Harry Potter - Snarry - Béklyó - 2. rész
Cím: Béklyó
Csapat: Charm
Kulcsszó: Fidelius-bűbáj
Korhatár: 18
Párosítás: Snarry
Mûfaj/kategória: novella, dráma
Figyelmeztetés: slash, szexuális tartalom, erőszak, kínzás, szereplő halála, OOC karakterek, AU
Megjegyzés: készült a Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, 2011-ben, a Charm csapatban, a Fidelius-bűbáj kulcsszó felhasználásával.
Megjegyzés 2.: a történet, AU, amely az első öt könyvre épül, de a 6. és 7. kötetet nem veszi figyelembe.
Megjegyzés 3.: Fidelius-bűbáj - egy titkot mágikus úton elrejtenek egy emberi lélek mélyén. Az információ sehol máshol nem lelhető fel, csak a kiválasztott személy, a titokgazda lelkében, így nem is juthat illetéktelen tudomására - hacsak a titokgazda önszántából ki nem szolgáltatja. Ez a bűbáj eredeti meghatározása, de én egy más tényezőt is beleviszek a dologba. Még pedig azt, hogy a Titokgazda védelmező szándéka börtön is lehet. A történetből kiderül, miért. Valamint annak a lehetőségét, hogy mi van, ha a bűbáj mégis megtörhető
Szereplõk: Harry Potter, Perselus Piton, Lucius Malfoy, Voldemort, Albus Dumbledore, Bellatrix Lestrange, Fenrir Greyback, egyéb halálfalók
Tartalom: Mi történek akkor, ha a Fidelius rendíthetetlennek hitt védelme, nem megvéd, hanem bezár? Ha a sötétség képes rajta áttörni, de a menekvés lehetetlen? A védelem csapdává válik.
Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
2. rész
- Bolond kölyök - sziszegte a fogai között Perselus, miközben lehajolt Harryhez. Óvatosan a karjaiba vette, és bevitte a hálószobába.
Letette az ágyra, majd magára hagyta. A fürdőszobában előkészítette a regeneráló- és nyugtatófürdőt, hogy hatékonyan és gyorsabban elláthassa Harry sebeit. Odakészítette az összes szükséges bájitalt, majd visszatért párjához. Újra felvette. A fürdőszobába érve eltüntette róla a használhatatlanná vált ruhát, és beleengedte a vízbe. A fiatal férfi azonnal felszisszent.
- Csss… Semmi baj - suttogta Perselus, miközben kisimította az izzadt tincseket a homlokából.
A fürdővízbe tett bájitalok dolgoztak, és a sebek nagy része záródni kezdett. A bájitalmester folytatta a vizsgálódást. A végeredmény nem töltötte el nagy örömmel. A Harry hátát ért átok a gerincét érte, ami ugyan nem végleges, de átmeneti bénulást okoz.
- Kellehan - szorult ökölbe a keze. - Ez az ő specialitása.
Megitatta Harryvel az odakészített bájitalokat, majd kiemelte a vízből és egy törölközőt varázsolt köré. Visszavitte a hálószobába. Mielőtt letette volna, tiszta ágyneműt varázsolt az ágyra. Bekötözte a férfi sebeit, majd féltő gonddal betakarta. Leült az ágy szélére és kisimította a homlokából az odatapadt, izzadt tincseket, majd ujjai végigsimítottak az elgyötört arcon. A fiatal férfi a belefordította arcát a gondoskodó tenyérbe.
- Sose tudsz nyugton maradni, mi? - suttogta bele Perselus a kérdést a csendbe.
Harry erre csak összefüggéstelenül mormogott valamit. A bájitalmester elmosolyodott, és egy apró puszit lehelt a homlokára. Jelző Bűbájt helyezett el a férfi körül, majd felállt, és elindult a konyha felé. Szüksége volt egy kávéra, hogy bírja az éjszakázást Harry mellett. Azonban pár lépést tudott csak megtenni. Megtántorodott a vállába nyilalló hatalmas fájdalomtól. A falnak kellett támaszkodnia, hogy meg tudjon állni a lábán. Hirtelen annyira szédülni kezdett, hogy be kellett csuknia a szemét.
- Többre lesz szükség egy kávénál - gondolta magában.
Ellökte magát a faltól, és folytatta útját. A konyhában egyenesen a bájitalos szekrényhez ment, és magához vett egy általános regeneráló főzetet és egy élénkítő főzetet, majd elkészítette a kávét egy szendviccsel, és leült az asztalhoz.
