Egy kis fic, így kezdetnek :)
Mi történik akkor, ha a két Mary Sue betör a Misfits világába, és nevük Ann és Nick lesz? Hát itt az eredmény!
Szerző: Szerénységem, Anne, mermaidskillme
Fandom: Misfits
Szereplők: Nathan, Simon, mermaidskillme és j2greendreams
- Baszd meg! Már megint! - kiabálta az idősebb lány a fiatalabbnak, miközben az arcába csapódott vizes fekete haját próbálta kisimítani az arcából.
- Bocsi - vigyorgott a másik, miközben egy pillanatra Nathanre nézett, akinek már nyílt is szája.
- Vizespóló verseny! Már csak te jössz, Nick! - kiáltotta a barna lánynak, aki szigorúan ránézett.
- Majd négyszemközt, kicsim - vágott oda a göndörnek, ám az nem hagyta magát.
- Félsz, hogy Ann nyerne, mi? Mutasd a cickót! - mondta a fiú, miközben mellkasa előtt ujjait begörbítve, női melleket próbált mutogatni.
- Seggfej! - morogta Kelly, miközben elsétált Nathan mellett, Alishával, Curtisszel, és a leghátul kullogó Simonnal a nyomában, aki csak csóválta a fejét, ahogy Nathanre nézett. Végül a göndör is utánuk eredt, csak Nick és Ann maradt le tőlük. Ann láthatóan Simon fenekét bámulta, és arca pirosodni kezdett.
- Ha nem hagyod ezt rögtön abba, megint nyakon zúdítalak egy adag vízzel! - szólt rá Nick idősebb barátnőjére, mire az értetlenül bámult rá. - Simon fenekét nézed! Már megint! Ess neki ahelyett, hogy bámulod, mert a végén felrobbansz!
- Oh, pofa be - mondta a lánynak Ann, de eközben elhajlott kezében a szemétszedő. - Faszom!
- Mi az, kislányok, hirtelen farkat növesztettetek? - fordult hátra Nathan, és szemöldökét emelgette. A válasz mind a négy lánytól egybehangzó volt.
- Pofa be, Nathan!
Harmadik hete dolgoztak együtt, bár a két lány, Ann és Nick két nappal később került a csapatba, mint a többiek, ám a két holttest kiásásában már részt is vettek. A többiek hiába kérdezték tőlük, hogy mit követtek el, nem voltak hajlandóak elmesélni, mindig kitértek a válasz elől, mintha nagyon szégyellnék, amit tettek. Valójában nem volt olyan vészes a dolog, csak porig rombolták kedvenc klubjuk mosdóját.
Ezt két lány nehezen tehette volna meg más esetben. Ellenben Nick és Ann a vihar idején a parkban söröztek, és miután elkapta őket az egyik kósza villám, ők sem maradhattak ki a különleges képességekből. Ann tüzes természetét Nick higgadtsága tökéletesen kiegészítette, így Ann tűzgyújtó lett, és hogy a kegyes természet ezt ellensúlyozza, Nicknek a víz irányítását adta. Ám egy kis tréfát is tett a dologba, hogy megbolondítsa a helyzetet. Ann ha ideges lett, vagy izgalomba jött, minden éghető lángra gyúlt körülötte. Nem volt ez másképp azon az estén sem, amikor Ann a mosdóba rángatta aznapi szíve választottját, de már a csókok után baj lett. Először a sarokba dobált papírkéztörlők gyulladtak meg, majd a WC-papír gurigák, aztán a fiú ágyékán a nadrág. Nick a srác nem éppen férfias visítására lett figyelmes, és mikor meglátta a tüzet, önkéntelenül irányítani kezdte a vizet.
És itt kezdődtek a gondok. Először csak a csapokból ömlött a víz, egyre nagyobb erővel. Majd egyre gyanúsabb hangok kezdtek szűrődni a csövekből, és ekkor jött a bumm. A mosdókagylók egyesével robbantak ki a helyükből, aztán a WC-csészék is a plafonig szálltak, és mindent elöntött a víz. Mire a biztonságiak odaértek, már bokáig álltak a bűzölgő lében.
