#30. JongKey fanfiction: worthy of Love
Hello ^^
Uh, nagyon fáradt vagyok, az összes izmom fáj >< A tegnapi táncon való nyújtás/erősítés után ma kb. másfél óra focizás, rohangálás fociedzésen... kivagyok xD Már akkor is érzem az izomlázat, ha csak ülök....
Mindegy, ma nagy dolgot hoztam nektek! (Jó, igazából már tegnap kész volt, csak későn értem haza színjátszópróbáról és nem volt erőm felrakni.) Ez pedig nem más, mint egy isteni JongKey ficc fordítás( az első két fejezet) ^^ (ez rímelt =P)
Title / Cím: Worthy of Love / Méltó a szerelemre
Author / Író: butterflybabe13
Translator / Fordító: miyocca (me)
Korhatár: Szerinte 18-as, szerintem ezt csak bizonyos fejezetek követelik meg, a többi sima 14,16-ossal olvasható ^^
Műfajai: AU (szóval a párosban járatlanok is nyugodtan olvashatják), angst, fluff, hurt/comfort, romantikus
It's just a (hungarian) translation! I got the permission from the author, thank you so much! You can read the original (english) fanfiction here. It worth to read, I simply adore it <3
Az író leírása hozzá:
Kim Kibum értéktelennek érezte magát. Egész életében azt mondták neki, hogy ő csúnya és nem kívánatos és ő kezdte elhinni. Minden héten másik, névtelen sráccal hált, hogy kitöltse a belül érzett űrt. Nem hitte, hogy van olyan ember a világon, aki képes őt szeretni, hogyan is lehetne? Nem érzi magát méltónak a szerelemre... amíg nem találkozik Kim Jonghyunnal.
1. fejezet (18-as korhatár! figyelmeztetés: trágár beszéd, bár próbáltam finomítani...)
- Igen, ez az... uugh... el fogok... menni... bazd meg! - Kibum felsóhajtott, ahogy Joon (legalábbis azt hitte, ez volt a fickó neve) kicsusszant belőle.
Mindig ugyanaz a történet: elmenni, berúgni - nem elég, hogy elveszted a józan ítélőképességed, természetesen -, és hazamenni valami random fickóval és egész éjszaka baszni, kikötések nélkül.
Kibum tudta, hogy ez ribanccá teszi vagy egy hímringyóvá, ha úgy tetszik, de nem érdekelte. Ő nem néz ki jól, ő nem érdekes, ő nem vicces, őbenne semmi különleges nincs, hogyan is tudná őt bárki szeretni, igaz?
Ez az, ami végigfut Kim Kibum fejében, az élete minden napján.
Egy alkoholista apa és egy drogfüggő anya mellet felnőve, Kibum folyamatosan azt hallotta, hogy ő értéktelen. Az anyja 18 évesen lett terhes vele és csak azért tartotta meg Kibumot, mert gyermekgondozási segélyt kapott érte.
Amióta ő... francba, már nem is emlékezett hány éves korától, Kibum saját magára vigyázott, főzött magának, egyedül járt iskolába és még sorolhatnánk.
Az anyja mindig mondogatta neki, hogy milyen ronda és értéktelen és ezt hallgatni minden nap a saját anyjától, hogy ő undorító és egy ronda hiba, nos, az nagyon kiborító. Az apja rászokott arra, hogy verje, amikor Kibum idősebb lett, ó, az milyen szórakoztató volt.
A percben, amikor betöltötte a 18. évét, elköltözött otthonról és a munkából spórolt pénzéből vett egy kis lakást.
Már nem ált többé verbális bántalmazás alatt és a bizonytalanságai is kezdtek javulni.
Az egyetlen dolog, amit tudott, hogy hogyan szerezzen gyönyörűséget az embereknek, szóval ehhez ragaszkodott. Tudta, hogy senki sem akar tőle semmi többet ennél. Ez így egyszerű és sosem végződik egy összetört szívvel.
- Igen, umma, de nem érzed magad magányosnak? - A legjobb barátja, Taemint, mindig ezt kérdezgette. Amióta Taemin találkozott és beleszeretett Minhoba, azóta próbált Kibumnak is találni valakit.
Természetesen, rohadtul magányos és természetesen üresnek érzi magát belül minden alkalommal, amikor a névtelen részeg fickókkal van, de ez az egyetlen mód, hogy élőnek érezze magát és bármily furcsán hangzik is, Kibum szerint ez az egyetlen mód, hogy úgy érezze, ő is számít valamit.
