fic: Angyal a szomszédom (Supernatural)
4/3
Az új lakó
(amelyben Gabriel végre megjelenik…)
Gabriel nagyot sóhajtva dobta le a bőröndjét a kapualjban. A ház külső állapota nem győzte meg, hogy ez lenne az új Casa Erotica, bár remélhetőleg Castiellel nem olyan kalandok várnak rá. Még egyet sóhajtott, aztán láthatóan beletörődött sorsába, és megkereste a Castielt jelző feliratot: Cass. Roppant kreatív. Megnyomta a gombot. Rövid, Castiellel folytatott beszélgetés után belépett a házba. Az udvaron természetesen néhány gaztól és pár tömött szemeteskukától eltekintve semmi sem volt, de Gabrielt ez most nem zavarta. Felnézett a harmadik emeleti függőfolyosóra, majd káromkodva és angyalszárnyai elvesztését siratva nekiindult a lépcsőknek. A második emeleten egy középkorú, ámde fiatalos nővel futott össze, aki riadtan bámult rá.
- Nem ismerem, kihez jött? - kérdezte udvariatlanul.
Gabriel kihúzta magát.
- Hát nem magához, édesem.
A nő eltátotta a száját.
- Nem tudja, hogy egy bizonyos Cas hányadik emeleten lakik, mert a hülyéje elfelejtette az imént megmondani a kaputelefonban? - lépett át nagyvonalúan a bunkóság kérdéskörén az egykori arkangyal.
A nő csak bután pislogott.
- Magát beengedték? - kérdezte csodálkozva.
- Nem. Berepültem - vigyorgott Gabriel. - Új lakó leszek, segítene?
A nő tétovázva bólintott, mikor rájött, hogy a választ nem komolyan gondolta beszélgetőpartnere.
- Cass? A harmadikon, nála fog lakni?
- Aham.
- A lányom folyamatosan róla beszél.
- Gabriel, te meg mi a halált csinálsz lent még mindig? Eltévedtél? - hallott dobogó lépteket és egy kiáltást. Castiel végre leért, és lihegve rájuk nézett.
- Repülni könnyebb volt - motyogta.
- Kapd be, Cas - vetette oda Gabriel. - A halált említeni igencsak udvariatlan dolog.
- Mikor lettél te erkölcscsősz?
- Soha, de nálad jobbnak lenni, Cassie, nem kihívás.
- Kuss.
- Esetleg bemutathatnál a hölgynek… Cas - mondta mosolyogva Gabriel.
- Helen Sparkles, Gabriel - morogta Castiel kelletlenül, aztán felvidult a képe: - Hoztál pezsgőt?
Gabriel felkacagott, és kedvesen megütögette a férfi vállát.
- Természetesen, drága testvérem és egyben barátom. A pezsgő csak a kezdet.
Castiel megdörzsölte a halántékát.
- Miből gondolom, hogy valami durvára készülsz?
- Nem tudom… de annyit elmondhatok, hogy most nem fogok igazi pezsgőfürdőt venni. Elég rossz érzés volt utána mindenhol ragadni.
- Köszönöm az információt - vigyorgott Castiel. -, nagyon fogsz illeni ebbe a házba.
- Hölgyem - szólalt meg Gabriel a döbbenten figyelő nőhöz fordulva -, örülök, hogy megismerhettem.
Helen Sparkles némán bámult utánuk, még akkor is, amikor kettesével vették a lépcsőfokokat felfelé.
- Szerinted sokkoltam?
- Nem hiszem, a lányához képest kezdő vagy.
Gabriel elvigyorodott.
- Csak szórakoztatóbb lehet, mint az anyja.
Castiel a zsebében kotorászott, és a koszos ablakpárkányra pakolta a tartalmát: egy tiszta papírzsebkendőt, egy kisollót és egy sótartót, majd a kulcsot, aminek a karikáját egy aprócska kereszt díszítette. Gabriel hosszan, pislogás nélkül bámulta a jelképet. Castiel gyengéden megérintette a vállát.