Következő nap már mindketten a narancssárga kezeslábasban álltak az öttagú csapat előtt, de csak Nathan fogadta őket kitörő lelkesedéssel. Az erőviszonyok hamar letisztázódtak, ugyanis Annek, magát teljesen meghazudtolva, Simon tetszett meg. Mikor a fiút először látta meg vetkőzni, elég volt Simonnak csak két gombot kigombolni az ingén, a lány máris izgalomba jött, mire Nick megint csőtörést okozott.
Nathant ez nagyon szórakoztatta, de egyben bosszantotta. Neki még nem volt semmilyen képessége, pedig már annyira próbálkozott rájönni, hogy őt mivel áldotta vagy verte meg a sors, hogy többször kis híján szétrobbant a feje, vagy kevés hiányzott, hogy összeszarja magát. Ezért nagyon dühítette, hogy két csinibaba beriszálta a csinos popóját, és egyből ilyen képességeket mutogatott, mint a tűzgyújtás vagy a vízidomítás.
- Hölgyeim! - kiáltott fel Nathan a nap végén az öltözőben. - Ki akar együtt aludni velem? Ki akar lenni az a szerencsés, aki a szerelemisten ágyában ébredhet reggel?
- A kezed lesz az, aranyom - morogta Ann, és azért sem nézett Simonra. Nem úgy, mint Nathan Nickre.
- Utolsó ajánlat - lépett a lány elé, aki ujját a fiú pólójának nyakába akasztotta, és egészen közel hajolt hozzá. Nathan arcára vad, elégedett vigyor ült ki, és a kis jelenet mindenki érdeklődését felkeltette. A fiú a lány derekára csúsztatta a kezét, mire mindenki még meg is hajolt egy kicsit, úgy várta, hogy mi fog történni. Nem is kellett sokat várni, Nick még közelebb hajolt, és ajkait lassan, igazán lassan közelítette a fiú felé. Ám ekkor Ann észrevette, hogy a padon álló ásványvizes palack kupakja szépen lecsavarodik, majd a víz kis kígyóként tekeredni kezd. Ann vigyorogni kezdett, sejtette, hogy mi lesz ennek a vége, ám arra nem számított, hogy Nick végül egy hosszú pillanatra száját Nathan szájához nyomja, de szigorúan csukva. Nathan már tárta szét ajkait, mikor Nick elhúzódott, és a vízsugár egyenesen a fiú arcába csapódott. - Franc! - kiáltotta Nathan, mire mindenkiből kitört a röhögés.
A csapat néhány perccel később már a közösségi ház ajtaján lépett ki, még Nathan is, aki arra akarta rávenni őket, hogy menjenek el kocsmázni, ám ez senkinek sem volt ínyére, mert tudták, hogy ez azt jelenti, hogy megint fizethetik a fiú lerészegedését. Csak Nick kacérkodott a gondolattal, ám Ann megjegyzéseket kezdett el tenni, mikor a többiek nem hallották őket.
- Persze, és még engem basztatsz Simonnal! - morgolódott az idősebb lány.
- Nathan legalább nem perverz!
- Simon se az! Mondta, hogy csak megpróbálta felgyújtani egy srác házát!
- Akkor igazán összeilletek! Kettőtöknek már biztos sikerülni fog! - mondta a barna hajú lány, miközben haját füle mögé igazította. Ann először dühösen ránézett, majd prüszkölve tört ki belőle a nevetés. - Egyébként meg nem értelek - folytatta Nick. - Nem így ismerlek téged. Eddig, ha tetszett egy pasi, azt elég egyértelműen kimutattad, és soha nem jártál sikertelenül. Simonnal meg úgy viselkedsz, mint egy szende szűz!
- Simon tényleg tetszik nekem. Tényleg. Nagyon.
- Baszd meg, akkor kapd el, most. Hívd el valahová. Mondjuk a kis tanyánkra - vigyorgott a fiatalabb lány.
- Abba a patkányfészekbe?
- Máskor nem volt vele bajod. Jaj, de el is felejtettem! Simon máááás - hangsúlyozta Nick.
- Nick! Ann! Na? Valaki? - rondított bele a beszélgetésbe Nathan, mire Annek mentő ötlet jutott az eszébe.
- Kocsmázni nincs kedvem, de - húzta el a szót a fekete hajú.
- Mi? - csillant fel Nathan szeme, és szélesen mosolygott.
- Kinek van kedve eljönni a mi kis búvóhelyünkre? Viszünk sört, hallgatunk zenét, bulizunk egy jót - mondta, és már rázni is kezdte magát, mintha valahonnan zene szólna.