Elgondolkozva harapott egyet a kenyérből, majd kortyolt az italába. A helyzetük nem volt túl rózsás. A Rend egyre több embert veszít, miközben a Nagyúr egyre jobban erősödik, és most a hirtelen rajtaütésre való esély is elveszett. Ha Harry így jött haza, akkor a társai sem járhattak sokkal jobban.
Sóhajtott. Ez nagyon nem volt jó így. Két hónapja még volt némi esélye annak, hogy megállíthatják a sötétséget, de aztán őt leleplezték, és ez a hajszálnyi esély is elveszett. És most a világuk megmentője eszméletlenül, sérülten fekszik a szomszéd szobában. Ez a hír megbonthatja az amúgy is hajszálon függő reményüket, és pánikot hozhat magával. Vajon Dumbledore mit fog most tenni?
A gondolata magával hozta a választ. Egy tűzcsóva kíséretében Fawkes jelent meg a konyhaajtóban. Egy halkan trillázva odaszállt a férfihoz, a kezébe pottyantott egy levelet, majd leszállt az egyik szék karfájára, és türelmesen várt.
Perselus kihajtogatta a kis pergament, és olvasni kezdte az Albus szálkás betűivel írt levelét.
Kedves Perselus!
Mint gondolom tudod, az akció kudarcba fulladt. Ronald Weasley beszámolója szerint Seamus Finnigan és Dean Thomas életüket vesztették a halálfalókkal vívott csatában.
Harry, remélem, jól van. Nagy pánikot keltett a sérülésének a híre. De sikerült lenyugtatnom a kedélyeket.
Habár Mr Weasley és Miss Granger szinte követelték, hogy áruljam el, hol vagytok, ezt nem tartom jó ötletnek. Jobb, ha csak mi hárman tudunk róla. Így a legbiztonságosabb. Kérlek, vigyázz Harryre. Merlin óvjon titeket.
Sok szeretettel:
Albus
A végére érve tintát és tollat varázsolt elő, és egy rövid választ kanyarított a pergamen aljára, majd visszaadta Fawkesnak. A főnix egy rövidet csippantott, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt.
A bájitalmester befejezte az evést, majd megitta az odakészített bájitalokat. A piszkos tányért és bögrét a mosogatóba tette, majd előkeresett pár rongyot, ami megfelelő lesz borogatásnak, egy edénybe hideg vizet varázsolt, és elindult vissza Harryhez.
A fiatal férfi nyugtalanul nyöszörgött az ágyban. A bájitalmester örült annak, hogy a bénító átok miatt párja nem volt képes a mozgásra, mert akkor a felszakadó sebekkel is meg kellett volna küzdenie a fájdalom és a láz mellett, ami éppen elég volt. Perselus letette a tálat az ágy melletti kis szekrényre, majd egy széket húzott mellé. Az élénkítő főzet ugyan hatni kezdett, de a vállában a fájdalom továbbra is megmaradt, és a szédülése is visszajött, szerencsére enyhébb formában. Pihennie kellett volna, ahogy Harry kérte a reggeli levelében, de a bájitalfőzés túlságosan lekötötte. Lassan beleereszkedett a székbe, és megdörzsölte fáradt szemét. Ébren kellett maradnia, Harrynek szüksége volt rá.
Belemártotta az első rongyot a hűsítő vízbe, és párja homlokára tette, majd egy másikkal megtörölte verejtékes arcát. A férfi kissé megnyugodott a hideg borogatástól, de ez nem tartott sokáig, mert a szövet hamar átmelegedett, így az egész folyamat ismétlődött két órán keresztül, amikor a következő erős lázcsillapító és fájdalomcsillapító főzetet végre beadhatta neki.
Mikor a bájitalok hatni kezdtek, Harry végre elaludt. Perselus felállt, és kinyújtóztatta fáradt tagjait. Legszívesebben befeküdt volna Harry mellé, de nem volt rá képes. Nyugtalanul járkálni kezdett. De nem tudott dűlőre jutni borús gondolataival. Aztán hirtelen rossz érzés fogta el, mintha valaki figyelné. Megrázta a fejét, mert most nem volt helye a paranoiának. Itt biztonságban vannak, a Fidelius elrejti őket.