- Ez lenne a hűség, Cas? - kérdezte halkan.
A kérdezett megrázta a fejét.
- Nem, ez a praktikum. Mióta Dean és Sam erre járnak, sosem tudhatod, hogy mikor bukkan fel egy újabb démoni dög.
- Ilyenkor sajnálom a képességeimet. De tudod, inkább virulok, mint angyalhulla vagyok.
- Én is, én is - vigyorgott Castiel, és elfordította a kulcsot a zárban.
Az ajtó méltatlan nyekergéssel adta tudtára, hogy ez a mozdulat nagyon ellenére van. Gabriel ámulva nézett körbe: a lakás ócska volt, mégis tiszta. Friss festékszag terjengett, és elmosta a régi ebédek, mindennapok aromáját.
- Kitettél magadért - mondta Gabriel.
- Itt az ideje vacsorázni.
- Mit? Én csak piát hoztam.
- Marhahúsos hamburgert. A kedvencem. Arra pedig később rátérünk - intett az üvegek irányába Cas.
Néhány hamburgerrel és hatalmas mennyiségű sült krumplival később Castiel végre jóllakottan hátradőlt.
- Ezt az Éhínségnek köszönhetem - mondta, mikor bekapta az utolsó falatot, és feltartotta a poharát, hogy Gabriel töltsön neki is valamit.
- Hogy eszel?
- Aha - Castiel kissé idiótán elvigyorodott.- Tudod, akkor jöttem rá, hogy én mennyire szeretem ezt az egészet.
- Jól van, igyál - morogta Gabriel, és koccintottak.
Castiel felemelte a poharát.
- Igyunk a nagyon vén, ámde annál is gonoszabb Éhínségre.
- Morbid vagy.
- Na, ezt még sosem mondták. Mit fogsz itt csinálni?
- Mégis mit gondolsz… Élni, végre… tollak nélkül.
- A nem-szárnyas létre!
- A nem-szárnyas létre, ha már mindenáron pohárköszöntőt akarsz.
Egy ideig csendben ittak, majd jelentékeny idő és ezzel arányos alkoholmennyiség után Gabriel idült vigyorral az arcán felnézett Castielre, aki kábán bámult maga elé.
- Azért tekintettel lehettél volna arra, hogy nincsenek már szárnyaink, amikor lakást választottál.
1�e1 ��oEe-height:115%;font-family:"Times New Roman","serif"'>- Nem foglak, Luc.
- Na, jó, de ígérd meg, hogy nem röhögsz ki.
- Megígérem.
- Egy könyvet olvasok - mondta Lucy Sparkles síri hangon, amit nem igazán használt. - Az a címe, hogy Odaát, valami Carver Edlund nevű csávó írta, aki teljesen beteg. Ilyeneket kitalálni.
- Miről szól? - kérdezte kíváncsian Castiel, miközben a zsebében keresgélte a kulcsot.
- Két srácról, akik fura lényeket vadásznak, vannak itt démonok meg ilyenek. Az a szerencsétlen Dean pedig most kötött éppen egy ördögi alkut.
Castiel kis híján elejtette a csomagjait. Tudott arról, már hogyne tudott volna róla, hogy a Winchester fiúk híresek lettek, de remélte, hogy a szomszédja pont nem olvassa a történetüket. Hiú remények.
- Hogy tetszik a sztori? - kérdezte Lucy.
- Érdekes lehet.
- Ha gondolod, majd kölcsönadom.
- Kösz, Lucy.
A lány a legkisebb jelét sem mutatta, hogy távozni akarna, pedig Castiel legszívesebben rég bezárkózott volna, de Lucy lehuppant a küszöbre.
- Cassie - kezdte halkabban -, minden rendben?
- Miért ne lenne? - tárta szét a férfi a karját.
- Olyan szomorúnak tűntél, amikor azok a hülyék ott lent papolni kezdtek neked.