Kibum felült az ágyban és elkezdte összeszedegetni a cuccait.
- Köszönöm Ki... uh.. Kiseop volt az? Mindegy, menj a picsába - mondta az ágypartnere.
Jó volt tudni, hogy a fickó nem emlékszik a nevére sem.
Ez a másik dolog, ami megtörténik minden alkalommal: Kibum sosem marad éjszakára. Soha nem vár, hogy élvezze az alkonyi fényeket, soha nem ölelik meg és sosem suttognak édes semmiségeket a fülébe. Csak összeszedi a dolgait és hazamegy.
- De umma, összebújni szex után, a legjobb dolog! - Taemin mindig mondta neki.
Kibum nem tudta, hogy ez igaz vagy sem, mert még sosem próbálta.
Ő nem ér annyit, hogy átöleljék. Ki a fene akarná? Az ő teste csontos és túl sokat mocorog.
Tehát ehelyett, ő mindig lelépett, tudván, hogy csak teher lenne, ha maradna.
A hazafelé sétálás volt a legrosszabb része a dolognak. Nem csak azért, mert az tény, hogy fáj egy kicsit a fickó miatt, aki csak úgy egyszerűen megbaszta, de azért is, mert ez volt az az időszak, amikor Kibum kezdett kijózanodni és szörnyen érezte magát. Gondolkodott, hogy mennyire haszontalan és mocskos is ő...
Ez minden alkalommal ugyanolyan, ő mégis tovább csinálja ezt. Megérdemli, hogy mocskosnak érezze magát. Nem ér többet ennél.
Kibum végül el szokott jutni a szaros kis egy-szobás lakásához és kinyitja az ajtót, túl fáradtan ahhoz, hogy lemossa a szemceruzát vagy kibújjon a bulizós ruháiból. Ő csak beesik az ágyába és álomtalan álomba zuhan.
Ez mindig így ment... mígnem Kibum találkozott Kim Jonghyunnal.
2. fejezet (szerintem simán olvasható 14-es,16-os korhatárral..)
Kibum a világ összes másnaposságával ébredt.
"Mi a szar? Nem is ittam olyan sokat, vagy igen?"
Szánt rá időt, hogy megnézze a külsejét. Szalmaszőke haja túlságosan tördezett volt, hogy jól nézzen ki, beesett és csontos arca, undorító íves ajkai, amiket úgy utált és üres macskaszemei néztek vissza rá. "Ronda vagyok."
Kibum vett egy zuhanyt és lesúrolta a tegnap éjszaka bizonyítékait. Eltüntette a csillogást, ami egy csapat táncoló, ápolatlan főiskolai csajról szállt rá, a piszkot a karjairól, ami akkor ragadt rá, amikor meg-megbotlott, ahogy átsétált az esti "soros" lakásába, az odaszáradt spermát, ami a combja belső felén volt és a baszás-pajtása nem törölte le róla, és lemosta a könnyfoltos összevisszaságot is az arcáról.
Ahogy ránézett az órára, realizálta, hogy csak fél órája maradt az első óra kezdetéig, szóval rohant átöltözni. Fekete csőfarmert vett fel, találomra egy lila pólót, ami elég tisztának látszott és a kedvenc virágmintás kabátjaát - ami pont passzolt hozzájuk - és Kibum máris rohant az egyetemre.
( http://images4.fanpop.com/image/photos/16500000/Key-shinee-16525742-1200-1738.jpg - így nézett ki Key, csak ugye szőke volt a haja)
Amint Kibum megérkezett a campushoz, ellenőrizte a telefonján, hogy még mindig van tíz perce az órakezdés előtt, így úgy döntött hogy megáll és vesz egy kávét a diákok központjában, ami pont útba esik. "Talán az majd segít a fejfájásomon."
Miután türelmetlenül várakozott a sorban, ami egy örökkévalóságnak tűnt a számára (na jó, nem volt több, mint két perc, de Kibum kicsit több volt, mint nyűgös) végre megrendelhette az italát. Amikor készen megkapta, a pultos rámosolygott és szép napot kívánt neki. Kibum persze dühös volt a világra és ezt kivetítette a pultosra is.
Ahogy elhagyta a kávézót, egy alacsony, de izmos test ütközött az ő magas, vékony alakjának és a kávé némi repülés után sikeresen az ő kedvenc, virágos kabátján landolt.
