Harry Potter - Skorpió szeme - 2. fejezet
Cím: Skorpió szeme
Téma: nyár - akció, kaland, vérfürdő (bár ez elhanyagolható)
Kulcs: Afrika és a Piramisok.
Figyelmeztetések: erőszak, szereplő halála, AU, esetlegesen OOC karakterek (főleg Perselus), vallási hiedelmek, keleti mágia, nemi erőszak kezdemény
Korhatár: 16+
Műfaj/kategória: romantikus-komédia, dráma, akció-kaland, fantasy, kisregény
Leírás: A végső csatában mind Voldemort, mind Harry elveszti a varázserejét. Míg Harry el tudja fogadni, addig a Nagyúr erre nem képes, és megmaradt csatlósaival mindent megmozgat, hogy erejét visszaszerezze és bosszút álljon. Ezen terve közben Egyiptomba jut, ahol segítőkre talál. Dumbledore Perselus Pitont bízza meg a sötétmágus megállításával. De Egyiptomban a bájitalmesterre nemcsak Voldemort vár, hanem egy olyan személy is, akitől legutóbb viharos körülmények között búcsúzott el.
Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
Megjegyzés: A történet figyelembe veszi a 7. könyv történéseit, bár Perselus és Dumbledore élnek, a horcruxok egy része pedig még mindig létezik. Perselus családi háttere is teljesen más, de erről bővebben az első fejezet végi magyarázatban olvashattok. A végső csata a történetben 2001-ben volt, nem pedig 1998-ban. A történet 2006-ban játszódik, kb. június végén - július elején, zömében Egyiptomban.
2. fejezet
Frics bosszúsan söprögetett a Roxfort egy elhagyatott folyosóján. Rühellte az embereket, pláne a haszontalan, állandóan virgonc taknyos kölyköket, akik csak nyüzsögtek és nyüzsögtek. Ezért inkább egy eldugott helyen keresett magának elfoglaltságot, de itt sem volt szerencséje, mert két diák éppen a kiszemelt területén rohant keresztül, majdnem átgázolva a hőn szeretett Mrs. Norrison. Az utolsó pillanatban sikerült elkapnia a szőrkefének tetsző állatot az útjukból.
- Mocskos kis huligánok! Majd adok én nektek! Megálljatok! Hé! - De a diákok csak nevetve rohantak tovább, nem törődtek Argus zsörtölődésével.
Mindig így ment ez a Roxfortban a tanév utolsó napján. A diákok izgatottan készültek a hazaútra, még utoljára jól kibeszélgetve magukat, lopott csókokat váltva, ami felbolydította az egész kastélyt.
Perselus Piton is tökéletesen tisztában volt vele, hogy mivel jár a tanév utolsó napja, így ki sem tette a lábát a hűvös lakosztályából. Készült a hazamenni a családi birtokra. A Piton-birtok nyaranta megtelt élettel, mikor összejött a család. Ebben az évben még az öccse is hazalátogatott, aki hozzá hasonlóan bájitalmesternek tanult, és Amerika egyik legkiválóbb bájitalfőzőjének tartották. Mostanság az ő nevétől volt hangos a világ a legújabb találmánya miatt, ami nagy büszkeséggel töltötte el nem csak Perselust, hanem az egész Piton-famíliát. Testvére nem hazudtolta meg a több száz éves múltra visszatekintő aranyvérű család hírnevét, ahogyan Perselus sem. A farkasölőfű-főzet feltalálása óta legalább olyan hírnévnek örvendett Nagy-Britanniában, mint az öccse az Egyesült Államokban, de ez így volt természetes egy bájitalfőző dinasztia sarjaitól.
Tűnődés közben megpróbált sietni a pakolással, hiszen nem akart tovább a kastélyban maradni, mint az szükséges volt. Ennek oka a Roxfort igazgatója volt, tartott ugyanis tőle, hogy Dumbledore nem riad vissza attól, hogy ismét megbízza valamilyen fontosnak ítélt feladattal, és elküldje valahová az Isten háta mögé, vagy ami még rosszabb, valami közös tanári kirándulásra invitálja. Nem, most megfogadta, hogy nem fogja beadni a derekát, most az egyszer az öreg találjon valaki mást a céljai megvalósítására!
Ahogy ezt elhatározta, a kezébe akadt egy régen elfeledett tárgy. A Colt 45 Peacemaker úgy simult a kezébe, mintha tegnap használta volna utoljára, pedig ez az időpont közel tizenkét éve volt, a Trimágus Tusát megelőző nyáron.
A nap az angliai nyár ezen időszakához képest hétágra sütött. A közelben sem látszott egy felhőfoszlány sem, nemhogy még eső esett volna. Két férfi állt egymással szemben, mindketten mágikus védőöltözetet viseltek, a középkori lovagokéhoz hasonlatos sisakkal, ami csak a szemet és a szájat hagyta szabadon. Elegáns, fekete bársonyköpenyüket meglebegtette az enyhe nyári szellő. Csak a jelre vártak, mely elindítja a pisztolypárbajt. A harc célja az volt, hogy minél több találatot bevigyenek a védőruha találatpontjaira. Ez a párbajforma a varázspárbajok mellett közkedvelt volt az aranyvérű fiatalemberek és férfiak körében.
Perselus harcra készen tartotta fegyvertokján a kezét, vele szemben az öccse, Perseus állt, ugyanúgy a jelre várva, mint ő. Végül az apjuk kezében eldördült a startpisztoly, és kezdetét vette a párbaj. Itt nem a varázslatok széleskörű ismeretére volt szükség, hanem a testi fürgeségre, erőre és leleményességre, mert csakis így voltak elkerülhetők az ellenfél varázslövedékei. Perselus előrelendült, és két tiszta találatot vitt be öccsének, majd elugrott testvére hirtelen erejű támadásától. Ezek a jelenetek ismétlődtek hosszú perceken keresztül, Perselus nyerésre állt, de akkor Perseus taktikát váltott, és Perselus kénytelen volt visszavonulni egy bokor fedezékébe. Próbált kitalálni valami ellenszert az öccse agresszív taktikája ellen, de fivére ismét meglepte. A háta mögé került, és egy egész sorozatot lőtt ki bátyja hátára. Ha ezt valaki teljesíteni tudta, azzal megnyerte a párbaj. Ez körülbelül annak felelt meg, mint amikor a fogó a kviddicsben elkapta a cikeszt, biztos győzelmet jelentett. Ez ebben az esetben sem lett másként. A felek a párbaj végén kezet fogtak egymással, ezzel jelezve a barátságos küzdelem végét.