- Jobban vagyok, Lucy.
- Akkor jó - vigyorodott el a lány. - Nem azt mondtad, hogy lesz lakótársad is? Vele mikor találkozhatok?
- Gabriel holnap érkezik. Elég fura, szóval csak óvatosan…
- Hehe, majd figyelembe veszem, amit mondtál, és nem kémkedek utána, amikor besétál a kapun, vagy csak úgy… huss, és megjelenik?
- Miből gondolod, hogy csak úgy elővarázsolódik a semmiből?
- Nem tudom, csak jó lenne egy teleportáló lakó. Nagyon feldobná az életet. Tommy és Jimmy ráadásul biztos, hogy lelépnének, mondván, hogy ez egy istentelen hely.
- Vagy szentként kezdenék tisztelni?
- Ez fájt, Cassie - borzongott meg látványosan Lucy. - Hogy ízlett a sütike?
- Finom volt, köszönöm.
Lucy elmosolyodott.
- Ha azt mondom, hogy én sütöttem, elhiszed?
- Nem éppen, úgy három órája mondtad, hogy anyukád sütötte.
- Jó, akkor nem mondom…
Castiel megrázta a fejét. Lucy felnézett rá a küszöbről, és nyitotta a száját, hogy kérdezzen valamit, vagy csak elárassza őt mondanivalójával, amikor lentről iszonyú csörömpölés hallatszott fel. A férfi aggódva nézett körbe. Lucy vállat vont.
- Minden bizonnyal Greg felszerelkezik a próbára.
- Milyen próbára?
- Ööö, Sparkles nagybácsi éppen zenész, ez ám nem tart olyan régóta, eredetileg orvosnak készült, aztán ez lett belőle. Anyunál mindig ő az elrettentő példa. Mert az egyetem után jött a börtön… aztán a tetoválóművészet, majd most a zene.
- Börtönt mondtál?
- Ja, de semmi komoly, csak részegen verekedett, és majdnem ellopott egy kocsit, amiről azt hitte, hogy az övé, de azóta már nem iszik… Nincs kedve újra sittre kerülni. Nem nagyon jött be neki a helyi levegő, amit nem csodálok, Greg sosem volt egy olyan kemény gyerek.
- Hogy lehet majdnem ellopni egy kocsit? - kérdezte elgondolkozva Castiel.
- Azt hiszem, közben lefülelték, de nem szeret róla beszélni.
- Jó, de miért akarta feltörni a saját kocsiját?
- Úgy gondolta, hogy mókás lenne. Vicces kábé a rendőrörsig volt neki. Aztán jött a börtön, ahol rájött, hogy ő tud tetoválni, kijött, nyitott egy szalont, aztán rájött, hogy mégsem tudja csinálni, szóval előkapirgálta valahonnan a zeneiskolai emlékeit, és most gitározik és dobol. Néha hegedül, de jobb lenne, ha ettől inkább eltekintene.
Cas felnevetett.
- Akkor gondolkozzak el az elköltözésen?
- Itt hagynál engem? Inkább vegyél füldugót.
- Nem lenne könnyebb, ha máshol laknék?
- Egyedül lennék a sok hülye között. Szóval, nem. Feltétlen itt kell maradnod.
- Szóval, szerinted normális vagyok? - kérdezte Cas reménykedve.
- Pont annyira, mint én - vigyorgott Lucy.
Egy fekete hajú, középkorú, kicsit túlsúlyos férfi mászott fel a lépcsőn.
- Lucy, végre megtaláltalak!
- Én is örülök neked, Mark, várjál, hol van Greg? Ő sokkal szórakoztatóbb figura, mint te…
-A kórházban, ráesett a dobkészletére.
- És te mi a halált keresel itt?
- Anyád hívott, hogy vigyázzak rád.
- Rám? Nem úgy gondolta véletlenül, hogy terrorizáljalak? - nézett fel a küszöbről Lucy, és közben szemtelenül vigyorgott. - Mindezt azért, mert te küldted ránk imádott rokonunkat?
