanét is kibontotta. Ekkor elhúzódtak egymástól, egyszerre tolták le magukról, és léptek ki gatyájukból, hogy aztán meredező férfiasságukat csak az alsónadrág takarja el, és kicsit szabadabban simulhasson össze. Nathan minden rosszindulat és előítélet nélkül tudta, hogy Simon még érintetlen, ezért nem is rohant. Tőle meglepő finomsággal kezdte ismét csókolni a fiút, kezével lágyan simítva végig oldalán, majd hasán, és végül az ágyékán. Az alacsonyabb ismét hatalmasat sóhajtott a másik srác szájába. Többször is végighúzta kezét férfiasságán, majd ledöntötte a matracra.
- Nagyon félsz? - kérdezte Simontól, mire az bólogatni kezdett. - Nem kell félned. Majdnem olyan, mint egy lánnyal, csak másik lyuk - próbálta bíztatni.
- De én még nem voltam lánnyal - mondta bátortalanul a fiú, és csak ezután jutott el az agyáig, hogy mit is mondott Nathan. De sokáig már nem tudott gondolkodni, ugyanis előkerült egy óvszer, amire Simon ijedten nézett, miközben Nathan már húzta is le a fiú alsóját, aztán a sajátját is. Egy széles vigyorral tépte ki az óvszer tasakját, majd a gumit végiggörgette Simonon, aki már alig kapott levegőt.
Lélegzete akkor hagyta teljesen faképnél, mikor Nathan ismét átdobta lábát a csípőjén, majd lassan ráereszkedett férfiasságára. Pupillája teljesen kitágult, szája nyitva maradt, és néhány másodpercig nem jutott levegőhöz. Nathan a pillanatot lehunyt szemmel, mosolyogva élvezte ki, majd megmozdította a csípőjét, mire Simon felnyögött. Aztán újból, és újból, végül az egész ringatózásba csapott át, amit kettejük sóhajai kísértek. Simon felült, átkarolta Nathant, aki csókokkal borította be arcát, miközben csípője gyorsabban és gyorsabban mozgott. A kékszemű ujjai belevésődtek a göndör hajú hátának bőrébe, mire ő szorosabban fonta karjait köré. Néha felnyitották pilláikat, hogy egymás szemébe nézzenek, és egy ilyen pillanatban Simon szája ismét tátva maradt, miközben elérte a gyönyört. Ezután Nathan melléfeküdt, és megfogta a kezét, majd saját, még mindig kőkemény férfiasságához vezette, és ráfonta Simon ujjait. Először még ő irányította a sápadt ujjakat, de azok hamar megtalálták a ritmust. Nathan önkívületbe került, egyre magasabb hangon sóhajtozott, nyögdösött, majd háta pár centire felemelkedett a matracról, miközben elélvezett.
Mindketten zihálva vették a levegőt az átélt orgazmustól, miközben egymás felé fordultak, és vadul vigyorogtak mindketten. Ujjaikat összefonták, majd Nathan közelebb hajolt.
- De ettől még nem vagyok a ribancod! - suttogta, majd lehunyta a szemét.
Másnap pár perc eltéréssel érkeztek a közösségi központba, és ahogy megegyeztek, mindketten dúdoltak valamit, nehogy Kelly a fejükbe másszon akaratlanul is, és kibogozza az előző éjjel történteket. Viszont hamar gyanakodni kezdett mindenki, mert Simon egész nap mosolygott. Arca nem fáradt el egy pillanatra sem, csak mosolygott és mosolygott.
- Szereznem kéne abból, amit Simon szed - jegyezte meg Alisha ebéd után, miközben Curtis mellett a falat meszelte. A másik szobában ugyanezt tette Kelly is, egyik oldalán Simonnal, a másikon Nathannel. Próbálta kihallgatni a gondolataikat, de csak hümmögést és dalolászást hallott, egészen addig, amíg a fiúk egy lopott pillantást nem váltottak. Ekkor minden eltitkolt gondolat a fejébe zúdult, szinte letarolva őt. Kelly egészen nagyra tátotta a száját.
- Basszátok meg! - kiáltotta, és a földhöz vágta az ecsetet.
Vége