Criminal Minds - Halld üvöltésem - 3. rész
Cím: Halld üvöltésem
Csapat: Victima
Elsődleges Kulcs: „Halld üvöltésem” (G. R. R. Martin),
Másodlagos kulcs: a gyilkos szignatúrája: a TÁRGY
Páros: Penelope Garcia/Derek Morgan
Korhatár: 18+
Műfaj/kategória: krimi, dráma, angst, kisregény
Figyelmeztetések: szexuális szadizmus, gyilkosság, lelki terror, szereplő halála, csonkítás, nemi erőszak, megfélemlítés, manipuláció, enyhén OOC karakterek néhol
Megjegyzés: készült az I. Gyilkos elmék Kihívásra a Victima csapatban.
Megjegyzés 2.: A történet filmszerű vágásokkal dolgozik. A szemszög végig E/3, Garciával a középpontban. Kivéve néhány részletet, ahol ezt a történet nem engedte meg.
Köszönet: Köszönet a bétázást azoknak, akiket most még nem fedhetek fel.
Kikötés: Minden jog a CBS tv csatorna tulajdona. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a sorozat egyes elemeinek felhasználásából.
Szereplők: Aaron Hotchner, Spencer Reid, Emily Prentiss, Derek Morgan, David Rossi, Jennifer Jareau, Penelope Garcia, Jason Gideon. Saját: Gregory Pilinsky/Gregorij Pilinszkij
Tartalom: Washingtonban feltűnik egy sorozatgyilkos, akinek aláírása túlságosan is ismerős a csapat egyik tagjának. A felismerés emlékeket hoz elő a múltból és szörnyű eseményeket indít el.
3. rész
Fölötted egy emelet, a herceg elveszett. Most már minden szó világos volt Garcia számára. A „herceg" az egy emelettel felette dolgozó adatelemzőt jelentette, akivel valaha szintén egy párt alkottak, és aki most halott, miatta.
- Ez nem lehet igaz! - Penelope hangja alig volt több suttogásnál.
Erős sírás kapta el, mint ahogy a napokban már sokadszor. A legnagyobb sötétséggel világosodott meg előtte a válasz, hogy egy éjszínű verem legmélyére taszítsa, ahol csak fájdalom és kétségbeesés létezett. Derek kikísérte Garciát a tárgyalóból, miközben JJ folytatta:
- Újabb üzenetet hagyott, Hotch - kezdte Jennifer, és kezébe vette az újabb cetlit.
- Mit áll rajta?
- „A közelben van az a személy, akit a penge utolér." Aláírás: G.P. - olvasta fel JJ.
- Ez egyértelmű üzenet. A barátait akarja, vagyis a Garciájhoz közelálló férfiakat - összegezte a nyílvánvalót Prentiss.
- Vagyis minket akar - sóhajtott Rossi.
- Igen, de nem fog megkapni. Prentiss, Rossi, tietek a helyszín, Reid, Gideon, ti foglalkozattok a viktimológiával és az üzenetekkel. Meg kell tudnunk, hol lehet. Én a hullaházba megyek - adta ki az utasításokat Hotch.
- Hotch, én inkább veled mennék, hátha felfedezek valamit a testen.
- Itt maradsz.
- De...
- Ne ellenkezz, Reid! Parancsot adtam!
- Igen, főnök. - Az utolsó szót gúnyosan nyomta meg, de Aaron semmit nem szólt, mert tudta, hogy nem neki szólt.
Értően néztek össze Gideonnal, mielőtt elhagyta a helyiséget.
Aznap azonban semmivel sem jutottak előbbre a gyilkos megtalálásában, és ennek nem Reid tüntető hallgatása vagy Gideon beszélgetésre való próbálkozásai voltak az okai, hanem az, hogy egyszerűen nem állt össze a kép. Szinte semmi adatuk és nyomuk nem volt, Garcia pedig nem volt olyan állapotban, hogy újra kikérdezzék.
- Vajon Garcia jól van? - kérdezte Reid JJ-t, mikor szünetet tartottak.
- Valószínűleg nincs, de Morgan vele van, így talán könnyebben átvészeli.
- Segíteni szeretnék, de elakadtunk, és...
- Spence, nem oldhatsz meg mindent. Erre senki sem képes. - Átnyúlt az asztal fölött, és megsimogatta a fiatalabb férfi kezét.
- De egyre dühösebb, és...