- Nem értem, miről beszélsz.
- Drága Mark, attól, hogy nem töltöttem be a tizennyolcat, még lehet fülem, nem?
- Mióta mersz velem így beszélni?
Lucy felkacagott.
- Mondhatnám, mert itt ülök egy kedves úriember küszöbén, és tudom, hogy megvéd tőled. De sajnos ez nem igaz. Mármint nem a Cassie, a hős vonal, hanem inkább az, hogy én most kezdtem neked visszapofázni. Az emlékek sok mindent megszépítenek, nemde?
- Lucy! - figyelmeztette Mark.
- Ha nem szállsz le rólam, elmondom anyámnak, hogy…
Mark visszavonulót fújt, és rémülten lerohant a lépcsőn.
- Hú - kommentálta az eseményeket Lucy. - Reméltem, hogy lelép, mert gőzöm nem volt, hogy fejezzem be a mondatot.
- Miért fél tőled ennyire?
- Nyáron náluk nyaraltam, és eléggé pokollá tettem az életét. Azt hiszem, hogy traumatizáltam.
- Honnan tudsz te ilyen szavakat, Luc?
- Anyám pszichológiakönyvéből - vigyorgott a lány.
- Dr. Sparkles?
- Ja.
- Érdekes név egy pszichológusnak.
- Hah, látnád a klienseit. Sokan azt hiszik, hogy ez egy álnév, és anyu foglalkozása valami egészen más. Csalódniuk kell. Tényleg neked mi a teljes neved?
- Castiel.
- Fura név, a családod biztos vallásos volt. Biztos ők jutottak eszedbe lent, igaz? Sajnálom, hogy olyanokat mondtam, és Jimmy és Tommy meg cseszegettek.
- Semmi baj, Luc. Hasznos volt.
Lucy bólintott.
- Megyek Cassie, ki kell pihennem magam, hogy holnap leshessem a barátodat.
- Jó éjt, Lucy!
Az új lakó
(amelyben Gabriel végre megjelenik…)
Gabriel nagyot sóhajtva dobta le a bőröndjét a kapualjban. A ház külső állapota nem győzte meg, hogy ez lenne az új Casa Erotica, bár remélhetőleg Castiellel nem olyan kalandok várnak rá. Még egyet sóhajtott, aztán láthatóan beletörődött sorsába, és megkereste a Castielt jelző feliratot: Cass. Roppant kreatív. Megnyomta a gombot. Rövid, Castiellel folytatott beszélgetés után belépett a házba. Az udvaron természetesen néhány gaztól és pár tömött szemeteskukától eltekintve semmi sem volt, de Gabrielt ez most nem zavarta. Felnézett a harmadik emeleti függőfolyosóra, majd káromkodva és angyalszárnyai elvesztését siratva nekiindult a lépcsőknek. A második emeleten egy középkorú, ámde fiatalos nővel futott össze, aki riadtan bámult rá.
- Nem ismerem, kihez jött? - kérdezte udvariatlanul.
Gabriel kihúzta magát.
- Hát nem magához, édesem.
A nő eltátotta a száját.
- Nem tudja, hogy egy bizonyos Cas hányadik emeleten lakik, mert a hülyéje elfelejtette az imént megmondani a kaputelefonban? - lépett át nagyvonalúan a bunkóság kérdéskörén az egykori arkangyal.
A nő csak bután pislogott.
- Magát beengedték? - kérdezte csodálkozva.
- Nem. Berepültem - vigyorgott Gabriel. - Új lakó leszek, segítene?
A nő tétovázva bólintott, mikor rájött, hogy a választ nem komolyan gondolta beszélgetőpartnere.
- Cass? A harmadikon, nála fog lakni?
- Aham.
- A lányom folyamatosan róla beszél.
- Gabriel, te meg mi a halált csinálsz lent még mindig? Eltévedtél? - hallott dobogó lépteket és egy kiáltást. Castiel végre leért, és lihegve rájuk nézett.