De ez a gondolat sem tudta eloszlatni a kételyeit. Az ablakhoz ment, és kinézett a sötétítőfüggöny résén az éjszakába. A csillagos, derült ég és a telihold bevilágította a kis tisztást, amin a ház állt. Semmi mozgást nem látott, nyugodt volt a táj. Legalábbis először így látszott. Aztán meglátta a távolabb figyelő sötét alakokat. Nem volt kétsége afelől, kik lehetnek. Kellehan az okosabb halálfalók közül való volt. Biztosan követőbűbájt szórt a bénító átokkal Harryre, de a Fidelius-bűbáj miatt nem találják a házat. Ez az egy szerencséjük van, különben már Voldemort kínzókamrájában sínylődnének, mint ő két hónappal ezelőtt.
Ez a gyűlés is ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi. A bájitalmester elfoglalta a kijelölt helyét a Belső Kör tagjai között, Lucius mellett, és unottan várta a Nagyurat, aki hamarosan meg is érkezett Bellatrixszal az oldalán. A nő arcán olyan vigyor ült, mint akit az imént elégítettek ki. Perselus alig halhatóan horkantott. De persze, a Kígyó meghallotta.
- Mi az, Perselus? Tán, valami nem nyerte el a tetszésedet?
- Nincs semmi ilyesmi, Nagyuram - hajtotta meg magát Piton.
- Remélem is. Úgy vélem, nekem, drága barátom, több elégedetlenkedni valóm lehet, főleg veled.
- Nem értem, mire gondol, uram.
- Nem? Milyen sajnálatos, pedig reménykedtem, hogy önként elmondod nekünk.
Lucius belökte Perselust a kör közepére, ami vészesen szorosra zárult körülötte.
- Hahaha! Persie bassza a kicsi Pottit! - nevetett Bella.
- Bellatrix, moderáld magad, kérlek! De ami igaz az igaz, Perselus. Mióta is tart ez a dolog közted és Potter között? Mióta is szállítod az információkat rólunk a Rendnek? Gyanítom, túl régóta. Mondhatom, kitűnően csináltad, eddig a pillanatig legalábbis… - a Nagyúr félbehagyta a mondatot, várva a bájitalmester válaszát.
Perselus tudta, hogy innen nem menekülhet, így megadta az egyetlen választ, amit adhatott. Levette a maszkját, és undorodva Voldemort lábai elé dobta. Nem szólt semmit, hanem rezzenéstelen arccal várta a kínzásokat. Amik nem várattak magukra sokat…
Az emlékezést Harry nyöszörgése szakította meg. Megrázta a fejét, hogy kisöpörje a kínzás emlékét, majd odasietett az ágyhoz. A fiatal férfi fájdalmas arccal feküdt az ágyban. Perselus kicserélte a borogatást, majd egy pálcaintéssel ruháját pizsamára cserélte, és befeküdt Harry mellé, óvatosan a karjaiba vette. Ujjai gyengéden simogatták az elgyötört arcot, belesimítottak a hajába, végül megfogták a kezét. Ajkai apró csókot leheltek kócos üstökre.
- Per… se… lus - suttogta Harry.
A ködös zöld szemek találkoztak az aggódó feketékkel. A fiatal férfi köhögni kezdett.
- Nem szabad beszélned, bolond kölyök! - szidta meg Perselus.
Harry arcán egy halvány mosoly terült szét, majd szemei lecsukódtak. Hamarosan már csak nyugodt légzése hallatszott.
Perselus még sokáig nem tudott elaludni, csak figyelte az alvó férfit, néha meg-megigazgatva magukon a takarót. Végül hajnaltájban legyőzte őt is a fáradtság.
***
Harry láza reggelre újra felszökött, ami nem sok jót ígért. Perselusnak háromnapnyi küzdelmébe került, hogy levigye. A végén szinte csak arra volt ereje, hogy bezuhanjon mellé az ágyba, és már aludt is.
Arra ébredt, hogy figyelik. Kinyitotta a szemét, és Harry álmos tekintetével találta szembe magát.
- Éhes vagyok - közölte a férfi egyszerűen, furcsa csillogással a szemében.
- Nem csodálom - hajolt fölé Perselus, hogy megcsókolja.
Harry mohón tartotta fogva a férfi nyelvét, vad táncra invitálva azt. A bájitalmester készséggel teljesítette a kérést. A csók közben kezei elindultak a fiatalabb férfi testén, végigsimítva a kötésekkel borított felületen. Harry belenyögött a csókba, de nem volt egyértelmű, hogy a fájdalomtól vagy az élvezettől. Perselus azonban nem kockáztatott, visszahúzta a kezét, és megszakította a csókot.