- Én benne vagyok - követte Nathan is a mozdulatait.
- Én nem érek rá - vágta rá egyszerre Alisha és Curtis, mire Nathan Simonhoz táncolt, majd a füléhez hajolt.
- Te mit szólsz, haver? Mindkettőnknek egy nő? Nekem Ann, neked Nick? Vagy fordítva? Inkább fordítva - beszélte meg magával a lányok felosztását, miközben Nick ráförmedt Annre.
- Meg se kérdezed, hogy nekem van-e kedvem hozzá?
- Úgyis van - bájvigyorgott Ann. - És akkor nem csak szájrapuszit adhatnál a cukimuki Nathannek - gúnyolódott ajkát csücsörítve.
- Ti meg megcsináljátok a világ első láthatatlan fáklyáját!
- Olyan nincs is.
- Leszarom - vágta rá kedélyesen Nick.
- Na mit szólsz, Barry? - kérdezett rá Nathan ismét, mire a fiú felnézett rá hatalmas kék szemeivel, és így összességében úgy nézett ki, mint egy nagy rakás szerencsétlenség.
- Mellesleg én sem érek rá - nézett rájuk neheztelően Kelly. - Ráadásul akármennyire is nem akarom, hallom azokat a mocskos gondolataitokat. Hajrá Ann! - lendítette karját a magasba.
- Nem tudom - rázta meg a fejét Simon, majd a cipőjét kezdte bámulni lehajtott fejjel.
- Na, mit szólsz Simon? Minden lányra egy fiú? - tette a fiú vállára a kezét Ann, de máris zavarba jött. - „Faszomat már, hogy ilyen hatással van rám ez pasi!” - gondolta magában, mire Kelly rámosolygott. - „Fasza, most azt hiszi, hogy szerelmes vagyok Simonba.” - Na, Simon? - nézett a lány a fiúra már szinte esdeklően.
- Oké - bólogatott a srác, mire Ann adott a szájára egy puszit. Simon elpirult, és lehajtotta megint a fejét.
- Akkor a felosztás meg is van - jelentette ki Nathan semmit mondó arccal, mikor Ann elsétált mellette, majd a fiú Simonhoz fordult. - Te, barátom, őrülten szerencsés vagy! Ma végre megtudhatod, hogy mennyivel jobb az igazi szex, a leskelődés közbeni rejszolásnál!
- Nem szoktam leskelődni!
- Hát persze, hogy nem te kis huncut! - bökött rá a fiú orrára a mutatóujjával. Simon ránézett, majd mosolyogni kezdett. Arca még mindig kissé piros volt Ann csókja nyomán, de belül fura bizsergést érzett, ami tetszett neki.
- Egy óra múlva, a szobornál találkozunk, fiúk! - kiáltotta Ann, már futás közben, mert a két lány nekiiramodott.
Másfél óra múlva a fiúk már unatkoztak a szobornál. Nathan sokadik cigijét dobta a kőre, de már arra is lusta volt, hogy eltapossa. Simon is megunta már a sörösdobozok szorongatását, és letette maga mellé, aztán felkapta.
- Én nem várok tovább - mondta csalódottan, mire Nathan elkapta a karját.
- Nyugodj meg! A lányok mindig, mindig késnek! Bepúderezik még a puncijukat is csak azért, hogy jobban tetszenek nekünk! - mondta artikulálva, és erősen mutogatva is, először az arcára, majd az ágyékára.
- Szerinted Ann és Nick tetszeni akarnak nekünk?
- Ugyan már, Barry! Mindketten kaptunk ma egy csókot a két legtüzesebb mutánstól! Szerinted, mit jelenthet ez?
- Ne hívd őket mutánsnak! - hördült fel Simon. - Amúgy is inkább puszi volt az, nem csók.
- Puszi, csók, mindegy! A lényeg, hogy ha nem baszod el, kedves barátom, akkor a szánk mást is érinthet ma! - mondta, és hogy hangsúlyozza mondandóját, két kezét összerakta, nyelvét bedugta, és vadul csapkodni kezdte. Simon ettől megint elvigyorodott, közben fülig elpirult, főleg, mikor meglátta a két lányt, szűk farmerban, és mély dekoltázsú blúzban feléjük közelíteni.
- Jönnek - suttogta, és ekkor Nathan is odakapta a fejét.