- Repülni könnyebb volt - motyogta.
- Kapd be, Cas - vetette oda Gabriel. - A halált említeni igencsak udvariatlan dolog.
- Mikor lettél te erkölcscsősz?
- Soha, de nálad jobbnak lenni, Cassie, nem kihívás.
- Kuss.
- Esetleg bemutathatnál a hölgynek… Cas - mondta mosolyogva Gabriel.
- Helen Sparkles, Gabriel - morogta Castiel kelletlenül, aztán felvidult a képe: - Hoztál pezsgőt?
Gabriel felkacagott, és kedvesen megütögette a férfi vállát.
- Természetesen, drága testvérem és egyben barátom. A pezsgő csak a kezdet.
Castiel megdörzsölte a halántékát.
- Miből gondolom, hogy valami durvára készülsz?
- Nem tudom… de annyit elmondhatok, hogy most nem fogok igazi pezsgőfürdőt venni. Elég rossz érzés volt utána mindenhol ragadni.
- Köszönöm az információt - vigyorgott Castiel. -, nagyon fogsz illeni ebbe a házba.
- Hölgyem - szólalt meg Gabriel a döbbenten figyelő nőhöz fordulva -, örülök, hogy megismerhettem.
Helen Sparkles némán bámult utánuk, még akkor is, amikor kettesével vették a lépcsőfokokat felfelé.
- Szerinted sokkoltam?
- Nem hiszem, a lányához képest kezdő vagy.
Gabriel elvigyorodott.
- Csak szórakoztatóbb lehet, mint az anyja.
Castiel a zsebében kotorászott, és a koszos ablakpárkányra pakolta a tartalmát: egy tiszta papírzsebkendőt, egy kisollót és egy sótartót, majd a kulcsot, aminek a karikáját egy aprócska kereszt díszítette. Gabriel hosszan, pislogás nélkül bámulta a jelképet. Castiel gyengéden megérintette a vállát.
- Ez lenne a hűség, Cas? - kérdezte halkan.
A kérdezett megrázta a fejét.
- Nem, ez a praktikum. Mióta Dean és Sam erre járnak, sosem tudhatod, hogy mikor bukkan fel egy újabb démoni dög.
- Ilyenkor sajnálom a képességeimet. De tudod, inkább virulok, mint angyalhulla vagyok.
- Én is, én is - vigyorgott Castiel, és elfordította a kulcsot a zárban.
Az ajtó méltatlan nyekergéssel adta tudtára, hogy ez a mozdulat nagyon ellenére van. Gabriel ámulva nézett körbe: a lakás ócska volt, mégis tiszta. Friss festékszag terjengett, és elmosta a régi ebédek, mindennapok aromáját.
- Kitettél magadért - mondta Gabriel.
- Itt az ideje vacsorázni.
- Mit? Én csak piát hoztam.
- Marhahúsos hamburgert. A kedvencem. Arra pedig később rátérünk - intett az üvegek irányába Cas.
Néhány hamburgerrel és hatalmas mennyiségű sült krumplival később Castiel végre jóllakottan hátradőlt.
- Ezt az Éhínségnek köszönhetem - mondta, mikor bekapta az utolsó falatot, és feltartotta a poharát, hogy Gabriel töltsön neki is valamit.
- Hogy eszel?
- Aha - Castiel kissé idiótán elvigyorodott.- Tudod, akkor jöttem rá, hogy én mennyire szeretem ezt az egészet.
- Jól van, igyál - morogta Gabriel, és koccintottak.
Castiel felemelte a poharát.
- Igyunk a nagyon vén, ámde annál is gonoszabb Éhínségre.
- Morbid vagy.
- Na, ezt még sosem mondták. Mit fogsz itt csinálni?
- Mégis mit gondolsz… Élni, végre… tollak nélkül.
- A nem-szárnyas létre!