"Istenem, most rohadtul szórakozol velem?" - ordított.
Felnézett a tönkrement kabátjáról, készen arra, hogy darabokra tépje azt az idiótát. De amit látott maga előtt, megállásra késztette.
Vele szemben, bűnösnek és bocsánatkérőnek látszódva, ott állt a legcsodálatosabb srác, akit valaha is látott! És azért Kibum elég sok srácot látott már életében. Ez a férfi a legédesebb kiskutya szemeivel nézett és gyönyörű, rövid, barna haj keretezte aranyos, kicsit mogorva ajkait és erős állkapcsát.
Kissé alacsony volt, de a teste szépen volt tónusozva izmokkal. Úgy nézett ki, mint egy dinó, de istenem, csodálatos volt!
"Valószínűleg egy faszkalap. Nincs srác, aki ilyen megjelenéssel kedves lenne. És nem olyan, mintha valaha is akarná az én ronda seggem, egyébként."
( http://imageshack.us/photo/my-images/15/65f3a44eb7bfdf3d09ae3c2.jpg/ - Ez Jongie! Annyira aranyos!)
Közben hasonló gondolatok forogtak Jonghyun fejében is. Ő épp sietett az osztályba, de nagy szüksége volt egy kávéra, ami segít neki ébren maradni, miután azzal tötötte az éjszakát, hogy egy új dalon dolgozott, a zeneórájára. Nem volt valami inspirált az utóbbi időben és nehéz volt összehoznia egy jó dalszöveget. Megérkezett a kávézóba, de túl gyorsan futott és összeütközött valakivel, beterítve kávéval kb. mindent. Felpillantott, készen arra, hogy bocsánatot kérjen, de amikor meglátta, mit tett, a szavak elhaltak a torkában. Ez a srác lenyűgöző volt! Aranyszínű haja selymes tapintásúnak látszott, magas arccsontja adott egy egyedi, szögletes megjelenést az arcának, ajkai tökéletesen teltek voltak és mindennek tetejében a szemei... istenem, azok a szemek... egy dalt tudott volna írni azokról az átkozott szemekról. "Gyönyörű."
- Nagyon sajnálom! Hagy hívjalak meg egy új kávéra, kérlek! - mondta Jonghyun kétségbeesetten. Elborzasztotta a tény, hogy képes volt dühös lenni egy ilyen szép teremtésre.
- Hát kell is bocsánatot kérned, buta Dinó. Nézd, mit csináltál! - Kibum kiabált.
Persze, a srác csodálatos volt, de Kibum még mindig a világ legrosszabb kedvében volt, ápolva a világ legszörnyűbb másnaposságát és ó, király, már késésben volt az óráról.
- Nagyon sajnálom, szörnyen érzem magam! Engedd, hogy helyrehozzam. Elviszlek kávézni később, rendben?
Kibum a szemét forgatta, tudva, hogy ennek az idiótának az ajánlata csak egy képzeletbeli dolog. Soha senki nem akarta Kibumot meghívni egy kávéra. Ez őrültség lenne.
- Van egy jobb ötletem, inkább add ide a pénzt, amit kávéra költöttél volna és megveszem én egyedül. Jól hangzik, Dinó? - válaszolta Kibum, kicsit talán túl keményen.
- De ez meghiúsítaná a célom, hogy megismerkedjek veled - mondta Jonghyun egy kis mosollyal, aznap már másodszorra sokkolva Kibumot. - A nevem Kim Jonghyun, egyébként. És nagyon sajnálom a kabátod meg a kávét. Meg kell tanulnom figyelni, merre megyek. De tényleg meg akarlak hívni téged egy kávéra később és nem csak azért, mert kiöntöttem a tiéd. Nagyon érdekesnek tűnsz. Na, gyerünk, engedd, hogy elvigyelek - Jonghyun utolsó mondata reménykedőnek hangzott.
- Figyelj haver, én nem randizom.SOHA. Szóval menj az utamból és engedd, hogy mehessek az órámra, mert már így is húsz percet kések, hála neked! - Kibum elsietett Jonghyun mellett és kirohant a kávézóból.
- Várj, mi a neved? - kiabált utána Jonghyun, de Kibum már elszáguldott az osztályába.