- Kegyes hozzánk az Úr! - emelte égbe két karját a göndör, majd szélesen a lányokra mosolygott. - Hölgyeim. Pompásan néznek ki!
- Oh, sör - csillant fel Ann szeme, és Simon mellé lépett, aki nem mert a lányra nézni. Nick kérdő tekintettel nézett az üres kézzel érkezett Nathanre, aki széthúzta dzsekijét.
- Én hoztam cigit! Vicceset is! - jelentette ki, mire Nick is elmosolyodott.
- Indulhatunk, uraim? - kérdezte a lány, és már sietősen lépkedni is kezdett, a többiek alig tudták tartani vele a lépést.
Hamarosan már egy elhagyott társasház egyik ötödik emeleti lakásában voltak, ahol volt két külön szoba két ággyal, ám az egyik szoba nagyobb volt. A két lány oda pakolta be a CD lejátszót, és az üveges röviditalokat. Simon kicsit bizalmatlanul nézett körbe, ám Nathan egy kicsit sem zavartatta magát. Levágódott az egyik ágyra, és már el is vette a műanyagpoharakat. Kibontotta az egyik vodkás üveget, és négy pohárba töltött is belőle.
Egy óra múlva már kellemes hangulatban voltak, amire az ital mellett rásegített a fű is, ami Nathan egyik zsebében lapult. Nick és Nathan ennek köszönhetően már félig összebújva táncolt, ám mikor Nathan közeledett volna, a lány mindig eszébe juttatta, hogy az a kancsó víz nem véletlenül van az asztalon. Ann még egy felest megivott, majd felpattant egy gyorsabb számra. Csípőjét rázta Simon előtt, aki fejét ingatva figyelte az orra előtt riszáló feneket. Aztán Ann hirtelen felé fordult, megfogta a fiú mindkét kezét, és felhúzta magához. Tenyerüket összeérintette, akárcsak homlokukat, és úgy táncoltak, egymásra mosolyogva.
Aztán Nathan nem bírta tovább. Elhúzódott Nicktől, megfogta a kancsót, és a vizet belőle a nyitott ablakon kiborította.
- Kösz szépen! Most mivel fogjuk eloltani az én szó szerint tüzelő barátnőmet, ha kell?
- Ssssh - pisszegte le a fiú, még ujját is a lány szája elé tette, majd elkapta onnan, és hirtelen megcsókolta a lányt. Nick egy kicsit sem ellenkezett, sőt, amint levegőhöz jutott még egy elégedett mosoly is kúszott az arcára, majd ismét csókolni kezdte Nathant.
Eközben Ann és Simon tovább táncolt, észre sem vették, hogy a másik kettő mit művel körülöttük. Ann észrevette, hogyha egy pár milliméterrel arrébb húzza kezét a fiú tenyeréből, akkor apró lángnyelvek gyúlnak köztük, de mégsem gyullad ki semmi. Ettől egészen felbátorodott. Hozzábújt a pár centivel magasabb fiúhoz, akár egy dörgölőző macska, amitől Simon felsóhajtott. Ann felnézett rá, nyelvével megnedvesítette ajkát, majd elkapta Simon tarkóját. Gyorsan húzta le magához, ám annál gyengédebben csókolta meg a fiút, aki óvatosan, bátortalanul csókolt vissza. Majd eltűnt.
- Simon! Ne játssz! - kiáltotta, mire a fiú megfogta a kezét, hogy jelezze, itt van. Beszélni is megpróbált, de azt a lány nem hallotta. Pár pillanat múlva újra feltűnt, egészen rémült arccal.
- Sajnálom. Én nem akartam. Én nagyon sajnálom. Véletlen volt - magyarázott, mire Ann rámosolygott, megint lehúzta egy csókra, majd elkezdte áttolni a másik szobába, de még visszaintegetett Nicknek és Nathannek, akik elégedetten bámulták őket.
Ann és Simon másnap kézenfogva sétáltak be a közösségi házba, de Nick és Nathan még sehol sem volt. Ők még csak most ébredeztek az üres lakásban egymás mellett. Mindketten kócosak voltak, és gyűröttek, de mosolyogtak. Majd Nathan megszólalt.
- Mi most akkor járunk?
- Akarsz velem járni? - kérdezett vissza a lány.
- Aha - biccentett a fiú.