- Nem akarom, hogy abbahagyd! Egyáltalán nem fáj! - tiltakozott hevesen a fiatal férfi.
- Az arcod színe nem ezt mutatja - utalt Harry arcára, ami sápadt volt a fájdalomtól. - Megreggelizünk, és beveszed a bájitalaidat, aztán visszatérhetünk a dologra.
Harry még ellenkezni akart, de szerelme szigorú tekintete megakasztotta.
- Helyes. Mindjárt itt leszek.
Perselus magára varázsolta a ruháit, és elindult a konyhába. Ott gyors reggelit készített kettejüknek, majd egy tálcára tette a szükséges bájitalokkal együtt, és visszament Harryhez. Letette a terhét az éjjeli szekrényre, majd a még mindig bénult Harryt ülő helyzetbe segítette, és elkezdte etetni. Pár falat után azonban nem bírta tovább.
- Mikor múlik el a bénulás? - kérdezte türelmetlenül két falat között.
- Még pár nap, ha ilyen szépen javulsz. Idd meg! - tartotta a szájához sorban a bájitalokat, amit Harry azonnal lenyelt.
- Ez nem túl megnyugtató - mondta aztán. - Nem szeretem, hogy más gondoskodik rólam.
- Te vagy a legrosszabb beteg, akit valaha láttam. Más készséggel tűrné, hogy kényeztessem, de te… - Perselus szándékosan félbehagyta a mondatot, és legyintett.
- Más? Hogyhogy más? - harapott rá a csipkelődésre rögtön Harry.
- Tudod te, hogy értem.
- Nem, nem tudom.
- Akkor kénytelen leszek megmutatni, nem?
- Mit?
- A kényeztetést, mi mást - néztek a vágytól égő obszidián szemek a meglepett zöldekbe.
- Te… - de Harry nem tudta elkezdeni a mondanivalóját, mert Perselus szája elhallgattatta.
A fiatal férfi nem tiltakozott a hirtelen támadás ellen, hanem készséggel tűrte a puha ajkak kényeztetését, amihez a gondoskodó kezek is társultak, megtalálva a legérzékenyebb testrészét. A szorítástól Harry felnyögött.
- Látom, nem mindenhol hatott az a fránya átok - lehelte Perselus Harry szájába megjátszott bosszúsággal.
- Még szerencse.
- Egyet kell értenem.
Nevettek. Majd ajkaik újra összeforrtak. Nyelvük mohón kelt táncra egymással, hosszú percekig tartva fogva a másikat. Zihálva szakadtak el egymástól. Perselus kezét aszája váltotta fel Harry farkán. Nyelve elindult a makktól egészen a herékig, miközben ujjai a belsőcombját cirógatták, majd elértek a bejáratáig, ahol a rugalmas izomgyűrűt kezdték simogatni. Harry felnyögött a kettős támadástól, de párja még nem állt meg itt. Teljesen a szájába vette a fiatal férfi férfiasságát, miközben egyik ujját is belevezette. Tovább izgatta odabenn az egyre kéjesebb hangokat kiadó férfit, majd, hogy fokozza a hatást, még egy ujja követte az elsőt, majd pár perc múlva a harmadik is. Párja gerjedelme megrázkódott a szájában, jelezve, hogy közel van a beteljesüléshez. Óvatosan kiengedte a szájából, miközben ujjai is visszavonultak. Eltüntette magáról a ruháit, és előkészítette magát, majd egy határozott döféssel Harrybe hatolt. Lassan mozogni kezdett benne, miközben lehajolt hozzá egy szenvedélyes csókra. A fiatal varázsló mohón tartotta fogva a nyelvét, gyors táncba víve, ezzel akarva gyorsabb tempóra sarkalni Perselust. Elszakadt Harry ajkaitól, megtámaszkodott mellette, és gyorsított. Percek múlva Harry kitört, és ő is követte a beteljesülésbe.
Lefordult Harryről, hogy ne nyomja a sebeket, és elterült mellette. Percekig csak zihálásuk hallatszott. Mosolyogva nézték egymást. Perselus kisimította párja homlokából az izzadt tincseket, és a karjaiba vonta a majdnem alvó férfit, aki jóízűt sóhajtva fogadta az óvó karokat.
Hamarosan újra aludt. Perselus rövid idő múlva felkelt. Egy pálcaintéssel megtisztította mindkettejüket, majd felöltözött, és elindult a laborba, hogy elkészítse Harry bájitalait.