- Ma valahogy máshol jártál, Perselus - jegyezte meg öccse, mikor már a birtok parkjában sétáltak.
- Túl jól ismersz, öcsém - mosolyodott el halványan Perselus.
- Ez természetes. Mi bánt?
- Valami készül. Hosszú idő óta először megfájdult a karomon a jegy, ami sosem jelent jót.
- Túl sokat aggódsz, Perselus. A Nagyúr visszatérésére kevés az esély.
- Ez igaz, de lankadatlan éberség, ahogy egy ismerősöm mondaná.
- Jajj, Mordon egy mániákus vészmadár! Mindig csak a legrosszabbat feltételezi - horkantotta Perseus.
- Túl sokat meséltem neked a dolgaimról, pedig nem szokásom, de te valahogy mindig is más voltál, nálad megőrződtek a titkok.
- Ez természetes, hisz a testvérem vagy, és kire számíthatnál, ha nem a családodra? Csak te lehettél a Pitonok közül olyan balga, hogy kettősügynöknek állj. Nem tudom, ez valami griffendéles bátorságpróba lehetett nálad. Talán így akartad elnyerni Lily Evans szívét? - Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta Perseust. Csakis a James Potterrel való versengés vehette el annyira a bátyja eszét, hogy a hatodik év végén azzal az ötlettel álljon Dumbledore elé, hogy felajánlja neki a szolgálatait, hogy beépül a halálfalók közé. Ezzel akarta megóvni a mugli születésű lányt, és noha ez nem sikerült, a szeretett nő fiát, a Kiválasztottat később foggal-körömmel segítette a harcában.
- Már rég nem erről van szó - morogta Perselus.
- Az meglehet, drága bátyám, de akkor, amikor ezt az egészet elkezdted, még ez járt a fejedben. - Perselus szomorúan hajtotta le a fejét és hallgatott, de ez az öccsének többet mondott minden szónál, a vállára tette a kezét. - Gyere, menjünk, már biztosan kész az ebéd, farkaséhes vagyok.
Perselus a fejét csóválva indult az öccse után.
Még utoljára végigsimított a famarkolatú, fekete, ezüst-arany faragásokkal díszített 1873-as évjáratú fegyveren, majd a ládájába tette. Hamarosan készen is lett, és már éppen kicsinyítette le a csomagjait, mikor a kandallója felizzott, és megjelent benne Dumbledore mosolygós arca.
- Ó, Perselus, örülök, hogy még itt talállak. Szeretném, ha feljönnél az irodámba, mert… -Perselus eddig hagyta beszélni az ősz mágust.
- Nem, Albus, ez egyszer nem rángatsz bele semmibe! A mostani nyarat a családommal töltöm, küldj mást!
Dumbledore sóhajtott.
- Nem tehetem, Perselus. Egy régi kellemetlen ismerősünk nem maradt tétlen az öt évvel ezelőtti csata után, és visszatérésén munkálkodik. Ugye nem kell hangsúlyoznom, mivel járna az, ha ez megtörténne?
Ha más nem is, ez hatott a bájitalmesterre.
- Néhány perc, és ott leszek. - Ezzel vége is volt a kalandmentes nyárnak.
Felérve az irodába az idős mágust óegyiptomi iratok társaságában találta, egyes lapokon felismerte Szelket, a skorpióistennő jelét, aki védelmező isten volt az egyiptomi mitológiában. Nem akart belegondolni, miért tanulmányozza a papírokat az igazgató. Végül Dumbledore felnézett, és odahívta őt az asztalhoz.
- Ugye ismerősek ezek az iratok? - kérdezte jóindulatúan mosolyogva.
Perselus kelletlenül bólintott.
- Szelket istennőről szólnak, akinek jelképét védő szándékkal temették el a halottal, főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték.
- Pontosan. És ezeket felismered-e? - tolt felé egy másik tekercset Albus.
Perselus megborzongott. Az ősi irat ugyanis Setről szólt.
- Mi köze ennek a két istenségnek Voldemorthoz? - kérdezte a bájitalmester rosszat sejtve.
- Ezt pontosan nem tudom, fiam, ezt kell kiderítened. - Mikor Piton közbe akart vágni, leintette, mert még nem fejezte be. - Lesz egy másik feladatod is, ami szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Meg kell találnod Szelket istennő legbecsesebb találmányát, a Skorpió Szemét. Ugye tudod, hogy mire képes ez a bájital, Perselus? - nézett komolyan a fekete szemekbe az igazgató.
- Igen. De, Albus, ez az egész csak egy mese, egy képtelen legenda! Szelketnek még a szentélyét sem sikerült megtalálni, nemhogy egy ilyen értékes főzetet, melyet papjai gondosan elrejthettek! Ez lehetetlen! - csattant fel a végén a fekete hajú férfi.
- Amennyiben mégis lehetséges, valószínűleg az évszázad legnagyobb leletét fogod megtalálni, ami elengedhetetlen a világ pusztulásának megakadályozásához. Ugye sejted, mire készülhet Voldemort?
- Helyre akarja állítani a varázserejét és a horcruxaival megszakadt kapcsolatot. De ez szinte lehetetlen, Albus! - hitetlenkedett Perselus.
- Voldemortról beszélünk, drága fiam. A legrosszabbtól tartok. - Az igazgató vállai megereszkedtek, és szinte könyörgően nézett Perselusra.
A bájitalmester nem sokszor látta ilyennek az öreget, így kénytelen volt beadni a derekát.
- Rendben. Vállalom - morogta az orra alatt.
- Köszönöm, fiam. Itt a repülőjegyed és a szükséges tekercsek. Bill Weasleyt és csapatát már megkértem, hogy segítsen neked. William örömmel fogadta el a felkérést - mosolygott rá az öreg.
Képzelem. Biztosan jó pár évre előre kifizette a további kutatásai költségeit, ha ezt megteszik - morogta Piton halkan az orra alatt, szinte csak magának.
- Mondtál valamit, drága fiam?
