Éjszakai kocsikázás
Cím: Éjszakai kocsikázás
Részek: befejezett, oneshot
Fandom: saját
Korhatár: 18
Téma: yaoi
Megjegyzés: Millió bocsánat a késésért. Voltak kis problémáim az internetemmel, plusz időhiányban is szenvedtem. De most jelentkezem ezzel a kis oneshottal. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. ^^
Jó olvasást kívánok!
- Már milliószor elmondtam, hogy nem! Mit nem lehet ezen megérteni?!
- Ugyan már, ne kéresd magadat! Ide mindenki azért jön, hogy éjszaka legyen 'társasága'. Vagy fizettséget akarsz? Van pénzem, ha az kell...
- Megmondtam, hogy... NEM VAGYOK MELEG!!!
A bárban mindenki elhallgat, a beszélgetések hangjait nem hallani, poharak csengése elhalkul, a pultos leáll a törölgetéssel.
Nos igen... Egy meleg bárban az ilyen hangerő és különösképpen az ilyesféle kijelntések... nem éppen megszokottak. Igen, jól hallottátok, melegbár. De hogy mit is keresek én, egy 20 éves, egészséges HETERO srác itt, egy ilyen helyen? Nos, egyszerű okból. Megtudtam, hogy az osztálytársam, aki nem mellesleg a legjobb barátom és szinte már természetellenesen is megbízunk egymásban... nos, ez a kedves személy... Tudomást szereztem arról, hogy bizony nem éppen a szoknyásokra bukik. Nem, nem a skótokra gondolok. Hanem a lányokra. Ennek fejében ilyen helyekre is jár. Egészen pontosan ez a 'törzshelye'.
Nekem viszont elfelejtett erről a kis apróságáról beszámolni. Hogy mi közöm hozzá? Nos, igazán csak annyi, hogy amíg én a legféltettebb titkaimat is képes voltam vele megosztani, ő ezt meg nem bírta kinyögni... pedig nem lett volna nagy nehészség. Tudja jól, hogy én nem különböztetem meg az embereket. Ettől biztosan nem szakadt volna meg a kettőnk közötti kapcsolat...
Ezért is nem értem, hogy miért nem mondta el. Azt hittem igaz barátok vagyunk. A barátok elött meg nincsenek ugyebár titkok... Akkor miért??
- Szia, leülhetek ide melléd?
- Bocsi, de én nem... - kezdenék bele mondandómmal, de egyből közbevág a mellettem helyet foglaló. "Nem is mondtam, h leülhet mellém."
- Nyugi-nyugi, hallottam az elöbbi kis 'perpatvart'. Nehéz volt nem észre venni, elég hangos volt.
- Kösz... De muszáj volt.
- Értem. De ha nem vagy homoszexuális... Akkor miért is van szerencsém itt látni téged? - mondja, majd el kezd vigyorogni mint a tejbetök. Így jobban megnézve őt...
Hát... maradjunk annyiban, hogy biztos sokan rámozdulnak, mind a két nem képviselői közül. Nem éppen átlagos a kinézete... Még hetero férfi szemmel is, marha jól néz ki.
- Igazából... keresek valakit.
- Oh, igazán? Pont itt?
- Igen. Az egyik... szóval egy haveromat.
- Ahham... És a barátod, tehát ezek szerint Ő meleg.
- Hát, igen...
- És miért keresed Őt itt? No nem akarok kiváncsiskodni... Csakhát... érted na...
- Elfelejtett nekem beszámolni erről a kis 'apróságról', és ez egy kicsit rosszúl esett. Így gondoltam magam hozom fel ezt neki. Még is csak a barátom! Igazán elmondhatta volna!
- Értem... Nos, de nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy ezt megbeszéljétek, nem gondolod?
- Nem tudom... Hirtelen ötlet volt... Elég mérges voltam.
- Elhiszem, de akkor is...
- Lehet, hogy igazad van, de ha már itt vagyok, nem futamodok meg.