- Minden rendben van? - dugta be a fejét az iroda ajtaján Hotch.
- Igen. Öhm... Minden - mondta halkan Reid.
- Ez nem volt túl meggyőző.
- Elakadtunk, Hotch - válaszolta meg Reid helyett Jennifer.
- Tudom, beszéltem Gideonnal.
A férfi nevének említésére Reid arca megrándult.
- Megyek és folytatom a kutatást - pattant fel.
Két kollégája látta, hogy egy fájdalmas grimasz kúszik át a fáradt arcon.
- Ma nem, majd holnap - jelentette ki Hotchner.
- De...
- Elviszlek, hogy összeszedj néhány cuccot. Ideiglenesen hozzám költözöl. - A főnökük ezt is úgy mondta Reidnek, mintha minden nap felajánlaná.
- Mi? Hotch, nem vagyok már gyerek! Tudok magamra vigyázni! Erre semmi szükség!
- De van! Nem hagyom, hogy bajod essen!
- Értem. Gyengének tartasz? - fakadt ki Spencer.
- Nem, Reid, de a fenyegetés világos. A többieknek van tapasztalatuk, hogyan védjék meg magukat, neked nem nagyon, nem igaz?
- Igaz, de...
- Vagy inkább Gideonhoz akarsz menni? - vetette be a végső ütőkártyáját Aaron.
- Nem. Jó lesz így. A kocsinál találkozunk!
Elviharzott. Hotch a fejét rázva nézett utána, majd JJ-hez fordult.
- Kíváncsi leszek, mikor békél meg - sóhajtotta Hotch, miközben idegesen beletúrt a hajába.
- Én is. Reméljük a legjobbakat. - Az összekötőtiszt bocsánatkérően nézett főnökére.
- Jó éjt, JJ!
- Jó éjt, Hotch!
***
Egy hét telt el, és nem volt semmi mozgás. Nem történt újabb gyilkosság. Egyszerűen nem tudták meghatározni a fickó helyét, pedig számításba vettek és végigjártak minden olyan helyet Washingtonban, ami szóba jöhetett, kikérdeztek mindenkit, aki Penelopén kívül ismerte a férfit, de semmi. Úgy tűnt, Gregory megint elszunnyadt. Gideon szerint azonban játszott velük, ki akarta készíteni őket, hogy váratlanul csapjon le. Hotch azonban más véleményen volt.
- Talán abbahagyta a gyilkolást. Valami leállíthatta a folyamatot - vélekedett Hotch. - Te mit gondolsz, Jason?
- Nem hiszem, ahhoz túlságosan beindult. Az ilyen rögeszmések nem hagyják csak úgy abba a gyilkolást. Más lehet emögött.
- Igazad lehet, óvatosnak kell lennünk. De most menjünk haza, mert későre jár.
Hazaindultak.
Rossi hazafelé menet egy olasz zenecsatornát hallgatott. Ez mindig megnyugtatta, felélénkítette. Még akkor is dúdolt, mikor beparkolta az autót a garázsba. Röviden körülnézett odakint, mindent rendben talált. Megmelegítette a maradék spagettit, majd letelepedett a tv elé, s random kapcsolgatni kezdett az állomások között. Mikor megunta, zuhanyozni ment, eszébe jutottak a kocsiban hallgatott zene dallamai, és újra dúdolni kezdett, teljesen kikapcsolt a tagjait felfrissítő víztől és az énekléstől.
Miután végzett, leoltotta a világítást, és aludni tért. A hasán aludt el. Órákkal később arra ébredt, hogy valaki a hátán térdel, és fény árad szét a szobában. A keze automatikusan indult el az éjjeliszekrénye felé, amin a pisztolya pihent, de lefogták a kezét. Erőszakkal csavarták hátra mindkét karját, a bilincs élesen kattant a csuklóin.
- Pilsky, ezt még meg fogja bánni!
- Pofa be, öreg!
Betömte a tiltakozó férfi száját, majd összekötötte a lábait.
- Így már jó. Egyébként jól áll magának ez a selyempizsama, Dave. Kár, hogy le kell szakítanom magáról.
Erre egy keserves nyögés volt a válasz.
- De kezdjük valami mással. Lássuk csak...