Örülnék a véleményeknek, hogy mennyire "működik" a fordítás =P
Legyen szép napotok
miyocca ~
Uh, nagyon fáradt vagyok, az összes izmom fáj >< A tegnapi táncon való nyújtás/erősítés után ma kb. másfél óra focizás, rohangálás fociedzésen... kivagyok xD Már akkor is érzem az izomlázat, ha csak ülök....
Mindegy, ma nagy dolgot hoztam nektek! (Jó, igazából már tegnap kész volt, csak későn értem haza színjátszópróbáról és nem volt erőm felrakni.) Ez pedig nem más, mint egy isteni JongKey ficc fordítás( az első két fejezet) ^^ (ez rímelt =P)
Title / Cím: Worthy of Love / Méltó a szerelemre
Author / Író: butterflybabe13
Translator / Fordító: miyocca (me)
Korhatár: Szerinte 18-as, szerintem ezt csak bizonyos fejezetek követelik meg, a többi sima 14,16-ossal olvasható ^^
Műfajai: AU (szóval a párosban járatlanok is nyugodtan olvashatják), angst, fluff, hurt/comfort, romantikus
It's just a (hungarian) translation! I got the permission from the author, thank you so much! You can read the original (english) fanfiction here. It worth to read, I simply adore it <3
Az író leírása hozzá:
Kim Kibum értéktelennek érezte magát. Egész életében azt mondták neki, hogy ő csúnya és nem kívánatos és ő kezdte elhinni. Minden héten másik, névtelen sráccal hált, hogy kitöltse a belül érzett űrt. Nem hitte, hogy van olyan ember a világon, aki képes őt szeretni, hogyan is lehetne? Nem érzi magát méltónak a szerelemre... amíg nem találkozik Kim Jonghyunnal.
1. fejezet (18-as korhatár! figyelmeztetés: trágár beszéd, bár próbáltam finomítani...)
- Igen, ez az... uugh... el fogok... menni... bazd meg! - Kibum felsóhajtott, ahogy Joon (legalábbis azt hitte, ez volt a fickó neve) kicsusszant belőle.
Mindig ugyanaz a történet: elmenni, berúgni - nem elég, hogy elveszted a józan ítélőképességed, természetesen -, és hazamenni valami random fickóval és egész éjszaka baszni, kikötések nélkül.
Kibum tudta, hogy ez ribanccá teszi vagy egy hímringyóvá, ha úgy tetszik, de nem érdekelte. Ő nem néz ki jól, ő nem érdekes, ő nem vicces, őbenne semmi különleges nincs, hogyan is tudná őt bárki szeretni, igaz?
Ez az, ami végigfut Kim Kibum fejében, az élete minden napján.
Egy alkoholista apa és egy drogfüggő anya mellet felnőve, Kibum folyamatosan azt hallotta, hogy ő értéktelen. Az anyja 18 évesen lett terhes vele és csak azért tartotta meg Kibumot, mert gyermekgondozási segélyt kapott érte.
Amióta ő... francba, már nem is emlékezett hány éves korától, Kibum saját magára vigyázott, főzött magának, egyedül járt iskolába és még sorolhatnánk.
Az anyja mindig mondogatta neki, hogy milyen ronda és értéktelen és ezt hallgatni minden nap a saját anyjától, hogy ő undorító és egy ronda hiba, nos, az nagyon kiborító. Az apja rászokott arra, hogy verje, amikor Kibum idősebb lett, ó, az milyen szórakoztató volt.
A percben, amikor betöltötte a 18. évét, elköltözött otthonról és a munkából spórolt pénzéből vett egy kis lakást.
Már nem ált többé verbális bántalmazás alatt és a bizonytalanságai is kezdtek javulni.
Az egyetlen dolog, amit tudott, hogy hogyan szerezzen gyönyörűséget az embereknek, szóval ehhez ragaszkodott. Tudta, hogy senki sem akar tőle semmi többet ennél. Ez így egyszerű és sosem végződik egy összetört szívvel.
- Igen, umma, de nem érzed magad magányosnak? - A legjobb barátja, Taemint, mindig ezt kérdezgette. Amióta Taemin találkozott és beleszeretett Minhoba, azóta próbált Kibumnak is találni valakit.
Természetesen, rohadtul magányos és természetesen üresnek érzi magát belül minden alkalommal, amikor a névtelen részeg fickókkal van, de ez az egyetlen mód, hogy élőnek érezze magát és bármily furcsán hangzik is, Kibum szerint ez az egyetlen mód, hogy úgy érezze, ő is számít valamit.