- Ahogy óhajtod... De számíts rá, hogy nem lesz zökkenőmentes a várakozásod. Most fognak csak jönni az igazi hiénák. Jön a csúcsidő itt a bárban...
- Öööö, az... nem túl jó... - mondom elfehéredve.
- Bizony-bizony, az nem jó rád nézve. De... ha akarod addig segíthetek neked.
- Igazán?? Jujj de jó lenne!
- De cserébe, kérek valamit...
- Mit?
- Nos... Zárás után el kell velem jönnöd egy kis kocsikázásra.
- Hova?
- A partra. Egy kis kiruccanás, semmi több. Beszélgetés, meg egyebek. Tetszeni fog. - mondja egy mosoly keretében.
- Nos, ha csak ennyi lenne...
- Okés, akkor ezt megbeszéltük. Csapos, 2 italt kérünk!
Az italok csak fogytak... Nagyon érdekes volt ez a fickó... Művelt volt, tudott a szavakkal bánni. Élveztem a társaságát, annak ellenére, hogy tudtam, Ő is meleg. Mégsem taszított. Folyamatosan csak beszélgettünk, és ez idő alatt, valóban senki sem próbált engem megkörnyékezni. Ez egyrészt nyugtatóan hatott, másrészt meg valóban, ritkán találok olyan embert, akivel ilyen nyíltan lehetne beszélni szinte bármiről. Csodálkoztam is, hogy meg tudtam nyílni neki. Valami hipnotikus hatással lehetett rám. Folyton a tekintete rajtam égett. Én pedig úgyszintén nem tudtam azoktól elszakadni. Magam sem értem mi lehetett ez, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.
Az idő csak telt és telt. Végül eljött a záróra ideje. A barátom színét sem láttam. "Tehát ma nem jött mégsem ide. Talán holnap majd meg tudom beszélni vele a dolgokat."
- Nos, sajnálom, hogy nem tudtál találkozni a barátoddal.
- Igen... Elég csúnyán benéztem ezt.
- No, szerintem a parta ha leértünk, jobb kedved lesz. Elképzelni nem tudod, hogy mennyire képes megnyugtatni.
- Bár igazad lenne.
- Bizonyosodjunk meg róla. Akkor idnulhatunk?
- Rendben, mehetünk.
El is indultunk a partra kocsival. Kicsit messze volt, kellett egy jó 20 perc mire odaértünk. És persze mivel ivott is a kedves sofőr, így a gyorsabb tempóról is le kellett mondanunk a vezetésben. Nem akarjuk ugyebár, hogy bárkinek is baja essen.
Út közben még kikérdeztük egymást egy két dologról. Megtudtam, hogy végülis egy elég neves cégnek az egyik csoportvezetőjével ülök egy kocsiban. Én a kis egyetemi tanulmányaimmal a közelében sem vagyok ennek az embernek, pedig ő csak 3 évvel idősebb nálam. Hozzá képest egy 'kislánynak' számítok.
- Egyébként... Van barátnőd?
- Hogy? Jah, nincs... valamiért nem vagyok túl szerencsés velük. Meg nem is igazán érdekelnek. Eléggé hisztisek mostanában.
- Nocsak... nem érdekelnek... Ezt kifejthetnéd.
- Mit kell magyarázni ezen? Nem igazán mozgatnak meg. Szex az jó velük. Illetve néhánnyal, de semi extra.
- Értem. És a férfiakon még eddig nem is gondolkoztál?
- Ez most milyen kérdés?!
- Ugyan, csak egyszerűen érdeklődtem. Nem lehet megkérdezni?
- Nos... eddig nem gondolkodtam még erről. - halkulok el egy pillanatra. - És te? Hogy-hogy a férfiakat választottad?
- Nos... én eleve, sosem vonzódtam a nőkhöz. Amióta az eszemet tudom, én a saját nememhez vonzódom. Tehát a nő ügyekbe nem is vagyok jártas.
- Oh.. értem. Tehát te, mindig, csak férfival...
- Úgy van...
- Hát... az... jó. Vagyis, van ilyen... Vagy...
