Abszolút megértelek, mármint, ami a kedvenc írót illeti: neki azt is megbocsátjuk, ha alulmúlja önmagát és a várakozásainkat. (Hú, én már hányszor megbocsátottam Salvatorénak! LOL) Nem mindig van az ember ugyanolyan formában. Az íróknál ez csak azért necces egy picit, mert ha nincs jó formában, akkor miért ír? Tudom, azért, mert köti a határidő. Íróként egyszerűen megengedhetetlen lenne határidőre dolgozni. Csak a minőség rovására mehet. Tudom én, hogy előleget a kiadó csak akkor ad, ha az író vállal határidőt, tehát itt megint választani kell a pénz és a hivatás között, az pedig mindig nehéz. Kár, hogy mindig az előbbit választják. Ezen a ponton válik az író iparossá. De sebaj, szeretjük a jó iparosokat, főleg, ha az iparosszakmába néha (ha épp jó formában vannak) még vissza is csempésznek valamicskét a hajdani írói minőségből. Nagyon jól tetten érhető a határvonal. Az egyik kedvenc példám nem is Salvatore, hanem George R.R. Martin, aki A tűz és jég dala első három kötetében még író, a negyedik-ötödikben már iparos. Salvatorénak is
( ... )
Comments 2
Reply
Reply
Leave a comment