- Akkor járunk - vágta rá Nick, majd megcsókolta a fiút.
Vége
Szerző: Szerénységem, Anne, mermaidskillme
Fandom: Misfits
Szereplők: Nathan, Simon, mermaidskillme és j2greendreams
- Baszd meg! Már megint! - kiabálta az idősebb lány a fiatalabbnak, miközben az arcába csapódott vizes fekete haját próbálta kisimítani az arcából.
- Bocsi - vigyorgott a másik, miközben egy pillanatra Nathanre nézett, akinek már nyílt is szája.
- Vizespóló verseny! Már csak te jössz, Nick! - kiáltotta a barna lánynak, aki szigorúan ránézett.
- Majd négyszemközt, kicsim - vágott oda a göndörnek, ám az nem hagyta magát.
- Félsz, hogy Ann nyerne, mi? Mutasd a cickót! - mondta a fiú, miközben mellkasa előtt ujjait begörbítve, női melleket próbált mutogatni.
- Seggfej! - morogta Kelly, miközben elsétált Nathan mellett, Alishával, Curtisszel, és a leghátul kullogó Simonnal a nyomában, aki csak csóválta a fejét, ahogy Nathanre nézett. Végül a göndör is utánuk eredt, csak Nick és Ann maradt le tőlük. Ann láthatóan Simon fenekét bámulta, és arca pirosodni kezdett.
- Ha nem hagyod ezt rögtön abba, megint nyakon zúdítalak egy adag vízzel! - szólt rá Nick idősebb barátnőjére, mire az értetlenül bámult rá. - Simon fenekét nézed! Már megint! Ess neki ahelyett, hogy bámulod, mert a végén felrobbansz!
- Oh, pofa be - mondta a lánynak Ann, de eközben elhajlott kezében a szemétszedő. - Faszom!
- Mi az, kislányok, hirtelen farkat növesztettetek? - fordult hátra Nathan, és szemöldökét emelgette. A válasz mind a négy lánytól egybehangzó volt.
- Pofa be, Nathan!
Harmadik hete dolgoztak együtt, bár a két lány, Ann és Nick két nappal később került a csapatba, mint a többiek, ám a két holttest kiásásában már részt is vettek. A többiek hiába kérdezték tőlük, hogy mit követtek el, nem voltak hajlandóak elmesélni, mindig kitértek a válasz elől, mintha nagyon szégyellnék, amit tettek. Valójában nem volt olyan vészes a dolog, csak porig rombolták kedvenc klubjuk mosdóját.
Ezt két lány nehezen tehette volna meg más esetben. Ellenben Nick és Ann a vihar idején a parkban söröztek, és miután elkapta őket az egyik kósza villám, ők sem maradhattak ki a különleges képességekből. Ann tüzes természetét Nick higgadtsága tökéletesen kiegészítette, így Ann tűzgyújtó lett, és hogy a kegyes természet ezt ellensúlyozza, Nicknek a víz irányítását adta. Ám egy kis tréfát is tett a dologba, hogy megbolondítsa a helyzetet. Ann ha ideges lett, vagy izgalomba jött, minden éghető lángra gyúlt körülötte. Nem volt ez másképp azon az estén sem, amikor Ann a mosdóba rángatta aznapi szíve választottját, de már a csókok után baj lett. Először a sarokba dobált papírkéztörlők gyulladtak meg, majd a WC-papír gurigák, aztán a fiú ágyékán a nadrág. Nick a srác nem éppen férfias visítására lett figyelmes, és mikor meglátta a tüzet, önkéntelenül irányítani kezdte a vizet.
És itt kezdődtek a gondok. Először csak a csapokból ömlött a víz, egyre nagyobb erővel. Majd egyre gyanúsabb hangok kezdtek szűrődni a csövekből, és ekkor jött a bumm. A mosdókagylók egyesével robbantak ki a helyükből, aztán a WC-csészék is a plafonig szálltak, és mindent elöntött a víz. Mire a biztonságiak odaértek, már bokáig álltak a bűzölgő lében.
Következő nap már mindketten a narancssárga kezeslábasban álltak az öttagú csapat előtt, de csak Nathan fogadta őket kitörő lelkesedéssel. Az erőviszonyok hamar letisztázódtak, ugyanis Annek, magát teljesen meghazudtolva, Simon tetszett meg. Mikor a fiút először látta meg vetkőzni, elég volt Simonnak csak két gombot kigombolni az ingén, a lány máris izgalomba jött, mire Nick megint csőtörést okozott.