El kezd nevetni esetlenségemen, de aztán a kocsi hirtelen lefékez, megálunk.
- Megérkeztünk. Na milyen?
- Hű... ilyenkor... tényleg eszméletlen látvány!
- Ugye? Imádom ilyenkor a tengert.
- Azta...
Percekig csak csodálom a kilátást. Teli hold van, aminek a fénye csak úgy csillog a víz felszínén... Kicsit fura érzés kerített hatalmába. "Ez nem olyasmi, mint amit a lányokkal kellene együtt bámulni? Nem az a romantikus jelenet vagy micsoda?"
Hirtelen belémcsap a felismerés. De bizony! Ez PONT AZ a jelenet. Félvén rápillantok a melletem ülő férfire, aki csak is engem bámúlt egész végig. Zavaromban elfordulok. Arcom cékla vörös. "Most miért vagyok ilyen?"
- Hoho, mi ez a pirulás?
- S-semmi. Csak valami eszembe jutott.
- Igen? - hajol egyre közelebb és közelebb, végül centikkel arcom elött, kezét az üléstámlára helyezve, megáll elöttem. - Nos?
- Semmi, tényleg. Csak furcsa volt az elöbb...
- Mi volt furcsa? - leheletének melegségét már arcomon érzem.
- Hát, csak az...
De modandómat nem tudom befejezni... ajkai érintik enyémet, megcsókol. Ízlelgeti, szivogatja. Szemeimet lehúnyom. "Miért nem ellenkezem?" Nyelve bebocsátást kér ajkaim közé. Viszonzom csókját. Heves nyelvcsatában forrunk össze, percekig csak élvezve egymást. Majd levegőért kapkodva válunk szét. Arcom kipirult, tekintetem kába.
- Nem ellenkezel? - kérdezi fülembe búgva.
- Én... nem tudom... - mondom halkan, magam se értve mit beszélek.
- Akkor csak élvezd. Hagyj mindent rám. Ne aggódj, jó lesz.
El kezdi nyakamat csókolgatni, szivogatni. Ingemet gombolgatja, majd halad egyre lejjebb és lejjebb, testemen hagyva kényeztetésének nyomait. Majd hirtelen az ülés támlája vízszintesbe áll... Hátranódöntve engem, fölém magasodik és folytatja testem cirógatását. Mellbimbóimat nyelvével inerli, szivogatja, majd mikor enyhén ráharapott, felnyögtem. Ő egy mosolyt küldve folytatta tovább, egyre délebbre haladva rajtam, mikor nadrágomon keresztül végigsimított. Mély sóhajomat követve, lesegítette rólam farmeromat és alsómat is. Lassan továbbhaladva, simogatta belsőcombomat, majd már merev férfiasságomat. Nem vártatva magát, szájába véve azt, kényeztetni kezdett engem. Nyögdécseléseim betöltötték a kocsi terét. Mikor már majdnem elélveztem volna, Ő abbahagyta, így kis kínt okozva, hogy nem érhet el a beteljesülés. Egy apró csókot adott számra, és el kezdett bejáratomnál ténykedni. Először csak simogatta, ingerelte a környékét. Majd egyik ujját belémvezette, ezzel egy apró, fájdalmasabb nyögést kicsalva belőlem. Mikor érezte, hogy kezdek lazulni, újabb ujját benyomta, majd még egyet. Gondosan előkészített engem, kellően ellazítva. Majd megéreztem kemény férfiasságát hozzán dörgölőzni.
Éreztem a fájdalmat, mely belém hasított, mikor behatolt. Néhány könnycsepp is kigördült szemeimből, de Ő azt, finoman lecsókolgatta rólam. Majd mikor a fájdalom enyhült, és hozzászoktam a méretéhez, elkezdett mozogni.
Leirhatatlan érzés kerített a hatalmába. Nincs jobb szó. Élveztem. Nagyon élveztem amit csinál. Minden egyes lökésére hangosan reagáltam, persze fájdalomnak nyoma sem volt már hangomban. Egyre gyorabb tempót diktált magunknak, majd kitörő gyönyörben élveztem el, ezzel magammal rántva őt is a csúcsra.