Kést vett elő, kibujtatta Rossi egyik kezét a bilincsből, majd a férfi arca elé emelte. A csont nagyot reccsent, ahogy az éles szerszám belevágott. A vér szétfröccsent, rá Rossi arcára és az ágyneműre. Szűkölő nyüszítés tört föl David torkából. A gyűrűsujj Gregory kezében maradt, eldobta, mint ahogy egy kiselejtezett ruhadarabot szokás, majd a fájdalomtól remegő kézre visszatette a bilincset.
- Tudok jobbat is!
Aprólékosan, szinte már gyengéd gondossággal metszette le róla a selyemanyagot. David nyögve próbált ellenkezni, de semmi nem használt, már késő volt bármihez is. Érezte, hogy a férfi végigsimít lemeztelenített seggének vágatán, majd halkan felnevet. Hallotta, hogy megoldja az övét, a szemei tágra nyíltak, de még nem is sejtette, hogy pontosan mi vár rá.
- Ez egy érdekes eszköz, nem gondolja, Mr. Rossi?
Egy mindkét végén kihegyezet fapecek volt a kezében. Ha lehet, Rossi szemei még jobban kitágultak, de nem volt megállás, mert Gregory a hegyes fadarabot belevágta a vágatába, felszaggatva ezzel a záróizmot és a belső szöveteket. Rossi felüvöltött. Gregory valóban őrült volt. Az áldozat kínkeserves nyöszörgését még a tömésen keresztül is hallani lehetett, de nem számított, ez csak zene volt a gyilkos művész füleinek. Mozgatni kezdte benne a pecket, könyörtelenül, a nyomán kibuggyanó vér csak még jobban felizgatta, így saját magát is a kezébe vette. Rossi a kíntól elvesztette eszméletét. Gregory folytatta, amit elkezdett. Perceken belül kellően előkészült a terep, a pecket Gregory méretesre nőtt farka váltotta fel. Könnyű dolga volt, hiszen a vér csúszóssá tette az utat, így könnyen belesiklott a szétroncsolt járatba. Miközben hajszolta magát a gyönyör felé, a késsel belevájt Rossi arcába, amitől az ájult férfi nyögve tért magához. Végül hátrafeszítette a félig ájult férfi fejét.
- Vajon tetszeni fog Penelopénak a látvány? - A hangja gonoszan csengett.
Rossi összeszedte öntudata maradékát, utoljára még a többiekre gondolt, majd a kés átvágta a nyaki ütőerét. A szétfröccsent vére beszennyezte az ágyneműt és a falat, a test rángatózott haláltusájában, miközben Gregory továbbment a kielégülés felé vezető úton, gyorsan mozgott a haldokló férfi járatában, egyre jobban növelve a kéjt.
Végül, mire elélvezett, David Rossi már nem élt.
***
Hotch behívta őket az irodába a temetés előtt. Szerette volna, ha együtt indulnak el. Garcia ki sem akart mozdulni a szobájából, csak Derek kérésére jött el. Nem akarta így látni Rossit, gondolni sem akart rá. Félrehúzódva ült a sarokban, miközben a többiek halkan beszélgettek. Nem érezte helyén valónak, hogy most itt van, hisz az egyik barátja miatta halt meg. Valami nagyon elromlott.
Felpattant. Elhatározta, hogy megmondja Hotchnak, hogy hazamegy, és nem megy ki velük a temetőbe, de amit az irodához érve meghallott, megakasztotta.
- ... Arra gondolsz, hogy ez egy segélykiáltás-féle? - halotta meg Hotch kérdését.
- Igen. Minden jel arra mutat, hogy az összes gyilkosság afféle kiáltás Penelopéhoz - válaszolta Gideon.
- De hát, akkor is gyilkolt, amikor még együtt voltak, ez nem tűnik túl logikusnak - érvelt Hotch.
- Ne keres logikát egy rögeszmés gondolatmenetében, aki a tévképzetei rabja. Jelen esetben ez a tévképzet az, hogy valami tökéleteset alkosson a múzsájának. De ezzel nem csak adni akar, hanem elvenni, minden férfit, aki a közelébe mehet.
- Úgy érted, minden férfit megölne, ha ez lehetséges lenne?
- Igen, hogy csak ő maradhasson Garcia számára, senki más. Ezzel azt üzeni: Halld üvöltésem! Csak engem szeress, csak az enyém légy!
- Ez...
A többit már nem fogta fel. Nem emlékezett rá, hogy ezután hogy vészelte át a temetést. Nem értek el a tudatáig az események. Az ő hibája volt minden. Eddig ezt nem érezte ilyen erősen, de az a párbeszédtöredék minden reményét széttépte.