Nathant ez nagyon szórakoztatta, de egyben bosszantotta. Neki még nem volt semmilyen képessége, pedig már annyira próbálkozott rájönni, hogy őt mivel áldotta vagy verte meg a sors, hogy többször kis híján szétrobbant a feje, vagy kevés hiányzott, hogy összeszarja magát. Ezért nagyon dühítette, hogy két csinibaba beriszálta a csinos popóját, és egyből ilyen képességeket mutogatott, mint a tűzgyújtás vagy a vízidomítás.
- Hölgyeim! - kiáltott fel Nathan a nap végén az öltözőben. - Ki akar együtt aludni velem? Ki akar lenni az a szerencsés, aki a szerelemisten ágyában ébredhet reggel?
- A kezed lesz az, aranyom - morogta Ann, és azért sem nézett Simonra. Nem úgy, mint Nathan Nickre.
- Utolsó ajánlat - lépett a lány elé, aki ujját a fiú pólójának nyakába akasztotta, és egészen közel hajolt hozzá. Nathan arcára vad, elégedett vigyor ült ki, és a kis jelenet mindenki érdeklődését felkeltette. A fiú a lány derekára csúsztatta a kezét, mire mindenki még meg is hajolt egy kicsit, úgy várta, hogy mi fog történni. Nem is kellett sokat várni, Nick még közelebb hajolt, és ajkait lassan, igazán lassan közelítette a fiú felé. Ám ekkor Ann észrevette, hogy a padon álló ásványvizes palack kupakja szépen lecsavarodik, majd a víz kis kígyóként tekeredni kezd. Ann vigyorogni kezdett, sejtette, hogy mi lesz ennek a vége, ám arra nem számított, hogy Nick végül egy hosszú pillanatra száját Nathan szájához nyomja, de szigorúan csukva. Nathan már tárta szét ajkait, mikor Nick elhúzódott, és a vízsugár egyenesen a fiú arcába csapódott. - Franc! - kiáltotta Nathan, mire mindenkiből kitört a röhögés.
A csapat néhány perccel később már a közösségi ház ajtaján lépett ki, még Nathan is, aki arra akarta rávenni őket, hogy menjenek el kocsmázni, ám ez senkinek sem volt ínyére, mert tudták, hogy ez azt jelenti, hogy megint fizethetik a fiú lerészegedését. Csak Nick kacérkodott a gondolattal, ám Ann megjegyzéseket kezdett el tenni, mikor a többiek nem hallották őket.
- Persze, és még engem basztatsz Simonnal! - morgolódott az idősebb lány.
- Nathan legalább nem perverz!
- Simon se az! Mondta, hogy csak megpróbálta felgyújtani egy srác házát!
- Akkor igazán összeilletek! Kettőtöknek már biztos sikerülni fog! - mondta a barna hajú lány, miközben haját füle mögé igazította. Ann először dühösen ránézett, majd prüszkölve tört ki belőle a nevetés. - Egyébként meg nem értelek - folytatta Nick. - Nem így ismerlek téged. Eddig, ha tetszett egy pasi, azt elég egyértelműen kimutattad, és soha nem jártál sikertelenül. Simonnal meg úgy viselkedsz, mint egy szende szűz!
- Simon tényleg tetszik nekem. Tényleg. Nagyon.
- Baszd meg, akkor kapd el, most. Hívd el valahová. Mondjuk a kis tanyánkra - vigyorgott a fiatalabb lány.
- Abba a patkányfészekbe?
- Máskor nem volt vele bajod. Jaj, de el is felejtettem! Simon máááás - hangsúlyozta Nick.
- Nick! Ann! Na? Valaki? - rondított bele a beszélgetésbe Nathan, mire Annek mentő ötlet jutott az eszébe.
- Kocsmázni nincs kedvem, de - húzta el a szót a fekete hajú.
- Mi? - csillant fel Nathan szeme, és szélesen mosolygott.
- Kinek van kedve eljönni a mi kis búvóhelyünkre? Viszünk sört, hallgatunk zenét, bulizunk egy jót - mondta, és már rázni is kezdte magát, mintha valahonnan zene szólna.
- Én benne vagyok - követte Nathan is a mozdulatait.
