Engedelmével..
Szíves utólagos engedelmével leléptettem, kiléptettem és bebocsátást engedélyeztem Önnön számomra.. vagyvulás mesterfokon. Előre figyelmeztetném a Kedves Közönséget, hogy lelki torzulást, és fizikai fájdalmakat okozható jelenetek következnek, hogy honnan is?..Azt a következő részben megtudhatják ;)
Nade, modern rohanó korban élünk, nincs idő pepecselésre..kivéve ha körömfestésről van szó, mert arra időt kell szánni. Főleg akkor, ha még nem 10 éves profi az ember, és nem elég egy tusvonalnyi a körömvonalodra, mert a szem...a szem hát az a lélek tükre és akkor jó, ha napfény nélkül is csillog! (írói megjegyzés: most vonatkoztassunk el a természeti- és mesterségesen komponált fényektől)
Az egész pötyöghetnék onnan idult, és most forduljon el az Aki nem bírja az én oly szeretett Kazinczym törekvéseinek hatasára kialakult, általam továbbfejlesztett idegennyelvek közötti újításomat (értsd:magyarul tudok csak, és úgy is csak kicsit)
The life is suck.
Ez a megállapítás ami néhány napra igaz, a hétfőkre előszeretettel, a többi nap már csak a fűszerezés.
És itt jön a DE! mert nagyon is sok nap van, amikor az élet gyönyörű, csodálatos, felejthetetlen pillanatokkal leszünk gazdagabbak, egy újabb mosoly lengi körbe a környezetünket, mint egy a semmiből hirtelen mellettünk átsuhanó forró szellő.
Én például olyan vagyok, akit mindig örömmel tölt el, ha a világ bármely táján megpillant egy kacsát. (itt: kacsa gyüjtőnév, minden récefélére értendő, használt nevei pl. tás) :)
Voltam tőled távol, mikor hosszú volt a tél...most jutottam el oda, hogy már nem is emlékszem mit akartam még írni. De azt hiszem, és őszintén remélem, hogy újabb szintet léptem, és a jó irányba végre. Visszafelé. Egy másik úton egy jobb énbe. Tudom! hö 8)
Pillangó! Milyen jól is hangzik ez Ville Valo karakteres hangján...és ha már itt. Épphogy csak belejöttünk a tavasz/nyár témájába egy lepkeházat is szívesen megnézném egyszer majd. mindenféle brutális megtépázott "hulla" társasága nélkül.
Idén úgy esett hogy április végétől..a lobogó tűz ami úgy tűnik kiolthatatlan. soha már.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
Már egy pár napja ez jár a fejemben. Hagyom, hadd motoszkáljon, kísérjen utamon, s legyen segítőm. Mert hát ugye, mire is gondolhatott a Költő. Amit szeretett volna megkapta, az isteni K betűt, és én is megkaptama "magamét" és már csak a "neheze" van hátra.
Pipacs és margatéta egy csokorba,
de szépen is mutat az útszéli forgatagba.
Arra jár a kislány, megsajnálja.
Nem jó ez, hogy csak így, a betonba.
Leguggol hozzájuk, és fejét elfordítja,
"hát ti ketten?" halkan odasúgja.
A két kis virágot a szél megmozdítja,
és a kislányt így nyugtatja:
"egyet se félj,ketten vagyunk drága"
s a két törékeny szárat egymásra hajtja.
A kislány csodálkozva látta,
hogy a két kis növény egymást óva,
már egyiknek se eshet baja.
Mélyen tisztelt publikum, köszönöm, hogy itt voltak, már csak egy játékunk maradt hátra, és az nem más, mint a bekérdező!
Csabi? :P
Nade, modern rohanó korban élünk, nincs idő pepecselésre..kivéve ha körömfestésről van szó, mert arra időt kell szánni. Főleg akkor, ha még nem 10 éves profi az ember, és nem elég egy tusvonalnyi a körömvonalodra, mert a szem...a szem hát az a lélek tükre és akkor jó, ha napfény nélkül is csillog! (írói megjegyzés: most vonatkoztassunk el a természeti- és mesterségesen komponált fényektől)
Az egész pötyöghetnék onnan idult, és most forduljon el az Aki nem bírja az én oly szeretett Kazinczym törekvéseinek hatasára kialakult, általam továbbfejlesztett idegennyelvek közötti újításomat (értsd:magyarul tudok csak, és úgy is csak kicsit)
The life is suck.
Ez a megállapítás ami néhány napra igaz, a hétfőkre előszeretettel, a többi nap már csak a fűszerezés.
És itt jön a DE! mert nagyon is sok nap van, amikor az élet gyönyörű, csodálatos, felejthetetlen pillanatokkal leszünk gazdagabbak, egy újabb mosoly lengi körbe a környezetünket, mint egy a semmiből hirtelen mellettünk átsuhanó forró szellő.
Én például olyan vagyok, akit mindig örömmel tölt el, ha a világ bármely táján megpillant egy kacsát. (itt: kacsa gyüjtőnév, minden récefélére értendő, használt nevei pl. tás) :)
Voltam tőled távol, mikor hosszú volt a tél...most jutottam el oda, hogy már nem is emlékszem mit akartam még írni. De azt hiszem, és őszintén remélem, hogy újabb szintet léptem, és a jó irányba végre. Visszafelé. Egy másik úton egy jobb énbe. Tudom! hö 8)
Pillangó! Milyen jól is hangzik ez Ville Valo karakteres hangján...és ha már itt. Épphogy csak belejöttünk a tavasz/nyár témájába egy lepkeházat is szívesen megnézném egyszer majd. mindenféle brutális megtépázott "hulla" társasága nélkül.
Idén úgy esett hogy április végétől..a lobogó tűz ami úgy tűnik kiolthatatlan. soha már.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
Már egy pár napja ez jár a fejemben. Hagyom, hadd motoszkáljon, kísérjen utamon, s legyen segítőm. Mert hát ugye, mire is gondolhatott a Költő. Amit szeretett volna megkapta, az isteni K betűt, és én is megkaptama "magamét" és már csak a "neheze" van hátra.
Pipacs és margatéta egy csokorba,
de szépen is mutat az útszéli forgatagba.
Arra jár a kislány, megsajnálja.
Nem jó ez, hogy csak így, a betonba.
Leguggol hozzájuk, és fejét elfordítja,
"hát ti ketten?" halkan odasúgja.
A két kis virágot a szél megmozdítja,
és a kislányt így nyugtatja:
"egyet se félj,ketten vagyunk drága"
s a két törékeny szárat egymásra hajtja.
A kislány csodálkozva látta,
hogy a két kis növény egymást óva,
már egyiknek se eshet baja.
Mélyen tisztelt publikum, köszönöm, hogy itt voltak, már csak egy játékunk maradt hátra, és az nem más, mint a bekérdező!
Csabi? :P