***
Rossi... Elmosódott a szeme előtt a kép. A férfi vidáman mosolygott rajta. Pont mellette állt, amikor készítették, aztán eltorzult a szeme előtt, látta, mintha akkor végignézte volna, ahogy a szép arc megcsonkul a kés nyomán. A kezébe temette az arcát, hogy meneküljön a kép elől, de a fejében újra és újra lejátszódott a jelenet, ahogy egyik kollégáját megfaragják, mint valami istenverte fadarabot.
Üvöltött.
Nemigen bírta tovább. Az ilyesmit csak az bírja ki ép ésszel, akinek kivesztek az érzései és megkeményedett a szíve, de nem ő.
- Penelope!
Derek tépte fel az ajtót, és szó nélkül a karjaiba vette, így ment ez három napja, mióta eltemették Davidet. Ő a szobájában kuporgott általában egyedül, majd összeomlott, és Morgannek kellett a darabokat összeraknia. Morgan időt akart hagyni neki, hogy feldolgozza a történteket, de, ahogy teltek a napok, egyre rosszabb lett, úgy érezte, kezd megőrülni.
- Nem mehet így tovább! Hagytam, hogy egyedül legyél, mert azt kérted! De nem hagyom, hogy tönkretedd magad!
Ez volt Morgan, egyszerűen nem bírta a tehetetlenséget, ha nem segíthet a másikon.
- Semmi baj, Morgan. Megvagyok. - Még most is hárított, pedig jobban szüksége volt rá, mint bármikor ezelőtt, de képtelen volt megosztani vele, amit most érzett és gondolt. Lehetetlennek érezte, hogy megszólaljon.
- Na, ebből elég! Ki kell mozdulnod innen! Gyere! - Felhúzta az ágyról.
- Derek, én tényleg jól vagyok. Nem...
- A vak is látja, hogy nem vagy jól. Gyere!
Vonakodott, de követte a férfit, meglepetésére azonban nem mentek messzire, csak a nappaliig. Ott a laptopja várta, mellette pedig egy nagy csésze kávé gőzölgött.
- Ez...
- Ahogy láttam, Reid és JJ már egy tucat emailt küldtek, Hotch és Emily pedig telefonon kerestek - mutatott az asztalon heverő készülékre -, jó lenne, ha válaszolnál nekik. Nagyon aggódnak érted.
A szavai távolabbról hallatszottak. Garcia utána ment az előszobába. Éppen a cipőjét húzta fel, amikor Morgan megszólalt:
- Hová mész?
- Gondoltam, készítek neked valami finomat, de nincsen meg hozzá minden hozzávaló.
- De...
- Nem lesz semmi baj. Csak a közeli boltba megyek. Nyugi.
Persze, ez cseppet sem nyugtatta meg. Olyan erősen szorította magához kedvesét, ahogyan tellett tőle.
- Siess vissza!
- A hölgy kérése számomra parancs!
Nevettek, halványan és gyengén, de végre újra nevettek.
Visszaült a géphez és először az emailekre válaszolt, majd felhívta Emilyt. Már csak Hotch volt hátra, de akkor az órára tévedt a tekintete. Derek már egy órája távol volt. Túl sok idő telt el. Az aggodalom elemi erővel szorította össze belsőjét. Nem! Nem eshetett baja! Neki nem!
Kirohant az ajtón, ki az utcára. Körül nézett, de nem látott közeledni senkit. Nem lehet igaz! Ugye nem?
Visszarohant az ajtóhoz, és meglátta. Egy egyszerű cetli volt az ablak résébe tűzve. Pont, mint a többi üzenet, de tudta, hogy ez most mégis más lesz.
„A legnagyobb kincsed immár az enyém."
G. P
- Nem! Gregory, miért?!
Berohant a házba, és felkapta a telefont.
- Na, végre, Garcia! Már azt hittem, sosem hívsz...
- Erre nincs idő, Hotch! Derek nála van!
- Mi?!
- Elkapta, Hotch!
- Mindjárt ott leszünk! Garcia? Garcia?
Csak halványan hallotta, hogy a főnöke utasítást ad Reidnek, mert a telefon kicsúszott ernyedt ujjai közül. Leroskadt a fal mellé, és ott is maradt, amíg a többiek oda nem értek.