- Én nem érek rá - vágta rá egyszerre Alisha és Curtis, mire Nathan Simonhoz táncolt, majd a füléhez hajolt.
- Te mit szólsz, haver? Mindkettőnknek egy nő? Nekem Ann, neked Nick? Vagy fordítva? Inkább fordítva - beszélte meg magával a lányok felosztását, miközben Nick ráförmedt Annre.
- Meg se kérdezed, hogy nekem van-e kedvem hozzá?
- Úgyis van - bájvigyorgott Ann. - És akkor nem csak szájrapuszit adhatnál a cukimuki Nathannek - gúnyolódott ajkát csücsörítve.
- Ti meg megcsináljátok a világ első láthatatlan fáklyáját!
- Olyan nincs is.
- Leszarom - vágta rá kedélyesen Nick.
- Na mit szólsz, Barry? - kérdezett rá Nathan ismét, mire a fiú felnézett rá hatalmas kék szemeivel, és így összességében úgy nézett ki, mint egy nagy rakás szerencsétlenség.
- Mellesleg én sem érek rá - nézett rájuk neheztelően Kelly. - Ráadásul akármennyire is nem akarom, hallom azokat a mocskos gondolataitokat. Hajrá Ann! - lendítette karját a magasba.
- Nem tudom - rázta meg a fejét Simon, majd a cipőjét kezdte bámulni lehajtott fejjel.
- Na, mit szólsz Simon? Minden lányra egy fiú? - tette a fiú vállára a kezét Ann, de máris zavarba jött. - „Faszomat már, hogy ilyen hatással van rám ez pasi!” - gondolta magában, mire Kelly rámosolygott. - „Fasza, most azt hiszi, hogy szerelmes vagyok Simonba.” - Na, Simon? - nézett a lány a fiúra már szinte esdeklően.
- Oké - bólogatott a srác, mire Ann adott a szájára egy puszit. Simon elpirult, és lehajtotta megint a fejét.
- Akkor a felosztás meg is van - jelentette ki Nathan semmit mondó arccal, mikor Ann elsétált mellette, majd a fiú Simonhoz fordult. - Te, barátom, őrülten szerencsés vagy! Ma végre megtudhatod, hogy mennyivel jobb az igazi szex, a leskelődés közbeni rejszolásnál!
- Nem szoktam leskelődni!
- Hát persze, hogy nem te kis huncut! - bökött rá a fiú orrára a mutatóujjával. Simon ránézett, majd mosolyogni kezdett. Arca még mindig kissé piros volt Ann csókja nyomán, de belül fura bizsergést érzett, ami tetszett neki.
- Egy óra múlva, a szobornál találkozunk, fiúk! - kiáltotta Ann, már futás közben, mert a két lány nekiiramodott.
Másfél óra múlva a fiúk már unatkoztak a szobornál. Nathan sokadik cigijét dobta a kőre, de már arra is lusta volt, hogy eltapossa. Simon is megunta már a sörösdobozok szorongatását, és letette maga mellé, aztán felkapta.
- Én nem várok tovább - mondta csalódottan, mire Nathan elkapta a karját.
- Nyugodj meg! A lányok mindig, mindig késnek! Bepúderezik még a puncijukat is csak azért, hogy jobban tetszenek nekünk! - mondta artikulálva, és erősen mutogatva is, először az arcára, majd az ágyékára.
- Szerinted Ann és Nick tetszeni akarnak nekünk?
- Ugyan már, Barry! Mindketten kaptunk ma egy csókot a két legtüzesebb mutánstól! Szerinted, mit jelenthet ez?
- Ne hívd őket mutánsnak! - hördült fel Simon. - Amúgy is inkább puszi volt az, nem csók.
- Puszi, csók, mindegy! A lényeg, hogy ha nem baszod el, kedves barátom, akkor a szánk mást is érinthet ma! - mondta, és hogy hangsúlyozza mondandóját, két kezét összerakta, nyelvét bedugta, és vadul csapkodni kezdte. Simon ettől megint elvigyorodott, közben fülig elpirult, főleg, mikor meglátta a két lányt, szűk farmerban, és mély dekoltázsú blúzban feléjük közelíteni.
- Jönnek - suttogta, és ekkor Nathan is odakapta a fejét.