- Nem, semmit, Albus.
- Helyes. Akkor indulhatsz is, nehogy nélküled menjen el a Roxfort Expressz - integetett mosolyogva az öreg, akit Perselus legszívesebben a szakállával fojtott volna meg. Aztán csak vetett rá egy szúrós pillantást, majd kicsörtetett az irodából. Kellett most neki ez a mozgás, hogy lenyugodjon. Mire a lakosztályába ért, már tettre késznek érezte magát. Az új helyzethez igazodva átrendezte a csomagjait, minden szükségeset bepakolt, majd sietve elindult a roxmortsi vasútállomás felé.
***
Bill egy kőtábla részletét tanulmányozta a Luxor közelében lévő ásatás egy félreeső zugában. Óvatosan megtisztította a táblát egy ecsettel, és feljegyezte a rajta lévő jeleket, hogy később megfejthessék őket. Utalást találtak arra, hogy ez a hely elvezethet Szelket istennő titkához, és annak titkos szentélyéhez. A legidősebb Weasley fiú magában csak megmosolyogta a dolgot, legendának tartotta, és nem osztotta csapata lelkesedését, de szó nélkül tette a dolgát. Az átoktörőkből és régészekből álló csapatából többen hitték, hogy most végre tényleg rábukkantak a titokra. A lelkesedők között volt Hermione Granger is, aki Szelket istennő kutatásának megszállottja volt, és három éve csatlakozott a csapatához. Bill mosolyogva gondolt a nő élénken előadott magyarázataira az istennő védő hatalmáról és gyógyító erejéről. Ebben William nem igazán hitt, de ezt senkinek nem vallotta volna be.
A töredéket félretéve a lejegyzett jelek megfejtésébe akart kezdeni, de valaki a nevét kiabálta. Mikor odanézett, Ali Hament, a Nemzetközi Hop-hálózat egyik futárát ismerte fel.
-Mr. Weasley! Mr. Weasley! - fékezett le előtte Hamen.
- Mi történt, Ali? - kérdezett rá.
- Negyed óra múlva sürgős hívása várható Angliából. A hálózat vezetője azt mondja, egy nagyon fontos embertől jön. Oda kell érnie, mire megnyílik a csatorna.
- Értem - tette le az eszközöket a kezéből Bill, és felkapta a táskáját.
Mire ezzel végzett, egy szőnyeg ereszkedett le eléjük, a hálózat szőnyegtaxija.
- Bocsánat a késésért, feltartottak útközben - szabadkozott a taxis, miközben szálltak felfelé. - De szerencsére Ali előbb ideért.
Ez nem az első ilyen eset volt, mióta Egyiptomban tartózkodott. A futárok nagyon fontos részei voltak még mindig a kommunikációnak, mert nem egyszer megesett, hogy futva kellett megtenniük az utat, mivel a szőnyeg nem érkezett meg a hálózattól időben. A szőnyegek a legmegbízhatatlanabb utazási eszköznek számítottak, de errefelé más nem nagyon volt, a mugli közlekedési eszközöket leszámítva. Ahhoz képest ugyanis, hogy 2006-ot írtak, ebben az országban elég spártai körülmények uralkodtak, már ami a varázslóközlekedést illette. Az országban tilos volt a hoppanálás, és a zsupszkulcsok használatát is szigorú engedélyekhez kötötték, ami egy kisebb vagyonba került. De Bill ezt nem bánta, mert ezáltal még izgalmasabb volt itt az élet, főleg úgy, hogy a kandallót nem is ismerték, így a Hop-hálózat sem volt szokványosnak mondható.
A szőnyeg lefékezett a Hop-hálózat épülete felett, és leereszkedett az egyik üres parkolóhelyre. Bill és Ali leszálltak, majd megköszönték a fuvart, és elindultak az épület belseje felé, amit masszív kövekből raktak, melyek ellenállak szinte bármilyen varázslatnak. A hálózat épülete kétféle teremből állt, az egyik a levelek kézbesítésére szolgált, a másik pedig a Hop-hívások lebonyolítására. Az épület jobb szárnya volt a kézbesítő részleg, a bal szárnya pedig különálló Hop-termek sokaságából állt. Ali az ötös számú teremhez vezette Billt.
- Itt volnánk. Viszlát, Mr. Weasley!
- Viszlát, Ali!
A szoba ajtaja kitárult. Amint Bill belépett rajta, a termet védő varázslatok aktiválódtak, hogy senki se hallgathassa ki a beszélgetést. A vörös hajú férfi mindig elámult azon, hogy az egyiptomiak mennyire jók a védővarázslatok terén, és ez csak az egyik dolog volt, ami lenyűgözte. Közelebb lépett a láncokra felfüggesztett olajos tálhoz, ami a Hop-hívások fogadására szolgált, sokkal jobbnak tartotta ezt a megoldást, mint az angolok által használt kandallókat. Elgondolkozva figyelte a sima felületű, barnás folyadékot, de nem tudott rájönni arra, hogy ki lehet az a fontos ember, aki beszélni kíván vele, de nem is volt ideje ezen tovább töprengeni, mert az olaj zöld lángra gyulladt, és a lángokból egy jól ismert, ősz alak bontakozott ki.
- Jó napot, William! Szép napunk van, nemdebár? - köszöntötte Albus Dumbledore vidáman.
- Jó napot, igazgató úr! - viszonozta a köszöntést Bill meglepetten. - Miért keresett fel, Dumbledore professzor?
- Úgy hallottam, hogy Szelket istennő szentélyét keresik, és a hírek szerint jól haladnak.
- Igen, elég sokat megfejtettünk már a jelekből, ami elvezethet a szentélyhez.
- Ez nagyszerű! Pont kapóra jön ez most nekünk! - lelkendezett az idős mágus
- Miért, igazgató úr? - Bill rosszat sejtett. Utoljára, mikor Dumbledore felkereste és hazahívta, a háború sűrűjében találta magát, a Főnix Rendjének tagjaként. Egy újabb veszélyes küldetést sejtett a férfi mosolya mögött.
- Segítened kell nekünk, fiam. Voldemort Egyiptomban van - Bill lehunyta a szemét -, és egy ördögi tervet készül végrehajtani. Oda fogom küldeni Piton professzort.
- Miért pont Pitont?
