Akame~~
Akame novella~~
Cím: Everything?
Ajánlás: Virágszálnak~
Kame POV
- Mondd Jin, mi történt velünk? Miért távolodtunk el ennyire egymástól? - kérdeztem kétségbeesetten volt bandatársamtól. Egy kis kávézóban ültünk: véletlenül futottunk össze, és gondoltam, meghívom őt egy sütire. - Régen a legjobb barátom voltál, és ennek nem kellett volna megváltoznia, csak mert kiléptél.
- Nézd, én… - kezdte. - Azóta sok minden történt - sóhajtott. - Elutaztam Los Angelesbe, szóló karrierbe kezdtem és ezáltal rengeteg embert ismertem meg.
- De ettől még nem…
- A barátom maradtál, és örökké az is leszel, de mint ahogy minden ember, mi is megváltoztunk. Már nem azok a kisgyerekek vagyunk, akik ezelőtt voltunk. Felnőttünk, Kazu, és ezt neked is el kell fogadnod - mutatott rá a tényekre kedvesen.
- És ha nem akarom elfogadni? - ellenkeztem vele.
- Az már mindegy. A dolgok nem fognak a visszájukra fordulni, csak mert te azt szeretnéd.
- Mi lenne, ha mégis megpróbálnánk? Én szeretnék újra a legjobb barátod lenni, Jin - próbálkoztam.
Utoljára akkor találkoztam vele, amikor bejött a Jimushóba felmondani és összeszedni a cuccait. Azóta persze már hónapok teltek el, és már akkor sem olyan volt a kapcsolatunk, mint azelőtt. Már korábban észrevettem, hogy megváltozott, de nem gondoltam, hogy ezt a barátságunk fogja bánni.
A kávézóban mintha csak megállt volna az élet. Jin próbált közömbös maradni, de annyira kétségbeesetten akartam helyrehozni mindent, hogy nem tudta megőrizni a hidegvérét.
- Ez nem ilyen egyszerű - emelte fel a hangját. - Te is nagyon jól tudod, hogy mi már sosem lehetünk legjobb barátok. Még ha akarnám is… Ehhez az kellene, hogy minden egyes nap találkozzunk, beszélgessünk, újra meg tudjunk bízni egymásban és mondjuk el egymásnak minden titkunkat, mint ahogyan régen tettük.
- Akkor tegyük ezt! - kaptam az alkalmon.
- De én már nem akarom - vágta rá. - Tényleg te voltál a legjobb barátom, és szerettem veled lenni… De meg kell értened… Megváltoztam. Már nem ugyanazokat a dolgokat szeretem és nem ugyanazok az emberek tartoznak a baráti körömbe; és ez nyilván veled sincs másképp. Értsd meg, mi már nem ismerjük egymást.
- Ha csak egy kicsit is gondolnál a régi időkre, megtennéd ezt értem - keltem ki én is magamból. - De te csak magadra gondolsz, és az új, drága barátaidra. A régiekkel már szóba sem állsz, ugye? Mondd, Yamapival mikor beszéltél utoljára? Két hónapja? Fél éve?
- Kazu, kérlek…
- Ne hívj Kazunak! - kiáltottam rá. - Senki nem hív így, mióta elmentél!
- Rendben. Tehát Kame. Azt hiszem, ha nem érted meg, amit mondani próbálok neked, nincs már miről beszélnem veled - állt fel hirtelen a székéről. - Remélem, egyszer elfogadod: ami volt, elmúlt, és most már csak az új dolgokra kell koncentrálnunk - mondta, majd távozott a kávézóból.
„Ha ez azt jelenti, hogy a régi barátaimat el kell felejtenem, akkor nem akarom.”
- Remélem, tudod Jin, hogy érted még a lehetetlent is megpróbáltam volna… - suttogtam magam elé megkövülten bámulva volt bandatársam helyét, egy régen elhangzott mondattal a fejemben: „Én mindig a legjobb barátod leszek, Kazu!”