Kicsusszanva belőlem, még néhány percig rajtam feküdt, és csak kapkodtuk az oxigént magunkba. Egy-egy futó csókocska erejéig egymásra néztünk. Majd mikor lecsillapodott testünk, leszállt rólam, és segített felülnöm.
- Jól vagy? - kérdezi, kis aggodalmat vélek felfedezni hangjában.
- Hogyne, persze. Igaz, kicsit kényelmetlen alul, de semmi komoly.
- Sajnálom. Kicsit lehet durva voltam. Ráadásul első alkalmad...
- Ugyan, dehogy! Nagyon jó volt... és... nem voltál durva, tényleg...
- É-értem. Örülök. - mondja, majd megkönnyebbülten sóhajt egyet. - És...mi legyen most?
- Hogy?
- Nos... mit szeretnél ezután? Vigyelek haza, és nem akarsz többet látni, gondolom...
- Nos... Hazavihetsz valóban. Innen aligha haza találok, Taxit meg a környéken... hát..
- Értem... Hol laksz?
- A 13-as utcában.
- Okés....
Elindult a kocsi, én közben visszavettem a ruháimat. Pár perc múlva meg is érkeztünk a ház elé. Pár pillanatig csak meredtünk csendben magunk elé. Végül kiszálltam a kocsiból, majd elindultam a ház felé. Hirtelen egy szorító érzés kerített magába. Mi lehet ez?
Amikor meghallottam a kocsit, hogy beindítják, hirtelen hátrafordúltam, és szaladtam vissza, majd az ablakon befele, dadogva el kezdtem habogni:
- Várj! Nem... akarsz... bejönni.... egy k-kávéra? - mondom zavartan, és ismét fülig pirúlva.
Ő egy döbbent pillantást adva csak, elmosolyodik. Kihajol hozzám a kocsiból, ujjával intve nekem, hogy én is tegyek így. Majd államat megfogja, és ajkaimra egy apró csókot lehel~
- De, nagyon szívesen...
Részek: befejezett, oneshot
Fandom: saját
Korhatár: 18
Téma: yaoi
Megjegyzés: Millió bocsánat a késésért. Voltak kis problémáim az internetemmel, plusz időhiányban is szenvedtem. De most jelentkezem ezzel a kis oneshottal. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. ^^
Jó olvasást kívánok!
- Már milliószor elmondtam, hogy nem! Mit nem lehet ezen megérteni?!
- Ugyan már, ne kéresd magadat! Ide mindenki azért jön, hogy éjszaka legyen 'társasága'. Vagy fizettséget akarsz? Van pénzem, ha az kell...
- Megmondtam, hogy... NEM VAGYOK MELEG!!!
A bárban mindenki elhallgat, a beszélgetések hangjait nem hallani, poharak csengése elhalkul, a pultos leáll a törölgetéssel.
Nos igen... Egy meleg bárban az ilyen hangerő és különösképpen az ilyesféle kijelntések... nem éppen megszokottak. Igen, jól hallottátok, melegbár. De hogy mit is keresek én, egy 20 éves, egészséges HETERO srác itt, egy ilyen helyen? Nos, egyszerű okból. Megtudtam, hogy az osztálytársam, aki nem mellesleg a legjobb barátom és szinte már természetellenesen is megbízunk egymásban... nos, ez a kedves személy... Tudomást szereztem arról, hogy bizony nem éppen a szoknyásokra bukik. Nem, nem a skótokra gondolok. Hanem a lányokra. Ennek fejében ilyen helyekre is jár. Egészen pontosan ez a 'törzshelye'.
Nekem viszont elfelejtett erről a kis apróságáról beszámolni. Hogy mi közöm hozzá? Nos, igazán csak annyi, hogy amíg én a legféltettebb titkaimat is képes voltam vele megosztani, ő ezt meg nem bírta kinyögni... pedig nem lett volna nagy nehészség. Tudja jól, hogy én nem különböztetem meg az embereket. Ettől biztosan nem szakadt volna meg a kettőnk közötti kapcsolat...