Tovább>>
Csapat: Charm
Kulcsszó: Fidelius-bűbáj
Korhatár: 18
Párosítás: Snarry
Mûfaj/kategória: novella, dráma
Figyelmeztetés: slash, szexuális tartalom, erőszak, kínzás, szereplő halála, OOC karakterek, AU
Megjegyzés: készült a Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, 2011-ben, a Charm csapatban, a Fidelius-bűbáj kulcsszó felhasználásával.
Megjegyzés 2.: a történet, AU, amely az első öt könyvre épül, de a 6. és 7. kötetet nem veszi figyelembe.
Megjegyzés 3.: Fidelius-bűbáj - egy titkot mágikus úton elrejtenek egy emberi lélek mélyén. Az információ sehol máshol nem lelhető fel, csak a kiválasztott személy, a titokgazda lelkében, így nem is juthat illetéktelen tudomására - hacsak a titokgazda önszántából ki nem szolgáltatja. Ez a bűbáj eredeti meghatározása, de én egy más tényezőt is beleviszek a dologba. Még pedig azt, hogy a Titokgazda védelmező szándéka börtön is lehet. A történetből kiderül, miért. Valamint annak a lehetőségét, hogy mi van, ha a bűbáj mégis megtörhető
Szereplõk: Harry Potter, Perselus Piton, Lucius Malfoy, Voldemort, Albus Dumbledore, Bellatrix Lestrange, Fenrir Greyback, egyéb halálfalók
Tartalom: Mi történek akkor, ha a Fidelius rendíthetetlennek hitt védelme, nem megvéd, hanem bezár? Ha a sötétség képes rajta áttörni, de a menekvés lehetetlen? A védelem csapdává válik.
Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
2. rész
- Bolond kölyök - sziszegte a fogai között Perselus, miközben lehajolt Harryhez. Óvatosan a karjaiba vette, és bevitte a hálószobába.
Letette az ágyra, majd magára hagyta. A fürdőszobában előkészítette a regeneráló- és nyugtatófürdőt, hogy hatékonyan és gyorsabban elláthassa Harry sebeit. Odakészítette az összes szükséges bájitalt, majd visszatért párjához. Újra felvette. A fürdőszobába érve eltüntette róla a használhatatlanná vált ruhát, és beleengedte a vízbe. A fiatal férfi azonnal felszisszent.
- Csss… Semmi baj - suttogta Perselus, miközben kisimította az izzadt tincseket a homlokából.
A fürdővízbe tett bájitalok dolgoztak, és a sebek nagy része záródni kezdett. A bájitalmester folytatta a vizsgálódást. A végeredmény nem töltötte el nagy örömmel. A Harry hátát ért átok a gerincét érte, ami ugyan nem végleges, de átmeneti bénulást okoz.
- Kellehan - szorult ökölbe a keze. - Ez az ő specialitása.
Megitatta Harryvel az odakészített bájitalokat, majd kiemelte a vízből és egy törölközőt varázsolt köré. Visszavitte a hálószobába. Mielőtt letette volna, tiszta ágyneműt varázsolt az ágyra. Bekötözte a férfi sebeit, majd féltő gonddal betakarta. Leült az ágy szélére és kisimította a homlokából az odatapadt, izzadt tincseket, majd ujjai végigsimítottak az elgyötört arcon. A fiatal férfi a belefordította arcát a gondoskodó tenyérbe.
- Sose tudsz nyugton maradni, mi? - suttogta bele Perselus a kérdést a csendbe.
Harry erre csak összefüggéstelenül mormogott valamit. A bájitalmester elmosolyodott, és egy apró puszit lehelt a homlokára. Jelző Bűbájt helyezett el a férfi körül, majd felállt, és elindult a konyha felé. Szüksége volt egy kávéra, hogy bírja az éjszakázást Harry mellett. Azonban pár lépést tudott csak megtenni. Megtántorodott a vállába nyilalló hatalmas fájdalomtól. A falnak kellett támaszkodnia, hogy meg tudjon állni a lábán. Hirtelen annyira szédülni kezdett, hogy be kellett csuknia a szemét.
- Többre lesz szükség egy kávénál - gondolta magában.
Ellökte magát a faltól, és folytatta útját. A konyhában egyenesen a bájitalos szekrényhez ment, és magához vett egy általános regeneráló főzetet és egy élénkítő főzetet, majd elkészítette a kávét egy szendviccsel, és leült az asztalhoz.