- A nem-szárnyas létre, ha már mindenáron pohárköszöntőt akarsz.
Egy ideig csendben ittak, majd jelentékeny idő és ezzel arányos alkoholmennyiség után Gabriel idült vigyorral az arcán felnézett Castielre, aki kábán bámult maga elé.
- Azért tekintettel lehettél volna arra, hogy nincsenek már szárnyaink, amikor lakást választottál.
1�e1 ��oEe-height:115%;font-family:"Times New Roman","serif"'>- Nem foglak, Luc.
- Na, jó, de ígérd meg, hogy nem röhögsz ki.
- Megígérem.
- Egy könyvet olvasok - mondta Lucy Sparkles síri hangon, amit nem igazán használt. - Az a címe, hogy Odaát, valami Carver Edlund nevű csávó írta, aki teljesen beteg. Ilyeneket kitalálni.
- Miről szól? - kérdezte kíváncsian Castiel, miközben a zsebében keresgélte a kulcsot.
- Két srácról, akik fura lényeket vadásznak, vannak itt démonok meg ilyenek. Az a szerencsétlen Dean pedig most kötött éppen egy ördögi alkut.
Castiel kis híján elejtette a csomagjait. Tudott arról, már hogyne tudott volna róla, hogy a Winchester fiúk híresek lettek, de remélte, hogy a szomszédja pont nem olvassa a történetüket. Hiú remények.
- Hogy tetszik a sztori? - kérdezte Lucy.
- Érdekes lehet.
- Ha gondolod, majd kölcsönadom.
- Kösz, Lucy.
A lány a legkisebb jelét sem mutatta, hogy távozni akarna, pedig Castiel legszívesebben rég bezárkózott volna, de Lucy lehuppant a küszöbre.
- Cassie - kezdte halkabban -, minden rendben?
- Miért ne lenne? - tárta szét a férfi a karját.
- Olyan szomorúnak tűntél, amikor azok a hülyék ott lent papolni kezdtek neked.
- Jobban vagyok, Lucy.
- Akkor jó - vigyorodott el a lány. - Nem azt mondtad, hogy lesz lakótársad is? Vele mikor találkozhatok?
- Gabriel holnap érkezik. Elég fura, szóval csak óvatosan…
- Hehe, majd figyelembe veszem, amit mondtál, és nem kémkedek utána, amikor besétál a kapun, vagy csak úgy… huss, és megjelenik?
- Miből gondolod, hogy csak úgy elővarázsolódik a semmiből?
- Nem tudom, csak jó lenne egy teleportáló lakó. Nagyon feldobná az életet. Tommy és Jimmy ráadásul biztos, hogy lelépnének, mondván, hogy ez egy istentelen hely.
- Vagy szentként kezdenék tisztelni?
- Ez fájt, Cassie - borzongott meg látványosan Lucy. - Hogy ízlett a sütike?
- Finom volt, köszönöm.
Lucy elmosolyodott.
- Ha azt mondom, hogy én sütöttem, elhiszed?
- Nem éppen, úgy három órája mondtad, hogy anyukád sütötte.
- Jó, akkor nem mondom…
Castiel megrázta a fejét. Lucy felnézett rá a küszöbről, és nyitotta a száját, hogy kérdezzen valamit, vagy csak elárassza őt mondanivalójával, amikor lentről iszonyú csörömpölés hallatszott fel. A férfi aggódva nézett körbe. Lucy vállat vont.
- Minden bizonnyal Greg felszerelkezik a próbára.
- Milyen próbára?
- Ööö, Sparkles nagybácsi éppen zenész, ez ám nem tart olyan régóta, eredetileg orvosnak készült, aztán ez lett belőle. Anyunál mindig ő az elrettentő példa. Mert az egyetem után jött a börtön… aztán a tetoválóművészet, majd most a zene.
- Börtönt mondtál?