TOVÁBB>>
Csapat: Victima
Elsődleges Kulcs: „Halld üvöltésem” (G. R. R. Martin),
Másodlagos kulcs: a gyilkos szignatúrája: a TÁRGY
Páros: Penelope Garcia/Derek Morgan
Korhatár: 18+
Műfaj/kategória: krimi, dráma, angst, kisregény
Figyelmeztetések: szexuális szadizmus, gyilkosság, lelki terror, szereplő halála, csonkítás, nemi erőszak, megfélemlítés, manipuláció, enyhén OOC karakterek néhol
Megjegyzés: készült az I. Gyilkos elmék Kihívásra a Victima csapatban.
Megjegyzés 2.: A történet filmszerű vágásokkal dolgozik. A szemszög végig E/3, Garciával a középpontban. Kivéve néhány részletet, ahol ezt a történet nem engedte meg.
Köszönet: Köszönet a bétázást azoknak, akiket most még nem fedhetek fel.
Kikötés: Minden jog a CBS tv csatorna tulajdona. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a sorozat egyes elemeinek felhasználásából.
Szereplők: Aaron Hotchner, Spencer Reid, Emily Prentiss, Derek Morgan, David Rossi, Jennifer Jareau, Penelope Garcia, Jason Gideon. Saját: Gregory Pilinsky/Gregorij Pilinszkij
Tartalom: Washingtonban feltűnik egy sorozatgyilkos, akinek aláírása túlságosan is ismerős a csapat egyik tagjának. A felismerés emlékeket hoz elő a múltból és szörnyű eseményeket indít el.
3. rész
Fölötted egy emelet, a herceg elveszett. Most már minden szó világos volt Garcia számára. A „herceg" az egy emelettel felette dolgozó adatelemzőt jelentette, akivel valaha szintén egy párt alkottak, és aki most halott, miatta.
- Ez nem lehet igaz! - Penelope hangja alig volt több suttogásnál.
Erős sírás kapta el, mint ahogy a napokban már sokadszor. A legnagyobb sötétséggel világosodott meg előtte a válasz, hogy egy éjszínű verem legmélyére taszítsa, ahol csak fájdalom és kétségbeesés létezett. Derek kikísérte Garciát a tárgyalóból, miközben JJ folytatta:
- Újabb üzenetet hagyott, Hotch - kezdte Jennifer, és kezébe vette az újabb cetlit.
- Mit áll rajta?
- „A közelben van az a személy, akit a penge utolér." Aláírás: G.P. - olvasta fel JJ.
- Ez egyértelmű üzenet. A barátait akarja, vagyis a Garciájhoz közelálló férfiakat - összegezte a nyílvánvalót Prentiss.
- Vagyis minket akar - sóhajtott Rossi.
- Igen, de nem fog megkapni. Prentiss, Rossi, tietek a helyszín, Reid, Gideon, ti foglalkozattok a viktimológiával és az üzenetekkel. Meg kell tudnunk, hol lehet. Én a hullaházba megyek - adta ki az utasításokat Hotch.
- Hotch, én inkább veled mennék, hátha felfedezek valamit a testen.
- Itt maradsz.
- De...
- Ne ellenkezz, Reid! Parancsot adtam!
- Igen, főnök. - Az utolsó szót gúnyosan nyomta meg, de Aaron semmit nem szólt, mert tudta, hogy nem neki szólt.
Értően néztek össze Gideonnal, mielőtt elhagyta a helyiséget.
Aznap azonban semmivel sem jutottak előbbre a gyilkos megtalálásában, és ennek nem Reid tüntető hallgatása vagy Gideon beszélgetésre való próbálkozásai voltak az okai, hanem az, hogy egyszerűen nem állt össze a kép. Szinte semmi adatuk és nyomuk nem volt, Garcia pedig nem volt olyan állapotban, hogy újra kikérdezzék.
- Vajon Garcia jól van? - kérdezte Reid JJ-t, mikor szünetet tartottak.
- Valószínűleg nincs, de Morgan vele van, így talán könnyebben átvészeli.
- Segíteni szeretnék, de elakadtunk, és...
- Spence, nem oldhatsz meg mindent. Erre senki sem képes. - Átnyúlt az asztal fölött, és megsimogatta a fiatalabb férfi kezét.
- De egyre dühösebb, és...
- Minden rendben van? - dugta be a fejét az iroda ajtaján Hotch.