Ezért is nem értem, hogy miért nem mondta el. Azt hittem igaz barátok vagyunk. A barátok elött meg nincsenek ugyebár titkok... Akkor miért??
- Szia, leülhetek ide melléd?
- Bocsi, de én nem... - kezdenék bele mondandómmal, de egyből közbevág a mellettem helyet foglaló. "Nem is mondtam, h leülhet mellém."
- Nyugi-nyugi, hallottam az elöbbi kis 'perpatvart'. Nehéz volt nem észre venni, elég hangos volt.
- Kösz... De muszáj volt.
- Értem. De ha nem vagy homoszexuális... Akkor miért is van szerencsém itt látni téged? - mondja, majd el kezd vigyorogni mint a tejbetök. Így jobban megnézve őt...
Hát... maradjunk annyiban, hogy biztos sokan rámozdulnak, mind a két nem képviselői közül. Nem éppen átlagos a kinézete... Még hetero férfi szemmel is, marha jól néz ki.
- Igazából... keresek valakit.
- Oh, igazán? Pont itt?
- Igen. Az egyik... szóval egy haveromat.
- Ahham... És a barátod, tehát ezek szerint Ő meleg.
- Hát, igen...
- És miért keresed Őt itt? No nem akarok kiváncsiskodni... Csakhát... érted na...
- Elfelejtett nekem beszámolni erről a kis 'apróságról', és ez egy kicsit rosszúl esett. Így gondoltam magam hozom fel ezt neki. Még is csak a barátom! Igazán elmondhatta volna!
- Értem... Nos, de nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy ezt megbeszéljétek, nem gondolod?
- Nem tudom... Hirtelen ötlet volt... Elég mérges voltam.
- Elhiszem, de akkor is...
- Lehet, hogy igazad van, de ha már itt vagyok, nem futamodok meg.
- Ahogy óhajtod... De számíts rá, hogy nem lesz zökkenőmentes a várakozásod. Most fognak csak jönni az igazi hiénák. Jön a csúcsidő itt a bárban...
- Öööö, az... nem túl jó... - mondom elfehéredve.
- Bizony-bizony, az nem jó rád nézve. De... ha akarod addig segíthetek neked.
- Igazán?? Jujj de jó lenne!
- De cserébe, kérek valamit...
- Mit?
- Nos... Zárás után el kell velem jönnöd egy kis kocsikázásra.
- Hova?
- A partra. Egy kis kiruccanás, semmi több. Beszélgetés, meg egyebek. Tetszeni fog. - mondja egy mosoly keretében.
- Nos, ha csak ennyi lenne...
- Okés, akkor ezt megbeszéltük. Csapos, 2 italt kérünk!
Az italok csak fogytak... Nagyon érdekes volt ez a fickó... Művelt volt, tudott a szavakkal bánni. Élveztem a társaságát, annak ellenére, hogy tudtam, Ő is meleg. Mégsem taszított. Folyamatosan csak beszélgettünk, és ez idő alatt, valóban senki sem próbált engem megkörnyékezni. Ez egyrészt nyugtatóan hatott, másrészt meg valóban, ritkán találok olyan embert, akivel ilyen nyíltan lehetne beszélni szinte bármiről. Csodálkoztam is, hogy meg tudtam nyílni neki. Valami hipnotikus hatással lehetett rám. Folyton a tekintete rajtam égett. Én pedig úgyszintén nem tudtam azoktól elszakadni. Magam sem értem mi lehetett ez, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.
Az idő csak telt és telt. Végül eljött a záróra ideje. A barátom színét sem láttam. "Tehát ma nem jött mégsem ide. Talán holnap majd meg tudom beszélni vele a dolgokat."
- Nos, sajnálom, hogy nem tudtál találkozni a barátoddal.
- Igen... Elég csúnyán benéztem ezt.
- No, szerintem a parta ha leértünk, jobb kedved lesz. Elképzelni nem tudod, hogy mennyire képes megnyugtatni.