Elgondolkozva harapott egyet a kenyérből, majd kortyolt az italába. A helyzetük nem volt túl rózsás. A Rend egyre több embert veszít, miközben a Nagyúr egyre jobban erősödik, és most a hirtelen rajtaütésre való esély is elveszett. Ha Harry így jött haza, akkor a társai sem járhattak sokkal jobban.
Sóhajtott. Ez nagyon nem volt jó így. Két hónapja még volt némi esélye annak, hogy megállíthatják a sötétséget, de aztán őt leleplezték, és ez a hajszálnyi esély is elveszett. És most a világuk megmentője eszméletlenül, sérülten fekszik a szomszéd szobában. Ez a hír megbonthatja az amúgy is hajszálon függő reményüket, és pánikot hozhat magával. Vajon Dumbledore mit fog most tenni?
A gondolata magával hozta a választ. Egy tűzcsóva kíséretében Fawkes jelent meg a konyhaajtóban. Egy halkan trillázva odaszállt a férfihoz, a kezébe pottyantott egy levelet, majd leszállt az egyik szék karfájára, és türelmesen várt.
Perselus kihajtogatta a kis pergament, és olvasni kezdte az Albus szálkás betűivel írt levelét.
Kedves Perselus!
Mint gondolom tudod, az akció kudarcba fulladt. Ronald Weasley beszámolója szerint Seamus Finnigan és Dean Thomas életüket vesztették a halálfalókkal vívott csatában.
Harry, remélem, jól van. Nagy pánikot keltett a sérülésének a híre. De sikerült lenyugtatnom a kedélyeket.
Habár Mr Weasley és Miss Granger szinte követelték, hogy áruljam el, hol vagytok, ezt nem tartom jó ötletnek. Jobb, ha csak mi hárman tudunk róla. Így a legbiztonságosabb. Kérlek, vigyázz Harryre. Merlin óvjon titeket.
Sok szeretettel:
Albus
A végére érve tintát és tollat varázsolt elő, és egy rövid választ kanyarított a pergamen aljára, majd visszaadta Fawkesnak. A főnix egy rövidet csippantott, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt.
A bájitalmester befejezte az evést, majd megitta az odakészített bájitalokat. A piszkos tányért és bögrét a mosogatóba tette, majd előkeresett pár rongyot, ami megfelelő lesz borogatásnak, egy edénybe hideg vizet varázsolt, és elindult vissza Harryhez.
A fiatal férfi nyugtalanul nyöszörgött az ágyban. A bájitalmester örült annak, hogy a bénító átok miatt párja nem volt képes a mozgásra, mert akkor a felszakadó sebekkel is meg kellett volna küzdenie a fájdalom és a láz mellett, ami éppen elég volt. Perselus letette a tálat az ágy melletti kis szekrényre, majd egy széket húzott mellé. Az élénkítő főzet ugyan hatni kezdett, de a vállában a fájdalom továbbra is megmaradt, és a szédülése is visszajött, szerencsére enyhébb formában. Pihennie kellett volna, ahogy Harry kérte a reggeli levelében, de a bájitalfőzés túlságosan lekötötte. Lassan beleereszkedett a székbe, és megdörzsölte fáradt szemét. Ébren kellett maradnia, Harrynek szüksége volt rá.
Belemártotta az első rongyot a hűsítő vízbe, és párja homlokára tette, majd egy másikkal megtörölte verejtékes arcát. A férfi kissé megnyugodott a hideg borogatástól, de ez nem tartott sokáig, mert a szövet hamar átmelegedett, így az egész folyamat ismétlődött két órán keresztül, amikor a következő erős lázcsillapító és fájdalomcsillapító főzetet végre beadhatta neki.
Mikor a bájitalok hatni kezdtek, Harry végre elaludt. Perselus felállt, és kinyújtóztatta fáradt tagjait. Legszívesebben befeküdt volna Harry mellé, de nem volt rá képes. Nyugtalanul járkálni kezdett. De nem tudott dűlőre jutni borús gondolataival. Aztán hirtelen rossz érzés fogta el, mintha valaki figyelné. Megrázta a fejét, mert most nem volt helye a paranoiának. Itt biztonságban vannak, a Fidelius elrejti őket.