Kibum felült az ágyban és elkezdte összeszedegetni a cuccait.
- Köszönöm Ki... uh.. Kiseop volt az? Mindegy, menj a picsába - mondta az ágypartnere.
Jó volt tudni, hogy a fickó nem emlékszik a nevére sem.
Ez a másik dolog, ami megtörténik minden alkalommal: Kibum sosem marad éjszakára. Soha nem vár, hogy élvezze az alkonyi fényeket, soha nem ölelik meg és sosem suttognak édes semmiségeket a fülébe. Csak összeszedi a dolgait és hazamegy.
- De umma, összebújni szex után, a legjobb dolog! - Taemin mindig mondta neki.
Kibum nem tudta, hogy ez igaz vagy sem, mert még sosem próbálta.
Ő nem ér annyit, hogy átöleljék. Ki a fene akarná? Az ő teste csontos és túl sokat mocorog.
Tehát ehelyett, ő mindig lelépett, tudván, hogy csak teher lenne, ha maradna.
A hazafelé sétálás volt a legrosszabb része a dolognak. Nem csak azért, mert az tény, hogy fáj egy kicsit a fickó miatt, aki csak úgy egyszerűen megbaszta, de azért is, mert ez volt az az időszak, amikor Kibum kezdett kijózanodni és szörnyen érezte magát. Gondolkodott, hogy mennyire haszontalan és mocskos is ő...
Ez minden alkalommal ugyanolyan, ő mégis tovább csinálja ezt. Megérdemli, hogy mocskosnak érezze magát. Nem ér többet ennél.
Kibum végül el szokott jutni a szaros kis egy-szobás lakásához és kinyitja az ajtót, túl fáradtan ahhoz, hogy lemossa a szemceruzát vagy kibújjon a bulizós ruháiból. Ő csak beesik az ágyába és álomtalan álomba zuhan.
Ez mindig így ment... mígnem Kibum találkozott Kim Jonghyunnal.
2. fejezet (szerintem simán olvasható 14-es,16-os korhatárral..)
Kibum a világ összes másnaposságával ébredt.
"Mi a szar? Nem is ittam olyan sokat, vagy igen?"
Szánt rá időt, hogy megnézze a külsejét. Szalmaszőke haja túlságosan tördezett volt, hogy jól nézzen ki, beesett és csontos arca, undorító íves ajkai, amiket úgy utált és üres macskaszemei néztek vissza rá. "Ronda vagyok."
Kibum vett egy zuhanyt és lesúrolta a tegnap éjszaka bizonyítékait. Eltüntette a csillogást, ami egy csapat táncoló, ápolatlan főiskolai csajról szállt rá, a piszkot a karjairól, ami akkor ragadt rá, amikor meg-megbotlott, ahogy átsétált az esti "soros" lakásába, az odaszáradt spermát, ami a combja belső felén volt és a baszás-pajtása nem törölte le róla, és lemosta a könnyfoltos összevisszaságot is az arcáról.
Ahogy ránézett az órára, realizálta, hogy csak fél órája maradt az első óra kezdetéig, szóval rohant átöltözni. Fekete csőfarmert vett fel, találomra egy lila pólót, ami elég tisztának látszott és a kedvenc virágmintás kabátjaát - ami pont passzolt hozzájuk - és Kibum máris rohant az egyetemre.
( http://images4.fanpop.com/image/photos/16500000/Key-shinee-16525742-1200-1738.jpg - így nézett ki Key, csak ugye szőke volt a haja)
Amint Kibum megérkezett a campushoz, ellenőrizte a telefonján, hogy még mindig van tíz perce az órakezdés előtt, így úgy döntött hogy megáll és vesz egy kávét a diákok központjában, ami pont útba esik. "Talán az majd segít a fejfájásomon."
Miután türelmetlenül várakozott a sorban, ami egy örökkévalóságnak tűnt a számára (na jó, nem volt több, mint két perc, de Kibum kicsit több volt, mint nyűgös) végre megrendelhette az italát. Amikor készen megkapta, a pultos rámosolygott és szép napot kívánt neki. Kibum persze dühös volt a világra és ezt kivetítette a pultosra is.
Ahogy elhagyta a kávézót, egy alacsony, de izmos test ütközött az ő magas, vékony alakjának és a kávé némi repülés után sikeresen az ő kedvenc, virágos kabátján landolt.