- Ő Anglia legjobb bájitalmestere, fiam, és csak ő jöhet rá, hogyan kell használni a Skorpió Szemét - válaszolta meg a kérdést az igazgató.
- Úgy érti, az lesz a feladatom, hogy segítsem Pitont a Skorpió Szemének megtalálásában és Voldemort elpusztításában? Ez lehetetlen! A Skorpió Szeme csak egy legenda, ahogy Szelket szentélye is! Ez…
Dumbledore félbeszakította.
- Tudom, hogy lehetetlennek tűnik, fiam, de Voldemort a varázsereje visszaszerzésére készül, és attól tartok, a legkönyörtelenebb eszköztől sem riad vissza.
- Tudja egyáltalán, mit akar kérni tőlem? Mindenkit veszélyeztetnék ezzel, a csapatom helyi tagjai közül valószínűleg többen itt hagynának, a többiek pedig… Nem tehetem ki őket egy újabb háborúnak!
- Ha segít, megakadályozhat egy háborút és valószínűleg a teljes világ pusztulását is. Az embereiért pedig ne aggódjon, kapni fognak tőlem egy jókora ösztönzést, ha érti, mire gondolok.
Bill nagyot sóhajtott. Hatalmas slamasztikában volt, és egyedül kellett döntenie. Hermionéra gondolt, aki biztosan repesni fog az örömtől, ha meghallja, hogy egy kisebb vagyonnyi pénztámogatás gyűlt össze a kutatás folytatására, bár valószínűleg a dolog másik feléért a gatyát is le fogja átkozni róla. Piton. Hermionéval valahogy különösen nem bírták egymást. Ez a gondolat mosolygásra késztette. A dolog érdekesnek ígérkezett. Felemelte eddig lehajtva tartott fejét, és az igazgató szemébe nézett, döntött.
- Mikorra érkezik Piton professzor? - kérdezte.
- Holnapi délutánra várható.
- Értem. Addigra mindent előkészítek a számára. Várni fogjuk az állomáson.
- Köszönöm, fiam. Remélem, majd valamivel viszonozhatom a szívességét - hajolt meg felé enyhén az igazgató.
- Egyet kérnék, uram.
- Mi lenne az, fiam?
- Többet ne bízzon meg semmivel - nézett rá komolyan Bill.
- Ezt nem tudom megígérni, fiam. Viszlát!
A láng elaludt, és már csak a fodrozódó olaj maradt a helyén. Bill a fejét csóválva hagyta el a Hop-szobát. Hogyan fogja ezt elmondani Hermionénak? Útközben valamelyest összeszedte a bátorságát, de mikor meglátta a lány örömtől ragyogó arcát, visszavonulót fújt. Hermione valamit lelkesen magyarázott a csapatnak, így Bill nem ment oda hozzájuk, inkább a félbehagyott munkája után indult. Leült az asztalához, és a kezébe fogta a leletet, mikor két puha kezet érzett meg a vállán.
- Mi bánt, Bill? - kérdezte Nofertari Szelim, miközben kezei gyakorlottan masszírozták ki kedvese feszült izmaiból a görcsöt. A nő félig egyiptomi, félig francia volt, és elég szabadelvű, nem hitt az istenekben, inkább csak annak, amit a saját szemével látott, ellentétben a húgával, Meryttel, aki Szelket megszállottja volt. Az átoktöréshez és Billhez viszont nagyon értett. Mindig megérezte, ha Billt bántotta valami, ez már barátságuk kezdete óta így volt, és mióta egy párt alkottak, csak erősödött.
- Újabb küldetést kaptam Angliából. Dumbledore megbízott, hogy segítsek Perselus Pitonnak megtalálni a Skorpió Szemét. Holnap érkezik - sóhajtott, de örült, hogy legalább Nofertarinak el tudja mondani.
- És? Gondolom, jól megfizet minket érte, nem?
- Ezzel nincs baj. De megint Voldemortról van szó. Veszélyes, és Hermione…
- …ki nem állhatja Pitont? - tippelt a nő.
- Igen, fogalmam sincs, hogyan mondhatnám el neki.
- Hát, ne mondd el, majd megtudja, ha itt lesz. Elég, ha csak a lényeget közlöd a csapattal. A többit majd meglátjuk akkor, ha bekövetkezik. - Ezért szerette a férfi Nofertarit annyira: nehéz helyzetben is mindig kész volt egy egyszerű válasszal, és képes volt őt megnyugtatni. Elmosolyodott, és egy csókot lehelt a nő ajkára.
Lábjegyzet:
Szelket: Szelket, Szerket, Szelk, Szelget vagy Szelkisz skorpió alakú istennő az egyiptomi mitológiában, aki a házastársak násza felett őrködik. A halottak oltalmazója. Ré leánya, aki segít apja ellenségei legyőzésében. Főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték. Szent állata a skorpió. Nő alakjában ábrázolták, skorpióval a fején. Szobrát Ízisz, Nebethet és Neith ábrázolásaival együtt a szarkofágokba helyezett kanopuszedénybe szokták zárni.
Colt 45 Peacemaker: 1873-tól napjainkig gyártott fegyver.
Szelket szentélye: Nem találtam erre vonatkozó utalást, hogy létezett volna ilyesmi.
Skorpió Szeme: Szelket találmánya, ami képes megakadályozni a lezárt lelkek, illetve a halottak vagy az elveszett energia visszahozatalát, emellett gyógyító ereje is van, általam kitalált.
Perselus Piton: Amint azt olvashatjátok, Perselus családi háttere teljesen más, a történetben egy aranyvérű bájitalfőző dinasztia leszármazottja. Itt élnek a szülei és három testvére is van, egy öccse és két húga. Ebből adódóan ne egy magának való embert képzeljetek el. Bár néha mogorva, de legtöbbször inkább büszke származására és intelligenciájára, főleg egy bizonyos mugliszületésű boszorkány közelében.
Luxor: Luxor Dél-Egyiptomban, a Nílus partján fekszik. Az ókorban itt volt Théba, Egyiptom déli fővárosa, és a város területén, illetve közvetlen közelében olyan híres ókori műemlékek találhatók, mint a karnaki templom, a luxori templom, a Királyok völgye, a Királynék völgye és az Dejr el-Bahari templom.
Nofertari: jelentése: a gyönyörű társ.