De ez a gondolat sem tudta eloszlatni a kételyeit. Az ablakhoz ment, és kinézett a sötétítőfüggöny résén az éjszakába. A csillagos, derült ég és a telihold bevilágította a kis tisztást, amin a ház állt. Semmi mozgást nem látott, nyugodt volt a táj. Legalábbis először így látszott. Aztán meglátta a távolabb figyelő sötét alakokat. Nem volt kétsége afelől, kik lehetnek. Kellehan az okosabb halálfalók közül való volt. Biztosan követőbűbájt szórt a bénító átokkal Harryre, de a Fidelius-bűbáj miatt nem találják a házat. Ez az egy szerencséjük van, különben már Voldemort kínzókamrájában sínylődnének, mint ő két hónappal ezelőtt.
Ez a gyűlés is ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi. A bájitalmester elfoglalta a kijelölt helyét a Belső Kör tagjai között, Lucius mellett, és unottan várta a Nagyurat, aki hamarosan meg is érkezett Bellatrixszal az oldalán. A nő arcán olyan vigyor ült, mint akit az imént elégítettek ki. Perselus alig halhatóan horkantott. De persze, a Kígyó meghallotta.
- Mi az, Perselus? Tán, valami nem nyerte el a tetszésedet?
- Nincs semmi ilyesmi, Nagyuram - hajtotta meg magát Piton.
- Remélem is. Úgy vélem, nekem, drága barátom, több elégedetlenkedni valóm lehet, főleg veled.
- Nem értem, mire gondol, uram.
- Nem? Milyen sajnálatos, pedig reménykedtem, hogy önként elmondod nekünk.
Lucius belökte Perselust a kör közepére, ami vészesen szorosra zárult körülötte.
- Hahaha! Persie bassza a kicsi Pottit! - nevetett Bella.
- Bellatrix, moderáld magad, kérlek! De ami igaz az igaz, Perselus. Mióta is tart ez a dolog közted és Potter között? Mióta is szállítod az információkat rólunk a Rendnek? Gyanítom, túl régóta. Mondhatom, kitűnően csináltad, eddig a pillanatig legalábbis… - a Nagyúr félbehagyta a mondatot, várva a bájitalmester válaszát.
Perselus tudta, hogy innen nem menekülhet, így megadta az egyetlen választ, amit adhatott. Levette a maszkját, és undorodva Voldemort lábai elé dobta. Nem szólt semmit, hanem rezzenéstelen arccal várta a kínzásokat. Amik nem várattak magukra sokat…
Az emlékezést Harry nyöszörgése szakította meg. Megrázta a fejét, hogy kisöpörje a kínzás emlékét, majd odasietett az ágyhoz. A fiatal férfi fájdalmas arccal feküdt az ágyban. Perselus kicserélte a borogatást, majd egy pálcaintéssel ruháját pizsamára cserélte, és befeküdt Harry mellé, óvatosan a karjaiba vette. Ujjai gyengéden simogatták az elgyötört arcot, belesimítottak a hajába, végül megfogták a kezét. Ajkai apró csókot leheltek kócos üstökre.
- Per… se… lus - suttogta Harry.
A ködös zöld szemek találkoztak az aggódó feketékkel. A fiatal férfi köhögni kezdett.
- Nem szabad beszélned, bolond kölyök! - szidta meg Perselus.
Harry arcán egy halvány mosoly terült szét, majd szemei lecsukódtak. Hamarosan már csak nyugodt légzése hallatszott.
Perselus még sokáig nem tudott elaludni, csak figyelte az alvó férfit, néha meg-megigazgatva magukon a takarót. Végül hajnaltájban legyőzte őt is a fáradtság.
***
Harry láza reggelre újra felszökött, ami nem sok jót ígért. Perselusnak háromnapnyi küzdelmébe került, hogy levigye. A végén szinte csak arra volt ereje, hogy bezuhanjon mellé az ágyba, és már aludt is.
Arra ébredt, hogy figyelik. Kinyitotta a szemét, és Harry álmos tekintetével találta szembe magát.
- Éhes vagyok - közölte a férfi egyszerűen, furcsa csillogással a szemében.
- Nem csodálom - hajolt fölé Perselus, hogy megcsókolja.
Harry mohón tartotta fogva a férfi nyelvét, vad táncra invitálva azt. A bájitalmester készséggel teljesítette a kérést. A csók közben kezei elindultak a fiatalabb férfi testén, végigsimítva a kötésekkel borított felületen. Harry belenyögött a csókba, de nem volt egyértelmű, hogy a fájdalomtól vagy az élvezettől. Perselus azonban nem kockáztatott, visszahúzta a kezét, és megszakította a csókot.