- Bár igazad lenne.
- Bizonyosodjunk meg róla. Akkor idnulhatunk?
- Rendben, mehetünk.
El is indultunk a partra kocsival. Kicsit messze volt, kellett egy jó 20 perc mire odaértünk. És persze mivel ivott is a kedves sofőr, így a gyorsabb tempóról is le kellett mondanunk a vezetésben. Nem akarjuk ugyebár, hogy bárkinek is baja essen.
Út közben még kikérdeztük egymást egy két dologról. Megtudtam, hogy végülis egy elég neves cégnek az egyik csoportvezetőjével ülök egy kocsiban. Én a kis egyetemi tanulmányaimmal a közelében sem vagyok ennek az embernek, pedig ő csak 3 évvel idősebb nálam. Hozzá képest egy 'kislánynak' számítok.
- Egyébként... Van barátnőd?
- Hogy? Jah, nincs... valamiért nem vagyok túl szerencsés velük. Meg nem is igazán érdekelnek. Eléggé hisztisek mostanában.
- Nocsak... nem érdekelnek... Ezt kifejthetnéd.
- Mit kell magyarázni ezen? Nem igazán mozgatnak meg. Szex az jó velük. Illetve néhánnyal, de semi extra.
- Értem. És a férfiakon még eddig nem is gondolkoztál?
- Ez most milyen kérdés?!
- Ugyan, csak egyszerűen érdeklődtem. Nem lehet megkérdezni?
- Nos... eddig nem gondolkodtam még erről. - halkulok el egy pillanatra. - És te? Hogy-hogy a férfiakat választottad?
- Nos... én eleve, sosem vonzódtam a nőkhöz. Amióta az eszemet tudom, én a saját nememhez vonzódom. Tehát a nő ügyekbe nem is vagyok jártas.
- Oh.. értem. Tehát te, mindig, csak férfival...
- Úgy van...
- Hát... az... jó. Vagyis, van ilyen... Vagy...
El kezd nevetni esetlenségemen, de aztán a kocsi hirtelen lefékez, megálunk.
- Megérkeztünk. Na milyen?
- Hű... ilyenkor... tényleg eszméletlen látvány!
- Ugye? Imádom ilyenkor a tengert.
- Azta...
Percekig csak csodálom a kilátást. Teli hold van, aminek a fénye csak úgy csillog a víz felszínén... Kicsit fura érzés kerített hatalmába. "Ez nem olyasmi, mint amit a lányokkal kellene együtt bámulni? Nem az a romantikus jelenet vagy micsoda?"
Hirtelen belémcsap a felismerés. De bizony! Ez PONT AZ a jelenet. Félvén rápillantok a melletem ülő férfire, aki csak is engem bámúlt egész végig. Zavaromban elfordulok. Arcom cékla vörös. "Most miért vagyok ilyen?"
- Hoho, mi ez a pirulás?
- S-semmi. Csak valami eszembe jutott.
- Igen? - hajol egyre közelebb és közelebb, végül centikkel arcom elött, kezét az üléstámlára helyezve, megáll elöttem. - Nos?
- Semmi, tényleg. Csak furcsa volt az elöbb...
- Mi volt furcsa? - leheletének melegségét már arcomon érzem.
- Hát, csak az...
De modandómat nem tudom befejezni... ajkai érintik enyémet, megcsókol. Ízlelgeti, szivogatja. Szemeimet lehúnyom. "Miért nem ellenkezem?" Nyelve bebocsátást kér ajkaim közé. Viszonzom csókját. Heves nyelvcsatában forrunk össze, percekig csak élvezve egymást. Majd levegőért kapkodva válunk szét. Arcom kipirult, tekintetem kába.
- Nem ellenkezel? - kérdezi fülembe búgva.
- Én... nem tudom... - mondom halkan, magam se értve mit beszélek.
- Akkor csak élvezd. Hagyj mindent rám. Ne aggódj, jó lesz.