TOVÁBB>>
Téma: nyár - akció, kaland, vérfürdő (bár ez elhanyagolható)
Kulcs: Afrika és a Piramisok.
Figyelmeztetések: erőszak, szereplő halála, AU, esetlegesen OOC karakterek (főleg Perselus), vallási hiedelmek, keleti mágia, nemi erőszak kezdemény
Korhatár: 16+
Műfaj/kategória: romantikus-komédia, dráma, akció-kaland, fantasy, kisregény
Leírás: A végső csatában mind Voldemort, mind Harry elveszti a varázserejét. Míg Harry el tudja fogadni, addig a Nagyúr erre nem képes, és megmaradt csatlósaival mindent megmozgat, hogy erejét visszaszerezze és bosszút álljon. Ezen terve közben Egyiptomba jut, ahol segítőkre talál. Dumbledore Perselus Pitont bízza meg a sötétmágus megállításával. De Egyiptomban a bájitalmesterre nemcsak Voldemort vár, hanem egy olyan személy is, akitől legutóbb viharos körülmények között búcsúzott el.
Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
Megjegyzés: A történet figyelembe veszi a 7. könyv történéseit, bár Perselus és Dumbledore élnek, a horcruxok egy része pedig még mindig létezik. Perselus családi háttere is teljesen más, de erről bővebben az első fejezet végi magyarázatban olvashattok. A végső csata a történetben 2001-ben volt, nem pedig 1998-ban. A történet 2006-ban játszódik, kb. június végén - július elején, zömében Egyiptomban.
2. fejezet
Frics bosszúsan söprögetett a Roxfort egy elhagyatott folyosóján. Rühellte az embereket, pláne a haszontalan, állandóan virgonc taknyos kölyköket, akik csak nyüzsögtek és nyüzsögtek. Ezért inkább egy eldugott helyen keresett magának elfoglaltságot, de itt sem volt szerencséje, mert két diák éppen a kiszemelt területén rohant keresztül, majdnem átgázolva a hőn szeretett Mrs. Norrison. Az utolsó pillanatban sikerült elkapnia a szőrkefének tetsző állatot az útjukból.
- Mocskos kis huligánok! Majd adok én nektek! Megálljatok! Hé! - De a diákok csak nevetve rohantak tovább, nem törődtek Argus zsörtölődésével.
Mindig így ment ez a Roxfortban a tanév utolsó napján. A diákok izgatottan készültek a hazaútra, még utoljára jól kibeszélgetve magukat, lopott csókokat váltva, ami felbolydította az egész kastélyt.
Perselus Piton is tökéletesen tisztában volt vele, hogy mivel jár a tanév utolsó napja, így ki sem tette a lábát a hűvös lakosztályából. Készült a hazamenni a családi birtokra. A Piton-birtok nyaranta megtelt élettel, mikor összejött a család. Ebben az évben még az öccse is hazalátogatott, aki hozzá hasonlóan bájitalmesternek tanult, és Amerika egyik legkiválóbb bájitalfőzőjének tartották. Mostanság az ő nevétől volt hangos a világ a legújabb találmánya miatt, ami nagy büszkeséggel töltötte el nem csak Perselust, hanem az egész Piton-famíliát. Testvére nem hazudtolta meg a több száz éves múltra visszatekintő aranyvérű család hírnevét, ahogyan Perselus sem. A farkasölőfű-főzet feltalálása óta legalább olyan hírnévnek örvendett Nagy-Britanniában, mint az öccse az Egyesült Államokban, de ez így volt természetes egy bájitalfőző dinasztia sarjaitól.
Tűnődés közben megpróbált sietni a pakolással, hiszen nem akart tovább a kastélyban maradni, mint az szükséges volt. Ennek oka a Roxfort igazgatója volt, tartott ugyanis tőle, hogy Dumbledore nem riad vissza attól, hogy ismét megbízza valamilyen fontosnak ítélt feladattal, és elküldje valahová az Isten háta mögé, vagy ami még rosszabb, valami közös tanári kirándulásra invitálja. Nem, most megfogadta, hogy nem fogja beadni a derekát, most az egyszer az öreg találjon valaki mást a céljai megvalósítására!
Ahogy ezt elhatározta, a kezébe akadt egy régen elfeledett tárgy. A Colt 45 Peacemaker úgy simult a kezébe, mintha tegnap használta volna utoljára, pedig ez az időpont közel tizenkét éve volt, a Trimágus Tusát megelőző nyáron.
A nap az angliai nyár ezen időszakához képest hétágra sütött. A közelben sem látszott egy felhőfoszlány sem, nemhogy még eső esett volna. Két férfi állt egymással szemben, mindketten mágikus védőöltözetet viseltek, a középkori lovagokéhoz hasonlatos sisakkal, ami csak a szemet és a szájat hagyta szabadon. Elegáns, fekete bársonyköpenyüket meglebegtette az enyhe nyári szellő. Csak a jelre vártak, mely elindítja a pisztolypárbajt. A harc célja az volt, hogy minél több találatot bevigyenek a védőruha találatpontjaira. Ez a párbajforma a varázspárbajok mellett közkedvelt volt az aranyvérű fiatalemberek és férfiak körében.
Perselus harcra készen tartotta fegyvertokján a kezét, vele szemben az öccse, Perseus állt, ugyanúgy a jelre várva, mint ő. Végül az apjuk kezében eldördült a startpisztoly, és kezdetét vette a párbaj. Itt nem a varázslatok széleskörű ismeretére volt szükség, hanem a testi fürgeségre, erőre és leleményességre, mert csakis így voltak elkerülhetők az ellenfél varázslövedékei. Perselus előrelendült, és két tiszta találatot vitt be öccsének, majd elugrott testvére hirtelen erejű támadásától. Ezek a jelenetek ismétlődtek hosszú perceken keresztül, Perselus nyerésre állt, de akkor Perseus taktikát váltott, és Perselus kénytelen volt visszavonulni egy bokor fedezékébe. Próbált kitalálni valami ellenszert az öccse agresszív taktikája ellen, de fivére ismét meglepte. A háta mögé került, és egy egész sorozatot lőtt ki bátyja hátára. Ha ezt valaki teljesíteni tudta, azzal megnyerte a párbaj. Ez körülbelül annak felelt meg, mint amikor a fogó a kviddicsben elkapta a cikeszt, biztos győzelmet jelentett. Ez ebben az esetben sem lett másként. A felek a párbaj végén kezet fogtak egymással, ezzel jelezve a barátságos küzdelem végét.
