Egy borús hétvége
Jó régóta nem írtam semmit, de még a belépésig sem jutottam el. Soha nem mentem el a jelszavaimat, hogy ne felejtsem el őket, de néha azért... elfelejtem. De a végén mindig eltalálom... legalább harmadszorra, és be tudok lépni. x"D
Nos, mit is mondhatnék. Talán azt, hogy szeretek magamban beszélni... időnként, de nem. Ez nem is igaz. Ez csak... kényszer. Vicces, azért van abban jó is, hogy ezt senki nem olvassa. Ez olyan szánalmas, de komolyan. Sok mindent kellene csinálnom, de mikor ez van, leginkább semmit nem csinálok. Maximum gondolkodok, ami nem jó. Gyakran szoktam mondogatni, hogy gondolkodás nélkül szép az élet, azzal együtt már maga a Pokol. De ki gondolkodik így? Ki mond ilyet? Miért mondja? Senkit nem érdekel. Nem tudom, ezzel válaszoltam? Ki tudja.
Gondolatok. Ez a címke, szóval akkor gondolatok: Borúsak. Próbálom nem másokra ragasztani, ezért megy a folytonos mosolygás. Meg a sok smiley, de ezt ki tudja? Senki. Senki nem is fogja, nem látnak át rajtam, még úgy sem, hogy ezt leírtam, mert nem olvasnak. Szóval nem is baj.
Elterelés. Ezt csinálom én. Annyi a probléma, hogy inkább nem is gondolok rájuk. Nagyszerűen beválik, mígnem egy a sok közül az arcomba robban, akkor rá kell koncentrálni, de nem állandóan szerencsére. Csak az a baj, hogy velem ellentétben a többi ember nem olyan elnéző, feledékeny és továbblépő. Azt hihetik emiatt, hogy hanyag vagyok, nemtörődő, rideg. De az lennék? Ezt nem válaszolom meg, mert nincs értelme. Nincs szinkronban mások elképzelése rólam, a felfogásomról azzal, ami valójában végbemegy bennem. Szerintem. De hát... ki tudja? :D
Tiszta értelmetlenségeket írok, ezt látom. Még jó, hogy akit ide irányítok olvasni, legfeljebb PS ügyben olvas, vagy abban sem, mert túl bonyolultan írok le dolgokat, vagy csak "úgyis képtelen vagyok megcsinálni" alapon max ránéznek, és nem elolvassák el azokat a bezárás előtt, ha ugyan eljutnak addig, hogy idejussanak.
Hm.
Nem vagyok azért olyan hülye, mint sokan gondolják. Viszont okos sem vagyok annyira, mint elvárnák.
Legtöbbször nem is akarom, hogy "okosnak" higgyenek, mert ha nem hisznek annak, nem is várnak el tőlem annyit. Talán ez lustaság is.
Eszembe jutott most, mikor először ténylegesen nem mentem be megírni egy dolgozatot, mert egy sort sem olvastam el a tananyagból hozzá, és pár nappal később önként jelentkeztem lefelelni, de persze akkor már megtanultam. Maximális siker volt. Egy osztálytársam meg, akivel alig beszéltem a négy év alatt talán összesen 10 mondatot, megkaptam, hogy "nem is vagy te hülye". Vagy annyira nem, mint hitte... A tanárnő is megjegyezte, hogy én ilyet is tudok? Miért nincs ez így mindig? Ja, tudok... de minek? Tiszta hülyeségeket tanítottak, amire az élethez semmi szükségem, mindig csak a muszáj mennyiség volt az agyamban. Ahhoz tanulni sem kellett, elég volt megpróbálni ébren maradni órán és rám ragadt. Hahh... minek rizsázok én itt? Még valami beképzelt majomnak állítom be magam. Aki okos. Pedig nem. Szóval...
Most akkor ezt rakjam ki? Fene essen a dologba, miért ne. Legalább olyan, mintha aktívan használnám az LJ-t. Több helyre beengednek, ha szkent keresek, bár már nem nagyon szoktam errefelé, szerencsére.