"Istenem, most rohadtul szórakozol velem?" - ordított.
Felnézett a tönkrement kabátjáról, készen arra, hogy darabokra tépje azt az idiótát. De amit látott maga előtt, megállásra késztette.
Vele szemben, bűnösnek és bocsánatkérőnek látszódva, ott állt a legcsodálatosabb srác, akit valaha is látott! És azért Kibum elég sok srácot látott már életében. Ez a férfi a legédesebb kiskutya szemeivel nézett és gyönyörű, rövid, barna haj keretezte aranyos, kicsit mogorva ajkait és erős állkapcsát.
Kissé alacsony volt, de a teste szépen volt tónusozva izmokkal. Úgy nézett ki, mint egy dinó, de istenem, csodálatos volt!
"Valószínűleg egy faszkalap. Nincs srác, aki ilyen megjelenéssel kedves lenne. És nem olyan, mintha valaha is akarná az én ronda seggem, egyébként."
( http://imageshack.us/photo/my-images/15/65f3a44eb7bfdf3d09ae3c2.jpg/ - Ez Jongie! Annyira aranyos!)
Közben hasonló gondolatok forogtak Jonghyun fejében is. Ő épp sietett az osztályba, de nagy szüksége volt egy kávéra, ami segít neki ébren maradni, miután azzal tötötte az éjszakát, hogy egy új dalon dolgozott, a zeneórájára. Nem volt valami inspirált az utóbbi időben és nehéz volt összehoznia egy jó dalszöveget. Megérkezett a kávézóba, de túl gyorsan futott és összeütközött valakivel, beterítve kávéval kb. mindent. Felpillantott, készen arra, hogy bocsánatot kérjen, de amikor meglátta, mit tett, a szavak elhaltak a torkában. Ez a srác lenyűgöző volt! Aranyszínű haja selymes tapintásúnak látszott, magas arccsontja adott egy egyedi, szögletes megjelenést az arcának, ajkai tökéletesen teltek voltak és mindennek tetejében a szemei... istenem, azok a szemek... egy dalt tudott volna írni azokról az átkozott szemekról. "Gyönyörű."
- Nagyon sajnálom! Hagy hívjalak meg egy új kávéra, kérlek! - mondta Jonghyun kétségbeesetten. Elborzasztotta a tény, hogy képes volt dühös lenni egy ilyen szép teremtésre.
- Hát kell is bocsánatot kérned, buta Dinó. Nézd, mit csináltál! - Kibum kiabált.
Persze, a srác csodálatos volt, de Kibum még mindig a világ legrosszabb kedvében volt, ápolva a világ legszörnyűbb másnaposságát és ó, király, már késésben volt az óráról.
- Nagyon sajnálom, szörnyen érzem magam! Engedd, hogy helyrehozzam. Elviszlek kávézni később, rendben?
Kibum a szemét forgatta, tudva, hogy ennek az idiótának az ajánlata csak egy képzeletbeli dolog. Soha senki nem akarta Kibumot meghívni egy kávéra. Ez őrültség lenne.
- Van egy jobb ötletem, inkább add ide a pénzt, amit kávéra költöttél volna és megveszem én egyedül. Jól hangzik, Dinó? - válaszolta Kibum, kicsit talán túl keményen.
- De ez meghiúsítaná a célom, hogy megismerkedjek veled - mondta Jonghyun egy kis mosollyal, aznap már másodszorra sokkolva Kibumot. - A nevem Kim Jonghyun, egyébként. És nagyon sajnálom a kabátod meg a kávét. Meg kell tanulnom figyelni, merre megyek. De tényleg meg akarlak hívni téged egy kávéra később és nem csak azért, mert kiöntöttem a tiéd. Nagyon érdekesnek tűnsz. Na, gyerünk, engedd, hogy elvigyelek - Jonghyun utolsó mondata reménykedőnek hangzott.
- Figyelj haver, én nem randizom.SOHA. Szóval menj az utamból és engedd, hogy mehessek az órámra, mert már így is húsz percet kések, hála neked! - Kibum elsietett Jonghyun mellett és kirohant a kávézóból.
- Várj, mi a neved? - kiabált utána Jonghyun, de Kibum már elszáguldott az osztályába.
Örülnék a véleményeknek, hogy mennyire "működik" a fordítás =P
Legyen szép napotok
miyocca ~