- Ma valahogy máshol jártál, Perselus - jegyezte meg öccse, mikor már a birtok parkjában sétáltak.
- Túl jól ismersz, öcsém - mosolyodott el halványan Perselus.
- Ez természetes. Mi bánt?
- Valami készül. Hosszú idő óta először megfájdult a karomon a jegy, ami sosem jelent jót.
- Túl sokat aggódsz, Perselus. A Nagyúr visszatérésére kevés az esély.
- Ez igaz, de lankadatlan éberség, ahogy egy ismerősöm mondaná.
- Jajj, Mordon egy mániákus vészmadár! Mindig csak a legrosszabbat feltételezi - horkantotta Perseus.
- Túl sokat meséltem neked a dolgaimról, pedig nem szokásom, de te valahogy mindig is más voltál, nálad megőrződtek a titkok.
- Ez természetes, hisz a testvérem vagy, és kire számíthatnál, ha nem a családodra? Csak te lehettél a Pitonok közül olyan balga, hogy kettősügynöknek állj. Nem tudom, ez valami griffendéles bátorságpróba lehetett nálad. Talán így akartad elnyerni Lily Evans szívét? - Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta Perseust. Csakis a James Potterrel való versengés vehette el annyira a bátyja eszét, hogy a hatodik év végén azzal az ötlettel álljon Dumbledore elé, hogy felajánlja neki a szolgálatait, hogy beépül a halálfalók közé. Ezzel akarta megóvni a mugli születésű lányt, és noha ez nem sikerült, a szeretett nő fiát, a Kiválasztottat később foggal-körömmel segítette a harcában.
- Már rég nem erről van szó - morogta Perselus.
- Az meglehet, drága bátyám, de akkor, amikor ezt az egészet elkezdted, még ez járt a fejedben. - Perselus szomorúan hajtotta le a fejét és hallgatott, de ez az öccsének többet mondott minden szónál, a vállára tette a kezét. - Gyere, menjünk, már biztosan kész az ebéd, farkaséhes vagyok.
Perselus a fejét csóválva indult az öccse után.
Még utoljára végigsimított a famarkolatú, fekete, ezüst-arany faragásokkal díszített 1873-as évjáratú fegyveren, majd a ládájába tette. Hamarosan készen is lett, és már éppen kicsinyítette le a csomagjait, mikor a kandallója felizzott, és megjelent benne Dumbledore mosolygós arca.
- Ó, Perselus, örülök, hogy még itt talállak. Szeretném, ha feljönnél az irodámba, mert… -Perselus eddig hagyta beszélni az ősz mágust.
- Nem, Albus, ez egyszer nem rángatsz bele semmibe! A mostani nyarat a családommal töltöm, küldj mást!
Dumbledore sóhajtott.
- Nem tehetem, Perselus. Egy régi kellemetlen ismerősünk nem maradt tétlen az öt évvel ezelőtti csata után, és visszatérésén munkálkodik. Ugye nem kell hangsúlyoznom, mivel járna az, ha ez megtörténne?
Ha más nem is, ez hatott a bájitalmesterre.
- Néhány perc, és ott leszek. - Ezzel vége is volt a kalandmentes nyárnak.
Felérve az irodába az idős mágust óegyiptomi iratok társaságában találta, egyes lapokon felismerte Szelket, a skorpióistennő jelét, aki védelmező isten volt az egyiptomi mitológiában. Nem akart belegondolni, miért tanulmányozza a papírokat az igazgató. Végül Dumbledore felnézett, és odahívta őt az asztalhoz.
- Ugye ismerősek ezek az iratok? - kérdezte jóindulatúan mosolyogva.
Perselus kelletlenül bólintott.
- Szelket istennőről szólnak, akinek jelképét védő szándékkal temették el a halottal, főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték.
- Pontosan. És ezeket felismered-e? - tolt felé egy másik tekercset Albus.
Perselus megborzongott. Az ősi irat ugyanis Setről szólt.
- Mi köze ennek a két istenségnek Voldemorthoz? - kérdezte a bájitalmester rosszat sejtve.
- Ezt pontosan nem tudom, fiam, ezt kell kiderítened. - Mikor Piton közbe akart vágni, leintette, mert még nem fejezte be. - Lesz egy másik feladatod is, ami szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Meg kell találnod Szelket istennő legbecsesebb találmányát, a Skorpió Szemét. Ugye tudod, hogy mire képes ez a bájital, Perselus? - nézett komolyan a fekete szemekbe az igazgató.
- Igen. De, Albus, ez az egész csak egy mese, egy képtelen legenda! Szelketnek még a szentélyét sem sikerült megtalálni, nemhogy egy ilyen értékes főzetet, melyet papjai gondosan elrejthettek! Ez lehetetlen! - csattant fel a végén a fekete hajú férfi.
- Amennyiben mégis lehetséges, valószínűleg az évszázad legnagyobb leletét fogod megtalálni, ami elengedhetetlen a világ pusztulásának megakadályozásához. Ugye sejted, mire készülhet Voldemort?
- Helyre akarja állítani a varázserejét és a horcruxaival megszakadt kapcsolatot. De ez szinte lehetetlen, Albus! - hitetlenkedett Perselus.
- Voldemortról beszélünk, drága fiam. A legrosszabbtól tartok. - Az igazgató vállai megereszkedtek, és szinte könyörgően nézett Perselusra.
A bájitalmester nem sokszor látta ilyennek az öreget, így kénytelen volt beadni a derekát.
- Rendben. Vállalom - morogta az orra alatt.
- Köszönöm, fiam. Itt a repülőjegyed és a szükséges tekercsek. Bill Weasleyt és csapatát már megkértem, hogy segítsen neked. William örömmel fogadta el a felkérést - mosolygott rá az öreg.
Képzelem. Biztosan jó pár évre előre kifizette a további kutatásai költségeit, ha ezt megteszik - morogta Piton halkan az orra alatt, szinte csak magának.
- Mondtál valamit, drága fiam?
- Nem, semmit, Albus.