- Igen. Öhm... Minden - mondta halkan Reid.
- Ez nem volt túl meggyőző.
- Elakadtunk, Hotch - válaszolta meg Reid helyett Jennifer.
- Tudom, beszéltem Gideonnal.
A férfi nevének említésére Reid arca megrándult.
- Megyek és folytatom a kutatást - pattant fel.
Két kollégája látta, hogy egy fájdalmas grimasz kúszik át a fáradt arcon.
- Ma nem, majd holnap - jelentette ki Hotchner.
- De...
- Elviszlek, hogy összeszedj néhány cuccot. Ideiglenesen hozzám költözöl. - A főnökük ezt is úgy mondta Reidnek, mintha minden nap felajánlaná.
- Mi? Hotch, nem vagyok már gyerek! Tudok magamra vigyázni! Erre semmi szükség!
- De van! Nem hagyom, hogy bajod essen!
- Értem. Gyengének tartasz? - fakadt ki Spencer.
- Nem, Reid, de a fenyegetés világos. A többieknek van tapasztalatuk, hogyan védjék meg magukat, neked nem nagyon, nem igaz?
- Igaz, de...
- Vagy inkább Gideonhoz akarsz menni? - vetette be a végső ütőkártyáját Aaron.
- Nem. Jó lesz így. A kocsinál találkozunk!
Elviharzott. Hotch a fejét rázva nézett utána, majd JJ-hez fordult.
- Kíváncsi leszek, mikor békél meg - sóhajtotta Hotch, miközben idegesen beletúrt a hajába.
- Én is. Reméljük a legjobbakat. - Az összekötőtiszt bocsánatkérően nézett főnökére.
- Jó éjt, JJ!
- Jó éjt, Hotch!
***
Egy hét telt el, és nem volt semmi mozgás. Nem történt újabb gyilkosság. Egyszerűen nem tudták meghatározni a fickó helyét, pedig számításba vettek és végigjártak minden olyan helyet Washingtonban, ami szóba jöhetett, kikérdeztek mindenkit, aki Penelopén kívül ismerte a férfit, de semmi. Úgy tűnt, Gregory megint elszunnyadt. Gideon szerint azonban játszott velük, ki akarta készíteni őket, hogy váratlanul csapjon le. Hotch azonban más véleményen volt.
- Talán abbahagyta a gyilkolást. Valami leállíthatta a folyamatot - vélekedett Hotch. - Te mit gondolsz, Jason?
- Nem hiszem, ahhoz túlságosan beindult. Az ilyen rögeszmések nem hagyják csak úgy abba a gyilkolást. Más lehet emögött.
- Igazad lehet, óvatosnak kell lennünk. De most menjünk haza, mert későre jár.
Hazaindultak.
Rossi hazafelé menet egy olasz zenecsatornát hallgatott. Ez mindig megnyugtatta, felélénkítette. Még akkor is dúdolt, mikor beparkolta az autót a garázsba. Röviden körülnézett odakint, mindent rendben talált. Megmelegítette a maradék spagettit, majd letelepedett a tv elé, s random kapcsolgatni kezdett az állomások között. Mikor megunta, zuhanyozni ment, eszébe jutottak a kocsiban hallgatott zene dallamai, és újra dúdolni kezdett, teljesen kikapcsolt a tagjait felfrissítő víztől és az énekléstől.
Miután végzett, leoltotta a világítást, és aludni tért. A hasán aludt el. Órákkal később arra ébredt, hogy valaki a hátán térdel, és fény árad szét a szobában. A keze automatikusan indult el az éjjeliszekrénye felé, amin a pisztolya pihent, de lefogták a kezét. Erőszakkal csavarták hátra mindkét karját, a bilincs élesen kattant a csuklóin.
- Pilsky, ezt még meg fogja bánni!
- Pofa be, öreg!
Betömte a tiltakozó férfi száját, majd összekötötte a lábait.
- Így már jó. Egyébként jól áll magának ez a selyempizsama, Dave. Kár, hogy le kell szakítanom magáról.
Erre egy keserves nyögés volt a válasz.
- De kezdjük valami mással. Lássuk csak...
