fic: Ha szíved választottja egy tündér kis királyfi, akkor jobb, ha felkészülsz a következményekre
Ez egy A koboldok varázslatos legendája fanfic.
Sean/Grogan herceg. Zsemlének, mert kérte.
(Természetesen a jogok nem az enyémek, csak szórakoztatok, mert megkértek rá)
Ha szíved választottja egy tündér kis királyfi, akkor jobb, ha felkészülsz a következményekre
(a fic, ahol a cím hosszabb, mint maga a sztori)
Grogan herceg felhúzta az orrát. Csinos volt durcásan is, ám ez már a huszonhetedik alkalom volt, amikor megsértődött valamin. Most volt délután kettő, és csak tizenegykor keltek két üres hordó között.
Ami azt jelenti…
Sean az asztalon ült, és a homlokát ráncolva próbált számolni.
… hogy három órája voltak ébren. És ez azt jelenti, hogy óránként kilencszer sértődött meg őfelsége.
Bezzeg a tegnap egyáltalán nem a rosszkedvről szólt.
- Muszáj elkísérnünk Jacket? - az orrfelhúzáshoz kellemetlen affektáló hang is tartozott.
- Igen, Grogan, muszáj. Megígértük, emlékszel?
Grogan megvakarta az orrát. Nem számított igazán királyi gesztusnak, de végül is koboldok társaságában volt
- Nem.
Sean felsóhajtott. A tündérek bájos hercege imádott inni a koboldok italából, de a mértékkel még nem volt tisztában, és reggelente a másnaposság totális amnéziával párosult.
- A tündérek mindig teljesítik az ígéreteiket.
Grogan úgy nézett rá, mintha most menne mártírhalált halni.
- De nem akarom!
A ragyogó kék szem megtelt könnyel. Sean ellenállt annak a késztetésnek, hogy a fejét ütemesen verje az asztallapba.
- Talán rávehetjük Jacket, hogy vegyen neked valamit.
Grogan izgatottan csapkodott pici szárnyaival.
- Vegyen? Vásárolni megyünk? Mikor indulunk? Remélem, meglátogatjuk azt a kis boltot, ahol azokat a rózsaszín kis pónikat lehet kapni, amikről beszéltél!
(VÉGE)
Sean/Grogan herceg. Zsemlének, mert kérte.
(Természetesen a jogok nem az enyémek, csak szórakoztatok, mert megkértek rá)
Ha szíved választottja egy tündér kis királyfi, akkor jobb, ha felkészülsz a következményekre
(a fic, ahol a cím hosszabb, mint maga a sztori)
Grogan herceg felhúzta az orrát. Csinos volt durcásan is, ám ez már a huszonhetedik alkalom volt, amikor megsértődött valamin. Most volt délután kettő, és csak tizenegykor keltek két üres hordó között.
Ami azt jelenti…
Sean az asztalon ült, és a homlokát ráncolva próbált számolni.
… hogy három órája voltak ébren. És ez azt jelenti, hogy óránként kilencszer sértődött meg őfelsége.
Bezzeg a tegnap egyáltalán nem a rosszkedvről szólt.
- Muszáj elkísérnünk Jacket? - az orrfelhúzáshoz kellemetlen affektáló hang is tartozott.
- Igen, Grogan, muszáj. Megígértük, emlékszel?
Grogan megvakarta az orrát. Nem számított igazán királyi gesztusnak, de végül is koboldok társaságában volt
- Nem.
Sean felsóhajtott. A tündérek bájos hercege imádott inni a koboldok italából, de a mértékkel még nem volt tisztában, és reggelente a másnaposság totális amnéziával párosult.
- A tündérek mindig teljesítik az ígéreteiket.
Grogan úgy nézett rá, mintha most menne mártírhalált halni.
- De nem akarom!
A ragyogó kék szem megtelt könnyel. Sean ellenállt annak a késztetésnek, hogy a fejét ütemesen verje az asztallapba.
- Talán rávehetjük Jacket, hogy vegyen neked valamit.
Grogan izgatottan csapkodott pici szárnyaival.
- Vegyen? Vásárolni megyünk? Mikor indulunk? Remélem, meglátogatjuk azt a kis boltot, ahol azokat a rózsaszín kis pónikat lehet kapni, amikről beszéltél!
(VÉGE)