- Helyes. Akkor indulhatsz is, nehogy nélküled menjen el a Roxfort Expressz - integetett mosolyogva az öreg, akit Perselus legszívesebben a szakállával fojtott volna meg. Aztán csak vetett rá egy szúrós pillantást, majd kicsörtetett az irodából. Kellett most neki ez a mozgás, hogy lenyugodjon. Mire a lakosztályába ért, már tettre késznek érezte magát. Az új helyzethez igazodva átrendezte a csomagjait, minden szükségeset bepakolt, majd sietve elindult a roxmortsi vasútállomás felé.
***
Bill egy kőtábla részletét tanulmányozta a Luxor közelében lévő ásatás egy félreeső zugában. Óvatosan megtisztította a táblát egy ecsettel, és feljegyezte a rajta lévő jeleket, hogy később megfejthessék őket. Utalást találtak arra, hogy ez a hely elvezethet Szelket istennő titkához, és annak titkos szentélyéhez. A legidősebb Weasley fiú magában csak megmosolyogta a dolgot, legendának tartotta, és nem osztotta csapata lelkesedését, de szó nélkül tette a dolgát. Az átoktörőkből és régészekből álló csapatából többen hitték, hogy most végre tényleg rábukkantak a titokra. A lelkesedők között volt Hermione Granger is, aki Szelket istennő kutatásának megszállottja volt, és három éve csatlakozott a csapatához. Bill mosolyogva gondolt a nő élénken előadott magyarázataira az istennő védő hatalmáról és gyógyító erejéről. Ebben William nem igazán hitt, de ezt senkinek nem vallotta volna be.
A töredéket félretéve a lejegyzett jelek megfejtésébe akart kezdeni, de valaki a nevét kiabálta. Mikor odanézett, Ali Hament, a Nemzetközi Hop-hálózat egyik futárát ismerte fel.
-Mr. Weasley! Mr. Weasley! - fékezett le előtte Hamen.
- Mi történt, Ali? - kérdezett rá.
- Negyed óra múlva sürgős hívása várható Angliából. A hálózat vezetője azt mondja, egy nagyon fontos embertől jön. Oda kell érnie, mire megnyílik a csatorna.
- Értem - tette le az eszközöket a kezéből Bill, és felkapta a táskáját.
Mire ezzel végzett, egy szőnyeg ereszkedett le eléjük, a hálózat szőnyegtaxija.
- Bocsánat a késésért, feltartottak útközben - szabadkozott a taxis, miközben szálltak felfelé. - De szerencsére Ali előbb ideért.
Ez nem az első ilyen eset volt, mióta Egyiptomban tartózkodott. A futárok nagyon fontos részei voltak még mindig a kommunikációnak, mert nem egyszer megesett, hogy futva kellett megtenniük az utat, mivel a szőnyeg nem érkezett meg a hálózattól időben. A szőnyegek a legmegbízhatatlanabb utazási eszköznek számítottak, de errefelé más nem nagyon volt, a mugli közlekedési eszközöket leszámítva. Ahhoz képest ugyanis, hogy 2006-ot írtak, ebben az országban elég spártai körülmények uralkodtak, már ami a varázslóközlekedést illette. Az országban tilos volt a hoppanálás, és a zsupszkulcsok használatát is szigorú engedélyekhez kötötték, ami egy kisebb vagyonba került. De Bill ezt nem bánta, mert ezáltal még izgalmasabb volt itt az élet, főleg úgy, hogy a kandallót nem is ismerték, így a Hop-hálózat sem volt szokványosnak mondható.
A szőnyeg lefékezett a Hop-hálózat épülete felett, és leereszkedett az egyik üres parkolóhelyre. Bill és Ali leszálltak, majd megköszönték a fuvart, és elindultak az épület belseje felé, amit masszív kövekből raktak, melyek ellenállak szinte bármilyen varázslatnak. A hálózat épülete kétféle teremből állt, az egyik a levelek kézbesítésére szolgált, a másik pedig a Hop-hívások lebonyolítására. Az épület jobb szárnya volt a kézbesítő részleg, a bal szárnya pedig különálló Hop-termek sokaságából állt. Ali az ötös számú teremhez vezette Billt.
- Itt volnánk. Viszlát, Mr. Weasley!
- Viszlát, Ali!
A szoba ajtaja kitárult. Amint Bill belépett rajta, a termet védő varázslatok aktiválódtak, hogy senki se hallgathassa ki a beszélgetést. A vörös hajú férfi mindig elámult azon, hogy az egyiptomiak mennyire jók a védővarázslatok terén, és ez csak az egyik dolog volt, ami lenyűgözte. Közelebb lépett a láncokra felfüggesztett olajos tálhoz, ami a Hop-hívások fogadására szolgált, sokkal jobbnak tartotta ezt a megoldást, mint az angolok által használt kandallókat. Elgondolkozva figyelte a sima felületű, barnás folyadékot, de nem tudott rájönni arra, hogy ki lehet az a fontos ember, aki beszélni kíván vele, de nem is volt ideje ezen tovább töprengeni, mert az olaj zöld lángra gyulladt, és a lángokból egy jól ismert, ősz alak bontakozott ki.
- Jó napot, William! Szép napunk van, nemdebár? - köszöntötte Albus Dumbledore vidáman.
- Jó napot, igazgató úr! - viszonozta a köszöntést Bill meglepetten. - Miért keresett fel, Dumbledore professzor?
- Úgy hallottam, hogy Szelket istennő szentélyét keresik, és a hírek szerint jól haladnak.
- Igen, elég sokat megfejtettünk már a jelekből, ami elvezethet a szentélyhez.
- Ez nagyszerű! Pont kapóra jön ez most nekünk! - lelkendezett az idős mágus
- Miért, igazgató úr? - Bill rosszat sejtett. Utoljára, mikor Dumbledore felkereste és hazahívta, a háború sűrűjében találta magát, a Főnix Rendjének tagjaként. Egy újabb veszélyes küldetést sejtett a férfi mosolya mögött.
- Segítened kell nekünk, fiam. Voldemort Egyiptomban van - Bill lehunyta a szemét -, és egy ördögi tervet készül végrehajtani. Oda fogom küldeni Piton professzort.
- Miért pont Pitont?