- Nem akarom, hogy abbahagyd! Egyáltalán nem fáj! - tiltakozott hevesen a fiatal férfi.
- Az arcod színe nem ezt mutatja - utalt Harry arcára, ami sápadt volt a fájdalomtól. - Megreggelizünk, és beveszed a bájitalaidat, aztán visszatérhetünk a dologra.
Harry még ellenkezni akart, de szerelme szigorú tekintete megakasztotta.
- Helyes. Mindjárt itt leszek.
Perselus magára varázsolta a ruháit, és elindult a konyhába. Ott gyors reggelit készített kettejüknek, majd egy tálcára tette a szükséges bájitalokkal együtt, és visszament Harryhez. Letette a terhét az éjjeli szekrényre, majd a még mindig bénult Harryt ülő helyzetbe segítette, és elkezdte etetni. Pár falat után azonban nem bírta tovább.
- Mikor múlik el a bénulás? - kérdezte türelmetlenül két falat között.
- Még pár nap, ha ilyen szépen javulsz. Idd meg! - tartotta a szájához sorban a bájitalokat, amit Harry azonnal lenyelt.
- Ez nem túl megnyugtató - mondta aztán. - Nem szeretem, hogy más gondoskodik rólam.
- Te vagy a legrosszabb beteg, akit valaha láttam. Más készséggel tűrné, hogy kényeztessem, de te… - Perselus szándékosan félbehagyta a mondatot, és legyintett.
- Más? Hogyhogy más? - harapott rá a csipkelődésre rögtön Harry.
- Tudod te, hogy értem.
- Nem, nem tudom.
- Akkor kénytelen leszek megmutatni, nem?
- Mit?
- A kényeztetést, mi mást - néztek a vágytól égő obszidián szemek a meglepett zöldekbe.
- Te… - de Harry nem tudta elkezdeni a mondanivalóját, mert Perselus szája elhallgattatta.
A fiatal férfi nem tiltakozott a hirtelen támadás ellen, hanem készséggel tűrte a puha ajkak kényeztetését, amihez a gondoskodó kezek is társultak, megtalálva a legérzékenyebb testrészét. A szorítástól Harry felnyögött.
- Látom, nem mindenhol hatott az a fránya átok - lehelte Perselus Harry szájába megjátszott bosszúsággal.
- Még szerencse.
- Egyet kell értenem.
Nevettek. Majd ajkaik újra összeforrtak. Nyelvük mohón kelt táncra egymással, hosszú percekig tartva fogva a másikat. Zihálva szakadtak el egymástól. Perselus kezét aszája váltotta fel Harry farkán. Nyelve elindult a makktól egészen a herékig, miközben ujjai a belsőcombját cirógatták, majd elértek a bejáratáig, ahol a rugalmas izomgyűrűt kezdték simogatni. Harry felnyögött a kettős támadástól, de párja még nem állt meg itt. Teljesen a szájába vette a fiatal férfi férfiasságát, miközben egyik ujját is belevezette. Tovább izgatta odabenn az egyre kéjesebb hangokat kiadó férfit, majd, hogy fokozza a hatást, még egy ujja követte az elsőt, majd pár perc múlva a harmadik is. Párja gerjedelme megrázkódott a szájában, jelezve, hogy közel van a beteljesüléshez. Óvatosan kiengedte a szájából, miközben ujjai is visszavonultak. Eltüntette magáról a ruháit, és előkészítette magát, majd egy határozott döféssel Harrybe hatolt. Lassan mozogni kezdett benne, miközben lehajolt hozzá egy szenvedélyes csókra. A fiatal varázsló mohón tartotta fogva a nyelvét, gyors táncba víve, ezzel akarva gyorsabb tempóra sarkalni Perselust. Elszakadt Harry ajkaitól, megtámaszkodott mellette, és gyorsított. Percek múlva Harry kitört, és ő is követte a beteljesülésbe.
Lefordult Harryről, hogy ne nyomja a sebeket, és elterült mellette. Percekig csak zihálásuk hallatszott. Mosolyogva nézték egymást. Perselus kisimította párja homlokából az izzadt tincseket, és a karjaiba vonta a majdnem alvó férfit, aki jóízűt sóhajtva fogadta az óvó karokat.
Hamarosan újra aludt. Perselus rövid idő múlva felkelt. Egy pálcaintéssel megtisztította mindkettejüket, majd felöltözött, és elindult a laborba, hogy elkészítse Harry bájitalait.
Tovább>>