#77. Akame ficc. tényleg az utolsó
Megígértem, hogy a One drop lesz az utolsó Akame művem, de mégse így történt. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne írjam ezt le...
Aláfestő zeneként ajánlom hozzá Kame Aishiteru Kara c. dalát.
Cím: Mondj valamit...
Páros: Akame (utoljára...)
Figyelmeztetések: Szomorú hangvétel, nem happy end!
Korhatár: szerintem nincs
Kame POV
A szoba fülsüketítő csendje bántja a fülem, ahogy a kanapén ülök. Tekintetem az ölemben nyugvó kezeimre tapad, de nem látom őket. Nem látok én már semmit. Mit is látnék? Hogy itt hagytál? Hogy olyan életed van, amire mindig is vágytál, de nem velem? Gyönyörű látvány...
Hátradőlök, most már a plafont bámulom. A plafont, amely néma szemlélőként óvta, vigyázta felülről minden szeretkezésünk... most ő is mintha szomorúbb lenne. Hagyd, plafon, én nem számítok, Jin meg boldog. Mással. Nem velem.
Csend van és ez rohadtul idegesít. Tombolni akarok, üvölteni, eltörölni mindent, ami valaha is az utunkba állt! De fáradt vagyok Fáradt, nincs erőm... nincs már utunk se, csak én egyedül... és a csend.
Tik-tak-tik-tak. De idegesítő ez az óra! A hiányod ketyegi a fülembe minden egyes átkozott pillanatban. Mintha nem lennék így is tisztában vele!
Mondj már valamit, Jin! Szidj le, viccelődj vagy legalább magyarázd meg, hogy mi történt! Mert én már nem tudom. Csak itt hagytál, szavak nélkül és új életet kezdtél. Én meg még mindig a közös életünk szilánkjai fölött térdelek és nem tudom elfogadni, hogy vége...
Lassan beesteledik, az árnyékok megnyúlnak a szobában. Hamarosan este lesz. És sötét. És te nem leszel velem.
Kérlek, Jin, ne hagyj egyedül a sötétben...
*
... kienai kono kizuna...
Jin hirtelen kapta a fejét az ablak irányába.
- Mi az, drágám? - simította meg a vállát Meisa.
- Semmi, semmi, csak mintha egy ismerős dallamot hallottam volna... de biztos képzelődtem.
*
"Tegnap este, életének 26. évében elhunyt Kazuya Kamenashi, a KAT-TUN együttes legfiatalabb tagja. Nyugodjék békében."
Jin tekintete elhomályosodott és kezdte úgy érezni, hogy a betűk egy őrjítő mondatot kántálnak folyamatosan a fülébe: "Minden a te hibád... mindez a te hibád... minden a te hibád!"
Megjegyzés: Tényleg ez lett az utolsó Akamém. Egyszerűen képtelen vagyok többet írni.
Véleményekre azért kíváncsi vagyok...