fic: Ajándék Zsemlének: A névtelen fic (Avengers)
Ajánlom: zsemle és soleosolere részére, akik nyúztak :D
Megérkezett a kérésteljesítés első darabja:
Tony/Pepper/Jarvis, Tony/Jarvis
Egy csepp slash a sorok között, amúgy leginkább.
Pepper felsikoltott, eltakarta a szemét, és kifutott Tony hálószobájából. Idiótának érezte magát, hogy képes volt csak egy köntösben bemenni. Ezzel nem is lett volna baj, Tony általában értékelte az ilyesféle meglepetés látogatásokat. Most viszont Tony hatalmas, selyem ágyneműs ágyában egy szőke, ismeretlen férfi feküdt. Egy nőt még csak elviselt volna, de egy pucér férfit? Ami Tonyt illeti, ő az ágyon ült fekete alsónadrágban, és dolgozott a számítógépén.
De egy férfi. Tony mellett. Meztelenül.
- Szia Pepper! Ő itt Jarvis - Tony úgy vigyorgott, mint egy idióta kisiskolás.
- Jarvis? Milyen Jarvis?
Tony felhúzta a szemöldökét.
- Az a Jarvis? - Pepper egy takarót dobott Jarvis fenekére.
Jarvis felnyögött. Pepper lenézett a mocorgó ex-számítógépesprogramra, aztán vissza Tonyra.
- Te megcsináltad Jarvist?
- Úgy bizony. Ha magához tér, rendesen is bemutatlak téged Jarvis 2.0-nak. Mindent tud rólad, még azt is, hogy a neveddel ellentétben a kedvenced a citrom.
- És miért kellett befektetned az ágyadba?
- Kísérleteztem - Tony rámosolygott. - Meghatódtál?
Pepper letörölte a könnyeit.
- Nem, Tony. Nem - mondta, és kiment a szobából.
Tony értetlenül nézett utána, aztán Jarvisra, aztán az ajtóra.
Pepper remegő kézzel csinálta meg magának a kávét, a zaccot a szemetes mellé dobta. Mire felsöpörte, már megint könnyes volt a szeme. Lerogyott az asztalhoz a hálószobának háttal lévő székre, és a hat kiskanál cukrot adagolt a kávéjába. Hangosan szürcsölt. Hallotta, ahogy Tony kióvakodik az ajtón.
Reggel még úgy volt, hogy összepakol, és örökre eltűnik a Stark-toronyból. Most azonban többórás kérlelés és kényeztetés után, mégiscsak Tony ágyán ücsörgött bal kezében egy párnával, és Tonyt püfölte vele. Tulajdonképpen boldog volt, hogy a dolgok megoldódtak, hiszen nem nagyon volt innen hova mennie. Phil meghalt, a többiek meg mind elég arrogánsak voltak, bár azért furcsaságuk zavaróbbnak tűnt számára. Elvégre Tony Stark sem volt az a visszafogott, introvertált szürke kisember a hétköznapokból.
Pepper még másnap is érezte magán a mindent átható citromillatot, aminek a forrása az a fél üveg masszázsolaj volt, amit Jarvis és Tony az ő testén kentek szét. Tony meglepően lelkesen próbálta visszaszerezni őt, Jarvis meg kifogástalan úriemberként viselkedett, bár amikor felajánlotta szolgálatait a mindig kíváncsi Tonynak, akkor azért izgatottan felcsillant a szeme.
Pepper próbált arról megfeledkezni, hogy az övé is.
Megérkezett a kérésteljesítés első darabja:
Tony/Pepper/Jarvis, Tony/Jarvis
Egy csepp slash a sorok között, amúgy leginkább.
Pepper felsikoltott, eltakarta a szemét, és kifutott Tony hálószobájából. Idiótának érezte magát, hogy képes volt csak egy köntösben bemenni. Ezzel nem is lett volna baj, Tony általában értékelte az ilyesféle meglepetés látogatásokat. Most viszont Tony hatalmas, selyem ágyneműs ágyában egy szőke, ismeretlen férfi feküdt. Egy nőt még csak elviselt volna, de egy pucér férfit? Ami Tonyt illeti, ő az ágyon ült fekete alsónadrágban, és dolgozott a számítógépén.
De egy férfi. Tony mellett. Meztelenül.
- Szia Pepper! Ő itt Jarvis - Tony úgy vigyorgott, mint egy idióta kisiskolás.
- Jarvis? Milyen Jarvis?
Tony felhúzta a szemöldökét.
- Az a Jarvis? - Pepper egy takarót dobott Jarvis fenekére.
Jarvis felnyögött. Pepper lenézett a mocorgó ex-számítógépesprogramra, aztán vissza Tonyra.
- Te megcsináltad Jarvist?
- Úgy bizony. Ha magához tér, rendesen is bemutatlak téged Jarvis 2.0-nak. Mindent tud rólad, még azt is, hogy a neveddel ellentétben a kedvenced a citrom.
- És miért kellett befektetned az ágyadba?
- Kísérleteztem - Tony rámosolygott. - Meghatódtál?
Pepper letörölte a könnyeit.
- Nem, Tony. Nem - mondta, és kiment a szobából.
Tony értetlenül nézett utána, aztán Jarvisra, aztán az ajtóra.
Pepper remegő kézzel csinálta meg magának a kávét, a zaccot a szemetes mellé dobta. Mire felsöpörte, már megint könnyes volt a szeme. Lerogyott az asztalhoz a hálószobának háttal lévő székre, és a hat kiskanál cukrot adagolt a kávéjába. Hangosan szürcsölt. Hallotta, ahogy Tony kióvakodik az ajtón.
Reggel még úgy volt, hogy összepakol, és örökre eltűnik a Stark-toronyból. Most azonban többórás kérlelés és kényeztetés után, mégiscsak Tony ágyán ücsörgött bal kezében egy párnával, és Tonyt püfölte vele. Tulajdonképpen boldog volt, hogy a dolgok megoldódtak, hiszen nem nagyon volt innen hova mennie. Phil meghalt, a többiek meg mind elég arrogánsak voltak, bár azért furcsaságuk zavaróbbnak tűnt számára. Elvégre Tony Stark sem volt az a visszafogott, introvertált szürke kisember a hétköznapokból.
Pepper még másnap is érezte magán a mindent átható citromillatot, aminek a forrása az a fél üveg masszázsolaj volt, amit Jarvis és Tony az ő testén kentek szét. Tony meglepően lelkesen próbálta visszaszerezni őt, Jarvis meg kifogástalan úriemberként viselkedett, bár amikor felajánlotta szolgálatait a mindig kíváncsi Tonynak, akkor azért izgatottan felcsillant a szeme.
Pepper próbált arról megfeledkezni, hogy az övé is.