- Kegyes hozzánk az Úr! - emelte égbe két karját a göndör, majd szélesen a lányokra mosolygott. - Hölgyeim. Pompásan néznek ki!
- Oh, sör - csillant fel Ann szeme, és Simon mellé lépett, aki nem mert a lányra nézni. Nick kérdő tekintettel nézett az üres kézzel érkezett Nathanre, aki széthúzta dzsekijét.
- Én hoztam cigit! Vicceset is! - jelentette ki, mire Nick is elmosolyodott.
- Indulhatunk, uraim? - kérdezte a lány, és már sietősen lépkedni is kezdett, a többiek alig tudták tartani vele a lépést.
Hamarosan már egy elhagyott társasház egyik ötödik emeleti lakásában voltak, ahol volt két külön szoba két ággyal, ám az egyik szoba nagyobb volt. A két lány oda pakolta be a CD lejátszót, és az üveges röviditalokat. Simon kicsit bizalmatlanul nézett körbe, ám Nathan egy kicsit sem zavartatta magát. Levágódott az egyik ágyra, és már el is vette a műanyagpoharakat. Kibontotta az egyik vodkás üveget, és négy pohárba töltött is belőle.
Egy óra múlva már kellemes hangulatban voltak, amire az ital mellett rásegített a fű is, ami Nathan egyik zsebében lapult. Nick és Nathan ennek köszönhetően már félig összebújva táncolt, ám mikor Nathan közeledett volna, a lány mindig eszébe juttatta, hogy az a kancsó víz nem véletlenül van az asztalon. Ann még egy felest megivott, majd felpattant egy gyorsabb számra. Csípőjét rázta Simon előtt, aki fejét ingatva figyelte az orra előtt riszáló feneket. Aztán Ann hirtelen felé fordult, megfogta a fiú mindkét kezét, és felhúzta magához. Tenyerüket összeérintette, akárcsak homlokukat, és úgy táncoltak, egymásra mosolyogva.
Aztán Nathan nem bírta tovább. Elhúzódott Nicktől, megfogta a kancsót, és a vizet belőle a nyitott ablakon kiborította.
- Kösz szépen! Most mivel fogjuk eloltani az én szó szerint tüzelő barátnőmet, ha kell?
- Ssssh - pisszegte le a fiú, még ujját is a lány szája elé tette, majd elkapta onnan, és hirtelen megcsókolta a lányt. Nick egy kicsit sem ellenkezett, sőt, amint levegőhöz jutott még egy elégedett mosoly is kúszott az arcára, majd ismét csókolni kezdte Nathant.
Eközben Ann és Simon tovább táncolt, észre sem vették, hogy a másik kettő mit művel körülöttük. Ann észrevette, hogyha egy pár milliméterrel arrébb húzza kezét a fiú tenyeréből, akkor apró lángnyelvek gyúlnak köztük, de mégsem gyullad ki semmi. Ettől egészen felbátorodott. Hozzábújt a pár centivel magasabb fiúhoz, akár egy dörgölőző macska, amitől Simon felsóhajtott. Ann felnézett rá, nyelvével megnedvesítette ajkát, majd elkapta Simon tarkóját. Gyorsan húzta le magához, ám annál gyengédebben csókolta meg a fiút, aki óvatosan, bátortalanul csókolt vissza. Majd eltűnt.
- Simon! Ne játssz! - kiáltotta, mire a fiú megfogta a kezét, hogy jelezze, itt van. Beszélni is megpróbált, de azt a lány nem hallotta. Pár pillanat múlva újra feltűnt, egészen rémült arccal.
- Sajnálom. Én nem akartam. Én nagyon sajnálom. Véletlen volt - magyarázott, mire Ann rámosolygott, megint lehúzta egy csókra, majd elkezdte áttolni a másik szobába, de még visszaintegetett Nicknek és Nathannek, akik elégedetten bámulták őket.
Ann és Simon másnap kézenfogva sétáltak be a közösségi házba, de Nick és Nathan még sehol sem volt. Ők még csak most ébredeztek az üres lakásban egymás mellett. Mindketten kócosak voltak, és gyűröttek, de mosolyogtak. Majd Nathan megszólalt.
- Mi most akkor járunk?
- Akarsz velem járni? - kérdezett vissza a lány.
- Aha - biccentett a fiú.
- Akkor járunk - vágta rá Nick, majd megcsókolta a fiút.
Vége