Kést vett elő, kibujtatta Rossi egyik kezét a bilincsből, majd a férfi arca elé emelte. A csont nagyot reccsent, ahogy az éles szerszám belevágott. A vér szétfröccsent, rá Rossi arcára és az ágyneműre. Szűkölő nyüszítés tört föl David torkából. A gyűrűsujj Gregory kezében maradt, eldobta, mint ahogy egy kiselejtezett ruhadarabot szokás, majd a fájdalomtól remegő kézre visszatette a bilincset.
- Tudok jobbat is!
Aprólékosan, szinte már gyengéd gondossággal metszette le róla a selyemanyagot. David nyögve próbált ellenkezni, de semmi nem használt, már késő volt bármihez is. Érezte, hogy a férfi végigsimít lemeztelenített seggének vágatán, majd halkan felnevet. Hallotta, hogy megoldja az övét, a szemei tágra nyíltak, de még nem is sejtette, hogy pontosan mi vár rá.
- Ez egy érdekes eszköz, nem gondolja, Mr. Rossi?
Egy mindkét végén kihegyezet fapecek volt a kezében. Ha lehet, Rossi szemei még jobban kitágultak, de nem volt megállás, mert Gregory a hegyes fadarabot belevágta a vágatába, felszaggatva ezzel a záróizmot és a belső szöveteket. Rossi felüvöltött. Gregory valóban őrült volt. Az áldozat kínkeserves nyöszörgését még a tömésen keresztül is hallani lehetett, de nem számított, ez csak zene volt a gyilkos művész füleinek. Mozgatni kezdte benne a pecket, könyörtelenül, a nyomán kibuggyanó vér csak még jobban felizgatta, így saját magát is a kezébe vette. Rossi a kíntól elvesztette eszméletét. Gregory folytatta, amit elkezdett. Perceken belül kellően előkészült a terep, a pecket Gregory méretesre nőtt farka váltotta fel. Könnyű dolga volt, hiszen a vér csúszóssá tette az utat, így könnyen belesiklott a szétroncsolt járatba. Miközben hajszolta magát a gyönyör felé, a késsel belevájt Rossi arcába, amitől az ájult férfi nyögve tért magához. Végül hátrafeszítette a félig ájult férfi fejét.
- Vajon tetszeni fog Penelopénak a látvány? - A hangja gonoszan csengett.
Rossi összeszedte öntudata maradékát, utoljára még a többiekre gondolt, majd a kés átvágta a nyaki ütőerét. A szétfröccsent vére beszennyezte az ágyneműt és a falat, a test rángatózott haláltusájában, miközben Gregory továbbment a kielégülés felé vezető úton, gyorsan mozgott a haldokló férfi járatában, egyre jobban növelve a kéjt.
Végül, mire elélvezett, David Rossi már nem élt.
***
Hotch behívta őket az irodába a temetés előtt. Szerette volna, ha együtt indulnak el. Garcia ki sem akart mozdulni a szobájából, csak Derek kérésére jött el. Nem akarta így látni Rossit, gondolni sem akart rá. Félrehúzódva ült a sarokban, miközben a többiek halkan beszélgettek. Nem érezte helyén valónak, hogy most itt van, hisz az egyik barátja miatta halt meg. Valami nagyon elromlott.
Felpattant. Elhatározta, hogy megmondja Hotchnak, hogy hazamegy, és nem megy ki velük a temetőbe, de amit az irodához érve meghallott, megakasztotta.
- ... Arra gondolsz, hogy ez egy segélykiáltás-féle? - halotta meg Hotch kérdését.
- Igen. Minden jel arra mutat, hogy az összes gyilkosság afféle kiáltás Penelopéhoz - válaszolta Gideon.
- De hát, akkor is gyilkolt, amikor még együtt voltak, ez nem tűnik túl logikusnak - érvelt Hotch.
- Ne keres logikát egy rögeszmés gondolatmenetében, aki a tévképzetei rabja. Jelen esetben ez a tévképzet az, hogy valami tökéleteset alkosson a múzsájának. De ezzel nem csak adni akar, hanem elvenni, minden férfit, aki a közelébe mehet.
- Úgy érted, minden férfit megölne, ha ez lehetséges lenne?
- Igen, hogy csak ő maradhasson Garcia számára, senki más. Ezzel azt üzeni: Halld üvöltésem! Csak engem szeress, csak az enyém légy!
- Ez...
A többit már nem fogta fel. Nem emlékezett rá, hogy ezután hogy vészelte át a temetést. Nem értek el a tudatáig az események. Az ő hibája volt minden. Eddig ezt nem érezte ilyen erősen, de az a párbeszédtöredék minden reményét széttépte.