El kezdi nyakamat csókolgatni, szivogatni. Ingemet gombolgatja, majd halad egyre lejjebb és lejjebb, testemen hagyva kényeztetésének nyomait. Majd hirtelen az ülés támlája vízszintesbe áll... Hátranódöntve engem, fölém magasodik és folytatja testem cirógatását. Mellbimbóimat nyelvével inerli, szivogatja, majd mikor enyhén ráharapott, felnyögtem. Ő egy mosolyt küldve folytatta tovább, egyre délebbre haladva rajtam, mikor nadrágomon keresztül végigsimított. Mély sóhajomat követve, lesegítette rólam farmeromat és alsómat is. Lassan továbbhaladva, simogatta belsőcombomat, majd már merev férfiasságomat. Nem vártatva magát, szájába véve azt, kényeztetni kezdett engem. Nyögdécseléseim betöltötték a kocsi terét. Mikor már majdnem elélveztem volna, Ő abbahagyta, így kis kínt okozva, hogy nem érhet el a beteljesülés. Egy apró csókot adott számra, és el kezdett bejáratomnál ténykedni. Először csak simogatta, ingerelte a környékét. Majd egyik ujját belémvezette, ezzel egy apró, fájdalmasabb nyögést kicsalva belőlem. Mikor érezte, hogy kezdek lazulni, újabb ujját benyomta, majd még egyet. Gondosan előkészített engem, kellően ellazítva. Majd megéreztem kemény férfiasságát hozzán dörgölőzni.
Éreztem a fájdalmat, mely belém hasított, mikor behatolt. Néhány könnycsepp is kigördült szemeimből, de Ő azt, finoman lecsókolgatta rólam. Majd mikor a fájdalom enyhült, és hozzászoktam a méretéhez, elkezdett mozogni.
Leirhatatlan érzés kerített a hatalmába. Nincs jobb szó. Élveztem. Nagyon élveztem amit csinál. Minden egyes lökésére hangosan reagáltam, persze fájdalomnak nyoma sem volt már hangomban. Egyre gyorabb tempót diktált magunknak, majd kitörő gyönyörben élveztem el, ezzel magammal rántva őt is a csúcsra.
Kicsusszanva belőlem, még néhány percig rajtam feküdt, és csak kapkodtuk az oxigént magunkba. Egy-egy futó csókocska erejéig egymásra néztünk. Majd mikor lecsillapodott testünk, leszállt rólam, és segített felülnöm.
- Jól vagy? - kérdezi, kis aggodalmat vélek felfedezni hangjában.
- Hogyne, persze. Igaz, kicsit kényelmetlen alul, de semmi komoly.
- Sajnálom. Kicsit lehet durva voltam. Ráadásul első alkalmad...
- Ugyan, dehogy! Nagyon jó volt... és... nem voltál durva, tényleg...
- É-értem. Örülök. - mondja, majd megkönnyebbülten sóhajt egyet. - És...mi legyen most?
- Hogy?
- Nos... mit szeretnél ezután? Vigyelek haza, és nem akarsz többet látni, gondolom...
- Nos... Hazavihetsz valóban. Innen aligha haza találok, Taxit meg a környéken... hát..
- Értem... Hol laksz?
- A 13-as utcában.
- Okés....
Elindult a kocsi, én közben visszavettem a ruháimat. Pár perc múlva meg is érkeztünk a ház elé. Pár pillanatig csak meredtünk csendben magunk elé. Végül kiszálltam a kocsiból, majd elindultam a ház felé. Hirtelen egy szorító érzés kerített magába. Mi lehet ez?
Amikor meghallottam a kocsit, hogy beindítják, hirtelen hátrafordúltam, és szaladtam vissza, majd az ablakon befele, dadogva el kezdtem habogni:
- Várj! Nem... akarsz... bejönni.... egy k-kávéra? - mondom zavartan, és ismét fülig pirúlva.
Ő egy döbbent pillantást adva csak, elmosolyodik. Kihajol hozzám a kocsiból, ujjával intve nekem, hogy én is tegyek így. Majd államat megfogja, és ajkaimra egy apró csókot lehel~
- De, nagyon szívesen...