Cím: Everything?
Ajánlás: Virágszálnak~
Kame POV
- Mondd Jin, mi történt velünk? Miért távolodtunk el ennyire egymástól? - kérdeztem kétségbeesetten volt bandatársamtól. Egy kis kávézóban ültünk: véletlenül futottunk össze, és gondoltam, meghívom őt egy sütire. - Régen a legjobb barátom voltál, és ennek nem kellett volna megváltoznia, csak mert kiléptél.
- Nézd, én… - kezdte. - Azóta sok minden történt - sóhajtott. - Elutaztam Los Angelesbe, szóló karrierbe kezdtem és ezáltal rengeteg embert ismertem meg.
- De ettől még nem…
- A barátom maradtál, és örökké az is leszel, de mint ahogy minden ember, mi is megváltoztunk. Már nem azok a kisgyerekek vagyunk, akik ezelőtt voltunk. Felnőttünk, Kazu, és ezt neked is el kell fogadnod - mutatott rá a tényekre kedvesen.
- És ha nem akarom elfogadni? - ellenkeztem vele.
- Az már mindegy. A dolgok nem fognak a visszájukra fordulni, csak mert te azt szeretnéd.
- Mi lenne, ha mégis megpróbálnánk? Én szeretnék újra a legjobb barátod lenni, Jin - próbálkoztam.
Utoljára akkor találkoztam vele, amikor bejött a Jimushóba felmondani és összeszedni a cuccait. Azóta persze már hónapok teltek el, és már akkor sem olyan volt a kapcsolatunk, mint azelőtt. Már korábban észrevettem, hogy megváltozott, de nem gondoltam, hogy ezt a barátságunk fogja bánni.
A kávézóban mintha csak megállt volna az élet. Jin próbált közömbös maradni, de annyira kétségbeesetten akartam helyrehozni mindent, hogy nem tudta megőrizni a hidegvérét.
- Ez nem ilyen egyszerű - emelte fel a hangját. - Te is nagyon jól tudod, hogy mi már sosem lehetünk legjobb barátok. Még ha akarnám is… Ehhez az kellene, hogy minden egyes nap találkozzunk, beszélgessünk, újra meg tudjunk bízni egymásban és mondjuk el egymásnak minden titkunkat, mint ahogyan régen tettük.
- Akkor tegyük ezt! - kaptam az alkalmon.
- De én már nem akarom - vágta rá. - Tényleg te voltál a legjobb barátom, és szerettem veled lenni… De meg kell értened… Megváltoztam. Már nem ugyanazokat a dolgokat szeretem és nem ugyanazok az emberek tartoznak a baráti körömbe; és ez nyilván veled sincs másképp. Értsd meg, mi már nem ismerjük egymást.
- Ha csak egy kicsit is gondolnál a régi időkre, megtennéd ezt értem - keltem ki én is magamból. - De te csak magadra gondolsz, és az új, drága barátaidra. A régiekkel már szóba sem állsz, ugye? Mondd, Yamapival mikor beszéltél utoljára? Két hónapja? Fél éve?
- Kazu, kérlek…
- Ne hívj Kazunak! - kiáltottam rá. - Senki nem hív így, mióta elmentél!
- Rendben. Tehát Kame. Azt hiszem, ha nem érted meg, amit mondani próbálok neked, nincs már miről beszélnem veled - állt fel hirtelen a székéről. - Remélem, egyszer elfogadod: ami volt, elmúlt, és most már csak az új dolgokra kell koncentrálnunk - mondta, majd távozott a kávézóból.
„Ha ez azt jelenti, hogy a régi barátaimat el kell felejtenem, akkor nem akarom.”
- Remélem, tudod Jin, hogy érted még a lehetetlent is megpróbáltam volna… - suttogtam magam elé megkövülten bámulva volt bandatársam helyét, egy régen elhangzott mondattal a fejemben: „Én mindig a legjobb barátod leszek, Kazu!”