***
Rossi... Elmosódott a szeme előtt a kép. A férfi vidáman mosolygott rajta. Pont mellette állt, amikor készítették, aztán eltorzult a szeme előtt, látta, mintha akkor végignézte volna, ahogy a szép arc megcsonkul a kés nyomán. A kezébe temette az arcát, hogy meneküljön a kép elől, de a fejében újra és újra lejátszódott a jelenet, ahogy egyik kollégáját megfaragják, mint valami istenverte fadarabot.
Üvöltött.
Nemigen bírta tovább. Az ilyesmit csak az bírja ki ép ésszel, akinek kivesztek az érzései és megkeményedett a szíve, de nem ő.
- Penelope!
Derek tépte fel az ajtót, és szó nélkül a karjaiba vette, így ment ez három napja, mióta eltemették Davidet. Ő a szobájában kuporgott általában egyedül, majd összeomlott, és Morgannek kellett a darabokat összeraknia. Morgan időt akart hagyni neki, hogy feldolgozza a történteket, de, ahogy teltek a napok, egyre rosszabb lett, úgy érezte, kezd megőrülni.
- Nem mehet így tovább! Hagytam, hogy egyedül legyél, mert azt kérted! De nem hagyom, hogy tönkretedd magad!
Ez volt Morgan, egyszerűen nem bírta a tehetetlenséget, ha nem segíthet a másikon.
- Semmi baj, Morgan. Megvagyok. - Még most is hárított, pedig jobban szüksége volt rá, mint bármikor ezelőtt, de képtelen volt megosztani vele, amit most érzett és gondolt. Lehetetlennek érezte, hogy megszólaljon.
- Na, ebből elég! Ki kell mozdulnod innen! Gyere! - Felhúzta az ágyról.
- Derek, én tényleg jól vagyok. Nem...
- A vak is látja, hogy nem vagy jól. Gyere!
Vonakodott, de követte a férfit, meglepetésére azonban nem mentek messzire, csak a nappaliig. Ott a laptopja várta, mellette pedig egy nagy csésze kávé gőzölgött.
- Ez...
- Ahogy láttam, Reid és JJ már egy tucat emailt küldtek, Hotch és Emily pedig telefonon kerestek - mutatott az asztalon heverő készülékre -, jó lenne, ha válaszolnál nekik. Nagyon aggódnak érted.
A szavai távolabbról hallatszottak. Garcia utána ment az előszobába. Éppen a cipőjét húzta fel, amikor Morgan megszólalt:
- Hová mész?
- Gondoltam, készítek neked valami finomat, de nincsen meg hozzá minden hozzávaló.
- De...
- Nem lesz semmi baj. Csak a közeli boltba megyek. Nyugi.
Persze, ez cseppet sem nyugtatta meg. Olyan erősen szorította magához kedvesét, ahogyan tellett tőle.
- Siess vissza!
- A hölgy kérése számomra parancs!
Nevettek, halványan és gyengén, de végre újra nevettek.
Visszaült a géphez és először az emailekre válaszolt, majd felhívta Emilyt. Már csak Hotch volt hátra, de akkor az órára tévedt a tekintete. Derek már egy órája távol volt. Túl sok idő telt el. Az aggodalom elemi erővel szorította össze belsőjét. Nem! Nem eshetett baja! Neki nem!
Kirohant az ajtón, ki az utcára. Körül nézett, de nem látott közeledni senkit. Nem lehet igaz! Ugye nem?
Visszarohant az ajtóhoz, és meglátta. Egy egyszerű cetli volt az ablak résébe tűzve. Pont, mint a többi üzenet, de tudta, hogy ez most mégis más lesz.
„A legnagyobb kincsed immár az enyém."
G. P
- Nem! Gregory, miért?!
Berohant a házba, és felkapta a telefont.
- Na, végre, Garcia! Már azt hittem, sosem hívsz...
- Erre nincs idő, Hotch! Derek nála van!
- Mi?!
- Elkapta, Hotch!
- Mindjárt ott leszünk! Garcia? Garcia?
Csak halványan hallotta, hogy a főnöke utasítást ad Reidnek, mert a telefon kicsúszott ernyedt ujjai közül. Leroskadt a fal mellé, és ott is maradt, amíg a többiek oda nem értek.
TOVÁBB>>