- Ő Anglia legjobb bájitalmestere, fiam, és csak ő jöhet rá, hogyan kell használni a Skorpió Szemét - válaszolta meg a kérdést az igazgató.
- Úgy érti, az lesz a feladatom, hogy segítsem Pitont a Skorpió Szemének megtalálásában és Voldemort elpusztításában? Ez lehetetlen! A Skorpió Szeme csak egy legenda, ahogy Szelket szentélye is! Ez…
Dumbledore félbeszakította.
- Tudom, hogy lehetetlennek tűnik, fiam, de Voldemort a varázsereje visszaszerzésére készül, és attól tartok, a legkönyörtelenebb eszköztől sem riad vissza.
- Tudja egyáltalán, mit akar kérni tőlem? Mindenkit veszélyeztetnék ezzel, a csapatom helyi tagjai közül valószínűleg többen itt hagynának, a többiek pedig… Nem tehetem ki őket egy újabb háborúnak!
- Ha segít, megakadályozhat egy háborút és valószínűleg a teljes világ pusztulását is. Az embereiért pedig ne aggódjon, kapni fognak tőlem egy jókora ösztönzést, ha érti, mire gondolok.
Bill nagyot sóhajtott. Hatalmas slamasztikában volt, és egyedül kellett döntenie. Hermionéra gondolt, aki biztosan repesni fog az örömtől, ha meghallja, hogy egy kisebb vagyonnyi pénztámogatás gyűlt össze a kutatás folytatására, bár valószínűleg a dolog másik feléért a gatyát is le fogja átkozni róla. Piton. Hermionéval valahogy különösen nem bírták egymást. Ez a gondolat mosolygásra késztette. A dolog érdekesnek ígérkezett. Felemelte eddig lehajtva tartott fejét, és az igazgató szemébe nézett, döntött.
- Mikorra érkezik Piton professzor? - kérdezte.
- Holnapi délutánra várható.
- Értem. Addigra mindent előkészítek a számára. Várni fogjuk az állomáson.
- Köszönöm, fiam. Remélem, majd valamivel viszonozhatom a szívességét - hajolt meg felé enyhén az igazgató.
- Egyet kérnék, uram.
- Mi lenne az, fiam?
- Többet ne bízzon meg semmivel - nézett rá komolyan Bill.
- Ezt nem tudom megígérni, fiam. Viszlát!
A láng elaludt, és már csak a fodrozódó olaj maradt a helyén. Bill a fejét csóválva hagyta el a Hop-szobát. Hogyan fogja ezt elmondani Hermionénak? Útközben valamelyest összeszedte a bátorságát, de mikor meglátta a lány örömtől ragyogó arcát, visszavonulót fújt. Hermione valamit lelkesen magyarázott a csapatnak, így Bill nem ment oda hozzájuk, inkább a félbehagyott munkája után indult. Leült az asztalához, és a kezébe fogta a leletet, mikor két puha kezet érzett meg a vállán.
- Mi bánt, Bill? - kérdezte Nofertari Szelim, miközben kezei gyakorlottan masszírozták ki kedvese feszült izmaiból a görcsöt. A nő félig egyiptomi, félig francia volt, és elég szabadelvű, nem hitt az istenekben, inkább csak annak, amit a saját szemével látott, ellentétben a húgával, Meryttel, aki Szelket megszállottja volt. Az átoktöréshez és Billhez viszont nagyon értett. Mindig megérezte, ha Billt bántotta valami, ez már barátságuk kezdete óta így volt, és mióta egy párt alkottak, csak erősödött.
- Újabb küldetést kaptam Angliából. Dumbledore megbízott, hogy segítsek Perselus Pitonnak megtalálni a Skorpió Szemét. Holnap érkezik - sóhajtott, de örült, hogy legalább Nofertarinak el tudja mondani.
- És? Gondolom, jól megfizet minket érte, nem?
- Ezzel nincs baj. De megint Voldemortról van szó. Veszélyes, és Hermione…
- …ki nem állhatja Pitont? - tippelt a nő.
- Igen, fogalmam sincs, hogyan mondhatnám el neki.
- Hát, ne mondd el, majd megtudja, ha itt lesz. Elég, ha csak a lényeget közlöd a csapattal. A többit majd meglátjuk akkor, ha bekövetkezik. - Ezért szerette a férfi Nofertarit annyira: nehéz helyzetben is mindig kész volt egy egyszerű válasszal, és képes volt őt megnyugtatni. Elmosolyodott, és egy csókot lehelt a nő ajkára.
Lábjegyzet:
Szelket: Szelket, Szerket, Szelk, Szelget vagy Szelkisz skorpió alakú istennő az egyiptomi mitológiában, aki a házastársak násza felett őrködik. A halottak oltalmazója. Ré leánya, aki segít apja ellenségei legyőzésében. Főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték. Szent állata a skorpió. Nő alakjában ábrázolták, skorpióval a fején. Szobrát Ízisz, Nebethet és Neith ábrázolásaival együtt a szarkofágokba helyezett kanopuszedénybe szokták zárni.
Colt 45 Peacemaker: 1873-tól napjainkig gyártott fegyver.
Szelket szentélye: Nem találtam erre vonatkozó utalást, hogy létezett volna ilyesmi.
Skorpió Szeme: Szelket találmánya, ami képes megakadályozni a lezárt lelkek, illetve a halottak vagy az elveszett energia visszahozatalát, emellett gyógyító ereje is van, általam kitalált.
Perselus Piton: Amint azt olvashatjátok, Perselus családi háttere teljesen más, a történetben egy aranyvérű bájitalfőző dinasztia leszármazottja. Itt élnek a szülei és három testvére is van, egy öccse és két húga. Ebből adódóan ne egy magának való embert képzeljetek el. Bár néha mogorva, de legtöbbször inkább büszke származására és intelligenciájára, főleg egy bizonyos mugliszületésű boszorkány közelében.
Luxor: Luxor Dél-Egyiptomban, a Nílus partján fekszik. Az ókorban itt volt Théba, Egyiptom déli fővárosa, és a város területén, illetve közvetlen közelében olyan híres ókori műemlékek találhatók, mint a karnaki templom, a luxori templom, a Királyok völgye, a Királynék völgye és az Dejr el-Bahari templom.
Nofertari: jelentése: a gyönyörű társ.
TOVÁBB>>