- Ja, de semmi komoly, csak részegen verekedett, és majdnem ellopott egy kocsit, amiről azt hitte, hogy az övé, de azóta már nem iszik… Nincs kedve újra sittre kerülni. Nem nagyon jött be neki a helyi levegő, amit nem csodálok, Greg sosem volt egy olyan kemény gyerek.
- Hogy lehet majdnem ellopni egy kocsit? - kérdezte elgondolkozva Castiel.
- Azt hiszem, közben lefülelték, de nem szeret róla beszélni.
- Jó, de miért akarta feltörni a saját kocsiját?
- Úgy gondolta, hogy mókás lenne. Vicces kábé a rendőrörsig volt neki. Aztán jött a börtön, ahol rájött, hogy ő tud tetoválni, kijött, nyitott egy szalont, aztán rájött, hogy mégsem tudja csinálni, szóval előkapirgálta valahonnan a zeneiskolai emlékeit, és most gitározik és dobol. Néha hegedül, de jobb lenne, ha ettől inkább eltekintene.
Cas felnevetett.
- Akkor gondolkozzak el az elköltözésen?
- Itt hagynál engem? Inkább vegyél füldugót.
- Nem lenne könnyebb, ha máshol laknék?
- Egyedül lennék a sok hülye között. Szóval, nem. Feltétlen itt kell maradnod.
- Szóval, szerinted normális vagyok? - kérdezte Cas reménykedve.
- Pont annyira, mint én - vigyorgott Lucy.
Egy fekete hajú, középkorú, kicsit túlsúlyos férfi mászott fel a lépcsőn.
- Lucy, végre megtaláltalak!
- Én is örülök neked, Mark, várjál, hol van Greg? Ő sokkal szórakoztatóbb figura, mint te…
-A kórházban, ráesett a dobkészletére.
- És te mi a halált keresel itt?
- Anyád hívott, hogy vigyázzak rád.
- Rám? Nem úgy gondolta véletlenül, hogy terrorizáljalak? - nézett fel a küszöbről Lucy, és közben szemtelenül vigyorgott. - Mindezt azért, mert te küldted ránk imádott rokonunkat?
- Nem értem, miről beszélsz.
- Drága Mark, attól, hogy nem töltöttem be a tizennyolcat, még lehet fülem, nem?
- Mióta mersz velem így beszélni?
Lucy felkacagott.
- Mondhatnám, mert itt ülök egy kedves úriember küszöbén, és tudom, hogy megvéd tőled. De sajnos ez nem igaz. Mármint nem a Cassie, a hős vonal, hanem inkább az, hogy én most kezdtem neked visszapofázni. Az emlékek sok mindent megszépítenek, nemde?
- Lucy! - figyelmeztette Mark.
- Ha nem szállsz le rólam, elmondom anyámnak, hogy…
Mark visszavonulót fújt, és rémülten lerohant a lépcsőn.
- Hú - kommentálta az eseményeket Lucy. - Reméltem, hogy lelép, mert gőzöm nem volt, hogy fejezzem be a mondatot.
- Miért fél tőled ennyire?
- Nyáron náluk nyaraltam, és eléggé pokollá tettem az életét. Azt hiszem, hogy traumatizáltam.
- Honnan tudsz te ilyen szavakat, Luc?
- Anyám pszichológiakönyvéből - vigyorgott a lány.
- Dr. Sparkles?
- Ja.
- Érdekes név egy pszichológusnak.
- Hah, látnád a klienseit. Sokan azt hiszik, hogy ez egy álnév, és anyu foglalkozása valami egészen más. Csalódniuk kell. Tényleg neked mi a teljes neved?
- Castiel.
- Fura név, a családod biztos vallásos volt. Biztos ők jutottak eszedbe lent, igaz? Sajnálom, hogy olyanokat mondtam, és Jimmy és Tommy meg cseszegettek.
- Semmi baj, Luc. Hasznos volt.
Lucy bólintott.
- Megyek Cassie, ki kell pihennem magam, hogy holnap leshessem a barátodat.
- Jó éjt, Lucy!